●

●

●

●

𝐋𝐎𝐋𝐋𝐈𝐏𝐎𝐏 𝐊𝐈𝐒𝐒
- ᴠᴍɪɴ -

•

•

•

•

꧁jimin꧂

      Már évek óta barátok voltunk, mégis úgy éreztem, hogy csak egy hete ismerjük egymást. Taehyung nem az volt, akinek hittem, s én sem az vagyok, akinek mostanáig mutattam magam. Pont ezért volt olyan nehéz. Vagy inkább az volt a nehéz, pontosabban, hogy levetkőzzek előtte, kitárjam szívem-lelkem, hogy végre megismerhessen igazán. Féltem ettől, pedig valószínűleg okom sem volt rá. Ő csak engem akart, ezt világossá is tette, de akkor miért voltam ennyire bizonytalan? Miért akartam hátrálni, attól rettegve, hogy mégsem lenne semmi amiután magamnak is bevallanám azt, ami nem tűnik valósnak még ennyi dolog és idő után sem?

      Nem tudom, hogy más is így érez-e, gondolkodik-e, viszont nekem az első gondolatom az volt, hogy "mégis hogy vonzódhatnék a saját nememhez?". Megkérdőjezeltem (és még mindig azt teszem) azt a bizsergést, melegséget, boldogságot, izgalmat, gyomorgörcsöt, hevesen verő szívet és pillangókat, amit Taehyung közelében éreztem. Mert bizonytalan voltam, féltem, és nem mástól. Nem attól, hogy más mit mondana, ha szüleim elfogadnának-e így, hanem saját magamtól. Attól, hogy Tae közelében elvesztettem a józan eszemet, így minél hamarabb el akartam menni tőle, de ha távol voltam tőle, csak rajta járt az eszem és Őt akartam.

      Van itt helyes válasz? Helyes döntés? Bárhogy nézzük: a végén valakit úgyis megbántanék. De az a valaki legyen a legjobb barátom, vagy a barátnőm, aki folyamatosan hívogat, és engem vár, mert nem érzi jól magát? Fontossági sorrend vagy elsőbbség, nem is tudom, de legszívesebben nem döntenék. Inkább csak hazamennék, és lefeküdnék az ágyamba, hogy órákig a néma csendben bámuljam a plafonom, majd aludjak egy keveset.

      ― Itt maradsz velem? ― Taehyung nagy bambi szemei most is ugyanúgy megdobbantották a szívem, mint ezen a héten sokszor, és talán még azelőtt is néhányszor. Tudom, hogy vele kellene maradnom, de akkor miért érzem a késztetést arra, hogy fogjam a dolgaim és elmenjek innen?

      ― Egy kis levegőre van most szükségem ― mondtam őszintén, mikor már a szédülés határán sétálgattam. A kezemben tartott telefonom kiesett a kezemből, miközben megfordultam, és kisétáltam Tae ajtaján. Minden hang eltompult, még csak a saját gondolataimat is alig hallottam.

      Az udvarra leérve arra gondoltam, hogy most rágyújtanék egy szál cigire, pedig nem dohányoztam. Mi az a dolog, ami lenyugtathatna? Amitől máris jobban érezném magam? Amitől végre el tudnám fogadni a tényt, miszerint nem csak a lányokhoz vonzódom. De talán Taehyung csak egy kivétel. Lehet, hogy én vagyok az, aki téved, és a közös csókunk elködösített mindent. Újra tisztán kellene látnom. Lehetséges-e ez egyáltalán?

      A zsebeimhez kaptam, de ekkor realizáltam csak, hogy a telefonom most fent van a szobában Taehyunggal. Végigpörgettem magam előtt az összes dolgot, ami most megtörténhetne, ekkor pedig bevillant Minseo, aki folyamatosan üzenget.

      Kettessével szedtem a lépcsőket felfele Tae szobája felé, csak hogy szemben találjam magam vele. A telefonom feloldva a kezében, könnyes szemei nem árulkodtak semmi jóról.

      ― Szóval csak egy hisztis pióca vagyok a hátadon? ― máris tudtam, hogy a néhány napos üzenetemre érti, amit még Minseonak írtam idegességemben.

      ― Haragudtam rád, de nem gondoltam komolyan! ― mentegetőztem, pedig láttam rajta, hogy már így is mennyire megsértettem. Mindennel. Saját magammal. Miért is akarna így?

      ― Azért látom, jól szórakoztatok rajtam Minseoval ― horkantott fel, én pedig szégyenemben lehajtottam a fejem. Képtelen voltam jelenleg a szemébe nézni. Szégyelltem magam, mert bármennyire is haragudtam rá azokban a pillanatokban, sosem szabadott volna kibeszélnem, hiszen Ő a legjobb barátom.

      ― Figyelj, Tae... emberek vagyunk, mind hibázunk, s ugyan tudom, hogy én többször, mint az átlag, de tényleg nagyon sajnálom! ― néztem végre fel az arcára, miközben próbáltam figyelmen kívül hagyni a gyomorgörcsömet és összeszoruló torkomat. ― Tudom, hogy elrontottam a dolgokat, viszont...

      ― Ha most azt mondom, hogy a barátságunk azon múlik, hogy itt maradsz velem, vagy sem, akkor mit teszel? Mit tennél, ha tényleg döntés elé állítanálak? Ha komolyan kérdezném, hogy Minseo vagy én? ― féltem, ha kinyitom a számat, akkor rossz választ adok véletlenül. Akkor az Ő neve helyett másé fog kiszökni.

