Bekopogtam Sam szobájába, és egy „szabad" után beléptem, majd megpillantottam amint felveszi a kabátját.

– Nem gondolod, hogy ez még kissé korai? – néztem kérdőn rá, mire rám mosolygott.

– Hidd el sokkal jobban vagyok, kis antibiotikum pár nap pihenés, és újra a toppon leszek. – mondta, majd felkapta a táskáját.

– Tény, hogy most már nem hasonlítasz egy hullára, de ha felszakad a varrat, akkor neked kampec. – néztem rá komolyan, mire csak megforgatta a szemeit és felsóhajtott.

– Mehetünk? – jelent meg az ajtóban Dean és kérdőn pillantott ránk, mire mindketten bólintottunk.

Végig haladtunk a folyósókon és a végén megpillantottunk pár zsarut, akik végezték a munkájukat. Épp egy holttestet fektettek bele a fekete hullazsákba, és zárták le azt. A férfi, akit lelőttem, még mindig a padlón volt. A körülötte lévő helyszínelők furcsállva, és értetlenül pásztázták a testet, valószínűleg az éles fogai és a hegyes karmai miatt. Kíváncsian olvasnám el a jegyzőkönyvet, amiben elmagyarázzák pontosan, mi is, ami a férfival történt és amiben próbálnak ésszerű választ keresni erre.

– Lépjünk le mielőtt észrevesznek minket, főleg engem. Én lőttem le a vérfarkas barátunkat, úgyhogy tiplizzünk, mielőtt még ezt ők is megtudnák. – súgtam oda fiúknak, akik egyetértően bólintottak.

– Nem hiányzik még a magyarázkodás, van elég bajunk. – mondta Dean.

Lefordultunk a másik irányba, és lementünk a lifttel. Mikor kiértünk a kórházból, mindannyiunkból kiszakadt egy sóhaj.

– Hé, ki parkolt be ilyen állat módjára a kocsimmal? – nézett ránk felváltva Dean, miközben a kocsit stírölte, ami tíz centire volt legalább a jelző vonaltól.

– Én voltam, de vészhelyzet volt és sietni kellett, úgyhogy ne legyél ennyire mérges. – tettem fel védekezően a kezeimet.

– Még jó, hogy neki nem mentél a táblának. – utalt arra, ami a kocsi előtt volt. Sammel lopva egymásra pillantottunk, és próbáltunk nem felnevetni. Ugyanis amikor ideértünk telibe neki mentem a táblának, és a féket kellett erősen nyomnom, ami miatt a kocsi kicsit ferdén állt be. Nem lényeges. Amikor hazaértünk már semmihez se volt energiánk, úgyhogy csak megnéztünk egy filmet közösen aztán lefeküdtem aludni.

°°°

Reggel a másik oldalamra fordultam át, amikor valamilyen oknál fogva kinyitottam a szemeim. Sam állt az ágyam előtt, Dean pedig az ágyam mellett guggolt, a szájában egy születésnapi trombitával, amit, amikor meglátta, hogy ébren vagyok azonnal megfújt.

– BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT! – kiáltották mosolyogva egyszerre, mire a duda hangjára ijedten riadtam fel az ágyamból. Ó, baszki el is felejtettem, ma van október 6-a vagyis a 18. születésnapom.

– Mi a franc.. Honnan tudtátok? –kérdőn néztem rájuk. Egyszer sem említettem nekik, hogy mikor van.

– Az legyen az én titkom. – kacsintott Dean. – Na, de nem is akárhány éves lettél, hanem 18. Úgyhogy úgy érzem, most már beléptél abba a korba – kezdte el drámaian, mintha csak annyit mondott volna „Anne öregszel" és felült az ágyamra. – Ahol megengedhetem neked, hogy egy kicsit elengedd magad. – nyújtotta felém a hatos sör packot, amiben a kedvenceim voltak benne.

– Én pedig úgy gondoltam örülnél neki, ha lenne valami, amivel megtudnád védeni magad, és ami tényleg a sajátod. – vett elő egy 1911-es coltot, aminek a kinézete Deanéhez hasonló volt. A különbség csak a barna színű nyele volt. Csillogó szemekkel szuggeráltam a pisztolyt.

