-És ha kérdezik, hogy ismerem-e Arisát... Őt sem ismerem.

Lassan bólintok, ahogy elhajt a kocsi. Felveszem a földről a névkártyáját, amit a nagy sietségben itt hagyott.

Mit rejtegetsz, Yoongi?
_____________________________

A tegnap este óta foglalkoztat az, hogy hogy kerülhet összefüggésbe Yoongi és Arisa.
Yoongi személyijét veszem a kezembe, kinyitva megnézem, mi is van benne. Hoppácska, meg is van a suli, ahová jár. Beütöm a keresőbe, és egy egész cuki iskolát dob ki a kereső. Teljesen rendben van, szép, sőt, talán még túl jó is. Mondjuk lehet azért, mert túl csóró környékről vagyunk, de ez van.
Az összes osztály képeit átnézem, végül a 12.B-nél találom meg emberemet. Ledöbbenek. Yoongi-nak még fekete haja van, nem pedig menta zöld, amilyen a tegnap volt. Gondolataim kavarogni kezdenek. Mégis hogy ismerheti Arisa Yoongi-t, hogyha Arisa eleve japán, Yoongi meg koreai? Vagy lehet, hogy már régóta barátok? És különben is, miért nem akarja, hogy akármit is tudjak? Elvégre nem Taehyung szerelme volt annyi időn keresztül? 

Elhessegetem efféle gondolataimat, előveszem a soron következő DVD-t. Hátradőlök, várva azt, hogy Taehyung arca felbukkanjon, és egy újabb, őrült mesébe kezdjen. 

-Ez így nem lesz jó...-suttogja, mikor állítja a kameranézeteket. -Na, ok, ez már egész elfogadható. Itt is lennék, hölgyeim és uraim, ez itt a Taehyung nyomorúságos élete című sorozat ötödik vagy nem tudom, hanyadik része. Tartsanak velem, hogy eleget tudjanak nevetni, vagy éppen sírni. Ezek után mondjuk én is sírni fogok, lol. Hajnali három van, most jöttem haza egy buliból, és.... huh, ami ott történt, az még engem is kiakasztott. 

Előre dőlök. 

-Nos, ugye van a sulinkban ez a nagy arc Wonho, és rendezett egy bulit, ahova elvileg akárki elmehetett, aki csak akart. El is mentem Jiminnel, meg Jinnel, de Jin elhagyott minket pár felsős érdekében. Mondom oké, akkor mentünk tovább. Egyre beljebb értünk, egész jól ment a buli, mindenki rohadásig itta magát, twerkeltek a lányok, szívták sokan a jointokat meg a füvet, és hirtelen valami olyasmi történt, amire a bulikirály Wonhócskánk sem számított. Bezony, a tömegbe lőttek. Haver, ott olyan sikoltozás lett, hogy az el sem hiszed! A csajok leugrottak az asztalokról, a srácok meg a jointokat úgy dobták el, mint a kavicsokat, menekülni kezdtek. Az ám, és egy óvatlan pillanatban eldobták a fegyvert. Hű öngyilkos hívén, rögtön fel is kaptam, és a fejem felé irányítottam. A legjobb helyen voltam. A legjobb pillanat lett volna a távozásra. De ha olyan balfasz vagy, mint én, akkor persze, hogy kirúgják vagy lökik a kezedből. Így aztán már nem akartam, hogy eltapossanak, és hazafutottam. Ez nagyon rövidecske videó, sajnálom, de ez van. Annyira sok mindent akarok elmondani, hogy hogyha elkezdeném, nem tudnék leállni. Na jó, ez egyre gázabb lesz, szóval ki is kapcsolom. Szia. 

Bevillannak az emlékek. 

Én is ott voltam azon a bulin. Az emberek eltaposták egymást, Wonhót meg feljelentették, mert csak őt lehet okolni vele ezt az incidenst. Ő tagadta, de annál jobban látszott, hogy ő volt az. Lecsukták. 

Engem soha nem érdekelt, és nem is fog érdekelni Wonho. Tudom, hogy voltak mocskos kis ügyei, lányokkal, cigivel, kocsikkal, mert ott voltam vele egyszer. Rendesen féltem, de ő mint egy kiskirály, úgy viselkedett. Igazából előbb féltem volna attól, hogy fejbe lövik, vagy felrobbantják, minthogy lecsukták volna. De legalább ott azt csinálhat, amit akar. 

Az ablakomra nézek. Nincs elég sötét ahhoz, hogy anya ne engedjen ki, mondjuk élből teszek rá, hogy mit akar és mit nem. Lassan három napja nem látom. 

Felveszem kabátomat, majd bekötöm a szobámban hagyott, sáros cipőt. 

Újra kimozdulok a házból. 

Arisáért. 

*timeskip*

A szomszéd ház előtt állva bekopogok. Arisa mamája nyit ajtót. 

-Jó napot, asszonyom! -köszönök. 

-Szia, Jungkook. Lépj csak beljebb. -mondja kedvesen, betessékelve. Lerántom cipőmet, felrohanva Arisa szobájához. Bekopogok. 

-Ki az? -nyitja ki az ajtót. Választ sem várva bemegyek. 

-Honnan ismered Yoongit? -kérdezem, megállva az ablaka előtt. Háttal állok neki, még így is hallom, ahogy megáll a levegő a tüdejében. 

-Sehonnan. Semmi közöm hozzá. -mondja közönyösen. 

-Hazudsz, Arisa, Tudom, hogy hazudsz. Mondd el, mert nagyon megbánod. -morzsolom össze bőrömet ujjaim között. 

Arisa maga felé fordít, arcomat kezei közé veszi. Szemeibe könnyek költöznek. 

-Jungkook, ez annyira máshogy is lehetne... Kérlek, ne akard megtudni. Akármit megteszek neked, akármit... -súgja fülembe, majd ajkainkat közelíti egymáshoz. Mielőtt azonban megcsókolhatna, ellököm magamtól. A földre esik, felszisszenve. Gyomrára lépek, élesen szemeibe nézve. 

-Tudom, hogy hazudsz, te kis kurva. Mi mást is tudnál? Legyen. Hazudj, amíg teheted. De ha megtudom, nagyon meg fogod bánni, te kis... -nem merem befejezni, mert akkor nem tudnék megállni egy szónál. 

El sem köszönve lépek ki a házból. Azonban az utcai lámpa fényébe nézve sírni kezdek. Miért pont Taehyung halt meg? 

Leülök lassan a padkára, de mikor felállok, hogy átmenjek a másik oldalon lévő járdára, egy kocsi bedudál elém. Majdnem elütöttek...

-Vigyázz magadra, szarházi! Az ilyeneket elmegyógyba kéne zárni... -morogja a férfi, továbbhajtva. Csak nézek a kocsi irányába. 

Kezdek teljesen megőrülni...