Minho hyung❤️🥰

11:46

Szia Hyung!😍
Látta:12:30

13:40

Gondolom elfoglalt vagy..
Nagyon hiányzol hyung..
Látta:14:59

15:27

Milyen volt az iskola?
Ettél rendesen?
Elküldve:15:27

18:01

Ohm..gondolom nem igazán akarsz velem társalogni...

Végülis megértem

Csak kicsit bánt hiszen napok óta nem hallottam felőled..
Látta:20:08

01:42

Valamit elrontottam?

Már nem szeretsz?

Mondd el ha már nem megy neked ez az egész, mert beleőrülök ebbe.

Inkább viselem a fájdalmat mint az, hogy ezt csináld..

Napok óta nem írsz vissza vagy ha mégis akkor is csak pár szót..
Látta:10:11

-Ne sírj!- ölelte magához jó szorosan Seungmin a zokogó fiút aki teljesen megsemmisülve érezte magát.

-Nem bírom ezt tovább!- szipogta miközben remegő kezeivel visszaölelte a nem sokkal fiatalabb fiút.

-Jisung, ne gondolj a legrosszabbra! Tudod, hogy elfoglalt! 2 hét múlva vizsgázik és minden erejével azon van, hogy sikerüljön neki. Tudom, hogy fáj, hogy ennyire nem foglalkozik veled, de értsd meg, hogy most a tanulás a fontos!- simogatta a fejét Felix miközben tanácstalanul nézett Seungminra.

Jisung nem szólt egy szót sem csak sírt és sírt. 2 éve ismerte meg Minhot amikor 3 hónap után rá mert írni Instagramon. Akkoriban még sokat beszélgettek hiszen az idősebbnek rengeteg szabadideje volt. Közel félév után már összejöttek és azóta is távkapcsolatban élnek viszont az utóbbi 2 hétben egyre csak csökkentek a beszélgetések. Hiába tudta mi az oka akkor sem értette, hogy ha egyáltalán nincs rá ideje miért tud posztolni ki képeket illetve miért tudja megnézni az üzeneteket amiket küld.

Reszketeg sóhaj hagyta el ajkait majd erőtlenül eldőlt az ágyon és lehunyta a szemeit. Minho sokat mesélt arról neki, hogy a szülei elvárják, hogy ez a vizsgája meglegyen. 23 évesen elég sok mindent elért már. Kiköltözött külföldre, van elég pénze mindenre, nem szorul a gazdag szüleire, rengeteget tanul, saját kocsija van, saját házai.

Jisung sosem érezte magát elégnek. Ő 18 évesen 3 munkahelyen dolgozik annak érdekében, hogy eltudja magát tartani illetve kitudjon fizetni mindent ami szükséges. Nem jutott el odáig, hogy jogsit tegyen le és még saját házat sem tudna venni. Nem elég okos, a tanulmányi eredményei csak romlanak. Nem tudja felfogni, hogy mégis, hogyan fog leérettségizni jövőre.

-Annyira sajnálom szegényt!- suttogta Felix amikor Jisung elaludt.

Szemei már most teljesen felpuffadtak és nem tudja elképzelni milyen puffattak lesznek később.

-Igen én is! Muszáj elmondanunk Minhonak, hogy Jisung egyre rosszabbul van! 2 hete alig eszik és iszik ráadásul többször is ájultan vitték a kórházba arról nem is beszélve, hogy ismételten kiújult az inszomniája.- dörzsölte meg orrnyergét a fiatalabb.

-Minho hyung minket is lefog szarni pont úgy mint Jisungot! Posztolni tud és az üzeneteket is látja, de visszaírni már nem képes. Csak azért ellenzem a szakításukat, mert valami azt súgja, hogy minden rendben lesz!- rázta meg fejét kissé Felix majd kimentek a szobából.

Lee Minho

11:21

Szia hyung! Én vagyok az Seungmin!
Bár tudom, hogy válaszra minket sem fogsz méltatni, de tudnod kell, hogy az állítólagos párod rosszabbul van mint te azt gondolnád.
Megint inszomniája van illetve többször is ájultan vitte el a mentő mert 2 kibaszott  hete nem eszik és nem iszik..

Mind miattad!

Tudom, hogy lefoglal a tanulás, de kérlek pár percet szánj rá is, ha még igazán szereted őt.

Csak pár perc, de az is boldoggá tenné őt.
Látta:11:30

Szia Seungmin!
Sok időm nincs, de köszönöm, hogy ezt mind elmondtad nekem.
Ígérem, hogy keresni fogom őt, de most semmi sem tökéletes.

