Másnap reggel a bunkerben valami iszonyú szagra ébredtem, olyan volt minta kigyulladt volna valami. Gyorsan felkaptam magamra a szürke köntösöm és ki siettem a konyha felé ahol az égett szag jött és meglepetten néztem Deanre aki épp egy ronggyal próbálta legyezni a füstöt.

– Te meg mi a szart csinálsz? – pillantottam rá kissé mérgesen és próbáltam ellegyezni az előttem lévő füstöt.

− Reggelit, vagyis az akart lenni, de odaégett úgyhogy maradunk a rendelésnél. – fintorral az arcán próbálta lekaparni az odaégett tojást, majd miután sikerült, berakta a mosogatóba a serpenyőt.

– Gusztusos. – jegyeztem meg gúnyosan, mire egy csúnya pillantást kaptam válaszul. Levettem a szekrényből a kávés bögrémet, majd oda csoszogtam a kávéfőzőhöz és benyomva a gombot vártam, hogy lefőzze azt.

– Jó reggelt! – jelent meg Sam kifáradva, sportos ruhában.

– Csak azt ne mond, hogy futni voltál ilyen korán. – pillantottam rá kissé könyörögve.

– Hidd el, sokat segít a vadászathoz. – nyitotta ki a hűtőt. – Mellesleg nektek sem ártana sportolni valamit, kissé szét vagytok csúszva. – felelte, majd a szokásos, undorító zöld trutymóját gurította le amit minden reggel megiszik.

– Még mindig nem tudom, hogy képes azt a szart meginni. – motyogtam Deanek, majd kikapcsoltam a csipogó kávéfőzőt és elvettem a bögrémet. Tettem bele cukrot és tejet, majd Sammel szemben fogaltam helyet és elkezdtem szürcsölgetni azt.

– Nem elég, hogy Dean szürcsölgeti a kávét, még te is. – pillantott gúnyosan Deanre, majd a laptopját felnyitotta és ismét elmélyült az internet világába ahogy mindig.

– És Samet ismét elvesztettük. – mondta Dean, miközben az elmosott serpenyőt törölgette, egyetértően bólintottam, majd oda vittem a bögrémet a mosogatóhoz. Épp mikor mentem volna a vissza a szobámba, kezdett elcsörögni valakinek a telefonja.

– Igen? – vette fel Sam a csörgő telefonját. – Áh, Jody mi a helyzet? – észrevettem, hogy az arca felderült, a bátyáéval együtt. Biztos ő is fontos személy.

– Hangosítsd ki. – szólt oda neki Dean, Sam pedig ígyis tett. – Szia Jody! Hogy vannak a lányok? – érdeklődött. Azon gondolkodtam, hogy vajon nekem is kéne mondani valamit, de aztán csak némán hallgattam a beszélgetést.

– Minden rendben van velük, élik az életüket, de most nem családi megbeszélés miatt hívtalak titeket. – komolyodott el a nő. – Úgy gondolom, hogy valami komoly dolog történt Lawrenceben, lehet egy Amara féle ügy ez. – mondta, mire Dean elkomolyodott. – Állatok pusztultak el eléggé durva módon, és az emberek se kímélték. Átküldök, majd pár képet, Sam neked kéne a segítséged itt is van egy ügy ami nem épp telefon téma és a gépes tudásod kellene.

– Rendben akkor, majd oda megyek és akkor Deanék addig nyomozgatnak. Később találkozunk. – nyomta ki a hívást Sam, majd Deanre nézett, amolyan tudod mi lesz most fejjel.

– Annevel akkor mi elmegyünk körülnézni, te pedig majd miután segítetté csatlakozol. – vázolta fel a tervet Dean, mire Sam helyeslően bólintott.

– Ú, végre megtudom ki ez az Amara. – dörzsöltem össze a kezeimet izgatottan, mire Dean rám nézett.

– Annyira ne örülj, és hidd el ha rajtam múlik amint meglátjuk Amarát téged hozlak haza! – felelte nem törődőm stílusban, mire durcásan pillantottam rá.

– Na itt vannak a képek. – nyomott rá Sam, hogy megnyissa, mire egyszerre fintorodtunk el a halott tehenek láttán amik valami undorító módon voltak kibelezve.

­– Lehet jobb is, hogy odaégett a tojás, mert szerintem visszajött volna. – mondtam Deanre pillantva.

– Itt vannak az emberek is. – nyitotta meg fintorogva Sam a másik képes albumot, mire Deannel egyszerre fordultunk el.

