Nos tisztázzuk, hogy a oneshotban Jisungot a gyermek anyának fogja hívni vagy éppen mamának..tudom, hogy fiú meg minden, de így aranyosabbnak gondoltam!

Sungie The Best Mama!

-Hiányzol hyung!- sóhajtotta Jisung a maciját piszkálgatva amit két napja vett meg az ajándék boltban hiszen sírva fakadt, hogy neki ez kell.

-Te is nekem, kincsem! Már csak 1 hét és otthon leszek aztán majd ölelkezve nézünk filmet!- mondta Minho majd megdörzsölte a szemeit hiszen már lassan 1 napja ébren van és dolgozik.

Jelenleg egy már 1 hónapja tartó üzleti úton van és amióta Minho elment elég sok dolog történt vele. Eleinte furcsának tartotta, hogy minden reggel rosszul van végül pedig Minho testvérével beszélte meg a dolgokat aki egyből a terhességre gyanakodott. Jisung ellenkezett hiszen állítása szerint mindig használtak óvszert!

-Jisung, nem voltál Minho hyungon kívül senkivel, csak úgy meg nem lesz rosszul az ember reggelente meg úgy az este közepén random!- mondta Felix majd elé tolta a terhességi tesztet.

-Felix, nem akarom! Biztos, hogy nem vagyok terhes, különben is..

És Jisung félbehagyta a mondatot. Hogy miért? Eszébe jutott az a bizonyos este amikor 2 nap volt hátra az utazásig. Ittak és talán túlzásba vitték majd végül az ágyban kötöttek ki. Nem használtak gumit és ráadásul még össze is ragadtak amitől megnő a terhesség esélye.

-Megcsinálom!- suttogta majd felkapta a terhességi tesztet és bement a fürdőszobába.

Addig nem ment ki a fürdőből amíg le nem telt az a bizonyos idő amit meg kellett várni. Remegő kezekkel nyúlt a tesztért.

-Lix!- kiáltott fel sírva.

Egyszerre sírt az örömtől és a szomorúságtól. Boldog volt hiszen mégis csak egy új élet fog nőni a szíve alatt viszont tudta, hogy Minho nem szeretne kisbabát és ezt a kapcsolatuk elején megmondta.

-Minho hyung nem fog örülni neki!- nézett legjobb barátjára sírva aki csak vígasztalás képpen átölelte.

-Hogy telt a napod, életem?- kérdezte Minho elképzelve azt, hogy ez az egész beszélgetés nem telefonon történik.

-Hát igazából nem volt semmi érdekes. Itthon voltam szinte egésznap és takarítottam! Átjött Felix és Hyunjin hyung is. Képzeld el, hogy Jeongin terhes lett szóval Hyunjin apuka lesz!- mesélte boldogan miközben kezét pici pocakjára tette.

-Sose értettem, hogy minek nekik gyerek ilyen fiatalon! Még szerencse, hogy te nem vagy terhes, nem tudom mit kezdenék egy gyerekkel!- mondta miközben ujjait piszkálta.

Hangja rideg volt ami Jisung szívét apró darabokra törte. Már most tapasztalt hangulatingadozásokat és sokkal érzékenyebb lett mint általában szokott.

-Igen, még szerencse!- szipogta majd magához ölelte a mackót.

-Szívem, mi a baj? Most miért sírsz?- kérdezte Minho sokkal éberebben mint eddig.

-Csak egy szomorú rész volt a filmben! Elhunyt a kedvenc főszereplőm akiről azt se tudom, hogy kicsoda!- sírt továbbra is hiszen rosszabbnál rosszabb gondolatok jutottak eszébe.

-Baba, nyugodj meg! Tudom, hogy érzékeny vagy, de ez csak egy film, rendben? Most úgy megölelnélek téged..- mondta szinte már szenvedve amiért nem tudja magához ölelni Jisungot.

