Jisung kinek fontos, hogy kimutatssák a szeretet. Minho aki bár szeret egyáltalán nem mutassa ki a szeretét mások felé. Jisung és Minho 3 hónapja vannak együtt és a kisebb próbálja elnézni, hogy egy csepp szeretet sem kap. Szeretethiánya miatt szingli barátain lóg. Minho egyre féltékenyebb lesz amikor meglátja, hogy párja és legjobb barátja összebújva filmezik..

⟨MÁRCIUS 26.⟩

-Hyung, légy szíves!- nyafogott Jisung ma már sokadjára hiszen egyszer az életben összebújva akart vele filmezni.

-Jisung, kérlek fejezd be a nyafogást, mert idegesítő és már elmondtam egy párszor, hogy nem szeretnék összebújni!- nyomkodta a telefonját.

Jisung érzékeny fiú volt, de erről nem sokan tudtak hiszen nem akarta, hogy könnyű célpont legyen mások számára. Profi volt a szomorúsága elrejtésében viszont volt egy bizonyos határ. Amikor reggel óta csak fájdalom éri őt nem tudja visszafolytani a könnyeit.

-Miért nem tudsz szeretni engem?- kérdezte teljesen megbántva majd telefonját elővéve kikereste Minho legjobb barátjának számát.

-Nem erről van szó! Te is tudod jól, hogy szeretlek téged!- mondta orrát dörzsölve hiszen elege volt abból, hogy Jisung utolsó mondata mindig ez.

-Nem, nem tudom, mert egyáltalán nem adod a tudtomra!- mondta idegesen telefonját szorongatva.

-Jisung, fejezd már be könyörgöm! Ha nem szeretnélek, nem lennék veled! Unom már, hogy ennyiszer előjön ez a téma!- állt fel a helyéről majd zsebre tette a telefonját.

-Rendben, befejeztem!- törölte meg szemeit amit szerencsére Minho nem látott, majd bement a konyhába.

Minho szemeit forgatva ment fel a közös szobájukba. Jisung az asztalhoz leülve sírta el magát és felhívta Changbint.

-Szia Jisungie!- köszönt vidáman, de a mosolya egyből le is hervadt arcáról amint meghallotta szipogni a kisebbet. -Már megyek is!- mondta lehangoltan majd belecuppogott a telefonba.

-Rendben!- mosolyodott el halványan majd bontotta a hívást.

Nem telt el 5 perc Changbin már be is nyitott a lakásba. Jisung a kanapén ülve nézte a filmet amit Minhoval szeretett volna. Bin lekapta magáról cipőit és kabátját majd odasietett Jisunghoz akinek szemei pirosak voltak a sírástól.

-Semmi baj bébikém, itt vagyok!- ült le mellé majd vállát átkarolva húzta magához.

-Csak összebújva akartam vele filmezni, hogy végre egy kicsit szeretve érezzem magam. Ez ekkora baj?- kérdezte ismét szipogva miközben felnézett az idősebbre.

-Dehogy, semmi gond nincs ezzel csupán Minho egy szívtelen fasz akit mindjárt megverek!- szorította magához jobban az összetört fiút. -Majd én filmezek veled!- puszilt tincsei közé majd Jisung lábaira fogott és ölébe tette azokat.

Jisung hálásan nézett fel a fiúra majd vállára hajtotta fejét és a filmet kezdte el nézni. Már a film felét megnézték, továbbra is összebújva amikor Minho megszomjazott. Jisung jól érezte magát Changbinnal és teljesen el is felejtette, hogy 1 órával ezelőtt miért is sírt. Nem törődött azzal, hogy Minho lejött csak is Binnievel aki haját piszkálgatta és néha megpuszilta a feje búbját.

Minho megtorppant amikor meglátta őket és valami furcsa érzés kerítette hatalmába. Fejét megrázva ment a konyhába és elgondolkodott az érzésen.

Féltékeny lennék? De hát miért? Tudom, hogy Jisung szeret engem és nem csalna meg. Az, hogy összebújtak még nem jelent semmit! A többi barátaival is összeszokott bújni és ez sem más!

-Hyung, nehéz vagy! Hagyj feküdjek rád én!- nyafogott édesen Sungie miközben próbálta lelökni magáról az idősebbet.

-Rendben!- kuncogott fel majd mellé feküdt és magára húzta a fiút.

Minho idegesen megszorította a poharat kezében majd vett egy mély levegőt.

Nincs okom féltékenynek lenni hiszen amúgy sem akarok Binnie helyében lenni. Nem véletlen utasítottam vissza az ajánlatot többször is.

-Az a fenekem volt, hyung!- mondta zavartan mire Changbin bocsánatot kért tőle hiszen nem volt szándékos.

