𝓛𝓲𝓵𝔂 𝓝𝓪𝓿𝓪𝓻𝓻𝓸

2021. Február 11. Csütörtök

Miután megláttam Javiert azzal a lánnyal a kedvem teljesen elment az egész naptól és csak haza akartam érni és kisírni magam. Lando mellett próbáltam tartani magam és ez sikerült is valamennyire, de mikor egy piros lámpánál álltuk a szemem sarkából láttam, hogy egy kis ideig engem figyelt és értetlen tekintettel meredt maga elé. Valószínűleg nem értette mi történt velem röpke 10 perc alatt - bárcsak én se értettem volna. Aztán az sem segített, hogy mikor az apartman előtt megállt nekem rontott egy olyan kérdéssel, amihez a legkevésbé sem volt kedvem, plusz már nem is volt aktuális - de ezt ő nem tudhatta és nem is hibáztatom. Próbáltam közelebb lépni hozzá, de kezem elvette az arcától és gyorsan be is ült az autójába - amilyen gyorsan csak tudott elmenekült tőlem. Az a baj, hogy én is megtenném, de sajnos én nem tudom megtenni. A látásom egyre jobban homályosult el a szememben levő könnyektől, amik nem sokkal később ki is buggyantak a szemeimből. Most már biztos utál engem a brit srác, így kétségbeesetten hívtam Isát, aki szinte azonnal felvette. Elsőnek nem tudtam beleszólni a telefonba annyira zokogtam, de miután pár percig a spanyol lány nyugtatott sikerült kiböknöm mit is akarok. Elmeséltem neki az egész történetet, hogy hogyan is kerültem Landóval egy bevásárlóközpontba és elmeséltem Javiert is neki - amin nagyon szitkozódni kezdett. Aztán Lando kirohanását. Próbált több-kevesebb sikerrel nyugtatni a lány, de aztán párja hazaért, így jobbnak láttam ha bontom a vonalat. Pár órával később még mindig ramatyul néztem ki, a szobámból ki sem tettem a lábam - max akkor mikor Carmen és George megérkeztek, hisz annyi cuccuk volt, hogy nem tudtak sehogy sem belépni. Aggódva mértek végig, de olyan boldogok voltak, nem szerettem volna máris letörni a kedvüket a legjobb barátnőm szülinapja előtt. Viszont a brit srác hamar lelépett, így Carm magatehetetlenül ült és lehet csak elképzelései voltak arról mi is történt velem. Utáltam magam, mert megint velem volt a probléma, megint elrontottam a hangulatot. Elmentem inkább fürdeni és hajat mosni, hogy lenyugtasson és hogy nyugodtan el tudjak mesélni mindent a lánynak. Pizsamában és vizes hajjal kopogtam be Carm szobájába, ahova egyből beléptem. Érdeklődve nézett felém, én pedig csak a hajszárított tartottam felé - egyből vette a célzást és az ágyára paskolt, én pedig el is foglaltam az ágya sarkát. Nem mondtam elsőnek semmit sem, csak azután tört ki belőlem az elmúlt hét. Zokogva hajtottam fejem a lány ölébe és meg is merem kockáztatni, hogy így is aludtam el - arra gondolva, hogy Lando vajon mit csinálhat.

2021. Február 12. Péntek

Megpróbáltam félretenni a tegnapi napot és boldognak tűnni a legjobb barátnőm születésnapján. Ez az ő napja, nem ronthatom el a borzalmas szerelmi életemmel. Így történt az, hogy a lányra ugrottam, aki úgy megijedt, hogy az ágyról is leestünk. Csak nevettünk és nevettünk már kora reggel. Meglepődve nézett rám mikor kijelentettem, hogy most én csinálom a reggelit a szülinapja miatt - erre mit kaptam? Kételkedő pillantást, így azért is meg akartam csinálni. Nem hazudok, az egész egy káosz volt - de ettől függetlenül ehető lett a reggeli.

Mindketten készülődni kezdtünk ezután, hisz a vendégek hamarosan itt lesznek, így nem lenne rossz, ha kész lennénk addigra és nem az elnyűtt pizsamánkban fogadnánk őket - naivak voltunk, mert azt hittük minden megvan az itthon tartott bulira, de ennél nagyobbat nem is tévedhettünk volna, így gyorsan el kellett szaladnom a boltba. Carment esélytelen volt elküldeni, hisz az ő feladata volt a vendégei fogadása. Amilyen gyorsan csak tudtam megjártam a közeli kisboltot és a szükséges dolgokat beszereztem. A szobám felé vettem az irányt, hogy kicsit rendbe szedjem magam, ezért is lepődtem meg a bent álló brit pilótán, akivel úgy tűnt meg tudjuk beszélni a dolgokat, de Carmen zavart meg.

- Itt van és beszélni szeretne veled! Mit csináljak? Nagyon nem akar elmenni. - hadarta el Carmen spanyolul, hogy véletlenül se értse a brit, bár elsőnek még nem is vette észre. Szóval szerintem hálát adott, hogy az anyanyelvünkön szólalt meg. Kirohantam a szobából és megpillantottam Javiert az ajtóban, akit minél gyorsabban karon ragadtam és úgy siettem le vele az apartman elé.