-Rendben! Azt hiszem elmegyek vacsorázni utána pedig alszom, hogyha tudok! Szeretlek Minho hyung!- kelt fel az ágyról majd a mackót az ágyra tette és felvette a mamuszát.

-Rendben, pihenj sokat! Én is szeretlek Jisungie, jó éjszakát!- mosolyodott el halványan majd belecuppogott a telefonba.

-Jó éjszakát és te is pihenj legalább egy keveset!- mondta majd ő is belecuppogott a telefonba.

Megmosolyogtatta a beszélgetés vége, de most már mégjobban félt elmondani Minhonak, hogy majdnem 1 hónapos terhes. Nem akarta, hogy az idősebb interneten vagy telefonon keresztül tudja meg a dolgokat, de a szemtől szembe való beszélgetéstől is tartott. Nem szeretne vele veszekedni és a babát sem akarja elvetetni hiszen mégis csak az első közös gyerekük. Jisung már 24 míg Minho 26 szóval mégis miért ne lehetnének szülők? Persze tudja, hogy az idősebb nem akar az lenni, de ő igen meghozzá mindennél jobban.

A konyhába érve evett egy tányérral az ételből amit Felix és ő készítettek együtt, Lixie párja segítségével. Miután jól lakott, nagy nehezen felvánszorgott az emeletre és szobájába érve ugrott volna az ágyába bele. Szinte azonnal megállt a baba miatt és vett egy nagy levegőt. Ha olyat tenne ami véletlenül árthat a babának akkor az agya automatikusan védekezik valamivel. Érdekes hiszen az agy szabályozza az akaratlagos mozgást mégis idő előtt megállítja az embert mielőtt baj történhetne.

És a védekezés nem csak Jisung meggondolatlan mozdulataikor kapcsol be. Akkor is ha valaki a hasához akar érni bár ez általában 1 hónapig tart. Tarthat persze kevesebb illetve több ideig is, de mindenesetben megszűnik a 2. hónap előtt és onnantól már saját maga dönti el, hogy ki érintheti meg hasát.

Alaposan betakarózva és a maciját magához ölelve kapcsolta le a lámpát majd végül szemeit lehunyva próbált elaludni. Egyedül csak akkor tud elaludni amikor érzi Minho illatát így elég sok ruháját becsórta már amit persze az idősebb nem bán. Neki csak az a lényeg, hogy az ő kicsi Sungie babája eltudjon aludni.

{...}

1 hét múlva reggel Jisung ismét rosszulléttel kezdte a napot, de most szerencséjére ott volt mellette Felix aki Jisung pánikba esése miatt aludt nála. A mókus fiú már nem tudta eldönteni, hogy a stressz vagy a terhesség miatt adja ki magából a tegnapi ételt. Ezek után lementek reggelizni majd végül ajtót nyitottak Jeonginnak aki összeveszett párjával.

-Mi a baj Innie?- kérdezte Jisung aggódva hiszen sose látta még ilyen idegesnek. -Próbálj lenyugodni, mert az idegesség nem tesz jót se neked se a babának!- fogta meg a kezét majd leültette őt a kanapéra.

-Hyunjin hisztizett amiért nem tudja megérinteni a hasamat és hiába mondom neki, hogy nem tehetek róla és hagyja abba, mert rohadt mód fel tud idegelni. Kiakadt ezen és azt mondta, hogy ő inkább elmegy itthonról én meg rávágtam, hogy rendben, nem fog hiányozni!- mesélte el a történteket a legfiatalabb majd megdörzsölte a homlokát.

-Muszáj lesz elfogadnia és megvárni amíg letelik az 1 hónap, ráadásul a hangulatingadozásokat is meg kell értenie. Még magad sem tudod, hogy miért sírsz vagy éppen miért vagy ideges ami mégjobban idegesít és aztán pedig már robbansz! Beszélj vele és próbáld megértetni vele, hogy anyának lenni nehéz és persze apának is!- simogatta meg a vállát Jisung majd a hasára tette a kezét.

