-Hyung!- lépdelt hozzá fáradtan reggel majd jó szorosan magához ölelte.

-Jó reggelt Jisungie!- mosolyodott el a magas fiú majd derekára csúsztatta kezeit.

-Jó reggelt Minho hyung!- emelte fel fejét álmosan.

Minho jót mosolygott rajta majd egy apró puszit hagyott a kisebb ajkán.

Igen..most azt gondoljátok, hogy ez valami szerelmes klisé sztori lesz viszont tévedtek.

Minho és Jisung nincsenek együtt és számukra ezek a puszik nem jelentenek semmit sem. Barátjaik kikkel együtt laknak eleinte furcsállták sőt azt gondolták, hogy a két fiú együtt van, de végül rájöttek, hogy köztük nincs semmi. Barátok akik reggelnte és esténként szájra puszival ajándékozzák egymást.

-Kész a kakaóm?- kérdezte Jisung amire Minho csak mosolyogva bólintott.

Ilyenkor általában Jisung azonnal elengedi Minhot és kezébe veszi a bögréjét majd az asztalhoz ül. Most is így történt azzal a különbséggel, hogy az idősebb a pultra ültette őt. Máskor is volt ilyen, de gyakrabban ül le az asztalhoz mint a pultra csak is azért, mert magától nem tud felülni.

-Hogy aludtál?- kérdezte az idősebb mire Jisung elkezdte mesélni neki a furcsa álmát.

-Jó reggelt!- jött be a konyhába Changbin majd leült az asztalhoz.

Minho ebben a pillanatban ellépett Jisung mellől és megkérdezte, hogy az alacsony fekete hajú törpe mégis mit szeretne reggelizni.

1 hónapja így megy ami rendkívül rosszul esik Jisungnak, de nem igazán tud vele mit kezdeni. Tudja, hogy az idősebb számára nem csak ő létezik a világon. Amikor megitta a kakaóját kénytelen volt egyedül lemászni a pultról hiszen Minho el volt foglalva Changbinnal.

-Köszönöm Hyung!- mosolyodott el Jisung majd letette a bögrét és kiment a konyhából, hogy ne zavarja őket.

Mit is mondhatnék? Két olyan személy között akik vonzódnak a saját nemükhöz sanszos, hogy egy nap valamelyik beleszeret a másikba. Minho és Jisung barátságában a kisebb járt így már fél éve. Persze eddig is érezte, hogy neki azok a puszik sokkal többet jelentenek, de csak 17 éves korában jutott el odáig, hogy ő bizony beleszeretett legjobb barátjába.

Ezzel semmi probléma nem lenne viszont az idősebb nem tud barátnál többként tekinteni rá. Jisung is észrevette már, hogy Minho mennyire csillogó szemekkel figyeli Changbint. Félt attól, hogy ez miatt majd megromlik a barátságuk és, hogy nem lesz több puszi. Talán a puszik megszűnése lenne a "legkevesebb" gondja. A legjobban attól fél, hogy a reggeli és az esti kakaója elmaradna csak, mert az idősebb nem érne rá.

Számára a kakaó az út a boldogságához. Csak akkor indul és végződik jól a napja ha megkapja a kakaót amit csak és kizárólag Minho készít neki. Sokkal finomabb számára az amit az idősebb csinál mint bárki másé.

Szobájába menet találkozott Felixszel is aki elég szomorúnak tűnt.

-Mi a baj Lix?- kérdezte megállítva a bánatos szőkét.

-Tudod meséltem, hogy érzek valamit Changbin hyung iránt.- pillantott fel rá mire bólintott. -Tegnap este elmondtam neki és azt mondta, hogy ő Minho hyungba szerelmes. - nyelt egy nagyot majd könnyeit visszatartva visszaindult a szobájába.

Jisung szíve teljesen összetört és körbe ölelte őt a félelem. Tudta, nagyon jól tudta, hogy meg fog szűnni minden és ő ezt nem akarta elfogadni. Sírva sietett le a lépcsőn és meg sem állt az ajtóig ahol aztán felvette magára a cipőit.