– Inkább kihagyjuk kösz. – veregette meg az öccse vállát, majd felém fordult. – Te velem jössz, mert szeretnék valamit mutatni. – intett a fejével, hogy kövessem. Befordultunk egy számomra ismeretlen folyósóra, majd ott lementünk a lépcsőn, ahol egy pinceszerű részhez értünk.

– Jé, itt még nem is jártam. – néztem körül. – Miért nem itt van a kocsi? Ez egy kis garázs rész.

– Mivel mostanában állandóan rohanunk, ezért felesleges lenne beállni ide. Inkább a viharos időkben szoktam, de most nem ez a lényeg. Gyere. – nyitotta ki a sarokban lévő ajtót és előre engedett. Belépve a helyiségbe egy nagy lőtér fogadott.

– Mi féle hely ez, hogy egy lőtér is van itt? – kérdeztem érdeklődve.

– Ez kérlek szépen a betűvetők bunkere, de a nagyapánk is tagja volt ezért mi vagyunk az örökösök. – nézett végig a helyiségen, majd az egyik fegyvert levette a falról és beáll az egyik táblával szemben és hármat lőtt. Mindegyik tökéletesen eltalálta a céltáblán lévő jel közepét. – Ezt kellene neked is tökéletesítened. – adta a kezembe a pisztolyt.

– Én örülök ha egyáltán beletalálok. – bámultam még mindig Dean tökéletes lövését.

– Ne gondold túl, csak mérd fel a távolságot, céloz és lőj. – adta a tanácsot, mire bólintottam. Fel emeltem a pisztolyt, majd Deanre hallgatva a bal szememet behunyva mértem ki, a távolságot és lőttem.

– Fasza vagy, de lehet kezdők szerencséje, még hármat próbálj. – fonta keresztbe a karjait, én pedig felvettem ugyanazt a pózt és elismételtem azt amit az előbb csináltam. Egy bement középre, a másik kettő apró távolsággal ment mellé.

– Tényleg fasza vagyok. – vigyorogtam Deanre.

– Volt kitől örökölnöd. – motyogta csendesen apró mosollyal, amit én nem igazán értettem.

– Mi? – felvont szemöldökkel néztem rá.

– Semmi. Na most próbáld meg ezt az ember alakú figurán. Találd el a fejét. – biccentett a másik céltáblára, odamentem és a már megtanult taktikát alkalmazva lőttem. Mindegyik majdnem egy helyre ment.

– Na ezt figyeld kisanyám. – fújtam meg a pisztoly tetejét, mire Dean megforgatta a szemeit.

– Annyira ne bízd el magad, élesbe nehezebb. Ott az éledetért lősz. – vette ki a kezemből a pisztolyt majd megtöltötte és elrakta a hátsó pisztolytokjába.

– Én mikor kapok fegyvert? – néztem rá vigyorogva.

– Majd ha szükséged lesz rá. – a vigyorom eltűnt a megszólalására. – Na menj készülődj, mert lassan megyünk. – biccentett az ajtó felé.

– Jó, de útközben bemegyünk kajálni valahova! – jelentettem ki, mire Dean bólintott.

°°°

Épp megérkeztünk a motelhez ahol lepakolunk, Dean elment kajáért a szomszédos étterembe, én pedig a szobába pakolom le a laptopot és a fegyvereket. Megpillantottam egy fényesen csillogó pisztolyt, mire óvatosan körülnéztem a szobán.

– Dean nincs itt, úgyhogy nem láthatja, hogy én ezt most.. – emeltem fel a fegyvert. – elrakom a zsebembe. – megnéztem, hogy van-e elég golyó benne, utána pedig a zsebembe tettem. Felnyitottam a laptopot és elkezdtem keresni cikkeket a helyi történésekről, amikor is Dean benyitott szatyorral a kezében. – Gyors voltál. – pillantottam rá.

– Nem voltak sokan. Hoztam sajtburgert.. – kezdte el kipakolni az asztalra. – sok sültkrumplit, rántott csirkét és ami a legfontosabb...

– Pitét. – csillant fel a szemem az asztalra rakott, becsomagolt pite láttán.

– De felezzük, mert csak egy volt. – szögezte le, mire kissé duzzogva bólintottam. – Itt vannak az üdítők is. – tette ki a két féliteres üveg kólát, majd leült elém és elkezdte enni a sajtburgert amit én is követtem.

Miután végeztem az evéssel, megmutattam Deannek a cikket, ami arról szólt, hogy egy veszett medve tépett szét egy nőt.

