-Gyere ki!- ordított Hyunjin az ajtóm előtt amit kezdtem unni.

-Nem fogok! Menj egyedül, én nem fogok ott lenni!- kiáltottam vissza ma már sokadjára.

-Istenem, ne csináld már! - kezdett el hisztizni.

-Fogd fel, hogy Minho nem lát engem szívesen a házában és én sem akarok odamenni többet!-  mondtam már el harmadjára, de még mindig nem értette meg.

-Jisung ennyi kurvára jár nekem ha már elvittelek a kibaszott kórházba úgy, hogy legszívesebben agyonvertelek volna!- rúgott bele az ajtómba.

Sóhajtva álltam fel majd kinyitottam a szekrényemet és kivettem belőle a cuccaimat. Felvettem egy fekete farmert, egy fekete hosszú ujjut és egy fekete farmer kabátot. Felkaptam egy fekete zoknit majd kivettem a szekrényből a fekete bakancsomat.

Kinyitottam az ajtót majd fejemre húztam a kapucnimat. Hyunjin arca felragyogott majd óvatosan megölelt amit mosolyogva viszonoztam.

-Gyerünk!- mondtam sóhajtva majd elindultam lefelé.

Gyalog indultunk el Minho hazához hiszen nem lakik olyan messze tőlem. Őszintén nem akarok az exem házában lenni azok után, hogy a szemembe mondta, hogy már nem kíváncsi rám és soha többet nem akar a közelébe látni.

Hogy miért szakítottunk?
Nem tudtam megadni neki azt amire vágyott egy kapcsolatban. 1 évig voltunk együtt..Nem hibáztatom őt amiért dobott valaki másért hiszen az a személy már 6 hónapja boldogítja őt. Nem értettem a kapcsolatokhoz sohasem ahogyan az érzéseim kimutatásában sem. Nem érezte azt, hogy szeretve van, nem voltam romantikus, nem nyíltam meg eléggé, nem kezdeményeztem sohasem, nem volt szexuális életünk hiszen féltem ő pedig azt hitte nem bízok benne eléggé ahhoz, hogy hónapok után odaadjam neki magam. Az én hibám volt, az én nyomorékságom!

Azóta..Megváltoztam és nem a jó irányba. Hyunjinon és a nővéremen kívül senki sem tudja a barátaim közül, hogy mit csinálok minden vasárnap.

Illegális box mérkőzések..

Szabálytalan, veszélyes, de rajtad múlik, hogy mennyire akarsz veszélyesen játszani. Maradjunk annyiban, hogy szeretek veszélyesen élni amit Hyunjin egyáltalán nem néz jó szemmel, de már feladta. Tudja jól, hogy nem tud megállítani semmi sem. A rendőrség csak ritkán foglalkozik ilyen ügyekkel szóval biztonságban vagyok, vagy nem...

-Szia haver!- köszönt mosolyogva Minho, Hyunjinnak aki haveriasan megölelte a házigazdát. -Minek hoztad?- pillantott rám szeme sarkából.

-Nélküle nem megyek sehová sem!- mondta majd hangos ordítozásra lettünk figyelmesek ami még a zenénél is hangosabb volt.

-Han Jisung!- jött közelebb az egyik pasi aki nálam 3 évvel idősebb.

-Ismerlek?- kérdeztem arcára nézve hiszen a hangját nem ismertem fel. - Na jó, bro ne már! Geci sokat változtál!- mentem oda hozzá szinte egyből majd leöklöztem vele és persze a többiekkel..

-Vasárnap liget?- kérdezte halvány mosollyal az arcán.

-Ki nem hagynám, haver! - mondtam lazán majd elmosolyodtam. -Mikor tolod?- kérdeztem kíváncsian.

-Szerintem a hosszú kihagyás után csak nappal, és te?- kérdezett vissza egyből.

-Éjszaka, megint!- rántottam meg a vállaimat hiszen már egyáltalán nem érdekelt a testiépségem.

-Azért el ne ess a sötétben. Nem fizetjük a kórházi ellátást!- nézett rám aggódva mire csak megráztam a fejemet mosolyogva.

-Miről beszélgetnek ezek?- kérdezte Minho Hyunjintól.

-BMX!- válaszolt a legjobb barátom majd Minhot elrángatva el is tűntek a tömegben.

-Vigyázz magadra!- hajolt hozzám közelebb a férfi majd vállamat megpaskolva mentek tovább.

