- 𝐊𝐈𝐒𝐒 𝐎𝐍 𝐕𝐀𝐋𝐄𝐍𝐓𝐈𝐍𝐄'𝐒 -
ɴᴀᴍᴋᴏᴏᴋ

°

Jungkook izgatottan készülődött, hajába hullámokat vasalt, fehér pólót vett fel, amit fekete vászon nadrágjába tűrt, majd egy elegáns cipővel és néhány ékszerrel (fülbevalók, gyűrűk) pedig tökéletesítette kinézetét.

― Mit csinál a szülinaposunk? Kész vagy már? Mehetünk? ― kopog be a szoba ajtaján a fiú két legjobb barátja, Jimin és Taehyung, akik szintén kiöltöztek a mai nap alkalmából.

― Azt hiszem, kész vagyok! ― pördült meg Jungkook, mint egy izgatott, ruhát viselő kislány, majd kezeit csípőjére rakva fordult barátai felé. ― Hogyan festek? ― húzza széles vigyorra száját, ezzel megcsillogtatva fehér, a mai napon már háromszor megmosott fogait.

― Mindenki téged fog bámulni! ― tapsolt kettőt Taehyung boldogan, ahogy csillogó szemekkel újra meg újra végignézett barátján.

― De csak utánam ― tette hozzá Jimin egy kacér kacsintással, majd bólogatva biztosította Jungkookot, hogy tényleg nagyon jól néz ki, bár ez megszokott volt tőle. A fiú egyszerűen csak nem tudott nem bámulatos lenni. Jó génekkel lett megáldva.

― Természetesen ― hagyta rá barátjára a dolgot, tudva, hogy úgyis csak tréfál, majd magára kapta a szüleitől kapott pénzből vásárolt fekete bőrkabátját, telefonját pedig farmer zsebébe csúsztatva tényleg készen állt az indulásra. ― Mehetünk! ― bólintott egyet, és barátaival együtt kilépett a szobából, majd távozott a házból is, annak ajtajának a kulcsra zárása után.

― Kíváncsi vagyok, hogy hányan leszünk! ― kezd el társalogni Taehyung, aki zsebre dugott kezekkel sétál a két másik mellett. Egy lengébb bézs nadrágot hordott, hozzá egy ugyan ilyen színű magasnyakút vett fel, arra pedig egy sötétbarna kötött ujjatlan pólót. Mindezt pedig egy térdig érő kabáthoz társított.

― Biztosan sokan. Jungkook szülinapjáról van szó! ― válaszolt Jimin, kinek felsőtestét csak egy átlátszó hatást keltő fehér ing takart, amit csak félig tűrt be a, egy szíjjal a csípőjére biztosított, fekete feszülős bőrnadrágjába. Ahogyan Jungkook, úgy Ő is egy bőrdzsekit vett fel, annyi különbséggel, hogy az Ő nyakát egy finom anyagú fekete choker is átölelte.

― De tizennegyedike van, valentin nap, ami azt jelenti, hogy sokan a párjukkal lesznek elfoglalva a mai napon, és nem fognak eljönni ― sóhajtott egy nagyot Jungkook, aki barátaival együtt beült a kocsiba, amit Taehyung vezetett, majd bekötötték magukat. Február volt, eszükben sem állt a helyszínig elsétálni, ahhoz túl hideg volt, s öltözékük sem volt valami réteges egy ilyen időhöz.

― Ne aggódj, sokan leszünk! ― nyugtatta meg Taehyung, aki beindította a kocsit, így hamarosan el is indultak a kibérelt szórakozóhely felé. A huszonhárom éves fiú nem arról volt híres, mint a két legjobb barátja: Ő nem ivott, és nem is cigizett, így nála jobb embert nem is találhattak volna a fiúk; volt ki vigyázzon rájuk, és ki hazavigye Őket.

