-Szia Jisung!- köszönt boldogan Jeongin az éppen akkor érkező fiúnak.

-Szia!- köszönt vissza majd az öltözőbe indult.

Kabátját felakasztotta majd megigazította haját és nagy levegőt véve kiment a bárba.

-Minden rendben veled?- kérdezte Felix a pult mögül.

-Mondhatni!- válaszolt majd leült az egyik székre.

-Szólj ha baj van és segítek amiben csak tudok!-fogta meg a fiú remegő kezét.

-Köszönöm Lix!- mosolyodott el halványan majd kért egy narancslét.

-Büszke vagyok rád amiért képes vagy itt dolgozni!-viszonozta mosolyát.

Jisung bólintott egyet majd megitta a pohár tartalmát és elindult a színpadra. Az emberek egyre többen lesznek és szórakoztatni kell őket. Jisung fél éve kezdett el dolgozni a bárban mint énekes. Azok az emberek akik ebbe a bárba jönnek jobban szeretik ha valaki előttük énekel mint azt, hogy a hangszórókon keresztül hallják a zenét. Időnként besegít a pultnál is hiszen rengetegen jönnek lerészegedni egy-egy nehéz nap után.

-Holnap szabadságon lennék és be kell jönnöm, mert lefoglalták a bárt!- mondta panaszkodva a fiú.

-Seungmin is szabadságon lenne, de neki is be kell jönni. Állítólag a Lee vállalat feje jön a haverjaival.- nézett rá Felix.

-Inkább örüljünk, hogy ide jönnek. Ezzel is növelik a hírnevét a bárnak és talán a fizetésünk is jobb lesz.- rántotta meg vállait Jeongin miközben az asztalokat takarította.

Jisung igazat adva bólogatott majd beállította a mikrofonját és leült a székére. Az emberek szépen lassan kezdtek el belibbeni a bárba és körbevették a pultot is. Jisung sorba töltötte az italokat az embereknek majd amikor igény volt rá felsétált a színpadra. Imádta amikor énekelhetett és őt figyelte mindenki. Elfelejtette, hogy ki volt fél évvel ezelőtt és csak a boldogságot érezte. Talán nem is volt olyan zene amit nem énekelt volna a félév alatt amit a bárban töltött.

A barátai büszkék és boldogok voltak hiszen tudták honnan indult a fiú és mit ért el azóta. Hosszú út állt még a fiú előtt, de tudták, hogy mindennel megbirkózik. Nem véletlen kezdett el a bárban dolgozni. Az egész bárt bejárta gyönyörű hangja amit az emberek örömmel hallgattak. Volt aki jól érezte magát és volt aki sírt kinek milyen napja volt éppen.

Jisung mélyen meghajolt majd lelépett a színpadról és sietett segíteni barátainak. A pult mögé sétált majd egy magas szőke hajú férfire pillantott.

-Mit adhatok?- kérdezte kedvesen kicsit közelebb hajolva hiszen nagy volt a hangzavar körülöttük.

-A Főnököddel szeretnék beszélni!- válaszolt mire Jisung elővette a telefonját.

Egy kisebb beszélgetést folytatott főnökével majd intett egyet a férfinek aki követni kezdte Jisungot.

-Ez a főnök irodája. 1 perc és itt van addig üljön le!- nyitott be az irodába.

-Köszönöm!- mosolyodott el a fiú amit Jisung viszonzott is.

A fiatalabb távozott és útközben főnökével is összefutott aki nagyon sietett irodája felé. Jisung vállát vonva ment vissza a pult mögé és kiszolgálta a vendégeket.

-Mikor mész vissza a színpadra?- kérdezte az egyik férfi kissé részegen. -Csodás hangod van!- dicsérte meg majd kezébe nyomta a borravalót.

-Hamarosan!- válaszolt majd megköszönte a borravalót.

Az éjszaka gyorsan eltelt és Jisung annyit énekelt, hogy félő másnapra nem lesz hangja. A fiúk zárás után alaposan feltakarítottak és a titokzatos szőke hajúról beszélgettek aki a főnökkel akart beszélni.

-Na valaki jöjjön és takarítsa le ezt az asztalt!- lépett egyet hátra a bútortól.