-Veletek is minden rendben lesz Jisungie! Ha nem ma majd máskor elmondod neki, ennyi! Ha nem tudja elfogadni, hogy a felelőtlensége miatt babát vársz akkor meg sem érdemli, hogy a férjed legyen. Megjelölt már 2 éve szóval vagy elfogadja, hogy babát vársz és apuka lesz vagy szenvedni fog az örökké tartó hiányodtól!- szólalt meg Jeongin majd magához ölelte a fiút.

-Én jobban szenvednék a hiányától!- sóhajtott fel majd Innie vállára hajtotta a fejét.

-Annyira azért nem, hiszen ott lesz a babád aki sokkal több figyelmet fog igényelni mint bárki vagy bármi más! Időd sem lesz arra gondolni, hogy hiányzik neked!- ült le mellé Felix és ő is átkarolta Jisungot.

-Köszönöm, hogy itt vagytok velem!- mosolyodott el majd mindkettő fiú arcára egy puszit nyomott.

-Mi mindig itt leszünk!- mondta Felix majd az időre nézett. -Hát baba 10 perc múlva érkezik a bátyám!- nézett a fiúra akinek arckifejezése egyből aggódóvá vált és már majdnem sírt.

-Semmi baj, minden rendben lesz!- puszilt a fejére és mind a ketten próbálták lenyugtatni őt.

Pontosan 10 perc múlva hallottak az autó hangját majd végül Felix az ablakon kinézve látta, hogy Minho nem törődve a cuccával zárta be az autót majd indult meg az ajtó felé.

-Nagyon hiányolhat ha már a cuccai sem érdeklik őt!- mosolyodott el majd visszaült a kanapéra.

Pont ekkor nyílt is a bejárati ajtó. Jisung egyből az ajtó irányába kapta a fejét és az eddigi félelmeit félretéve sietett oda hozzá és magához ölelte a férfit.

-Hiányoztál!- motyogta a kisebb fülébe majd magához szorította őt.

-Te is nekem, hyungie!- mosolyodott el majd kissé elhúzódott tőle és ajkaira csókolt.

Mivel már 1 hónapja nem érezték egymás ajkait így kicsit tovább tartott mint egy ártatlan rövidke csók.

-Ne előttünk!- takarták el szemüket a fiatalabbak.

Minho lassan elvált Jisungtól majd a két fiúra nézett. Köszöntötte őket is majd újra Jisungnak szentelte minden figyelmét.

-Soha többet nem vállalok el egyetlen üzleti útot sem!- sóhajtotta majd ismét magához húzta Jisungot.

{...}

Órák múlva már alváshoz készülődve Minho már túlságosan kívánta a kisebbet így nem volt csoda amikor apró csókokkal lepte be nyakát. Felé tornyosulva folytatta ezt, de mivel Jisung tudta, hogy nem szabad és már a kezei is hasán pihentek, hogy Minho ne tudjon hozzáérni így muszáj volt kitalálnia valamit.

-Hyungie~, Sungie most fáradt ehhez!- biggyesztette le alsó ajkát majd várta, hogy az idősebb mellé feküdjön.

-Akkor Hyungie most elmegy a fürdőbe!- emelte el fejét Jisung nyakától majd a fiú ajkaira csókolt és leszállt róla.

Minho valamiért tudta, hogy ez lesz, de egyszerűen nem tudta az okát. Kívánta a fiút mégis tudta, hogy ezt nem szabadna, de az okát ennek sem tudta. Sóhajtva zárta magára az ajtót majd hajába túrva gondolkodott, hogy mit tegyen. Hideg zuhany vagy önkielégítés?

Jisung sóhajtva nézett le a hasára majd végül betakarta magát..

-Ilyenkor nem tetszik, hogy ott vagy bent!- motyogta majd végül a takaró alatt pici tenyerét a kicsi pocakjára tette.

