𝕃. 𝕋.

Finom illatokra ébredtem, ami furcsa volt ennyi hónap után, hisz eddig Niall kiabálására keltem szinte mindig.
Nagyot nyújtózva ültem fel az ágyamba. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból, majd lassan lecsoszoktam a konyhába, ahol anya sürgött - forgott.

- Jó reggelt. – köszöntem álmosságtól rekedtes hangon.

- Neked is, kicsim. – lépett hozzám, majd egy puszit nyomott a homlokomra. - Hogy aludtál?

- Nagyon jól. Jó volt végre a saját ágyamban aludni.

- Örülök neki. – mosolygott rám, majd miután leültem, elém rakott egy tányért, amin rántotta gőzőlgött. Csillogó szemekkel néztem az előttem lévő ételre, majd egyből neki is kezdtem.

- Kicsim, nekem ma be kell mennem dolgozni, lehet későn jövök, kérlek vigyázz Lottie-ra. A hűtőben még maradt a tegnapi ebédből, nyugodtan egyétek meg. Remélem vacsorára hazaérek, ha pedig nem, akkor rendelj valamit. – magyarázott, miközben pakolászott a táskájába.

- Okés. Jó munkát, anya. – adtam egy puszit az arcára, majd betettem a tányérom a mosogatógépbe.

Miután anya elment, leültem a kanapéra, és azt bekapcsolva kezdtem el keresni valami normálisat. Ám egyedül a Transformers tűnt annak, így azt kezdtem el nézni. Teljesen beleéltem magam, így meg sem hallottam, mikor a húgom lejött a lépcsőn, majd megállt mellettem.

- Éhes vagyok. – nagyot ugorva néztem rá, kezemet a szívemre szorítva, remélve, hogy az nem fog kiugrani a helyéről.

- Jézusom Lotts, a frászt hoztad rám! – hunytam le a szemeim, majd újra felnyitottam kékjeim. - Egyébként neked is jó reggelt. – forgattam szemet, miközben felálltam és a konyhába sétáltam, Lottie-val a nyomomban.

- Igen azt, de éhes vagyok. Mi a reggeli? – ült le az asztalhoz s kíváncsi tekintettel nézett rám.

- Anya készített rántottát. – tettem elé az említett ételt, mire megköszönve enni kezdett.

A hűtőhöz lépve kivettem a narancslevet, majd töltöttem magamnak és Lottie-nak is. Leültem a húgommal szembe, s a telefonom elővéve néztem meg az értesítéseim. Niall legalább húsz képet küldött a vacsorájáról, a desszertjéről és a reggeliéről. Nem is beszélve a többi kajáról, amit evett. Kuncogva reagáltam a szőkének, aki ezt követően arról kezdett ecsetelni, hogy milyen szép lány ült mellette a repülőn, ám sajnos foglalt volt. Szegény ír srác sosem volt valami szerencsés a lányok terén, pedig egy rendkívül szerethető fiú.
Liam is írt egy pár sort valamilyen filmről amit megnézett, de igazából már az első két sornál elveszetettem a fonalat. Harry és Zayn nem írtak, de gyanítom, hogy ők még ilynekor nagyba huzzák a lóbőrt.

Miután Lottie befejezte a reggelit, visszasétáltunk a nappaliba, ahol már valamilyen Barbie mese ment, aminek persze Lottie egyből megörült.

- Most tudod mi fog történni? Roe rájön, hogy az a zöld ruhás néni az anyukája, és énekelni kezdenek. – mesélte a húgom fülig érő szájjal, mire én is elmosolyodtam. Valóban úgy volt, ahogy Lotts mesélte, amikor pedig énekelni kezdtek, Lottie is velük dalolászott. Annyira aranyos volt.

A mese után Charlotte teljesen a hatása alá került, ezért kitalálta, hogy játszuk el a rajzfilmben történteket. Aha, ez tök jó, csakhogy semmire sem emlékszem. Az megvan, hogy a végén a csaj meg az a csávó összeházasodtak.

De mivel a húgomnak nem tudok nemet mondani, így természetesen beleegyeztem. Míg ő valami harcegnős ruhát vett fel magára, addig én csak simán felvettem valami kényelmeset, hogy ne pizsamában kelljen lennem.

- Na, az lesz, hogy ezek itt – mutatott a plüssökre a kezében - lesznek Tika, Azul és Sagi. És ők lesznek a barátaim. – elmesélte az egész kis tervét, én pedig csak reméltem, hogy megtudok jegyezni mindent.

– – –

Miután Lottie-val befejeztük a játszást, ő leült tévézni, én pedig kiültem a kertbe a gitárommal és a dalszöveges füzetemmel együtt. Reggel óta megvan egy apró kis részlet a fejemben, de valahogy nem tudom dalba foglalni.

" Az árnyékok azzal a fájdalommal jönnek, ami elől elfutsz "

Hogy a jó istenbe foglaljam ezt dalba?

Próbáltam elkezdni, vagy folytatni, ám mind csak hülyeség lett. Valahogy egyik szöveg sem illet ahhoz a mondathoz, és egyiket sem éreztem igazán jónak. Egyikben sem voltak benne az érzéseim.

Egy nagy sóhajtás közepette dőltem hátra a fűbe, majd az eget kezdtem el kémlelni. Kivételesen egy esőfelhő sem csúfította el a szép, kék eget s takarta el a napot.
Szemeimet lehunyva pihentettem, s élveztem a meleg napsugarakat.

Miután meguntam a kint ülést, a cuccaimat felkapva indultam vissza a házba, ahol Lottie már a tv előtt rajzolgatott valamit. Nyílt titok, hogy a húgom nagyon szépen rajzol. Ha Zayn itt van, akkor például mindig együtt rajzolnak, amik aztán Lotts falán kapnak helyet.

Nem is zavarva őt, mentem halkan a szobámba, ahol visszaraktam a füzetem és a gitárom a helyére. A telefonom egy csippanással jelzett, hogy üzenetem érkezett, mire kíváncsian nyúltam a készülék felé és oldottam fel.

Csak anya volt az, hogy minden rendben e, mire megnyugtattam, hogy természetesen minden oké.

- Louis! Louis! – rontott be a húgom, egy lappal a kezében. - Nézd! – mutatta felém a kész művét, melyen én és ő szerepeltünk. Szemeimbe könnyek gyűltek, majd szorosan magamhoz öleltem Lottie-t. - Neked csináltam.

- Köszönöm, picúr! Gyönyörű lett. – adtam egy puszit a fejére.

Lottie mindigis fontos szerepet játszott az életemben. Bár sokkalta kisebb nálam, mégis mindig tudta, hogy hogyan vidítson fel. Mindig tudta, mikor van rossz kedvem. Olyankor mindig odajött hozzám, szorosan megölelt és elmondta, hogy szeret. Ettől persze egyből megnyugodtam, majd együtt megnéztünk egy Tom és Jerry maratont.

– – –

Mint kiderült, sajnos anya nem tudott hazajönni vacsorára, így Lottie-val elmentünk a mekibe, és egy jó nagy adag kaját rendeltünk. Bár annak nagyját inkább Lottie ette.

Miután hazaértünk, Lotts elszaladt fürdeni, később pedig aludni. Én is már az ágyamba feküdtem, ám álom nem jött a szememre.
Még mindig az a hülye mondat járt a fejembe, amiből biztos vagyok, hogy valamikor megszületik egy egész dal. Csak kis idő kérdése.