Naila Leroux x Pierre Gasly

Minden egy teljesen ártatlan baráti összejövetelen kezdődött el a Leclerc-Siné rezidencián. Naila egy egyetemre és ugyanarra a szakra jár a monacói lánnyal, akivel nagyon hamar megtalálták a közös hangot, így nem is volt kérdés, hogy szabadidejükben is összeülnek, nem csak tanuláskor. Pierre és Charles pedig gyerekkoruk óta jó barátságot ápolnak, ami egyáltalán nem romlott meg a kisebb rivalizálások ellenére sem, inkább erősített a kapcsolatukon.

Egy fárasztó hetet hagytak maguk mögött a lányok, mikor egy bizonyos péntek késő délután, mikor Charles felhozta az ötletet a párjának, hogy mi lenne, ha pár haverja átjönne hozzájuk egy bizonyos foci meccs miatt. Naila szemei azonnal felcsillogtak a labdarúgás miatt, ugyanis kiskora óta él hal a sportért. Szülei is szenvedélyesen odavoltak a fociért, így a kis Nailanak nem is volt választása, azt nézte, amit a szülei. Mivel olyan sok időt töltött a lány a barátnője és a párja lakásán, így a monacói férfi és a le harve-i lány között kialakult egy baráti kapcsolat, így nem volt rest meghivatni magát - persze nem tolakodóan, így egyből el is hagyta a pár lakását és egy sarki boltban vett nasikat és pár darab sört - mert a foci csak azzal a bizonyos alkohol tartalmú itallal az igazi.

Miután ezzel végzett a lány segített Charlotte-nak a lakásban rendett tenni és az összevásárolt ételeket és italokat kitálalni. Mikor befejezték a lányok kiültek az erkélyre és beszélgettek és tudták, ha a társaság egy része megjön - bár pontosan nem voltak tisztában azzal hány főre is számíthatnak, de meccs közben nem tudtak volna arról a bizonyos projekt munkáról beszélni, aminek a határideje pontosan egy hét, így minden kisebb ötlet számított az idő hiánya miatt.

A két lánynak teljesen elveszett az időérzéke annyira belemerültek a jegyzetelésbe, hogy csak ismeretlen férfi nevetés ütötte meg a fülüket, ami egy jelzés volt nekik, hogy ideje félretenni a sulit és csatlakozni a nappaliban helyett foglaló két srác mellett, akik teljesen ismeretlenek voltak Naila számára - vagyis csak az egyik srác, a másik arcról ismerős volt neki, ugyanis Charlotte a francia lány orrára kötötte - persze poénosan, hogy néha csekkolja le a Forma 1-es futamolat. Viszont, ha fegyvert fogtak volna a fejéhez sem jutott volna eszébe mi is a pilóta neve. Szőkés barna haja, ami egyre jobban sötétedett befele és a nap által kiszívott szőkébb árnyalatok koptak kifele.

- Riccardo Beretta. - sétált oda a francia lányhoz a srác és kezet ráztak. - Nagyon örülök!

- Naila Leroux. Szintén nagyon örülök! - zavarta, hogy a másik srác csak ült ott a kanapé legszélén és meredt maga, ráadásként az is böki a csőrét, hogy nem jut eszébe a neve - pedig általában mindenki nevét is hamar meg tudja jegyezni.

- Charlotte! - ment a monacói lány után a konyhába, hogy a behűtött sörök és a rágcsák ki kerüljenek a dohányzóasztalra. - Mi a neve annak a srácnak? - zavarba volt, mert úgy érezte tudnia kéne.

- Nem emlékszel rá? Szintén Forma 1-es pilóta, csak másik csapatnál versenyzik. - még mindig értetlenül nézett a legjobb barátnőjére, mert ezzel még ő is tisztában volt. Mivel látszódott, hogy így sem ugrik be neki a srác neve, nevetve otthagyta, amit Naila nem tudott hova tenni.

Még töltött magának egy pohár üdítőt, majd mikor csatlakozott a társasághoz észrevette, hogy csak az ismerős ismeretlen mellett van hely. Értelemszerűen Cha és Charles egymás mellé kerültek, Riccardo az egyetlen fotelt befoglalta, így tényleg kénytelen volt ott helyett foglalni.