Imádom őket. Az elmúlt fél év alatt nagyon jóba lettem ott mindenkivel, de ez egyáltalán nem számít a ringben. Sose játszok éjszakában olyannal akihez érzelmek kötnek.

Éjszaka...

A mérkőzéseket három különböző csoportba soroljuk. Van a nappal ami egy szabályos és kevésbé veszélyes verseny. Van a délután ami már közepesen veszélyes, de szabálytalan. Általában csak annyi a szabálytalanság benne, hogy úgy zavarod meg az ellenfeled ahogy akarod és leveheted a boxkesztyűt.
Van az éjszaka amiben már 3 hónapja játszom. Durván szabálytalan és nagyon veszélyes. Úgy ütöd az ellenfeled ahogyan akarod, talán már pankrációnak lehetne nevezni. Úgy taszítod az ellenfeled a földre ahogyan akarod. Nagyon nehéz úgy bántani a másikat, hogy annak ne legyen súlyos következménye sőt előfordul, hogy egyáltalán nem megy. Az ellenfél ha nagyon akarja akkor kérhet a másik számára nehezítést. Üvegszilánkok, viszketőpor a boxkesztyűbe és ehhez hasonlók. Veszélyes... maradjunk annyiban.

A buli számomra rémunalom volt, már egy órája csak ültem és lestem az embereket. Már vagy 5 alkalommal láttam Minhot és a mostani párját táncolni és smárolni ami egyszerűen fájt.

-"Ments meg!"- írtam le az üzenetet a nővéremnek aki egy szemét és ráadásul rendőr.

Nagyon remélem, hogy most nem akar megszívatni itt mindenki előtt, bár megérdemlem. Az írta, hogy 5 perc és itt van szóval vigyázzak a seggemre. Már előre félek. Tudom, hogy elfogja mondani mindenkinek, hogy mit is csinálok szóval már előre félek.
Valaki elordította magát, hogy rendőrök vannak a ház előtt ezért egyből levették a zenét és csend lett a helyiségben. Minho ajtót nyitott mire megláttam a nővéremet és annak társát.

-Itt van Han Jisung?- kérdezte a nővérem körbe nézve.

Minho meg se tudott szólalni hiszen a lány arébb tolta és a bilincset a kezébe tartva közelített meg. Sokkosan néztem felé így meg sem tudtam mozdulni.

-Han Jisung! Remélem most már tanulsz a leckéből.- mondta majd már kattant is rajtam a bilincs. -Jobb ha csendben maradsz!- lökött meg, hogy végre mozduljak az ajtó felé.

-Jisung!- nézett rám ijedten Hyunjin majd megpillantottam a boxmeccseken megismert barátaim aggódó pillantásait.

-Bassza meg Kyu-ri legalább hadd öleljem még utoljára!- ordított Hyunjin könnyes szemekkel mire nővérem megállt és megvárta míg legjobb barátom átölel.

-Csak baszakodik velem, nyugi!- suttogtam fülébe mire elengedett és szemmel láthatóan megkönnyebbült egy picit.

-Irány!- rángatta meg a kezemet drága nővérem majd kiráncigált az ajtón.

-Ezt muszáj volt igazam van? Nem hagyhattad ki! Kurvára megleszek baszva a suliba és most már még csak hozzám se fognak szólni! Köszönöm igazán kedves vagy! - rántottam ki a kezemet a szorításából.

-Ez a munkám!- ragadott ismét karon majd újra rángatni kezdett.

Kinyitották az ajtót ő pedig betuszkolt az autóba. Rámcsapta az ajtót majd beült a volán mögé mellé pedig az egyik barátom akit amúgy imádok.

-Megmondtam! Elegem van már abból, hogy nem tudsz viselkedni és ha ez kell ahhoz, hogy végre letörjék a szarvad akkor hát legyen!- indította be az autót. - Te is tudod jól, hogy rosszabb is lehetett volna ennél ráadásul nem mondtam el az eredeti okát. Alapjáraton pedig nem vagy letartóztatva, mert nem mondtam ki!

Egészen addig beszélt hozzám amíg haza nem értünk. Mindenben igazat adok neki, de ez nem azt jelenti, hogy holnap nem megyek el a mérkőzésre.

[...]