-Kiöntötték a piát?- kérdezte Jeongin miközben odament.- Fel ne nyald!- viccelődött a fiú.

-Függő vagyok, de nem gusztustalankodok!- nevetett fel majd megcsapta a ronggyal.

-Egyszer a saját hányásodból szedtelek ki szóval számomra nem lenne gusztustalan ha felnyalnád!- mondta Jeongin majd megrántotta a vállát.

-Ezt te hagyod?- nézett kiakadva Felixre majd még jobban megcsapkodta a fiatal fiút.

Nem bánta ha felhozzák neki a múltját hiszen meg kell vele küzdenie. Számára egy szégyenfolt, de bele kell törődnie, hogy rossz utat választott magának. Sosem akarja elfelejteni milyen volt akkoriban hiszen anélkül nem lenne célja. Ha elfelejti milyen volt az élete akkoriban akkor sosem élhet kiegyensúlyozott életet.

-Ne felejtsd el, hogy holnap fizetned kell!- nézett Jisungra Felix.

-Kinek?-érdeklődött Seungmin.

-A volt dílerem bátyjának. Nem kellene, mert börtönben van, de leakarom zárni ezt egy örök életre!- válaszolt a fiú majd letörölte a többi asztalt.

-Csak ne akkor jelenjen meg amikor itt vannak azok a gazdag fickók.- vette le magáról kötényét Seungmin.

A másnap hamar elérkezett és Jisung egészen addig izgult amíg nem kellett indulnia dolgozni. Táskájában nem volt más csak a pénz amivel tartozott egykori dílerének. A férfi nem jelentkezett és félt, hogy munkaidőben jelenik meg. Nem akarta gazdag férfiak előtt elintézni mocskos múltjának következményét.

-Sziasztok!- tette le a táskát az öltözőben.

-Szia Han!- köszöntek egyszerre.

-A gazdag csávók nem soká jönnek szóval ideje előkészíteni mindent! A főnök azt mondta, hogy pókerezni fognak szóval inteni fognak ha piát akarnak. Aki kapja marja az viszi ki nekik az italt. Jisungra a pókerezés végén lesz szükség a színpadon szóval addig segítesz nekünk.- vázolta fel nekik Felix majd összecsapta tenyereit és megindult kifelé.

A fiúk követték és mindent előkészítettek amire a férfiaknak szükségük lesz. Jisung kipakolt mindent a póker asztalra majd megigazította a székeket is.

-Szeretek pókerezni.- mondta miközben elhagyta az asztal közelét.

-Azt ne mondd, hogy szerencsejáték függő is vagy, mert most már megeszem a kalapom!-akadt ki Seungmin Jisungra nézve.

-Nem! Szimplán csak szeretem a pókert.- nyugtatta meg a barna hajút majd kuncogva lépett a pult mögé. -Tudom, hogy szeretsz!- ölelte magához puszit adva arcára.

Seungmin fintorogva tolta el magától a nevető fiút majd magára kötötte a fekete kötényét és elkezdte elmosni a tegnapról maradt piszkos poharakat.

-Én kimegyek hátra ha megjöttek akkor szóljatok!- mondta majd zenét indított és elindult a hátsó bejárat felé.

-Cigizni még cigizhet!- rántotta meg vállait Felix amikor Jeongin csúnyán nézett rá.

-Megyek és ránézek!-indult meg a legfiatalabb amikor nyílt a bejárati ajtó.

-Be is küldheted!- nézett a fiúra aki szinte szaladt az ajtóhoz. -Jisung!-nyitotta ki az ajtót majd csak egy hangos koppanást hallott.

-Óvatosabban!-kiáltott fel homlokához kapva.

Jeongin sűrű bocsánatok közepette kapta ki a cigarettát kezéből majd eltaposta és befelé kezdte lökdösni.

-Itt vannak!- mondta halkan mire Jisung is jobban kezdte el szedni a lábait. -Adj neki egy csomag jeget!-súgta Felixnek majd el is illant.

-Mi történt?-adta a kezébe a jeget amit a fiú azonnal a homlokára tett.

-Kinyitotta az ajtót és eltalált! Nagyon csúnya?

Jisung leemelte a jeget homlokáról mire Felix elhúzta a száját majd elkuncogta magát Jisung arcának látványa miatt.