- Pierre Gasly. - nem számított arra, hogy a mellette ülő megszólal, így kicsit megugrott és az ölében lévő csipszes tálkából kiborult pár szem chips. A srác felé fordult, aki ezer wattos mosolyával nézett a lányra és jót derült a lány rémültségén, de miután lenyugodott, ő is bemutatkozott.

- A többiek nem jönnek? - kérdezte Riccardo.

- Később csatlakoznak. - válaszolta gyorsan a monacói, ugyanis elkezdődött a meccs, így mindenki arra szentelte a figyelmét.

A francia lány túlságosan otthon képzelte magát és teljesen beleélte magát. Mikor az ellenfél a szurkolt csapat kapujához ért és majdnem berúgták a labdát a kapuba, a lány egy aprót sikított, egy kihagyott gólnál pedig erősen a combjára csapott és közben mérgelődőtt, amin a többiek jót derültek - még Pierre is, aki a meccs végére lehet szenved egy kis halláskárosodást és előfordul olyan is, hogy a francia lány annyira belemerült, hogy néha nem is magára csapott, hanem a pilóta combjára, aki döbbenten nézett maga elé és csodálkozott azon, hogy milyen erőset is csap a lány, ha mérges. Viszont ez nem volt minden, ugyanis a kedvenc csapat vezetett szinte végig és mikor majdnem vége volt a meccsnek, mikor az ellenfél kiegyenlített, ami nem tetszett senkinek sem, így a lány olyan lendülettel emelte fel a kezeit, hogy orrba csapta Pierre-t, mire mindenki nevetésbe tört ki a szobában.

Ahogy Charles említette később tényleg beugrott még pár srác, így sokkal többen voltak és nem meglepő, hogy a sör is jobban fogyott a rágcsákkal együtt.

A nagyobb létszámmal egyenesen arányosan nőtt a hangzavar, így inkább kivonult az erkélyre, ahol szerencsére egyedül volt. Nem a társasággal volt baja, ugyanis néhány srácot ismer egyetemről. A zajt is csak azért érezte sokbsn, mert kezdte magát fáradtnak érezni, de az igazság az volt, hogy nem akart még lelépni - az erkély pedig tökéletes aranyközépút volt, mert a csukott üvegajtó tompította a bent lévő zajt, de mégis maradt.

A korlátnak dőlve kicsit megugrott, mert nem számított az ajtó nyílására. Hátrafordult és Pierre állt az ajtóban, akinek egy vizes zsepi volt az orrán.

- Azért bocsi. - célzott a fiú orrára, aki csak elnevette magát.

- Igazából nem lenne erre sem szükség, de fő a biztonság. - levette az orráról és a kinti kukába ki is dobta.

- Ha a biztonság annyira fontos lenne, akkor miért teszed kockára az életed hétről hétre? - a francia srác elgondolkozott. Végülis valamennyire jogos volt, de mégsem tudott valami ésszerű magyarázatott adni.

- Most ezzel megfogtál! - sétált a lány mellé és az erkély korlátjára támaszkodott és úgy gyönyörködött Monte Carlóban, a gazdagság fogalmának egyik megtestesítője.

- Te miért nem vagy bent a többiekkel? - tette fel a kérdést a lány, közben pedig csodálattal vezette végig tekintetés Monaco fővárosán. Az egyetem miatt költözött ide - jó messze a családjától, ugyanis Le Harve nem éppen a szomszédban volt megtalálható. Naila nem bánta meg, hogy az iskola miatt, ugyanis akadt a szülővárosában néhány zavaró tényező, amiért jobbnak látta maga mögött hagyni azt a helyett, ahol felnőtt.

- És te? - kontrázott rá a francia srác, viszont a lány felmutatta a mutatóujját, hogy ő kérdezett előbb, így addig nem hajlandó válaszolni, míg a fiú meg nem teszi. - Láttam, hogy egyedül álldogálsz itt kint, ezért úgy gondoltam csatlakozom hozzád, mivel általában jó társaság szoktam lenni.

- Meg szerény is! - nevette el magát a lány, amiért a fiú elsőnek morcosan nézett a mellette álló lányra - valójában nem volt mérges, ezért belőle is kitört a nevetés.

- Igenis, szerény vagyok a magam módján!

- Így gondolod Pierre Gasly?

