PART 2

Éleg laposnak érzem, de kértétek a második részt szóval itt is lenne!😌

...

Minho fáradtan ült le a vadonatúj kanapéra miközben bekapcsolta a tévét. Kibontott egy üveg sört és csak bámulta a számára vakítón fénylő készüléket.

Immáron fél éve, hogy Jisung nem jött vissza és már teljesen úgy gondolja, hogy semmi esély arra, hogy újra láthassa. Sóhajtva kortyolt bele az üvegbe majd egészen addig csinálta ezt míg hajnali három órakor nem kapott egy hívást. Tudta jól, hogy egy jó ajánlat, de egyszerűen nem tudta érdekelni őt. A ház teljes mértékben kész van így semmi szüksége még több pénzre hiszen egyáltalán nem boldogítja őt.

Nagy nehezen felvette és nehezen forgó nyelvvel köszönt bele a készülékbe.

-Minho? Te részeg vagy?-kérdezte meglepődve fönőke.

-Kicsit!-válaszolt halkan majd eldőlt a kanapén.

-Lenne egy ajánlat miszerint egy Shin Kyun Jin nevezetű férfit kéne megölni körülbelül 12 millió dollárt adnának érte. Lehetőleg akkor essél neki ha már józan vagy!-mondta a férfi majd le is tette a mobilt.

Minho hangosan sóhajtott egyet majd felült és újra egy teli sörös üveget emelt ajkaihoz. Elég könnyű függni valamitől, nem? 

Alkohol..

Drogok..

Cigaretta..

Szerencsejáték..

Sokszor a jó dolgok a legkárosabbak, igaz?

Azt gondolod, hogy jól érzed magad tőle és boldog vagy..elfelejted azt ami a legnagyobb fájdalmat okozza az életedben...aztán csak mélyebbre kerülsz a gödörben ahová beestél. Ezzel Minho is így volt!

Amikor már nem tudott a munkába temetkezni hozzányúlt a cigarettához majd a szerencsejátékhoz később az alkoholhoz és egy jó ideje mereng azon, hogy talán a drogok segítenének neki a legtöbbet. Nem elég neki az, hogy leissza magát hiszen még órákig tud arról, hogy ki is ő valójában és mi tett.

Nagy nehezen felkelt a fekete kanapéról majd bizonytalan léptekkel indult meg a bejárati ajtóhoz ahol felkapta magára a cipőit enyhe nehézséggel. 

Az uta egy férfihez vezetett kit elég jól ismert és tudta, hogy másodállásban dílerkedik. Kezében ott volt az alkoholüveg és így járta az utcákat egészen addig ameddig meg nem pillantotta egy sikátorban a férfit akit keresett.

-Minho?-nézett rá azonnal miután zsebébe tette a pénzt.

-Adj valamit!-nyomott a kezébe egy nagyobb összeget miközben megtámaszkodott.

-Te részeg vagy? Mi van veled haver?-kérdezte Bangchan miközben visszatette a férfi kabátzsebébe a pénzt.

-Adj valamit amitől nem fog fájni ennyire!-emelte fel kissé hangját.

-Nem adok neked semmit Minho! Jisung sem szeretné, hogy egy drogos legyél!-nézett a részeg férfi szemeibe amik csak a fájdalmat tükrözték.

-Jisung? Jisung nincs itt és nincs velem! Nem érdekel, érted? Soha nem látom viszont szóval édes mindegy, hogy faszom drogos leszek vagy egy nyomorult alkoholista!-mondta idegesen miközben lecsúszott a fal mentén.

Bangchan nagyot sóhajtva segítette fel majd közölte vele, hogy haza mennek. Tudta, hogy társaságra van szüksége így magához vitte. Minho egyáltalán nem volt észnél így bármit kérdezett tőle csak össze-vissza beszélt.

