Nos elég soká tudtam publikálni ezt a részt, de rávettem magamat, hogy végre megírjam. Sok sztorit írtam egyszerre aztán ez egy kicsit a háttérbe szorult.

Viszont a lényeg a lényeg, hogy itt van és jó olvasást nektek!❤️

-Ne menj be!- szólt Seungminra Felix azonnal amikor a fiatalabb megindult az öltöző felé.

Maga Felix is aggódott, de tudta, hogy nem avatkozhat bele abba ami az öltözőbe folyik. Ha bemennek csak a veszekedés szűnik meg, de a feszültség nem.

-Nem igazán tudom így jól érezni magam!- igazította meg nyakkendőjét Hyunjin.

-Valóban nem úgy alakul az éjszaka ahogyan terveztem.- nézett rá Minho miközben üres poharát nézte.

-Hát mondjuk nem kellett volna hoznod azt a nőt amikor pár napja még Jisungnak udvaroltál.- rántotta meg vállait Changbin.

-Essünk már ezen túl! Nem fogok udvarolni olyan embernek aki nem szeretne tőlem semmit bizonyos okok miatt.- nézett dühösen a fekete hajúra aki azonnal meghúzta magát.

-Jisung hamar lenyugszik és úgy csinál mintha semmi sem történt volna. Nekünk még kell a pénz nem úgy mint nektek.- ment oda Jeongin, hogy kiossza az italokat.

-Kemény munka árán lettünk gazdagok! Rengeteget tanultunk azért, hogy ne egy bárban kössünk ki!- nézett rá Hyunjin és azonnal kezébe is vette a poharat.

-Pont az ilyen tanult és gazdag embereket szedjük ki a saját hányásukból hétvégente.- mondta majd kacsintott egyet és a pulthoz ment.

-Tetszik nekem ez a fiú!- bökte ki a magas szőke mire mindannyian ránéztek.

-Úgy akarsz járni mint Minho?- nevetett fel Changbin ami miatt csak egy dühös pillantást kapott.

-Két számot mondok neked! Tíz és nyolc!- jelent meg Jisung aki látta, hogy milyen szemekkel is bámulja Jeongint.

-Felnőtt korú!- vonta meg vállait a férfi.

-Igen felnőtt korú, de egy érzékeny fiú akit ha megbántasz a milliókat érő autód bánja.- vette el előle az üres poharat.

-Az az autó az életem szóval ha hozzáérsz börtönbe juttatlak egy életre!- nézett a fiú szemeibe, de kicsit sem gondolta komolyan.

-Mire eljutnál odáig már halott lennél és akkor jogosan ülnék!- mondta miután összeszedte az összes poharat.

-Nem tudom elhinni, hogy megtennéd ezt velem. A gyönyörű arcom!

Jisung felnevetett majd fejét rázva ment a pulthoz ahová letette a poharakat. A fiú arcáról azonnal lehervadt a mosoly majd leült az egyik bárszékre és törött ujjait figyelte.

-Bejössz Hyunjinnak!- emelte fel fejét majd Jeonginra pillantott.

Arcára kiült a meglepettség és már nem is akarta kiszolgálni őket. Sosem volt kapcsolata és nem volt tisztában semmivel sem. Nem akarta elhinni, hogy pont egy gazdag fickónak jön be akit szívesen képen törölne néha.

-Felix szívesen felvilágosít mindenről!- kuncogott fel Jisung majd megfordult és lepattant a székről. -Kinek mi kell?- ment az asztalhoz.

-Minhonak egy taxi, de egyébként egy narancslevet szeretnék!- nézett a fiúra Bangchan.

Jisung Minhora tekintett aki nem volt valami jó állapotban. Fejét támasztva bámulta az asztalt és egyáltalán nem volt észnél már.

-Mindenki piáját ő itta meg vagy nem bírja az italt?- kérdezte meg a férfiakra nézve.