- Pontosan így! - szállt bele a lány játékába, ami még csak most kezdődött igazán.

Lassan két órája, hogy a francia srác kiment a lányhoz az erkélyre és szórakoztatta mindenféle poénnal és közben akarva vagy akaratlanul is elkezdték megismerni egymást. Sok dolgot megosztottak a másikkal, de azért mindketten kicsit óvatosabban avatták be egymást a nagyon privát életükbe.

- Elég későre jár. - nézett a telefonja kijelzőjére, amin az óra majdnem éjfélt ütött. Kezdett álmos lenni és legszívesebben helyben is elaludt volna, viszont nem szeretett volna Cha és Charles nyakán maradni ezen az éjszakán is, ugyanis nem először fordulna elő a héten, hogy valami miatt - általában sulis teendő volt az oka, de moat semmi ilyenről nem volt szó.

- Kísérjelek haza? - ajánlotta fel udvariasan. A férfi részéről ez nem csak arról szólt, hogy úgy viselkedjen, ahogyan azt Pascale - a francia pilóta édesanyja tanította. Sokkal inkább arról, hogy még tudjon beszélgetni a lánnyal.

- Erre semmi szükség, ugyanis nem lakok messze, de azért köszönöm! - jól esett neki a felajánlás és egyébként szíve szerint elfogadta volna az ajánlatott, de olyan zavarban érezte magát, hogy automatikusan nemet mondott.
Pierre ennél sokkal kitartóbb volt, így ő ragaszkodott a lány elkíséréséhez, mert szeretné tudni, hogy biztonságban megérkezik-e az apartmanjába, mire kicsit bizonytalanul, de beadta a derekát a szintén francia lány és Pierre társaságában sétáltak oda Charlotte-hoz, aki kicsit meglepődötten nézett a párosra, akik - főleg a pilóta kezdte el azt ecsetelni a monacói lánynak, hogy mért lenne hülyeség egyedül hazaengedni a lányt, aki teljesen egyetértett a fiú álláspontjával. Hiába itt nőtt fel Cha és ismerte minden szegletét Monte-Carlónak, mégsem szerette volna egyedül ilyen későn elengedni a lányt egyedül - nem véletlen aludt náluk a lány, ha esetleg későn végeztek valamivel. Túlságosan szoros volt a kapcsolatuk és nem szerette volna, hogy a gondolataiban elvesszen Naila és a múltja összes sérelme felszínre törjön és csináljon valami rosszat.

Elköszöntek a többiektől, majd együtt hagyták el a barátaik lakását, amiből kilépve megcsapta őket a kicsit hűvösebb levegő. Hiába volt már tavasz javában, az éjszakákat nem igazán lehetett még kellemesnek mondani. Naila maga előtt összefonta a karjait, hogy melegítse magát - persze ez nem sokat ért.

- Jobban jársz, ha felveszed! - terítette rá Pierre a kardigánját a lány hátára, aki nem ellenkezett, így egyből belebújt a méretekkel nagyobb kardigánba.

- Köszönöm! - köszönte meg a francia lány kissé elpirulva és hálát adott, hogy sötét volt és az éjszakai fények miatt sem látszódott a pír, ami a fiú kedves gesztusa miatt ült ki az arcára.

Némán sétáltak egymás mellett, mert zavarban voltak mindketten, így a lány apartmanjáig nem igazán váltottak sok szót, inkább elmerültek a gondolataikba. A lány az érzelmeivel küzdött, amik ilyen hamar kialakultak benne - maga sem értette hogyan, ugyanis egy ideje nehezen tudd bárkiben is megbízni és közel engedni magához, de a mellette sétáló srácban az első perctől kezdve megbízott és ahogyan beszélgettek az erkélyen, akaratlanul is a körülötte lévő falat elkezdte leengedni.

Pierre pedig azon agyalt, hogy hogyan tudna újra találkozni a lánnnyal, mert olyan jól érzi mellette magát. Nem görcsöl azon, hogy mit kéne mondania és nem feszengett végre, mondhatni szabadnak érezte magát.
Filózott azon, hogy csak úgy megkérdezi, hogy van a kedve találkozni a jövőhéten valamikor, viszont egyből az jutott eszébe, hogy nem lenne-e korai a lánynak. Túlságosan elmerült gondolataiba, így nem vette észre, hogy a lány megállt, így neki ütközött. Naila elvesztette az egyensúlyát, így majdnem közelebbről ismerkedett meg a betonnal, de a fiú gyors reflexének hála a lány nem terült el a betonon, de mivel a pilóta sem állt olyan stabil lábakon, így a francia lány melletti oszlopra dőltek mindketten, emiatt pedig szorosan egymáshoz préselődtek és Pierre még mindig fogta Naila csuklóját.

