Újabb nap, újabb szenvedés, újabb munkába menetel.

Jisung sóhajtva kelt ki az ágyából majd unottan indult meg a szekrénye felé. Sóvárogva nézte a fekete ruháit amit sajnos nem vehet fel így a fehér ingjei közül kikapott egyet majd magára aggatta. Felvette kék farmerét majd fehér zokniát és megigazította a tincseit. A fürdőbe ment ahol rendbe szedte magát mégjobban majd sminkelt és fogat mosott. Telefonját leszedte a töltőről majd táskáját magára kapva indult lefelé. Kinyitva a hűtőt kivette belőle a mai energiaital adagját majd beletette a táskájába egy kivételével. Felkapta cipőjét majd megkereste a pénztárcáját amit szintén a táskába helyezett. Kulcsát megfogva hagyta el a lakását aminek bezárta az ajtaját.

Elindult majd elindította a kedvenc zenéjét. Tudja jól, hogy a szomorú zenék csak növelik a rossz kedvét, de már egy jó ideje nem érdekli őt semmi.  Kinyitotta az energiaitalát majd elővette cigarettás dobozát és rágyújtott.

Nem sietett hiszen volt 1 teljes órája beérni a munkahelyére. Szépen ráérősen sétált miközben elszívta a cigarettát és elfogyasztotta az energiaitalát. Munkahelye előtt megállt majd kihúzta a fülest a telefonjából és eltette mobiljával együtt. Sóhajtott egyet majd egy hamis mosollyal az ajkain nyitott be az épületbe. Az öltözőbe felakasztotta a kabátját majd visszavette a táskáját és bement a rendelőbe. 

-Jó reggelt!- köszönt egy ezer wattos mosollyal a bent ülő Minhonak.

-Jó reggelt Jisung!- köszönt vissza.

Jisung leült a székébe majd bekapcsolta a számítógépet. Telefonját élővéve nézte meg az időt majd mikor rájött, hogy még van 20 perce úgy döntött kimegy és rágyújt.

-Elmegyek mosdóba!- állt fel majd elindult az ajtó felé.

Amint kilépett a vizsgáló helyiségből unottan ment be az öltözőbe majd kivette a kabátjából a dohányzáshoz szükséges dolgokat. Sóhajtva ment ki az épületből majd egy eldugodtabb részre sétálva ajkai közé vette a bűzrudat. Meggyújtotta a végét és úgy nézte a munkába és az iskolába siető embereket.

A cigaretta csikket elnyomta majd beledobta a kukába. Unottan sétált a bejárat felé majd miután bement egyenesen a mosdóba indult. Megmosta a kezeit majd végül tényleg elment pisilni. Ismét kezet mosott majd megtörölte kézfejeit és megfogta a cigarettásdobozt benne a gyújtóval.

Az öltözőbe belépve eltette a dolgait majd visszament a rendelőbe. Arca azonnal ragyogni kezdett amikor belépett a helyiségbe, de Minho kicsit se tűnt boldognak( nem mintha Jisung boldog volna).

-Valami gond van?- kérdezte leülve a helyére.

-A feleségem megint hisztizik és retteg attól, hogy terhes holott ez lehetetlen! - fogta a fejét Minho majd sóhajtva lazított a nyakkendőjén.

-Ohh értem!- vezette tekintetét a gépre majd végül telefonját kezdte el nyomkodni.

Ne sírj, ne sírj, ne sírj, ne sírj, ne sírj.
Boldognak kell látszanod!

-Nem szeretnék gyereket..- szólalt meg az idősebb mire Jisung felé fordította a fejét.

-Miért nem? A gyerekek aranyosak! Egy gyermek születése a legcsodálatosabb dolog a világon. Látni ahogy cseperednek, látni ahogy tanulnak ülni, mászni, felállni, sétálni, futni beszélni. Hallani az első értelmes szavát..Végig követni az első gyermeteg szerelmét. Mindig is szerettem volna örökbe fogadni!

És Jisung 2 év után akkor mosolygott először őszintén. Minho mosolyogva nézte a szinte már vigyorgó fiút.

-Remélem megtalálod az igazit!- mondta majd megnézte az időt.

Nem fogom, hiszen számomra te vagy a tökéletes...

Felállt a székéből majd kinyitotta az ajtót és behívta az első embert. Szépen lassan sétált vissza a helyére majd miután megérkezett a hölgy a babájával elkezdte végezni a munkáját.

-Hát akkor ideje beadni a szurit a babának!- mosolygott Minho majd elővette a szükséges dolgokat.