Minho mégjobban ideges lett így inkább letette a poharát és eszébe se jutott újra a kezébe venni.

Nem direkt csinálta azt amit, különben is Changbinnak más tetszik. De egyáltalán miért ér hozzá Jisung fenekéhez ami az enyém?

Sóhajtva fogta meg Jisung telefonját majd feloldotta és egyből meg is pillantotta a fiú háttérképét. Egy kép volt róla és Changbinról illetve Felixről. Idegesen lépett be az üzenetei közé majd megkereste Changbin nevét.

Március 24. 10:30

BinnieBinnie:
Szia bébikém!
Jobban vagy?❤️

Sziaa Binnie hyung!^^
Igeen, jobban vagyok már! Már nem fáj a lábam!❤️❤️

BinnieBinnie:
Ennek örülök Jisungie! Ha van kedved akkor holnap átjöhetnél!🥺❤️❤️❤️

Persze, hogy van kedvem! Rád mindig lesz és van is időm! Holnap hány óra felé menjek?❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️

BinnieBinnie:
Délután bármikor jó, ha szeretnél itt is aludhatsz!😏❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️

Ott alszom szívesen ha rendelsz pizzát! Tudom mire gondolsz és benne vagyok!😏😏❤️❤️❤️

Minho teljesen lefehéredett és a düh teljesen elvette az eszét. Éppen állt volna fel amikor végül valami rávette arra, hogy tovább olvassa.

BinnieBinnie:
ARCMASZK, TEA ÉS ROMANTIKUS FILM!🤤❤️🥺

IGEEEEEN! MÁR ALIG VÁROM!🥺❤️❤️❤️❤️

Minho megkönnyebbülve felsóhajtott majd kilépett az alkalmazásból és visszatette a telefont az asztalra. Sóhajtva tette fejét a falapra majd idegesen hajába túrt. Nem értette mi van vele hiszen eddig soha sem olvasott bele Jisung üzeneteibe. Féltékeny volt ismét, de maga se tudta miért. Telefonját elővéve megnézte Jisunggal váltott üzeneteit.

Jisungie🥰:
20 perc és otthon vagyok Hyungiiiiie!🥰❤️❤️❤️

Ok, rendben van!

Jisungie🥰:
Csinálj nekem kakaót, légy szíves!
❤️🥺🥺🥺

Ok! Csinálok!:)

Jisungie🥰:
Köszönöm szépen Lee...

Minho szörnyűlködve nézte a tegnap váltott üzeneteiket és szenvedve vette tudomásul, hogy Jisungnak igaza van.

-Akkora egy balfasz vagyok!- suttogta maga elé majd visszaolvasta az üzeneteiket amit ezen a héten váltottak.

Március 22 8:30

Jisungie🥰:
2-kor végzem, de akkor átmegyek Felixhez és így nyugodtan tudjátok csinálni a feladatot Minaval!🙂

Kösz szépen!

Jisungie🥰:
Akkor megyek órára...
Szeretlek hyungie!❤️❤️🥰❤️❤️🥰🥰

Tudom

Jisungie🥰:
Rendben van.....

Bűnbánóan nézte telefonján az üzeneteket és elgondolkodott azon, hogy mégis hányszor mondta Jisung neki, hogy szereti ő pedig csak annyit válaszolt, hogy tudja.

Bocsánatot kell kérnem tőle és meg kell változnom, mert ha ez így megy tovább ... nem fog mellett maradni.

Megvárta amíg a filmnek vége addig pedig a szobájában gondolkodott miközben a fent lévő tévét bámulta. Hiába ment a kedvenc filmje ő mégsem tudott arra figyelni. Amint hallotta csukódni a bejárati ajtót elővette a telefonját és írt Jisungnak.

Baby Sungie, gyere fel légyszi!🥺❤️

Jisungie🥰:
Rendben hyung!🤨
De előtte elmegyek fürdeni!

Jisung az üzenetet olvasva egyszerre volt boldog miatta és furcsállta. Végül elment a fürdőszobába és sietősen lefürdött. Pizsamája már elő volt készítve szóval csak felkapta magára a boxerét és Minho egyik pulóverét.

Minho Hyungie❤️:
Rendben baba! Én is elmegyek addig egyél valamit, mert ma még alig ettél.❤️

Jisung elmosolyodott majd lement a konyhába és végül szedett magának az ételből amit Minho főzött. Amint végzett elmosogatott majd felment a fürdőbe hiszen fogat kellett mosnia. Minho még fürdött amikor Jisung bement, de nem foglalkozva vele kezdte el megmosni a fogait. Az idősebb kilépett a zuhanykabinból majd megfogta a törölközőjét és megtörölte a vizes haját. Jisung a tükörben nézett rá majd azonnal el onnan hiszen a kapcsolatuk elején megfogadta, hogy most nem adja oda magát senkinek sem 3-4 hónap után.

