-Ma estére van programod, babyboy?- kérdezte legjobb barátom Minho.

-Nincsen, átjössz filmezni?- válaszoltam miközben szemeit néztem.

-Hát akkor csípd ki magad még a tévézéshez is, baby!- kuncogott halkan majd egy puszit nyomott a homlokomra és már távozott is.

-Miért nem mondod már el neki az érzéseidet?- szólalt meg mellettem egyik ausztrál barátom aki tud a Minho iránt táplált érzelmeimről.

-Nem meleg még csak esélyem sincs! Attól, mert babyboynak hív vagy éppen babynek az nem azt jelenti, hogy érez is irántam valamit. Nem akarom elrontani a barátságunkat!- motyogtam az orrom alatt majd elindultam a terem felé.

-Ahh te hülye vagy, barátom!- szaladt utánam majd átkarolta a vállamat mihelyst mellém ért.

-Tessék, itt a bizonyíték!- álltam meg majd Minho és valami lány felé mutattam akivel éppen flörtölt. -Nincs nekem kedvem ehhez!- mondtam halkan és bementem a megfelelő terembe.

A teremben leültem a helyemre és elővettem a szükséges felszerelésemet. Sóhajtva vettem elő a telefonomat a zsebemből majd azt kezdtem nyomkodni. Mindent csináltam rajta, de azok nem voltak értelmes dolgok. Ki és belépkedtem az alkalmazásokba, a képeimet nézegettem és ehhez hasonlók. A teremben rajtam kívül csak páran voltak hisz még volt bő 6 perc az óra kezdetéig.

Csörögni kezdett a mobilom, de amint megláttam a "Father" nevet ki is nyomtam. Nem az apám hívott hanem Minho és most jelenleg egyáltalán nem akartam vele beszélni. Sorba hívtak a fiúk és végül Felixnek vettem fel a telefont.

-Mi az?- sóhajtottam majd a tollammal kezdtem játszani.

-Hol vagy?- kérdezte egyből mire ledobtam a tollamat az asztalra.

-A teremben!- válaszoltam majd bontottam a hívást.

1 perc múlva megérkezett Felix is a terembe a többiekkel együtt. A füzetembe kezdtem el firkálgatni hiszen jobb ötletem nem volt.

-Úgy eltűntél mint a kámfor!- vágódott le mellém a szeplős fiú.

-Megesik és most már figyelj!- néztem az éppen megérkező tanárra.

Az óra valami dögunalmasan telt és a figyelmemet se tudta lekötni. Jegyzeteltem mint a kisangyal, de azt se tudtam, hogy valójában mit írok éppen. Amint kicsengettek összepakoltam a cuccaimat majd felpattantam a helyemről és hátamra kaptam a táskámat.

-Várj már meg!- kiáltott utánam hőn szeretett barátom amikor már kimentem a teremből.

Nem volt szándékomban megállni, de muszáj voltam hiszen Minho aki mellett elmentem köszönés nélkül megállított. Derekamra fogva húzott magához közelebb és úgy nézett a szemeibe. Ijesztő volt számomra, de próbáltam nem kimutatni.

-Mit szeretnél?- kérdeztem miközben próbáltam hátrébb lépni.

-Milyen szokásod elmenni mellettem?- húzta fel egyik szemöldökét továbbra is tartva engem.

-Nem vettelek észre!- hazudtam pólója nyakát nézve hiszen ilyenkor sose tudok a másik szemébe nézni.

-Ismerlek babyboy, jobban mint bárki más. Tudom, hogy mikor hazudsz!- markolta meg derekamnál a pulóveremet.

-Nincs jó kedvem, ennyi! Nincs sok időm szóval ha nem gond akkor kimegyek rágyújtani!- tettem kezeim mellkasára és próbáltam eltolni magamtól.

-Mondtam már, hogy szokj le róla!- vont magához közelebb ami nagyon nem tett jót az ígyis gyorsan verő szívemnek.

-Oppa, nem jössz el velem fagyizni úgyis lyukas óránk lesz!- jött oda egy korabeli egy lány akivel nem rég flörtölt.

