Larina továbbra is csendben ült a hatalmas előadó teremben Esztella mellett, aki a telefonján lógott. Őt túlságosan lekötötte az internet világa, barátnője pedig csak a füzetét bámulta. Még mindig az álom hatása alatt volt és szánalmasnak érezte magát, amint engedte, hogy agya újra lejátsza a képsorokat. Esztella ártatlanul pillant rá, majd inkább lezárja a mobilt.

-Mi van veled ma? - ad hangot kíváncsiságának, hiszen Larina reggel óta alig szólal meg.

-Nincs semmi. - rázza fejét a szőke lány és egy halvány mosolyt erőltet magára, de barátnőjét nem tudja átverni. Esztella várakozóan néz rá. - Éjjel a Dagival álmodtam. - sóhajtja gondterhelten, amiért kap egy széles mosolyt.

-Na mesélj, mit álmodtál vele? - dörzsöli össze tenyerét izgatottan a másik lány.

-Jajj ne akard tudni. - feleli fojtott hangon, hiszen nem szándékozott neki sem elmondani. - Elég intim volt. - fogja rövidre és inkább elpillant barátnője szemeiből.

-Dugtatok? - kérdezi kertelés nélkül, egyre szélesedő vigyorral a barna hajú lány. Larina pirultan kapja vissza fejét, majd aprót bólint. - Ahh de király! - örül meg Esztella. - Most már csak a való életben kell. Menj át hozzá este, lepd meg.

-És mit mondjak? - neveti el magát Larina tehetetlenül. - Szia Dominik, dugsz velem?

-Szerintem értékelné. - von vállat mosolyogva a másik lány.

-Ahh hagyjuk ezt. - sóhajtja Larina és szeretné inkább lezárni ezt a beszélgetést. - Azt sem tudom hol lakik. - teszi még hozzá lemondóan.

-Szóval mégis átmennél. - jegyzi meg Esztella sunyi mosollyal miközben előkészíti a tollait, ugyanis az előadó tanár besétált az ajtón.

-Annyira gyerekes vagy. - hüledezik Larina, és rosszallóan megcsóválja fejét ezen az egészen.

Az egyik szünetében meglepődve tapasztalja, hogy Szoboszlai újabb üzenetet küldött neki, ő pedig még az előzőre sem válaszolt.

szoboszlaidominik Na mi a helyzet királynő, annyira lenyűgözött az álom, hogy el sem mered mesélni? 😛

Larina ezen megforgatja szemeit, bár tudja, hogy valószínűleg csak Esztella látja ezt.

mezeilarina Nincs mit mesélnem, nem álmodtam semmit

Ezek után pedig inkább vesz egy kávét az automatában, mert annyira fáradtnak érzi hirtelen magát. Igazából csak szeretné túlélni ezt a napot és paprikás kukoricapelyhet enni otthon a kanapén valamilyen filmet nézni. Jajj... Lehet egyáltalán itt ilyet kapni? - fogalmazódik meg benne a kérdés és azonnal tudatja is szándékát Esztellával, aki tanácstalanul von vállat.

-Menjünk el boltba és nézzük meg. - tanácsolja Esztella a nap végén, amikor az egyetem kapuján kilépnek a szokatlanul fényes napsütésbe. Eddig hideg és szürke idő volt. Most legalább süt a nap, így annyira nem is érezni a mínuszokat.

-De addig nem megyünk haza, amíg nem találunk ilyet valahol. - jelenti ki teljesen ráizgulva a paprikás kukoricapehelyre. - Nekem kell olyan paprikás kuki.

-Majd kapsz te a Dagitól olyan kukit, hogy megzavarodsz. - neveti el magát a másik lány, miközben a telefonján nézi a legközelebbi boltokat, ami a hazafelé útba esik nekik.

-Jajj, hogy nektek mindent félre kell értenetek. - sóhajtja szemét forgatva, majd megborzongva megy barátnőjével át a zebrán.

