Minho egy 7 tagú bandának az egyik tagja már közel 4 éve. Debütálása előtt és után egy kis ideig boldog párkapcsolatban élt Han Jisunggal amiről az emberek tudtak. Az idősebb szakított a kisebbel hiszen JYP és a banda leadere is azt tanácsolta, hogy jobb lenne ha véget vetne neki. Jisung tudta, hogy az idősebb karrierje sokkal fontosabb volt számára így megértette a döntését. Tudta, hogy előbb-utóbb be fog következni így próbált rá lélekben felkészülni. Tisztán emlékszik még az idősebb szavaira miszerint ha letelik a 3 év újra az övé lesz. Sejtette, hogy ez közel sem így lesz viszont mindennap reménykedett benne és várta az idősebbet.

Már 1 éve letelt a 3 év és ő a telefonját nézve sír.

-Megígérted..- szipogta majd telefonját kikapcsolva bújt be az ágyába.

"Az ígéret szép szó ha betartják úgy jó, nem igaz? Szeretlek és ez nem fog változni!"

Emlékeire csak erősödött a sírása míg nem zokogásba torkollott. 4 éve, hogy Minhora vár és most már feleslegesen teszi ezt. Az idősebbnek most jelentették be pár perccel ezelőtt a kapcsolatát egy gyönyörű idol nővel. 4 éve, hogy Jisung minden napját szomorúan tölti. Nem tudja elfelejteni Minhoval való kapcsolatát és magát a személyt sem. Szereti, még mindig fülig szerelmes belé, de Minho tovább lépett. Tudta, hogy ez lesz és örül annak, hogy Minho hyungja boldog, de mégis fáj neki.

-Oppa, minden rendben?- kérdezte lakótársa majd benyitott a szobába.

-Semmi nincs rendben!- szipogta miközben felült és maga köré csavarta a takaróját.

-Ne sírj baba, egyszer minden rendbe fog jönni!- ült le elé majd közelebb csusszanva hozzá magához ölelte a fiút a takaró alatt.

-Tovább lépett, barátnője van, boldog életet él.. én pedig itthon ülök, alig beszélek valakivel, depressziós vagyok, pszichológushoz járok, olyan vagyok mint egy rossz emós. Még a napfényt sem bírja a szemem!- nevetett fel szánalmasan miközben sorolta, hogy mégis mit utál a legjobb.

-Most szépen kimegyünk az utcára, sétálunk egyet, elmegyünk enni és nem érdekel, hogy nem vagy éhes! Eszel amennyit tudsz, de akkor is eszel!- mondta majd elengedte a fiút és ledobta róla a takarót.

-Nem akarok menni sehová sem!- motyogta, de mégis hagyta, hogy kirángassák őt az ágyból.

-Nem érdekel, más nem akkor csak sétálunk egyet, de akkor is ki kell mozdulnod!- mondta majd kiment a szobából, hogy az idősebb  nyugodtan tudjon öltözni.

Sóhajtva választotta ki a mai szettjét. Egy fekete farmer  egy fekete póló és fekete farmerdzseki mellett döntött amit egészen biztos, hogy meg fog bánni tekintve, hogy kint 40 fok van. Már csak fekete ruhákban jár és a kezein lévő sebeket is muszáj volt takarnia hiszen Minhoval való kapcsolata miatt őt is sokszor megtalálja a sajtó. Nem bántja magát viszont sokszor issza le magát a sárgaföldig ami baleseteket hoz maga után.

-Kész vagyok!- ment ki a szobából mire a lány kikerekedett szemekkel nézte szettjét.-Meg fogsz sülni!-  dörzsölte meg homlokát majd végül beletörődött.

Jisung felvette a fekete bakancsát majd a fekete napszemüvegét és megvárta amíg a lány is felkapja magára a szandálját. Kimentek a házból majd elindultak valamerre, még maguk se tudták merre. Az emberek furcsán néztek rá a ruházata miatt, de őt egy cseppet sem érdekelte. Megsült, de a karjain lévő sebeknek nem szabad látszódniuk.

