s a n
A mai nap olyasmit tettem, amit nem nagyon tettem eddig a szünetben: kimozdultam a házból, a szobámból. Elmentem futni. Úgy éreztem, nagyon felkavart az, amit hallottam. A napsütés halványan simogatta az arcomat, ahogy a kilométereket róttam. Éreztem, hogy a lányok vágyakozó tekintetei rámtapadnak, csak most nem élvezem. Nem, mert... amúgy is a fiúk tetszenek, de mintha valami fal csúszna közém meg a szexizés közé. Mi van veled, Jungkook?
Több, mint két óra múlva a házunk melletti erdõben, a patak mellett pihegem ki magam. Kezemben forgatom a fülhallgatómat.
Miért tette ezt Taehyung? Lehet, hogy igaza van? Hogy tényleg õ látja ezt az egészet keresztül, olyan jól, mintha az üvegen át néznénk az eseményeket?
Fūszálak hasogatását hallom. Felugrok, védekezõ pózba állva, készen arra, hogy egy vaddisznó, vagy egy farkas ugrik elõ a fák mögül.
Azonban csak Arisa az. Kifújom a levegõt, mintha nagyon megkönnyebbültem volna. Így is van.
Mikor Arisa meglát engem, szemei tágra nyílnak, mint a palacsinták egyenként.
-Szia, Jungkook. -mondja, háta mögé gyūrve... egy zsákot?
-Öhm, helló. -intek neki. -Mi az a hátad mögött?
Habozni kezd.
-Hát, én csak... csak eljöttem, mert a kutyánk lehet, hogy idepiszkított.
-Nincs is kutyátok. -állítom meg.
-Akkor a... tudod, nyári munkázom. Tegnap itt sétáltattam Nessy-t, a szamojédet, akit rám bíztak.
-Oké, rendben. -intem le. Szánalmas a viselkedése.
-De én mennék is, mert anyukám vár haza, hamarosan indulunk bevásárolni.
-Rendben, szia.
Elhagyva az erdõt, hazaindulok.
*timeskip*
Este tízkor, miután Yuu áthúzott Arisához, a szüleim pedig grillpartira mentek, bedugom a DVD-t a gépházhoz.
-Szia, kedves idegen. Újra itt, mi? Akkor talán mégis csak érdekes vagyok, egy aprócskát. -végigsimít mellkasán, ugyanaz a fekete, hatalmas kötött pulcsi van rajta, mint ami az elsõ DVD-n. Észreveszem, hogy mennyire vékony az egész srác. Látom a kidomborodó kulccsontját, mintha ki akarna törni csontjai alól.
-A második rész... szóljon a barátokról. Barátok? Hah! Inkább csak úgy hívnám õket, hogy: arcok a suliból, akik csakis a hibáimat és a hiányosságaimat vették észre, valamint jót nevettek azon, hogyha valami faszságot csináltam.
Kezdjük szerintem... veled, Jimin. Te úgy is egy jó téma vagy, hiszen annyira el vagy telve magadtól, hogy órákig, sõt, napokig tudnál saját magadról beszélni. Tudom, hogy tumblis fiú voltál, sõt, lemerem fogadni, hogy hogyha te találod meg ezeket a DVD-ket, lefotózod õket, és kirakod valami nyálas, csöpögõs tumbli-szöveggel, meg a könnyes szemeddel. Sõt, utána idd le magadat, vagyis vedd ki apád üvegszekrényébõl, vagy csak tölts vizet a bátyád whiskey-s poharába, készíts egy elmosódott képet, mert az is annyira tumbli, és mindenki dögleni fog érte. De kedveském, neked valami olyanod volt, ami oly sok embernek, ezt a csodálatos dolgot pedig mūdepressziónak hívják. Na, most meglepõdtél, mi? Én is, kicsinyem. Remélem majd megemlékezel rólam egy cuki tumbli-posztban, hogy egyszer én is megkapjam azt a hõn áhított "5 perc, hatszázezer lájk"-hírnevet.
Aztán a következõ legyen Jin. Jin, te sem voltál különb, mint a többi nyali-gyerek a suliból. Mert te mindig velem lógtál, pontosan addig, ameddig egy szünetben be nem nyaltál a suli menõinek. Onnantól aztán mindenki ugrott védeni a cuki segged! Neked muszáj volt mindig a középpontban lenned, a legkedvesebbnek, a legcukibbnak, a tanárok kedvencének, a legnépszerūbbnek... kell még folytatnom? Nem hinném, mert sajnos nem akarom arra pazarolni a DVD-t, hogy rólad dumálok.
Ti ketten lettetek volna tehát a barátaim, már ha megengeditek, hogy megemlítselek benneteket. De szerintem mindketten baromira büszkék lennétek arra, hogy a kis, butuska és ügyetlen Taehyung megemlített titeket egy halotti beszédben. Köszönöm, ennyi lett volna.
A videó újra leáll, kikapcsol. Végigsimítok hajamon. Jimint ismerem, Jin pedig... tényleg minden évben megnyerte a legnépszerūbb-jelzõt. Nekem is mindenben segített, aztán átugrott Jiyong-ra, aki nagyon nagy arcnak számít a suliban. De akkor is, ez is olyan igaznak tūnik.
Üzenetem jön. Tippeljetek, kitõl.
Jin
Szia, van kedved elmenni az egyik kávézóba velem meg a többiekkel? Olyan rég találkoztunk... 😢😢
Jungkook
Bocsi, most nincs kedvem
De majd máskor
Jin
Hát, oké. Majd átküldöm a képeket ☺❤
Persze, Jin. Pár szaros kép biztos pótolja majd egy fiú hiányát.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top