Minho 10 perc után visszatért frissen és üdén meg persze valamennyire kielégülve. Lefeküdt Jisung mellé majd leoltotta a lámpát és ő is betakarta magát.

-Ő köztünk lesz!- fordult oldalára majd megfogta a macit és a hasa elé fektette.

-Ő ki és miért?- csúszott hozzá közelebb majd derekára csúsztatta a kezét.

-Több mint egy hete vettem a boltban, mert nagyon aranyos volt és kellet valaki akit ölelhetek. Hozzászoktam már szóval ő ott marad!- mutatott le a mackóra ami úgymond védte a pocakját.

-Rendben!- bújt bele a fiatalabb nyakába majd egy apró puszit nyomott bőrére. - Jó éjszakát!- mosolyodott el majd szemeit lehunyva próbált minél hamarabb elaludni.

-Jó éjszakát Hyungie!- nyúlt az idősebb tincseihez hiszen tudja, hogy ez nagyon hamar ellazítja őt és könnyebben tud elaludni.

{...}

Másnap reggel Jisung hamarabb kelt fel mint Minho és egyszerűen semmi kedve nem volt semmihez sem. Sóhajtva nyomott egy csókot az idősebb ajkaira majd kimászott mellőle és átvette a ruháit. Hasára nézve muszáj volt elmosolyodnia majd végül felvette Minho egyik fehér pólóját és a saját szürke melegítőjét.

Mivel tudta, hogy Minho nem egy hamar fog felkelni így csak magának csinált reggelit amit a kanapén ülve el is fogyasztott. Ezek után ráérősen feltakarított és amikor 10 órát ütött az óra visszaült a kanapéra és a kedvenc játékával kezdett játszani.

-Szia Picim! Mit csinálsz?- ült le mellé Minho majd egy apró puszit nyomott arcára.

-Mortal Kombat, szeretnél játszani?- fordította felé a fejét miután megnyerte a küzdelmet.

-Miért is ne?- rántotta meg vállait majd megfogta a másik konzolt és választott magának egy karaktert.

Jisung is így tett majd végül elindították és vártak a “Fight” szócskára. A kisebb egészen ügyes lett az 1 hónap alatt amíg Minho nem játszott a játékkal így szinte anélkül ölte meg Minho karakterét, hogy az megütötte volna.

-Mi a fasz?- lett ideges percek alatt hiszen eddig mindig lenyomta a kisebbet.

Jisung kuncogva védekezett amikor elindult a második kör és várta a megfelelő pillanatot. 1 perc alatt már mindkettőjüknek kevés élete volt és Minho állt nyerésre.

-Lefoglak nyomni, baby!- jelentette ki, de ekkor Jisung megnyomta az LT és RT  gombokat ezáltal pedig felhasználta a Fatal Blow nevű halálos kombót.

-Mi?- nézte elképedve a tv kijelzőjét ami immáron azt jelezte, hogy Jisung nyert.

Minho lassan fordította Jisung felé a fejét majd hirtelen döntötte el a kanapén. Jisung ijedten tette kezeit hasa elé amit most már Minho is észre vett. Szemöldökét felhúzva ült Jisung combjaira majd kezeit lefejtette a hasáról. Persze mind ezt hiába hiszen Jisung újra hasa elé emelte kezeit. A kisebb teljesen bevolt pánikolva amikor Minho ismét lefejtette kezeit hasáról majd végül továbbra is összezavarodva nyúlt volna hasához. Jisung nem tehetett róla teste szinte magától mozdult és ellökte Minho kezét sőt még magáról is lelökte a férfit. Az alfa meglepetten nézett az ő omegájára aki már sírva nézte Minhot és többször is bocsánatot kért tőle.

-Jisung, mi a baj? Sose voltál még ilyen ráadásul védekezel, félsz tőlem?- kérdezte felállva a földről kissé csalódottan.