-Haza akarok menni!- szólalt meg amikor már beértek a városba és csak úgy hemzsegtek az emberek.

-Nyugalom!- fogta meg a kezét majd átfurakodott a tömegen.

-Han Jisung!- kiáltott fel két fiú mire egyik keze ökölbe szorult.

Utálta amikor megszólították őt még akkor is ha csak "rajongásból" teszik azt. Nem figyelt senkire sem úgy tett mintha meg sem hallotta volna.

-Hogy, hogy lehet újra látni az utcákon?

-Nincsen melege? Esetleg takar előlünk valamit?

-Milyen kapcsolatot ápol Lee Knowval?

-Fáj magának az, hogy Lee Knownak barátnője van?

Jisung unottan húzta magához közelebb barátnőjét majd sóhajtva egyet elküldte a sajtót a francba. Szemüvegét feljebb tolva indult el újra. Tudta, hogy követi őt a sajtó, de próbálta kizárni az idegesítő zajt. Lazán bemutatott az embereknek majd csábítóan elmosolyodva karolta át a lány vállát és bementek az egyik kávézóba.

Tudta, hogy oda már biztos nem fogják követni őket hiszen egy az egyben kilennének zavarva. Leültek az egyik asztalhoz majd Jisung panaszkodni kezdett. Észre sem vette, hogy időközben két személy a hátuk mögött lévő boxba ült.

-Az ember nem élhet nyugodtan, mert ezek a fasszopók a nyakamba vannak. Nem tudják túltenni magukat rajta? 4 kibaszott éve volt és én sem fogom soha elfelejteni ha mindig emlékeztetnek rá, és fasznak van ilyen kurva meleg!

-Most már nyugodj meg Jisung! Egyszer biztos elfelejtik, hogy Minho exe vagy! Mondanék még valamit, de inkább nem teszem mivel megint nem tudnálak kirángatni a házból 3 hónapig!- sóhajtott fel a lány majd kikérte a kávéjukat.

-Így se úgy se fogok kijönni a lakásból. Meg vagyok a házban és az udvaron is. - rántotta meg a vállait.

-Jisung ez nem mehet tovább! Hónapokig ki sem mozdulsz, alig beszélsz az emberekkel! Teljesen magadba fordultál, még a pszichológusod is házhoz jár! Fekete cuccokat hordasz ráadásul a 40 fokban dzsekiben vagy csak, mert nem akarod, hogy lássák a sebeidet a karodon. Minden hétvégén részeg vagy és ha én nem lennék a lakótársad éhen döglenél, nem mintha most is ennél bármit is. Nem arról van szó, hogy elegem van abból, hogy én szedlek fel a padlóról és kezelem le a sebeidet arról nem is beszélve, hogy esténként én vigasztallak, hanem arról , hogy  kurvára félek, hogy egyszer ne adj isten holtan találok rád a házban. Szeretlek és nem akarlak elveszíteni téged! Tudod kurvára fáj, hogy 4 éve minden egyes kibaszott nap boldogtalannak látlak téged és még munka közben is sírsz! Egyáltalán mért vállaltad el ha tudod jól, hogy bizonyára az ő képeit is meg kell szerkesztened és neked csak fáj?

Momo könnyeit törölgetve beszélt a fiúhoz aki lehajtott fejjel ült és ujjait piszkálgatta. Tudta, hogy igaza van a lánynak és azt is tudta, hogy fájdalmat okoz neki mégsem tud változni.

-Sajnálom!- suttogta erőtlenül.

-Én sajnálom amiért letámadtalak ezzel!- mondta majd megfogta a fiú kezét.

