Jisung szemeit lehunyva vett egy mély lélegzetet majd benyitott a szobába ahonnan hangok szűrődtek ki.

-Komolyan?- ordított rá a két férfira, s mikor meglátta, hogy párja kivel is csalta meg őt mélyen csalódott ismét. -Vele? A legjobb barátommal csalsz meg? Miért? Ennyire nem vagyok elég jó neked?- ordított torka szakadtából miközben felpofozta a férfit.

-Jisung hagyj magyarázzuk meg!- szólalt meg legjobb barátja mire Han hangosan felnevetett.

-Tűnj el a házamból! Most!- nézett rá undorodva majd megvárta amíg kettesbe marad jegyesével.

-Megkérted a kezemet két héttel ezelőtt és a legjobb barátomat kúrogattad egész végig! Erre kell hazajönnöm? Hogy lehetsz ennyire undorító szemétláda Lee Min Ho?- fordult el tőle hiszen nem akarta, hogy lássa könnyeit amik lassan folytak le arcán. -Meg sem szólalsz? Rendben, legyen így! Van 1 órád eltakarodni ebből a házból! Vigyél mindent ami a tiéd amit te vettél ide az se érdekel ha nincstelen leszek csak tűnj el innen!- fogta meg az egyik közös képüket és földhöz vágta. -Ennyit ér a szerelmed amit annyira hűségesnek neveztél!- mutatott a földön heverő szilánkokra.

-Jisung..- szólalt meg halkan Minho, de Jisung fejét rázta.

-Ne mondj semmit, mert nem vagyok rád kíváncsi! Tönkretettél mindent! Megbasztad a legjobb barátomat többször is miközben én végig hűséges voltam hozzád és mindent feladtam érted! Értünk!- ordított ismét majd kisietett az egykor közös szobájukból maga után becsapva az ajtót.

Nem tudta elhinni ami nem rég történt vele. Egyszerűen képtelen volt felfogni, hogy hőnszeretett párja ki nem rég még előtte térdelt gyűrűvel a kezében, most legjobb barátjával bújt ágyba.

Telefonjáért nyúlva hívta egykori munkatársát aki azóta Felix párja lett. Tudatni akarta vele, hogy párja hűtlen volt hozzá hiszen nem akarta, hogy tovább tudják húzni ezt az undorító dolgot.

-Jisung? Most nem alkalmas!- szólt bele a telefonba ridegen és szipogva.

-Egyedül vagy?- kérdezte gyorsan mielőtt rányomhatta volna a telefont.

-Igen, mostantól egyedül is maradok!- nevetett fájdalmasan. -Felix..ő..megcsalt engem!- mondta elvékonyodott hangon hiszen a tudat is szörnyű volt számára.

-Minhoval csalt meg. Rajta kaptam őket amikor hazaértem.- törölte meg szemeit.

-Gyere át!- mondta majd bontotta a vonalt az idősebb.

Jisung sietősebbre vette a tempót, hogy hamarabb Changbinhez érjen. A házhoz érve csengetett és egy nagyon rossz passzban lévő Bin nyitott ajtót. Jisung sírva ölelte magához a pár centivel alacsonyabbat. Changbin talán még jobban elérzékenyülve engedte ki könnyeit majd az ajtót becsukva húzta közelebb Jisungot ki már zokogott.

-Talán így lesz a legjobb!- suttogta az idősebb a magasabb fülébe aki aprót bólintott.

-Nem tudom elhinni! 2 hete még előttem térdelve kérte meg a kezemet, most pedig kiderül, hogy a legjobb barátomat kúrogatja. Hogy lehetnek ilyen undorítóak?- tolta el magától Changbint aki csak a fejét rázta.

-Gyere üljünk le!- törölte Jisung könnyeit majd végül sajátjait is.