Nem kellett sokat kocsikázniuk, az épület nem helyezkedett el olyan messze, így hét percen belül meg is érkeztek a kívül kivilágított helyhez, amihez közel érve kiszűrődött a dübörgő zene is. A szórakozóhelybe belépve rengeteg embert lehetett felfedezni, akik boldogan ugrándoztak, nevettek, ittak, táncoltak és énekeltek. Úgy tűnt, hogy mindenki jól érzi magát, ez pedig boldoggá tette Jungkookot is.

― Mondtam én, hogy nincs miért aggódnod! Szerintem már most olyan százötvenen vagyunk itt! ― kiabálja túl Taehyung a zenét, ami fülsüketítően hangosan csengett mindenki fülében.

― Menjünk, igyunk valamit! ― ragadta meg Jimin a szülinapos csuklóját, majd húzta a pulthoz, ahol mindenki ingyen piával volt kiszolgálva. Az oda vezető út közben rengeteg szülinapi jókívánságokat hallott Jungkook, aki boldogan, vigyorogva megköszönte ezeket.

A pultnál kikértek egy-egy shot vodkát, amit bármilyen kísérő nélkül le is csúsztattak torkukon, ami a már jól megszokott íztől nem is égett vagy kezdett el kaparni. Ezután különböző alkoholokat kezdtek el kikérni, azokat pedig máris el is fogyasztották, bármilyen hezitálás nélkül. Jimin egy idő után eltűnt egy jól kinéző sráccal, így Jungkook egyedül, egy Whisky-s üveget szorongatva a kezében a táncparkettre lépett, és elvegyült az emberek között. A szó szoros értelmében, tényleg elvegyült, ez pedig nagyon szomorúvá tette.

Az alkohol mindig felerősítette érzéseit, így most sokkal csalódottabb volt, mint egyébként lett volna ilyen helyzetben. Az érkezésekor még volt, hogy az emberek felköszöntötték, felfigyeltek rá, beszéltek vele, megdícsérték, de mostanra mindenki csak egy egyszerű bulinak vette Jungkook szülinapi partiját.

Néhány lány csatlakozott hozzá a táncban, de nem kellett neki sok, hamar megunta mindegyiket, így egy kis idő után elsétált a jól szórakozó emberektől, és elindult a folyosó felé. Útközben belebotlott egy hosszú asztalba, amire ajándékok voltak felhelyezve. Néhány dobozban volt, egyeseket becsomagoltak, de a legtöbbet csak egy egyszerű ajándékos zacskóba hajítottak. Mit sem ért egyik sem. Jungkook még csak kíváncsi sem volt a kapott dolgokra. Azt hitte, hogy huszonegyedik szülinapja izgalmasabb lesz, hogy mint eddigi szülinapjain, úgy most is mindenki külön fogja odaadni neki a csak neki szánt ajándékokat, hogy mindenki izgatottan fogja várni a reakcióját, hogy majd mindenki rá fog figyelni, de e helyett pont ennek az ellentétjét kapta.

Jó ötletnek találta a huszonegyedik szülinapját egy szórakozóhelyen megtartani, de talán nagy hiba volt. Mindenki jól érezte magát, csak maga a szülinapos nem. A Whisky-s üvegét, amit szinte már teljesen kiürített, lerakta, majd elsétált a hosszú folyosón, és benyitott egy random ajtón. Mások mellett is egyedül volt, így miért ne lehetne valóban egyedül? Itt legalább nem süketíti meg a zene, nem lökik meg részeg és büdös emberek, és senki sem lép a lábára.

Felkapcsolta a lámpát, majd belépett a szűk helyiségbe, ahol tisztítószereket, és egyéb hasonló dolgokat tároltak, majd becsukta maga mögött az ajtót, és helyet foglalt a hideg földön. Sóhajtva nézett maga elé, miközben fejét az egyik szekrénynek döntötte.