Larina útközben ír egy üzenetet a családi Messenger csoportba, ami mint utólag kiderült, nem a legjobb ötlet volt. Inkább csak simán a szüleinek kellett volna írnia, de a nagymamája a lelkére kötötte, hogy küldjön majd helyzetjelentést a csoportjukba. Tudni akarja, hogy van az unokája. A lány ezen csak gondolatban nevetett fel, hiszen jól tudja, hogy ez mind színjáték. A nagybátyját és annak újdonsült feleségét egyáltalán nem érdekli, mi történik vele. Az a nő csak a nagybátyjáért van oda és képes úgy előadni magát családi rendezvényeken, mintha a férfit senki nem ismerné. Majd amikor Larina közli vele, hogy "igen ezt tudtuk, a mi családunkban nőtt fel", akkor megkapja a világ legcsúnyább pillantását a nőtől, ami egyébként nem nagyon hatja meg és nem különösebben érdekli, hogy amúgy utálja őt. Az érzés kölcsönös.

Mezei Family 🙈🌸

Mezei Larina Sikeresen túléltük a mai napot is, megyünk haza. Itt hétágra süt a nap, de azért hideg van ⛄

Mezeiné Marika Nagyon ügyesek vagytok drágám! Vigyázzatok hazafelé!! 💐

Mezei Csaba Csapassátok 😎👊

Larina tehetetlenül nevette el magát édesapja kommentjén. Majd kelletlen nyögés szalad ki száján, amint kedves ángya is megtisztelte egy szép üzenettel

Mezei Edit Édesem, ha kellenek német könyvek a beszédhez, küldök. Nekem nagyon sok van, tudod nekem is milyen jól jön :)

Mezei Larina Köszönöm, de én beszélek németül

-Fhu ez a nő. - szólal meg hangosan, ami Esztella figyelmét sem kerüli el.

-Na mi van? - néz rá kíváncsian. Már nem egyszer hallgatta végig az egyes családi történéseket.

-Ez olyan hülye, azt hiszi mindenki hülye csak ő az okos. Nem is tud németül. - csóválja a fejét, miközben odatartja barátnőjének a telefont, hogy visszaolvassa az üzeneteket.

-Dik de bolond. - adja vissza a készüléket Esztella nevetve. - Majd észreveszi egyszer magát, hogy amúgy senki nem kérdezte.

Fél óra múlva a két lány kicsit csalódottan jön ki a második boltból, ahol mindent vettek, csak azt nem, amire Larinának szüksége volt.

-Nem igaz, hogy ebben a tetű városban nem lehet ilyet kapni. - nyögi csalódottan és elő is veszi a telefonját azzal a szándékkal, hogy Szoboszlai segítségét kérje, mert már elég dühös volt.

mezeilarina Melyik boltban lehet ilyen paprikás kukit venni?!

Tudta, hogy hülyeség volt elküldeni ezt az üzenetet, de most már mindegy volt és túlságosan mérges volt ahhoz, hogy nekiálljon szabadkozni.

Szoboszlai Dominik elkerekedett szemekkel olvasta el egymás után legalább ötször azt az egyetlen kérdést, amit Larina írt neki. Nem igazán tudta hova tenni és abban sem volt biztos, hogy a lány neki szándékozta mindezt írni. Végül tehetetlenül elneveti magát és vágódik le a kanapéjára, úgyis kifáradt a mai edzésen.

szoboszlaidominik Mindenképpen paprikásat szeretnél? Én tudok neked natúr kukival szolgálni, megkóstolhatnád 😛

Larina ezt az üzenetet olvasva úgy ledöbben, hogy majdnem kiejti a telefont a kezéből. Majom. - fogalmazódik meg benne az első gondolat. Ez a fiú tényleg csak erre tud gondolni, nem szabad neki vele foglalkoznia.

mezeilarina Na mit is vártam tőled...

Ezzel le is zárja a telefont, mert csak még jobban felmérgelte magát és nem kíváncsi további perverz gondolatra a focistától. Bár ezt a szituációt most ő provokálta ki. Nem kellett volna így fogalmaznia, de hát mindig is így hívta ezt a nasit.