Másnap este 5-kor már javában készülődtem a mérkőzésre amit Hyunjin dühös szemekkel nézett. Nem foglalkozva vele vettem fel a fekete melegítőmet majd a fekete pólómat. A táskámba eltettem amire ma szükségem van majd fejemmel intettem Hyunjinnak aki már indult is az ajtó felé.

Lent felvettem a cipőmet majd a telefonomat letéve megfogtam a kulcsomat és eltettem. Elhagytuk a lakást aminek ajtaját be is zártuk majd kocsival indultunk a helyszínre. Egy régi elhagyatott helyen lévő épületről van szó aminek a tornatermét átalakították. Viszonylag hamar megérkeztünk. Mosolyogva kaptam vállamra a táskámat majd meg is indultam a bejárat felé. Bent már hallani lehetett a nagy tömeg hangját hiszen a mérkőzések már tartanak. Hyunjin megvárta míg az öltözőben leveszem a cipőmet és a zoknimat meg persze a pulóveremet utána egy vigyázz magadra után ment is a nézőtérre. 2 teljesen órát kellett várnom arra, hogy én következzek, de nem bánom hiszen volt időm bemelegíteni és felkészülni a fájdalomra ami majd a kezeimbe fog nyilalni.

-Készülj, mert te jössz!- szólt be az öltözőbe az egyik izmos faszi mire bólintva elindultam.

A tesiterembe vezető ajtón ha bemegyünk akkor szembe találjuk magunkat a pár méterre lévő ringgel és az őrjöngő tömeggel. Sajnos a bejárat csak 1 méter széles ugyanis a nézőtér kör alakban fut végig a tornatermen, vagyis majdnem végig..

-Eljött a nap első éjszakai mérkőzése! Ugye vártátok már?- beszélt a mikrofonba az egész illegális boxnak a vezetője.

A tömeg hangosan ordítani kezdett miszerint igen, nagyon is várták már ezt a pillanatot hiszen ez az első és utolsó meg persze láthatnak engem.

-Ugye, hogy hiányzik már nektek a mi bátor, könyörtelen,legfiatalabb és  legprofibb harcosunk?- kérdezte felemelve a hangját mire a nézők újabb ordításba kezdtek bele. Szeretem ha a nevemet kiáltsák. -Egyenlőre be kell érnetek a ti hőn szeretett Louisotokkal!

-Sok sikert haver, ne gyepálj szét nagyon!- nevetett Louis aki tudta, hogy ma nagyon kikap.

-Nem ígérem meg!- fogtam vele kezet majd az ajtó felé mutattam ugyanis indulnia kellett.

A tömeg ordított mint mindig hiszen Louis a második legjobb illegális boxoló köztünk bár van még mit tanulnia.

-Üdvözöljétek a ti hőn szeretett királyotokat! Hadd halljam, ki az?- kiáltott fel  mire mindenki elkezdte kántálni a becenevemet.

Ideje volt mennem szóval az ajtót belökve indultam meg a ring felé. Már meg sem lepődtem a hangos ordítozásokon. Beszálltam a ringbe majd megálltam Louis előtt nem sokkal. Femeltem a kezemet mondván ideje befogni mire a tömeg abbahagyta.

Kezet fogtam Louisszal majd hátat fordítottunk egymásnak és a ring széléhez sétáltunk. Fájó szívvel néztem ahogy a boxkesztyűmbe szórják az üvegszilánkokat, de nem volt más választásom. Felkészülve a fájdalomra dugtam bele kezeimet. A fájdalomtól kirázott a hideg, de még a szemem sem rebbent. Fájt iszonyatosan, de erősnek kellett mutatnom magam a rajongóim előtt. Gonosz vigyorral az ajkaimon fordultam vissza majd középre sétáltam. Amint megérkezett Louis is a vezető szabad utat adott nekünk egyszóval elindította a mérkőzést. Láttam az ellenfelemen, hogy eszméletlenül fáj neki még ha nem is mutatja ki annyira, de nem szabadott megsajnálnom őt.

-Gyerünk balfasz! Több vagy te ennél! Nem akarom már az elején felmosni veled a padlót, mi abban a buli?- nevettem fel majd vártam, hogy mikor üt már végre.

A tömeg egyenlőre full kussba volt így a mondataimat is hallották. Általában egészen addig csendben vannak amíg valaki meg nem kapja az első ütést.

-Ha te nem majd én!- roppantottam ki a nyakamat figyelve az apró mozzanatait.