-Nem látszik semmi!- simogatta meg a vállát majd Jeongin kérésére italt töltött néhány pohárba.

-Emlékszel amikor Seungmin azt mondta, hogy reméli nem akkor jelenik meg dílerem bátyja amikor itt vannak a gazdag fickók?- kérdezte kissé ijedten mire Felix bólintott.- Van rosszabb is..Az egyik gazdag fickó a dílerem bátyja és ide tart!- pánikolt be kissé de igyekezett nem mutatni.

-Szia Jisung!-ült le a pulthoz a narancssárga hajú férfi.

-Szia Chan!- nyelt egy nagyot. -Az öltözőben van..-mondta halkan.

-Nem kell félned Jisung! Elmondtam, hogy engem nem érdekelnek az öcsém mocskos tartozásai. Csak azért veszem el tőled, mert téged zavar a tartozás.- mondta majd elmosolyodott ezzel próbálva nyugtatni a fiút aki bólintott egy aprót.

-Adhatok esetleg valamit?- kérdezte Felix, hogy oldja a nyugtalan hangulatot.

-Egy narancslevet szeretnék. Nem iszok alkoholt.-pillantott a szőke fiúra aki bólintott és azonnal ki is töltötte a férfinak a gyümölcsitalt. -A pénzt majd a távozásunkkor elviszem bár nem szívesen teszem.- mondta majd megfogta a poharát és Jisungra mosolyogva visszament barátaihoz.

-Dögös a dílered testvére!- súgta oda neki Felix.

-Tudom! A fickó barátai is dögösek!- vallotta be ahogyan végig nézett a pókerező férfiakon.

-Tudod, hogy nem kell odamennünk a pulthoz ha kell valami, ugye? Ezért fizettem annyit!- szólalt meg Lee Minho.

-Tudom Minho! Szimplán csak beszédem volt a fiúval néhány dologról.- rántotta meg vállait.

-Tán ismered?- kérdezte felvont szemöldökkel Hyunjin.

-Igen és rengeteget változott amióta utoljára láttam. Kiszépült ha mondhatom ezt!- nézett a fiúra aki kuncogva koccintott Seungminnal.

-Talán csúnya volt? Bár a fő kérdésem az, hogy honnan ismersz egy olyan fiút akinek nincs sok pénze? Mármint saját bevallásod szerint nem barátkozol olyanokkal akik nem ütik a szintedet. - nézett rá kíváncsian Minho majd emelte a tétet.

-Nem volt csúnya szimplán csak rossz állapotban volt. Az öcsém miatt ismerem, de erről nem mondhatok többet.

Changbin intett egyet Chanra nézve mire azonnal megjelent mögötte az említett.

-Mit hozhatok?- kérdezte majd remegő kezeivel nyúlt a pohárért.

Chan azonnal megfogta a kezét amit meglepetten fogadott a fiatalabb. Elég régóta ismeri Chant, de sosem tett még ilyet vagy legalábbis nem emlékszik rá.

-Magának is hozzak valamit?-kérdezte kissé feleszmélve.

-Egy pohár víz jól esne!- mosolyodott el majd lassan elengedte a fiú kezét ami abbahagyta a remegést.

-Mondja mit szeretne!- fordult vissza Changbinhez.

Amint leadta a rendelését Jisung megfogta a poharát ahogyan Chanét is és a pulthoz ment. Furcsállta az idősebb tettét, de nem csak ő hanem a gazdag barátai is.

-Ez meg mi volt?- kérdezte azonnal Changbin az idősebbre tekintve.

-Nem tudom miről beszélsz!- pillantott a pult felé ahol Jisung várta az italokat.

-Megfogtad a srác kezét.- jelentette ki Minho miközben az említett felé biccentett.

-Kivinnéd nekik?- kérdezte Jisung hiszen ismét annyira remegni kezdtek kezei, hogy nem merte megfogni a poharakat.

Felix azonnal kezébe vette a poharakat és meg is indult az asztal felé. Jisung mindeközben egy üveg sört felkapva indult meg a hátsó bejárathoz.

-Jeongin!- kiáltotta el magát Felix amint visszatért a pulthoz. -Miért hiányzik innen egy sör?- kérdezte a fiúra pillantva.