Hiába tetszik amit látok akkor sem érdemli meg, hogy úgy feküdjek le vele, hogy rosszul bánik velem.

-Minden rendben?- kérdezte Minho miközben felvette a boxerét.

Jisung bólintott egyet és egyáltalán nem értette, hogy miért kérdezte. Kiöblítette a száját majd elmosta a fogkeféjét és a helyére tette.  Szó nélkül ment ki a fürdőből hiszen akárhányszor bejött az idősebb hozzá sem szólt és utána se akart tőle semmit szóval már ment is. Lement a konyhába majd ivott egy pohár vizet. Mivel sok mást nem tudott csinálni és Minho több mint valószínű, hogy várta őt, felment a szobába.

-Gyere ide baba!- mondta majd megállította a filmet amit nézett.

Mivel nem fogott fel belőle semmit így előre tekerte és eltervezte, hogy most bizony összebújva fognak filmezni Jisunggal. Sung leoltotta a villanyt így a szobát már csak a tévé fénye világította be. Jisung az ágyhoz sétált majd leült, hátát pedig az ágy támlájának döntötte. Betakarta lábait a fekete takaróval majd kezébe vette telefonját mondván ír Changbinnak.

-Ide gyere!- fogott a fiú derekára és combjára majd maga mellé ültette.

Lábait combjaira tette majd fejét óvatosan mellkasára nyomta. Elmosolyodott a kisebb reakcióján majd egy puszit nyomott a feje búbjára és fejét kezdte simogatni. Másik kezével combjára simított majd amikor meghallotta a fiú szipogását kissé eltolta magától.

-Ne sírj, édesem!- törölte le a kisebb könnyeit majd egy apró csókot nyomott ajkaira.

-Mintha kicseréltek volna, de tudod nem bánom! A másik Minho viselkedését nem kedveltem!- szipogta majd visszatette a fejét az idősebb mellkasára és úgy bújt hozzá.

Minhoban ismét megjelent a bűntudat kellemetlen nyomása a szavakat hallva. Fel sem fogta 19 éves fejjel, hogy a fiatalabbat mennyire megviselte az ahogyan bánt vele. Tudta, hogy mindent elbaszott hiszen Jisung sosem sír a boldogságtól. Bele sem mert gondolni, hogy hányszor sírt a tudta nélkül amikor ő nem volt hajlandó vele foglalkozni és elmondani mennyire szereti őt. A fiatalabb úgy érezte, hogy együtt sincsenek a csókokat leszámítva.

-Sajnálom Sungie, én annyira sajnálom, hogy ilyen balfasz vagyok. Jobbat érdemelsz nálam, olyat aki elmondja mennyire szeret téged és törődik veled. Aki elvisz téged egy csomó randira és aki nem bánik veled ilyen ridegen. - mondta halkan miközben az ő szemeibe is könnyek gyültek.

-Lehet, hogy jobbat érdemlek, de én téged szeretlek! Tőled akarom hallani a szeretlek szót, azt akarom, hogy törődj velem és, hogy ne bánj velem úgy mint aki nem is szeret engem! Veled akarok randikra menni vagy szimplán csak kézen fogva sétálni. Amikor barátok voltunk nem vártam el tőled ezeket, de már nem csak barátok vagyunk!- mondta szorosan magához ölelve az idősebbet. -Én rontottam el valamit? Tényleg nem szeretsz annyira mint a kapcsolatunk előtt? Velem van a baj? A vallomások után még minden rendben volt. Miért kérdezted meg, hogy leszek- e a párod ha egyszer nem is viselkedsz velem úgy? Tudod mennyire fáj az amikor a suliban többen is megkérdezik, hogy szakítottunk-e?- bombázta kérdéseivel immáron a szemeibe nézve.

-Nem rontottál el semmit és nincs veled semmi baj Jisungie! Ugyanúgy szeretlek mint a kapcsolatunk előtt! Egyszerűen csak ez az első kapcsolatom és nem tudom. Sose voltam az a romantikus alkat, de esküszöm, hogy megváltozok! Nem akarlak elveszíteni, mert ha nem is mutatom akkor is te vagy az életem értelme. Most már minden másképp lesz csak kérlek bocsáss meg nekem és ne hagyj el!

Könnyei utat nem törtek maguknak viszont többször is megremegett a hangja. Folyamatosan Jisung könnyeit törölgette és több puszit is nyomott ajkaira, arcára és homlokára is.

-Nem hagylak el, de ha nem változik semmi sem akkor ne várd el tőlem, hogy továbbra is kapcsolatban legyünk. Szeretetre van szükségem és törődésre, de ma is könyörögnöm kellet azért, hogy összebújva nézzünk meg egy filmet és végül rámförmedtél, hogy hagyjam abba!- mondta halkan majd utolsó mondata végére elsírta magát az emlékek miatt.

