A nap lustán süt be az ablakon, ahogy Wonho konyhájának asztalán pihentetem fejemet. Mindketten fáradtak és elkeseredettek vagyunk, ami nem csoda.
Az idő olyan lassan megy, mintha nem is telne, hanem csak nyúlna, és soha nem akarna véget érni.
-Kook... -motyogja Wonho, ahogy átfordul másik oldalára a kanapén feküdve, a nappaliban. Lába a támlán nyugszik, ahogy hátrahajtja fejét olyan, mintha ki akarná törni a saját nyakát.
-Mi az? -kérdezem egykedvűen, átdöntve másik oldalra a fejemet.
-Olyan szomorú vagyok. -nyöszörgi, lecsúszva a kanapéról.
-Szerinted én? Ez teljesen kész, semmi ötletem sincs, hogy hol keressem Taehyung-ot, vagy van-e még valami keresnivaló, vagy-
-Vagy hogy él-e még. -mondja ki Wonho helyettem is azt, amit egyikünk sem tart elképzelhetetlennek.
-Biztos, hogy, él. -mondom ki, megcáfolva azt, amit talán már elhihetőnek tudok be.
-Ja, mint MiMi. -vágja rá közönyösen, ami fáj a szívemnek. Nem az fáj, hogy ezt mondja, hanem hogy nem hisz nekem. De miért is hinne, hogyha még én sem hiszek magamban?
-MiMit biztos meg fogjuk találni, ebben biztos vagyok.
-Ne, ne álltass, kérlek. Nem akarom, hogy elhigyjem.
-Oké.
Ezzel a szóval betűztem magunk közé a tökéletes, kínos csendet.

-Menjünk el bulizni.
Wonho ötlete olyan gyorsan támad, mint az én ellenérveim.
-Nem lehet, mi van, ha bajod esik? -kérdezem.
-Mikor esne bajom?
-Hát... -keresek okokat, de nem találok. -Oké, de akkor sem mehetünk.
-Kook, Kook, Kook. Kook. -simít végig nyakamon Wonho. Felélednek a hormonjaim, de tudom poénosan kezelni a dolgokat.
-Beakadt a lemez, vagy mi bajod van? -nevetek.
-Jót tenne neked is, meg a babának is. -feleli, hasamra téve a kezét.
-Szerintem te teljesen meghülyültél, haver. Milyen babáról beszélsz?
-Hát, magamról. Én vagyok a baba! -mutat magára, én pedig ellököm.
-Abbahagyod ezeket a szar vicceket, ha elmegyek veled abba a buliba?
-Részegen már te is csak poénokat fogsz mondani, szóval igen.
-Nyugi, majd leütlek, hogy ne kelljen hallgatnod őket. -kacagok, kabátom után kapva.

•BEFORE I DIED•

Estefelé indulunk csak el, habár Wonho már tuti be van állva. Végig mentünk három báron, nekem viszont egy korty sem ment le eddig a torkomon.
-Kookie, nézd, ott egy sárkányfa! -röhögcsél Wonho a karomba kapaszkodva, ezzel együtt pedig majdnem lesodor mindkettőnket az útról. Arra nézek, amerre mutat, de semmit nem látok, csak a puszta fákat.
-Mi a bajod, haver, kevertek valamit az italodba? -kérdezem szemébe nézve, azonban a fiú csak elém áll, és lehányja a földet. -Oké, akkor most haza is indulhatunk, mert te máris sakálrészeg vagy, nekem pedig semmi kedvem ehhez.
-Na neee már, Koo...kie. -dadogja, szemei kislabda méretűre dagadnak, ahogy rájön, hogy haza kell támolyognia.
-Dehogynem, amúgy is egy kisbaba vagy, akinek ez nem tesz jót.

Wonho leül mellém, maga mellé húzva.
-Kookie, ma engedik ki Joshuát, az egyik haveromat a börtönből, akit otthagytam csak úgy. Olyan harag látszott a szemében, amilyen még senkiében, és ezer százalék, hogy engem fog keresni, vagy legalábbis meg akar találni. -suttogja, végigsimítva nyakamon. Most rajtam a sor, hogy kislabda méretűre dagadjon a szemem.
-Ez most komoly?
-Halálosan. Próbáltam nem szólni, de muszáj, és benne bízok meg egyedül. Úgyhogy hadd bulizzak még egy utolsót, ha megtehetem. Sajnálom, hogy ilyen szar haver vagyok, tényleg, de ez van. -nevet fel keserűen.
-Hagyd már a hülye nevetésedet, nem vagy az, és ha van kedved, akkor gyere, bulizzunk, mielőtt megijedek és nyuszikhoz híven elszakadok. -csapom hátba, ahogy belépünk az egyik bárba, amire fel van írva hatalmas neonbetűkkel, hogy MINDEN ESTE BULI. Wonho részeg esetében inkább semmit sem bízok a véletlenre.

Elhajtom a függönyöket, amik az utunkat állják, és egy hatalmas, hömpölygő, hullámzó és dülöngélő tömegbe. Nincsenek asztalok, sem székek, sem semmi, még bárpult sem. Mintha a tömeg mindent magába szippantana, ami csak mozog rajtuk kívül.
Óvatosan lépkedek, hogy a tömegen kívül tudjak maradni, de Wonhónak van annyi tehetsége, hogy mindig egy lépéssel beljebb sodorjon minket. Szólnék neki, hogy ne csinálja ezt, de még azt sem tudom, szándékosan vagy véletlenül, saját öntudatán kívül teszi.