Jeongin nagy szemekkel nézett rá majd Seungminhoz rohant aki szintén nem tudott semmit róla.

-Ki fogom nyírni!- dobta el Felix a rongyot a kezéből majd megindult a hátsó bejárathoz, de Bangchan gyorsabb volt nála.

Jisung dühösen figyelte a kezében lévő üveget. Elege volt abból, hogy függősége mennyire el tud uralkodni rajta. Ő akart lenni az aki irányít. Esze ágában sem volt inni belőle szimplán csak kiakarta adni a dühét amit itt hátul nyugodtan megtehetett.

Hatalmas lendülettel vágta a falhoz az üveget ami apró darabokra tört. A benne lévő ital végig folyt a falon egyenesen le a földre.

-Nem gondoltam volna, hogy erre kell a sör!- szólalt meg mögötte a férfi.

Jisung ijedten fordult meg majd hajába túrt. Szégyellte magát hiszen nem szabadott volna meglátnia ezt senkinek sem főleg nem az egyik vendégüknek.

-Néha jól esik!- válaszolt halkan majd megindult az ajtó felé.- Csak ne mondj semmit kérlek!- nyitotta ki a fém lapot majd bement.

Szinte azonnal lerohanták a barátai és tudni akarták, hogy mire kellett neki a sör. Nagyon remélték, hogy nem itta meg és amikor Jisung elmondta, hogy semmi ilyesmi nem történt azonnal ölelésbe vonták.

-Tudjuk, hogy nehéz, de mi azért vagyunk, hogy segítsünk!- mondta Jeongin majd újabb ölelésbe vonta az idősebbet.

-Nem adom fel olyan könnyen!- simogatta meg hátát majd elengedte és beljebb terelte őket.

-Tudok olyan sztorit amikor nem ezt mondtad!- kiáltott utána Seungmin.

Jisung felnevetett majd az intő Minhohoz indult, hogy felvegye a rendelését.

-Mit hozhatok?- kérdezte kedvesen.

-Egy pohár wiskeyt kérnék!- válaszolt majd amikor Jisung távozott alaposan végig nézett rajta. -Szóval miért is szaladtál utána?- kérdezte az éppen akkor érkező Chant.

-Nem számít!

Jisung megérkezett az itallal amit a férfi elé tett majd körbe nézett mindenkin.

-Valamelyiküknek hozhatok valamit?

Mindenki rázta a fejét így Jisung visszament a pulthoz ahol Felix tevékenykedett. Az idő későre járt és a gazdagok még mindig pókereztek.

-Nem tudom miért vagyok itt! 2 óra múlva távoznak és nem kérték, hogy menjek a színpadra.- ült le az egyik bárszékre.

-Talán majd később!-vonta meg vállait Seungmin aki épp akkor érkezett.

Végül Jisung nem jutott fel a színpadra ami kissé bántotta őt. A férfiak felálltak az asztaltól így Jisung bement az öltőzőbe és kihozta a táskát. Chan kezébe nyomta majd barátai mellé sétált.

-További szép estét önöknek! Köszönjük, hogy a mi bárunkat választották!- mondta Jeongin majd mind meghajoltak.

Jisung hazafelé vezető útján berángatták egy sötét sikátorba ahol azonnal gyomron ütötték.

-Hol a pénz?-kérdezte dühösen egy fickó majd arcára mért egy hatalmas ütést.

-Milyen pénz?- kérdezte értetlenül arcára téve kezét mire a férfi megragadta azt és eltörte két ujját.

-Amivel BangChan öccsének tartozol!-mondta majd hajába tépve újra megütötte arcát.

-Ma adtam oda neki!- válaszolt nehezen minden fájdalmát elnyomva.

A férfi elengedte majd ahogy jött el is ment. Jisung a hideg betonfalnak döntötte fejét és erőt vett magán. Nehezen felállt majd gyalog indult a sürgőségi felé ahol rendbe tették törött ujjait és arcán lévő sebeket is lekezelték.

-Még jó, hogy odaadtam a pénzt!- mondta hazafelé indulva.- Igen?- vette fel csörgő mobilját.