-Hé! Sungie, mi a baj?- állította meg kabátja felvételében Minho.

-Csak ideges vagyok és szorongok! Egyedül akarok lenni!- válaszolta a szokásosat.

Jelenleg nem ez volt a problémája talán csak részben, de tudta, hogy így elengedi őt otthonról.

-Vigyázz magadra, rendben?- törölte le könnyeit majd végül szorosan megölelte.

Jisung is így tett hiszen tudta, hogy talán soha többet nem kap ilyen öleléseket. A gondolattól még jobban sírhatnékja volt, de nem akarta megijeszteni.

-Kaphatok puszit?- kérdezte halkan.

-Persze..- mondta Minho kicsit furcsállva hiszen tudta, hogy napközben nem szokták egymást puszilgatni.

Jisung halvány mosolyra húzta ajkait amikor megkapta a rövidke puszit majd kiment a házból és vissza sem nézett. Szomorú volt hiszen tudta, hogy ez volt az utolsó puszi amit kaphatott az idősebbtől. Nem gondolta volna, hogy a kakaó és a puszi ellenére is szörnyű lesz a napja.

Teltek az órák míg az utcán barangolt és amikor hazament egy nagyon boldog Minhoval találta szembe magát aki elrángatta a közös szobájukba.

-Képzeld el Jisung, összejöttem Changbinnal. Tudom, hogy nem szóltam róla egy szót sem, de nem akartalak terhelni az érzéseimmel. Ma bevallottam neki és azt mondta, hogy viszont szeret! Olyan boldog vagyok!- mondta édesen ami más esetben megmelengette volna a kicsi szívét.

-Ennek nagyon örülök hyung!- ölelte magához, hogy ne tudja kiszúrni a könnyeket szemeiben. -Sok boldogságot!- motyogta miközben mellkasába bújva próbálta visszafogni a sírását.

-Köszönjük, de van egy rossz hírem is!- mondta miközben eltolta magától Jisungot.

-Mi az?- kérdezte aggódva továbbra is őt ölelve.

-Szeretnék átcuccolni Changbinhoz szóval mától Felix lesz a szobatársad!- mondta mire Jisung kezei egyszerűen lecsúsztak Minhoról.

-Semmi gond hyungie! Tudtam, hogy ezt akarod mondani szóval pakolj és aztán menj! Aztán tudjak aludni az este!- kuncogott fel miközben beleboxolt Minho vállába.

-Tudni fogsz, ne aggódj!- kuncogott fel ő is majd egy apró puszit nyomott a fiú arcára.

Jisung szomorúan elmosolyodott amikor már nem látta arcát Minho. Lassan kisétált a szobából pizsamájával a kezében majd a fürdőbe indult. Amint magára zárta az ajtót könnyei utat törtek maguknak és keserves sírásba kezdett. Azt akarta, hogy mindez csak egy rossz álom legyen, de tudta, hogy ebből az álomból soha nem fog felkelni.

Nagy nehezen lefürdött és megmosta az arcát majd megtörölközött és felöltözött. Mivel szüksége lett volna Minho bordó pulóverére ami a kedvence így Changbin és mostmár Minho közös szobájába indult.

-Hyung..-nyitott be, de aztán látta, hogy Minho alszik és, hogy Changbin viseli a bordó pulóvert. -Sajnálom! Jó éjszakát hyung!- nézett Binre majd kiment és leszaladt a lépcsőn.

A konyhában könnyeit letörölve csinált magának egy kakaót majd leült az asztalhoz és szipogva ivott.

A kakaó hiába volt ugyanúgy elkészítve ahogyan Minho is csinálja és hiába volt finom, Jisungnak nem esett jól. Nem volt ugyanolyan mint amilyet az idősebb csinált neki reggel és este. Nem kapott puszit és még kakaót sem. A napja rosszul telt és rosszul végződött.

Amint megitta a meleg italt elmosta a bögréjét majd leoltva a villanyokat bement a saját szobájába.

-Aludhatok veled?- kérdezte Felix amint belépett Jisung.

-Persze!- törölte meg a szemeit amikor a szőke nem figyelt.