-Jogosan tetted, de nem megy! Nem tudok változtatni ezen, mert nem bírok tovább lépni bármennyire is próbálkozok. Nem segít az, hogy mindenhol őt látom, ezért is utasítottam vissza az ajánlatot miszerint legyek modell. Ő már tovább lépett és egyszerűen nem akarok úgy a szemébe nézni, hogy én teljesen össze vagyok törve. Csak nézz rám! 5 éve ismersz és a 4 évvel ezelőtti énem rohadtul nem egy depressziós fasz volt hanem egy boldog fiú aki imádta a színes dolgokat! Teli volt a szobájába rózsaszín dolgokkal és plüssökkel, közös képekkel amik most az ágy alatt hevernek egy dobozban vagy éppen a padláson egy zsákban. Utálom amiért ennyire szerelmes vagyok még mindig!- hadarta el szavait és pont időben vetett véget a mondandójának hiszen megjelent a pincér aki kihozta a kávéjukat. Amint elment a fiatal férfi csendben kezdték iszogatni a kávéjukat.

-El kéne fogadnod!- szólalt meg halkan Momo.

-Mármint?- húzta fel egyik szemöldökét miközben kérdően bámulta a lány szemeit.

-Az ajánlatot miszerint modellkedhetnél! Talán a sok munka egy idő után elfelejteti veled!- rántotta meg vállait majd belekortyolt a kávéjába.

-A modelleknek nem lehet tetoválásuk! Amikor kaptam az ajánlatot csak egy darab tetoválásom volt amit sminkkel ellehet tüntetni gyorsan viszont most ott van az oldalamon lévő ami elég nagy!

-Még mindig nem voltál leszedetni?

Jisung csak megrázta a fejét. Lusta volt elmenni sőt a házból sem akart kimenni. Volt egy csomó tetoválása amit az évek alatt el is távolítottak róla. A nagyon depressziós időszakában volt sok rossz ötlete amit pár hónap múlva meg is bánt hiszen tele volt vele az internet.

-Akkor majd kérek időpontot! Aztán már tiszta leszel!- mondta ellent mondást nem tűrően.

-Lehet, hogy egy két helyre újra fogok tetoválni!- gondolkodott el egy pillanatra.

-Azért, hogy megbánd? Jisung oppa, 3 és fél évvel ezelőtt egész karos tetoválásod volt, a csinos kis popsidon is volt valami aztán pedig a nyakadon is! Jól nézett ki mind viszont pár hónap után megbántad, nem tetszett és még meg is untad! Ne hozz hülye döntéseket kérlek!- simogatta meg a kezét majd elmosolyodott.

-Rendben, menjünk most már!- mondta az idősebb majd letette a pénzt az asztalra.

⟨...⟩

1 HÉTTEL KÉSŐBB

Jisung sikeresen túlélte a tetoválás eltávolítását és jelenleg bent ült JYP irodájában Momoval az oldalán.

-Örülök, hogy így döntöttél!- mosolyodott el a férfi amit Jisung nem viszonzott csak bólintott egyet.

-Nem értem miért ragaszkodott ehhez annyira! Nagyon sok velem a baj, legtöbbször nem lehet kiráncigálni a házból és ami a legfontosabb, hogy a rosszabbik napjaimon rossz döntéseket hozok!- húzta fel egyik szemöldökét ezzel is még inkább kérdőre vonva a férfit.

-A fotós akinek dolgozol többször is mondta, hogy szívesen fotózna téged ugyanis eléggé modell alkat vagy. Az emberek szeretnek téged és még egy-egy pillanat képen is rendkívül jól nézel ki. Tetoválások ide vagy oda, az embereknek kellesz és szeretnélek a szárnyaim alá venni!- válaszolt a kérdésre majd végül leült a székébe.

-Hát akkor örülhet mindenki, mert elfogadom az ajánlatot!- nézett legjobb barátnőjére aki csak mosolyogva megfogta a kezét.

-Esetleg együtt vagytok?- érdeklődte meg kezüket nézve.

-Nem, amióta Minho szakított velem, nem volt senkim és megnyugodhat nem is lesz!- forgatta meg szemeit majd megszorította Momo kézfejét.

-Rendben, hát akkor a szerződés aláírva. Majd szólunk ha be kell jönnöd az első fotózásodra!- mosolyodott el majd útnak engedte a két fiatalt.