Nem tudta, hogy mit tett amiért a kisebb fél tőle. Egyszerűen nem tudta, de nagyon szomorú volt miatta.

-Nem félek tőled, nincs okom félni tőled!- mondta kétségbeesetten.

-Akkor mégis miért csinálod ezt?- emelte fel hangját amikor Jisung újra hasa elé emelte kezeit amikor Minho hozzá akart érni. -Miért van félelem a szemedben?- kérdezte egy fokkal halkabban hiszen nem akarta mégjobban megijeszteni őt.

-Ha elmondom akkor kiabálni fogsz velem vagy haragudni fogsz és azt nem akarom! Tudom, hogy tudnod kell róla, de nem merem elmondani, mert rosszul fogsz rá reagálni!- törölte meg szemeit hiszen időközben ismét megindultak könnyei.

-Megcsaltál engem amíg távol voltam?- nyelt egy nagyot Minho hiszen nem tudott másra gondolni ami olyan dolog ami miatt félnie kellene a kisebbnek tőle.

-Nem csaltalak meg! Miért tenném ha csak a tiéd vagyok és csak is téged szeretlek?- emelte fel fejét szinte azonnal.

-Nem tudok másra gondolni ami miatt annyira kiakadnék, hogy kiabálnék veled!- sóhajtott fel majd leült a kanapéra.

Jisung is helyet foglalt csak éppen nem mellette hanem az ölében. Hasára nézve hagyta, hogy Minho derekára fogjon és kicsivel közelebb húzza őt magához.

-Nem fogok rád haragudni amíg az nem bánt engem! Legyen az bármi ami nem megy rá a kapcsolatunkra én elfogom fogadni!- kezdte el simogatni a kisebb derekát.

-Mi van ha ez olyan dolog ami miatt lehet, hogy elfogsz hagyni? Nem tudom, hogy megtennéd-e, remélem, hogy nem viszont már mondtad egyszer, hogy nem akarod. Most mégis megtörtént és nem tehetek róla!- nézett fel az idősebb arcára aki Jisung pufi pofijához nyúlva letörölte a könnyeit.

-Amíg nincs szó megcsalásról vagy bármi ehhez hasonlóról addig nem foglak elhagyni! Szeretlek téged és bármi is legyen az amit én nem akarok, de most megtörtént, ezen nem fog változtatni! Megbeszélhetsz velem mindent, ugye tudod?- hajtotta fejét a kisebb vállára majd egy apró puszit nyomott az arcára bátorításképpen.

-Én..-kezdett bele, de ezek után egy szó sem jött ki a torkán.

Idegesen beharapta alsó ajkát majd végül remegő ujjaival a póló aljára fogott és feljebb húzta azt. Apró pocakjának látványa még most is boldogsággal töltötte el őt, de félt, hogy az idősebb már nem így gondolja ezt. Minhora arcára nézve nem tudott kiolvasni semmit sem szóval ajkai ismét sírásra görbültek.

-T-terhes vagyok..-suttogta majd kitört belőle a zokogás hiszen nagyon félt az idősebb reakciójától.

-Semmi baj Jisung!- simogatta a hátát majd szabad kezével megfogott egy párnát és hasa elé tette.

Óvatosan szembefordította magával a kisebbet majd nagyon szorosan magához ölelte. Jisung azonnal visszaölelt és Minho nyakába bújva sírt tovább.

-Nem azért nem akartam apuka lenni, mert annyira rosszul érintene a terhességed tudata hanem, mert féltem, hogy nem leszek elég jó szülő majd a babánknak. Fiatalok vagyunk nyílván és talán pont ezért gondolom magam olyan férfinak aki nem tudna felnevelni egy gyereket. Ezért mondtam, hogy szerencse, hogy nem vagy terhes hiszen egészen biztos, hogy rossz apuka lennék!

Jisung nem válaszolt csak eszmésztette magában a szavakat amiket férje mondott neki.