Végül arra jutottak, hogy összetolják a két ágyat. Amint ez megtörtént elpakoltak a holnapi iskolai napra majd végül az ágyba fekve egymást ölelve aludtak el.

Másnap reggel az ébresztőre keltek fel amit Jisung kinyomott és a másik oldalára fordult. Szemeit kinyitva sóhajtott egy nagyot majd jobban betakarózva hunyta vissza a szemeit. Már nem érdekelte a korán kelés hiszen semmi motivációa nem volt rá. Nem érdekelte az iskola sem sőt már semmi sem.

-Jisung, kelj fel!- bökdöste meg oldalát az egy nappal fiatalabb, de Sung nem reagált.

-Ha 20 perc múlva felkelek akkor is tökéletesen beérek!- morogta majd fejére húzta a takarót és visszaaludt.

Felix a takarót lerántva róla ébresztette fel mihelyst felöltözött és az ágyból is kirángatta.

-Fent vagyok!- morogta majd a szekrénye felé sétált ahonnan kivett pár ruhadarabot és magára kapta.

Egy fekete farmer egy fehér póló és egy piros kockás inget választott magának egy fekete sapkával. Mivel a sírásnyomai eléggé látszottak rajta így idegesen sietett a fürdőbe ahol megmosta az arcát majd kent magára egy kis korrektort illetve alapozót.

Megmosta a fogait majd az éppen érkező Changbint kikerülve ment vissza a szobájába ahol hátára vette a táskáját. Felixszel az oldalán ment le ahol Chan már nagyban csomagolta a szendvicseket.

-Köszönöm hyung!- puszilt arcára majd eltette a táskájába a szendvicset.

Jó kedvet mutatott puszi és kakaó nélkül, de belül fájt neki, hogy esélye sincs megölelni az idősebbet illetve, hogy puszit adjon neki.

-Indulhatunk?- kérdezte a legidősebb aki személy szerint már leérettségizett és egy stúdióban dolgozik.

-Igen!- válaszolták egyszerre majd mindannyian felvették a cipőiket illetve a pulóvereiket.

Persze Jisung hanyagolta a pulóvert sőt még a kabátot is hiszen nem fázott az ingben.

-Nem veszel fel semmit?- kérdezte Felix amire csak egy fejrázás volt a válasz. -Chan hyung megöl ha megfázol!- mondta majd megfogta Jisung bőrkabátját.

Unottan tapogatózótt a zsebeknél ahol érezhető volt a gyújtó illetve a cigarettás doboz.

-Valamiben megállapodtunk!- nézte meg óvatosan, hogy hány száll van benne.

-Tudom, de tegnap nem volt jó napom!- rántotta meg vállait kicsit elszégyelve magát.

A társaságból egyedül Felix tudja, hogy Jisung lassan 8 hónapja dohányzik. Mivel ahogy teltek a hónapok úgy növelte az adagot így Felix egyezséget kötött vele miszerint vagy csökkenti napi 6 szálra vagy elárulja őt.

-Ha kipróbálhatom veled, elnézem!- sóhajtott fel majd egy halvány mosollyal ajkain kiment a többiek után.

Jisung nevetve zárta be az ajtót majd elindult Minho kocsijához. Általában Minho viszi Changbint, Jeongint, Felixet és őt így már megszokásból is arra felé tartott.

-Hol?- kérdezte Jisung amikor végre beültek az autóba.

-Nyilván nem ott ahol nem kellene!- mondta a szeplős majd bekötötte az övét.

-Mosdó!- bólintott egyet Jisung majd ő is becsatolta a biztonsági övet.

-Gyanúsak vagytok!- húzta fel egyik szemöldökét Jeongin.

-Kapcsoljatok inkább zenét!- mondta Felix a témát terelve.

Minho tette amit kért és pont Jisung és Felix egyik kedvenc zenéje ment.

-Óh baszki Lix! Ez a mi számunk!- csapkodta meg picit és várták, hogy elkezdődjön a szöveg.

-Hey..-nézett Jisungra perverz fejete vágva.