- Szerintem ideje mennem. - törte meg a csendet a francia lány zavart hangja.

- Ezt nem éppen így terveztem. - motyogta Pierre, amiért a lány érdeklődve nézett fel rá. - Kínos lesz, ha így hívlak el egy randira?

- Használjuk inkább a nem szokványos kifejezést! - mosolyodott el a lány sokadjára a fiú miatt, akinek egy hatalmas súly került le a válláról, hogy nem hagyta őt ott azonnal a Naila a kérdés után.

- Akkor ez egy igen? - széles mosoly jelent meg Pierre arcán. Hiába tudta - vagyis sejtette a választ, mégis hallani szerette volna a lánytól.

- Egy határozott igen! - úgy mosolyogtak mindketten, mint a vadalma.

Így történt az, hogy jövőhét kedden Pierre az egyetem előtt várt Nailara, aki Charlotte-al hagyta el a monacói egyetem hatalmas bejáratát. A le harve-i lány teljes átéléssel mesélt a barátnőjének, így ő észre sem vette a pilótát, aki az autójának támaszkodott, ezért Cha bökte meg az oldalát és mutatott előre.
A meglepődöttségtől elsőnek megtorpant a lány, mert nem mára beszélték meg azt a bizonyos randit - de aztán hamar kapcsolt és a monacói barátnőjétől elköszönt és sietett is a francia sráchoz.

- Abban biztos vagyok, hogy a 4 nap alatt nem említettem, hogy mikor végzek, így igazán érdekel honnan tudtad meg, de előtte van egy elég erős tippem! - igaz, mind a két fiatalnak bőségesen akadtak dolgai, mégis szinte egésznap beszélgettek, kivéve, ha a lány tanult vagy a fiú éppen szimulátorozott a helyi lakásán. - Charlotte?

- Talált süllyedt! - nyitotta ki a lánynak a kocsi jobb oldalán lévó ajtót.

- Ti összebeszéltetek? Hát ilyet! - tettetett felháborodással nézett rá a lány Pierre-re, aki jót derült a lányon.

- Valahogy muszáj volt kiderítenem meddig vagy.

- Megkérdezhetted volna! Akkor legalább normálisan fel tudtam volna öltözni. - Nailán egy fekete farmer volt és egy oversize fehér póló. A haja egy laza lófarokba lett fogva és semmi smink nem volt a lányon - nem mintha amúgy használna bármilyen fajtát. Túlságosan lusta volt és mellette még türelmetlen is, hogy megtanulja mit hogyan és hova kell használni. Persze semmi baja sem volt azokkal az emberekkel, akik használták ezeket a cuccokat, elismerte őket, mert nem kis idő elsajátítani.

- Ha engem kérdezel, ígyis csinos vagy! - a francia lány zavartan a füle mögé türt egy tincset, ami a lehúzott ablak miatt folyton a szemébe ment - így tudja annak álcázni, hogy a szél miatt csinálta.

- Azért nem valami díjnyertes ez a szett! - utalt a teljesen átlagos outfitjére, ami túlságosan is hétköznapi volt és ha tudja, hogy ma esedékes az a randi, akkor nem azokat a ruhákat veszi ki a szekrényéből, amik kéznél vannak.
A francia srác felé fordult, aki előre figyelt, ugyanis vezetett, de nemlegesen rázta a fejét. Ő ígyis csinosnak gondolta a lányt - mégha ő magát nem is tartja annak.

Nem sokkal később megérkeztek a rögtönzött randi helyre - ami inkább csak Nailának volt az, a fiú az első találkozásuk óta ötletelt, hogy mi lenne a legideálisabb az első randinak.

- Elhoztál jégkorizni? - csillogó szemekkel nézett Pierre, aki magában elégedetten könyvelte el, hogy jó helyre hozta el a lányt, akire elég sokat gondol. Ő sem érti hogyan alakultak ki benne ilyen ezek az érzések, mikor az előző barátnőinél sokkal több időnek kellett eltelnie.