Percek teltek el, ahogy Jungkook elbambulva egy WC-papírt figyelt, kissé eltátott ajkakkal, amikor is kinyílt az ajtó, és belépett rajta egy magas, korabelinek, talán egy nagyon kicsit nála idősebbnek tűnő, igen jól kinéző srác, aki egyszerűen volt felöltözve: egy kék farmert és sötétzöld pólót viselt.

Mindketten csodálkozva néztek egymásra, hiszen egyikük sem számított társaságra. Az ismeretlen srác mit sem törődve azzal, hogy Jungkook is a kis helyiségben van, becsukta az ajtót, majd helyet foglalt a fiúval szemben.

― Nem csodálom, hogy más is elvonult, jó szar ez a buli, nem? ― kérdi szórakozottan a jóképű fiú Jungkooktól, mit sem tudva, hogy mégis kivel beszél, és ki bulijáról.

― Aha ― értett egyet Jungkook, és hallgatta el valódi énjét, hiszen érdekelte, hogy mit gondol még a srác a nagy partiról. A fiú saját partijáról.

― Mármint, nagyon lassú a kiszolgálás, eléggé szűk a hely, azt sem értem, hogy miért kellett ennyi embert hívni, hiszen mind jól tudjuk, hogy ennyi barátja senkinek sincsen! Még én magam sem tudom, ki a szülinapos, de eljöttem ide! Azt is elárulom neked, hogy ajándékot sem hoztam! ― mesélte hevesen, jókedvűen a barna hajú fiú, aki igen hamar feldobta Jungkook kedvét.

― Valóban? ― vonta fel szemöldökét az immár mosolygó fiú, aki kissé oldalra döntött fejjel nézett a srác szemeibe.

― Ühüm, csak annyit tudok róla, hogy ö... mi is a neve? Jun... Jungkook? Talán, valami ilyesmi lehet ― vonogatta meg a vállait. A helyzet kezdett egyre viccesebb lenni, és a fiú már alig várta, hogy lássa a srác reakcióját, amikor végre megtudja, hogy kivel is ül szemben.

― Hogy hívnak? ― kérdezi a szülinapos érdeklődve, amire a zöld pólós srác (akinek ez a szín nagyon jól áll) mosolyogva felelt:

― Kim Namjoon. Téged? ― kérdezett vissza a srác, a fiatal fiúnak pedig pont ez volt a terve egész végig.

― Jeon Jungkook ― fedte végre fel magát, mire látni lehetett Namjoon arcán, hogy mennyire ledöbbent. Szégyenkezve lesütötte a szemét, miközben arca pírba borult, fülei pedig elvörösödtek.

― Hát, khm... a buli akkor is szar ― nevetett fel kínosan, majd felnézett Jungkookra, aki vigyorogva (még mindig) egyetértett vele. ― De miért vagy itt a saját szülinapi bulidon? ― komolyodott kissé el a fiú, miközben felhúzta lábait a mellkasához, és kezeivel átölelte őket. Jungkook elgondolkodott a kérdésen, majd válaszolt:

― Nem érzem a sajátomnak. Olyan, mint egy egyszerű buli, senki sem törődik velem, a szülinapossal. Örülök, hogy mindenki jól érzi magát, de közben meg szeretném, ha... nem is tudom ― vonogatta meg vállait, amikor nem találta a megfelelő szavakat.

― Ha veled éreznék jól magukat, és nem nélküled ― fejezte be a mondatot Namjoon Jungkook helyett, aki csodálkozva bólintott egyet. ― Megértem ― sóhajtott fel a fiú. ― Hát, talán ezért is ilyen szar a buli ― mosolyodott el óvatosan Namjoon, mire Jungkook bólogatva felnevetett.

― Persze!

― Mhm bocs, hogy nem hoztam ajándékot! ― vakargatja meg tarkóját a zöld pólós, mire Jungkook kacéran elvigyorodott.

― Márpedig szülinapra nem érkezhetünk ajándék nélkül! ― ingatja meg a fejét szórakozottan. Hangján hallatszik, hogy az alkohol hatása alatt van, de még így is tudja, hogy mit beszél.