-Who are you?- folytatta a szöveget majd egymás kezét fogva vártak a zene szöveget.

Boldogan kezdték el énekelni a spanyol szöveget nem érdeklve őket az, hogy többen is vannak velük.

-Escucha La Palabras!- néztek egymásra ezek után pedig kuncogva folytatták.

Amikor vége lett Romeo Santos gyönyörű dalának jött egy következő amit egyedül Jisung énekelt hiszen Felix nem szerette annyira.

Jisung sokszor hallgatta ezt a számot amikor úgy érezte kezd elhatalmasodni rajta a szorongása. A This Is What Rock N Roll Looks Like című szám mindig megnyugtatta őt és kitudta magát tombolni rajta.

-Mikor lesz már ennek vége?- kérdezte Changbin szenvedve.

-Ha kimered kapcsolni eltöröm az ujjad!- kiáltott rá Jisung megszorítva az ülést.

Minho meglepetten nézett Jisungra, de utána azonnal az utat kezdte el bámulni.

Amikor az iskola elé értek Jisung szállt ki először vele együtt pedig Felix.

-Siess már, mert nem várok rád!- kiáltott hátra a szőkének.

-Hová siettek ennyire? 10 perc van még a csengőig!- értetlenkedett Minho miközben megfogta Changbin kezét.

-Dolgunk van!- válaszolt röviden majd a zsebében kutakodó Jisungra nézett.

Utána sietett és egészen az iskola udvarának egy eldugottabb részéig meg sem álltak. Ekkor Jisung rágyújtott majd közölte, hogy nem ad egy egész szálat hiszen tuti, hogy nem fog tetszeni neki illetve nagyon sokat fog köhögni és szédülni tőle.

Két slukk után Felixnek nyújtotta aki nagy nehezen, de beleszívott miután Jisung elmondta, hogyan is kell letüdőzni.

Felix megtette és szinte azonnal köhögni is kezdett. Megkapaszkodott Jisungban majd megrázta a fejét.

-Soha többet, jézusom!- mutatott ujjaival x-et majd hátrébb is állt.

Még jó, hogy megtette ugyanis láthatta Hyunjint és Minhot feléjük tartani.

-Nyomd el a faszba!- kiáltott rá halkan majd kikapta a kezéből és ledobva a földre rálépett.

Jisung gyorsan elhesegette a füstöt majd tökre természetesen karba tett kezekkel a falnak dőlt.

-Sziasztok!- köszöntek nyugodtan.

-Korán reggel cigi szag van itt?- fintorodott el a magasabb mire Jisung és Felix is elkezdett fintorogni és azt magyarázni, hogy nem is értik.

-Nektek nem tesitek lesz?- kérdezte Jisung mire a két fiú azonnal elköszönt és már mentek is.

Jisung megsíratta a fél szál cigijét majd végül ők elmentek az órájukra.

A nap hátralévő részében Jisung nem egyszer ment a mosdóba cigizni egyedül miközben sírva fakadt. Minho és Changbin nem tudtak külön lenni és folyton szerelmeskedtek ami nem csak Jisung, de Felix szívét is bántotta.

-Semmi baj!- simogatta meg Jisung Felix vállát miközben valójában ő maga is sírt.

Felix éppen megszólalt volna amikor Minho és Hyunjin bementek a mosdóba.

-Itt mindig undorító cigaretta szag van!- fintorgott a magasabb majd sóhajtva mosta meg kezeit.

-Tudod jól, hogy sokan járnak ide dohányozni amikor tanár van az udvaron!- rántotta meg vállait az idősebb.

Jisung csendben beleszívott a cigarettájába, de sírása miatt nem igazán sikerült letüdőznie normálisan így köhögni kezdett.

-Jisung?- fordult hátra mindkét fiú.

Mivel a két fiú nem tudott jobbat így nem szólalt meg az idősebb. Minho és Hyun fejét rázva mentek ki a mosdóból miközben egészen biztosak voltak abban, hogy Jisung volt bent a mosdóban.

Amikor Jisung, Felix, Jeongin illetve Seungmin végzett az iskolával Chan értük ment.