Az orrát céloztam meg, de eszem ágában sem volt odaütni, helyette gyomorszájába találta meg magát az öklöm ami eléggé kellemetlen volt.

Az első körben megúsztam egy szájfelszakadással, de szegény Louis már rosszabbul járt. Reménykedtem benne, hogy nem törtem el az orrát.

Lábait kirúgtam alóla majd csípőjére ülve tettem fejére az öklömet. Buksiját a matrachoz szorítottam, hogy esélye se legyen megfejelnie engem. Kezei túlságosan fájtak és megfogni se tudott ahhoz, hogy lelökjön magáról így az első fordulót nyertem.

A második kör kicsit húzósabb volt hiszen Louis kevésbé érezte a kezében lévő fájdalmat. Kaptam is, de a legtöbbet adtam ami nagyon jól esett. Sokan kérdezték már, hogy mitől húzom fel magam annyira amikor ringbe vagyok és, hogy mégis, hogy bírom annyira a fájdalmat, hogy a szemem sem rebben.

A tiktom, Lee Know hyung és önmagam. A magam iránti utálat elég dühöt és motivációt ad számomra. A lelki fájdalom amit a mai napig tapasztalok mindennap, elnyomja a fizikailag érzett fájdalmat a testemben és persze nem akarok csalódást okozni a rajongóimnak.

Louis ismét a földön kötött ki egy nagyobb ütésem után. Próbált felkelni, de mellkasára tettem a lábamat így esélye se volt. Megnyertem a második kört is.

Az utolsó kör következett. Figyelmesnek kellett lennem és az is voltam ugyanis Loius dühös lett. Két ütése kivételével mindet kivédtem.  Mivel szünetet kért így leengedtem a kezeimet és őt figyeltem. Egy csaj bejött a ringbe majd leszedte róla a boxkesztyűket.

-Jobban fog fájni mint azt gondolnád!- szóltam oda hozzá majd hagytam, hogy leszedjék rólam is.

A ring széléhez sétálva hanyagul lesepertem a bőrömbe ragadt szilánkokat majd visszasétáltam. Az egész kezem úszott a vérben, de nem zavart hiszen a nyereség volt a fontos. Eszem ágában sem volt engedni, hogy a véres kezeivel megüssön engem. Számból szinte ömlik a vér a kezeimből is folyik a vörös nedű. A pólóm átázott a sok vértől aminek legtöbb része az ellenfelemé.

-Kezdjünk bele te faszszopó!- köpte ki a vért a szájából.

-Ezek lesznek az utolsó szavaid mielőtt kiverem a fogaidat?- kérdeztem megtörölve a számat.

Nem válaszolt csak a sebesült öklét lendítette felém ami alól sikeresen kitértem. Pólójába markolva dobtam a földre a fiút majd megvártam míg felkel a földről. Persze ő se hagyhatta ki azt, hogy a földre dobjon. Jóízűen felnevettem majd gyorsan felkeltem onnan és megindultam felé. Már nem sok idő volt a körből így vállait megragadva fordítottam meg nekem háttal majd gyorsan végigsimítottam gerincén és megállítottam ujjaimat egy pontnál.

-Térdel!- nyomtam meg azt a pontot mire Louis térdre esett.

-És a nyertesünk, J.One!- kiáltott fel a vezetőnk majd felemelte a kezemet.

-EZ AZ BAZDMEG!- szaladt le a lépcsőn  Hyunjin majd bejött a ringbe és arcomra téve kezeit homlokomra puszilt.

-Oké, most  vigyél kórházba!- nevettem fel majd levettem magamról a pólómat és megtöröltem vele a számat.

Erre a tettemre az itt lévő lányok sikítani kezdtek amit nem tudtam mosolyogás nélkül hagyni.

-Hallod, ma nem tudlak elvinni kórházba szóval megkértem rá az egyik barátomat!- mondta amikor kiszállítunk a ringből.

-Rendben van, de azért kísérj ki, mert elájulok!- nevettem fel majd belerúgtam az ajtóban, hogy kinyíljon az a fos.

Hyunjin bólintott egyet majd derekamra téve a kezét besegített az öltözőbe. Ott gyorsba átöltöztem majd a pólómat a kezemre tettem. Hyunjin a táskámat fogva vezetett ahhoz a bizonyos baráthoz aki állítólag kint vár a parkolóban.

