𝕃. 𝕋.

A hold még jócskán ott terpeszkedett az égen, mikor megszólalt a telefonom. Először szinte fel sem fogtam, hogy mi ad ki olyan fülsüketítő zajt, majd ahogy lassan realizáltam, egyből a telefonom felé nyúltam. Erős fénye szinte megvakított, így csak nehezen tudtam leolvasni az engem hívó személy nevét. Niall. Mi a francot akar éjjel két órakkor?

- Niall...tudod te hány óra van? – szóltam bele, az álmosságtól kissé rekedt hangon.

- Louis! Hál' Istennek! – sóhajtott fel megkönnyebülten, kissé fura hanggal. Összevont szemöldökkel vártam, hogy folytassa, de mivel ez nem történt meg, így rákérdeztem.

- Ni, miért hívtál?

- Borzalmas rémálmom volt! – csuklott el a hangja. - Azt...szóval azt álmodtam, hogy...elcsaptak. Mármint téged! És borzalmas volt, Lou! Annyira valóságos volt. Azt hittem, hogy tényleg elvesztettem a legjobb barátom és...és...

- Hé, Niall! – szóltam közbe, még mielőtt elsírná magát. - Itt vagyok, és kutya bajom. Nem csapott el semmi, még tök élő vagyok. Nyugodj meg, rendben? Ez csak egy álom volt, semmi valóság alapja nincs.

- Tudom de...akkor is olyan élethű volt. – szipogott.

- Figyelj...menj és egyél meg egy szendvicset, aztán feküdj vissza aludni. Velem minden rendben, oké? – tanácsoltam, tudván, hogy a kaja mindig megnyugtatja Niall-t.

- Köszi, Lou. – a hangján hallottam, hogy mosolyog, és ez engem is mosolygásra késztetett. - Jó éjt! – és még mielőtt válaszolhattam volna, rámcsapta a telefon.

Kuncogva megráztam a fejem, majd visszabújtam a meleg takaróm alá. Tulajdonképpen jól esett, hogy valakinek ennyire fontos vagyok. Valaki képes sírni értem, aki nem az anyám. Tudtam, hogy a fiúkra bármikor számíthatok, de egyszerűen sose fogom megérteni, hogy miért nem dobtak még ki a bandából. Hisz ők százszor tehetségesebbek nálam, ezerszer helyesebbek. Én csak egy nyomorék vagyok, aki a saját barátaiban sem bízik annyira, hogy elmondja a múltbéli sérelmeit, aki csak folyton bőg, és egyszerűen azt sem érdemli meg, hogy éljen. Szomorú, de ez az igazság.

Egy árva könnycsepp végigurult az arcomon, végül a párnámon landolt. Nagyon sóhajtottam, majd lehunytam az íriszeim, reménykedve abba, hogy újra megtalál az álom.

– – –

A húgom beszámolóját hallgattam a tegnapi napjáról a barátnőjével, miközben a kanapén ültünk, én pedig épp a haját fontam. Még anya tanította, amikor Lottie-nak valamilyen megszállottsága volt így hordani a szőke haját, de anyának nem mindig volt rá ideje, így megtanította nekem is. Szerencsére Lotts már elhagyta ezt a fajta stílusát, így már csak ritkán kéri, hogy fonjuk be neki, vagy ha nagyon unatkozom, én kérem meg őt, hogy engedje meg. Természetesen csak kivételes emberek nyúlhatnak a hajához, aki én, anya, Carla - akivel rendszerint fodrászosat játszanak - és a fiúk. Harry és Zayn nagyon sokszor megdícsérik, hogy milyen szép hajkoronája van, így persze a húgomnak egyből a kedvenceivé váltak.

Miután befejeztem a fonatot, összekötöttem a végét és hagytam, hogy Lottie felszaladjon babázni, ugyanis már épp befejezte a monológját. A tévében semmi érdekes nem ment, így csupán csak valamilyen alapzajként volt bekapcsolva. Anya még alszik, hisz tegnap nagyon hosszú éjszakája volt, rengeteg baleset történt. Mondjuk ez nem meglepő Londonban.
A konyhába sétáltam, és gondoltam meglepem anyát valami reggelivel. Mivel a főzőtudományom borzalmas, így a klasszikus pirítós, bacon, tükörtojás kombónál maradtam. Két szelet kenyeret betettem a pirítós sütőben, aztán egy serpenyőbe öntöttem egy kis olajat, amit a gázra téve vártam, hogy felmelegedjen. Amint ez megtörtént, óvatosan belehelyeztem a bacon szeleteket és ropogósra sütöttem őket. Ráhelyeztem őket egy tányérra, és melléjük tettem, a már ugyancsak készen lévő pirítósokat. A hűtőből kivettem két tojást, amiket feltörve a serpenyőbe ütöttem. Miután azok is megvoltak, elzártam a tüzet és tányérra raktam. Elégedetten néztem a kreálmányomra. Egy pohárba töltöttem narancslevet, majd mindent egy tálcára helyezve sétáltam fel anya szobájához. Halkan kopogtam és reménykedtem, hogy már fent van, és nem fogom felkölteni. Szerencsémre elhangzott egy fáradt "gyere". Kinyitottam az ajtót, majd a tálcával egyensúlyozva lépdedeltem az ágyig.