Szoboszlai vigyorogva kezdett választ gépelni és nagyon is élvezte a helyzetet. Sejtette, hogy Larina a kukorica pelyhes kukacra gondol, ám jobb volt kicsit húznia az agyát. Ma még úgysem beszéltek túl sokat.

szoboszlaidominik Extrudált paprikás kukoricapehelyre gondolt a hölgy? 🤭

mezeilarina 🙄

Larina sértődötten zárta le a telefont és minden reményét feladva indult hazafelé Esztellával, aki viszont örült, hogy kapott a boltban tortilla lapot, mert már nagyon szeretett volna azt enni és sokkal olcsóbb volt, ha ő maga csinálja meg.

A focista élvezve a helyzetet írt vissza Larinának, hol szerezheti be a nasit, bár kétségkívül nagyon jól szórakozott. A lány azonban erre már nem írt vissza semmit, csupán megnézte. Már rohant is abba a plázába és hálát adott az égnek, amiért ez is útba esett neki.

szoboszlaidominik Na sikerült megtalálni?

szoboszlaidominik Azért remélem valamivel meghálálod, amiért ilyen rendes voltam 😛

Írt rá a fiú húsz perc múlva, hiszen kicsit türelmetlen volt, miért nem ír neki semmit a lány. Larina persze direkt nem válaszolt neki, kirobbanó örömmel lépett be a lakásajtón Esztellával, miután legalább tíz zacskó paprikás kukacot szerzett a boltban. Valahol hálás volt Szoboszlainak, de túlságosan paraszt módon viselkedett, ezért jobbnak látta, ha pár napig ignorálja a fiút.

Dominik este mérgesen és értetlenül tapasztalta, hogy Larina egész nap nem volt képes írni neki. Nem értette miért viselkedik így, vagy mi lehet a baj. Ő a saját viselkedését természetesnek vette és nem gondolta, hogy mit vált majd ki a lányból. Tökéletes hobbinak tartotta zavarba hozni a lányokat, Larinát zavarba hozni pedig különös élvezetet jelentett számára.

Szoboszlai Dominik kezdte unni, hogy Larina valószínűleg szándékosan ignorálja és mivel otthon sem találta két nappal később, ezért egyenesen az egyetem felé vette az irányt, ahová a lány járt. Szeretett volna vele beszélni és elhívni őt végre randizni, ami után esetleg történhetnének dolgok közöttük.

Nem igazán volt tisztában Larina órarendjével, és nem is igazán gondolta át, hogyan is fog találkozni a lánnyal, ennyi ember között. Az épület hatalmas volt, ő pedig még sosem járt itt és valószínűleg erre semmi jogosultsága nem is lenne most. Ő maga sem tudja, hogyan kötött ki az egyetem könyvtárához vezető folyosón, talán mert tudta, hogy Larina szerethet olvasni vagy akár kiélvezni a csendet és itt tanulni. Legnagyobb meglepetésére Esztella jött vele szembe, aki meglepődött mosollyal torpant meg, amint közel értek egymáshoz.

-Szia Esztella! - köszönti a lányt illedelmesen, aki vele ellentétben kabátot és sálat visel, feltehetően azzal a szándékkal, hogy haza induljon. Vajon miért nincs vele Larina?!

-Hello Dominik! - viszonozza a köszönést, majd mielőtt bármit kérdezhetne a focista, újra beszélni kezd. - Gondolom nem szórakozásból lógsz be egy egyetemi könyvtárba, szóval segítek neked. Larina az erotikus tartalmú könyvek sorában lesz. - adja meg a választ elég frappánsan a fel nem tett kérdésre, amin Dominik szórakozottan elneveti magát.

-Te meg gondolom a fogápolás szekcióból jöttél éppen. - jegyzi meg viccesen, hiszen nem felejtette el, mennyire rá van kattanva a fogai eredetiségére a lány.

-Majdnem. - biccent Esztella mosolyogva. - Nekem most mennem kell, jó szórakozást! - int a fiúnak, majd tovább is áll, Dominik pedig olyan furcsán érzi magát, hogy nem is tudja mit csináljon.