-Hyung, te leszel a világon a legjobb apa akármit is mondasz! Sose veszed észre milyen jól bánsz a gyerekekkel..Ne mondd azt, hogy rossz apa leszel, mert én tudom, hogy nem! Szeretném megtartani az első közös babánkat és felnevelni veled. - nézett az idősebb szemeibe amik szintén könnyesek voltak.

-Szeretlek Jisungie és már most leszögezem..nem foglak megcsalni csak azért, mert a terhesség alatt nem tudunk szeretkezni!- ölelte magához ismét a fiú majd egy csókot nyomott ajkaira.

-Én is szeretlek Hyungie!- mosolyodott el majd ajkaira tapadt. -Remélem nem mindennap kell hallanunk a nyögéseidet!- simított hasára kuncogva.

-Az utazás előtt nem telt el olyan hét, hogy ne szeretkeztünk volna legalább négyszer és most is baszott kanos vagyok!- tette karba kezeit elfordítva a fejét mint egy durcis kisgyerek.

-Hát most a fiad vagy a lányod keresztbe tett neked!- fordította maga felé Minho fejét majd egy apró puszit nyomott ajkaira.

{...}

Teltek a hónapok és a két fiú teljesen kikészült idegileg. Jisung egyik percben sír a másikban már veszekszik és persze Minho sem bírja elviselni ezt az örökkévalóságig.

-Fejezd már be te dagadt picsa!- kiáltotta el magát Minho mire Jisung azonnal abbahagyott mindent és könnyezve nézett párjára.

A 38. hétben van így nyílván már elég nagy a hasa ami miatt több plusz kiló is van rajta. Ő maga eddig még nem gondolta magáról azt, hogy dagadt hiszen mégis csak a kisfia nevelkedik a hasában, de most, hogy Minho így gondolja, ő is kezdi. Nagy levegőt véve nézett magára majd nyelt egyet és elindult a fürdő felé ahová be is zárkózott. Minél hamarabb elakart tűnni Minho szemei elől, hogy aztán sírhasson egyet.

-Baba..-kopogott be az ajtón Minho, de Jisung sírva küldte el őt mondván, hagyja őt békén. -Szívem, kérlek, nyisd ki!- döntötte fejét a falapnak, de Jisung továbbra sem akarta.

Nagy nehezen megindult a mosdókagyló felé hiszen már nagyon fájt mindene amikor érezte, hogy valami folyik.

-Minho!- nézett le amikor meglátta, hogy bizony elfolyt a magzat víze. -Te is tudsz időzíteni!- beszélt a fiához majd az ajtóra nézett.

-Mi a baj, kincsem?- kérdezte kétségbeesve hiszen egyáltalán nem hangzott dühösek inkább félelemmel telinek.

-Keresd meg a kibaszott pótkulcsot és nyisd ki az ajtót, mert meg sem tudok mozdulni!- kiáltotta majd hasához kapott amikor megjelentek a fájások.

Minho azonnal ment és csinálta amit Jisung mondott majd amikor kinyitotta az ajtót majdnem elájult a tudattól, hogy órák kérdése és megszületik a gyermeke.

-Vigyél kórházba, bassza meg!- ragadta meg férje kezét, hogy valamennyire enyhíteni tudja a fájdalmat.

-Mióta vagy ilyen erős?- szisszent fel majd kisegítette férjét a fürdőből.

{...}

Minho idegesen járkált fel alá a kórház egyik folyosóján hiszen egyszerűen nem engedték bemenni a szobába. Az orvos egy omega akit már megtámadott egy alfa így óckodik tőlük.

-A férjemet akarom, ha ő nem jöhet be elmegyek innen és megszülöm otthon!- veszekedett az orvossal majd felkiáltott a fájdalmai miatt.

-Értse meg a biztonság érdekében nem jöhet be!- mondta az ápoló mire Jisung azonnal ráförmedt.