-Persze!- engedett el azonnal majd arébb tolva engem, le is lépett.

-Neked milyen szokásod szó nélkül itthagyni?- suttogtam kicsit megtörten majd elindultam az udvar felé.

Lépteimet felgyorsítottam és amint kiértem az udvarra rá is gyújtottam. Nem érdekelt, hogy alig 3 perc van a szünetből és az sem, hogy késni fogok az órámról. Leültem az egyik padra és ráérősen cigiztem tovább. Már rég becsengettek, de én még rágyújtottam egy második szálra. Kaptam vagy ezer üzenetet Felixtől és Seungmintól is, de nem foglalkoztam vele sőt egy idő már meg sem néztem. Amint kincsengettek csak pár perc nyugtom volt. Felix kicsapta az udvarra vezető ajtót majd dühösen felém indult.

-Te.. egyedül.. mertél hagyni...matekon?- kiáltott rám mire én unottan néztem rá.

-Kibírtad!-gyújtottam rá ismét amit egyáltalán nem nézett jó szemmel.

-Ki, de nagyon nehezen szóval bazd meg! - ült le mellém majd szó nélkül vett ki egy szálat a dobozomból.

Kezébe adtam a gyújtómat majd elé álltam, hogy Changbin még véletlenül se lássa, hogy cigizik. Amint eldobtam a cigicsikket már nyúltam is a dobozért. Ismét kivettem belőle egy szálat majd meggyújtottam azt.

-Ez már hányadik?- markolt csípőm kétoldalára Minho ami miatt én is és Felix is kiejtettük a kezünkből a cigarettát.

-Második!- válaszolt helyettem Felix majd lehajolt a cigikért.

-Nem kérsz?- néztem hátra majd beleszívtam a most már kezembe lévő cigibe.

-Most nem!- válaszolt komoran majd a fülemhez hajolt. -Legközelebb, amikor hazudni akartok..hajtsd le a doboz tetejét!- morogta fülembe csípőmbe markolva.

-Szopacs!- suttogta Felix majd elnyomta a cigarettát.

-Elengedsz vagy esetleg hajoljak le úgy, hogy teljesen hozzámsimulsz?- néztem hátra ismét.

Minho egyből levette rólam a kezeit majd hátrébb lépett egy nagyot. Lehajoltam, elnyomtam a cigarettát és a kukához sétáltam amibe beledobtam a cigarettacsikket.

-Oppa, gyere órára!- jelent meg ugyanaz a lány akivel elment fagyizni.

Minho szó nélkül hagyta, hogy a lány megragadja a kezét majd mosolyogva elmentek. Gyilkos tekintettel ültem le a padra majd a cigarettásdoboz után nyúltam.

-Nem! Elég volt! Ez még csak a 3. óránk lesz, de a 20ból már csak 6 van!- kapta ki a kezemből a dobozt majd eltette a zsebébe.

Sóhajtva fogtam meg a gyújtómat majd megvártam Felixet és együtt indultunk be az iskola épületébe. Mielőtt bementünk volna kihalásztam a fülesemet a zsebemből, hogy még véletlenül se állítson meg senki vagy legalábbis ne halljam ha megtörténik. Felix mellettem sétált egész addig ameddig meg nem látta az öltözőknél Changbint. Sóhatjva vettem fel a zene hangerejét és úgy indultam meg a lépcső felé. Nem tudtam, hogy a barátaim az első vagy éppen a második esetleg a harmadik emeleten vannak, de jelenleg nem is érdekelt. Amint felértem a második emeletre elindultam a folyosó végére. Ismét köszönés nélkül mentem el legjobb barátom mellett, de aztán megláttam Hyunjint és Jeongint. Mosolyogva mentem oda hozzájuk majd egy-egy ökölpacsi után intettem egyet és mentem is tovább. A legközelebbi barátaim közül szinte az összesnek van valakije. Hyunjinnak és Jeonginnak nem tudni, hogy mégis kik, Changbin és Felix randiznak, Seungmin pedig az ausztrál exemmel randizik. Bementem a terembe ahol már ott várt minket a tanár majd leültem a leghátsó padba. Még mindig a zenét hallgattam és nyomkodtam a telefonomat hiszen tudom, hogy fizikán nem igazán csinálunk semmit sem.

