A negyedik DVD-t veszem elõ. Remeg a bekötött kezem. Mikor anyáék megkérdezték, miért van ez, örültem, hogy törõdnek velem. De aztán rájöttem, hogy ez az egész csak arra megy ki, mennyire tudnak hülye, semmitmondó szavakkal pótolni az igazi szeretetet. Ezért azt hazudtam, hogy a barátaimmal voltam, aztán lehorzsoltam.

Lassan lefejtem a kötést. Már két csík van. Elõveszem újra a pengét. Sírnom kell, de elfojtom. Mi van, han Yuu meg az a kis picsa -khm, Arisa, khm- az ajtó elõtt áll, aztán erre jönne be. Mondjuk hogyha kopogni is mernek, mindkettõnek szétrúgom azt a lapos seggét.

Berakom a lejátszóba az újabbat, hátrülve székemen. Fejemre húzom a takarómat, mintha este tíz lenne, pedig csak délután három van.

-Szia, kedves idegen. Mondjuk mostmár illene nevet adnom neked, mert négy évad után elég szomorú, hogy még mindig csak idegen vagy. Legyen a neved... ah, idegen marad. Neked úgyis mindegy, én meg hamarosan meghalok. De most ugye éppen nem a szobámban kushadok, képzeld, hol vagyok. A kórházban, ugye, milyen lélekemelõ program? Szerintem sem. Pont most lett vége az anonim depressziósok ülésének, ahol voltam, és majdnem belerohadtam az unalomba. Na de most lemegyünk. Ide van elhamvasztva elvileg egy csaj, megnézzük mi van vele.

A kamera mozog egy kicsit, Taehyung lenegy a lépcsõn. Egy hatalmas fémajtó van a folyosó végén, felé megyünk.
Kezembe veszem italomat, húzok belõle egyet. Meggyújtok egy cigit.

Taehyung bekopog az ajtón. Semmi hang. A folyosón senki sincs, látszólag egy olyan terület, ahova nem mehetnek be átlag emberek. Taehyung egyszerūen berúgja az ajtót. Ereimben megfagy a vér. Baszki mi van, ha valaki észrevesz? Taehyung helyett aggódok, megmarkolom az italom üvegét.

Apró mozgolódások, Taehyung közel megy egy kamrához. Fémborítású, fogantyús ajtók vannak a kamrákra erõsítve. Túlságosan jól hasonlít az összes egy...

...egy halotti kamrára.

Szám elé kapom kezemet.

Ne, Taehyung. Nehogy... Ha most kiveszel egy kurva hullát valamelyik szaros kamrából, megbaszlak. De komolyan, megbaszlak. Vagy engem basz meg az ideg.

Lerakja a kamerát. Megint, mintha nyikorogna valami. Hatalmas feketeség árad az egyik kamra felõl.

Kinyitotta. Ezt nem hiszem el.

Tompa puffanás hallatszódik. Most ledobta a földre?

Ez egyre ijesztõbb... A kurva ijesztõ után mi a következõ fokozat? Mert Taehyung most is veri ezt a fokozatot, tízzel legalább.

Szemem elé rakom kezemet. Ha nem teszem, érzem, hogy az ölembe fogok hányni elõbb-utóbb. Már a gondolatra is, hogy egy srác kirángatja a hullákat a kamrájukból... Kész leszek.

-Na, mindjárt készen is lennénk, egy pillanat. -ügyeskedik, lapos seggét látom, ahogy rángatja ide-oda a hullákat. Vagyis hullát. Csak egyet. Remélem.

Cipzár húzását hallom.

Baszdmeg Taehyung.

-Itt is van. Elég randa.

-Tedd el, Tae. Kurva gyorsan tedd el. -suttogom, befogva számat.

Nem tudom, hogy mi az ijesztõbb.

Az, hogy Tae a hullát a kamerába mutatja, vagy hogy valaki megvilágítja õket.

Asszott, rothadt bõre rátapad bõrére... Szemei helyén akkora üregek tátongtak, mint a csészealjaknak... Csontos teste szétszúrta a fehér kórházi ruhát...
Mosolygott. Rothadó, sárga fogai világítottak a fényben.

Nem bírja tovább a gyomrom. Elhányom magamat, lebukva a gépházhoz, remegõ kezekkel belecsapok a gépbe. Testemen remegés fut végig.

Fel akarok kelni, de ahogy megpróbálom, újra eszembe jut a hulla arca, visszaküldve a földre. Italom elgurul, csíkot húzva maga után.

Kiveszem a DVD-t a lejátszóból. Nekem ennyi bõven, kurvára bõven elég volt.

Eldobom a DVD-t, majd megtörlöm számat. Felveszem megint a kis, mūanyag dobozt, kibaszom a nyitott ablakon. Akkora erõvel dobom, hogy hogyha zárva lenne az ablak, kitörném az ablakot.

Bekuporodok szobám legbelsõ sarkába, magamhoz szorítva lábamat, próbálva feldolgozni azt, hogy egy fiú hullákat pakolgatott ide-oda pár perce egy videóban.

Nagy nezehen egy mély levegõt veszek.

Itt az ideje elgondolkodnom az életemen.