Jisung és Minho az egyetem felé tartottak amikor a kisebb hirtelen elbőgte magát azon, hogy kikötődött a cipőfűzője.

-Baba az addig oké, hogy érzékeny vagy, dehogy ennyire!- sóhajtott fel majd leguggolt elé és bekötötte a cipőfűzőt.

Az idősebb nem értette, hogy párja miért ilyen érzékeny az utóbbi 2 hétben, de egyszerre idegesítette és aggasztotta a dolog.

Jisung boci szemekkel nézett az idősebbre aki nem bírt magával és egy apró csókot nyomott ajkaira.

-Gyere, te baba!- sóhajtott fel majd összekulcsolta ujjaikat és ismét útnak keltek az egyetem felé.

Jisung a baba szó hallatán elmosolyodott majd Minhora nézett. Egy csepp félelem sem volt benne miszerint az idősebb nem örülne annak az ajándéknak amit majd adni fog neki. Lassan 8 éve együtt vannak és körülbelül 1 évvel ezelőtt arról is volt szó, hogy ha Jisung véletlen teherbe esik akkor ő bizony örülni fog neki akármikor is történik majd ez.

-Mivel ma később végzel mint én így arra gondoltam, hogy áthívom a barátaimat és filmezünk egyet!- mondta most már sokkal boldogabban.

A hangulatingadozások megőrítik Minhot és Jisungot is. Bár a kisebb sose veszekedett vele, de sokszor hisztizett és borult ki olyan dolgok miatt ami butaság volt. Jisung tudta jól, hogy ez miért van, de Minho már kevésbé.

-Rendben, érezzétek jól magatokat!- mondta halványan elmosolyodva majd megálltak az egyetem épülete előtt. -Harmadik óra után a másik épületben leszek szóval ne keress! Mielőtt haza indulnál itt leszek elbúcsúzni, rendben?- nyúlt arcához ha esetleg sírni kezdene hiszen volt rá alkalom.

-Rendben, hyung!- ölelte magához az idősebbet majd végül rövid idő után elengedte és egy hosszabb csókot nyomott a férfi ajkaira.

Együtt mentek be az egyetem bejáratán majd egy utolsó csók után külön váltak útjaik. Jisung azonnal barátaihoz sietett Minho pedig szintén.

-Akkor mára minden fix?- kérdezte Jisung mire a 3 fiú bólintottak egyet.

-Izgulok!- vakargatta meg tarkóját Felix idegesen hiszen ő is pont ugyanolyan helyzetében van mint Jisung annyi különbséggel, hogy ő nem tudja, hogy Changbin mennyire örülne neki.

-Én is!- válaszolt Jisung halkan. -Nagyon feltűnt neki, hogy kerülöd a szexuális kontaktust? - kérdezte Jisung azt remélve, hogy igen a válasz..

-Naná, amióta tudom, hogy terhes vagyok csóknál és néhány nyakcsóknál tovább nem engedem tovább soha. Eléggé feltűnt neki, hogy nem akarom és azt hiszi, hogy már nem elég jó számomra! Remélem, hogy legalább ebből a szempontból megnyugszik ma!

-Minho hyung is észrevette, hogy nem igazán akarom a szexet. Az első héten sokat próbálkozott aztán leült velem beszélni és elmondta, hogy fél attól, hogy már nem elég jó nekem és, hogy nem csinálja elég jól! Szerencsére sikerült megnyugtatnom és egyszerűen csak közöltem vele, hogy valami miatt csökkent a libidóm. Megértette..

-Itt jönnek amúgy, úgy tűnik még nem érkezett meg a tanáruk!- mondta Jeongin mire a két fiú egyből a párjuk felé fordultak.

-Sziasztok!- köszöntek majd egymásra néztek.

A két idősebb párja arcára vagy éppen szájára puszilt. Minho Jisung szemeibe nézett majd a bő kék pulóverét kezdte piszkálgatni.

-Te titkolsz előlem valamit!- szólalt meg hirtelen mire a fiatalabb azonnal tagadni kezdte.

-Mégis mit titkolnék?- kérdezte átkarolva párja nyakát, hogy ne legyen annyira feltűnő.

-Nem tudom, de már ott furcsa a dolog, hogy nem vagy egy buzgó mócsing!- méregette gyanúsan a fiút. -A libidód csak úgy pedig nem csökken! 2 héttel ezelőtt le se tudtalak magamról vakarni!- suttogta fülébe, hogy senki más ne hallja.

-Nem is igaaaz!- húzódott el tőle pirultan.

-Nem?- húzta fel egyik szemöldökét.

Jisung egy pillanatra elgondolkodott hiszen tudta, hogy az idősebbnek igaza van. Mielőtt megtudta volna, hogy terhes nagyon sokszor kezdeményezett szexuális kontaktust. Pont ezért is furcsállja az idősebb, hogy ez egyről a kettőre megszűnt.

-De!- válaszolt halkan. -De akkor sem titkolok semmit, most pedig menj, mert lekésed az órád!- biccentett egyet a terem felé ahol a tanár várta a diákokat.