– Ezt kettőnktől kapod egyébként. Csak tisztázom, hogy ne Sam kapja a nagyobb dicsőséget. – nézett rám komolyan, mire Sam fel sóhajtott én pedig elmosolyodtam.

– Azta, hát én erre most egyáltalán nem számítottam. Nem kellett volna, de tényleg. – kezdtem el zavartan nevetni. – Köszönöm, azt hiszem. – hajoltam oda, hogy megöleljem Deant.

– Szívesen. – ölelt vissza, és egy puszit nyomott a fejemre. Ezután Sam is az ágyamhoz lépett és a kezembe adta a pisztolyt, ami végre már a sajátom volt. Őt is meg öleltem, majd vigyorogva néztem a pisztolyomra.

– Na akkor ki az ágyból, még van számodra meglepetésünk. – mosolygott sejtelmesen rám Dean, mire felé kaptam a fejem és egy fintort küldtem felé. – Most mi van?

– Nem szeretem a meglepetéseket. – bújtam ki a takaró alól és belebújtam a mamuszomba, majd felvettem magamra a szürke köntösöm.

– Hidd el, ez tetszeni fog. – nézett rám magabiztosan. – Az az én köntösöm? – méregette az imént felvett ruhadarabot.

– Nem tudom, itt volt a szobába mikor beköltöztem, aztán azóta használom. – rántottam meg a vállam és elindultam az ajtóm felé, ahol Dean állt. Sam is követett ezért hárman álltunk egyhelyben. – Gondolom nem most akartok itt meglepni, úgyhogy mennék kávét inni. – pillantottam fel rájuk.

– Ja, persze. – engedett előre Dean. Végig mentünk a bunker folyosóján. Sam a szobájába ment, mi pedig a konyha felé vettük az irányt Deannel. Öntöttem magamnak kávét, majd leültem vele szembe és lassan elkezdtem inni. Dean az órájára pillantott, majd rám.

– Gyorsabban is ihatnád, mert időpontunk van egy helyre. Fél óra múlva indulunk.

– Hova megyünk? – vontam fel kérdőn a szemöldökömet.

– Ne kíváncsiskodj, mert hamar megöregszel. – felelte egy gúnyos mosoly kíséretében, mire kinyújtottam rá a nyelvem, és tovább ittam a kávémat.

– Legalább annyit mondj meg, hogy valami bulis hely? – néztem rá reménykedve, mire huncut mosolyra húzódott a szája.

– Ó, de még mennyire.

°°°

– Na nem. Ezt ellehet felejteni. – indultam vissza a kocsihoz, mire Dean megragadta a kezemet és visszahúzott. – Most komolyan, minek kell az a csillagok háborúja tetkó?

– Hogy ne tudjanak megszállni a démonok és hogy védve legyél. – mondta Dean és elengedte a karomat.

– Pontosan, ezért hoztunk ide. – pillantott Sam az üzlet felé, ahol szép nagy betűkkel világított a Tattoo felirat. – Mellesleg nem annyira rossz, mint amennyire számítasz rá.

– Igen, csak végig szúrja a mintát a tűvel, és kész is. – legyintett Dean lazán, mire rémülten pillantottam Samre.

– Dean, ezzel nem segítesz. – mondta Sam, mire Dean a tipikus, „Most meg mi rosszat mondtam" fejjel nézett rá.

– Én inkább haza mennék skacok, majd alkoholos filccel magamra rajzolom aztán adios. – indultam volna meg ismét, ha Dean be nem ráncigál az üzletbe.

– Dean! – szól rá a bátyjára Sam.

– Most mi van? Nem akar jönni, akkor majd én behozom! – vonja meg a vállát, majd tovább rángatna, mire kirántom a karom, és a könyökömmel véletlen hasba verem, aminek hatására Dean fájdalmasan összegörnyed. – Na most már, nem leszek kedves. – egyenesedett fel és meglökött előre.

– Na jó, elég volt! – állt közénk Sam. – Befejeznétek végre ezt a gyerekes viselkedést? – mutatott ránk mérgesen.

– De ő kezdte! – mutattunk egymásra egyszerre.