-Miért van ilyen cigarettaszag?- kérdezte Chan mire Felix és Jisung teljesen lefagyott.

Ők befújták magukat szóval esély sem volt arra, hogy a ruhájukon érződne a cigaretta. Jeongin telefonját nyomkodta viszont kezei remegtek az idegtől.

Felix és Jisung tátott szájjal bámulták egymást majd végül a mókus hirtelen belenyúlt a legkisebb kabátjába.

-Mit csinálsz?- kérdezte idegesen és kétségbeesve.

Amikor megfogta a cigarettásdobozt kivette a kezét a zsebből, persze a cigit azt benne hagyta.

-Én is!- súgta a fülébe mire a legkisebb megnyugodott.

Amikor hazaértek mindenki levette a felesleges cuccaikat és útnak indultak.

-Erről egy szót sem senkinek! Óvatosnak kell lennünk, mert Hyunjin hyung utálja Chan hyung is és még Minho hyung is!- mondta Felix amikor a szobába ért a három dohányos.

-Nem volt nálam semmi, de legközelebb kétszer is megbizonyosodok arról, hogy van nálam rágó és spray! Hyunjin szerencsére nem sejt semmit sem, de Chan hyung most egyértelműen megérezte rajtam!- mondta hajába túrt a Jeongin.

-Semmi baj! 16 éves vagy és egy ártatlan bárányka! Előbb hiszi azt, hogy én voltam büdös mint, hogy te!- simogatta meg a hátát Jisung majd végül eldőlt az ágyon.

-Jeongin, nem mintha lenne beleszólásom úgy, hogy én magam is dohányzom, de jó lenne ha leszoknál róla! Nekem is jó lenne ha megtenném, de ahogy gyűlik bennem a szar egyre többet szívok!- sóhajtotta Felix miközben a fiút nézte.

-Tudom már két hete leszokóban vagyok! Egyre kevesebbet szívok és mivel nem cigizek olyan régóta így megy is. - válaszolt majd ő is ledőlt magával húzva Felixet.

-Mielőtt Hyunjin hyung hazaérne, moss fogat, kezet és fújd be magad!- ajánlotta Felix mire Jeongin felpattant.

Teltek az órák és a két fiú csak feküdt az ágyban miközben a plafont bámulták. Szavak nélkül is megértették illetve tudták, hogy jelenleg azon gondolkodnak akikbe menthetetlenül beleszerettek. Bár egésznap jó kedvűek voltak valójában mindez csak egy álca. Jisungnak már most hiányzik a puszi és a kakaó.

Így ment ez 1 hónapig míg nem a két fiú egyre kevesebbet beszélt a többiekkel sőt az utóbbi pár napban már egymással sem sűrűn. Felix már naponta dohányzik. Jisung egyre többet és többet, már ott tart, hogy esténként az udvarra szökve gyújt rá. Minho egyszerűen nem keresi a társaságát és nem beszél vele. Teljesen megszűntek a puszik, az ölelések és a kakaó. Jisung minden este és délután is bőgve csinálja a dolgait amikor senki sem látja őt.

-Ülj le!- mondta Chan szigorúan mire Jisung azt tette amit mondott.

Csak ketten voltak itthon ugyanis Jisung reggel rosszul lett, Chan pedig szabadnapos.

-Jisung, tudom, hogy dohányzol! 1 hete láttalak az udvaron és látom, hogy valami nyomja a szívedet! Mondd el, mert beleőrülök abba, hogy nem tudok neked segíteni. Nem beszélsz velünk, Minhoval konkrétan megszűnt a barátságotok. Mi a baj?- fogta meg a fiú kezeit miközben próbált minél kedvesebben beszélni.

Jisung percekig csak kezeiket bámulta miközben elsírta magát. Nem akart mondani semmit sem mégis úgy érezte, hogy muszáj tudnia róla a legidősebb hyungjának.

