05

𝕃. 𝕋.

Feszengve ültem a helyemen. Utálok az ablak mellett ülni. Zavart voltam. Főként azért, mert Jessica a hátam mögött ült. Egyszerűen csak kényelmetlen volt ez az egész helyzet.

- Szia! – ült le Eliza, kedves mosollyal az arcán.

- Szia! – köszöntem vissza, viszonozva gesztusát.

- Feszültnek tűnsz. – méregetett, mire zavartan elnevettem magam.

- Nem éppen szívelem a repülőutakat.

- Oh, vagy úgy. Ha ez megnyugtat, én sem. – értékeltem a segítségnyújtását, csakhogy sajnos ez most nem sokat tudott rajtam segíteni.

Egy stewardess felvilágosított minket, hogy mikor mit kell tenni meg stb, majd bekapcsolhattuk az öveinket.

- Minden rendben lesz Louis, itt a kezem. – nyúlt előre Liam, mire kétségbeesetten kaptam hatalmas mancsa után. Szemeimet összeszorítottam, sőt Liam kezét is olyan szorosan fogtam, hogy azt hittem eltöröm. De Li egy szót sem szólt, csendben tűrte.

Miután sikeresen felszálltunk, szerintem én voltam az első aki kikapcsolta azt az átkozott övet. Lassan elengedtem Liam kezét, és egy hálás mosollyal illettem, amit ő viszonzott.
Tekintetem az ablakra tévedt, amitől egyből hányingerem lett. Hiába volt szép az onnan látható táj, engem inkább csak megrémített.

- Szeretnél helyet cserélni? – ajánlotta fel kedvesen a mellettem ülő lány, de én csak nemlegesen megráztam a fejem. Senkit se szeretnék zavarani, csakmert nekem nem jó valami. Inkább szenvedek csendesen. - Biztos vagy benne? – kérdezte újból, mire én csak bólintottam egyet.

- - -

Valamilyen okból kifolyólag sikerült elaludnom. Fejem alatt valami puhát éreztem és egy kellemes, rózsa illatú parfüm kúszott az orromba. Amint kicsit éberebb lettem és rájöttem, hogy tulajdonképpen mi is történt, szemeim egyből kipattantak és szinte felszöktem a helyemről.

- Ne haragudj kérlek, én...én csak elaludtam, fogalmam sem volt, hogy mit csinálok, én...

- Hé, semmi baj! – mosolyodott el kedvesen. Szemeibe nézve, egyből nyugodság fogott el. - Semmi baj nem történt, elaludtál, valahogy a vállamon kötöttél ki, ennyi. Nem a világ vége, ne gondold túl.

- Én...tényleg sajnálom. – hajtottam le a fejem, mire Eliza a mutató és hüvelykujjával megfogta az állam s felemelte a fejem.

- Mondtam, hogy nincs gond. Ha mégegyszer bocsánatot kérsz, én esküszöm neked, hogy kiugrom a repülőből. – ijedt ábrázatomat látva felnevetett. Édesen csilingelő nevetése engem is arra késztetett, így már ketten röhögtünk, mint két hülye.

Mellette valahogy máshogy éreztem magam. Sugárzott belőle a pozitivitás. Szemei ragyogtak, az arcán mindig — vagyis amióta én "ismerem" — mosoly ül, kedvesen beszél mindenkivel és segítőkész. Kétszer is segített már rajtam, így kötelességemnek érzem viszonozni valahogyan.

- Mi a jókedv tárgya? – nézett ránk Niall, aki Eliza másik felén foglalt helyet.

- Igazából még mi sem tudjuk. – adta meg a válasz Eliza. Niall furcsán nézett ránk, majd egy vállrántással lerendezte a dolgot.

Az út további részében Liza-val beszélgettünk mindenféléről. Kiderült, hogy most fog beköltözni az új lakásába, ami egy nagyon szép és csendes helyen van. Beszélgettünk kicsit a bandáról meg a turnéról, Eliza pedig azt mondta, hogy majd meghallgatja pár számunk.