A lakásban csak ledöntötte a kanapéra és hagyta, hogy aludjon. Látta rajta, hogy mennyire össze is van törve, de Jisungnak kell döntenie a kapcsolatukról.

Másnap reggel Bangchan a konyhában kávézott amikor betoppant egy 2 éves kölyök.

-Jó reggelt Kyujon!- mosolyodott el azonnal majd odament hozzá és karjaiba kapta a fiút.

-Jó reggelt Chan hyung!- köszönt Jisung majd azonnal a kanapén fekvő Minhoról kezdett érdeklődni.

-Ha nem hozom haza akkor ki tudja mit csinált volna magával. A sárgaföldig itta magát és azt sem tudta merre van arccal ráadásul drogot akart tőlem venni!- nézett komolyan Jisung szemeibe aki kissé letaglózva bámult az idősebbre.

-De...Minho..nem ilyen!-vettel Kyujont Chantól ugyanis nyújtózkodott apja felé.

-Fél éve nem láttad Jisung..Én sem találkoztam vele, de a munkatársaitól hallottam, hogy rászokott a cigarettára aztán a szerencsejátékra. Most alkoholizál, de ha nem teszel valamit belemegy a drogokba! Ha nem tőlem kap mástól fog, de megszerzi amit akar!- ült vissza a székre miközben kávéját kavargatta.

Jisung nem szólt egy szót sem hiszen tudta, hogy nem kellett volna ilyen hosszú időre magára hagynia Minhot. Nem tudott neki hinni és amíg meg nem pillantotta a kanapén fekve nem is hitt abban, hogy azon a napon nem a pénz miatt csinálta.

-Hyung..-emelte fel a hangját kissé Minho.- Neked mióta van gyereked?- kérdezte nagy szemekkel figyelve az előtte álló kuncogó kisfiút.

Jisung időközben letette kezéből hiszen sokáig nem hajlandó kézben lenni. Mindketten ijedten néztek ki az ajtón és Chan indult meg először.

-Nekem nincs gyerekem!- mondta kissé kínosan nevetve majd szemei meglágyultak amikor látta, hogy Minho karjaiban tartja a fiút.

-Az én kisfiam!- jelent meg Jisung miközben fiát nézte.

Minho teljesen lesokkolódott és több dolog is átfutott az agyán.

Mit keresett itt?

Kitől van a gyermek?

Boldog életet él nélkülem?

-Értem..-mondta halkan majd letette a gyermeket és az ajtóhoz indult. -Jobb ha megyek!- küszködött könnyeivel.

-Minho!- szólt utána Jisung miközben megragadta a férfi karját. -Hiányoztál!- nyelt egy nagyot a fiatalabb.

-Nekem nem úgy tűnik!- válaszolt halkan fájdalommal szemeiben.-Csak legyetek boldogok Jisung-ah!-mosolyodott el majd egy apró puszit nyomott Jisung arcára és sietősen távozott.

-Hyung!- kiáltott utána miközben futásnak indult. -Félre érted hyung!- mondta miközben ismét megállította Minhot aki csak hallgatott.

-Örökbe fogadtam őt 1 hónappal ezelőtt. Szeretlek Minho hyung és...és sajnálom, hogy eddig tartott..de kérlek ne tedd tönkre magad miattam! Itt vagyok veled és veled is leszek..Összeházasodunk újra és közösen neveljük Kyujont. Keresünk rendes munkahelyet és boldogok leszünk!

Jisung könnyei patakokban folytak amikor Minho zokogásban tört ki szavai miatt.

-Azért a félév alatt megöltelek volna párszor azért a 10 millió dollárért!- kuncogott fel a kisebb miközben egy szoros ölelésbe vonta Minhot.

Az idősebb felnevetett majd úgy szorította magához Jisungot mintha az élete múlna rajta.

-Nem ér semmit 10 millió dollár ha nem lehetek veled!- suttogta fülébe mire Jisung elmosolyodott.

-Veletek!- helyesbítette.

VÉGE!