-Elmondanád már ki az?- kérdeztem már negyedjére.

-Ott van!-mosolyodott el kínosan én pedig még a pólómat is elejtettem amikor megláttam Minhot és a barátnőjét.

-Tudod mit, inkább essen le mint két kezem majd haza gyaloglok és lekezelem otthon, köszi puszi!- indultam meg, de Hyunjin visszahúzott.

-A lány külön kocsival megy Minho pedig önként vállalta szóval csak neked van vele bajod! - sóhajtott egyet majd felvette a pólót amit már nem tehetett vissza a sebes kezeimre hiszen piszkos lett.

-Most üljek be a kocsiba úgy, hogy folyik a kezemből a vér és semmi sincs rajta?- tartottam kezeimet, hogy ne legyen véres a nadrágom véletlen.

-Mondanám, hogy lekapom a pólómat, de fontos vendégek vannak nálunk és anyám nem szeretne rossz benyomást kelteni!- húzta el a száját mire már nyúltam volna a pólómhoz.

-Nem, így sem nézem jó szemmel azt, hogy egy száll pólóba vagy!- nézett rám csunyán.

-Akkor haza sétálok!- indultam meg ismét, de valaki derekamnál fogva húzott vissza.

Minho kezeimre tette a fekete pólóját majd kinyitotta nekem az ajtót. Kicsit vonakodva, de beültem a járműbe majd próbáltam megigazítani a pólót a kezeimen.

Minho beült a volán mögé majd kezeimhez nyúlva óvatosan megigazította a pólóját. Nem értem, hogy miért ilyen velem ahogyan azt sem, hogy mégis mit keres itt.

-Nem gondoltam volna, hogy illegálisan boxolsz ráadásul szabályok nélkül és veszélyesen. Szóval a lassan 18 éves Jisungból a Dragon Killer királya lett. - bólogatott elismerően, de láttam rajta, hogy egyáltalán nem tetszik neki az amit csinálok.

-2 hónap alatt sokat tanul az ember ha mindennap bejár!- rántottam meg a vállaimat majd lehunytam a szemeimet.

-Miért csinálod? Egy rossz mozdulat és az életedbe kerülhet!

-Mint mondtam sokat tanultam és nem csak a technikákra vagy az emberek kiismerésére gondolok illetve sokat segített. Már nincs lámpalázam a sok ember előtt, nem szorongok a tömegben. Nem félek a sötétben, nem vagyok beszari. Megtanultam elnyomni az érzelmeimet és meggátolni azt, hogy kitörjenek belőlem. Eltudom tűrni a fájdalmat legyen az lelki vagy fizikai! Az emberek végre nem csak egy nyomorékot látnak aki nem tudja kimutatni az érzéseit hanem egy harcost akinek nincsenek érzései. Persze, sajnos vannak és a saját magam iránt érzett utálatom miatt ártok másoknak és magamnak!

Végig a pólót néztem ami időközben egy picikét átázott, de szerencsére csak a nadrágom lett véres. Mivel egy ideje már választ sem kaptam így elbizonytalanodtam. Nem is tudom mit hittem..Azt, hogy érdekli őt a szánalmas életem? Jobb lett volna ha maradok a rövid válasznál.

-Örülök, hogy sikerült legyőznöd a lámpalázad és a szorongásod viszont tényleg nem egészséges magadba folytani az érzéseidet. A suliban is csak ritkán mosolyogsz vagy éppen nevetsz pedig sírni sosem szégyen és nem szabad visszafolytani. Az, hogy eltudod tűrni a fájdalmat azt mutassa, hogy erős vagy és képes vagy a végsőkig harcolni, de ha nem engedsz az érzelmeidnek még baj is lehet belőle.

Meglepett, hogy válaszolt az pedig szintén, hogy a kórház parkolójába érve meg egy nagyon keveset marasztalt az autóban.

-Ha végeztünk folytatom a mondandóm!- mondta miután filózott azon, hogy megszólaljon- e vagy sem.

Bólintottam egyet majd megvártam míg kinyitja nekem az ajtót. Amint megtette kiszálltam és elindultam a sürgősségi épülete felé. Ragaszkodtam hozzá, hogy Minho jöjjön velem hiszen a fertőtlenítés egy olyan dolog amit egyáltalán nem bírok elviselni. Az orvosi ágyon ülve haraptam be alsó ajkamat és szorítottam össze szemeimet amikor elkezdték fertőtleníteni mindkét kezemet. Minho előttem állt és amint látta rajtam, hogy ez bizony nem igazán megy rezzenéstelen arccal, elém lépett és hagyta, hogy mellkasának döntsem a fejemet.

