-Hyung!- ordított idegesen Jisung miközben a kezében lévő tárgyat szorongatta.

-Mondjad kicsim!-nyitott be a fürdőbe az idősebb értetlenül nézve a dühös omegát.

-Ne kicsimezz itt nekem! Megmondtam, hogy ne belém élvezz, mert a fejedre húzom a fitymádat!- ordított torka szakadtából ami bár idegesítette Minhot hiszen egy alfa kivel nem beszélhet így senki sem, de magába folytotta hiszen Jisungnak mindig oka van rá.

-Elmondanád, hogy miért vagy ilyen ideges?- kérdezte viszonylag nyugodtan.

Jisung idegesen vágta hozzá a kezében lévő tárgyat ami Minho fejét találta el. Az idősebb vett egy mély lélegzetet majd idegesen felkapta a földről a tárgyat rá sem nézve. Lenézve a kezére szemei kétszer akkorák lettek és mindent megértett. Ezért vágta hozzá és ezért ordít torka szakadtából.

-Bassza meg!- suttogta majd idegesen hajába túrt.

-Két kibaszott dolgot kértem tőled szex közben! Vigyázz rám és arra, hogy még véletlenül se ejts teherbe erre bazd meg sikerült egy pocaklakót varázsolnod belém!- ült le a wc tetejére miközben idegességében sírni kezdett.

Nem bánta, hogy teherbe esett viszont Minho egyáltalán nem szeretett volna gyereket. Már most azon kezdett gondolkodni, hogy elveteti vagy megtartsa. Ha megtartsa nagy valószínűséggel Minho elfogja őt hagyni viszont elvetetni nincs szíve és úgy szeretné ezt a kisbabát.

-Baby!- indult meg felé Minho.

-Ne gyere közelebb! Adj időt, hogy mindent átgondoljak. Nekem nincs szívem elvetetni őt!- nézett rá majd felállt és elhagyta volna a fürdőt ha Minho nem állítja meg őt.

-Kicsim..- ölelte magához a síró fiút. -Nem kell elvetetned! Itt leszek mindig és 9 hónapon át segíteni foglak mindenben majd mikor megszületik a kisbabánk együtt felneveljük őt!- mosolyodott el halványan az idősebb majd egy apró puszit nyomott feje búbjára.

-Mi változtatta meg a véleményedet?- kérdezte Jisung halkan.

-Már egy ideje elgondolkodtam azon, hogy talán mégis szeretnék egy picit a közel jövőben. Bár nem gondoltam volna, hogy ennyire  közel viszont nem bánom. Jó szülők leszünk és a kapcsolatunkon nem változtat semmit sem vagyis változtat, de csak annyit, hogy még erősebb lesz!- nyúlt combjai alá majd kivitte a fürdőből és leült a kanapéra.

-Lesz egy közös gyermekünk!- mosolyodott el végre Jisung a csodálatos híren majd jó szorosan megölelte Minhot.

-Apa leszek!- mondta ki a szavakat amiket olyan furcsa volt kiejteni a száján.

Hogy érthető legyen a helyzet. Jisung és Minho már bő 4 éve együtt vannak és az iskolát is sikeresen kijárták. Jisung betöltötte már a 21. életévét míg Minho a 24-et.

-A fiúk nem soká érkeznek! Szeretnéd ha tudnának róla?- simogatta a kisebb fejét aki a fejét rázta.

-Még nem! Várjunk még egy kicsit, mert sose tudni mi történik a babával. Remélhetőleg semmi és csaphatunk egy babaváró bulit!- mosolygott az alacsony omega majd egy puszit nyomott Minho arcára.

°°°°

Eltelt 3 hónap mióta Jisung megtudta, hogy terhes. Azóta elmondták közeli barátaiknak és családtagjaiknak is akik örömmel fogadták a hírt. Kiderült, hogy Jeongin is babát vár és rá 2-3 hétre Felix és Seungmin is bejelentette, hogy babát vár. A négy fiú mindig is arról álmodott, hogy együtt  legyenek terhesek és éljék túl azt a bizonyos 9 nehéz hónapot.

