hahó, valaki van még itt? *megkocogtatja az üveget*
na mindegy, kezdjük is...

_______________________________________

Kifújja a füstöt. Lassan száll fel az égbe.

-Taehyung megkért rá, hogy adjam oda neked.

_______________________________________

Hirtelen egyedül maradok. Csak én, és a gondolataim.

A gondolatok, amik Tae-hoz vezetnek.
Az összes hozzá vezet.

Most pedig megyek, és kiszabadítom.

-Szia, Namjoon. Remélem, látlak majd még. -intek neki, majd elindulok.
-Aztán szabadítsd ki a hercegnőt a kis kurva karmai közül! -ordítja, mire felnevetek.

Csak legyen vége ennek az egésznek...
Csak legyen Tae a karjaim között.

•BEFORE I DIED•

Sosem gondoltam volna, hogy az az utca, amiben a házunk van, egyszer az ellenségem lesz.
"Hogy tudna egy utca az ellenséged lenni, Jungkook?"

Nem az utca az ellenségem, hülyék. Az az ellenségem, aki azzá tette.

Lassan befordulok, majd elosonok a házunk előtt. Nem tudom megállni, hogy be ne menjek, vagy csak be ne kukucskáljak. Lassan felállok a kis téglarakásra, majd benézek az ablakon. A húgom tévézik, anyum és apum nincs otthon. Milyen lenne, ha bemennék? Yuu nevetne, sírna? Hívná anyát? Vagy a mentőket? Esetleg le se szarna?

Nem mehetsz be, Jungkook! Most fontos dolgod van. A legfontosabb. Gondolj a szerelmedre.
Tae ajkaira... A testére. A mindenére.

Megszorítom a kezemet.Muszáj továbbmennem. Mert szeretem Yuu-t, ez a teljes igazság. De most valami mást akarok. És lehet, hogy belehalok abba, amit most teszünk, de tudom, hogy Tae meg fog nekem bocsátani, ha meghalok. Mert hálás lesz, és én örökre szeretni fogom őt.

Tovább megyek, be az utcába. Legszívesebben rágyújtanék egy cigire, de Wonho kibaszná a kezemből, mert "most egy kurva dologra kéne koncentrálnom".
Így hát továbbmegyek.

Lassan az oly sokat rejtő kert elé érek. Arisáék kertjéhez. Dúl a buli már az előkertben is, nem hogy bent, a házban. A sok ember, a piaszag, amit eddig éreztem bulikban semmi ahhoz képest, ami itt fogad. Az emberek zombikhoz hasonló módon fekszenek a füvön, a járdán, de még a kocsi-felhajtón is. Megrémíszt a helyzet, és...
valami mintha eltört volna bennem.

Olyan, mintha a nyakamba öntenének egy hatalmas adag jeges vizet, vagy mintha valaki a hátamra ugrana a semmiből. A vérem mintha kiömlene a helyéről, beleadva mindent, csak hogy minél előbb térdre essek. Mintha pár hajszálam kifehéredne, de nem az öregedéstől, hanem a saját halálfélelmemtől.
Végig pörög az arcomon egy könnycsepp. Aztán még egy.
Nem akarom ezt megcsinálni.

Úristen.
Most lehet, hogy meghalok?
Én ezt nem csinálom. Nem, és nem.
Hogy mehettem bele valami ilyesmibe?

Majdnem a telefonomért nyúlok, de a szívem meghűl, mikor nem érzem a zsebemben. Kinél volt előbb a nadrágom? Ó, Zico, az a hülye fasz.... Képes lett volna kivenni a zsebemből a telefonomat, csak hogy ne hívjam őket, mert beijedtem? Vagy Namjoon volt az, mikor mentem el. Igen, biztos, mikor mondta, akkor vette ki. Ó, a retek... Mondjuk Wonho és Namjoon ismerte egymást, szóval lehet összebeszéltek. De ha nem, akkor is, túl okosak. Vagy csak én vagyok túl hülye? Faszoom!