Nagyon bírta Esztellát az első pillanattól fogva, hiszen ő egy elég közvetlen, energikus, jó humorral megáldott lány volt, aki emellett még elég okos is volt. Azonban őt egyedül csak Larina érdekelte, ezért el is indult a könyvtár bejáratához, hogy megkeresse a lányt, akire már napok óta vágyik.

Dominik megkeresve az erotikus könyvek sorait ment irányukba céltudatosan és nagyon remélte, Larina tényleg ott lesz. Pimasz mosoly kúszott ajkaira, amint a második sor végén megpillantotta a lányt, amint éppen valamelyik könyv borítóját térképezi fel és nagyon bele van merülve gondolataiba. Határozott lépésekkel közelített felé, miközben alaposan végigmérte. Fekete farmert viselt, sötétzöld kasmír felsővel, haja pedig ezúttal egyenesen omlott vállaira. Talán egy fejjel alacsonyabb is volt tőle, így a lapos bokacsizmában.

-Csak nem ötleteket gyűjtesz éppen, hogyan fogsz legközelebb kielégíteni a könyvedben... meg élőben is? - villantja meg fehér fogsorát, Larina pedig ijedten kapja fel fejét a kérdés hallatán és ijedtében el is ejti a könyvet. Egyáltalán nem számított Szoboszlaira és nem igazán érti, hogyan találta itt meg. Ajkai elnyílnak a döbbenettől, orcái pedig pillanatok alatt forrósodnak fel, amint a focista közelebb lép hozzá, majd felemeli a földről a könyvet. Megszólalni sem mert, úgy remegett mindene. - Hmm, remélem motiváló dolgokat találsz benne. - veszi szemügyre a borítót a fiú, majd laza mozdulattal nyújtja vissza a lánynak, ki megszeppenten veszi is el tőle.

-Én... nem terveztem ezt kikölcsönözni, csak a kezembe akadt. - szabadkozik Larina azonnal, hiszen nem kar még jobban beégni a focista előtt, de már oly mindegy...

-Ennyi erotika olvasás után nehogy valami más akadjon a kezedbe. Bár én kétségkívül örülnék neki. - húzza pimasz mosolyra ajkait Dominik, szemöldökét pedig provokatívan felvonja. Larina nem tudja elhinni, hogy ez a focista tényleg ennyire paraszt tud lenni, ezzel teljesen lerombolva minden illúzióját.

-Szerintem meg inkább szégyelld magad, hogy állandóan ezen jár az eszed. - mondja oda sértődötten, mert kicsit elege lett, hogy Szoboszlai ezen a témán lovagolt továbbra is és őt folyton kellemetlen helyzetbe hozza.

-Pont nem neked kellene szemrehányást tenned egy erotikus könyvvel a kezedben. - neveti ki a   focista a lányt, aki ettől aztán duzzogva húzza magához a könyvet, mellkasához szorítva. Nem tud semmi ütősebbet visszaszólni, ezért higgadtságot erőltetve magára szólal meg újra.

-Mit keresel itt? - sziszegi neki halkan és körbe is pillant, nem látta-e meg őket bárki is. A focist pedig nem volt csendben, ahogy egy könyvtárban illene.

-Hozzád jöttem. - válaszolja lazán, kezeit zsebre vágva. Larina a másodperc tört része alatt mérte fel a fiatal focistát, aki világoskék farmert viselt fekete kapucnis felsővel. - Nem válaszoltál az üzeneteimre, szóval gondoltam majd így nem fogsz elutasítani.

-Honnan tudtad, hogy itt vagyok? - kérdezi halkan a lány, miközben visszahelyezi a könyvet oda, ahonnan elvette. Majd talán máskor kikölcsönzi. Amikor nincs vele a focista.

-Egy író hol máshol lehetne? - kérdezi mosolyogva Dominik, majd közelebb lép Larinához, akinek lélegzete elakad egy pillanatra, amint megcsapja a fiú intenzív parfüm illata. - Nem szeretem, ha valaki nem válaszol az üzeneteimre. - suttogja közel hajolva Larinához derekára simítva mindkét kezét, aki száz százalékig meg volt róla győződve, hogy a focista meg fogja őt csókolni. Szinte érezte mentolos leheletét az ajkain, amik remegve nyíltak el résnyire.