Jisung immáron 3 hónapos terhes és már elég szembetűnő pocakkal rendelkezik. A kis kópé szépen nyomja mindenét ott bent és a legrosszabb, hogy szinte mindentől hányingere van egyedül az almalétől, a citromos víztől és a banántól nincs rosszul. Talán a salátát is ide lehet sorolni viszont ez változó. Mivel muszáj ennie, hogy a baba fejlődni tudjon így amit kíván megesz még a hányinger ellenére is.

-Tessék kincsem!- adta kezébe a citromos vizet Minho.

-Köszönöm hyung!- mosolyodott el majd bele is kortyolt a vízbe.

-Minden okés?- kérdezte Jisung hasára téve kezét.

-Jelenleg igen! Talán picit többet kell járnom a wc-re mint kellene!- forgatta meg szemeit amikor lenézett a hasára.

-Ilyen a terhesség nem de?- kuncogott fel az idősebb majd egy puszit nyomott arcára majd hasára.

-De!- helyeselt a fiú majd letette az üres poharat.

-Úgy gondoltam, hogy ma elmehetnénk egy kicsit a parkba ha van kedved!- nézett Jisungra akinek felcsillantak a szemei.

A folyamatos rosszullétek miatt nem igazán mozdult ki a házból most viszont nincs semmi baja. Mosolyogva ült az ágy szélére ahonnan fel is állt majd felöltözött. Minho mosolyogva fogta meg kezét majd lementek a lépcsőn és már húzták is cipőiket. Jisungnak elkélt a segítség viszont utána gond nélkül ment minden. Egymás kezét fogva viszonylag hamar elértek a parkhoz ahol sétáltak egy kicsit majd Jisung megállt hiszen be kellett kötni a cipőfűzőjét.

Minho mosolyogva ereszkedett féltérdre majd bekötötte a fűzőt. Nagyot sóhajtva nézett fel Jisungra aki kíváncsian figyelte az idősebbet aki még mindig nem kelt fel onnan.

-Sokat gondolkodtam, hogy mikor kellene ezt megtennem, de úgy döntöttem ma mindenképpen megteszem és nem izgulok tovább miatta. Pár évvel ezelőtt súlyosan megsebesítettelek és még mindig órási bűntudat van bennem amikor csak eszembe jut. Talán sikerült elfogadnom, hogy nem tudom megváltoztatni a múltat, de bánom, hogy így kerültünk egymáshoz közelebb. Köszönöm neked, hogy akkor nem gyűlöltél meg engem és adtál nekem egy esélyt. Nagyon szeretlek téged és soha nem akarlak elveszíteni. Az előtt kellett volna megtennem, hogy terhes lettél volna viszont egy véletlen idézőjeles baleset volt így sajnos nem tudtam előtte megtenni. Han Jisung, hozzám jössz?

Végig a kisebb szemeit nézte aki már bőgött a szavaktól is hiszen rendkívül érzékeny lett a terhesség miatt bár előtte is az volt. Amikor Minho megkérdezte azt a bizonyos kérdést és kinyitotta a kék kis dobozkát amiben egy gyűrű pihent Jisung még jobban rákezdett.

-Igen!- kiáltotta boldogan majd hagyta, hogy az idősebb ujjára húzza a gyűrűt.

Minho boldogan csókolta meg párját aki ezek után szorosan bújva hozzá ölelte őt.

°°°°

-Ez olyan édes!- nézte a 3 omega Jisung kezén lévő gyűrűt amikor összegyűltek Minho és Sung közös lakásába.

Az alfák munkában vannak így volt idejük bőven pletykálni. Hiányzott már nekik az, hogy összeüljenek és mindenről is beszéljenek.

-Úgy ennék egy jó hamburgert!- szólalt meg Seungmin vágyakozva.

-Nekem mondod? Joghurtos csirke nuggetset akarok enni már mióta!- nézett rá Felix.

-Az állítólag finom csak fura egy kombó!- rántotta meg vállait Jeongin. -Én egy jó nagy adag gyros tálat akarok enni!- tette egyik kezét pocakjára.

-Én őszintén..mindent egyszerre. Olyan éhes vagyok, de közben úgy érzem egy falat se menne le a torkomon!- panaszkodott a legidősebb.