-Tanárnő, hívnak, felvehetem?- kérdeztem amikor megláttam Minho becenevét a kijelzőn.

A nő csak bólintott egyet mire felkeltem és megnyomtam a zöld gombot.

-Mondd!- nyitottam ki az ajtót majd kimentem és becsuktam magam mögött a falapot.

-Változott a terv miszerint átmegyek filmezni. Yoona elhívott magához szóval ja.. érted!- mondta és tisztán hallottam a hangján, hogy vigyorog.

-Rendben!- válaszoltam majd kinyomtam a hívást mielőtt elsírtam volna magam.

Visszamentem a terembe miután megtöröltem a szemeimet majd leültem vissza a helyemre. Sejtelmeim szerint Felix éppen visszavág így nem fog bejönni órára.

Kínok között éltem meg azt a maradék 30 percet az órából. A torkomban lévő gombóc nem akart elmúlni semmi áron. Idegesen fogtam meg a táskámat majd a maszkomat felkapva indultam ki a teremből amikor megszólalt a csengő. Eszemben sem volt tovább bent maradni ebben a tetű iskolába szóval úgy döntöttem kimászok a kerítésen az udvaron. Leszaladtam a lépcsőkön majd az udvarra siettem. Nem érdekelt, hogy mégis hányan fogják látni a kis akciómat, én csak haza akartam jutni. Felixnek még a csengetés előtt írtam egy üzenetet, hogy én bizony elmegyek szóval ezzel már nem kellett törődnöm.

Az udvaron szinte egyből megpillantottam Felixet, Changbint, Minhot és Hyunjint. Eszem ágában sem volt megindulni feléjük. Intettem egyet Felixnek majd a kerítéshez mentem tőlük viszonylag távol. Továbbra is zenét hallgatva dobtam át a kerítés felett a táskámat majd  megfogtam a tetejét és felhúztam magamat. Sietnem kellett hiszen a szemem sarkából láttam, hogy Minho, Hyunjin és Bin is elindult felém.

Intettem egyet a három fiúnak majd nem foglalkozva Minho dühös tekintetével felkaptam a táskámat és elindultam a buszmegálló felé. Terveim szerint elszívok ott egy cigarettát majd hazaindulok.

Éppen nyugisan ültem le a padra és gyújtottam meg a cigarettám amikor csörögni kezdett a mobilom.

-Haver, jobb ha meghúzod magad!- mondta suttogva Felix miután felvettem a mobilt.

-Miért is?- kérdeztem értetlenül.

-Minho hyung olyan ideges lett, hogy behorpasztotta az egyik fémszekrényt nem mellesleg utánad indul!- motyogta, bennem pedig megállt az ütő..-Most..- tette hozzá halkan mire felpattantam a padról és sietősen indultam meg a hazavezető úton.

-Oké, mégsem viszont vissza kell jönnöd a következő órára. Hyunjin kimentette a segged, de...nos..- kereste a szavakat ami számomra nem jelentett jót.

-Nyögd ki!- emeltem fel a hangomat.

-Azt mondta, hogy elvesztetted a fogadásotokat és lányos cuccban kell jönnöd suliba, épp ezért mész haza!

Szinte láttam magam előtt ahogy összehúzza magát, de felesleges volt félnie.

-Haver, erre várok már 2 éve szóval puszilom Hyunjint!- mosolyodtam el majd bontottam a vonalat és haza siettem.

Otthon a táskámba tettem egy fehér combközépig érő szoknyát és egy fekete pulcsit ami rövidebb volt mint egy normális. Direkt olyat szerettem volna amiben valamennyire látszik az alakom.

(Szemléltetésképpen:)

(Ilyesmit képzeljetek el!)