– Na most kéne Sam, hogy betörjünk a rendőrségi aktába mert én csak a kamerákat tudom feltörni. És mert nincs kedvem most elfurikázni a rendőrségre és sötétedik is. Ha csak te nem vagy hacker szakértő akkor várnunk kell. – fordította felém a laptopot.

– Valójában tudok egysmást. – mondtam, mire meglepetten nézett rám. – Most mi van? Egyszer bekellett törnünk az iskola adataiba, mert az egyik szemét tanár elírta a barátnőmek a jegyét, és megbukott volna. Átírtuk a bizonyítványt még mielőtt látta volna a diri. – rántottam meg a vállam.

– Akarom én tudni, hogy jutottatok be az igazgatói irodába? – kérdezte, mire nemlegesen megráztam a fejem. Majd Dean felállt és mögém lépett, majd a székemen támaszkodva figyelte, hogy mit csinálok. Felmentem egy szerverre, beírtam a helyi rendőrség nevét, és rákattintottam, majd próbáltam bizonyos kódokat beütve belépni a rendszerükbe, ami sikerült is.

– Nekem is megkéne ezt tanulni. – motyogta döbbenten. – Ott van a heti akta, menj rá. – mutatott rá, mire úgyis tettem.

– Fúj, ez undorító. – fintorodtam el a halott nő képén, amin a nőnek a nyaka konkrétan ki volt tépve. Megnéztük az előző áldozatok képeit is.

– Szerintem ez nem Amara, se semmilyen démon, ez vámpír lesz. – mondta, majd a fegyveres táskához lépve kivette a kis machete kést.

– Lehet, de akkor miért vannak halott tehenek. A vámpírok embert esznek nem állatot, és amúgyis sok az emberi hulla, miért ettek volna tehenet? Ebben nincs összefüggés. – gondolkodtam el.

– Ki tudja mi az új szokásuk, de már láttam vámpír harapást és az úgy néz ki. – mutatott a képre.

– Jó lehet, de akkor is ez egy csapda. Csak egy vadász kapná fel a fejét arra, hogy halott tehenek vannak kibelezve, emberekkel együtt. – hajtottam le a laptopot.

– Csapda vagy sem, ezt akkor is elkell intéznünk. – nyújtott felém egy machetét, mire azt értetlenül vettem el.

– Most akarsz oda menni? – kérdeztem furcsálva.

– Igen, mert fényes nappal nem vadásznak. Ilyenkor a legveszélyesebb az igaz, de ők is ilyenkor vannak veszélyben. – nyitotta ki az ajtót, majd intett, hogy menjek előre. – Úgyhogy könnyen megölhetőek a rájuk rontunk a meglepetés erejével.

– És hova kéne mennünk? – érdeklődtem.

– A közeli erdőben, mert ahogy láttam különböző helyen csaptak le, és ez az utolsó olyan hely ahol nem történt semmi. Szóval itt lesznek. – biccentett távolba ahol valószínűleg az erdő van. – Egy a lényeg, a matchetét ne veszítsd el.

– Igen tudom, mert akkor végem. – forgattam meg a szemeim. – Meg vagyok lepődve, hogy most viszel magaddal.

– Szerintem nem lesznek sokan a halottakból kiindulva, max négy vámpír. Erre már készen állsz, és hármat úgyis én nyírok ki. – nevetett fel gúnyorosan, mire belecsaptam a vállába. Besétáltunk az erdőbe ahol én próbáltam felmérni a terepet, hogy nincsenek-e itt vérszívók.

– Dean, nekem nincs jó érzésem. Menjünk vissza szerintem. – intettem a világosság felé, mire csak lepisszegett.

– Hallgasd. – tátogta nekem, mire fülelni kezdtem. Olyan volt mintha valaki végig rohanna az erdőn, vagyis pontosan valakik. Hirtelen valaki kiugrott az egyik bokor mögül és Deanre támadt, mire azzal próbáltam segíteni neki, hogy a vérszívó fejét levágtam. Utána gyorsan felsegítettem.

– Guggolj le! – lendítette a machetét, mire gyorsan leguggoltam Dean pedig levágta a mögém osonó vámpír fejét.

– Kettő már megvolt. De vajon hányan lehetnek? – kérdeztem és közben végig néztem az erdőn, majd újra Deanre pillantottam. – Vigyázz! – szóltam, de már késő volt hátulról leütötték én pedig egyedül maradtam.
– Bassza meg!