Naila oda meg vissza volt a helyért, ugyanis kislánykorában rengeteget járt jégkorizni a szüleivel és a három évvel fiatalabb húgával. Ilyenkor mindig biztonságba érezte magát és tudta, ha velük van, akkor nem történhet semmi rossz. Másnak hobbit vagy szórakozást jelentett a kori, a lánynak a szórakozás mellett még biztonságot nyújtott - hiába nem a francia lány volt a legkiemelkedőbb a jégen, így most is sokat ügyetlenkedett, amit a pilóta kihasznált és összekulcsolta a kezüket.

Miután már kellően elfáradtak leültek a pálya mellett egy padra és ott szusszantak. A lány kifáradva a családjával ilyenkor forró csokizni szoktak, de mivel közeledik a nyár, így nem sűrűn lehet a környéken forró csokis bódét találni. Viszont ahogy kicsúszott Naila száján, Pierre azonnal felpattant és az egy utcával lentebb lévő kávézóból szerzett a lánynak és magának egyet, hogy visszahozza a lánynak azt a nosztalgikus érzést.

Az elfogyasztott forró csoki után - ami nagyon finom, céltalan sétáltak Monte Carlo utcáin. Húzni szerették volna az időt, hogy minél később kelljen elvániuk egymástól, ugyanis a hét további részében nem igazán tudnak találkozni, ugyanis a lányok csütörtökig a közös feladatukon fognak dolgozni, a francia pilótának pedig futama lesz - igaz itt Monacóban, de a felkészülés egy futam hétvégénél sokkal intenzívebb, így összeegyeztethetetlen, hogy jövőhét közepénél hamarabb összefussanak.

- Remélem nekem fogsz szurkolni hétvégén! - nyitotta ki az kocsi ajtaját a lány apartmanja előtt.

- Még meggondolom! - húzta pimasz mosolyra a száját a lány, mire a francia pilóta döbbenten nézett a lányra. - Persze, hogy neked szurkolok, te majom! - csapta meg Pierre bal vállát nevetve, mire a becenév hallattán - mégha nem is éppen egy aranyos becenév, elmosolyodott, mert a lány szájából minden olyan aranyosan csengett.

- Kérek majd bizonyítékot! - hajolt közelebb a lányhoz a fiú, ezért a lány is automatikusan közeledett, de nem igazán esett le, hogy az egyiküknek nem kéne, így lefejelték egymást.

- Kemény a fejed! - fogta a homlokát a francia lány azon a ponton, ahol érte a koppanás, de csak nevettek az egészen és nem gondoltak arra, hogy az első csókukat bénázták el éppen.

- Akkor majd jövőhéten? - kérdezte Pierre. Naila csak csalódottan megrázta a fejét, hogy nem fog összejönni, mert lesz egy hét szünete és hazautazik, ugyanis 2 hónapja nem látogatott vissza a szülővárosába.

- Akkor én is úgy időzítek, hogy hazalátogassak Rouenba és az úgy sincsen egetrengetően messze Le Harve-tól, így az egyik nap, ha neked is jó, akkor átugorhatok!

- Nem kérhetek ilyet tőled Pierre.. Biztosan régen találkoztál a szeretteiddel. - hiába akarta minden porcikája azt, hogy a pilóta leutazzon hozzá a jövőhéten, nem akarta a családjától távoltartani.

- Hidd el nem zavarná őket, de akkor majd utána! - érezni lehetett a hangjából, hogy csalódott, de nem akarta kimutatni a lány előtt mennyire zavarja az egész.

Vasárnap a futamon a lány ígéretét betartva a tévé előtt ült és a lakótársával nézték a futamot és a Naila kitett instagram történetébe egy képet, ahol egy francia zászló van a kezében egy 10-es számmal a közepén, ami alá a francia pilóta neve volt írva és ráadasként az Alphatauri francia kocsija volt a háttérben, a képhez pedig az volt írva, hogy "Az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó! ". Miután letudta a kötelezőit Pierre, a pihenőjében eldőlt a babzsákfoteljában és a telefonján egyből az instagrammot nyitotta meg, ahol egyből azt a történetet nézte meg, amit Lala tett ki - az utolsó találkozásuk óta így szólította a lányt üzenet váltás közben és melegséggel áradt végig a férfi testén a kis üzenettől.