-Sajnálom kincsem, ígérem, hogy rendbe hozok mindent!- ölelte magához szorosan a fiút majd végül ölébe ültette.

Jisung nem szólt egy szót sem csak Minho nyakába fúrta fejét és úgy ölelte magához mintha az élete múlna rajta. Remélte, hogy tényleg minden rendben lesz és nem kell órákig sírnia csak, mert a párja nem érdeklődik iránta.

-Szeretlek, baba!- tolta el magától Jisungot és a szemeibe nézett.

-Én is szeretlek hyung!- mondta ismét könnyes szemekkel egy halvány mosollyal ajkain.

Minho a fiatalabb arcára simítva hívta egy lágy és érzelmes csókba ami utoljára a kapcsolatuk megerősítése napján történt. Minho a csókba sóhajtva vette tudomásul, hogy mégis mennyire izgató hangokat tud kiadni párja csókolózás közben. A fiatalabb gonoszan az idősebb alsó ajkára harapott majd óvatosan meg is húzta azt. Minhot ez az apró tett nagyon beindította így kezeit a kisebb fenekére vezette majd belemarkolva húzta magához közelebb. Egy halk nyögés hagyta el ajkait amikor a fiatalabb feneke merevedését súrolta. Jisung pirulva vált el az idősebb ajkaitól majd nagyot nyelve nézett a vágytól csillogó szemeibe.

-Valami baj van?- utalt arra, hogy hirtelen vált el tőle.

-É-érzem, h-hogy..- be sem fejezte a mondatot hiszen Minho kuncogása félbeszakította és a zavartól nem is tudta volna folytatni.

-Baby, úgy csinálsz mintha ártatlan lennél pedig tudtommal már nem vagy az!- nézett rá mosolyogva miközben csípőjét kissé megemelve csúszott lejebb.

Jisung nyelt egy nagyot Minho tette miatt majd lányos zavarát félretéve kezdte el mozgatni csípőjét majd lehajolt hozzá és megcsókolta.

⟨...⟩

A fiatalabb az idősebb hátába marva élvezett el  már sokadjára. Jisung egyáltalán nem bánta, hogy végül megszegte az ígéretét hiszen borzasztóan élvezte azt az 1 órát ami összeforrva töltöttek.

-Menjünk fürdeni baba!- mosolyodott el Minho majd karjaiba kapta a fiút és bevitte a fürdőbe.

Néhány csók és simogatás közben lefürödtek majd végül felöltözve mentek vissza a szobába. Közösen áthúzgálták az ágyneműt majd bedőltek az ágyba és betakaróztak. Minho szó nélkül hajtotta össze a fiatalabb takaróját majd betette a szekrénybe hiszen már nem fognak az ágy két oldalán aludni.

-Gyere baba!- nyújtotta felé egyik kezét, Jisung pedig kétségesen bújt hozzá.

-Szeretnél aludni vagy inkább filmezzünk?- kérdezte miközben karját simogatta.

-Filmezzünk!- válaszolt röviden mire Minho elindította a lejátszásra váró filmet.

-Szeretlek hyung!- mosolyodott el Jisung majd Minho mellkasára puszilt.

-Tudom!- mosolyodott el halványan mire Jisung egyből el is szomorodott.-Én is szeretlek!- kuncogott fel majd agyon puszilgatta a fiú arcát.

⟨...⟩

-Nem volt rossz, de nem is volt a legjobb!- mondta Jisung amikor vége lett a filmnek.

-A kedvenc filmem, nem lehet rossz csak is a legjobb!- nézett rá vérig sértve majd végül mosolyogva fogta le a fiú kezeit és felhúzott lábai közé férkőzött.

Ajkait szinte azonnal Jisung bőrére tapasztotta és végig puszilta a nyakán elhelyezkedő szívásnyomokat. A fiatalabb nevét sóhajtozva túrt hajába mihelyst szabaddá váltak kezei majd amikor erőteljesebben kezdte harapdálni a vékony bőrt, teljesen eszét vesztette.

Minho vigyorogva élvezte ahogyan a kisebb belemarkol a hajába miközben csípőjét többször is megemeli.

-Nem terveztem mára több szexet, de nem vagyok ellene!- suttogta Minho a kisebb fehér bőrére kinek egy jóleső borzongás futott végig a gerincén.

-Szívesen alád feküdnék, de holnap iskola és már fáj mindenem!- kuncogott fel majd kissé eltolta magától Minhot.

-Szeretlek!- suttogta ajkaira majd egy apró csókot nyomott rájuk.