-Holnap is muszáj lesz bejönnöd! Lee Minho egy újabb éjszakára lefoglalta a bárt. Megoldható?- beszélt főnöke izgatottan.

-Persze!- nézett törött ujjaira majd egy köszönés után letette a telefont.

Másnap idegesen ment a bár felé sokkal korábban mint kellett volna. Tudta, hogy barátai már rég bent vannak hiszen a megbeszélt időpont előtt ott vannak 1 egész órával. Arca és ujjai is fájtak, de nem érdekelte. Nem akadályozza abban, hogy énekeljen és a munkában sem. Az pedig, hogy a gazdagok mit gondolnak róla egyáltalán nem érdekli.

-Veled meg mi történt?- szaladt oda hozzá Felix amint benyitott a bárba.

-BangChan öccse rám küldte az egyik haverját, hogy fizessek! Még jó, hogy odaadtam neki a pénzt tegnap.- válaszolta meg kérdését majd bentebb ment.

-Miért nem szóltál nekünk amikor megvertek?-kérdezte idegesen Jeongin.

-Mert nem foglak belekeverni titeket a mocskos ügyeimbe!-csapta le a poharat a pultra. -Túl vagyok már nem egy ilyen verésen és nem akarom, hogy titeket fenyegessenek.- töltötte tele a poharat gyümölcslével.

-Hogy fogod így kiszolgálni a gazdag fickókat?-kérdezte Felix miközben Jisung ujjait figyelte.

-Nem akadályoz semmiben sem. Ha meg nem tetszik nekik ahogy kinézek akkor így jártak. Nem azért jönnek, hogy engem bámuljanak!- vonta meg vállait majd kezébe vette a poharát.

Az ajtó azonnal ki is nyílt majd megjelent mind a négy férfi. Jisung szinte azonnal elfordult és úgy itta meg narancslevét majd zsebéből elővette a maszkját és egy kézzel felakasztotta füleire.

-A kezedre meg zsákot húzol vagy mi?- súgta idegesen Seungmin sínbe rakott ujjait nézve.

-Miért nincs elrendezve az asztal?- kérdezte Minho a fiúkra nézve hiszen a tegnapi nap folyamán Jisung mindent a helyére tett.

-Azonnal csinálom!-mondta Jisung kissé gúnyosan majd odament és fél kézzel elkezdte.

-Hagyd!- fogta meg kezét Chan majd eltolta őt az asztaltól. -Mit csináltál?- emelte meg kezét, hogy szemügyre vegye ujjait.

-Inkább az öcséd mit csinált. Valahogy a börtönben is elég jól tud dirigálni az embereinek.- rántotta ki kezét majd feldúltan ment vissza a pult mögé.

Minho, Changbin és Hyunjin kérdően tekintettek Chanra aki meg sem tudott szólalni. Ő szólt a megkapott tartozásról szóval nem értette miért törték el Jisung ujjait a pénz miatt. Minho intett egyet mire Seungmin meg is indult és várta, hogy elkezdjen beszélni.

-Ha nem bír magával a kollégája akár haza is mehet. Nem azért fizetek, hogy így viselkedjen!- dőlt hátra székében.

-Elnézést a kellemetlenségért!- hajolt meg kelletlenül majd indult volna vissza.

-Nem okozott kellemetlenséget Minho! Ez az én és az ő ügye!- mondta Chan majd megigazította öltönyét és felállt a székből, hogy Jisunghoz indulhasson.

-Chan! Én nem rád haragszom! Amióta ismerlek csak segítettél rajtam és ezt nem tudom neked elégszer megköszönni. Én magamra haragszom amiért ilyen ügyekbe keveredtem.- mondta a férfinek amikor odaért hozzá.

-Kilábaltál belőle és csak ez számít! Vannak következményei, de erős vagy és ezek csak emlékeztetnek arra, hogy soha többet ne keveredj ilyenekbe bele.- fogta meg sebesült kezét.

-Ha nem lennének itt a barátaid megölelnélek, de így nem!- mondta majd óvatosan kihúzta kezét Chan nagy tenyere alól.

Chan mosolyogva ment a pult mögé majd magához rántotta Jisungot aki meglepetten fogadta az ölelést. Kissé kellemetlenül érezte magát amiért mindenki őket figyelte, de lassan visszaölelte az idősebbet.