-Én pedig, ha valaki szórakozik rajtam ahelyett, hogy segítene. - vág vissza remegő térdekkel és annyira lefagy, hogy ellépni sincs ereje.

Dominik felfigyelve arra, hogy Larina kiesett a magabiztos egyensúlyából, ezúttal nyakához hajolva érinti ajkait bőréhez, amitől a lány élesen beszívja a levegőt és nem akarja elhinni, hogy ez megtörténik. Mi a fenéért játszadozik vele ez a focista?! Annyira nagy hatással van rá a fiú közelsége, hogy teljesen megszédül. Szeretné megmondani neki, hogy hagyja ezt abba, de nincs hozzá ereje és tudat alatt nem is akarja. Teljesen megbabonázza ez az egész, s ösztönösen hajol a focista irányába, miután ajkaik szinte összeérnek. Dominik azonban ekkor pimasz mosollyal húzódik el, Larina arca pedig elvörösödik, ahogy feleszmél.

-Na mi van, meg szerettél volna csókolni? - kérdezi szemtelen mosollyal a középpályás, aminek hatására Larina indulatosan tolja el őt és mászik ki karjai közül.

-Bunkó vagy. - vágja hozzá mérgesen, majd hátat fordítva neki indul el, hogy összeszedje táskáját és hazamenjen, mert képtelen tovább égetni magát. Ez is épp elég volt. A focista tök hülyének nézheti most.

Szoboszlai Dominik nevetve megy Larina után, hiszen ő nagyon is jól szórakozott.

-Jajj Larina, most meg hova rohansz? - kérdezi továbbra is szórakozottan, ahogy utoléri a lányt, aki sietősen veszi kezébe kabátját és táskáját, a kijárat felé indul.

-Haza! - közli indulatosan és legszívesebben sírni szeretett volna. Elege volt, hogy érzelmileg zokni volt és a legapróbb kis sértések vagy stresszhelyzetek sírást váltanak ki belőle. Talán túlságosan magába fojt mindent. Otthon lehet meg is ejti ezt, amikor végre bezárkózhat a szobájába.

-Oké, hazaviszlek, de előtte menjünk el enni. - közli lazán a focista és lépést tartva Larinával sétál mellette a folyosón. Larina megrökönyödve torpan meg és fordul Dominik felé. Hirtelen azt sem érdekli, hogy milyen híres ez a fiú és ő pont vele akar valahova beülni.

-Nem megyek veled sehova! Hagyj már békén! - kéri kissé hisztérikusan, amin a középpályás fel is húzza szemöldökét.

-Azt olvastam pedig a fanficekben, hogy a lányok szeretik a meglepetés randikat. - von vállat végül, ezen pedig Larina kicsit lefagy.

-Mi... nem is... randizunk. - hebegi zavartan és már nem akar elrohanni, mert kíváncsi, mit akar még mondani erre a focista.

-Ha szeretnéd, randizhatunk. - jelenik meg Szoboszlai arcán szokásos magabiztos mosolya. Nem állt szándékában egyébként komoly kapcsolatba keveredni mostanság senkivel, de így talán lenne némi esély arra, hogy Larina végre lefeküdjön vele. - Menjünk. - veszi el a lánytól kabátját, amit felsegítve rá, húzza kifelé az egyetem épületéből.

Larina engedelmesen megy a focista mellett és reméli, hogy nem keltenek túl nagy feltűnést, mert nem volna jó semmilyen bulvárlapban találnia magát másnap. Megpillantva a hatalmas fekete Mercedest, torka elszorul, hiszen jól emlékszik arra az alkalomra, amikor első találkozójukat követően a fiú hazavitte őt vele.