A kanapéra leülve egymást ölelve takaróztak be miközben csak sírtak. Nem tudtak mást tenni mint kiengedni a sok fájdalmat amit egykori párjuk okoztak nekik. Jisung nem volt hajlandó hazamenni hiszen tudta, hogy millió emlék szállna meg elméjét és csak nehezebb lenne számára a felejtés kulcsának megtalálása.

Másnap már muszáj volt a lakását célba vennie. A házba belépve könnyei ismét útnak eredtek. Tisztán emlékezett a több évvel ezelőtt történtekre is mintha csak pár napos emlékek lennének. Látta maga előtt a boldogabbnál boldogabb napjaikat, sőt még a rosszakra is visszaemlékezett. Közös szobájukba benyitva belépett majd körbefordult. A szekrény ajtaját kinyitva már Minho egyetlen egy ruhája sem volt látható. Az ágyra pillantva eszébe jutottak a közös romantikus esték és végül a tegnap történtek is.

Zokogva esett a földre miközben azt kérdezgette magától, hogy miért.

Miért tette ezt?

Miért tette ezt velem? Velünk!

Miért volt hűtlen hozzám?

Miért kellett ennyi év után?

Miért alázott meg ennyire?

Miért pont vele?

Miért?

Miért?

Miért?

A földön kuporodva sírt tovább és csak jobban sírt a fájdalomtól akárhányszor érezni kezdte Minho ölelő karjainak hiányát. Forró csókjainak szerelmét és nyugtató szavainak erejét.

-Már másé..már nem a tiéd!- suttogta megtörten majd szemeit kinyitva nézett bele a tükörbe.

Szép lassan ült fel majd egy nagy levegőt véve fel is állt a padlóról. A tükörhöz sétálva figyelte arca minden rezdülését. Követte könnyeinek útját majd ujjaival megálljt parancsolt.

-Túl fogod élni! Túl kell, hogy éld! Boldog leszel nélküle is pont annyira mint vele! Tönkretett és megalázott téged! Nem érdemel egyetlen egy könnycseppet sem!- mondta a tükörbe beszélve magához.

Ahogy szavait kiejtette száján a harag elárasztotta testének minden porcikáját...

•••

-Hülye lennél sírni utána! Nem érdemel semmit sem, ezek után semmit. Szedd össze magad és gyűlöld őt ahogyan csak tudod. Pont időben kaptad a rossz hírt!- szorította ökölbe kezét Changbin miben egy kis doboz foglalt helyett.

A dobozt a falhoz vágva hunyta le szemeit majd nagyot nyelve kinyitotta lélektükreit. Elhagyta a szobáját majd végül a lakását is és elindult a rég látogatott helyére.

•••

Jisung lassan sétált, nem sietett sehová sem mégis minél hamarabb odakart érni. Maga sem tudta, hogy miért megy pont oda hiszen annak már 4 éve, hogy vége, de úgy érezte szüksége van rá. Itt az ideje újra meglátogatnia a helyet.

Changbin és Jisung egyszerre fogtak az ajtó kilincsére majd egymásra néztek.

-Hyung?- kérdezte meglepetten majd halványan elmosolyodott.

-Jisung? Te is a stúdióba mész?- kérdezte kissé mosolyogva mire egy bólintást kapott.

Changbin kinyitotta az ajtót majd beengedte Jisungot és utána ő is bement. A stúdió ajtajához érve mindketten bementek a terembe majd leültek a székekre.

-Hogy hogy itt?- kérdezte először Jisung pont ugyanazt amit Changbin is szeretett volna tudni.

-Nem is tudom! Rég voltam itt, nem? 4 évvel ezelőtt még dalszöveget írtam, zenét csináltam, híres voltam most pedig bánatomba térek ide vissza. Úgy érzem most a zene segítene rajtam egyedül!- válaszolt a kérdésre majd ő is feltette ugyanezt.

-Szintén úgy érzem, hogy csak a zene az ami most segíthet nekem. Kiírni a fájdalmat, kitáncolni magamból a stresszt. Changbin hyung, mi még mindig híresek vagyunk csak éppen nem foglalkozunk ezzel a ténnyel. A rajongók várnak minket vissza úgy mint akkor amikor bejelentettük, hogy feloszlunk.- nézett a fekete hajú fiúra.