-Mégis mit gondol a férjemről? Soha nem bántott senkit és minden omegával kedves. Egyet sem bántott szóval fogja be és engedjék őt be! Milyen kórház az ahol nem jöhet be a gyermek apja miközben a párja meg szenved?

Minho elmosolyodott azon, hogy még ilyenkor is őt védi és nem érdekelve őt semmi, be nyitott a szobába. Azonnal a párjához szaladt és kezét megfogva ült le a székre.

-Sajnálom Jisungie!- motyogta majd egy apró puszit nyomott párja izzadt tincseire.

-Mégis mit?- emelte fel hangját a fájdalom miatt majd lihegve dőlt vissza a párnára.

-Azt, hogy úgy szólítottalak ahogyan nem kellett volna!- simogatta meg Jisung kezét ami nem sokkal ezután megfeszült és olyan erősen szorított vele mint még soha.

-Szard már le! Tudom, hogy nem gondoltad komolyan!- nézett rá majd ismét megszorította Minho kezét.

{...}

-Mi a neme?- kérdezte Minho amint megszületett a pici.

Jisung nem árulta el neki, hogy mi a baba neme hiszen meglepetésnek szánta.

-Kisfiú!- szólalt meg a szülésznő.

Minho könnyes szemekkel ült le a székre újra majd elmosolyodott. Jisung teljesen kifáradva simogatta meg Minho arcát aki belepuszilt a tenyerébe.

-Remélem, hogy örülsz neki hiszen tudom, hogy fiút akartál!- nézett a mostmár mellkasán pihenő fiúra.

-Mindennél jobban!

{...}

Másnap Minho sietve indult el a kórházba ahová beérve a megfelelő szobához ment.

-Szia-sztok!- nézett le a kisbabára aki Jisung karjaiban pihent.

-Szia Hyungie!- nézett rá majd mondta a neki, hogy jöjjön közelebb.

Minho közelebb ment Jisunghoz majd leült a mellette lévő székre.

-Fogd meg!- ült fel egy kis segítséggel majd Minho karjaiba tette a fiút.

Minho mosolyogva figyelte a karjaiban lévő fiút és egyszerűen nem értette, hogy mégis miért óckodott ennyire ettől.

-Jól vagy pici Minsoo?- nézett a baba szemeibe majd felpillantott párjára. -És te jól vagy?- kérdezte majd ajkaival csücsöríteni kezdett.

Jisungnak nem kellett sokat hajolnia így adott egy csókot ajkaira ezek után pedig visszadőlt az ágyba.

-Jól vagyok!- válaszolt halkan és mosolyogva figyelte ahogy Minho a babához beszél.

{...}

Másfél évvel később:

-Minsoo, óvatosan!- szólt rá Minho amikor a kisfiú szaladgálni kezdett.

Jisung mosolyogva döntötte a fejét az ajtófélfának és úgy figyelte őket. Minho nagyon sokat foglalkozik a kicsivel még munka mellett is és már minden félelme elszállt afelől, hogy rossz apuka lenne.

-Mama..-szólalt meg Minsoo amikor meglátta Jisungot.

Az említett elmosolyodott majd leguggolt és türelmesen kivárta amíg a kisfiú odamegy hozzá. Karjaiba véve állt fel majd Minsoo arcára nyomott egy puszit.

-Álmos vagy, baba?- kérdezte tőle mire a kicsi vállára hajtva a fejét kezdte el piszkálni a nyakán lévő halvány foltokat.

-Ha nagyobb lesz már nem engedem, hogy nyomokat hagyj rajtam!- pillantott fel férjére aki immáron előtte állt.

-Tudom- tudom!- nyomott egy puszit arcára. -Szeretlek!- mosolyodott el majd Minsoo hátát kezdte simogatni.

-Én is szeretlek!- viszonozta mosolyát majd lepillantott Minsoora aki talán túlságosan is hasonlított Minhora, a legjobb apára a világon.