A sötétszőke lány csendben ül a focista mellett, aki elég rutinosan vezet végig a városon, ami Larinát annak ellenére is lenyűgözte, hogy nem a legszebb volt Európában. Annyira ideges volt, hogy el is felejtett örülni neki, hogy most Szoboszlaival lehet egy légtérben. Máskor ennek a gondolatától is zavarba jött, most azonban csak azt várja, mikor ér végre haza.

Dominik útközben arról kérdezgeti a lányt, mihez lenne kedve, mit egyenek. Mivel Larina nem tudott határozott választ adni erre a kérdésre, ezért a fiatal focista arra a döntésre jutott, hogy hazaviszi és majd ő főz neki. Így legalább a korai vacsora után könnyebben tudja a hálószobába csalni.

-Hova megyünk? - kérdezi Larina megilletődve, amikor Szoboszlai leparkol a számára jól ismert utcában, majd kinyitja a lánynak az ajtót.

-Meglepetés. - kacsint rá vigyorogva, amitől Larina arca pírba szökik. A hideg ellenére is lángolt az arca és remélte, hogy egyáltalán nem túl feltűnő mindez.

Szoboszlai sunyi mosollyal fogta meg Larina kezét és húzta maga után a lépcsőházba, ahol meg sem várta, hogy minderre reagáljon a lány, már be is léptek a liftbe.

-Nem étterembe megyünk, igaz? - fordul a focista felé Larina, miután kezdte összerakni a dolgokat. Sejtette mi lesz ebből, de szeretett volna valamilyen megerősítést kapni.

-Nem bizony. - ül ki egy önelégült mosoly a fiú arcára, majd a lift pittyegését követően az ajtó kinyílik, ő pedig maga elé engedve a lányt, kíséri lakásának ajtaja felé. Már alig várja, hogy együtt legyen Larinával, persze jól tudja azt is, hogy ki kell alakítania valamiféle bizalmat először, ezért tényleg főznie kell majd valamit. Mellesleg nem szabad, hogy azt higgye a lány, hogy csak azért hozta fel magához.

-Ez a te lakásod? - csodálkozik el Larina, miután az előtérben találja magát, amiből rögtön nyílt egy hatalmas konyha.

-Igen. - válaszolja illedelmesen a focista és közben lesegíti Larináról kabátját és táskáját, aki lefagyva térképezi fel a helyet. - Gyere, körbevezetlek. Mit mutassak meg először, esetleg a hálószobát? - kérdezi incselkedve, miközben a lány derekára vezeti kezeit és finoman tolja bentebb a folyosón.

-Remélem, hogy ennek a kérdésnek nincs semmilyen mögöttes tartalma. - pillant hátra válla felett a lány a focistára és maga is elcsodálkozik, hogy ez a reakció most bizony csípőből jött.

-Egy szavadba kerül, hogy legyen. - hajol hátulról a füléhez Dominik és suttogja a szavakat, amitől Larina mindenhol is libabőrös lesz.

Szoboszlai ezután tényleg körbevezeti a lakásban, ami elég nagy, szóval Larina teljesen le van nyűgözve, mikor visszatérnek a konyhába feltehetően azért, hogy valami ételt készítsen Dominik. Ő hozzá is lát, hogy a szükséges dolgokat kivegye a hűtőből, valamint előszed edényeket, Larina viszont csak esetlenül dől háttal a pultnak és figyeli a fiút. El sem hiszi, hogy most itt van a lakásában.

-Tudok valamiben... segíteni? - kérdezi végül, hogy ne legyen olyan feltűnő, hogy a focista kerek fenekét bámulja.

Dominik vet rá egy kósza pillantást, majd kezébe vesz egy kést, fa deszkát és egy tál paradicsomot, amit a lánynak tesz félre a pulton.

-Ha szeretnéd ezeket összevághatod. De úgy terveztem, hogy én főzök neked. - jegyzi meg mosolyogva, Larina pedig viszonozva gesztusát rázza meg fejét.