Jisung felkelt a helyéről hiszen sose szerette ha a babák sírnak. Odasétált majd a pici kezéhez tette az ujját. A baba egyből megfogta majd megszorította Jisung ujját amin muszáj volt mosolyognia.

-Ki a legszebb baba a világon?- gügyögött a kisfiúnak aki nagy szemekkel nézte a mosolygó fiatal fiút. -Hát persze, hogy te vagy!- folytatta tovább majd hüvelykujjával a kisfiú kézfejét simogatta.

-Naa ne sírj! Ha pityeregsz akkor ez a rút bácsi is szomorú lesz! Ugye nem akarod?- biggyesztette le alsó ajkát miközben magára mutatott.

A baba a szuri miatt sírni kezdett így Jisung próbálta őt jobb kedvre deríteni. Megfújta a pocakját mire a kisfiú abbahagyta a sírást és nevetni kezdett.

-Ezt már szeretem!- mosolyodott el majd visszasétált a helyére és leült a székre.

-Nem vagy csúnya, ne becsüld alá magad!- szólalt meg az idősebb miután a nő és a fia kiléptek az ajtón.

Jisung csak bólintott egyet és csendben maradt.

[...]

Már közeledik a munka idő vége és Jisung szenvedve ül a székében. Ma még nem evett semmit, cigizni akar és az energiaitalt is hiányolja a szervezetéből.

-Minden rendben?- kérdezte Jisungot aki lehunyt szemekkel lökte magát oldalra oda és vissza.

-Velem mindig minden rendben!- mosolyodott el hamisan majd újra elmerült a gondolataiban.

Ha tehetmé felnevetne a saját kijelentésén, de itt van Minho. A férfi akinek felesége van és boldog vele. A férfi akibe Jisung már évek óta szerelmes. A férfi aki miatt Jisung reménytelennek talál mindent. A férfi aki mellett boldog lenne, de ez soha nem fog összejönni.

-Úgy tűnik mehetünk haza!- nézett karórájára majd fel is állt a helyéről.

Jisung úgy pattant fel a székéből mintha puskából lőtték volna ki. Táskájából egyből kikapta az energiaitalát majd felnyitotta és belekortyolt egy nagyot. Jólesően felsóhajtott majd Minhora nézett.

-Nem mondok semmit, de ez nem azt jelenti, hogy jó szemmel nézem!- mondta majd ő is megfogta a táskáját és kiment.

Jisung sóhajtva ment utána majd bement az öltözőbe ahol letette a táskáját és magára kapta a kabátját. A cigarettásdoboz balszerencséjére kicsúszott a zsebéből és egyenesen Minho elé esett.

-Hát ezt nem hiszem el!- guggolt le érte majd visszatette a zsebébe.

-Még mindig az egészségeddel játszol!- morogta Minho majd szemeit megforgatva indult meg az ajtó felé.

-Nem érdekel az egészségem, legalább hamarabb meghalok!- motyogta azt remélve, hogy az idősebb nem hallja.

Minho idegesen fordult felé majd egy hirtelen mozdulattal szorította őt a falhoz. Jisung egy kicsit megijedt hiszen az idősebb mindig is nyugodt természetű ember volt nagyon nehezen lehetett őt felhúzni.

-Meg ne halljam még egyszer ezt, mert esküszöm halálra baszlak!- morogta szinte az fiatalabb ajkaira.

-Hmm, a baszás általi halál jól hangzik. Nekem tök mindegy, hogy miként halok meg csak legyen vége az életemnek!- rántotta meg vállait Jisungie ezzel mégmérgesebbé téve Minhot.

-Így állunk?- kérdezte gyilkos szemekkel majd karjaiba kapta a fiatal fiút és a falnak nyomta.

-Miért érdekel annyira a szánalmas életem?- kérdezte unottan amilyen az eredeti hangulata.

Minho nem válaszolt csak a fiú ajkaira mart és mozgatni kezdte párnácskáit. Jisung lefagyott, de kezei magától mozdultak. Az idősebb tarkójára vezetve a kezét túrt a piszkos szőke tincsek közé majd amikor az idősebb ráharapott alsó ajkára belenyögött a csókba.

Kétségesen csókolt vissza miközben az idősebb haját markolgatta. Csókuk durva volt és heves. Minho, Jisung combját és fenekét markolgatta majd elvált ajkaitól és nyakát vette célba.

-Min..ho ezt nem kéneh!- mondta ki nagy nehezen, de szavainak ellent mondva döntötte oldalra fejét, hogy Minho jobban hozzáférjen nyakához.