- Mit csináltál, hogy ágyba kapom a reggelit? – nézett rám gyanúsan, mire elnevettem magam.

- Semmit. Csak megérdemled. Annyi mindent teszel értünk anya, úgy gondolom ez a legkevesebb, amit én tehetek érted.

Anya kissé meghatódva, fülig érő szájjal nézett rám, míg én az ölébe helyeztem a tálcát.

- Annyira jó gyerek vagy, Boo. Nagyon szeretlek, ugye tudod? – húzott magához egy szoros ölelésbe.

- Persze, hogy tudom. Én is nagyon szeretlek. – szorítottam magamhoz, mintha bármelyik percben eltűnhetne.

- Köszönöm a reggelit. Elég tűrhetően néz ki, hogyhogy még egyben van a lakás? – viccelődőtt, miután elváltunk egymástól.

- Ha-ha. – forgattam meg a szemem, mire anya felnevetett. Olyan volt, akár egy angyal.

– – –

Mivel ma anya nem kellett bemenjen dolgozni, így eldöntöttük, hogy elmegyünk hármasban fagyizni. Persze én talpig felszerelkezve sétáltam mellettük, hogy még csak véletlenül se ismerjenek fel, ugyanis ez a nap csak a hármunkké. Lottie boldogan nyalogatta vaníliás fagylaltját, míg mi anyával a szokásos meggy-csokoládé kombónknál maradtunk. Sétáltunk a Temze partján, miközben régi emlékekről beszélgettünk. Rég voltam ilyen boldog, mint most. A sok stressz, megfelelési kényszer, próbák, turné és a menedzsment, teljesen kikészített. Jó volt kissé feloldódni.

- És? Dolgoztok már új dalokon? Esetleg albumon? – kérdezte anya.

- Egyelőre még nem. Most kiszeretnénk pihenni ezt sok munkát. Illetve nekem van néhány dalszöveg részletem, de még semmi konkrét. – magyaráztam.

- Szerintem az utolsó albumotok lett a legjobb. A Night Changes a kedvencem! Olyan vicces a videóklipje. – kuncogott fel Lottie, mire anyával mi is követtük cselekedetét.

- Nos...örülök, hogy elnyerte a tetszésedet. – borzoltam össze a haját, mire bosszúsan nézett rám. Felnevettem, mire még mérgesebben próbált nézni. Persze nem jött össze, hisz leginkább egy mérges kiscicára hasonlított.

Ezek után Lottie előre szaladt, hogy megnézhesse a kacsákat, mi pedig lassan sétáltunk mellé anyával. Leültünk az egyik padra, majd onnan néztük, ahogy a húgom arra vár, hogy megtudjon simogatni egy kis jószágot.

– – –

Az alvó Lottie-val az ölembe léptem be a házunkba. Kilencre értünk haza, ugyanis még bementünk egy játszóházba, ugyanis Lotts szinte sírva könyörgött anyának, hogy menjünk be.
A cipőim levéve sétáltam fel a húgom szobájába, hogy óvatosan az ágyára helyezzem. Gondosan betakargattam, majd egy puszit nyomva a fejére, kisétáltam onnan.

Fáradtan dörzsöltem meg az arcomat, majd csoszogtam vissza a konyhában tartozkodó édesanyámhoz. A gáztűzhely előtt kavargatott valamit.

- Már készítem a vacsorát, maximum még húsz perc. – tájékoztatott.

- Nem vagyok éhes, de majd reggel megeszem a részem.

- Ettél ma egyáltalán valamit azon a fagyin kívül?

- Igen, anya, ne aggódj. – nyomtam egy puszit az arcára. Gyanúsan méregetett, és bár kétlem, hogy elhitte, a fejét ingatva folytatta a vacsora készítését. - Segítsek valamit?

- Nem kell, menj csak fel.

- Rendben. Jó éjt! – válaszát meg sem várva mentem ki a konyhából, majd sétáltam fel a szobámba.

Az alvós cuccom felkapva mentem a fürdőbe, hogy tisztálkodhassak. Miután bezártam az ajtót, vetkőzni kezdtem. Aztán megtettem a legrosszabbat. Belenéztem abba az átkozott tükörbe!
Undorodtam a látványtól. Szemeim alatt mély táskák húzódtak, arccsontom undorítóan kilátszott, borostám több napos volt, így úgy döntöttem fürdés után legalább ezen javítok. Hajam össze-vissza állt, legszivesebben kitéptem volna az egészet, íriszeim pedig már túlon-túl kékek voltak. Idegesített. Utáltam, ahogy kinéztem.

Sós cseppek folytak végig az arcomon. Már megint sírok, mint egy kibaszott kisgyerek! Erőszakosan töröltem le könnyeimet, majd sietősen beléptem a zuhanyfülkébe. Végig az üveggel szemeztem, még véletlenül se néztem végig magamon mégegyszer, hisz félő volt, hogy elhányom magam.

Monoton mozdulatokkal szálltam ki, majd törülköztem meg és öltöztem fel. Gyorsan fogat mostam, és a borotválkozást hagyva a picsába, rohantam be a szobámba. Nyakig betakaróztam, s szorosan lehunytam a szemeim, remélve, hogy minél hamarabb sikerül elaludnom.

---------------------------------------------------------

boldog mikulást babáák!💕🎅