- Mielőtt bármibe is belekezdenél láttam, amit láttam! Nem tudod magad kimagyarázni, most már nem. Meguntam ezt, Javier!

- Te papolsz komolyan? Ott voltál a brit gyerekkel és úgy kacagtál vele! 

- Tudod, a különbség kettőnk esete között az, hogy én nem csaltalak meg vele. Te meg igen azzal a lánnyal. Azt mondtad haza kell menned, erre ott voltál! Hogy tehetted?

- Miért zavar ennyire? Eddig nem is foglalkoztál velem és fel sem tűnt, hogy hónapok óta tart ez a dolog köztem és közte. Legelsőnek egyből szemet szúrt, most meg fél év se volt elég. Tuti köze van ahhoz a brit gyerekhez.

- Nem akarlak többé látni! - parancsoltam rá és a kezemmel is tudtára adtam merre is kell mennie. Azt hittem csendben elvonul, én pedig fel tudok menni és szórakozni a barátnőmmel - de nem bírta ki, hogy ne szúrjon oda nekem még egyszer egy utolsót.

- Nem is bánom, hogy vége van! Úgysem vagy olyan jó, mint ő. Sokkal szebb és csinosabb, mint te! - könnyezve álltam előtte és megalázva éreztem magam. Tudtam, hogy borzasztóan viselkedtem és távolság tartó is voltam vele, mégis meglepett, hogy ezt így most az orrom alá is dörgölte.

Gyorsan berohantam a fürdőbe nehogy meglásson bárki is ilyen állapotba. A tükör előtt bámultam magamat és igaza volt a spanyol srácnak. Nem voltam csinos és olyan szép sem, mint az a lány, akivel csókolózott. Hiába nem voltam szerelmes belé már és nem úgy foglalkoztam vele - mégis fájtak azok a dolgok, amiket hozzám vágott és megérdemlem, hogy így bánjon velem azok után. 

Ezután pedig Lando bukkant fel, aki megpróbált megvigasztalni és aztán jobb kedvre deríteni. Utáltam ezt a napot és alig vártam, hogy vége legyen - még a szórakozóhelyre sem akartam átmenni, ahol lesz a lány igazi bulija, de a brit pilóta rávett. Ezután a legjobb barátnőmmel kezdtem el táncolni néhány adag erősebb koktél után. 

- Táncolj Landóval! Majd kiesik a szeme! - nem fordultam hátra, de biztos vagyok, hogy elpirulhattam. Próbáltam tudomást venni arról, amit Carm mondott, így elkezdtünk hülyéskedni. Ez ment néhány zenén keresztül, addig amíg Lando el nem hívott táncolni.

Nem szabadott volna, mégis közel akartam magam érezni hozzá. Tudtam, hogy az alkoholnak ehhez köze van, mégsem érdekelt annyira, hogy megbánom-e vagy sem. Élni akartam a mának és végre tudtam a szívemre hallgatni az eszem helyet - így történt az, hogy megcsókoltam a fiút, ezzel pedig olyan lavinát indítottam el, ami végleg megállíthatatlan lett, mégsem bántam semmit ott a szobámban.

2021. Február 13. Szombat

Kissé fáradtam fordultam a fiú felé, akinek a mellkasa hevesen mozgott fel és le, így kezemet ráraktam a csupasz mellkasára - elmosolyodott és összekulcsolta a kezünket. Közelebb húzódtam hozzá, a szabad kezével ő pedig elkezdte csavarni az egyik tincsemet.

- Elmegyünk fürdeni? - tette fel a kérdést, de nekem egy cseppet sem volt kedvem elhagyni az ágyat - olyan jónak tűnt most minden. Megnyugtatott a fiú közelsége - Javierrel ilyen sosem volt és ez mindig is hiányzott nekem.  - Na gyere már! - kezdte el az oldalam bökdösni mikor nemlegesen ráztam a fejem. Végül beadtam a derekam és bevállaltam a közös fürdőzést, viszont addig tartott az önfeledt boldogságom, amíg meg nem láttam magam a tükörbe. 

- Mi az? - jött közelebb hozzám Lando és a hajam eltűrve egy puszit adott a nyakamba.

- Nem szeretem ahogy kinézek. - mondtam ki félve. Amióta ismerem Javiert, mindig tett arról, hogy ne érezzem magam jól a bőrömben - ezt az érzést utáltam.

- De miért? - meglepődve nézett rám, én meg inkább lehajtottam a fejemet. - Hisz gyönyörű vagy!

- Dehogy vagyok az! - válaszoltam reflexből, ami miatt kaptam a brittől egy csúnya pillantást- Ne nézz így rám, ez az igazság.

- Az az igazság, hogy gyönyörű vagy és nem az ellenkezője. Nem tudom miért gondolod ezt, de felejtsd is el! - adott nekem egy olyan csókot, ami után még a nevemet is elfelejtettem és ezután megengedte a közös fürdővizünket.