-Lehet, hogy sokat ivott!- vakarta meg tarkóját Changbin.

Jisung sóhajtva ment a pulthoz kikérni Chan narancslevét ami mellé kért egy vizes rongyot is. A poharat letette a férfi elé majd Minhohoz ment akit óvatosan felhúzott egyenesbe.

-Szia!- mosolyodott el a fiú amint meglátta Jisungot.

-Te tényleg részeg vagy!- rázta a fejét majd tarkójára helyezte a vizes rongyot. -Ha látjátok, hogy rosszul van akkor a mosdóba vigyétek. Ne hagyjátok, hogy itt rókázzon, mert ti takarítjátok!- figyelmeztette a férfi barátait.

Amikor menni akart Minho karon ragadta és visszahúzta magához. Szemeit kinyitva nézett Jisung barna szemeibe amik haragot sugároztak mégis aggódott érte.

-Sajnálom!- mondta nehezen forgó nyelvvel. -Nekem tényleg tetszel, de elakarsz lökni. Ezért hoztam ide azt a nőt, de nem tudtam, hogy ismered. Nem akartalak megbántani, mert tényleg nagyon bejössz!

-Részeg vagy, de elmondom neked! Nem akarom, hogy olyan tetszen neked mint én. -nézett a férfire kinek csukódtak le szemei.

-De engem nem érdekel a múltad, érted? Randizni akarok veled és boldoggá tenni téged. Miért olyan nagy bűn ez?- csattant fel azonnal a férfi mint egy kisgyerek.

-Elviselhetetlen mikor részeg!- mondta Changbin Jisungra nézve.

-Csak gondolkozz el azon milyen lenne egy függővel az élet.

-Miért nem hiszed el, hogy olyan boldoggá tudnálak tenni, hogy eszedbe se jutna!

-Nem akarom, hogy ne jusson az eszembe!- mondta majd a részeg Minho arcára simított.

Sóhajtva engedte el majd visszament a pulthoz. Végül távoztak ugyanis Minho elég rossz állapotban volt.

-Menj el vele randizni Jisung!- mondta Felix a fiúra nézve.

-Én szívesen elmennék Lix, de nem akarom tönkre tenni őt. Mi van ha tényleg visszaesem és az egész karrierének oda amit felépített? Ha meglopom őt csak, hogy drogokhoz jussak? Én ezt nem akarom! Senki sem érdemli meg, hogy ilyen emberrel legyen.- mondta miközben könnyei is záporozni kezdtek arcán.

Felix csak nagyot sóhajtott és igyekezte vigasztalni az egy nappal idősebbet. Napokon keresztül bíztatta, hogy menjen el a gazdag férfivel randizni hiszen egy randi még nem jelent semmit. Ha pedig mégis lesz belőle valami akkor engednie kell.

-Ha eljársz a gyűlésekre nem lesz semmi baj!- simogatta meg a vállát majd visszament dolgozni.

Jisung sóhajtva hagyta el az öltözőt majd ő is visszament dolgozni. Az elmúlt egy hétben nem látta Minhot és a barátait sem. Nem foglalták le a bárt sem és ez aggasztotta Jisungot. Nem akarta, hogy miatta ne jöjjenek többet. Az elég nagy pénzveszteség lenne.

A napok folyamatosan teltek és Jisung minden nap leste a vendégeket hátha feltűnik valamelyik gazdag férfi, de nem így lett. Táskájában mindennap ott pihent az a drága kendő amivel úgy érezte tartozott az idősebbnek. Amikor szükségét érezte elment a gyűlésekre és igyekezett erőt venni magán ahhoz, hogy elmenjen arra a randevúra. Természetesen tudta, hogy Minho nem fog rá várni és az is eszébe jutott már, hogy feleslegesen próbálkozik hisz az idősebb már talált valaki mást.

-Bangchan lefoglalta a bárt holnapra szóval szeretném ha mindenki itt lenne.- mondta a főnök a négy fiúnak.