-Kibírod!- suttogta a fülembe amitől kirázott a hideg.

Bólintottam egy aprót majd lehunytam a szemeimet hiszen elkezdték kiszedni a bőrömbe ragadt üvegszilánkokat. Egy pár percig bírtam, de utána rosszul lettem tőle és szenvedve pihentettem a fejemet hyungom mellkasán.

-Jobb egy kicsit?- kérdezte miután beültünk a kocsiba.

-Igen és köszönöm, hogy elhoztál!- mondtam miközben halványan elmosolyodtam.

-Nincs mit!- viszonozta a mosolyomat.

-Szóval mivel akartad folytatni a monológod?- néztem rá kíváncsian.

-Nos..Nem vagy nyomorék csak mert nem tudtad vagy tudod kimutatni azt amit érzel! Sose voltál az szóval ne gondolj magadra így!- simított arcomra majd elkezdte simogatni azt.

-Hyung..Ez miatt okoztam neked fájdalmat és ez miatt veszítettelek el amit sose akartam!- könnyeztek be a szemeim amit elakartam előle rejteni, de nem engedte.

-Hiba volt elhagynom téged. Túlságosan vágytam arra, hogy érezzem a szeretetet.- törölte le a kibugyanó könnyeimet.

-Nem, nem volt hiba hiszen most boldog és szeretve vagy! Nem tudtam neked megadni azt amire vágytál szóval számodra jobb így!- simultam bele érintésébe.

-Azt hiszed, hogy boldogabbá tesz engem mint te valaha? Életemben nem voltam még olyan boldog mint akkor amikor viszonoztad az érzéseimet. Hülye voltam, mert nem értettem meg, hogy nehezen megy neked az érzelmek kimutatása és korai lenne számodra hónapok után lefeküdni. -hajolt közelebb miközben továbbra is az arcomat simogatta.

Mosolyogva pusziltam meg tenyerét majd visszanéztem a szemeibe.

-Sokáig aszexuálisnak gondoltam magam. Amikor úgy értél hozzám fura érzések kerítettek hatalmába és megijedtem. Nem értettem mi van velem, de szerencsére már nem vagyok ilyen beszari!-kuncogtam fel majd szomorúan néztem le ajkaira.

Sajnos már nem érinthetem ezeket az ajkakat, már nem ölelhetem meg úgy mint a párja, nem aludhatok vele.

-Ne sírj!- döntötte homlokát az enyémnek ami csak növelte a sírásomat.

-Nem tudok nem sírni ha egyszer mindennap hiányzol és nem telik el úgy nap, hogy ne utálnám magam amiért ilyen vagyok! Fáj, hogy mást szeretsz, fáj, hogy mással vagy boldog, fáj, hogy őt csókolod meg. Menthetetlenül beléd szerettem és nélküled olyan élni mintha nem kapnék normálisan levegőt. Utálom magam amiért ezt is csak akkor tudom veled közölni amikor már nem számít!

Az elmúlt fél év alatt nem sírtam még ennyit és bevallom rettentően jól esett. Nem akartam zokogni így valamennyire visszatartottam a kitörni készülő érzelmeimet.

-Igen is számít!- suttogta majd ajkaimra hajolt.

Abban a pillanatban nem érdekelt semmi sem. Nem érdekelt, hogy fájnak a kezeim ahogyan az sem, hogy Minhonak barátnője van. Egyik kezemmel hajába túrtam amit óvatosan elvett onnan és visszahelyezte az ölembe. Halványan belemosolyogtam a csókunkba majd végül elhajoltam tőle.

-Szeretlek hyung!- néztem mogyoró barna szemeibe amik csillogtak.

-Én is szeretlek téged!- vezette le tekintetét ajkaimra.

Tudtam, hogy újra megakar csókolni, de én akartam kezdeményezni. Amíg együtt voltunk sosem kezdeményeztem csókot sőt hosszabb csókunk se volt még, nem is tudom, hogy bírta ki mellettem addig.

-Ne csak nézd!- mosolyodtam el majd tarkójára téve a kezemet megcsókoltam.