Tudtam, hogy hiányzik nekem a közelsége a fiúnak, de azt viszont nem, hogy ennyire befolyásolja az érzéseimet - szükségem van rá, erre most már végleg rájöttem és nem is szeretném többet elengedni. Jó volt mellette lenni és sokkal jobban is éreztem magamat ebben a pár órában, mint az elmúlt másfél évben, amit nélküle töltöttem - mert voltam olyan hülye, hogy magyarázat nélkül eljöttem Horvátországból.

Az est további részében rengeteg mindenről beszélgettünk - kivéve arról a nyárról. Került a témát, mint macska a forrókását. Nem szerettük volna elrontani azt a meghit pillanatot, ami ismét kialakult közöttünk. Jó volt újra a fiúhoz ilyen közel lenni - emiatt pedig hatalmas bűntudat keletkezett bennem. Gyáván elmenekültem és magam mögött hagytam azt az embert, aki újra fényt tudott vinni az életemben. Önző módon csak magamat védtem meg, mert nem akartam belekerülni a média világába. Utólag kár bánni, mégis haragszom magamra, hogy inkább az eszemre hallgattam és nem a szívemre.

Ketten voltunk otthon, összebújva a szobámban is néztünk egy filmet mikor a csengő éles hangja lengte be a lakást. Azt hittem Carmenék értek haza, de nem ők álltak az ajtóban mikor kinyitottam - ha tudom inkább ki sem kászálódok a fiú karjaiból.

- Lám, lám. Te aztán nem vagy kispályás Lily! - gúnyosan ejtette ki a nevemet Javier, amire szerintem Lando figyelmét is felhívta, így kijött a szobámból. Készültem becsapni az ajtót, de a spanyol srác gyorsan kapcsolt és megtámasztotta az ajtót. - Szánalmas vagy, amiért szakításunk után az ő karjaiba rohantál. Legalább egy kicsit várhattál volna, erre még aznap nála kötsz ki mikor véget vetettünk a dolgoknak. - félve néztem Landóra, aki idegesen nézett hol a spanyol srácra, hol rám. Javier a látványunkon elnevette magát és azzal a lendülettel el is ment.

- Nem hiszem el.. - halkan szólalt meg a brit pilóta. - Tudtam a szakításotokról, de nem gondoltam volna, hogy nem rég történt meg. Olyan hülye vagyok! Hogy is gondolhattam arra, hogy végre én vagyok az első. - hirtelen a cuccaiért megindult én pedig könnyezve álltam ott és utáltam Javiert és magamat. Még friss volt a fiúnak is ez az egész, nem hitte el, hogy igazi az egész. Magában sem hitt - Javier ezt jól tudta, így tudta mit kell csinálnia, hogy tönkretegyen mindent.

- Nem úgy van, ahogy azt mondja!

- Mert hogy van akkor, Lily? - állt meg előttem és mérgesen nézett rám.

- Tegnap szakítottuk, az igaz, de hónapok óta van valaki más az életében.

- Szóval megint én vagyok a második. Szakítottok, megtalálsz engem, majd visszamész hozzá. Ez ismétlődik újra is újra!

- Nem így van! Nem vagy második!

- Nem? Nekem nagyon úgy tűnik! - ellépett mellettem és cipőjét felvéve lépett ki az ajtón. Egy papucsot gyorsan magamra húztam és utána siettem.

- Nem jelentett nekem semmit sem Javier! - kicsit lassított a léptein, így közelebb kerültem hozzá. - Csak te számítasz Lando!

- Nekem meg ez az éjszaka nem jelentett semmit! - nem nézett felém, inkább elkezdett újra sietni, de most már nem voltam tőle messze. 

Nem létezhet az, hogy neki nem jelentett semmit az este.

- Akkor mond a szemembe, hogy nem jelentett neked semmit ez az egész! - elé álltam és megállásra kényszerítettem.

- Állj el előlem Lily! - parancsolt rám, de így sem nézett a szemembe.

- Nem tehetem ezt, mert tudom, hogy nem ez nem igaz! Nem tudod a szemembe mondani, mert te is tudod, hogy ez nem így van! Igenis jelentett neked valamit az éjszaka akárcsak nekem! - lenézett rám, másodpercekig néztünk egymás szemeibe. 

- Nem jelentett semmit sem ez az éjszaka! - lefagytam, ezt pedig kihasználva elsétált mellettem. Csak néztem a távolodó alakját és könnyeim utat törtek maguknak.

Tehát tényleg elbuktam..

°°°

Sziasztok! <3

Hosszú idő után itt van a következő rész! Elnézést az inaktívságomért, mostantól megpróbálok megint visszatérni arra, hogy hetente legyenek részek. Ugyan nem tudom teljesen megígérni, de mindent megteszek majd. ❤️

Mit gondoltok a részről? Az eseményét eléggé felgyorsultak, csak úgy történtek a dolgok. Lily mennyire tette jól, hogy ilyen gyorsan ment Landóhoz? Szerintetek is csak második opció a brit pilóta vagy sokkal több? Lando helyesen cselekedett, hogy így elrohant? Javier vajon fog még kavarni?

Legyen mindenkinek csodás hétvégéje! ❤️

°°°

—Vanda