-Lehet kések, mert végre megszabadulok ettől!- emelte meg kezét amin nem olyan rég két ujja is el volt törve.

-Nincs semmi gond csak legyél itt!-mondta majd elköszönt tőlük és távozott a bárból.

Jisung rettegett attól, hogy Minho is jelen lesz, de mégis reménykedett benne. Egyszerre akarta őt látni és elbújni előle. Nem tudta, hogy mit reagálna rá az idősebb ha újra látná.  A másnap délelőttöt végig izgulta és annak sem tudott túlságosan örülni, hogy végre szabadok ujjai. A kórháztól gyalog indult meg a bár felé hiszen nem volt olyan vészes távolság a kettő között. Hevesen verő szívvel lépett be a bárba ahol azonnal megpillantotta Chant és a többieket, de Minhot nem. Kissé csalódottan köszöntötte őket majd az öltöző felé indult ahol levette magáról kabátját. Táskájában ismét ott pihent a dobozban lévő kendő és nem tudta mit kezdjen vele. Gondolkodott azon, hogy odaadja az egyik gazdagnak, hogy átadja Minhonak, de ő akarta saját maga.

Az öltözőt elhagyva sétált a pult mögé ahol Felix megkérte, hogy töltsön néhány italt a vendégeknek. Szó nélkül tette a dolgát és annyira belemerült Minhoval kapcsolatos gondolataiba, hogy nem érezte a késztetést arra, hogy ő maga igya meg a poharak tartalmát. Keze nem remegett ahogyan azt szokott és ez Felixnek is feltűnt.

-Kiviszem!- mondta miközben tálcára tette a poharakat és vitte is.

-Hogy vagy Jisung?- kérdezte Chan ahogy az asztalhoz ért.

-Minden rendben!- válaszolt majd letette az italokat eléjük.

-Szia Jisung!- köszönt valaki a háta mögött.

-Minho hyung?- fordult meg azonnal a férfi felé.

-Személyesen!- vágta zsebre kezeit.

Jisung nagyot nyelt majd karon ragadta a férfit és az öltöző felé kezdte húzni. Minho értetlenül követte őt majd megálltak az öltöző közepén. Jisung táskájából kivette a kék dobozt majd Minhonak nyújtotta. Az idősebb meglepve nézett a dobozra majd vonakodva vette a kezébe.

-Ezt nem kellett volna Jisung!- nyitotta ki a dobozt aminek a drága kendő foglalt helyet.

-De! Összevéreztem a tiédet így jobbnak láttam ha veszek neked egy másikat.

Minho elmosolyodott majd megköszönte. Jisung nagyot nyelt és nem tudta levenni a szemeit az idősebbről. Nem tudott másra gondolni csak is arra, hogy elmenjen vele egy randira.

-Eljössz velem egy randevúra?-kérdezte hirtelen ami még saját magát is meglepte.

-Ha nem vonod vissza holnapra akkor örömmel!

Jisung elmosolyodott majd leült az egyik padra és átbeszélték mikor hol és mit szeretnének csinálni. Jisung izgult és félt is, hogy mégis, hogyan fog menni minden. Boldog volt amiért Minho azonnal igent mondott és, hogy elmennek randizni, de félt, hogy fog alakulni utána. Nem akart bajt okozni Minhonak azzal, hogy függő.

-Holnap pontban ötkor a lakásod előtt várlak!-hajolt hozzá közelebb majd végül kiment az öltözőből.