-Igazad lehet!- mosolyodott el halványan majd elővett egy füzetet és egy tollat. -Talán itt az ideje visszatérnünk és meggyógyulnunk!- mondta majd Jisung kezébe adta a tollat és elétolta a füzetet.

-Igazad van!- suttogta Jisung majd erőt véve magán megnyomta a toll végét.

•••

Teltek a napok és a két fiú mindennap összejárt a stúdióban a dalszövegen dolgozva. A szöveg nem telt sok időbe talán csak 2 napot vett igénybe hiszen Jisung mindenáron tökéletes szöveget szeretett volna.

Changbin a zene alapját csinálta viszont ez már több mint egy hétbe telt hiszen egyszerűen kijött a gyakorlatból és nem tudta, hogy hogyan csinálja és, hogy milyen legyen.

-Így jó lesz?- kérdezte Jisung amikor hatodjára vették fel ugyanazt a részt a szövegből.

-Tökéletes!- mosolyodott el Changbin majd elvégezte az utolsó simításokat.

Jisung leült mellé miután letette a fejhallgatót a helyére. Changbin háromig számolt majd elindította a számot. Mindketten furcsán érezték magukat hiszen olyan régen hallották már hangjukat együtt.

-Imádom!- mosolyodott el Jisung miközben pár könnycseppet hullajtott.

A szám a megcsalásról szól hiszen mégis csak több mint 1 hete történt minden. A koreográfiával tudták, hogy még gondok lesznek hiszen nehezen fog menni 4 év után kitalálni egy teljesen új és a számhoz illő táncot.

•••

-Hosszú idő után Spear B és J.One visszatért méghozzá egy elég árulkodó számmal. Sejtelmeink szerint a két híres idol kapcsolatának vége szakadt és a visszatérésük is erre utal!- mondta a tévében egy fiatal nő aki a híreket közölte.

-4 év után a két fiatal idol visszatért közénk azonban ez nem feltétlen öröm.  Egyes hírportálok és rajongók szerint a két fiú azért tért vissza a zenei világba ugyanis kapcsolataiknak vége szakadt. Új számuk is erre utal ami a Hűtlenség címet kapta. Hallgassuk meg ezt a zseniális ám de szomorú számot!- mondta egy férfi egy zenei csatornán szintén a tévében.

Jisung kikapcsolta a tévét majd Changbinra nézett aki a telefonját bámulta. Felix intagram oldalát nézte ahol Minhoval már felvállalták kapcsolatukat.

-Még mindig undorítóak!- fintorgott Jisung leplezve a fájdalmát.

-Mindig is az marad!- kapcsolta ki a telefonját majd eldobta azt.

-Koncentráljunk a karrierünkre! Mostantól már csak ketten vagyunk és leszünk!- ölelte magához Jisung az idősebbet aki egyetértett szavaival.

A pletykák igazak voltak miszerint SpearB és J.One ismét szinglik lett. A Hűtlenség című szám nem véletlen kapta ezt a nevet. A mi nap a rajongók felfedezték Lee Felix J.One egykori legjobb barátja profilját ahol szemmel látható milyen közvetlen kapcsolatban is van Han Jisung volt jegyesével.

Titeket is kiakaszt ez a kapcsolat?

Írta egy nagyon híres oldal kinek tulajdonosa nagyon nem örül Lee Felix és Lee Minho kapcsolatának.

•••

Jisung lihegve ült fel az ágyban és szemeit törölvetve nézett körbe a szobába. Halk szuszogásra lett figyelmes amit nem tudott megérteni. Maga mellé nézve Minho ott feküdt mellette. Ujjára nézve ott volt a karikagyűrű mit nem is olyan rég húztak az ujjára. Fejét rázva próbálta felfogni, hogy mi történt, de minden arra utalt, hogy..