-Én is szeretlek hyung!- mosolyodott el majd lelökte magáról.

Betakarta magukat majd fejét Minho mellkasára hajtotta és lábát is átvettette derekán. Az idősebb mosolyogva kapcsolta ki a tévét majd elkényelmesedve kezdte simogatni a fiatalabb hátát míg nem csak az egyenletes szuszogását lehetett hallani. Mosolyogva vezette kezeit a fiú tincsei közé és azzal játszott miközben gondolataiba merül.

Most már tudta, hogy miért olyan fontos a fizikai érintkezés Jisung számára. A fiatalabb illata és az ahogyan hozzábújik pillangókat éleszt fel a hasában. Életében először szeretkezett valakivel és nem csak a saját vágyait elégítette ki. Élvezte minden percét és nem hasított belé a tudat, hogy már megint csak kihasznál valakit. Boldog amiért a fiatalabb jelenleg rajta piheni ki a nem rég történtek miatti fáradalmat. Boldog amiért a kisebb is boldog. Örül annak, hogy a kapcsolatuk alatt végre féltékeny lett hiszen ha Changbin nem jön át, talán még ma is az ágy két oldalán aludna miközben Jisung próbálja visszafolytani könnyeit és csak pár órát alszik az éjszaka folyamán.

Elhatározta, hogy ő lesz az az álom pasi akire minden lány és fiú vágyik. Törődni fog a kisebbel és kimutatja a szerelmét. Elviszi majd egy csomó randira, kézen fogva mennek majd az iskolába majd később haza esetleg oda ahová a lábuk viszi őket. Mindent meg akar adni a fiúnak aki a mellkasán pihenteti a fejét és amit csak tud meg is ad. Kezdve a szeretettel, a törődéssel és most már a vágyai kielégítésével. Nem akarja, hogy Jisung megbánja a ma este történt szeretkezést hiszen tudja, hogy ha ezek után bántja meg őt akkor rosszabbul fogja érezni magát mint bármikor valaha.  Sejti, hogy Jisung fél a holnapi nappal kapcsolatban és reménykedik abban, hogy nem válik ugyanolyan rideggé vele.

-Miért nem alszol?- kérdezte álmosan Jisung amikor csak úgy felébredt.

-Csak gondolkodtam, de most már aludni fogok szóval aludj vissza baba!- mondta kedvesen majd egy puszit nyomott a feje búbjára.

-Aludj is, mert már hajnali 1 és holnap korán kelünk!- fordult át másik oldalára hiszen úgy gondolta Minhonak már kényelmetlen lehet.

-Rendben!- mosolyodott el majd oldalára fordult és egy csókot nyomott a fiú tarkójára.

Magához húzta az alacsony fiút majd lehunyta szemeit és gondolatait félretéve próbált mély álomba zuhanni.

⟨MÁRCIUS 27.⟩

Reggel a pár Jisung ébresztőjére kelt fel. A fiatalabb nyűgösen kapcsolta ki majd Minho karját és lábát lefejtve magáról ült fel. Egy pillanatra olyan érzése támadt mintha egy újabb kínzó lassúsággal telő napnak nézne elébe. Felix és Jeongin, Seungminnal együtt vígasztalni fogja őt az iskolában amiért Minho nem képes foglalkozni vele és Changbin pedig próbálja rávenni barátját, hogy menjen oda hozzá.

Ezek a gondolatok egyből el is tűntek amikor az idősebb is felkelt és szenvedve tornázta magát ülő helyzetbe.

-Jó reggelt!- mosolyodott el Minho majd Jisung csípőjére simítva tenyerét csókolt a puha ajkakra.

-Jó reggelt hyung!- nézett le az idősebb nyakára majd egyből eszébe is jutott a tegnap este.

Pirulva fordított neki hátat majd kikelt az ágyból és a szekrény felé vette az irányt.

-Most pirulsz, de tegnap este úgy nyögtél alattam, hogy azt hittem mára elmegy a hangod!- ment utána majd magához ölelte a mégpirosabb arcú fiút.

-Fogd be!- dünnyögte majd kivett egy fehér pólót és egy fekete farmert a szekrényből.

Mivel ezt túl egyszerűnek gondolta így keresett magának egy vajszínű kockás inget is. Megfordult Minho karjaiban majd felnézett az arcára. Az idősebb elmosolyodott Jisung piros arcát látva majd egy csók után elengedte és ő is kiválasztotta mára az outfitjét. Egy fehér ingre és egy egyszerű kék farmerre esett a választása hiszen jól tudta, hogy Jisung él hal ezért a szettért. A fiatalabb már a fürdőben szedte rendbe magát és amikor Minho is eljutott odáig ő már rég lent várta az idősebbet táskájával a hátán. Minho fújt magára a kedvenc parfüméből aminek illatáért a suliban is elég sokan élnek halnak majd kezébe kapta a táskáját és már ment is le.