-Hiányzik Minho hyung! Az, hogy reggelente megöleltük egymást és, hogy puszit adott nekem. Az, hogy kakaót csinált nekem reggel és este. Fáj, hogy ennyire nem érdeklem és, hogy nem akar velem foglalkozni. Changbin hyung így és úgy! Nem jön oda ha látja, hogy valami nincs rendben velem. Rideg velem és én nem akarom, hogy az legyen! Vele akarok lenni mivel szeretem őt! Jobban mint egy egyszerű barátot és tudom, hogy nem kellene hiszen ő most boldog Changbinnal. Nem tudom mit csináljak hyung! Tudom, hogy nem kellene cigarettázni és szívesen le is szoknék róla, de mégis mit csináljak ha egyszer az az ember nincs mellettem aki megnyugtatott és elterelte a gondolataimat? Miért változtatja meg a szerelem ennyire az embert? Teljesen elveszíti a fejét a rózsaszín köd miatt és akik azelőtt fontosak voltak neki már nem is érdeklik őt. Hiányzik az a Minho aki törődött velem és nem tudok belenyugodni abba, hogy elvesztettem őt! Nem érdekel, hogy nem szeret úgy mint ahogyan én őt, de vissza akarom kapni! Holnap reggel úgy akarok felkelni, hogy tudom, hogy az ölelésével vár. Azt akarom, hogy miután felkeltem, lemenjek a konyhába ahol ott a kakaóm amit ő csinált. Megakarom ölelni, puszit akarok tőle ha nem a számra akkor bárhová. Nem érdekel csak vissza akarom kapni a barátomat, de nem fogom, mert már nem szeret engem. Már nem létezem számára! Egyszerűen csak tudom, hogy megunta azt, hogy minden reggel és este a gyerekességem miatt kakaót kell csinálnia. Fáj, minden percben fáj és az a legrosszabb, hogy ez nem fog elmúlni. Szorongás, depresszió, önutálat, hibáztatás...Most már az életem része és tudod most már az is marad!- fakadt ki belőle mindaz amit magában tartogatott már egy hónapja.

Chan végighallgatta majd felkelt a székről és Jisungot felhúzva egy szoros ölelésbe vonta őt. A fiatalabb csak zokogott és zokogott míg nem teljesen elfáradt és el nem aludt Chan vállán.

Mivel a beszélgetés délután 2-kor órakor történt így az elalvás után nem sokkal megjelent a hatalmas csorda akik hangosan nevetgéltek.

-Kuss legyen!- morogta majd a kezében vitte fel a fiút aki nem nézett ki túl jól.

Amint lejött Chan azonnal megkérdezték, hogy mi történt a fiúval.

-Elmondta, hogy miért zárkózott magában az elmúlt egy hónapban és mint kiderült 1 héttel ezelőtt, dohányzással próbálja csökkenteni a szorongását!- mondta majd bement a konyhába, hogy csináljon valami kaját.

-Megyek megnézem, hogy van-e láza!- mondta Felix, de Minho megállította.

-Majd én!- mondta és felment az egykori szobájába.

Jisung az ágyon fekve aludt így óvatosan a hátára fordította majd megmérte a lázát. A csipogásra felkelt a kisebb így fájó fejéhez kapott.

-Semmi baj, Jisungie!- simogatta meg homlokát hiszen biztos volt abban, hogy fáj neki.

-Hyung!- mondta miközben hangja megremegett.

-Próbálj ne sírni, rendben? Már ígyis lázad van!- húzta lejebb a takarót majd egy apró puszit nyomott a fiú homlokára.

-Hiányzol Minho!- suttogta halkan miközben könnyei elkezdtek folyni.

-Sajnálom amiért rossz barát voltam! Ígérem, hogy rendbe hozom, de most ne sírj!- törölte le a fiú könnyeit majd letette a lázmérőt. -Mindjárt jövök!- mondta majd ki is ment a szobából.

Nem sokkal később gyógyszerrel, teával illetve vízes ronggyal tért vissza. Odaadta neki a gyógyszert majd a teát is ami Jisung második kedvence volt. Miután a kisebb bevette a gyógyszert az egyik rongyot a fiú tarkójára míg a másikkal homlokát törölgette.