-Olyan haszontalannak érzem magam, ha nem csinálhatok semmit. - von vállat és hozzá is lát a paradicsomok felvágásához, de annyira ügyel arra, hogy mindent tökéletesen csináljon, hogy véletlenül megszúrja magát a késsel, ami miatt fájdalmasan felszisszen. Dominik azonnal odafordul és aggódva lép oda, hogy szemügyre vegye, mit ügyetlenkedett a lány. - Jajj, nem hiszem el. Nem is én lennék... - nyögi kelletlenül, majd lélegzete elakad, amint Szoboszlai a kezei közé veszi kézfejét és óvatosan szájához emeli, majd azt az ujját, amit megszúrt és alig látható piros pötty látszódott rajta szájába veszi, Larina pedig szeretne ott nyomban elhalálozni. - Ugye tudod, hogy ez rohadtul nem higiénikus? - kérdezi elhalóan, mert úgy érzi muszáj megszólalnia, miközben a focista meleg ajkai között érzi ujját. Hihetetlen volt a látvány és forogni kezdett vele az egész konyha.

-Lehet, hogy nem higiénikus, de valld be, hogy rohadtul szexi. - húzza fel egyik szemöldökét provokatívan a középpályás.

-Inkább adj már egy ragtapaszt. Kérlek. - sziszegi Larina, visszanyerve életerejét, Dominik pedig tényleg keres neki kötszert, majd szakszerűen felhelyezi neki a ragtapaszt.

-Most pedig ülj le ide és engedd, hogy a chef kibontakozzon. - mondja neki nagyképű mosollyal, miután Larinának kihúzta az egyik széket.

-Ez csak egy kis seb, tudok vele csinálni mindent. - értetlenkedik, mégis engedelmesen leül. Szoboszlai visszatér a húshoz, amit a hűtőből kivett és kezébe vesz egy másik kést, hogy felkockázza.

-A te kezedbe tényleg nem való a kés, olló meg villa, vagy hogy mondják azt. - kuncog halkan még magában, Larina viszont átkozza magát, hogy folyton beégeti magát. Nem is érti ezek után miért akar még mindig a társaságában lenni ez a híres focista.

-Figyelj, tényleg nem kell nekem főznöd, otthon is tudok enni. - szólal meg kis csendet követően, miután az előző beszólást elengedte füle mellett.

-Ja persze, egészségtelen paprikás kukit. - jegyzi meg rosszalló mosollyal és egy szórakozott pillantást is mér az ettől zavarba jövő lányra.

Szoboszlai rendkívül finomat főzött, Larina pedig ezúttal ügyelt rá, hogy le ne egye magát. Ezúttal nem történt semmi ilyesmi, csupán beszélgettek. Jobban mondva a focista kérdezősködött, Larina pedig válaszolt. Egy idő után kezdett felszabadulni és egészen kellemesen érezte magát.

-Na és milyen az új edzőtök? Én Jesset jobban szerettem. Ez a Tedesco nem szimpi. - vált témát Larina, aminek hatására Dominik kissé elkomorul és segélykérően fordítja tekintetét maradék vacsorája felé.

-Nem csak neked nem szimpi. - biccent. - Bár szerintem nem csíp engem az első perctől fogva. Alig kapok játékidőt a meccseken, holott edzéseken mindig eljátssza, hogy milyen jó voltam, ez kezdőt érne hétvégén. Eddig talán kétszer, ha voltam kezdő... Olyan, mintha le lennék fokozva. - sóhajtja gondterhelten és igyekszik semmi csúnya szót használni edzőjére, hiszen Larinát mégsem ismerte annyira, hogy tudja nem mondja vissza ezeket senkinek.

-Sajnálom. - nyögi a lány szomorúan és kicsit megbánja, hogy felhozta a témát, mert nem akarta, hogy Dominik rosszul érezze magát. - Remélem idővel ő is rájön, milyen tehetséges vagy.

-Tehetségesnek tartasz? - vigyorodik el szélesen a focista, ezzel sokadszorra zavarba hozva Larinát.

-Szerintem nem csak én tartalak annak. - törli meg ajkait a lány illedelmesen, hiszen befejezte az étkezést. - Ez pedig nagyon finom volt, köszönöm.

-Örülök, hogy ízlett. - áll fel a fiú elégedetten mosolyogva és némi izgatottságot érez tagjaiban azt illetően, hogy vajon Larina hajlandó lesz-e lefeküdni vele mindezek után.