― Hmm... ez azt jelenti, hogy adnom kellene neked valamit? ― megy bele a játékba Namjoon, s immár mindketten fülig érő vigyorral bámulják egymást.

― Aha, most azonnal! ― bólogat hevesen Jungkook, de máris megszeppen, amikor Namjoon közelebb csúszik hozzá. Tekintetük összefonódott, érezni tudták egymás, enyhén alkohol szagú leheletét, és a másik fél testéből áradó meleget.

― Mondjuk azt, hogy ez egy szülinapi, egyben valentin napi ajándék is lesz, rendben? De csak azért, mert olyan kibaszottul vonzóan ültél itt előttem mostanáig ― morogta Namjoon elmélyült, dörmögős hangján, majd lehajolt Jungkook ajkaihoz, és megcsókolta a fiút.

Jungkook kicsit sem habozott, máris viszonozta a csókot. Átölelte Namjoon nyakát, és szinte magára húzta az idősebb fiút, aki egyik kezével megtámaszkodott, hogy ne nehezedjen súlya az apró fiúra, a másikkal pedig Jungkook csípőjére markolt. Nyelvük találkozott, ahogy Joon végigsimított a fiú alsóajkán, így a két puha felület egy hosszú táncra pördült. Egy-egy másodpercre szakították csak meg a csókot levegőhiány miatt, de máris egy újabba vonták egymás ajkait.

― Boldog szülinapot! ― mondta Namjoon lihegve az öt perces csókuk után, mire a teljesen elvörösödött Jungkook nevetve oldalra döntötte a fejét.

― Neked pedig boldog valentin napot! ― harapta be ajkát, majd felült, hiszen a hosszan tartó csók közben már a földön terült el teljes testével.

― Mi lenne, ha mennénk, és kibontanánk az összes ajándékodat? Idefelé jövetel azon gondolkodtam, vajon mik lehetnek a nagy dobozokban! ― vetette fel az ötletet Namjoon izgatottan, mire Jungkook nevetve bólintott egyet.

― Rendben, menjünk, és nézzük meg őket! ― bólintott egyet. Mindketten felálltak, majd együtt kivonultak a kis helyiségből, és elindultak a hosszú folyosón az ajándékok felé.

Mégis átadtak neki egy ajándékot személyesen. Tudta, hogy a többit kibontva nem fog még egy ilyen jót találni, kapni. Már nem is érezte egyedül magát. Talán azért, mert nem is volt egyedül. Namjoonnal volt. Azzal a fiúval, aki letámadta Jungkook ajándékait, és hevesen, szórakozottan bontotta ki mindegyiket, és amelyik nem tetszett neki, egyszerűen csak a földön kötött ki. Azzal a fiúval, akivel jobban érezte magát az elmúlt húsz percben, mint az itt lévő másfél-két órában. Mostmár valóban egy boldog szülinapnak és valentin napnak nevezhette a mai napját.

°

- 𝐊𝐈𝐒𝐒 𝐎𝐍 𝐕𝐀𝐋𝐄𝐍𝐓𝐈𝐍𝐄'𝐒 -
ɴᴀᴍᴋᴏᴏᴋ

_______

hellóka!

ez egy kis valentin-napi meglepi szeretett volna lenni, ami remélem, hogy tetszett nektek! ^^

eredetileg a barátnőmnek íródott volna a történet, de már meg sem érdemli (!!!!!) ezek után:

jkcorez well if you think it would be a bad gift, then you don't get it :(((

de am neked írtam így is

meg mindenkinek, aki elolvassa <3

tudom, hogy már szinte teljesen vége van a napnak, de még időben befejeztem xd

sajnálom, hogy ennyire hosszú lett, de nem akartam több részesre megírni!

and for Wisziszipi, mert miatta kezdtem el namkookot írni uwu

boldog valentin napot, drágák! <3

neked is, baby

puszi, lemonyas! <3