♡Jungkook szemszöge♡

Mikor a koncert a feléhez ért, már mindenki úgy táncol, mintha kötelező lenne, az emberek tombolnak, Namjoon pedig elől állva énekel a megbabonázó, szexi hangjával. Az ütemek, a hangok és a fények hatására én is táncolni kezdek, ringatni kezdem a csípőmet, elképzelve, hogy valami baromi szexi fiúnak ráznám magamat. Mondjuk Namjoon-nak... Igen, csakis neki. Vagyis erre az estére.

Érzem, ahogy valaki nekem nyomódik hátulról, amit máskor talán simán hagytam volna, sőt talán még kalandosabb helyekre is vezettem volna a kezét. Viszont most megfordultam, hogy elvegye a kezét. Kitisztult a látásom, lefogtam a fiút, hogy ne tudjon tovább tapizni.

-Mi bajod van, édes? -jött közel hozzám, én pedig mérgesen néztem el egy másik irányba.

-Hagyj békén, perverz állat.

-Jaj, hagyj már... Te nézel ki itt a legcukibbbak, gyorsan dugunk és aztán már mehetsz is. Na, mit szólsz? -fogta meg a kezével az arcomat, meggyűrve a számat, meg akart csókolni, ám gyorsan ellöktem.

-Azt, hogy hagyj békén, perverz fasz!

-Még egy tízesért se? Fizetem a taxit is, ha akarod, baba -ahogy a fenekemhez akart érni, hogy utána magával húzzon, tökön térdeltem. Igen, itt az emberek között, majd láttam, ahogy összecsuklik.

-Hagyd meg a kurva tízesedet, engem már valaki teljesen más visz haza.

-Mégis ki?

-Az, aki ott énekel -mutattam Namjoon-ra, és ekkor a fiú már tényleg megijedt. -Ha még egyszer hozzám érsz, kidobatlak.

-Jó már, nyugalom kisbaba. De akkor tényleg nem vagy benne?

-Ha egy kurva is visszautasít, ideje menned, cica... A helyedben máshol hegyezném a farkamat az ártatlan kisfiúkra.

Ahogy a molesztáló férfi elment, megfordultam, és az előbb Yoongi mellett álló fiúval, Taehyung-gal találtam magam szembe. Elsőre elfogott a félelem, hogy mi lesz, ha elkap és hirtelen megerőszakol, de biztos nem lehet olyan rossz! Mármint nem a szex, hanem... Oké, Jeon, ebből nem fogsz kijönni már olyan jól.

-Bántott, cicafiú? -kérdezte, mikor már bent a backstage öltözőjében fogta buzisan a kezemet. Kellemetlenül éreztem magam, hiszen nekem ő egyáltalán nem jött be. Smink volt rajta, annyi, amennyi már rendesen látszott, őzike-pillák, gondolom az összes mű, a rúzs a száján... Én valami férfiasabbra számítok, bocsi.

-Mi? Ki? Öhm, nem. Én tökön térdeltem, de ennyi -vontam meg a vállamat, mire nem engedte el a kezemet. Pedig megtehette volna...

-Annak örülök. Olyan sok itt a vadember, hogy nem győzzük őket kirugdosni. Még jó, hogy ott voltam és megmentettem a cuki fenekedet.

-Ühm...

-Zaklatottnak tűnsz. Kérsz teát? Csinálok neked egyet, várj!

Mondtam már, hogy pink ruhában van, egy tollas sállal a nyakában? Hozzá a rózsaszín cipő? Te úrjézus...

Ahogy visszatért, imádkoztam, hogy ne üljön le újra mellém. Hát nem ezt tette?

-Akarsz róla beszélni? Képzeld, tegnap egy fiú azt mondta nekem, hogy nagyon lányos vagyok... Szerinted ez baj? -hajolt közel, újra megfogva a kezemet, mire kicsit ösztönösen elrántottam onnan a sajátomat. Ezt gondolom észrevette, mert nagy pilláit megrebegtetve rám nézett, amin majdnem felnevettem. Hogy lehet valaki a való életben is ennyire színpadias? -Baj van?

-Szerintem csak kurvára zavarba hozod. Ahogy mindenkit, nem gondolod? -támaszkodott meg Yoongi az ajtóban, kimentve a helyzetből. Hálát adtam az égnek. Meg titokban Yoongs-nak is, na.

-Téged meg ki kérdezett? Éppen mondtam volna valamit Jungkook-nak, erre te bejössz ide... Olyan modortalan vagy! Jungkook, veled is mindig ilyen szertelen Yoongi?

-Igen, Yoongi mindig egy faszkalap. Szokj hozzá, meg lehet így is szeretni a nyomorék fejét -vihogtam, mire kaptam pár rosszalló, "kapd-be-a-faszom"-pillantást.

-Szopjatok le! -vágta le magát Yoongi a legtávolabb eső fotelba, majd elkezdte nyomni a telefonját.

-Mégis mit? Azt az öt centit? -vigyorodott el Taehyung, mutatva a kezével a méretet, amin én is röhögni kezdtem, megtámaszkodtam a székben, hogy ne essek pofára megint majdnem újra.