Miután sikeresen elpakoltam lementem és elhagytam a lakást. Bezártam az ajtót majd siettem vissza a suliba.

Odaérve egyből a mosdót vettem célba és küldtem egy üzenetet Felixnek, hogy azonnal jöjjön a lenti mosdóba. Perceket kellett rá várnom, de végül izgatottan megjelent és előtte kellett átöltöznöm.

-Mi ez Jisungie?- kérdezte Mark amint bejött a mosdóba.

-Fogadás!- forgattam meg szemeimet mintha annyira nagy probléma lenne vele.

-Egész jól áll ha nem lenne ilyen rövid a hajad talán még azt hinném, hogy lány vagy!- nézett végig rajtam majd elismerően bólogatni kezdett.

-Gyerünk, mert Minho még mindig ideges!- ragadta meg a kezemet majd kihúzott a mosdóból.

Egy jó pár ember furán nézett rám, de aztán vállat vontak vagy éppen megdícsértek. Egész elfogadó iskolába járok szerencsémre. Felmentünk a harmadik emeletre ahol már hallottam Minho ideges hangját hiszen full csend volt az emeleten. Nyeltem egy nagyot majd megálltam a fal takarásban.

-Én ezt nem! Múltkor meglátott szoknyába és azt mondta soha többé nem akar úgy látni!- mondtam nagy szemekkel hiszen még csak most jutott ez az eszembe.

-Nem érdekel, hogy ő mit gondol. Rádnézek és elalélok szóval fogja be! Irigylem, hogy ilyen jó alakod van, mint egy lánynak...- tette kezeit oldalamra majd lebiggyesztett ajkakkal nézte tovább az alakom.

-Gyakran átok is tud lenni! Nem véletlenül csúfolnak a barátaink nőnek!- forgattam meg a szemeimet.

-Nyugodj már le! Csak ellógott!- hallottam meg Hyunjin hangját.

-Nem az zavar, hogy ellógott hanem az, hogy bukásra áll matekból és baszott bemenni javítani. Az anyja megmegmondta, hogy ha nem javítja ki akkor tesz róla, hogy ne lássuk egymást soha többet, de úgy látszik ennyit érek neki..- szólt vissza idegesen mire megembereltem magam és megindultam.

-Sziasztok!- köszöntem, de már az előtt is az összes barátom szeme rámtapadt.

-Te!- pattant fel Minho a padról amint meghallotta a hangomat.

Ártatlanul néztem szemeibe amikor végre megpillantottam őt hiszen ennek nem tud ellenállni. Amint meglátott megtorpant és nyelt egy nagyot.

-Holnap kell javítanom, ne parázz már! Nem akarlak elveszíteni, te hülye!- mentem oda hozzá majd vállaira tettem a kezeimet.

-Ajánlom is!- húzott magához közelebb derekamnál fogva.

Érintésétől kirázott a hideg főleg, hogy olyan helyen simogat ahol nem takar a pulóver semmit.

-Még szerencse, hogy nem a rózsaszín babygirl-ös szettedbe jöttél. Nem engedném, hogy bárki babyboynak hívjon!- suttogta a fülembe amitől kirázott a hideg ismét..

-Miért? Rajtad kívül nem hívhatok senkit Daddynek?- kérdeztem halkan szinte suttogva közelebb hajolva hozzá, hogy csak is ő hallja.

-Rajtam kívül senkit sem!- szorított magához így csak pár centi választotta el orrunkat egymástól.

-Hm..ezesetben..- húztam lejebb magamhoz majd füléhez hajoltam. -Daddyh..-suttogtam fülébe a legerotikusabb hangnemben egy kicsit belenyögve mondatomba.

Tisztán hallottam ahogyan nyelt egy nagyot. Most már beigazolódott Felix sejtése miszerint biszexuális hiszen mindig is voltak felém fura megmozdulásai viszont én nem gondoltam volna, hogy ilyen hatással vagyok a legjobb barátomra.

Fura, de már csak szemétségből daddynek fogom hívni..