-Nekem lassan haza kellene mennem. - áll fel Larina is és követi a focistát a konyhába, ahová magával vitte üres tányérjaikat.

-Hova sietsz? - kérdezi meglepődve Dominik. - Azt hittem még maradsz egy kicsit. Még nem láttál itt mindent. - villantja meg ezer wattos vigyorát. Larina térdei megremegtek és nem igazán tudta, mit kellene most mondania.

-Korán kell kelnem holnap is. - próbálja győzködni a középpályást, aki tesz lépést felé, ezzel a pulthoz szorítva őt. Ebből még baj lesz.

-Itt is aludhatsz. - ajánlja fel Szoboszlai provokatívan felhúzva szemöldökét, amitől Larina arca soha nem látott pirosságba borul. - Én örülnék a társaságodnak.

-Nem kérhetsz tőlem ilyet! Alig ismerjük egymást! - botránkozik meg, kezei pedig ösztönösen csúsznak a focista mellkasára, aki időközben a pultra támaszkodva zárja el Larina elől a menekülési utat és veszélyesen közel hajol hozzá. Ő maga sem érti, miért ilyen jó érzés játszadozni ezzel a lánnyal, de bármennyire is szeretné megcsókolni és a hálóba vinni, próbálja inkább kikészíteni Larinát elég alattomosan.

Szoboszlai Dominik óvatosan érinti arcát Larináéhoz, majd ajkait a lány nyakának szenteli, ahova alig érezhető csókot nyom, miközben nagy tenyerei derekára kúsznak. Larina annyira lefagy, hogy ellenkezni sem tud. Kezei remegve szorongatják a fiú kemény vállait és beleborzong, hogy ilyen helyzetbe került vele, amiről eddig csak álmodozott. Érezheti ajkait, amik egyre több nedves csókot hagynak bőrén, neki pedig egy megilletődött nyögés hagyja el ajkait, amint a focista kicsit erősebben csókol nyakába. Dominik ezen aztán elvigyorodik és el is húzódik azzal a szándékkal, hogy most már végre megcsókolhassa Larinát és elérje célját.

Larina teljesen megbabonázva, elnyílt ajkakkal kémleli őt, ahogy közelebb hajol és tudja jól, hogy szeretné őt megcsókolni. Hát jó. Essenek túl rajta.

Ekkor azonban a focista telefonjának csörgése hasítja át a levegőt, aminek hatására mindketten kicsit összerezzennek és gondolataik visszatérnek a valóságba. Szoboszlai fájdalmasan lehunyva szemeit halássza elő zsebéből a telefont, majd emeli füléhez.

Larina kínosan lesütve szemeit áll továbbra is a pult és a focista közé szorulva. Csendben hallgatja, ahogy Dominik magyarul beszél a telefonba, közben pedig az ő hátát cirógatja, ami rettentően jól esik neki. Érzi, amint gyomra görcsben van, szíve megállás nélkül döngeti mellkasát, ő pedig teljesen kimelegedett ebben az elmúlt két percben. Végül úgy hallja, Dominik beleegyezett valamibe, mikor pedig végre kinyomja a telefont, kérdőn néz rá.

-Nos királynő abban a megtiszteltetésben lesz most részed, hogy vigyázhatsz velem Gulácsiék fiára. - mosolyodik el szélesen, mert így tényleg muszáj lesz Larinának vele tölteni még pár órát.

-Tessék? - leheli maga elé, hiszen ő egyáltalán nem ért a gyerekekhez és nem is vigyázott még soha senkire. Gulácsiékat pedig eddig csak az Instagram világából "ismerte".

***

Sziasztoook! 

Megérkeztem egy újabb fejezettel, ami már szerintem minden szempontból izgalmasnak bizonyult, legalábbis remélem Ti is hasonlóan vélekedtek róla :) 

Mit gondoltok eddig a történésekről és a karakterekről? 

Legyen szép vasárnap estéje mindenkinek! 

Millió puszi & ölelés! <3