-Nem is tudtam, hogy ilyen rossz kislány vagy, Taehyung... -Yoongi felhúzta a székről a fiút, és a falhoz préselte. Láttam, hogy Yoongi térde Taehyung lábai között foglalt helyet, amire a transzi arca olyan vörös lett, hogy azt még én is éreztem.

-Azt hiszed, hatással vagy rám? -vigyorgott a másik, de Yoongi olyat tett, amit még én sem hittem el:
Egyenesen. Felfektette. Taehyung-ot. Az. Asztalra. Lesodorta a papírokat, de OMG.

-Yoongi! -sikkantott fel Tae, megpróbálva ellökni magától a másikat.

-Na mi van, ez már túl piszkos neked? És mi lenne, ha megdugnálak itt helyben?

-Yoongi, ez nem túl durva egy kicsit? -mentem oda, mire Yoongs elhajolt a másik felől, a másik pedig fellélegezhetett egy kicsit.

-Taehyung, hol van Yoo- MI A PICSA?!

Jin szavaira Yoongi úgy szállt le fiúról, mintha semmi sem történt volna, majd megfordult, ott hagyva a megszeppent fiút, aki még mindig az asztalon ült.

-Ne pofázz már, Jin. Hol van Namjoon? Innom kell valamit, mielőtt elmegyek innen... NAMJOON!

-Bent vagyok a fürdőben! -hallotta mindenki a kedvencem hangját.

-Hmm a fürdőben? Akkor... Jungkook, menj be te, biztos örülni fog neki. -vigyorgott Yoongs, meglökve engem, én pedig elpirulva elindultam.

-Ó, Yoongi, figyi-

-Öhm, én Jungkook vagyok... -álltam meg az ajtóban, mire Namjoon, aki eddig törölgette magát, felém fordult a fejével. Félmeztelen volt, a haja vizes, és kibaszottul szexi szemei voltak.

-Hm? És te miért jöttél?

-Csak... Dolga van, asszem.

-Azt hiszed? Megint inni akar? -kuncogott fel, amit nem bírtam, így lesütöttem a szememet.

-Azt hiszem, ja, hehe... –

-Odaadnád a fésűt? -törte meg a csendet, ami nem is zavart annyira.

-Persze, asszem ez az... Tessék! -nyújtottam oda neki, de ehelyett visszanyomta a kezembe.

-Megfésülnéd te?

Ekkor a szívem a torkomba ugrott. Olyan kíméletlenül, hogy csak vigyorogni tudtam, mint valami hülye gyerek.

-Per... Persze.

-Akkor felöltözök, várj. Akarod nézni? Az arcodból ítélve eléggé élveznéd... -ahogy becsukta az ajtót, kész, ennyi. Csak álltam ott, mint valami fasz.

Hogy lehet valaki ennyire kibaszott aranyos és szexi egyben? Hogy lehet valaki ennyire az ideálom, vagy várj! Nem is volt nekem ideálom... Hogy lett valaki ennyire az ideálom? Egy fasz fagy, Jungkook... Tényleg, életképtelen vagy. Vagy lehet, hogy tényleg nem a kurválkodásra születtél, ki tudja!

Ahogy kijött, leült elém a székbe, mire én álltam volna, de ehelyett a derekamat átölelve felrakott az asztalra, majd a lábaimat kicsit szétnyitva odaült, és szinte belehajtotta a fejét az ölembe. És így ne próbálj meghalni, értem én.

Namjoon haja olyan volt, mint a legpuhább párna. Lassan fésülgettem, és a többiek beszélgetését hallgattam.

-Látom lett egy kezes bárányod, Namjoon! -nézett ide az egyik tag, mire a fiút csak elmosolyodott. Mármint amit láttam, az mosolygás volt.

-Hát, aki megteheti... -simogatta meg a combomat, amin ismét elpirultam. Te jó ég!

Lehajoltam, hogy puszit adjak a fejére, majd végül megsimogattam még egy picit a haját. Elégedetten felnézett rám, csókot dobva a szájával, mire ráütöttem játékosan az arcára.

-Ver az asszony, te szerencsétlen! -nevetett Yoongi, aki gyanúsan Taehyung mellett ült. Lehet, hogy idő közben megbékéltek... Franc tudja.

Ahogy Yoongs-szal kifelé mentünk az ajtón -lehetett vagy hajnali fél négy, jesszus-, Namjoon megfogta a karomat, és a telefonomat kérve beleírta a számát.

-Várom, hogy felhívj. Ha pedig nem leszel gyors, kénytelen leszek én megtenni. -kacsintott, majd puszit nyomott az arcomra.

A kocsiba behuppanva még mindig nem tudtam lenyugtatni magam. Futottam volna vagy 27381929 kört, esküszöm... Egy adrenalin-bomba az egész csávó, az én szívemnek legalábbis.

-Na, bejön Namjoon? -mosolygott perverzen Yoongi, mire ránéztem.

-Hát...

Az nem kérdés.