– Ahj, komolyan miért nem csodálkozok, hogy rokonok vagytok. – dörzsöli meg tehetetlenül a homlokát, mire hanyagul meg vonom a vállam és összefonom magam előtt a karjaim.

– Te! – szól rám Dean. – Ne flegmuljál! Az az én heppem. Most pedig légyszíves, fáradj befele, míg szépen mondom.

– Míg szépen mondod mi. Az előbb itt ráncigáltál, mint egy puját. – vettetem rá egy bunkó pillantást.

– Mert hisztis vagy, mint az anyád. – mutatott rám, mire tátott szájjal meredtem rá.

– Én komolyan, mindjárt haza megyek. – motyogta Sam fáradtan.

– Jó napot, ön Ms. Tanner? – jött elő egy végig tetovált pasas és kérdőn rám pillantott.

– Nem! – ráztam meg nemlegesen a fejem.

– Igen ő az. – mondta Dean egyhuzamba velem, mire csúnyán néztem rá.

– Nos, akkor szeretném kérni a mintát. – pillantott Deanre, aki elővette a zsebéből a lapot és a kezébe adta.

– Szíve fölött legyen itt.. – mutatta meg a sajátját, lehúzva a pólóját mire megértően bólintott. – De semmi tapi! – nézett rá fenyegetően Dean, mire a srác védekezően felemelte a kezeit.

– Akkor, ha készen állsz fel is feküdhetsz. – paskolta meg a tetováló széket, mire nyeltem egyet. Hezitáltam, hogy meginduljak-e, de aztán feladtam.

– Jó mit bánom én, egyszer élek. – vettem le a kabátom és felfeküdtem a székre.

– Ez a beszéd. – lépett a szék mögé Dean, Sam pedig a szék mellett támaszkodott a pultnál. Letoltam a trikóm pántját és teljesen elfeküdtem, mire Deant pillantottam meg amint lenéz rám mosolyogva. Oldalra néztem és Sam is egy bíztató mosolyt küldött felém. Ezzel aztán sokra megyek, de tényleg. Felsóhajtottam, mire a tetováló már a tűvel a kezében nézett vissza rám.

– Mehet? – kérdezte, mire félénken bólintottam. Először arra gondoltam, hogy jaj hát ez semmi, mert olyan érzés volt mintha csiklandoznák a bőrömet. Aztán jött a fekete leves. Elkezdte beszínezni a megrajzolt részeket, ami olyan érzés volt, mintha égne a bőröm. Fájt, de ellehetett viselni.

– Érzed ezt Sammy? Égő bőr. – súgta Dean az öccsének. – Ez a legjobb, amit egy vadász kaphat, egy tökös tetkó. – vigyorgott.

– Te pedig töketlen leszel mindjárt, ha nem fogod be. – vicsorítottam Deanre fájdalmasan, mire a mosolya egyből lehervadt, Sam pedig elkezdett kuncogni és a tetováló is megejtett egy mosolyt.

– Mindjárt kész lesz. – mondta Sam, mire elkezdtem örülni. Kezdtem megszokni a csípős, kissé égető érzést, már nem fájt annyira, mint mikor először ment végig a mintán. Még párszor átment rajta a fekete színező tűvel, és letörölgette valamilyen folyadékkal, miután végzett. Utána pedig a kezembe adott egy tükröt, hogy megnézhessem az alkotását.

– Hm, nem is rossz. – mondtam, miközben a tükörben szemléltem a frissen vart tetkóm. – Köszönöm. – adtam vissza a tükröt.

– Fasza lett. Mondtam én, hogy nem vészes. – paskolta meg a vállam Dean. Ezután a srác hidratáló krémet vitt fel a tetovált területre, majd egy vékony műanyag fóliával lefedte.

– Ha lehet legalább 5 órát várj a fürdéssel, és utána leveheted a kötést, de mindenképpen kend be ezzel a krémmel és utána hagyd levegőzni. – adta a kezembe azt a krémet, majd folytatta volna a monológját.

– Köszönjük, de a többit tudjuk. – szólt közbe Sam, mire a srác bólintott.

– Nos, akkor meg is volnánk. $35.75 szeretnék kérni. – lépett a pulthoz Sammel együtt, aki kifizette neki. Dean pedig felkapta a kabátom, és segített felvenni én pedig próbáltam nem a kötésre nyomni a kabátom, ahol a friss varrat volt. Utána pedig elindultunk a kijárat felé.