Jisung boldogan mesélte el barátainak, hogy randevúra megy így hazaérkezve együtt választották ki Jisung ruháját és megbeszéltek néhány dolgot is. A másnap hamar elérkezett és Jisung nagyon izgatott volt. Szabadságot vett ki és egésznap a randevúra készült. Megmosta a haját, lefürdött, sminkelt is egy kicsit. Mivel még volt ideje így úgy döntött, hogy összetakarít a lakásában és csak utána öltözik fel. Többször is megfordult a fejében, hogy lemondja a randit, de szíve legmélyén nem akarta. Szeretett volna randizni Minhoval a sajtó ellenére is. Az idő eljöttekor felkapta magára ruháit majd cipőjét és kabátját is. Kulcsait kezébe kapva távozott lakásából majd ajtózárás után leszaladt a lépcsőn. Az utcára érkezve várta Minhot aki pontban öt órakor megjelent egy gyönyörű fekete autóval. Jisung eltátotta száját és csak azt vette észre, hogy Minho elé áll.

-Szép estét Jisung!- köszöntötte majd kezét nyújtotta.

-Remélem, hogy szép lesz!- mosolyodott el majd megfogta az idősebb kezét.

Minho az autóhoz vezetve kinyitotta neki az ajtót majd amikor beszállt be is csukta azt. Az útjuk rövid volt a moziig. Jisung imádta a mozifilmeket és amíg rendben volt az élete rengeteget járt. Kissé félt bemenni az épületbe Minhoval az oldalán hisz őt mindenki ismeri.

-Kérsz a popcornon kívűl mást?- kérdezte az idősebb amikor beléptek a pattogatott kukorica illatú épületbe.

-Nem kérek!- válaszolt halkan kissé elbújva mögé.

Minho elmosolyodott majd óvatosan megfogta kezét és picit megszorítva próbálta bíztatni őt. Még csak sorban sem kellett állniuk hiszen előre vették őket Minho miatt. A gazdag férfi több mindent is vett a jegyeken kívül amin Jisung meg is lepődött.

-Mondtam, hogy nem kell más..-fogta meg az idősebb karját aki éppen fizetett.

-És azért mondtad, mert úgy érzed lehúznál vele vagy azért mert tényleg nem vágysz másra?- állt ki a sorból így Jisung követte.

-Én tényleg nem akarlak lehúzni téged.- hajtotta le a fejét.

-Ez egy olyan nap amikor megkapsz mindent amire vágysz! Szeretném ha boldog estéd lenne velem.- adta kezébe az üdítőket.

-Azért ne mindent..-nevetett fel halkan a fiatalabb.

-Ezen a napon nem fogsz azokra vágyni!

Minho elindult a mozi terem felé így Jisung követte őt. Hamarosan betudtak jutni a terembe ahol leültek az egyik sorba. Jisung levette magáról kabátját és Minho követte tettét. A film elején nem tettek semmit, de ahogy teltek a percek Jisung bátorkodott az idősebb vállára hajtani a fejét. Érdekesnek tartotta a filmet viszont nehezen tudott arra figyelni. Minho illata megbabonázta őt.

-Hogy tetszett a film?- kérdezte Minho amint az utcára érkeztek.

-Jó volt!- válaszolt röviden miközben ujjaival játszott.

-Nem nagyon figyeltél ahogy elnézem.- nevetett halkan majd megfogta Jisung kezét és elindult az autója felé.

Jisung pironkodva követte az idősebbet majd beültek az autóba. A fiatalabb azt gondolta, hogy a gazdag férfi haza viszi őt és vége a randinak, de ez nem így történt. Egy gyönyörű étterem előtt álltak meg.

-Azt nem mondtad, hogy étterembe is jövünk.- nézett Minhora kissé aggódva.

-Csak egy hirtelen ötlet volt. Talán gond?- csatolta ki biztonsági övét az idősebb.

-Nem úgy öltöztem fel!- húzta fentebb kabátja zipzárját, hogy még véletlen se látszódjon ruhája.

-Engem nem zavar és másokat sem fog!- mondta mosolyogva majd kiszállt az autóból így Jisung is így tett.