Rácsapva a zsebemre nézek a házra, majd toporzékolnék egyet kiüvöltve a lelkem, de eszembe jut az, hogy Taehyung mit mondana, ha ezt látná. Hogy nem akarom kimenteni. Hogy nem érdekel, hogy haldoklik.
Hogy nem szeretem. Pedig ő szeret engem, igaz?
Lassan megemelem a lábam, majd félrerúgok egy zombi-szerű, földön fekvő lányt. Hirtelen megragadja a lábamat, én pedig majdnem arcba rúgom.
-Van... egy... cigid? -nyögi, nekem meg az elmosódott, tényleg zombi-szerű sminkje és a pia-és fűszag első benyalásán hánynom kell.
-Nem, bocsi... -felelem, majd ráomolva a térdeimre elhányom magam. Rá a lány cipőjére.
-Az egy Fendi, te hímringyó. -nyögi.
Honnan van neki Fendi-cipője? Ennyire jól megy nekik, hogy ezt is megengedhetik maguknak?
-Honnan van Fendid?
-Miért érdekel?
-Csak úgy... -mondom, majd a csaj felhörögve elájul. A hasára fordítom, pénzt keresve. Találok is, majd kihúzom a farzsebéből, a saját zsebemben gyűrve. A pénz mindig jól jön, ez Arisánál se lehet másképp.

Bekopogok a bejárati ajtón, de senki nem nyitja ki. Mielőtt kinyitnám, félre kell ugranom két srác elől. Feltűnés nélkül beosonok, bár igazán nincs szükség a lopakodásra, mert ha trappolnék, se venne észre senki.
Felmegyek a lépcsőn, elhessegetve magam előtt a füstöt, aztán mennék be a szobába -Arisa rettegett, mocskos, undorító szobájába-, de megállít három srác.
Másodjára érzem azt, hogy vissza kéne fordulni.
Nem fogsz, Jungkook!

-Arisa pasija vagyok. -vágom ki magam a helyzetből.
-Ez most komoly? Ő most ment el.
A picsába... Várjunk csak...
-Tényleg? Én azt hittem, csak én vagyok neki.
Erre összenéznek. Összezavartam őket, ezaz!
-Akkor... menj csak be. -int az egyikük, majd tovább folytatják a füstölést.

Kinyitom az ajtót, nagy levegőt véve.
-Szia, Jungkook! -rohan oda Arisa, mit sem tudva.
-Szia, Arisa.
-Miért jöttél? Töltsek neked teát?
A teában méreg van, ez ezer százalék, de szép próbálkozás, kicsilány.
-Nem, köszönöm, ittam kint eleget. -nevetek kényszeredetten. Tágra nyílnak egy percre a szemei.
-Té-tényleg?
-Persze. -mondom, majd közelebb lépek hozzá. -Valami baj van?
-Nem dehogy, semmi. Ülj csak le, és beszélgessünk.
Most kell, Jungkook. Kínáld fel magad, hogy könnyebb legyen. Úgysem öl meg. Vagyis hát, meg fog ölni, de nem itt, az biztos.
Amint ide ül az ágyra, az ölébe hajtom a fejem. Nagyon meglepődik ezen, én viszont úgy teszek, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon.
-Mesélj valamit. -suttogom.
-Unatkoztam nélküled... -feleli halkan, majd érzem, hogy egy apró tű szúrja a karomat.
-Ez micsoda? Arisa, mi- -tettetem, hogy meglepődök, bár egyre homályosabban érzékelek mindent, ami körülöttem van. Azt még érzem, ahogy utoljára megérinti a vállamat.
-Ssh.... Mindjárt elmúlik... Sajnálom, hogy ezt kell tennem Jungkook.

•BEFORE I DIED•

*mesélő szemszög*

A hideg víz lassan csöpögött Jungkook testére. Vagyis a nyakára, de amint lecsorgott a vállain, a hátán és megszáradt a pólója sarkában, ez felriasztotta a fiút.