Jisung lélegzete elállt amikor megpillantotta az idősebbet. Többször is végig nézett rajta és rájött, hogy imádja Minho combjait és eres kezeit is. Nyelt egy nagyot amikor odasétált hozzá és megérezte parfümének az illatát.

-Ennyire jól nézek ki?- kuncogott fel majd csípőjére simította mindkét kezét és egy szenvedélyes csókba hívta a kisebbet.

-Túlságosan is!- vált el tőle pár perc után majd megnyalta alsó ajkát és felnézett az idősebb szemeibe.

Minho elmosolyodott majd megfogta Jisung kezét és összekulcsolta ujjaikat.

-Ma is lesz egy feladatom Minaval!- közölte majd megfogta a kulcsát és kinyitotta az ajtót.

-Akkor majd átmegyek Binnie hyunghoz!- mondta természetesen pedig érezte az enyhe fájdalmat ami átjárta a testét.

-Nem! Jössz velem haza és ott leszel velünk amíg megcsináljuk azt a szart!- mondta ellent mondást nem tűrően majd bezárta az ajtót és elindultak az iskolába.

⟨...⟩

Az iskolába érve elég sokan meglepődtek azon, hogy kézenfogva sétálnak a terem felé. Még Jisung barátai is csodálkoztak, de végül boldogan ölelgették meg a fiút és örültek annak, hogy végre normális a kapcsolatuk.

-Megyek, mielőtt lebasz a tanár amiért késtem!- mondta Minho miközben elengedte Jisung kezét.

-Rendben!- mosolyodott el a fiatalabb majd hagyta, hogy az idősebb megölelje őt.

-Szeretlek!- puszilt az egyik szívásnyomra majd végül a fiú ajkaira.

-Én is szeretlek!- nyomott egy puszit az idősebb arcára majd el is engedte hiszen az idősebbnek indulnia kellett.

Amint elment Minho a barátai felé fordulva szinte majd felrobbantak az örömtől.

-Mit csináltál Minhoval? Mintha kicserélték volna, a nyomokról nem is beszélve!-  mutogatott a fiú nyakára Seungmin.

-Nem tudom mi lett vele, de örülök, hogy végre észhez tért!- piszkálgatta ujjait miközben levakarhatatlan mosoly húzódott ajkaira.

-Mi is örülünk neki!- mosolygott Felix, az egyetlen szingli a baráti körükből.

-Te mikor akarsz már becsajozni?- kérdezte Jeongin a második legidősebb fiútól.

-Soha, mert buzi vagyok!- forgatta meg szemeit. -Szóval ja, meleg vagyok és már van aki tetszik csak éppen nem az én súlycsoportom!- vakargatta meg tarkóját.

-Ki az?- kérdezték szinte egyszerre, kíváncsian.

-Megígéred Sungie, hogy nem mondod el neki?- kérdezte halkan miközben a mókus fiúra nézett.

-Ismerem őt?

Csak egy bólintással válaszolt a szőke szeplős arcú mire Jisung túlságosan is izgatott lett és azt kántálta magában, hogy: Legyen Changbin!

-Changbin hyung!- hajtotta le fejét majd ujjait kezdte piszkálni.

Jisung szájára tapasztotta a kezét, hogy még véletlenül se sikítson fel. Muszájnak érezte, hogy elmondja ezt a fekete lovagnak. Bementek a teremben és végigszenvedték azt a 45 percet. Amikor vége lett és már mindenki a folyosón vagy éppen az udvaron Jisung szemeivel a fekete hajú, alacsony, izmos fiút kezdte keresni.

-Changbin hyung!- kiáltotta el magát mire megállt a két fiú. -Mondani akarok valamit Felixszel kapcsolatban- indult el felé mire Felix bepánikolva kapott keze után, de már késő volt.

-Mit szeretnél?- kérdezte Changbin kíváncsian.

-Menj oda és mondd el mit érzel! Most amíg el nem menekül!- mondta gyorsan majd már tovább is állt.

-Szia hyungie!- ölelte magához a fiút aki éppen Minaval beszélgetett.

-Szia édesem!- mosolyodott el majd átkarolta a vállát és úgy ölelt vissza. - Milyen volt az óra?- kérdezte majd egy édes csókot nyomott a fiú ajkaira.

-Unalmas volt nagyon!- biggyesztette le alsó ajkát ami nagyon aranyos látványt nyújtott.

-Szóval akkor mikor menjek át?- kérdezte Mina ezzel is megállásra késztetve Minhot aki megakarta csókolni párját.