-Este kaphatok kakaót?- kérdezte lehunyt szemekkel amire Minho mosolyogva mondott igent.

-Köszönöm hyung!- motyogta majd a fájdalomtól fintorba torzult az arca.

-Azok után, hogy nem foglalkoztam veled 1 teljes hónapig nem érdemlem meg, hogy megköszönd! Én köszönöm amiért hagyod!- ült hozzá közelebb miközben levette nyakáról a vizes ruhát.

-Itt maradsz velem?- kérdezte Jisung fáradtan miközben teljesen neki dőlt.

-Persze!- mondta majd egy kis ideig eltolta magától a fiút.

Megfordult majd hátát az ágy háttámlájának döntötte. Ezek után óvatosan húzta lábai közé a fiút, hogy aztán könnyedén mellkasának tudjon dőlni. Amikor ez megtörtént homlokára tette a rongyot majd magukra húzta a takarót. Mivel Jisungnak láza volt így csak a derekáig húzta fel a takarót. A felsőtestét egy nagyobb fehér pulóver fedte viszont nadrág már nem volt rajta.

A puszit a kisebb már nem igazán merte megkérdezni így csendben maradt és megpróbált elaludni. Teltek az órák míg nem eljött a fürdés ideje. Minho felkeltette Jisungot aki egyáltalán nem akart felkelni, de végül a fürdőkádban kötött ki.

Amikor végzett Minho segített neki felöltözni majd végül karjaiba vette a gyenge fiút és visszavitte az ágyba. Már egyáltalán nem fájt a feje viszont még mindig nem érezte magát valami jól.

Az idősebb lement a konyhába kakaót készíteni amikor találkozott Changbinnal. Egy apró puszit nyomott arcára majd végül elővette a szükséges dolgokat.

-Ma Jisunggal alszom ha nem gond! Ez alatt a pár óra alatt többször is felment a láza!- sóhajtotta majd folytatta a kakaó készítést.

-Rendben!- válaszolt majd elhagyta a konyhát.

Minho már a kész kakaóval ment fel a szobába ahol Jisung magaköré tekerve a takarót ült az ágy közepén.

-Vedd le magadról, mert felmegy a lázad!- mondta majd letette a bögrét az éjjelire.

Jisung nem akarta így csak megrázta a fejét és szorosabban vonta maga köré. Minho mindennel próbálkozott már sőt még azzal is, hogy majd ő megissza a kakaót.

-Jisung!- szólt rá erőteljesbben.

-Fázok!- nyafogta miközben levette magáról a takarót.

-Tudom, de nem takarózhatsz be, mert attól sokkal rosszabb!- húzta bele az ölébe majd betakarta a lábait, hogy azok legalább ne fázzanak.

Jisung csak szomorúan vállára döntötte a fejét és meg sem szólalt. Nem aludt amit Minho is nagyon jól tudottt.

-Hiányoznak a puszik!- tolta el magától majd elkezdte inni a kakaóját.

-Nekem is, de ha szájon puszillak azzal megcsalom Changbint!- nézett rá de Jisung nem volt hajlandó rápillantani.

-Tudom!- motyogta halkan miközben könnyei elindultak az arcán.

-Most mi a baj?- kérdezte aggódva miközben letörölte a fiú könnyeit.

-Fáj, hogy nem érdekellek téged, tudod? Fáj, hogy amióta együtt vagy Changbin hyunggal rám se nézel! Fáj, mert én szeretlek és tudom, hogy elbaszok ezzel mindent, de ez van. Szerelmes vagyok beléd fél éve és tudod ha foglalkoztál volna velem is, tovább léptem volna és örülni kezdtem volna annak, hogy mással vagy boldog. -mászott ki az öléből majd kábátját megfogva kiment az erkélyre dohányozni.

-Jisung, ne dohányozz! Nem egészséges!- ment utána majd elvette tőle.

-Hyuuung!- nézett rá miközben nyafogott.

Minho a zsebébe tette a dolgokat majd a karjaiba kapta a fiút és elindult befelé. Jisung mocorgott mivel nem akart bemenni amit elég hamar megelégelt az idősebb így megállt az ajtó előtt. Ajkait a kisebb párnácskáira nyomta mire abbahagyott mindent.

