𝓛𝓪𝓷𝓭𝓸 𝓝𝓸𝓻𝓻𝓲𝓼

2021.február 5. Péntek

Az egész napomat otthon töltöttem és nem csináltam semmit sem - még az edzésemet is lemondtam, mert nem volt kedvem semmihez sem. Ennek viszont nem túlzottan örült, de ismert már annyira, hogy ha valamit kitalálok - legyen az bármi, engem nem lehet eltántorítani és ez most sem volt másképp, viszont nem ment bele csak úgy. Szép is lett volna. Mivel elengedte ezt a napot, holnap sokkal tovább fog tartani és abban is biztos vagyok, hogy nem fog kímélni és remegni fogok a fáradtságtól és aludni, mint a bunda. 

Így késő délután fele kezdtem belátni, hogy lehet nem volt jó ötlet lemondani a szokásos edzést, hisz folyamatosan kattogott az agyam, egy másodpercnyi nyugalmam nem volt, mert mindig a lány arca jelent meg előttem. Az edzés legalább egy pár órára kikapcsolta volna az agyam és nem forogtak volna a gondolataim Lily körül - kétségtelenül felkavart bennem mindent és sokkal mélyebbre kerültem, mint gondoltam. A tudat, hogy ő tovább tudott lépni velem ellentétben, fájt. Rossz volt szembesülni azzal, hogy mással van, mást ölel és csókol - nem engem. Nem nekem meséli el hogyan telt a napja, milyen az Egyetem és hogy van. Nem velem néz filmet vagy sorozatot egy pléd alatt összebújva.. A szívem darabokra törte ez az egész. Sokkal jobb lett volna, ha tudatlan maradok és nem tudok meg semmit a spanyol lányról - pedig mennyire tudni szerettem volna.

Épp Glastonbury-ben vagyok a családomnál és próbálom lekötni magam azzal, hogy a két húgommal nézek valami műsort a tévében, amiben úgy látszik ők nagyon jártasak, hisz annyira duruzsolnak mellettem, hogy majd leesnek a világosbarna kanapéról. Én pedig csak bambulok a tévé felé és úgy teszek, mintha azt nézném, mint Flo és Cisca - pedig ez nem így volt. Nem tudta elterelni a figyelmem még a lányok hatalmas fangörcse sem, amit kaptak, mert a két kedvenc szereplőjük megcsókolták egymást - még a nevét sem tudom az egésznek, így kicsit meghökkenek mikor a fiatalabb húgom kérdezi meg, hogy mi a véleményem az eheti adásról.

- Jó volt, tetszettek azok a váratlan fordulatok, mint például... - elakadtam, hisz fogalmam sem volt mi történt, csak a csók erejéig szakadtam ki a kisburkomból.

- Figyeltél te egyáltalán? - kérdezte felháborodottan Flo, miközben felállt és a dohányzóasztalról elpakolta a chipses és a popcorn-os tálkákat. Mind a két lányé teljesen kiürült, az enyéim meg mind tele voltak, egy falat nem ment le a torkomon. 

Anyáék nem sokkal ezután hazaértek, Cisca felment a szobájába, hogy barátnőjével telefonáljon, én pedig pár szót váltottam a szüleimmel, akik meglepődtek a hazalátogatásomon, viszont inkább a régi szobámba kerestem menedéket és ott gubbasztottam az ágyamban és a sötét kék falat bámultam, mintha sosem láttam volna, pedig évekig nézegettem.

A telefonom elővettem és a whatsapp nevű alkalmazásba belelépve nyitottam meg a Carlos-szal való beszélgetésemet. Nem ráírni akartam, de mivel féltem bekövetni a spanyol lányt, aki ráadásul privát, így esélytelen bármikor megnéznem az oldalát mikor kedvem tartja és itt jött képbe a spanyol barátom, akinek a barátnőjének engedélyezve van. A volt csapattársammal lefotóztattam a lány összes képét - mindössze öt volt kint neki, így nem is telt neki sok időben mire azt lementi Isa telefonján, majd elküldi ott magának és nem utolsó sorban nekem és a barátnője telefonjából eltünteti a bizonyítékot, amiket utána én lementettem magamnak. 

Nem szabadott volna sanyargatnom magam, mégis megtettem. El kellett volna engednem azután, hogy megtudtam Javierrel van együtt és hogy boldogok együtt. Ki kellett volna ábrándulnom, mégis nézegettem a képeket újra és újra, könnyezve. 

Az első kép 2020 tavaszán készült, ahol épp a szülővárosában van - valószínűleg a családi házukban, hisz egy jóval fiatalabb sráccal van lefotózva ahogy fociznak. Nagy valószínűséggel ő lehet az öccse, akiről egy kicsit mesélt. Nagyon hasonlóak voltak az arcvonásaik, így le sem tagadhatnák egymást. A második képen egy laza kontyba van fogva a haja és egy vaskos könyv van előtte, a leírásból pedig meg lehet tudni, hogy az első egyetemi évén van túl. A harmadik és negyedik képen pedig a barátnőivel van lefotózva és mindannyian önfeledten mosolyognak - és ahogy nézem a negyedik képet esik le, hogy ez lett kitéve arra a wags-es oldalra csak épp Carmen oldaláról szedték le. Az ötödik képen pedig egy kis kávézó teraszán ül egy barna és fekete színű kockás ingben, ami alatt egy fekete spagetti pántos felső van és mosolyog. Közel sem tűnik olyan boldognak, ez pedig egyből szemet szúrt - pont, mint a fogszabályozója, amit nemrég rakhattak fel neki, hisz a 2020-as nyári képeken még nem volt még neki.