      ― Tae, ez így... ― sóhajtottam fel, de félbeszakított.

      ― Nem fogom többször megkérdezni. Nem fogom ezt így folytatni tovább, Jimin. Azt látni, hogy mással vagy, azt hallani, hogy te mégis mit csinálsz mással, mit szeretsz másban, de egyszer sem azt, hogy velem szeretnél lenni és bennem mit szeretsz... már, ha van egyáltalán ilyesmi...

      ― Van, sok ilyen dolog van ― vágtam közbe akaratlanul, majd kínomban megvakargattam a tarkómat, amikor kérdőn tekintett rám, azt várva, hogy felsoroljak neki néhány ilyen dolgot. ― Hát... például a nagy szemeidet, vagy a nevetésed. Viszont mindig is azt szerettem, hogy olyan szorosan átöleltél esténként, amikor féltél valamitől. Jó volt tudni, hogy ennyire megbízol bennem. Szeretem, hogy ennyire okos vagy. Édes benned, hogy sokszor hamar elpirulsz, mint most is ― fürkésztem selymes, kipirult bőrét, amit két kezével eltakart.

      ― Minseo vagy én? ― engedte le a kezeit, mire nagyot sóhajtva ajkamba haraptam. Nem kéne nehéz döntésnek lennie, nem? Akkor mégis miért érzem úgy, mintha két tonnás súlyok húznák le a vállaimat? Vagy mintha valaki a mellkasomon üldögélne?

      Nem tudtam nem visszaemlékezni a közös pillanatainkra, és rájönni néhány dologra, ami eddig talán kimaradt. Nem vagyok biztos magamban, az érzéseimben, de egy dologban igen.

      ― Téged akarlak ― néztem fel rá kissé félénken, nem tudva, hogy merre tovább, de ekkor közelebb lépett hozzám, kezeit felsimította az arcomra, lehajolt hozzám, majd megcsókolt. Talán most volt az első olyan csókunk, amikor sem részeg nem voltam, sem pedig elveszett. Végre úgy éreztem, hogy valóban itt vagyok, itt állok Taehyung előtt, ezért pedig mindenem oda akartam adni neki. Megérdemelte volna az összes várakozásért, és mindazért a rosszért, amit vele tettem.

      Ajkaink finoman tapadtak egymásra, egy lassú, szenvedélyes csók volt, miközben ujjainkkal köröket írtunk le egymás kezén. Míg Ő balra döntötte a fejét, én máris jobbra, így jobban elmélyítve a csókot. Megéreztem édes nyelvét, ami az enyém után kutatott a számban. Megadtam neki azt, amit akart, és végre úgy éreztem, hogy mindez őszinte köztünk. Megvárattam, de végre itt voltam, és megpróbáltam mindenemet neki nyújtani jelenleg, ha már eddig nem tettem.

      ― Biztos, hogy kezdő vagy? Nem jön, hogy elhiggyem! ― nevettem fel, mihest elváltunk egymástól.

      ― Az összes ember közül, akivel eddig csókolóztam, te voltál a legjobb ― felelte vigyorogva, mire felvont szemöldökkel oldalra döntöttem a fejemet, nem értve, hogy ezt mégis mire véljem.

      ― Nem úgy volt, hogy velem volt az első csókod? ― kérdeztem rá.

      ― De ― jött rá máris a válasz, mire csak megforgattam a szemeimet. Úgy látszik, hogy Tae elvesztette a humorérzékét, semmi reménye sincsen már ezen a földön. ― Akkor... ez azt jelenti, hogy maradsz, nem? ― tért vissza az előző témához, mire lassan elmosolyodtam.

      ― Igen, maradok. Itt maradok veled ― bólintottam egy nagyot, majd mély levegőt véve közelebb léptem hozzá, és magamhoz húztam, hogy szorosan átölelhessem testét.

      ― Tényleg jól csókolok? ― kérdi fülembe súgva, miközben vállamra hajtja a fejét. Halkan felkuncogok, majd válaszolok. ― Engem elnyertél vele. Talán neked kellene órákat adnod nekem ― simítottam végig a hátán, ami rázkódni kezdett a nevetéstől. Most olyan jó volt minden. Nagyon jó

●

•

●

•

______

VÉGE

wow, máris vége van??
gondolom mindenki egy jobb befejezésre számított, de szerintem így is túl sok volt a dráma + az utolsó rész elején próbáltam kifejezni, hogy jimin mennyire is össze van zavarodva, s majd a végén, hogy bármennyire nem magabiztos, egy dolgot biztosan tud: tae az, akit szeret.

remélem, hogy tetszett nektek a rövid történetem! sajnálom, hogy néha sokat kellett várni a részekre, de after all, én csak örülök, hogy végre befejeztem az egyik könyvemet xd

köszönöm az összes nézettséget és csillagot, jelenleg itt áll a köny:

+ második helyezet a vmin 'kategóriában', úgy, hogy legalább két héten keresztül folyamatosan az első helyen állt :"""""((((

köszönöm szépen a sok támogatást és visszajelzést, sosem gondoltam volna, hogy ennyien olvasni fogják ezt a könyvemet!

első rész: 2021. január 21.
utolsó rész: 2021. március 30.

puszi, lemonyas <3