𝓛𝓲𝓵𝔂 𝓝𝓪𝓿𝓪𝓻𝓻𝓸

2021. Február 14. Vasárnap

Valentinnap -  eddig sem voltam oda ezért az ünnepért, most viszont egyáltalán semmi kedvem hozzá. Talán, ha Landóval ünnepelném teljesen biztos mást mondanék és oda meg vissza olvadoznék és a rózsaszín köd teljesen körbeölelne engem. Ugyebár ez csak egy lehetséges opció, megtörténni nem fog, mert csúnyán elrontottam - örlődöm mit kellett volna tennem, hogy ne így történjenek a dolgok. Kérdés nélkül megváltoztatnék néhány dolgot a múltamban - legfőképp a nyaralástól  és a hirtelen haragtól kezdve, ami akkor öntött el és nem rohantam volna Javier karjaiba vissza, úgy gondolva, hogy biztosabb pont, mint a brit pilóta. Bánom, hogy ezt gondoltam, ugyanis ez semennyire sem volt így. Nem volt biztos pont az életemben, inkább én voltam neki és ő ezt csúnyán kihasználta és mikor meg akartam tőle végleg szabadulni bedobta az aduászt és érte el, hogy Lando elmeneküljön tőlem, aki nem is tett máshogy. Nem hibáztatom érte, hisz a spanyol srác rájött a gyenge pontjára - a belém vetett bizalma volt a gyengesége. Én okoztam neki az elmúlt időben a legnagyobb és legtöbb fájdalmat és hogy bűntudatom volt-e? Természetesen volt és a szívem összefacsarodott akárhányszor megjelent előttem Lando tekintete mikor azt mondta neki nem jelentett semmit sem az együtt töltött éjszakánk. A józan eszem azt sugallta felém, hogy nem gondolta komolyan és csak méregből, hirtelen felindulásból mondta a dolgokat, a szívem teljesen az ellenkezőjét éreztette velem. Porig lett zúzva és úgy érzem ezt már lehetetlen lesz rendbe hozni - már az is kétes, hogy Landóval valaha normalizálódni fog-e a kapcsolatunk és nem fogjuk többet összetörni a másikat. Mindketten ezt csináltuk a másikkal akaratunktól eltérően, hisz sosem szerettem volna bántani, csak így jöttek a dolgok és minden ellenem volt azokban a pillanatokban. 

Szeretnék hinni abban, hogy ezután a sok rossz után jönnek a jó dolgok, de úgy érzem ez a vonat elment és nekem csak ez jutotta - most fizetek az összes bűnömért. Ez pedig így van rendjén.

2021. Február 16. Kedd

Egy halk kopogást, majd az ajtóm halk nyikorgása zavarta meg az órák óta lévő némaságot a szobámban. Egy süppedést éreztem a hátam mögött, mégsem fordultam, hisz tudtam ki ül mögöttem. A falamat néztem és próbáltam Carm jelenlétében visszatartani a kibuggyanó könnyeimet. 

- Beszélnetek kéne, nem gondolod? - törte meg végképp a csendet a legjobb barátnőm és elkezdte simogatni a karom. Éreztem, hogy igaza van, mégsem tudtam bátorságot venni és felkeresni őt bármilyen platformon vagy akár személyesen. 

- Nem hinném, hogy kíváncsi rám. - elfojtott hangon szólaltam meg és most jutott arra a szintre a testem, hogy nem hajlandó engedelmeskedni nekem és az ellenkezésem ellenére kitört belőlem a kegyetlen zokogás, amit órák óta magamban tartottam. 

Nem lenne jogom így szenvedni és bárki mást hibáztatni magamon kívül, hisz én okoztam magamnak mindezt. Bárki is legyen fent és figyelemmel követi végig az életem cselekvéseit, jól teszi, hogy büntet. 

- Nem hinném, hogy komolyan gondolt volna bármit is abból, amit lent mondott neked.

- Nem láttad az arcát és nem hallottad milyen hangsúllyal ejti ki azokat a szavakat. - tartottam egy kis szünetet mielőtt kimondanám a kegyetlen valóságot. - Utál engem és én sem  vagyok másképp magammal. Elszúrtam mindent és már azt sem tudom ez minek a következménye. Két kezemen sem tudnám megszámolni hány olyan baklövést követtem el Lando ellen, amit meg sem érdemelt volna. Megérdemlek minden rosszat Carmen. - eljött az a pillanat, amikor már egy csepp sem tudott kijönni a szememből, mintha elapadt volna a könnycsatornám, amin meg sem lepődnék, hisz mióta csak kinyitottam a szemeim megállás nélkül csak sírtam és várható volt mindez, hisz lassan délután 3 óra - még az egyetemet is kihagytam. El akartam indulni, de egyszerűen nem volt semmi erőm sem. 