-Mi lenne ha felhívnánk a srácokat, hogy menjenek el nekünk kajáért?- kérdezte Felix miközben bekapcsolta a tévét.

-Munkában vannak szóval ez a feladat ránk hárul!- emlékeztette a legfiatalabb a szeplőst.

-Igaz...Akkor rendeljünk egy kicsivel később!- hozta fel a következő ötletet. -Egyébként 1-2 óra múlva már jönnek haza!- nyújtotta ki a nyelvét Felix Jeonginra.

-Rendben, ez is jó ötlet!- bólogatott Jisung.

Bő fél órával később Jisung kezébe vette a telefont és tárcsázta az egyik gyors étterem számát. Mihelyst beleköszönt egy fiatal hölgy Jisungra került a sor.

-Jó napot kívánok! Szeretnék rendelni 4 hamburgert menüben. Lehetőleg kólát tegyenek mellé. Szeretnék még 4 nagy gyros tálat, 4 adag sültkrumplit, 4 adag párolt rizst és 4 gyros öntetet is. Illetve egy adag csirke nuggetset. Házhozszállítással ha lehetséges!

Amint ez megvolt Jisung elköszönt majd a fiúkra nézett.

-Nem fogunk mi kicsit sokat enni?- kérdezte megtörve a csendet.

-De egyértelműen, de ha belénkfér akkor szarni bele!- rántotta meg vállait Seungmin.

Mind a négyen alig várták, hogy megérkezzen az étel amit már szinte éreztek a szájukban. Bő 1 órát vártak rá majd Jisung boldogan ment az ajtóba.

-Szia!- köszönt a futárnak majd megkérte a többieket, hogy jöjjenek és fogjanak egy egy szatyrot. -Mennyi lesz?- kérdezte Sung.

A futár elmondta az össszeget majd Jisung odaadta a pénzt és már csukta is az ajtót.

-A nappaliban együnk vagy a konyhában?- kérdezte Jisung a két helyiséget felváltva bámulva.

-Szerintem nappali! A dohányzó asztal elég nagy ahhoz, hogy ráférjen minden és tudunk filmezni is!- válaszolt Felix majd már indult is és letette a szatyrot.

Mindenki így tett majd kipakoltak a szatyrokból. Jisung elindított egy filmet majd bement a konyhába villákért és egy joghurtért Felixnek. Mivel tudta, hogy perceken belül érkeznek a munkából a férfiak így a ma főzött ételből szedett mind a négy alfának és meg is melegítette. Ezek után leült az egyik fotelbe és jó étvágyat kívánt.

-Csoda, hogy megvártatok és nem kezdtetek zabálni!- kuncogott fel majd szájába tett egy nagyobb falatot a gyros tálból.

-Azt a kurva..-hunyta le szemeit Seungmin miután megízlelte az ételt.

-Miért finomabb mint szokott lenni?- kérdezte Felix amint megérezte az ízét.

-Nem tudom, de annyira finom ez az öntet, hogy nem tudok betelni vele!- öntött az ételre egy adagot az öntetből.

Ajtónyitódás és fáradt sóhajok töltötték be a nappalit nem sokkal később. A négy fiú megdermedve néztek a párjukra akik felkapcsolva a lámpákat 4 falatozó terhes omegát láttak.

-Úgy csinálunk mintha nem láttuk volna ahogy éppen hányingerig esztek!- szólalt meg Minho majd levette a cipőit.

A többiek is így tettek majd párjukhoz sétálva az első dolguk nyilván a pocak puszi volt majd az, hogy megkérdezzék párjukat hogy létükről.

-Hogy vagy picim?- kérdezte Minho miközben kezét Jisung hasára helyezte.

-Viszonylag jól, de éhesen!- válaszolt majd egy apró puszit nyomott Minho szájára. -És te?- kérdezett vissza.

-Szintén éhesen!- kuncogott fel Jisung aranyosságán.

-Főztem ma! Szedtem nektek kaját, ott van a konyhában! Ha véletlen kihűlt akkor melegítsétek újra!- mondta aranyosan majd egy újabb falatot tömött a szájába.