– Köszönjük, viszlát. – köszöntünk el, majd kiléptünk. Nagyot sóhajtottam.

– Többet ilyet nem, ezt most mondom! – néztem rá fenyegetően a testvérpárra.

– Igenis, főnökasszony. – mondta Dean katonásan, majd felnevettek Sammel az arckifejezésem láttán.

– És most hova? Ti parti állatok. – tettem zsebre a kezeimet és érdeklődve pillantottam rájuk. Dean mosolyogva nézett rám, majd összedörzsölte a tenyereit örömében.

– Megyünk sajtburgert, pitét és minden szart enni, ami belénk fér! – ravasz mosolyra húzódott a szám, mire Sam mosolyogva megforgatta a szemeit.

– Neked is muszáj lesz velünk enni sok-sok egészségtelen kaját, ezt most mondom! – jelentettem ki az említettnek rámutatva fenyegetően, mire védekezően feltette a kezeit.

– Szoktam én egészségtelen kaját enni, csak sosem látod. – kezdett el magyarázkodni.

– Szoktam én egészségtelen kaját enni, csak sosem látod. – utánoztam le gúnyolódva, mire fárandtan felsóhajtott. Elindultunk a szembe lévő Hardee's gyorsétterem felé. Már éppen oda értünk mikor is levegőingadozást véltünk felfedezni magunk mögül. Megragadta Dean vállát, aki 180 fokos fordulatot vett.

– Cas, te mit keresel itt? Valami baj van? – kérdezte a ballonkabátos férfitól. Elkezdtem mosolyogni Castielre, majd elé léptem.

– CASTIEL! – örültem meg neki és megöleltem. Éreztem amint a srácok mögöttem kérdő pillantást löveltek felém. Hát na, ő is családtag, még ha annyira nem is ismerem. – Jöttél ünnepelni mi? Te kis rafinált. – nevettem fel, mire Castiel furcsán fürkészett engem.

– Szülinapja van. – magyarázta meg a reakcióm Sam, mire Cas mintha megvilágosult volna.

– Boldog születésnapot Anne, viszont sajnos nem ezért jöttem. Egy komoly dologról van szó. – egyből lelankadt a mosolyom.

– Hogy egy rohadt szülinapot nem tudunk meg ünnepelni. – bosszankodott Dean, Cas szomorúan pillantott ránk.

– Sajnálom. Lilithről lenne szó, úgy látszik nem bír megmaradni egyhelyben. – rázta meg a fejét. – Remélem, hogy most haza fele igyekeztek, mert ezt jó lenne 8 szemközt megbeszélni. – suttogta és körül nézett, mintha félne, hogy valaki meghallja. Elkomolyodtam és enyhén bólintottam Deanéknek, akik mintha az engedélyemre vártak volna.

– Te haza tudsz minket dobni nem? – kérdeztem meg. – Tudod teleportálás meg ilyenek. Vannak szárnyaid nem?

– Hát ez most bonyolult, de inkább üljünk kocsiba. Már ott beavatlak titeket, és Deannek is lenne ideje lenyugodni. – néz az említettre komolyan.

– Tök mindegy már. – indult el a kocsihoz Dean. Mikor odaértünk kinyitotta nekem a hátsó ajtót majd beült előre, én pedig mögé. Castiel mellettem helyezkedett el, Sam pedig a bátyja mellett foglalta el a helyét.

– Mesélj, mi történt? – sóhajtott Sam.

– Hát ezt, hogy is kezdjem.. – igazította meg a nyakkendőjét. – Inkább csak egyszerűen kimondom. Lilith ki akarja szabadítani Lucifert a ketrecből. – Dean hirtelen lefékezett.

– HOGY MIVAN? – emelte fel a hangját.

×Itt is van az új rész. Remélem jól telt a karácsonyotok, és mindent megkaptatok amit csak szerettetek volna és rendesen etettek és a családdal néztétek Kevint.🤗🤪 Remélem a rész is elnyerte a tetszéseteket, hamarosan hozzom a folytatást.
Xoxo.❤️×