- Nem érdemelsz meg te semmi rosszat! Hoztatok mindketten rossz döntéseket és cselekedtetek rosszul, de nem azért, mert tudatosan szerettétek volna egymást bántani. Túlságosan szeretitek egymást ahhoz, hogy ezeket tudatosan tegyétek. Az érzéseitek hajtanak titeket és az ösztöneitek. 

Szeretitek egymást - visszhangzott a fejemben ez a két szó. Vajon tényleg ez a szeretet? Egymásra találunk, titkolózunk, otthagyjuk a másikat magában őrlődni és hagyni, hogy magát hibáztassa és mikor hosszú idő után a sebtapaszok feltépődnek nagyobb sebet ejtenek, mint ami eredetileg alatta volt? Aztán a sok rossz után újra elkezdünk egymás felé evezni a boldogságért, de nem veszi valamelyikünk észre a vízesést és a saját csapdájába beleesve kezd el zuhanni a lejtőn, ezzel együtt fájdalmat okozva annak, aki a mélységből fel tudott mászni.

- Tönkre tettem Landót.. Miattam nem hisz magában. Kétlem, hogy ez lenne a szeretet.

- Olyan negatív vagy Navarro! - mormogta az orra alatt és a süppedés egyik pillanatról a másikra eltűnt. A redőnyömet felhúzta, hogy valami fény is jöjjön be a szobába. Az ablakot is kinyitotta mellé és nem kellett sok idő, a csípős hideget azonnal megéreztem. - Tudod mit? Most azonnal felkelsz és kiviszlek a levegőre! - parancsolta nekem ellentmondást nem tűrő hangon.

- Említenem sem kéne, hogy nem egy házi állat vagyok, akit naponta többször le kell vinni sétálni. - válaszoltam gúnyosan és a szekrényemhez léptem és kivettem jó melegnek tűnő darabokat. Egy fekete harisnyát, világoskék mom jeans-t és jó vastag kötött pulcsit. Végig néztem a barátnőmön és ő már teljes pompában volt az egyetem miatt, hisz velem ellentétben ő bement és végig bírta ülni az órákat. 

Miután elkészültem mindennel a tükörben végig értem magam és be kell vallanom, hogy az arcom elég siralmasan fest, persze tudjuk minek köszönhetően. A bakancsom felhúztam, egy hatalmas puha fehér sálat a nyakamba tettem és jöhetett a kabát és a sapka - ezután útnak tudtunk indulni. Ahogy kiértünk a téli hideg levegőre teljesen más érzés kerített hatalmába és a korábbi depresszív énem a háttérbe szorult és olyan átlagosnak éreztem magam ebben a pillanatban, mintha semmilyen problémám nem lenne - jó érzés volt visszakapni ezt az érzész olyan sok idő után.

- Nektek mi a titkotok George-al? - törtem meg a csendet és érdeklődve fordítottam a fejem a mellettem sétáló Carmenre.

- Nincs igazán titok, mindenkinél máshogy működnek a dolgok. Pont, mint nálatok. - erre csak horkantottam egyet és csak elnevette magát. - Komolyra fordítva a szót egyszerűen csak élünk, mindent elmesélünk egymásnak és nem hagyjuk elfajulni a dolgokat. Ebben sokat segít az, hogy nem éli nyilvánosság előtt a kapcsolatát. Azért kérdezted, hogy milyen tartósan együtt lenni egy olyan emberrel, aki ennyi figyelmet kap? - rátapintott a dolgokra, a legnagyobb félelmemre.

- Azon a nyáron megijedtem egyszerűen. Egész életemben a háttérben voltam, de ha akkor belementem volna, akkor céltábla lettem volna. Az volt az első szezonja és akaratlanul is megláttak volna minket valahol. 