-Köszönjük kincsem!- simogatta meg a szőke tincseket majd ment is a konyhába.

-Köszönjük Han-ah!- mondta egyszerre a 3 alfa és mentek is Minho után.

Az omegák tovább ettek majd végül mikor mindent megettek és a filmnek is vége lett sürgősen kérték azt a citromos vizet abban reménykedve, hogy elmúlik a hányinger.

-Nem kellett volna annyit enni!- sóhajtott fel Hyunjin majd segített omegájának.

Jisungon és Minhon kívül mindenki felvette cipőit majd már indultak is hazafelé.

Jó pár hónap után Jisung már egyre csak közeledett a szülés napjáig. Félt tőle sőt rettegett, de akárhányszor előjött nála ez, Minho mindig megnyugtatta. Jeongin szintén hasonló cipőben jár hiszen ő szinte egyszerre lett terhes Jisunggal. Ők jelenleg a 9. hónap közelében járnak míg Felix és Seungmin csak a 7. hónaphoz közelednek.

-Remélem minden rendben lesz a babával!- mondta Jisung miközben az ágyon pihent.

-A vizsgálatok mindig jók voltak szóval nem hinném, hogy bármi baja lenne a picinek. Jelenleg érted aggódom, mert annyira fáj mindened, hogy mozdulni se bírsz!- fordult felé Minho miközben párja hasára tette a kezét. -Bár ez a fájdalom még mindig jobb mint amit én okoztam neked!- suttogta.

-Minho hyung! Fejezd be kérlek! Évekkel ezelőtt volt és azóta már nem látszik semmi. Egyedül a jelölésed nyoma semmi más. Baleset volt hyung szóval kérlek ne hibáztasd magad! Szeretjük egymást és lesz egy kisbabánk..ez a fontos! Engedd el azt ami a suliban volt!- simogatta meg jegyese arcát hiszen az esküvő a baba miatt még nem tudott elérekzni.

-Tudom Han-ah! Próbálom elengedni, de néha csak eszembe jut és egyszerűen nem akar békén hagyni a gondolat. Látni, hogy szenvedsz miattam, szörnyű!- mondta miközben könnyei elindultak.

Az idősebb sírva bújt közelebb párjához aki sóhajtva simogatta az idősebb fejét. Minho percekkel később hirtelen hagyta abba a sírást amit Jisung nem értett.

-Rúgott egyet!- kiáltott fel boldogan.

-Éreztem!- kuncogott fel Jisung Minho öröme láttán.

A kis lurkó akárhányszor rátette az apja a kezét Jisung hasára soha egyszer sem rúgott, még csak meg sem mozdult. Minho szomorú volt miatta hiszen majdnem 9 hónap alatt egyszer sem érezhette keze alatt gyermeke lábát.

-Remélem most már boldog vagy és elfelejted! A gyerekünk igazából fejbe akart rúgni, de hát a kezed volt ott!- nevetett halkan majd egy hatalmas puszit adott Minho fejére.

-Tudja mikor kell felvidítani valakit az tény! Az én kis...- itt megállt hiszen Jisung nem árulta el a baba nemét.

Azt tervezte, hogy majd a születés napján kiderül minden, de úgy érezte itt az idő tudnia róla.

-Fiad..A mi kis fiunk!- mosolygott Jisung majd nevetve fogadta Minho millió pusziját.

Az alfa leugrott az ágyról majd kiabálva ugrándozott párat. Minho amióta csak tudja, hogy Jisung várandós egy fiú gyermeket szeretett volna. Nem érdekelte, hogy alfa vagy éppen omega..azt szerette volna, hogy  mindenképpen fiú legyen és ami a legfőbb, hogy egészséges.
Persze nem bánta volna, hogyha lánya lett volna hiszen azt is ugyanúgy szerette volna, de kislányt inkább második gyermeknek..pont azért, hogy majd a bátyja megtudja őt védeni amitől és akitől csak kell.

-Szeretlek!- feküdt vissza mellé boldogan.

-Én is szeretlek Minho hyung!- mondta Jisung majd egy hosszú csókot nyomott Minho szájára.

VÉGE!