Úgy éreztem magamat mintha ez lett volna az első csókom. Lágy volt és érzelmes, mondhatni tökéletes.

-Hagyjuk abba, mert a végén megint vérezni kezd a szád!- hajolt el tőlem majd megtörölte a száját.

Én is így tettem és valójában ekkor realizálódott bennem az, hogy megcsalta a barátnőjét velem.

-Hyung..mi lesz a barátnőddel?- kérdeztem rá amikor már elindultunk haza.

-Már hetek óta szakítani akarok vele, de egyszerűen nem tudom, hogy tegyem meg!- sóhajtott egyet majd tovább nézte az utat.

-Úgy ahogyan velem is, csak más kifogással!- rántottam meg a vállaimat.

Megállt amikor pirosra váltott a lámpa majd felém fordult és egy rövid csókot nyomott ajkaimra.

-Sajnálom, hogy fájdalmat okoztam neked a szakítással. Nem szívesen tettem, de akkor úgy éreztem, hogy csak így lehetek boldog...Hiba volt csak az én boldogságomat nézni!

-Hyung, az embernek a saját boldogsága az első. Ha nem te akkor én szakítottam volna veled bármennyire is fájt volna. Ha nem vagy boldog egy kapcsolatban annak semmi értelme sincsen!

-Boldog lennél velem ha újra együtt lennénk?- nézett a piros jelzőlámpára majd rámemelte a tekintetét.

-Biztos vagyok benne, de a kérdés az, hogy te boldog lennél?- kérdezem vissza majd kinéztem az ablakon.

-Erre később válaszolok!- indult el az autóval majd pár perc utazás után megállt a házunk előtt.

Kiszálltam az autóból és ő is így tett. Az ajtó előtt megálltam majd felé fordultam és felnéztem a szemeibe.

-Mindenkinél boldogabb lennék ha velem lennél. Nem számít, hogy nem vagy romantikus, nem számít, hogy hányszor mondod, hogy szeretsz, nem számít, hogy nem kezdeményezel, nem számít, hogy mennyire mutatod ki az érzéseid, nem számít, hogy nem adod magad oda nekem. Amíg velem vagy addig boldog vagyok! Mindennél jobban fogok rád vigyázni és figyelni, hogy tudjam ha baj van!- fogta meg a kezeimet miközben végig a szemeimbe nézett amik könnyesek lettek szavai hatására.

-Szeretlek, nagyon nagyon nagyon nagyon szeretlek Hyungie! El sem tudod képzelni mennyire szeretlek!- öleltem magamhoz szipogva.

-Én is nagyon szeretlek téged Sungie!- ölelt magához jó szorosan majd kicsit eltolt magától.

Sejtettem, hogy mit szeretne így hamarabb megtettem mint ő. Belemosolygott csókunkba majd kezeivel vándor útra indult. Először derekamra tévedtek kezei majd onnan oldalamra végül pedig lesimított fenekemre. Alsó ajkára harapva nyúltam hátra a kilincshez. Nagy nehezen kinyitottam az ajtót majd lábammal belökve azt hátrálni kezdtem.

Úgy vagyok vele, hogy ha ő képes volt újra belépni az életembe akkor mindent megfogok neki adni amire csak szüksége van. Bízok benne és tudom, hogy vigyázna rám.

Amint beértünk a lakásba Minho becsukta az ajtót majd újra ajkaimon kötött ki. Kezébe vette fenekemet majd kicsit megszorítva azt húzott magához közelebb. Halkan belenyögtem csókunkba majd hajába túrva váltam el ajkaitól.

-Menjünk fel!- néztem csillogó szemeibe amiben színtisztán lehetett látni a vágyat.

-Biztos szeretnéd?- kérdezte szinte suttogva amire nem válaszoltam csak cselekedtem.

Vállaiban megkapaszkodva ugrottam karjaiba majd egy halvány mosollyal az ajkaimon hajoltam füléhez.

-Igen, szeretném ha te vennéd el a szüzességemet!- súgtam bele fülébe majd óvatosan megharapdáltam fülcimpáját.

Halkan felsóhajtott majd feljebb lökve indult meg a lépcső felé. Szobámhoz érve türelmetlenül nyitotta ki az ajtót majd belépett a sötét szobába. Kezemet kinyújtva löktem meg a falapot, hogy az becsukódjon majd hagytam, hogy azt tegyen velem hyungom amit csak szeretne.