- Nem volt sok titkotok, csak a súlyuk volt egyszerűen nagy és mikor hirtelen tudatosult benned megijedtél. Ez természetes reakció ilyenkor és ne hidd azt, hogy én nem ijedtem meg mikor közölte velem. Te sem és én sem vagyok túlságosan szereplős fajta, de megértik és nekik is sokkal biztonságosabb nem nyíltan élni a párkapcsolatukat. Lando olyan srác, aki a magánéletét nagyon tabunak kezeli, akárcsak George.  Ha a rajongóktól félsz, hogy szétszednének, fel kell készülnöd, mert kegyetlen sokszor és el nem tudod képzelni sokan mit engednek meg maguknak pedig semmi közük nem lenne hozzá. George megvéd engem, ő is megvédene téged, ha egyszer eljuttok addig. - figyelmesen hallgattam, de nem tudott elmenni a fülem mellett az az enyhe odaszúrás, ami miatt megböktem, ő pedig vissza és ez ment néhány méteren keresztül, amíg én el nem vágódtam majdnem, de szerencsére Carmen meg tudott fogni. Hatalmas nevetésbe törtünk ki, az utca tőlünk zengett.

- Hiányzott már ez a Lily, nagyon de nagyon! - húzott magához és fél kezével átkarolt és így tértünk be egy kávézóba, ahol én egy sonkás szendvicset kértem és egy jó meleg barackos teát, Carmen mivel ebédelt csak egy forró csokit kért. A komfortos kávézó egyik eldugott sarkában helyet foglaltunk és elkezdtünk teljesen átlagos dolgokról beszélni. Láttam Carm arcán, hogy megkönnyebbül, hogy végre normális dolgokról is tudok vele beszélgetni. A bűntudat eluralkodott rajtam és próbáltam nem kimutatni. Nem mondanám, hogy a toppon lennék már, hisz az lehetetlenség, viszont sok olyan nyomasztó dolog eltűnt a lelkemről és sokkal könnyebbnek éreztem.

- Sziasztok! - ismerős hang csapta meg a fülemet és mikor felnéztem megpillantottam Isát és mosolyom egyre nagyobb lett és úgy léptem a spanyol lányhoz és öleltem magamhoz, ezt Carmen is megtette majd leültettük a boxba.

- Egyedül jöttél? - kérdeztem a lánytól, aki nemlegesen megrázta a fejét és a pult felé biccentett, ahol csak egy srác állt, aki kizárólag a barátja lehet. - Ez az utolsó teljes napunk itt Angliába, holnap megyünk haza Madridba és rá pár nappal később pedig Carlos utazik Maranellóba. - ekkor az említett srác megérkezett hozzánk és miután letette a kávét és a szendvicset a barátnője elé felém nyújtotta a kezét, hogy bemutatkozzunk.

- Carlos Sainz. -megdöbbenve néztem a férfira és lezajlott előttem a telefoncsere és az ő üzenetének ikonja. 

- Lily Navarro. - nyeltem egy nagyot és inkább elkezdtem enni. Nem hittem, hogy Isa által végig előttem volt az a személy, aki által rájöttem a dolgokra. A korábbi jókedvem tova szállt és összeesküvés-elméletek kezdett el gyártani. Isa nem véletlen volt ott akkor este a buszmegállóba, nem véletlen tudott annyira belelátni a dolgokba, hisz ő végig tudhatta Carlostól és Landótól az ő szemszögét. Vajon a szórakozóhelyen is direkt úgy intézte a dolgokat vagy az teljesen véletlen történt? 

Annyi kérdés kezdett el kavarogni hirtelen a fejemben, hogy kissé ijedten néztem a nemrég csatlakozó spanyol párhoz.

- Nem véletlen futottunk akkor össze az egyetemi buszmegállóban, igaz? - a hangom megremegett és hiába száradt ki a torkom, egyszerűen nem mertem a kezembe venni a csészét, mert tuti kilöttyintettem volna a teát. Egy halk igent kaptam és minden apró kis részlet kezdett összeállni. Semmi sem volt véletlen az elmúlt hetekben - ezt hogyan is gondoltam? Nem kérdőjelezem meg Isa barátságát, mert tudom, hogy nem volt semmi sem hazugság - csak ezt a kis infót kifelejtette, hogy elég sok köze is van hozzá és nagyon sok mindent tud is. - Nem megyek messzire, csak kicsit ki kell mennem a levegőre. - elnézést kértem és a kabátom felkaptam. A hátsó terasz fele mentem, ahol van egy kis kert, ami most nem olyan látványos, mint az év három másik évszakában.

- Tudod... - hallottam meg egy mélyebb hangot a hátam mögül és a spanyol pilóta felé fordultam. - Lando alig mondott el valamit arról a nyárról csak egy-két dolgot, leginkább az elmúlt hullámvasutas időszakotokról mesél - érdeklődve néztem rá és vártam a válaszát.