A lány két napja érkezett az otthonába, ahol eddig szinte csak egyedül volt, így nem tudott mit csinálni és hosszas tanakodás után az éjjeliszekrényén pihenő telefonjáért nyúlt és írt Pierre-nek annak ellenére, hogy eredetileg nem szerette volna, hogy a srác elhanyagolja a családját, aki szinte azonnal válaszolt is Nailának. A fiú úgy pattant fel a fotelból, mintha ágyú lőtte volna ki - amit a vele egy légtérben lévő édesanyja és édesapja nem igazán tudták hová tenni, így kíváncsian kérdezték meg a fiúkat, aki nem igazán volt bőbeszédű és csak annyit válaszolt, hogy találkozik valaki fontossal és valószínű későn ér majd haza. Gyorsan megérdeklődte a címet és indult is.

Az út egy óra helyett nagyjából 30 percre redukálódott le, így a lányt kicsit váratlanul érte mikor a megbeszélt időpont helyett fél órával ért a ház elé - ami azért nem zavarta, mert legalább nem kellett még unatkoznia abban a maradék időben és amikor meglátta a fiút a ház kapuja előtt egyből a nyakába ugrott.

- Merre szeretnél menni? - csatolták be mindketten a biztonsági öveiket, majd érdeklődve néztek egymásra, ugyanis Naila csak nem akart egyedül lenni, így nem igazán gondolkozott ilyen programokon, csak a franciával szeretett volna időt eltölteni.

- Állatkert! - hiába volt már jó párszor, mégis annyira tetszett neki és mindig lekötötte, ráadásul nem is olyan régen újítottak néhány dolgot, amire Naila nagyon kíváncsi volt, így Pierre azonnal beleegyezett, ugyanis ő még nem volt itt.

Az állatkertben nagyon jól érezték magukat, nagyon sokat nevettek és beszélgettek mindenféléről, ami mostanában történt velük. A fiú a futam hétvégéről beszélt, ugyanis a lányt nagyon érdekelte hogyan is élte meg, a fiú pedig az egyetemről érteklődött - pontosabban arról a projektről, amin Charlotte-al dolgoztak és eközben nézelődtek - elég lassan haladtak, így a kijelölt 2 órás útból 3 óra lett.

Az állatkerthez csatoltak egy kisebb botanikus kertet, így a lány miatt oda is ellátogattak, mert ott még kifejezetten nem volt, csak a terveket látta az interneten, amik már akkor jól néztek ki.

Már majdnem körbejárták az egészet, amikor egy nagy rózsabokornál egymással szemben megálltak és egymás szemeibe néztek, majd néha a francia pilóta a lány szájára vezette a tekintetét, ezzel engedélyt kérve, hogy megcsókolhassa a lányt, aki beleegyezett és most nem hajolt ő sem olyan hirtelen, mint legutóbb, így most nem fejeltek össze - viszont olyan erős illata volt a rózsának, ami ingerelte a lány orrát, ezért mikor már majdnem összeért a szájuk a lány elhajolt és hapcizott egyet.

Nem hiszem el! - mormogta magában a francia pilóta és valahogy a lány is ugyanígy gondolta, ugyanis megint el lett szalasztva a csókuk - amiért Naila magát hibáztatta.

Az állatkertes látogatás után még vettek maguknak Popcornt - vagyis inkább Pierre, mert nem engedte a randi partnerének a fizetést annak ellenére, hogy a lány hívta el őt.

Naila szülővárosában sétáltak egy ideig és a lány nagyjából bemutatta a randi partnerének az alapvető dolgokat, majd mikor már későre járt, akkor Pierre hazavitte a lányt és megbeszélték, hogy ha hazaérnek, akkor a francia pilóta elviszi a lányt egy vacsorára.

A fiatalok randija után a francia lány családja végre együtt töltötte azt a maradék pár napot, amit otthon töltött. Az idő gyorsan elrepült és mire tudatosult volna pontosan mindkettőjükben, hogy ez tényleg egy olyan hivatalos randi, addigra mind a két fiatal a szobájukban állt, ahol a legjobb barátjuk segített nekik elkészülni - Pierre-nél Charles volt, Nailánál pedig Charlotte.