Az étterembe érkezve Minhot azonnal felismerték így perceken belül kaptak asztalt ahol helyet is foglaltak. Jisung gyönyörködött a látványban hiszen soha nem volt esélye arra, hogy egy ilyen drága és puccos étteremben ülhessen. Rengeteg pénze volt mégis mindent drogokra és különböző italokra költött. Arcán azonnal meglátszott a csalódottság amire Minho azonnal felfigyelt.

-Mi a baj?- kérdezte miközben megfogta Jisung kezét.

-Csak azon gondolkodom, hogy megérdemlem egyáltalán azt, hogy itt üljek..veled.-nézett az előtte ülő szemeibe.

-Attól, mert a múltban rossz döntéseket hoztál nem jelenti azt, hogy büntetned kell magad miatta.- szorította meg a kisebb kezét óvatosan.

-Az a baj, hogy túl sok rossz döntést hoztam és ha velem akarsz lenni akkor szembe kell nézned a szégyennel amit nem szeretnék.

-Azért hívtalak el randizni, mert számomra egy csodás ember vagy aki képes volt nemet mondani a függőségének. Engem nem érdekel, hogy mások mit gondolnak majd ha veled lehetek.

Minho mélyen nézett Jisung szemeibe amik talán kissé könnyesek lettek az idősebb szavaitól. Jól esett neki, hogy Minho nem azt látja benne aki sóvárog a drogokért hanem azt aki ezek ellenére is nemet mond.

-Nem tudsz mindenről..-fordította el fejét majd az akkor érkező pincérre nézett.

Mindketten leadták a rendelésüket és Minho kifejezetten kérte, hogy ne kínálják meg őket semmiféle itallal.

-Attól, mert én nem iszok te még megteheted!-vette kezébe a poharat, hogy igyon egy kis vizet.

-Az hol igazságos?

Jisung elmosolyodott majd nagyot sóhajtott és letette a kezében lévő poharat. Azt akarta, hogy a fiú minden tudjon róla mielőtt dönt arról, hogy valóban szeretne e vele komolyabb kapcsolatot. Jisung semmibe sem akart beleugrani anélkül, hogy nem mond el mindent. Nem akarta, hogy az idősebb mástól tudjon meg valamit. Félt attól, hogy valamelyik részlet miatt azonnal hazaviszi és soha többet nem látja, de ő akkor is elakarta mondani.

-Mesélj!- mondta Minho hiszen látta rajta, hogy valami zavarja.

-A szüleim kidobtak otthonról és egy csapat drogos fogadott be. Nem kényszerítettek arra, hogy kipróbáljam és nem is ajánlottak semmit. Egy darabig csak néztem milyen hatással van rájuk és tudtam, hogy rossz mégis kipróbáltam a füves cigarettát. Boldog voltam tőle és elfelejtettem, hogy mennyi fájdalommal kell megküzdenem. Aztán váltottam..folyamatosan..kokaint szippantottam aztán heroint lőttem be magamnak. Mindent megtettem azért, hogy legyen cuccom. Késsel fenyegetőztem..gazdag emberek autóját törtem fel. Úgy loptam el emberek pénztárcáját, hogy észre sem vették. Megloptam a nagybátyjámat aki befogadott, mert a környék összes dílerének tartoztam akik megvertek. Chan hyung volt az aki elintézte nekem az elvonót a börtön után ahol ugyanúgy megszereztem magamnak ami kellett. Egy éve nem használtam semmiféle cuccot..csak amikor kijöttem az elvonóról..nem volt senkim. Belebetegedtem abba, hogy az emberek ferde szemmel néznek rám és tudtam, hogy jogosan ítélnek el. Elkezdtem inni..aztán már mindennap részeg voltam. Egy idő után képtelen voltam kibírni egy órát alkohol nélkül. Chan és a barátaim intézték el az elvonót ami után elkezdtem a bárban dolgozni. A mai napig szeretnék meginni egy pohár alkoholt és az is hiányzik ahogyan belövöm magamnak a heroint, de nem szeretnék az az ember lenni újra. Nem akarok harmadjára is az elvonón ücsörögni.