-2-kor végzünk és Jisungie is szóval együtt megyek vele haza, de útközben még elmegyünk fagyizni. 3 óra után pár perccel legyél a ház előtt és hívj ha odaértél!- mondta Minho rá se nézve majd egy csókot nyomott Jisung szájára.

-Megyünk fagyizni?- vidult fel mégjobban mint egy kisgyerek majd kezeit Minho arcára téve több csókot is nyomott ajkaira. -Nem is szereted a fagyit!- biggyesztette le alsó ajkát.

-Lehet, de te igen szóval elmegyünk és veszek neked!- mosolyodott el majd végül a lányra nézett. -Szerintem már nincs mit megbeszélni!- mosolyodott el majd intett egyet és Jisung kezét megfogva elindult Jeongin, Hyunjin, Chan és Seungmin társaságához.

⟨...⟩

-Hyungie, azt hittem Felix megfog ölni, de végül a vállamon sírt, mert boldog volt!- mosolyodott el amikor a fagyizó felé sétáltak kéz a kézben.

-Örülök, hogy végre bevallotta neki az érzéseit és randizni fognak!- mondta majd egy puszit nyomott az alacsonyabb arcára.

Jisung bólogatott párat mondván ő is örül neki majd belemerült a gondolataiba. Mina az egyik szünetben megkereste és közölte vele, hogy nem lesznek ilyen boldogok hiszen tenni fog arról, hogy Minho őt válassza helyette. Azt hitte kedves lány hiszen mindenkivel segítőkész és aranyos. Félt attól, hogy Minho nem hinne neki így inkább csendben maradt.

-Valami baj van?- kérdezte arcát figyelve mivel eléggé kiült rá az aggodalom.

-Nincsen semmi baj!- mosolyodott el halványan bár ez egyáltalán nem volt olyan őszinte mint ma az összes többi.

-Jisung!- állt meg ezzel is megállásra késztetve a fiatal fiút. -Látom, hogy van valami baj szóval kérlek mondd el! Elrontottam valamit megint?- kérdezte bánatosan és végigpörgette a fejében a mai napot, hogy megtudja mégis mivel bánthatta meg a kisebbet.

-Hyung, semmit nem rontottál el! Jól bántál velem egész nap!- simogatta meg arcát majd egy puszit nyomott orrára.

-Akkor mi a baj?- ölelte magához a fiút derekánál fogva aki csak megrázta a fejét mondván nincs semmi baj.

Minho mivel tudta, hogy nem fogja tudni kiszedni belőle az információt így csak sóhajtva indult el újra Jisung kezét fogva. Végül Minho vett két gömb citromos fagyit a fiúnak és elindultak haza.

-Kérsz belőle esetleg?- kérdezte Jisung amikor az idősebb túl sokáig bámulta a fagyiját. -Minden rendben hyung?- kérdezte elővéve a kulcsát amivel kizárta az ajtót.

Mivel Minho továbbra se figyelt rá csak sóhajtva nyitott be a lakásba majd ledobta magáról a cipőjét és a táskáját. Tovább ette a fagyiját míg megvárta amíg Minho is hasonlóan tesz mint ő.

-Mikre gondolsz te?- húzta fel egyik szemöldökét amikor meglátta a fiú merevedését.

-Elmondjam?- lépett hozzá közelebb amikor Jisung végre megette az utolsó falatot is.

-Hm, kíváncsi vagyok!- nézett fel a szemeibe.

-Arra gondoltam egész úton, hogy jobban örültem volna annak ha a fagylalt helyett a farkam lenne a kezedben.. Igen, sokkal jobban tetszett volna ha azt nyalogatod így és az is jobban tetszene ha mondjuk citromos fagylalt helyett valami más lenne az ajkaidon.

Minho hangja mély volt és erotikával fűtött. Jisung több hőhullámot is tapasztalt, lelke szó szerint megremegett a szavak hallatára. Az idősebb következő tette már csak hab volt a tortán Jisung számára. Hüvelykujjával elkente alsó ajkán majd felső ajkán is a fehér fagylaltot(TharnType jelenet, tejszínhabbal, UwU).

-Hyung..-lehelte az idősebb ujjaira majd felnézett a szemeibe. -Szeretnéd ha az ujjaimat a kemény farkad köré kulcsolnám? - nyúlt az idősebb nadrágjához majd másodpercek alatt gombolta ki és cipzározta le. - Így?- nyúlt bele az idősebb alsónadrágjába majd hideg kezével körül ölelte Minho nemességét.

-Pontosan így baby!- nyögött fel majd a fiatalabb derekára markolva húzta közelebb magához.

Vigyorogva húzta ki kezét Minho alsójából aki egy csalódott sóhajt hallatott. Jisung gondolkodás nélkül húzta le róla a nadrágot és boxerét egyszerre majd letérdelt elé. Ha lehet akkor Minho férfiassága mégkeményebb lett és már alig várta, hogy elmerüljön a kisebb szájában.