-Fiúcskák, nincs kedvetek bulizni egy kicsit? -kérdezi ideordítva egy belőtt fiú. Hátán egy másik fröcsköli szét a kezében tartott üveg tartalmát. Körbenézek, hátha nem engem szemeltek ki maguknak, de Jeon-okhoz hasonló szerencsével mi vagyunk a leszólítottak.
-De, pont ezért vagyunk itt. -felelem magabiztosan. Legalábbis csak próbálok nagyon laza lenni, mert ezeknél az embereknél sosem lehet tudni, mikor mennek neked.
-Akkor gyertek is beljebb, ne legyetek kis félős nyuszik. -mintha mindent hallott volna, amit kint mondtunk, de szerintem csak tippelget. Nem tudom eldönteni, melyik a rosszabb: idekint maradni, hogy aztán megint behívjanak, vagy bemenni, hogy aztán leitassanak.
Nagyot nyelve mérlegelem a helyzetünket, és arra jutok, inkább menjünk beljebb, mert lehet, a következő ajánlat már nem lesz nyomtalan. Plusz még lehet el is keveredünk a tömegben, mert szerintem ezeknek a pasiknak teljesen mindegy, ki akad a horgukra.

Megfogom Wonho kezét, és beljebb vonszolom. Azonban jön egy nagyobb hullám a táncban, ami majdnem elsodor minket egymástól, a részeg fiúktól pedig végképp. Fellélegzek.
A zene nyúlóssá és lassúvá változik, mintha egy meleg, átforrázott kávét akarnának leönteni a hallgatók torkán. A fények lilába, kékbe és rózsaszínbe váltanak a zöldből.
Wonho elém táncol, majd megfogja vállaimat. Mivel kissé alacsonyabb nálam, fel kell néznie.
-Szia, Kook. -suttogja ittasan rámnézve.
-Szia, Wonho. -felelem.
-Tudod, nagyon finom volt az az ital, amit a másik helyen adtak. Van kedves megkóstolni?
-Hagyj már, haver, az a másik helyen van. Itt nem adnak olyan italt, mint ott.
-Nem úgy értettem. Olyan buta tudsz lenni.
-Akkor hogy kóstoljam meg? -nevetek tovább. Wonho velem nevet, de úgy, ahogy csak a nagyon részegek tudnak.
-Az ajkamon maradt pár csepp, azokat még talán érezheted. -súgja fülembe, majd végignyalja ajkait. Ledermedek. Most rám akar mászni? Nem is tudja, miért jöttünk ide? Hogy nekem van egy valakim? Oké, hogy egy halott valakim, de ez is több mint a semmi.
-Akarod érezni? -kérdezi, én pedig elfordíton fejemet. Visszaránt, szemembe nézve simogatni kezdi nyakamat, ahogy egy fél órával ezelőtt is tette. -Tudom, hogy akarod érezni, Kook. Mindketten elkeseredettek vagyunk, és arra várunk, hogy megtaláljuk azt, amit keresünk.
-De... de nekem Taehyung az, akit keresek.
-Tudom, de pszt! -rakja ajkamra ujját. -Mi van, hogyha Taehyung már halott?
Nem, ez az egyetlen gondolat, amiből nem engedek.
-De ő még-
-Jungkook, nem él. Már rég megtaláltad volna. Megtaláltuk volna, MiMivel együtt.
-Nem, Wonho, Tae még él, ebben biztos vagyok....
Amint kimondom ezt a mondatot, a tömeg egy újat lök rajtunk, Wonho ajkai pedig az enyéimre sodródnak. Átkarolja nyakamat, ahogy a szerelmesek szokták. Olyan édesek ajkai, hogy még többet akarok belőlük. Az alkohol ízét is érzem, itt már nem tudom eldönteni, hogy lerészegedni, vagy Wonhót akarom érezni. Megpróbálom eltolni magamtól, de nem megy. Rájövök, hogy nem is akarom ellökni magamat. Vajon Taehyung-gal is ilyen lehet a csókolózás? Vagy teljesen más? Ha már meghalt, és megcsókolnám, akkor az nekrofília? Vagy síron túli szerelem?

Felnevetek szánalmas gondolataimra. Wonho bosszúsan néz rám, mert megszakítottam a csókot.
-Sajnálom, Wonho, de nem te tetszel. -tolom el végleg magamtól. Arca sértődött lesz, meg olyan, mint az értetlen gyerekeké.

Hirtelen sikolyokat hallok meg. Oldalra nézek, azonban csak a dülöngélő tömeget látom. Megnyugszok, mert csak képzelődök. Azonban egy pillanat múlva Wonho félrelök. Egy ember rálép a kezemre, egy másik pedig a fülembe sikolt. Azonnal felrázódok, Wonhóra nézek, akinek egy hatalmas, véres folt van a lábán. 
-Jól vagy? -suttogom, de még én magam sem hallom a saját hangomat. Szemeiben tűz táncol, megfogja kezemet.
-Sajnálom, haver, sajnálom...
Ezeket a szavakat veszem le szájáról, ahogy magával visz a tömeg.

_______________________________________

sziasztok gombócaim, sajnálom hogy nem tudtam írni csak sokat kellett tanulnom meg ilyenek, plusz találkoztam az ibf-emmel, és elveszi az eszemet a lány 😻😻
ezenkívül szerintem kifejezetten jó lett ez a rész, a Wonho x Jungkook részről, szerintetek írjak ilyen könyvet a közeljövőben?

plusz még egy kis reklám: elkezdtem egy Hogyan Legyél Taehyung c. könyvet, humoros, ha valaki szeret nevetni vagy csupán csak Taehyung-ot szereti, annak nyomás olvasni cx❤

további szép napot gombócaim 💕