Miután a repülő leszállt — ami miatt ismét majdnem eltörtem Liam kezét — egy nagy öleléssel elváltunk Eliza-tól, majd egymástól is. Niall-t egy kicsit jobban megszorongattuk, hisz ő csak egy napot marad Londonba, majd utazik haza, Írországba.

Mikor a taxi megállt a nagy fehér házunk előtt, a szívem gyorsabban kezdett el verni s arcomon egy óriási mosoly kapott helyet. Végre láthatom anyát és Lottie-t.

Megköszöntem a sofőrnek az utat, majd kifizettem s a csomagjaim kivéve a csomagtartóból, már el is indultam az ajtónk felé. Anya, mintha csak érezte volna, hogy most érkezem, kinyitotta az ajtót, és mosolyogva várta, hogy odaérjek. Ám én már nem bírtam tovább, a csomagajaim ledobva szaladtam ölelő karjai közé. Lehet az én koromba már gáz, de édesanyám ölelése számomra mindig is egy másik otthon lesz.

- Annyira hiányoztál, Lou-Lou. – simogatta a hátam, miközbe egy puszit nyomott a fejem búbjára.

- Te is anya, nagyon. – szórítottam mégjobban magamhoz.

- Louuuu! – hallottam meg a húgom hangját, aki épp akkor szaladt le a lépcsőn.
Szőke haja egy nagy copfba volt felkötve a feje tetején, a rajta lévő rózsaszín ruhát pedig még tőlem kapta.

- Szia, picúr! – kaptam fel az ölembe, mikor hozzánk ért.

- Már nem is vagyok picúr! Nagy lány vagyok! – fonta össze a karjait durcásan, mire felnevettem és egy puszit nyomtam az arcára.

- Nekem mindig picúr leszel!

- Gyere, biztosan éhes vagy. – invitált anya, én pedig Lottie-val a kezembe indultam a konyha felé.

- Lou, kint vannak a cuccaid. – mutatott Lottie, kifele az ablakon át.

- Basz...basszusgitár! Behozom őket. – tettem le Lotts-ot az egyik székre, majd kimentem a csomagjaimért. Miután behoztam őket, visszamentem a konyhába, ahol már tálalva volt az anya által főzőtt ebéd. - Ez már annyira hiányzott. – sóhajtottam fel, miután megéreztem a leves ízét.

- Pedig olyan menő helyeken szoktál enni. Az ilyen csillagos hotelekbe biztosan nagyon finom a kaja. – nézett rám értetlenül a húgom, mire felnevettem.

- Az igaz, hogy finom, de azért a hazai étel a legjobb. Majd meglátod. – pöcköltem meg az orrát, mire bosszúsan nézett rám.

– – –

Lottie-val megnéztem valami Disney mesét, hisz nálunk már szokássá vált, hogy ha egy hosszú útról hazajövök, megnézek vele egy mesét. Mivel a film vége fele elaludt, a karjaim közé vettem s felvittem a szobájába. Puha ágyába betéve, jól betakartam, majd adtam egy puszit a homlokára. A kis éjjeli teknősét, ami világít, bekapcsoltam, majd kiléptem a szobájából.

- Menj pihenj le te is. Fáradt lehetsz, kicsim, majd holnap mesélsz. – észre se vettem, hogy anya ott állt az ajtóban. Puha keze végigsimított kissé borostás arcomon, mire elmosolyodtam. Anya egy "jó éjszakát" után, elvonult a saját szobájába, én pedig a fürdőbe vettem az irányt.

Egy gyors zuhany után fogatmostam, majd törülközöstül csoszoktam a szobámig. Felvettem egy alsónadrágot, majd szó szerint az ágyamba ugrottam. Jó volt végre a saját ágyamba, az én ágyneműmben aludni és nem valami hoteli, szinte már undorítóan letisztított franciágyban feküdni.




















































---------------------------------------------------------

nem betervezett rész, ezért lett kicsit ilyen sablonos, de azért remélem tetszett :)💗

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top