-Changbin..- suttogta amikor az idősebb elvált tőle.

Minho nem válaszolt csak nyelt egy nagyot és újra Jisung ajkaira hajolt. Amióta barátok sosem volt puszinál több, de most Minho megtörte ezt. Óvatosan kezdte mozgatni ajkait ami teljesen lesokkolta Jisungot.

Mivel Minho nem vált el tőle egy kis idő után sem így Jisung viszonozta Minho csókját. Lassan és óvatosan csókolták egymást mintha összetörnének ha szenvedélyesebb lenne a csók.

Végül Jisung unta meg, hogy olyan gyengéd a csók így megpróbálta elmélyíteni a csókot. Minho mosolyra húzta az ajkait majd végül ő maga mélyítette el a csókot és sokkal szenvedélyesebbé tette azt.

Percekig csak falták egymás ajkait néha egymás ajkait harapdálva. Minho lassan elvált a kisebb ajkaitól majd végül nyakára hajolt. Először csak apró csókokat nyomott nyakára majd végül megunta és harapdálni kezdte bőrét.

Jisung apró sóhajokat hallatott néha halkan nyögött. Minho tudta, hogy Jisungon nincs nadrág így úgy döntött, hogy beviszi a szobába. Az ágyra döntve magukra húzta a takarót, hogy a kisebb lábai melegedjenek majd folytatta a nyaka kényesztetését.

-Changbin meg fog ölni!- motyogta a kisebb amikor Minho abbahagyta azt amit csinált.

-Lehet, de azt hiszem már nem érdekel!- súgta a kisebb ajkaira majd újra birtokba vette a fiú párnácskáit.

Miután Jisung elaludt Minho kiment a szobából és megkereste párját. A nappaliban találta meg ahol leült mellé.

-Mondanom kell valamit!- mondták egyszerre egymás felé fordulva.

-Kezd te!- mondta Changbin.

-Megcsókoltam Jisungot!- hajtotta le a fejét Minho.

-Megcsókoltam Felixet!- mondta rá se nézve.

-Hát akkor gondolom vége!- húzta el a száját az idősebb.

-Barátok?- kérdezte Changbin reménykedve.

-Barátok!- válaszolt majd kezét rázott a fiúval.

-Hyung!- jött le a lépcsőn Jisung álmosan.

-Mondjad baby!- fordult felé azonnal majd odasétált hozzá és karjaiba kapta.

-Gyere vissza!- karolta át a fiú nyakát.

-Mindjárt megyek csak beszélnem kell Changbinnal!- simogatta meg a combját majd egy apró csókot hagyott ajkain.

-Nem csak egy csók volt ahogy látom!- szólalt meg Bin amint felment Jisung.

-Talán lehet, hogy több volt mint pár csók!- ült le mellé majd ujjait kezdte piszkálni.

-Jó semmi gond elvégre én majdnem megdugtam Felixet!- rántotta meg a vállait.

-Hogy mi?- akadt ki teljesen. -Te majdnem megrontottad a napfényünket úgy, hogy még nem vagytok együtt?- csapta meg a karját.

-Te is majdnem megrontottad Jisungot!- nevetett fel majd fejét megrázva nézte tovább a tévét.

2 óra eltelt miután beszélgettek így Jisung nem várt többet hanem lement. Nem foglalkozva Minhoval ment a konyhába ahol csinált magának kakaót.

-Miért nem alszol?- ölelte át Minho arcára puszilva.

-Veled akartam aludni, de te nem jöttél szóval meguntam, hogy 2 órán keresztül várok!- mondta durcisan.

-Na ne légy morci!- biggyesztette le alsó ajkát majd maga felé fordította az álmos Jisungot.

-De!- motyogta majd visszafordult és elkezdte inni a kakaóját.

-Tudod, hogy szeretlek, ugye?- kérdezte halkan.

-Most már tudom! Én is szeretlek!- mosolyodott el Jisung majd egy apró puszit nyomott leendő párja arcára.

VÉGE!