Mennem kell ugyanis órám lesz!

Seungmin sóhajtva túrt hajába majd telefonját ledobta a kanapéra. Nem tudta felfogni, hogy mennyire nem érdekelte az idősebbet az ami a párjával történik.

Jisung felriadt telefonja csörgésére. Lassan felült majd a nevet meg sem nézve felvette azt.

-Igen tessék?- szólt a készülékbe fáradtan miközben fejéhez kapott.

-Szia Han-ah!

-H-hyung?- nézett maga elé a fiú miközben szemei megteltek könnyekkel.

-Én vagyok Picim! Sajnálom, hogy nem kerestelek és nem írtam vissza, de annyi minden történt. Ne haragudj rám kincsem!

-Annyira örülök..hogy hallom a hangod!- mosolyodott el szomorúan majd hangosan felzokogott.

-Ne sírj édesem! Tudod, hogy nagyon szeretlek! Sose hagynálak el és megígértem, hogy kitartok melletted.

-Én is nagyon szeretlek, de nehéz...Alig beszélünk és utálom, hogy még csak nem is láthatlak!- szipogta miközben megtörölte a szemeit.

-Én is utálom Han-ah! Jobban mint azt hinnéd, de még nem tudok Koreába utazni. Le kell vizsgáznom még amire sokat kell tanulnom, de ígérem, hogy hamarosan látjuk egymást. Ne sírj!

-Rendben hyung!- szedte össze magát a kisebb.

-Most le kell tennem, mert sokat kell még tanulnom, de holnap is felhívlak, rendben?

-Rendben!- válaszolt majd hosszas búcsúzkodás után letette a telefont.

Az ágyra visszadőlve takarózott be és szemeit lehunyva próbált újra álomba merülni, de egyszerűen képtelen volt rá.

*1 hét múlva*

Jisung fáradtan hallgatta barátait ahogyan flörtölnek egymással. Rettenetesen rosszul esett neki, de tudta, hogy nem rég jöttek össze és meg kell lennie ennek a varázsnak. Felix és Changbin tekintettel voltak a fiúra amiért Jisung hálás is volt.

-Gyerünk haza!- mondta a legidősebb majd mosolyogva indult el a kijárat felé.

Jisung és a többiek is elindultak. A mókus fiú hátul kullogva figyelte ahogyan barátai párjuk kezét fogják és apró csókokat váltanak. Egyszerűen csak fájt neki, hogy ő ezt nem tudja megtenni Lee Minhoval. Szemeit megtörölve lépdelt tovább míg nem neki nem ment valakinek.

-Bocsánat!- mondta halkan majd próbált felkelni a földről ám gyengesége gátolta ebben.

-Jobban kéne figyelned Han-ah!- mosolyodott el a férfi majd felsegítette Jisungot.

Han szemeiből potyogni kezdtek a könnyek és nem tudta felfogni ami éppen történik vele. Azt gondolta álmodik viszont mikor megcsípte magát érezte az enyhe fájdalmat.

-Hyung..- nézett fel Minho arcára aki csak mosolygott.

Minho csak szorosan magához ölelte a fiút majd megpörgette a levegőben. Milliószor elmondták egymásnak, hogy mennyire szeretik egymást.

-Hyung, én annyira örülök, hogy itt vagy! El sem tudod képzelni mennyire egyszerűen csak erre vártam már mióta. Arra, hogy érezhesselek és csókolhassalak!- hadarta el hiszen nagyon boldog volt.

Minho nem mondott semmit csak a fiú ajkaira tapadt. Hosszú és érzelmes csók volt az övék amire mások undorral néznének hiszen miért előttük kell, de tudták, hogy Jisung min ment keresztül és nem akarták elrontani a pillanatot.

-Meddig maradsz hyung?- kérdezte kissé szomorúan hiszen érezte, hogy visszamegy külföldre.

-Ide költöztem! Még tegnap berendezkedtem a régi lakásomba. Sikeresen levizsgáztam így azt csinálok mostantól amit szeretnék!- mosolyodott el boldogan.

Jisung sikítva ugrott párja karjaiba és jó szorosan magához ölelte őt.

-Annyira szeretlek hyung!- suttogta Minho fülébe.

-Én is szeretlek Han-ah!- ölelte magához jó szorosan.

VÉGE!

Igen tudom, hogy elég gyenge lett, de semmi ihletem nem volt valami jobbat írni. Remélem tetszett ez a kis apróság is!

❤️❤️