Óvatosan döntött az ágyra majd feltolta lábaimat és egy nagyobb terpeszbe húzta azokat.

-Jó éjszakában lesz részed, ebben biztos lehetsz!- búgta ajkaimra amitől kirázott a hideg.

-Nem kételkedek benne!- karoltam át nyakát majd lejebb húzva magamhoz birtokba vettem ajkait.

Aznap este tényleg nagyon jó éjszakában volt részem. Vigyázott rám, óvatos volt és érzelmes. Pont olyan volt az első alkalmam mint ahogyan azt elképzeltem.

[...]

-Nem szeretném ha illegálisan boxolnál vagy nem is tudom, hogy nevezzem azt ami ott megy!- szólalt meg amikor már 10 perce ment a film.

Miután végeztünk, elmentünk fürdeni és úgy döntöttünk, hogy megnézünk egy filmet hiszen nem voltunk elég fáradtak az alváshoz. Fejemet leemeltem mellkasáról majd szemeibe néztem. 1-2 percig gondolkoztam a válaszomon amit ő türelemmel várt.

-Abbahagyom, de az nem azt jelenti, hogy nem megyek el a  versenyekre. Néző még lehetek!- tettem vissza a fejemet majd fekete pólójával kezdtem szórakozni.

-Amíg nem esik bajod addig nem zavar, de megyek veled! - vezette ujjait hajtincseim közé majd másik kezét az enyémre helyezte.

-Rendben!- kulcsoltam össze ujjainkat majd újra a filmnek szenteltem minden figyelmemet.

Most már tudom, hogy miért is volt olyan fontos neki az, hogy legalább néha bújjunk össze és nézzünk meg együtt egy filmet. Sokkal jobban érzi magát úgy, hogy nem az ágy másik végében telefonozik arra várva, hogy legalább a kezét megfogjam. Bármennyire is tűnik egy olyan embernek aki számára nem olyan fontos a szeretet kimutatása, egyáltalán nem így van. Lehetetlen volt nem észrevenni, hogy mosolygott akárhányszor megfogtam a kezét a szeretkezés után vagy éppen csak egy apró puszit adtam neki az arcára, esetleg ajkaira. Arról a boldogságról nem is beszélve amit akkor láttam rajta amikor többször is elmondtam neki, hogy mennyire szeretem őt.  Amikor lefeküdtünk az ágyra egyáltalán nem számított arra, hogy hozzáakarok bújni így betakarta magát és a háttámlának dőlve elővette a telefonját.

*20 perccel ezelőtt*

Minho elindította a filmet amit megszerettünk volna nézni majd befeküdt mellém az ágyba. Hátát a háttámlának döntötte majd betakarta lábait és elővette telefonját. Durcásan néztem rá majd kikaptam a kezéből a telefont.

-Ezt a film végéig nem kapod vissza!- nyújtottam ki nyelvemet majd közelebb csúszva hozzá kényelembe helyeztem magamat.

Fejemet mellkasára téve öleltem magamhoz majd végül a kíváncsiság miatt ránéztem. Ajkai egy nagy mosolyra húzódtak majd átkarolta a vállamat és úgy húzott magához közelebb.

-Ez így kényelmes!- mosolyodtam el majd kicsit feljebb csúszva loptam tőle egy apró csókot.

Mosolyogva pusziltam még arcára majd visszatettem a fejemet mellkasára és folytattam a filmnézést.

*Vissza a jelenbe*

-Hyung..- szólaltam meg szívverését hallgatva.

-Hm?- simított felkaromra majd azt kezdte el cirógatni.

-Szeretlek!- mosolyodtam el majd jobban bújva hozzá hunytam le szemeimet.

-Én is szeretlek Sungie!- puszilt fejemre tovább simogatva karomat.

Hangján hallani lehetett, hogy mosolyog ami engem is boldoggá tett. Nem akarok mást csak azt, hogy továbbra is ilyen boldog legyen velem. Még akkor is kifogom mutatni, hogy mennyire szeretem őt ha az nehezemre esik. Azt szeretném ha mellettem maradna és nem gondolkozna a szakításon csak, mert nem vagyok képes normálisan szeretni. Érte megéri megeröltetni magam és valójában nem is olyan szörnyű igazán kimutatni a szerelmet valaki iránt. Főleg, hogy ha az a valaki boldogabb lesz ettől.

VÉGE!