-Azt tudom, uram. -folytatom, de csak azt látom, ahogy Wonho a rácsok ajtaja felé botorkál.
Lassan kinyitja, én pedig nem hiszem el, hogy ilyen defektes lett hirtelen a haverom.

A férfi int két másiknak, hogy hozzanak be minket. Minden erőmmel próbálok ott maradni, ahol vagyok, de a férfi olyan erősen fog engem, hogy lehetetlen megvetni a lábamat.
-Wonho, hogy lehetsz ennyire agyfasz? -kérdezem hitetlenkedve, ahogy leültetnek egy székre.
-A kis haverod hallgat, ami tökéletes lesz neki. Maradjon is csendben, nehogy a szeme közé kapjon egy golyót. -mondja halálnyugodtan a férfi.

Amint megbizonyosodtak róla, hogy leültem, várom, ahogy lekötnek vagy valami, mint a maffiás filmekben.
-És most fognak lebilincselni, vagy valami? -kérdezem, próbálok minél bátrabbnak tűnni. Ez sajnos elenyésző, hogyha egy mocskos ketrecben vagy leültetve egy székre, amiből akármelyik percben a seggedbe mehet egy szálka.
-Nem, dehogyis. Olyan ritkán látogatnak meg, te most egy vendég vagy! Vagy azt szeretnéd, hogy lekötözzünk, mint egy vadállatot?
-Nem, dehogyis, folytassa csak. -intek.
-Miért jöttél, Jungkook? -kérdezi Tae apja.

Válaszként Tae képét mutatom fel.
-Hm, akkor felelnél végre a kérdésemre? -kérdezi, miután jó ideig a fiát nézte a képről. Kezd betelni a poharam, hogy milyen pofátlanok az emberek attól függetlenül, hogy be vannak zárva egy ilyen helyre.
-Szerintem pontosan tudjuk, miért jöttem. A fia miatt.
-A fiam halott, öngyilkos lett. -mondja tömören. -Csak ennyi lenne?
Olyan ideges leszek, amilyen még sosem voltam. Ez a pasas kihúzta a gyufát.
-Nem, nem csak ez lenne. Mi történt vele? Válaszoljon! -kiabálom.
-Nyugalom, Jungkook, nyugalom.
-Hogy nyugodhatnék le, hogyha meghalt a szomszédom és megtaláltam a DVD-it, amiket a halála előtt csinált, ha? Maga mégis hogy tud minden nap a tükörbe nézni, vagy egyáltalán nyugodt maradni, miután az egyetlen fia meghalt? Hogyan? -kelek ki magamból, előre hajolva.
Válaszként csak int az egyik férfinak, aki meghúzza a fejemet hátra. Valami keményet érzek a nyakamnál.
-Nagyon jól figyelj, te kis buzi. Hogyha még egyszer így szólsz hozzám, teszek róla, hogy ne csak te, hanem az egész környezeted rosszul járjon! -sziszegi, bennem viszont egyáltalán nincs félelem.
-Oh, igen? Akkor mit mondana a kis Arisának, aki a szomszédjába költözött?

Kérdéseket döbbent csend követi. Visszaengedik a fejemet, mindenki rám néz.
-Mit tudsz Arisáról? -kérdezi. -Mindent mondj el! -utasít.
-Nem is tudja, hogy ki költözött a házukba?
-Nem. A kerületi önkormányzatnak adtam a kulcsokat, mindent.
-Hát akkor tudja meg, hogy Arisa költözött a szomszédba. És azt, hogy jóban van a húgommal, meg hogy lövöldözött a buliján Wonhónak.
-Ki az a Wonho? Csak nem Shin Hoseok? -kérdezi, én pedig majdnem fejen csapom magamat.
-Itt ül mellettem. Ő itt Wonho, akinek a buliján-
A férfi feláll, majd vállon üti barátomat.
-Hoseok, nem ismersz rá Daewoo-ra, a főnöködre? -kérdezi csillogó szemmel.
Wonho agyán olyan gyorsan futnak végig a szálak, hogy félek, vagy támadni fog, vagy valami egészen mást tesz.
-Óóó! -eleinte ennyire futja csak neki. -Tiszteletem, Daewoo! Miért tetszett mindenkit evakuálni?
-Na pont azért, amit itt most el fogok mondani. Elvégre, csatlakozik egész közeli ügyekhez. -csap a térdére a férfi.

-Daewoo nagyon rendes ember, és mindig betartja a szavát, ezért voltam én is a munkása. Lehet, hogy tud valamit MiMiről is. -súgja oda Wonho lelkesen, egy kis mosolyt is vélek felfedezni a száján. Kissé kényelmesebben kezdem magam érezni, de a pisztoly meg a nyomasztó helyzet még mindig segít a koncentrációban.
-Hogyha tényleg kapcsolódó a téma, akkor mondja. Fél óránk volt, amiből negyed már biztos elment. -hajolok előre, mikor meglátom, hogy a néma lány a csuklójára mutat, mintha az időre utalna.
-Nyugalom, fiú. Mindent megfogtok tudni, csak hagyj beszélni. -int. Ha tudná, hogy egyáltalán nem nyugtatott le az, amit mondott... Sőt, talán most akarnék rákiabálni, hogy fasznak nyugtatgat, nem fog sikerülni.