- Kinek az oldalát nézed annyira? - a telefonom gyorsan lezártam, mielőtt jobban szemügyre vehette volna a képernyőmet Flo. Már csak az hiányzott volna, hogy megtudja a lány nevét.

- Neked ahhoz semmi közöd! - förmedtem rá, mire ő csak megforgatta a szemeit és leült az ágyamra. Farkas szemet néztünk és vártuk mikor hagyja abba a másik, hisz neki ezzel az volt a célja, hogy megadjam magam és elmondjam neki - erre viszont várhat.

- Egyébként szép volt a lány. Nem pakolja ki mindenét, nem posztol kismillió dolgot és nincs rajta semmi mű. Őt kéne választanod a sok lány közül. A te életed és döntésed, de annyira nem illik hozzád egy olyan magamutogató lány, mint akikkel beszélgetsz.

- Azt hiszem róla már lekéstem. - fordultam a hátamra és az idősebb húgom felé pillantottam.

- Szóval ő a Horvátországos lány 19-ből? - golflabda méretűre kerekedtek a szemeim a testvérem kijelentése után és nem értettem, honnan tudja, hogy már akkor is lányról volt szó. - Egyértelmű volt. - megpaskolta a vállam és otthagyott.

Percekkel később még mindig az ajtót néztem, amin Flo elhagyta a szobám, de már neki hűlt helye volt, mégsem tudtam tekintetem onnan elvenni - ebből az állapotból pedig a telefonom csörgése zökkentett ki. George hívott, akinek nem igazán volt kedvem felvenni a telefont, de végül csak a zöld ikonra nyomtam és fogadtam a hívását. Elsőnek csak általános dolgokról beszélgettünk, majd rátért a lényegre miszerint el kéne mennem egy adott helyre - aminek persze megadta a címét, így a GPS-be be tudtam írni, de halvány lila gőzöm nem volt így, hogy mi ez a hely és miért kell egyáltalán odamennem.

Lerobogtam a lépcsőn, gyorsan magamra húztam a cipőmet és egy kabátot majd egy gyors köszönés után a kint parkoló autómhoz sétáltam. A GPS-be beírtam a címet és kaptam egy enyhe szívbajt mikor megláttam hova is kell mennem - innen egyértelmű volt, hogy miért, pontosabban kiért kell mennem, amiért hívtam is a brit barátom, hogy ezt mégis hogy képzelték Carmennel, amire azt a választ kaptam, hogy nem kerülhetjük a forró kását Lilyvel és le kell ülnünk - habár nem vagyunk elég bátrak ehhez, mert ha azok lennénk, nem hazudtam volna neki, ő pedig nem lépett volna le.

Így mikor egy órával később egy utcányira voltam az egyetemtől le kellett állítanom az autómat, mert a szívem úgy kalapált, hogy azt hittem ki akar esni a helyéről. Próbáltam magam lenyugtatni és mikor sikerült az órára pillantottam és azonnal elindultam, hisz nagyon késésben voltam.

Leálltam a buszmegálló előtt, pont ahol ő volt és nagyban magyarázott a telefonba, majd a kocsira ránézett és el is kapta a tekintetét, így vettem a bátorságot is kiszálltam a McLarenemből.

A telefonján a hívást kinyomta, majd zsebre is vágta a telefonját és zavarában elkezdte a sapkáját igazgatni.

- Hideg van, nem szállsz be? - percekkel később szólaltam csak meg, hisz egyáltalán nem volt könnyű magabiztosnak látszanom - de megnyugtató volt, hogy nem csak én érzek így. Teljesen elveszettnek éreztem magam és nem mertem csak úgy bármit mondani, nehogy olyat mondjak, ami még kínosabb szituációt generálna.

- Tudom nem igazán aktuális, de gratulálok az első dobogódhoz. - ezzel az egy mondattal 100% volt, hogy tényleg megtudta ki vagyok, ez pedig határozottan egy kés döféssel ért fel a szívemben.

- Köszönöm. - kínos csend telepedett le közénk és mind a ketten feszengtünk, ami nem igazán volt meglepetés, hisz tudjuk miért tervelte ki ezt az egészet George és Carmen. Mi mégsem tudtunk belekezdeni. Vártuk, hogy a másik kezdjen bele - vagyis én biztosan a lányra vártam, de azt, hogy ő mire arról fogalmam sincs. Lehet azért nem mond semmit, mert úgy gondolja nincs mit? Hisz neki ott van a barátja, így ő lezáratlannak gondol kettőnkre - velem ellentétben, akinek olyan nyitott ez az egész, mint egy frissen szerzett mély vágás. Megígértem George-nak és a mellette lévő spanyol lánynak, hogy addig nem viszem haza a lányt, amíg meg nem beszéltük a dolgokat, így nem a lányok apartmanja felé veszem az utat, hanem egy csendesebb hely felé, ami nem más, mint a Temze folyó partja. Csodálkozva nézett rám amikor a leállítottam az autómat és egyáltalán nem az apartmannál voltunk.

- Azt hiszem lenne miről beszélgetnünk. 

Sziasztok!

Szerintetek hiba volt Carlos részéről, hogy elküldte Landónak a lány posztjait, hogy tudja azokat nézegetni? Ti megtettétek volna? Ha ti lennétek Flo helyében, ti is ennyire hamar levágtátok volna, hogy mi is a brit pilóta baja? Szerintetek mennyire fog ezek után elindulni egy lavina, hogy Carmen és George ennyire szervezkedtek? Vajon sikerül túljutnia Lilynek és Landónak ezen az egész kialakult szitun? Megtudják beszélni elsőre?

Legyen további szép napotok! <3

U.I: Ne felejtsétek el, hogy holnap lesz Charles szülinapja!