{...}

3 év múlva

Minho boldogan lépte át a Jisunggal közös házuk küszöbét majd amint megpillantotta az immáron 4 éves Minsoot mosolyogva emelte fel és egy puszit nyomott az arcára.

-Mi ez a huncut mosoly?- kérdezte gyanakvóan Minho amikor látta Minsoo pici mosolyát.

-Titok!- kuncogott fel majd megkérte apukáját, hogy tegye le.

A fiú elszaladt majd végül visszatért Jisung kezét fogva. Minho mosolyogva köszöntötte párját majd ajkaira csókolt és lenézett Minsoora aki túlságosan jó kedvű volt.

-Mit titkoltok előlem?- kérdezte Minho karba téve kezeit.

-Most már megmuthatom apának?- kérdezte Minsoo mire Jisung bólintott egy nagyot. -Végree, napok óta erre várok!- kuncogott fel amit Minho továbbra sem értett.

Minsoo apró kezét Jisung hasához közelítette mire a mamája reflexszerűen hátrébb állt és hasa köré fonta kezeit.

-Te.... megint, apuka leszek?- nézte Jisungot és Minsoot.

-Nagytestvér leszek!- kiáltotta el magát a fiú majd megölelte Minhot.

Miután a fiú elengedte édesapját az elindult Jisunghoz és óvatosan magához ölelte. Apró csókokat nyomott ajkaira és arcára majd fülébe suttogta, hogy mennyire is szereti őt.

-Remélem, hogy kisfiú lesz!- nézett le Jisung hasára majd egy őszinte mosoly után megtörölte a szemeit.

{...}

1 hónap múlva:

-Jó reggelt!- köszöntötte párját Jisung majd ajkaira csókolt.

-Neked is, furcsán jó kedvű vagy ma reggel!- mosolyodott el Minho hiszen örült annak, hogy nem a mosdóban kezdi a napját.

Jisung nem szólt egy szót sem csak megfogta Minho kezét és a póló alá vezette azt egyenesen picike pocakjára. Minho azonnal éberebb lett és lassan felült. Az elmúlt 1 hónapban csak erre a napra várt, hogy végre megtudja érinteni Jisung hasát.

-Végre!- suttogta majd felhúzta Jisungon lévő pólóját és ajkait a pici pocakra nyomta.

{...}

A terhesség 16. hetében:

-Ezt add oda apának, rendben?- nyújtotta oda Minsoonak a borítékot amiben egy papír volt a baba neméről és persze egy ultrahangos kép.

Minsoo bólintott egyet majd már szaladt is az apukájához aki a kanapén ült.

-Apa!- ült le mellé a kanapéra.

-Mondjad Minsoo!- kapcsolta ki a tévét, hogy minden figyelmét a fiára tudja szentelni.

-Tessék!- mosolyodott el majd odaadta neki a borítékot. -Anya küldi!- mosolyodott el.

Minho kíváncsian nyitotta ki majd kivette belőle a dolgokat. Halványan elmosolyodott amikor látta az ultrahangos képet majd végül a papírra vetett egy pillantást.

-Itt van anya?- kérdezte fiától aki bólogatott párat.

Minho azonnal felpattant a kanapéról majd megkereste Jisungot és szinte azonnal ajkaira tapadt.

-Örülsz neki?- mosolyodott el Jisung amint elváltak egymástól.

-Lesz még egy kisfiunk!- vigyorgott Minho, Jisung pedig csak bólogatott. -Már most imádlak!- térdelt le Jisung elé majd a pulóvert feljebb húzva simított Jisung kerek pocakjára.

Egy puszit nyomott a férje hasára majd lehunyta szemeit.

-Már csak 5 hónap szex nélkül!- sóhajtott fel megterhelten majd elkuncogta magát.

-Mondtam, vess magadra!- nevetett fel Jisung is.

VÉGE!