-Nos, a történet a csendes kis családunkban kezdődött. Akkor költöztünk oda, a ti szomszédságotokba. Minden jó volt, a munka is szépen ment. Nagyon gyanús volt nekem, hogy ennyire passzol minden, de egyelőre csak élveztem. De idővel elkezdtek felhők gyűlni a fejem felett, mert bejött egy nagyon aranyos kislány, na kicsoda? Hát persze, hogy Arisa, ki is más. Nagyon jó üzletet ajánlott, ami ezzel a bordélyházzal függött egybe, és egy csomó pénzt. Nem fogadtam el az ajánlatot, azt mondtam, majd később. A lány szemén látszott, hogy hatalmasat csalódott, de aztán csak egy fejbólintással nyugtázta, hogy majd később. Elkezdtek egyre furcsább dolgok történni, a fiammal is, de vele mar előbb is voltak gondok, így nem vettem figyelembe. A feleségemnek csökkentették a fizetését, nálam pedig egyre kevesebb volt a megrendelő. Arra gondoltam, mostmár jó lenne belemenni abba az üzletbe, ezért mindenemet felvéve odamentünk a feleségemmel, hogy kifizessük az árát. Arisa kedvesen fogadott minket, leültetett, de semmilyen papírról nem esett szó a beszélgetés alatt, sem előtt, amit alá kéne írnunk. Gondoltam, biztos csak feketében adja kis a házat, ezért nem kellenek a papírok. Mikor már készültem volna felállni, valaki a hirtelenből a vállamra tette a kezét. Megállt a szívem egy pillanatra, mert eddig teljesen azt hittem, csak hárman vagyunk, a feleségem, Arisa, és én. De nem. Tévedtem. Egy egész horda állt mögöttem, menekülni pedig nem tudtunk volna. Arisa azt mondta, hogy vagy elfogadjuk, vagy golyót kapunk, én pedig egyértelműen az elsőt választottam, nem akartam abbahagyni még. Szó nélkül lekötöztek minket, és beirányítottak ebbe a ketrecbe. Azt hitték, meg fogok őrülni, de nem ttettem, mert tudtam, hogy azért rohadok ebben a szar... -felesége érintésére lecsillapodik. -Hogy azért vagyok ide bezárva, mert az a kis dög el akart tőlem mindent venni. Wonho, sajnálom, de el kell hogy mondjam, hogy....

Wonho felkapja a fejét.
-Igen, Daewoo?

A férfi megsimítja a ruháját.
-MiMi azért nincs most veletek, mert őt is elhoztam zsarolásnak ide. Sajnálom. -vallja be Daewoo.
Wonho feláll, szinte feldönti a széket.
-Hogy merte? MiMi még csak hat éves volt, maga eszement! Ó, és ha nem jön be az üzlet, akkor szétlövitek vagy elviszitek, hogy megerőszakolják, ha? Jézusom, és még azt hittem, hogy maga normális, de úgy látszik, kurvára tévedtem! -a végén már nekem kell lenyugtatnom, hogy ne támadja meg a volt főnökét.
-Wonho, nem tudom, hol van MiMi, de teljesen biztonságban van, megígérhetem. -szólal meg most először a felesége.
-Maga tud beszélni? -veti oda Wonho, szánalommal a hangjában.
-Haver állj most már le! -rángatom meg a kezét. Visszaül, közel hajolva fülemhez.
-Nem nyugszok, amíg ez az ember él. Nem, és kész.
Legyintek, mert mást nem tudok, felállok.
-Akkor mennek is az urak? -kérdezi csodálkozva Daewoo. Az agyam 360-fokos fordulatot vesz.
Taehyung eddig még hogy nem jutott az eszembe?

-Tud valamit Taehyungról? -kérdezi a felesége tőlem, megfogva karomat. Lassan beszívom a levegőt, majd kifújom. Végignézek az asszonyon. Tényleg nagyon megviseli ez az egész, mert egyáltalán nem tartja magát, mint a férje. A hajából pár tincs hiányzik, kezein pedig akkora harapásnyomok vannak, mintha az ereket akarta volna kivájni puszta fogakkal és erővel.
A kérdése pedig választ ad kérdésemre, miszerint semmit nem tudnak. Csúcs, se előre, se hátra Taehyung-gal kapcsolatban.
-Nem tudok, sajnálom. -rántom ki kezemet, a lány pedig becsapja az ajtót, amint kiértünk.
-Hé, lány, azért vigyázz, mert elég hangosak tudunk lenni ám! -figyelmezteti őt Winho. Az viszont tovább megy, ügyet sem vetve ránk.

A házból kiérve újra az a lány fogad, aki legelőször kinyitotta az ajtót. Kabát van rajta, mely egyáltalán nem illik rövid ruháihoz, sőt, megfogalmazódik bennem, hogy tényleg szatírként akar vegigjönni a fél városon?
-Neked mi a fasz bajod van? -kérdezem hátrapillantva, hogy tisztázzuk a helyzetet.
-Elmenekülök veletek, oké? Elegem volt ebből az egészből.
-Jó, csak vigyázz, mert jönnek utánad. -intek neki, mert elkapják csuklóját.
-Kérlek, fiúk, ne! Mentsetek meg! -kiabálja, de mi csak megyünk tovább. Megfogom Wonho kezét.
-Hé, no-homo, oké? -jelenti ki, majd megyünk tovább.
Bűntudatot kellene éreznem a lány miatt, hogy otthagytuk. Hogy hallottuk azt a hangot, ahogy beleküldték a lecke golyóját a fejébe. Hallottam, ahogy a teste a földre zuhan.

Igen, bűntudatot kellene éreznem emiatt.
De nem tudom, miért nem érzek semmit.