Momo és Jisung meghajoltak majd elhagyták az irodát. Az idősebb szinte egyből felvette a napszemüvegét hiszen zavarta a villany fénye.

-Csak lazán!- suttogta amikor meglátta a bandát amiben Minho is van.

-Mindig az vagyok!- szólalt meg unottan majd tovább ment.

Esze ágában sem volt megállni és megvárni amíg elmennek így csinált magának helyett és átfurakodott közöttük. Minho vállának erőteljesen neki ment amit az idősebb nem hagyott szó nélkül.

-Bassza meg, ennyire sietsz? Nem kell szétkúrni a másik vállát!- mondta idegesen Jisung hátát bámulva. -Hülye emós!

-Momo, menjünk!- fordult meg, hogy lássák az arcát.

-Jisung?- motyogta a fiú arcát nézve.

-Nem, csak egy hülye emós a szavaiddal élve!- mosolyodott el gúnyosan.

-Én...

-Te?

-Beszélhetnénk négyszemközt?- kérdezte halkan.

-Beszélj vele!- szólalt meg Momo amint látta, hogy barátja hezitál.

Minho megfogta Jisung kezét majd elvezette egészen a dormukig ahol bementek az egyik szobába.

-Hiányoztál!- suttogta a kisebb mire Minho felkapta a fejét.

-Te is nekem!- állt fel az ágyról majd odasétált hozzá.

-Ugye boldog vagy és egészséges?- kérdezte felpillantva a szemeibe.

-Egészséges vagyok viszont boldog, nélküled soha nem leszek!-simított Jisung arcára aki ahelyett, hogy elhúzódott volna belebújt tenyerébe.

-Előbb utóbb boldoggá fog tenni a barátnőd!- mosolyodott el fájdalmasan miközben ismét könnyek szöktek a szemeibe.

-Nem vagyunk együtt! Nincsen senkim, szimplán csak ezt találták ki a többiek, hogy ne beszéljenek annyit kettőnkről!- törölte le a fiú könnyeit gyönyörű arcáról. -Annyira sajnálom, hogy nem kerestelek fel. Nem volt időm a telefonszámod pedig megváltozott. Én tényleg annyira sajnálom Jisung, kérlek bocsáss meg nekem amiért ennyi fájdalmat okoztam neked!

Szemeiből már folytak a könnyek hiszen mindent hallott amit Momoval beszélt a kávézóban. Mindennél jobban felakarta őt keresni sőt már aznap úgy gondolta, hogy beszél vele, de végül nem jött össze.

-Én csak azt akarom, hogy újra velem legyél! Hiányzol és nem tudok nélküled élni!- sírta el magát majd magához ölelte és mellkasába bújt.

-Szeretlek Sungie baba!- mosolyodott el majd eltolta magától és ajkaira hajolt.

A fiatalabb belesóhajtott a csókukba amikor összeértek ajkaik. Annyira hiányzott már nekik az, hogy egymást csókolják. Jisung megmarkolta az idősebb pólóját majd óvatosan ráharapott alsó ajkára.

-Nincs meleged?- kérdezte miközben a fiú pulóvere aljához nyúlt.

-De, viszont ez rendben van!- nyelt egy nagyot hiszen nem akarta, hogy az idősebb lássa a sebeit.

-Ne aggódj! Tudok a sebeidről! Hallottam mindent a kávézóban és remélem, hogy többet nem fordul elő!- vette le róla a fekete pulóvert majd derekára simított.

-Ha velem maradsz akkor nem!- nézett le az idősebb kezeire amik a pólója alatt simogatták bőrét.

-Veled maradok és soha többé nem hagylak el senki és semmi miatt!- vette ki egyik kezét Jisung felsője alól majd arcára simítva suttogta ajkaira a bűvős szót. -Szeretlek!

-Én is szeretlek, hyung!- mosolyodott el majd hagyta, hogy Minho újra és újra birtokba vegyék  ajkait.

VÉGE!