- El tudom képzelni milyen jó dolgokat. - forgattam meg szemeimet és tekintetem inkább a kert felé vezettem. - Semmi jót nem csináltam vele, csak ártottam neki.

- Hiába akart rosszat mondani rád és haragudni rád, sosem tudott. Túlságosan fontos vagy neki és szeret, ahogy te is őt.

- Szeretem őt - ízlelgettem ma már másodjára ezt a két szót és még mindig nem tudom, hogy igazuk van-e ebben vagy sem.

- Kár tagadnod és neki is. Ha nem foglalkoznátok a másikkal és nem szeretnétek egymást, nem lennétek lelkileg ilyen roncsok. - tartott egy kisebb szünetet és csak utána folytatta. - Nem sokat, de utólag mesélt pár dolgot kettőtökről és hiába volt darabokban a szíve, szemeiből le lehetett olvasni, hogy oda meg vissza volt érted. Lando ezelőtt sosem volt még szerelmes, sosem láttam még így, de meg tudtam állapítani, hogy az. Az utolsó nap el akarta mondani neked, de esélyt sem adtál neki, valamilyen szinten jogosan tetted, hisz az elején szóltam neki, hogy baj lesz, lett is. Viszont most látva azt, hogy mi megy köztetek... Jobb lenne leülnötök és megbeszélni ezt az egészet, mert ez nem jó senkinek sem. Sem neki, sem neked.

- Csak megijedtem, nem tudtam mit kezdeni azzal, hogy ismert. Hirtelen zúdult a nyakamba és az tűnt a legésszerűbbnek, ha magam mögött hagyom. Utólag belátom, hogy hiba volt, de már kár sajnálkozni ezen. Megtörtént, elcsesztem.

- Annak ellenére, hogy a legjobb barátom, nem csak te cseszted el. Ahogy említettem, megértem, hogy miért fogtad a cókmókodat és jöttél el. Nem tette jól, hogy nem avatott be mielőtt késő lett volna. Félt, hogy nem fogadod el úgy.

- De ez hülyeség, ha a szemembe mondta volna semmi sem változott volna. Talán még együtt lennénk vagy éppen nem, mert nem működött. 

Ezután csendben álltunk egymás mellett és csak merengtem. Mérlegeltem mit kéne tennem és akármennyire is az egyik opciót kellett volna választani, az túl könnyű lett volna. Sietős léptekkel indultam a lányokhoz, akik kicsit meg lettek illetődve a hirtelen megjelenésemtől.

- Wokingba kell mennem, most! - Carlos ekkor csatlakozott hozzánk és elmosolyodott.  Beszálltunk a spanyol Golfjába és le sem tagadhatta volna, hogy autóversenyző, mert egyáltalán nem finomkodott a gázzal.

Így történt az, hogy egy órával később már Lando háza előtt tettek ki a többiek és utána magamra is hagytak a járdán.

Minden egyes kis porcikám remegett és alig bírtam a bejárat felé elindulni, annyira átvette az uralmat a pánik a testem felett. Magam sem tudom hogyan, de kis idő elteltével már csak az tűnt fel, hogy a csengőhöz emeltem a kezem és megnyomtam.

Vártam, vártam - semmi sem történt, nem szűrődött ki semmilyen hang. Kezdtem kétségbeesni, hogy nincs itthon és már lemondóan elővettem a telefonom mikor is meghallottam, hogy bentről a kulcs elfordult a zárban és másodpercekkel később ki is nyílt majdnem teljesen az ajtó. Leblokkoltam és egy hang sem tudott kijönni a torkomon, amikor szembe találtam magam egy fiatal lány alakkal. Nem tudtam hova tenni, annak ellenére, hogy annyira ismerős volt - mintha láttam volna már valahol. Ekkor pedig megvilágosodtam és rájöttem ki áll velem szembe és néz rám olyan meglepetten rám, ahogy én nézek rá.

°°°

Sziasztok! <3

Kellemes karácsonyi ünnepeket mindenkinek! 🎄❤️ Remélem mindenki számára jól telik ❤️

Tegnap teljesen kiment a fejemből, hogy a Fix Us-hoz is kéne folytatást hozni, de késő este nem igazán szerettem volna, aztán most jutottam el addig, hogy kijavítgassam a hibákat.

Igazából most nem tudok sok mindent hozzáfűzni a dolgokhoz, de mit gondoltok a részről? Szerintetek ki lehet a titokzatos lány és hol láthatta Lily korábban?

°°°

—Vanda