Az éjszaka ezek után elég lassan telt, de cserébe Jisung feljutott a színpadra. Barátai boldogan hallgatták a fiút míg a gazdagok csak figyelték őt. Minho elég sokat mocorgott a székében ami feltűnt barátainak is, de nem szóltak egy szót sem.

-Hadd szóljon baby!- kiabált oda neki Felix majd hatalmas mosoly húzódott arcára.

Jisung elfordult majd levette maszkját arcáról és félredobta azt. Egy darabig nem mert visszafordulni arca miatt, de egy idő után teljesen megfeledkezett az emberekről akik a bárban voltak.

-Tényleg jól elgyepáltatta az öcséd!- súgta Chan fülébe Hyunjin.

Chan csúnyán nézett rá majd tovább figyelte Jisungot aki egészvégig Felixet figyelte aki vigyorogva küldte neki a puszikat és a szíveket. Igyekezett bátorítani a fiút hisz arca látványa miatt félt a reakcióktól. Jisung a dal végén meghajolt majd felkapta a maszkot a földről és leszaladt a színpadról. Uta egyenesen a hátsó bejárathoz vezetett ahol távozott is a bárból.

A szájába folyó vért a földre köpte majd a kezében lévő maszkot szorította ajkaihoz. Az ajtó nyikorgással jelezte, hogy valaki kijött így azonnal elfordult.

-Egy szavadba került volna és senki sem küldd fel a színpadra!- szólalt meg mögött a férfi.

Jisung kissé lefagyott hiszen annak az embernek hangját hallotta aki lefoglalta a bárt. Nem értette, hogy miért jött ki utána.

-Jól vagyok!- válaszolt halkan majd elvette szájától a maszkot amit beborított a vére.

-Nekem nem úgy tűnik!- nézett mögüle a maszkra majd zsebébe nyúlva kivett belőle egy kendőt.

A fiú elé állt aki azonnal lehajtotta a fejét hiszen nem nyújtott valami szép látványt. Minho megmosolyogta a fiú tettét majd a poharában lévő vizet a kendőre öntötte. A fiú álla alá nyúlt majd felemelte fejét és óvatosan letörölte Jisung vérét ami beterítette egész alsó ajkát és állát is.

-Taxival is haza mehetnél az éjszaka!-nézett a fiú arcára ami sebes volt és lila.

-Ha leintek egy taxit és meglátnak azonnal elhajtanak. Már nem próbálkozok vele.- mondta halkan és továbbra sem nézett a férfire.

-Miért?-kérdezte majd a fiú kezébe adta a kendőt.

-A múltam miatt!- válaszolt egyszerűen hiszen nem akarta egy gazdag férfi orrára kötni, hogy alkohol és drog függő még akkor sem ha sejtette az előtte álló.

-A múlt már elmúlt nemde?-vágta zsebre kezeit.

-Szeretném azt mondani, hogy elmúlt, de mindennek vannak következményei. Mindenki múltja más és más. Van akit nem érdekel ami a múltban történt és van akit örök életre kísérteni fog.- nézett le a kendőre amit már nem csak a víz hanem vére is eláztatta.

-És a te múltad örökké kísérteni fog?

-Ha nem kísértene nem tudnék normális életet élni! Az ad motivációt ami akkor történt. Ha elfelejtem ki voltam a múltban akkor nem lehetnék ember a jövőben.

Jisung fejét felemelve pillantott a férfire aki rideg arckifejezéssel nézett rá tekintete mégis csodálatot tükrözött. Jól esett Jisungnak ez a kis beszélgetés hiszen nem érezte az idősebb hangjában az ítélkezést. A fiatalabb tudta, hogy Minhonak leesett, hogy drogozott Chan öccse miatt, de még sok mindent nem tudott róla.

-Köszönöm!-mosolyodott el halványan.

Abba a köszönömbe pedig benne volt minden. A hála amiért nem ítélte el és az is, hogy segített neki valamint meghallgatta ami Jisungnak mindennél fontosabb.

-A cuki fiúknak mindent!-mosolyodott el a férfi majd ujjaival arrébb tűrte Jisung szemébe lógó szőke tincsét.

FOLYTATJUK!

De most tényleg!😅