-Baba, mi a baj? Miért nem alszol?- motyogta Minho álmosan miközben felült.

-Álmodtam volna?- motyogta maga elé.

-Rosszat álmodtál?- kérdezte az idősebb miközben közelebb csúszott Jisunghoz aki összerezzent.

-Azt hiszem!- válaszolt halkan majd a telefonját a kezébe vette.

Az időt megnézve hajnali kettőt mutatott telefonja. Kezdett megnyugodni, hogy minden csak egy álom volt, de nem tudta elhinni, hogy ez az egész nem történt meg.

-Kicsim, minden rendben? Nagyon frusztráltnak tűnsz! Az esti veszekedés miatt?- oltotta fel a kis lámpát, hogy láthassa jegyese arcát.

-Milyen veszekedés?- kérdezte ránézve hiszen tényleg nem emlékezett semmilyen veszekedésre.

Egyből az álma jutott eszébe miszerint tényleg megtörtént és nem álmodott.
De eszébe jutott a kérdés, hogy akkor Minho mit keres az ágyában?

-Összevesztünk, mert vacsorával vártál én pedig nem szóltam, hogy később jövök haza a munkából. Mondtam, hogy lemerült a telefonom és nem tudtam szólni. Megvacsoráztunk aztán elmentünk fürdeni végül megnéztünk egy filmet.  Tudtommal békeben aludtunk el!- vakarta meg tarkóját tanácstalanul.

-Milyen filmet néztünk?- kérdezte hiszen úgy érezte tudnia kell a címét.

-Hűtlenség!- válaszolt zavarodottan.

Jisungnak ekkor állt össze a kép. A film miatt álmodott ilyet. Nem történt meg, Minho nem csalta meg őt a legjobb barátjával. Emlékezett a filmre és szinte teljesen megegyezett az álmával. Megnyugodva sóhajtott fel majd Minho közelébe csúszva bújt hozzá.

-Mit álmodtál édesem?- kérdezte meg ismét miközben haját kezdte piszkálni.

-Megcsaltál Felixel ebben az ágyban miután megkérted a kezemet. Aztán Changbinnal a zenébe menekültünk és kiadtunk egy közös számot! Te pedig összejöttél Felixszel és boldog voltál vele!- mondta el álma tartalmát amit nem tudott könnyek nélkül hagyni.

-Jisungie! Sose csalnálak meg hiszen hűséget fogadtam amikor megkértem, hogy legyél a párom és akkor is amikor megkértem a kezedet. Szeretlek és szeretni is foglak míg világ a világ! Felix egy jó barátom nekem is pont ahogy neked is. Nem tudnék másra úgy nézni ahogyan rád. Ez csak egy álom volt amiben van igazság, de csak annyi, hogy összeálltál Changbinnal újra és írtatok egy nagyon jó számot. Tele van vele a net pedig csak tegnap jött ki!- simogatta a fiú arcát egész végig.

Jisung megnyugodott és most már tudott gondolkozni. Emlékezett arra, hogy egy új számmal tértek vissza 4 év után aminek mindenki nagyon örült. A kisebb sóhajtva döntötte fejét jegyese vállára majd szemeit lehunyva engedte el az aggodalmait.

-Szeretlek Hyungie, nagyon nagyon!- mondta miközben szorosan magához ölelte jegyesét.

-Én is szeretlek Picim!- mosolyodott el Minho majd óvatosan hátradőlt.

Jisung kényelmesen elhelyezkedett majd fejét felemelve az idősebb mellkasáról ajkaira csókolt. Minho mosolyogva fogadta a rövidke csókot majd egy apró puszit nyomott a homlokára.

-Jó éjszakát édesem!- suttogta majd jól betakargatta párját és haját piszkálgatva jutatta az álmok világába. -Sosem csalnálak meg és ezt jól jegyezd meg!- suttogta majd ő maga is az álmok világába merült.