A földön feküdt, arccal lefelé. Érezte a a föld keménységét, hogy ez a puszta beton, és érezte a nedvességet, ami beleivódott a betonlapokba. Alig tudta kinyitni a szemeit, sötét volt körülötte, és hatalmas csend. Mintha... mintha minden az ellen dolgozott volna, hogy felkeljen, és cselekedni tudjon.
Addig semmi dolgom nincs, ameddig az a két idióta ide nem ér, gondolta magában a fiú, majd lassan feltápászkodott. A szobában, bár inkább jó lett volna cellának nevezni, rajta kívül még vagy ötvenen voltak.
Egy kislány feküdt mellette.

-Te... ki vagy? -kérdezte a lányka, amint látta, hogy Jungkook felébredt. -Jól vagy? Tudsz beszélni?
A fiú rájött, hogy ez ugyanaz a börtön ahol a férfival, Taehyung apjával beszéltek. Csak biztos egy másik szárnya az épületnek.

-Persze, tudok... Tudok beszélni. -nyögte ki a szavakat, mintha ezer éve nem beszélt volna senkivel.
-Akkor válaszolsz a kérdésemre? -nézett a lány még mindig rá a nagy, barna szemével.
-Jungkook vagyok...
-Jungkook? Ismerős a neved, csak nem tudom, honnan. De lehet, hogy még az előtt hallottam, mielőtt elfogtak...

Ismerős a neved...
Mielőtt elfogtak...
-Most kérdezhetek én valamit?
A fiúnak olyan gyorsan hevült fel a teste, mint eddig még talán soha.
-Persze, de csak egyet.
-MiMinek hívnak, igaz?
-Ezt honnan tudtad? Te valami varázsló vagy? Akkor segíthetnél kijutni erről a szörnyű helyről...

Jungkook ezután alig figyelt a lányra. A szíve egy kis adag, újabb reménnyel telt el. Tudta, jó helyen van. Itt van MiMi.
És ha Wonho kishúga itt van...

Taehyung sincs olyan messze.

_______________________________________

Yoongi: Khm, Cado...

Cado (OC): igen?

Yoongi: nem gondolod, hogy...

Yoongi: KIKÉNE RAKNI RÉSZT EBBE A KÖNYVBE? 2 HÓNAPJA SZART SEM FOGLALKOZOL VELE! *megcsapja egy újsággal Cado-t*

Cado: olyan gonosz vagy, Yoongi... *anime könnyekkel sírdogál*

Yoongi: ha legközelebb halasztasz, kikötözlek a Wattpad oltárára a daddy-smut-vérfertőzős könyvek elé, hogy bemocskolják a picinyke agyadat!

Cado: CSAK AZT NE, JAAAJ!

Jimin: Yoongi, engedd el Cado-t.

Yoongi: mégis miért? *látja, hogy Cado elfut* EZT MÉGIS MIÉRT, JIMIN?!

Jimin: hát, egyértelműen beszaratttad.

Yoongi: jaaj, csak kerülj te is a kezeim közé, Jimin, tee, te Duplapulcsi-fejű mochi-holló!

Jimin: *bebújik az ágy mögé Cado mellé*

Jimin: igazad volt, haver... és én még ezzel jöttem össze a könyvedben? *elkezd szipogni*

Cado: gyere, majd kinyírom őt is... *megölelgeti Jimint*

Yoongi: HALLOTTAM ÁM!!!

_______________________________________

A/N

igen, utálom magam, hogy 2 hónapot pazaroltam az életemből a semmire. hogy elhalogattam ezt a könyvet, pedig azt akarom, hogy szárnyaljon.
akit cserben hagytam, attól bocsánatot kérek.

mostantól jönnek a részek, és aki velem maradt még, remélem élvezni fogja és izgalommal tölti majd el az, ami a kis csapattal, élén Kuksival és Tae-val fog történni.

LOVE YA
Lil Cado~
🙈💘💘