Minho figyelmesen hallgatta Jisungot aki nem sírt. Nem nézett Minhora és ez sokat segített abban, hogy ne öntsék el az érzelmek. A gazdag férfi elengedte a kezét amire Jisung torka összeszorult. Sejtette, hogy ez lesz, de úgy gondolta megérdemli.

-Örülök, hogy elmondtad nekem és továbbra is büszke vagyok amiért sikerült felülkerekedned mindezen. Most már nem teszel ilyeneket és csak ez számít.- mondta majd megérkezett az étel amit a pincér eléjük is tett.

-Ezek után is randizni szeretnél velem?

Minho szemeit forgatva fogta meg villáját majd Jisungra nézett. A fiatalabb halkan kuncogott az idősebb arckifejezése miatt majd bólogatni kezdett mondván érti. A vacsora után Minho hazavitte Jisungot aki megköszönte neki a csodás randevút.

-Remélem, hogy hamarosan újra elmegyünk.- mondta Minho Jisung előtt állva.

-Ha nagyon szeretnéd akkor elmehetünk!- mosolyodott el a fiatalabb.

Minho viszonozta mosolyát majd közelebb lépett Jisunghoz és lassan helyezte derekára kezeit. A fiatalabb nyelt egy nagyot és arra várt, hogy Minho megtegye a következő lépést.   Az idősebb közelebb hajolva hozzá nyomta ajkait Jisung ajkaira. Bár tudta, hogy ez fog történni mégis meglepte az idősebb tette.

Nem volt hosszú csók, de Jisungnak mindennél többet jelentett. Boldogan sietett fel lakásába amikor Minho elment és egész éjjel nem tudott aludni. Hetekig csak randevúztak és nem érdekelték őket a hírek amik az interneten terjedtek. Barátai támogatták és kíváncsian hallgatták ahogyan Jisung mesél. Egyre kevesebbet gondolt a függőségére és tényleg úgy gondolta, hogy Minho segít neki abban, hogy soha ne térjen vissza a drogokhoz.

Egy teljes év múlva Jisung még mindig a bárban dolgozott barátaival együtt. Minhoéknak hála a bárt sokkal többen látogatták és a fizetésük is emelkedett. A fiatal fiú élete teljesen megváltozott Minho mellett. Már nem retteg attól, hogy visszaesik és tönkreteszi az életét. Néha eszébe jut, de megjelenik Minho és azonnal elfelejti.

-Jó reggelt Jisung-ah!- köszöntötte mosolyogva az akkor ébredező párját.

-Jó reggelt hyung!- dörzsölte meg szemeit majd felült az ágyban. -Már mész is?- biggyesztette le alsó ajkát.

-Sajnos mennem kell!- igazította meg nyakkendőjét. -De sietek haza!-hajolt hozzá majd egy apró puszit nyomott ajkaira.

-Jó munkát hyung!-nézett fel szemeibe. -Szeretlek!- tette vállaira kezét majd magára rántotta az idősebbet.

Minho kuncogva támaszkodott meg felette majd apró puszikkal lepte el párja arcát aki oly szerelmesen figyelte a gazdag férfit mint még soha senki. Boldogok voltak együtt és bár nem tudták mi lesz az évek múlásával..Reménykedtek abban, hogy a szerelem soha nem fog megszűnni amely kettőjük között van.

-Látod..mondtam én, hogy mindent megteszek azért, hogy soha ne ess vissza!- tűrte arrébb Jisung tincseit.- Én is szeretlek!- puszilta meg orrát majd leszállt róla és egy köszönés után távozott a szobából.

-Köszönöm hyung!- nézett az ajtóra amin távozott az a személy aki egy örök életre megváltoztatta az életét.

Pont úgy ahogyan azt ígérte neki...

VÉGE!