Minho csak egy apró puszit nyomott arcára majd Changbinnal elhagyták a társaságot.

-A mai napnak jól kell elsülnie, mert Changbin ígyis neheztel rám!- sóhajtott fel Felix majd tarkóját megvakarva indult el a terem felé.

A 3 fiú utána indult majd végül együtt lépték át a terem küszöbét. Leültek egy szimpatikus helyre és sóhajtva kezdték el hallgatni a tanárt. Ez ment egészen a 3. órájukig míg nem Minho és Changbin megjelentek a termük előtt.

-Akkor majd 2-kor jövök vissza!- mondta majd átkarolta Jisung derekát és egy lágy és érzelmes csókba hívta a kisebbet.

Miután elváltak egymástól még megvolt a szeretlek szócska is majd már indultak is a dolgukra.

2 órakor Jisung sírva sietett az egyetem épületének kijárata felé. Hiányolta már párját és a hülye hormonok miatt sírva is fakadt ez miatt. Nos Felix rosszabbul járt ugyanis ő maga is hiányolni kezdte Changbint csak hogy ő bizony azt mondta, hogy nem ér rá elbúcsúzni.

-Hyung!- ölelte magához azonnal majd nyakába bújt.

-Mi a baj, baba?- tolta el magától azonnal..

-Semmi csak hiányoztál!- bújt vissza hozzá.

-Changbinnak mi a dolga?- kérdezte Felix ujjait piszkálgatva.

-Egy lánnyal beszélt amikor eljöttem. Állítólag délután segít neki, mert vizsgája lesz!- mondta Minho és értetlenül nézte a síró fiút. -Most mi a baj Lixie?- kérdezte kedvesen, de a fiú csak megrázta a fejét és elsietett onnan.

-Hyungie, kérlek vedd rá Changbin hyungot arra, hogy jöjjön át hozzánk veled ahogyan azt ígérte. Felixnek szüksége van rá, kérlek!- nézett fel a magasabbra boci szemekkel.

-Megpróbálom, de most megyek! Ne sírj és vigyázzatok magatokra otthon!- puszilt a kisebb homlokára majd végül ajkaira adott egy csomó- csomó puszit.

Miután Minho elment Jisung egyből keresni kezdte a többieket. Amint meglettek elkezdte nyugtatni Felixet, hogy minden úgy fog menni ahogyan eltervezték és, hogy Changbin is ott lesz náluk amikor Minho is. Nagy nehezen sikerült őt lenyugtatni és indulhattak is haza.

A házban feldíszítették a nappalit majd végül elővették a fehér szalagokat amit majd a derekukra kötnek. A terv az, hogy a fiúk majd kibontják a masnit és a hasukra lesz írva, hogy "babát várok".

-Minden rendben lesz!- nézett Felixre aki kishijján elbőgte magát.

-De izgulok!- húzta le a pólóját óvatosan, hogy a szalag ne csússzon el.

-Én is, de nem szabad sírnunk!- oltotta le a villanyt majd vett egy nagy levegőt.

A másik két fiú felmentek addig ameddig az idősebbek nem érkeznek meg és tudják meg, hogy a párjuk babát várnak. Hallották az ajtó nyitódását és Minho szitkozódását amiért olyan sötét van.

Az említett sóhajtva oltotta fel a lámpát mire Jisung és Felix elkiáltották magukat, hogy meglepetés.

-Tudtommal nincs szülinapunk!- húzta fel egyik szemöldökét Changbin.

-Lehet, de van ajándékunk számotokra!- mondta Jisung majd egy halvány mosollyal lépett Minho elé.

-3, 2, 1!- számolt el a két fiatalabb háromig majd feljebb húzták a pólójukat.

-Bontsd ki!- mondták ismételten egyszerre majd egymásra néztek.

A két idősebb értetlenül nyúltak a masnikhoz majd végül kibontották azokat. Changbin gyorsabb volt és szó szerint felkiáltott örömében.

-Mégis mi a bajo..- nézett le Jisung hasára hirtelen és ő is ugyanúgy reagált rá mint Changbin. -Apa leszek?- kérdezte boldogan mire Jisung csak bólogatott párat.

-Igen, egy nagyon jó apa leszel!- mosolyodott el majd hagyta, hogy Minho felkapja és jó szorosan magához ölelje.

-Szeretlek!- dünnyögte nyakába majd eltolta magától és ajkaira tapadt.

-Én is szeretlek!- vált el tőle majd egy pillantást vetett Changbinékra.

-Szeretlek Felix!- ölelte magához jó szorosan párját.

-Én is Szeretlek Changbin hyung!- hunyta le szemeit mosolyogva.

-Szóval a meglepetés egy baba!- vigyorodott el Minho majd letérdelt Jisung elé és hasára simította a kezeit.

Egy apró puszit nyomott a lapos hasára majd lehunyta a szemeit.

-Szóval miatta csökkent a libidód!- sóhajtott fel Minho mire Jisung bólintott egyet. -Elnézem neki!- mosolyodott el.

VÉGE!