– Na erre innom kell! – sóhajtok kiakadva, mire Sam kuncog egyet.

– De ezt senkinek sem mondhatod el! – mutat fenyegetően Dean.

– Aha persze, mert hinnének is nekem. – mondom gúnyosan, mire vissza vesz.

– Hány éves vagy? – kérdezi meg random Dean. Mit érdekli, két perce nyírt ki valamit, és most csak megkérdezi, hogy hány éves vagyok?

– 17 vagyok. – fonom össze a karjaimat magam előtt.

– Aha jó, akkor nem ihatsz! – kezd el parancsolgatni Dean. Hitetlenül fel nevetek.

– Dean! – szól rá a bátyára Sam.

– Már bocs, de nem én nyírtam ki két perce egy.. – probálok valami megfelelőt szót keresni arra az izéra.

– Keresztúti démon. – segít ki Sam.

– Szóval azt igen. – motyogtam.

– Kislány, meg mentettelek szóval ne akadékoskodj. – mondja gúnyos mosollyal Dean. Kislány? Igen, na jól van.

– Nekem dumálsz öregapó? – hajolok közelebb, majd bosszúlom meg a 'kislány' miatt, mire szúrós szemekkel néz rám.

– Nem kell megmenteni a seggem, hiddel én is megtudtam volna magamat. – kacsintok gúnyosan. Fel nevet, majd megszólal.

– Sammy asszem jobb lett volna, hogyha itt hagytuk volna a nagyságos kisasszonyt. – mutogat gúnyosan. – "Hiddel én is megtudtam volna magamat!" – vékonyítja el a hangját, mire fintorogva nézek rá.

– Befejeznétek végre? – kérdezi kicsit hangosan Sam, mire mindketten felé fordítjuk a fejünket. – Komolyan mintha, csak egy család lennétek. – sóhajt fáradtan, mire Deannel össze nézve vágunk egy fintort.

– Ch, még csak az kéne. – kezdek el nevetni, mire Dean is csatlakozik.

– Sammy, tudtam eddig is, hogy nem jó a humorod, de most már biztos vagyok benne. – paskolja meg a vállát mosolyogva, mire az említett amolyan "befognád" fejjel néz rá.

– Vissza kéne menned. – mutat az intézetre Dean.

– Kéne, de nem sok kedvem van úgy itt lenni, hogy nem is vagyok elmebeteg. – sóhajtok, majd beletúrok a hajamba ahol észre veszem az alvadt vérnyomát. Felsziszentek, mire kérdőn néznek rám. El veszem a kezem, mire meglátják a vért.

– Gyere. – ragadja meg a kezem Dean, és a elhúz, majd a kocsi hátuljából ki vesz egy vattát és egy fertőtlenítőt.

– Ez most kicsit csípni fog. – figyelmeztet, majd a vattát amin rajta van a fertőtlenítő, a fejemnek nyomja. Ismét felsziszentek.

– Neked van gyereked? – bököm ki a kérdést, mire elkezd nevetni.

– Nem nincs, miért kérdezed? – néz rám kérdőn összeráncolt homlokkal.

– Mert törődsz másokkal. – sóhajtok, mire elmosolyodik.

– Ez a munkám. – majd el veszi a vatta pamacsot, és eldobja.

– Sam hova lett? – nézek a helyre ahol még nem rég állt.

– Valószínű, hogy a holttestért ment be. – törli meg a kezét egy rongyban, majd amikor végzett a kocsiba dobja azt.

– Figyelem figyelem, egy beteg eltűnt, egy beteg eltűnt! – szólal meg a bemondó és ismétli meg az eltűnésem.

– Ó, hogy a rohadt életbe. – sóhajtok fájdalmasan lehunyva a szemem, majd Deanre nézek aki furán néz rám. – Mi van?

– Semmi, csak én is ezt szoktam mondani. – rántja meg a vállát, majd elindul vissza az intézetbe. Követem, mert nem igazán akarok egyedül maradni. Belépve meglátom, hogy a testet Sam húzza ki, Dean meg segít neki. Bedobják a kocsiba, a már kitekert fóliára, majd vissza jönnek.

– Asszem én megyek, mielőtt rá jönnek, hogy én tűntem el azt, még bedobnak a zárdába. – mutatok az intézetre és felnevetek.

– Köszönöm, hogy megmentettetek. – nézek megadóan, mire Dean önelégülten el vigyorodik.

– Nincs mit. – válaszolja mosolyogva Sam.

– Hát akkor viszlát! – intek, majd be szaladok az intézetbe.

•Dean szemszöge.•

– Sammy ez a lány akkor is fura, hogy már jobban ismerjük. – sóhajtok, majd beülök a kocsiba, Sam pedig követi tettem. 

– Szerintem meg jó fej, csak nehéz volt az élete valószínűleg. – néz rám komolyan, mire el nevetem magam.

– Ezt te sem gondoltad komolyan, ennek a lánynak csupán feltűnési viszketése van, ennyi az egész. – legyintek, majd beállítom a sebességet és gázra taposva kikanyarodok.

– Amúgy is, ha az anyja vagy az apja bezárta ide, akkor csak van benne valami zakkantság. – nézek Samre. 

– Te vagy zakkant. – sóhajt fáradtan, mire elmosolyodom.

– Na az meglehet. – biccentek.

– Holnap azért vissza kéne mennünk. – közli velem a tervét, mire értetlenül nézek rá.

– Minek? – húzom fel a szemöldököm. – Minek akarsz te vissza menni abba lepukkadt dili házba?

– Tudod meggyőződni, hogy nincs-e ott még valami. – emlékeztet Deanne esetére. Nos igen, megöltük a kopogó szellemet, de ez a démon is ott volt és akarta Deannet. Dehogy mégis miért, arról fingom sincs.