A francia pilóra állt a hatalmas szekrénye előtt a barátjával és keresték a megfelelő inget, amivel meg is van elegedve Pierre, mert eddig akármelyik a kezébe került és felpróbálta valami baj mindig volt vele. Jól akart kínézni és tetszeni szeretett volna a lánynak. Eközben a lány apartmanjában is valami hasonló történt, mint a fiúnál. Egyik ruha darabját sem gondolta elég jónak, pedig azt hitte fel van készülve az ilyen esetekre, de az egyik ruha túl elállt, a másik nagyon szűk volt, valamelyik ruhát túl nagymamásnak gondolta és nem is érti mit keres az ott a szekrényében. Viszont mikor a két monacó megunta a legjobb barátaik szenvedését félreállították őket és kezükbe vették az irányítást egy pár üzenetváltás után.

A megbeszéltekhez tartva magukat a fiú a lány apartmanjához érkezett és onnan indultak el a vacsora helyszínére, ami egy kis hangulatos étterem volt, ugyanis a pilóta nem akart feltünést kelteni, de azért mégis egy ízléses helyen foglalt egy két személyes asztalt.

- Egyébként nagyon csinos vagy Lala! - tette a lány derekára a kezeit és úgy sétáltak be az étterembe.

- Te is nagyon jól nézel ki Pierre! - dícsérte meg Naila a randi partnerét.

Mikor az asztalnál helyett foglaltak, a pincér azonnal odasétált hozzájuk és első körben a francia férfi egy üveg vörösbort rendelt, majd utána kiválasztották az ételüket és várták, hogy az megérkezzen és a bor társaságában beszélgettek - bár most a szokásostól is jobban zavarban voltak mindketten, viszont az alkoholos tartalmú ital egy kicsit segített nekik, hogy elengedjék magukat.

- Nagyon jó volt! - szálltak be mindketten a fiú szürke Hondájába.

- Nem volt túl sok? - kérdezte Pierre és végig a lány arcát figyelte. Fontos volt, hogy igazat mondjon, bár amióta ismeri Lalát tényleg az a típusú ember, aki mindenről elmondja őszintén a véleményét, ha jó, ha nem. Hazudoztak neki eleget kiskorában, így pontosan tudta mit nem szabad csinálnia - a hazugság nem jó, még akkor sem, ha azzal védeni próbálnak. Ahogy mondani szokás, inkább fájjon egyszer az igazság, minthigy a hazugság vigasztaljon.

- Pierre! - Naila a bal kezét a fiú jobb kezével összekulcsolta és felvette a szemkontaktust vele. - Tényleg jól éreztem magam! - húzta széles mosolyra ajkait a lány, ami a franciát is arra késztette, hogy megvillantsa csodás fogsorát.

- Meg szeretnélek csókolni, szóval ha hapciznod kell, azt kérlek most tedd! - utalt vissza a legutóbbi incidensre. A lány kicsit meglepődött és a gyomra liftezni kezdett a tudattól, hogy hamarosan a srác, akibe ilyen rövid időn belül belehabarodott meg fogja csókolni pillanatokon belül. Egymáshoz közelebb hajoltak, viszont a lány egy bizonyos ponton megragadt a biztonsági övben - ezt a fiú orvosolta azzal, hogy kikapcsolta neki és ezután nem foglalkozva semmivel a szabad kezével a lány arcáért nyúlt és ajkaik találkoztak egymással. Elsőnek lágy puszikat adtak egymásnak, ami később átváltozott egy szenvedélyesebb csókká, ahol már a nyelvük is együtt mozogtak.

Nem foglalkoztak semmi mással, csak a másikkal. Nem érdekelte őket más, csak az, hogy a sokadik randin végre elcsattant a csók, amire mindketten vágytak szinte az első találkozasuk óta - mégha ezt akkor nem mondták ki.

◦ೋ•◦❥•◦ೋ

Sziasztok!

Remélem elnyerte mindenki tetszését ez a novella! <3

Hogy tetszett nektek a futam? Elégedettek vagytok az eredményekkel?

Bevallom én szinte az egész hétvégéről lemaradtam, de instán meg néhány barátnőm azért leadták a drótot.

◦ೋ•◦❥•◦ೋ