-Hónapok óta várok erre, hadd ne kelljen abbahagynom!- súgta Jisung felhevült bőrére.

-De a feleséged...- motyogta majd egy hangosat nyögött.

-Válófélbe vagyunk amiért megcsalt szóval nem érdekel az exnejem!

Jisung megkönnyebbülve simult közelebb a férfihez majd a nyakát kezdte kényeztetni. Minho halk sóhajokkal díjazta Jisung tettét miközben csípőjét markolgatta. Feljebb tolta az anyagot majd morogva tette le Jisungot. Levette róla a kabátot majd végül övével kezdett szórakozni.

-Talán otthon jobb lenne..- motyogta Jisung amikor már majdnem lekerült róla a nadrág.

-Annyit még kibírok!- hajolt ajkaira miközben felhúzta a fiú sliccét és begombolta a nadrágját.

Nem akart már durva lenni és heves így egy érzelmes csókot váltottak közben. Minhot zavarta, hogy nem le hanem felöltözteti a fiút.

-Mehetünk?- kérdezte Minho mihelyst elvált a fiú ajkaitól.

Jisung bólintott egyet, de végül Minho javából újra egy csókban forrtak össze és így ment ez percekig.

-Nem bírom tovább szóval menjünk!- mondta Jisung majd felvette a kabátját és a táskáját.

[...]

Jisung türelmetlenül nyitotta ki az ajtaját majd amint beértek a házba ledobták magukról a felesleges dolgokat és újra egymásnak estek. Felérve az emeletre Jisung belökte a szobája ajtaját majd egy meglepett nyögéssel fogadta Minho hirtelen tettét. Az idősebb karjaiba kapva vitte el az ágyig ahová ledobta őt majd fölé magasodva lekapkodott róla minden egyes textilt. Jisung se volt rest levetkőztetni az idősebbet.

[...]

-Tényleg kibasztad belőlem még a lelket is!- sétált az ajtóhoz fáradtan egy szál köntösben.

-Én megmondtam, hogy nem akarom mégegyszer hallani! Legközelebb kegyelmes leszek!- mosolyodott el halványan majd a fiú derekára simítva a kezét vonta magához közelebb.

-Lesz legközelebb?- kérdezte Jisung hiszen meg volt győződve arról, hogy csak egyszeri alkalom volt az egész.

-Hát valójában rajtad múlik, hogy lesz-e még egy csomó legközelebb vagy ez volt az utolsó!- nézett Jisung fáradt arcára.

-Ez után szerintem 1 évig nem fekszem alád!- hitetlenkedett, de végül megejtett egy halvány mosolyt.

-Pedig úgy tűnt, hogy nagyon is élvezted!- hajolt hozzá közelebb vigyorogva.

Jisung kicsit feljebb emelte fejét miközben visszaemlékezett a szex közben elhangzott szavaira, mondataira.

Ahh, Hyungh..
Mégh..
Gyorshabban...
Keményhebben..
Olyanh..jóh vagy...
Ezazh Minho hyungh..
Neh merhj megállnih..

-Határozattan nem a válaszom!- mosolyodott el Jisung mire Minho szemeit megforgatva csókolt a felduzzadt ajkakra.

-Ezesetben a következőt, már ha lesz, élvezni fogod!

-Hyung..Azt ugye tudod, hogy nem szívesen leszek dugópartner?

-Jobban tetszik a barát majd később a férj megnevezés, de...

-Mi?- kerekedtek ki Jisung szemei.

-Szeretnék..a párod lenni!- nézte a barna szemeket miközben derekát simogatta.

-Szeretlek!- ölelte magához az idősebbet miközben szemei bekönnyesedtek.

-Én is szeretlek, mellesleg ez akkor egy beleegyezés?- mosolyodott el jobban szorítva magához a fiút.

Jisung bólogatni kezdett majd mosolyogva húzódott el tőle.

-Holnap találkozunk akkor! Eljövök érted!- puszilt párja ajkaira a doktor majd megsimogatta a fejét.

-Rendben!- mosolyodott el majd kinyitotta neki az ajtót.

Minho amint kilépett az ajtón egy mosoly kíséretében, Jisung becsukta az ajtót. Hiába volt fáradt a benne lévő boldogság miatt egyáltalán nem érezte már magát annak. Sikongatva szaladt fel a szobájába majd az ágyra ugorva kezdte el ölelgetni a párnáját.

-Köszönöm istenem!- nézett fel a plafonra majd beharapta alsó ajkát és eldőlt az ágyon.

Azon az ágyon ahol nem rég Dr. Lee Minho elvette a szüzességét.