Nem sokat kellett várnia hiszen Jisung egyből ajkai közé vette és minden tapasztalát kimutatva kényesztette az idősebbet. Úgy csinált mintha a kedvenc  epres nyalókáját szopogatná éppen. A nyelctechnikája az egekbe repítette az idősebbet és néhány perc után a fiatalabb szájába élvezett. Kiengedte szájából Minho farkát majd a felnézve a szemeibe nyelte le párja ondóját. A magasabb csak egy apró sóhajt hallatott a látvány miatt majd felkapta magára a boxerét és a nadrágját is.

-Daddy, finom!- nyalta le alsó ajkán lévő pár cseppet továbbra is Minho szemeit nézve.

-Ha Mina elmegy úgy megduglak, hogy arra életed végéig emlékezni fogsz!- morogta a fiú ajkaira. -Ne aggódj az elején még gyengéd leszek!- tette hozzá hiszen nem akarta, hogy a kisebbnek fájjon esetleg kihasználva érezze magát.

-Mondanom kell valamit!- szólalt meg halkan amikor az idősebb megakarta ízlelni párnácskáit.

Minho meg sem tudott szólalni hiszen telefonja csörögni kezdett. A hívást kinyomta hiszen feleslegesnek tartottam felvenni. A bejárati ajtóhoz ment majd kinyitotta azt és beengedte a lányt. Jisung nem tudta, hogy mit fog csinálni a lány éppen ezért félt.

-Mit csináltál, hogy ilyen kielégült arcod van?- kérdezte huncutan majd az idősebb karjára simított.

-Én csak elértem, hogy valaki csináljon valamit!- vette le magáról a lány kezét majd hátra nézett a lehajtott fejű Jisungra. -Baby ne csak állj ott!- kuncogott fel majd odasétált a párjához.

Jisung az idősebb szemeibe nézett így láthatta, hogy eléggé bánatos. Aggódva nézett párja szemeibe majd gondolkodás nélkül húzta be a konyhába.

-Mi a baj?- kérdezte magához ölelve az érzékeny fiút.

-Nem akarom, hogy itt legyen!- motyogta hiszen valójában nem is akarta, hogy Minho tudja a gondját.

-Miért? Mina egy kedves lány nem értem mi bajod van vele!- háborodott fel mire a kisebb szemei bekönnyesedtek.

-Nem lényeges!- mondta halkan majd meggondolatlanul hagyta el a konyhát és felment a szobába.

⟨...⟩

-Mégis mit képzelsz magadról? Szépen visszautasítalak és te elkezded ócsárolni a páromat akit mindennél jobban szeretek?- kérdezte idegesen Minho amit Jisung tisztán hallott.

Álmosan sétált le a lépcsőn majd odament Minhohoz aki túlságosan is ideges volt. Hátulról megölelte a fiút és hátába fúrta a fejét.

-Hyung, ne kiabálj! Fáj tőle a fejem!- csókolt a fiú hátára, hogy teljesen lenyugodjon.

-Tűnj el!- morogta Minanak majd megfordult és magához ölelte Jisungot. -Sajnálom kincsem!- puszilt fejére majd ránézett a lányra aki még mindig ott ült.

-Egyáltalán mit szeretsz benne?- kérdezte gúnyosan.

-Ha elkezdem sorolni akkor szerintem itt fogunk ülni órákon keresztül, de nem akarlak itt látni! Húzd feljebb a pólód, mert rohadtul nem vagyok kíváncsi a melleidre. Nem fogsz nekem tetszeni ha itt kelletted magad!- fintorgott majd az ajtóra mutatott.

-Takarodj már hülye ribanc! Ennyit arról, hogy tönkre teszed a kapcsolatom!- morogta majd sokkal jobban bújt az idősebbhez.

Mina szemeit forgatva hagyta el a házat mire Jisung megkönnyebbülve felsóhajtott. Erre várt már egy jó ideje.

-Sajnálom Jisungie!- tolta el magától a fiatal fiút.

-Mégis mit?

-Hogy felháborodtam, tudnom kellett volna, hogy ok nélkül soha nem látsz senkit sem szívesen!

-Semmi baj!- mosolyodott el majd egy puszit nyomott a fiú állára.

-Annyira, de annyira szeretlek, te nagyra nőt baba!- mosolyodott el majd karjaiba kapta Jisungot.

-Én is nagyon szeretlek Minho!- kezdett el játszani az idősebb hajával. -Nem vagyok nagyra nőt baba!- mondta vérig sértve, de a halvány mosoly ott ült ajkain.

-De, az én pici babám!- dörgölte össze orrukat majd végül ajkaira csókolt.

VÉGE!