Mezei Larina hatalmas mosollyal az arcán sétált a székek közötti folyosón, ami a fehér vászonnal fedett ki pavilonhoz vezetett. Már csak fél óra volt hátra az esküvőig, a vendégek pedig egyre csak gyűltek. Ahhoz képest, hogy nem az ő esküvője, talán idegesebb volt, mint Esztella, hogy minden rendben legyen. Királykék koktélruhájában sétált leellenőrizve minden apróságot. Esztella és Dani gyönyörű helyszínt választottak Barcelona felett lévő hegyen, ahonnan elképeztő hátteret biztosít majd a ceremóniának a tenger.

-Van egy perce kisasszony? - suttogja fülébe hirtelen egy ismerős hang és közben derekára simul két erős kéz, ami megakadályozza abban, hogy továbbmenjen. Akaratlanul is elmosolyodik ezen. - Iszonyú szexi és mivel a menyasszonyom nincs a közelben, szívesen eltöltenék önnel pár percet a mosdóban. - csókol füle mögé, amin Larina már elneveti magát.

-Annyira közönséges vagy! Ez egy esküvő! - fordul meg karjai közt a lány, majd mosolyogva néz Dominik szemeibe, amik csillogtak valahányszor ránézett.

-Ennyit már csak megérdemlek, ha nem lehetek én a tanú! - von vállat és egy apró csókot nyom a lány ajkaira. - Gyönyörű vagy!

-Te pedig sármosan kiéhezett, ha pár perc alatt lerendeznél egy mosdóban! - szúrja oda fejét rázva a szőke lány. - Nehogy megsajnáljalak!

-Viccelsz?! Ha te nem, majd valamelyik koszorúslány megteszi! - vigyorog a focista nagyképűen, Larina pedig megforgatva szemeit ütögeti meg finoman borostás arcát.

-Drágaságom, aztán nehogy úgy nézzen ki a farkad holnap reggelre, mint valami ragyás lopótök, különben attól tartok az elkövetkező hetekben egyedül a doktor bácsi fogja megfogni neked gumikesztyűben. - mondja neki a lány magabiztos mosollyal, Dominiknak pedig arcára fagy a mosolya.

-Amikor legutóbb nőgyógyásznál jártunk mert valakinek kiütéses volt a puncija, sem velem volt a gond. - vág vissza gyorsan a focista és érdeklődőn vonja fel szemöldökét, ugyan mit lép erre a menyasszonya. Larina párat pislog, majd mosolyogva hajol a füléhez, egyik kezével nyakát átfogva.

-Nagyon szeretnéd te azt a puncit megérinteni főleg most, hogy nincs rajtam bugyi. - suttogja incselkedve, majd egy kacsintás keretében húzódik el a magyar focistától, aki pár percen belül sokadjára döbben le.

Szoboszlai hitetlen mosollyal néz szemeibe és elvigyorodik. Négy évvel ezelőtt nem tudta volna elképzelni ezt a beszélgetést kettejük közt. Larina sokkal jobban kibontakozott azóta és simán megenged magának ilyen szöveget, ami nagyon szexissé teszi. Azóta sokkal bevállalósabb és vagányabb lett a kapcsolatukban.

-Komoly nincs rajtad bugyi? - ad hangot kíváncsiságának és érzi, milyen izgatottság lesz úrrá rajta emiatt.

-Na emberek! - hallják meg Benjamin Henrichst hangját túlságosan közelről, így a kérdésre nem kap választ érdemben, Larina csak mosolyogva vállat ránt. - Lesz akkor esküvő?

-Miért ne lenne? - fordul felé Dominik értetlen mosollyal, Larina derekára kulcsolva kezeit. A lány mellkasára támaszkodva dől neki és figyeli a német válogatott focistát.

-Hát mittudomén! Mostanában ez a módi, esküvő napján lefújni mindent. - von vállat.

-Hidd el, az én barátnőm nem olyan és Olmonak se engedne meg ilyesmit. - kuncogja Larina.

-Jah, elhiheted, Esztella letépné a farkát! - helyesel Dominik bólogatva. - Na megyek, köszönök Dani szüleinek, mielőtt még az én farkam is témába jönne. - sóhajtja lemondón, majd egy gyors csókot nyom Larina ajkára és ott is hagyja őket barátjával.

-Gratulálok a könyvedhez! - fordul felé Henrichs, miután ténylegesen magukra hagyta őket Dominik. - És az eljegyzéshez is! Láttam a bemutatóról a képeket.

-Köszönöm szépen! - pirong kicsit a lány, hiszen nagyon új még neki ez a szituáció. Nem gondolta volna, hogy Dominik egyszer megkéri a kezét, azt pedig szintén nem, hogy publikálni fog majd könyvet és ekkora sikere lesz már most.

-Kérdeztem a vőlegényedet, de nem tudta pontosan elmondani, miről is szól a könyv. - csóválja fejét mosolyogva a focista. - Valami romantikus regény?

-Miért is nem lepődök meg ezen. - neveti el magát Larina. - Tulajdonképpen, kicsit a mi kapcsolatunkat vetítettem ki a könyvre, nyilván értelemszerű keretek mentén. Elég sok mondanivalója van és egy nagyon mély lélegzetvételű könyvről van szó. - kezd bele a mesélésbe, mert látja a focistán, hogy tényleg kíváncsi rá, nem csak illendőségből kérdezte meg. - Alapvetően romantikus, bár ahogy a mi életünkben is, úgy itt sem ritka a dráma. Egy lányról szól, aki tök átlagos helyen, normális családban nevelkedik fel, mindene megvan, mégsem egy elkényeztetett személy, de valami hiányzik az életéből. Vágyik arra, hogy kicsit a saját vágyai és elképzelése szerint éljen, pedig nincs gondja a szüleivel, de érzi, hogy egy picit mindig nekik akar megfelelni és ráébred, hogy ez nem jó. Így kerül egy teljesen más országba, ahol persze rátalál a szerelem egy olyan ember személyében, aki nagyon nem felelne meg a szüleinek, de ő csak azért is belemegy a dologba. Itt aztán minden lesz, dráma, sírás-rívás, ahogy az illik.

-Wow, tényleg izgalmasnak hangzik. - bólogat a focista. - Szívesen elolvasnám, Domi egyébként is rengeteget mesélt már, milyen jó író vagy. Komolyan nagyobb fanod, mint bármelyik az övéi közül.

-Majd kapsz tőlem egy dedikált kiadást. - kacsint Larina a férfira egy kedves mosoly kíséretében.

-Oh wow, megtisztelő! - köszöni meg Henrichs. - Na és, meséld el, hogy kérte meg a kezedet ez a majom? Nekem csak annyit mondott nagy önelégülten, hogy levett téged a lábadról, mert valami romantikus vacsora közben történt a dolog. - Larina ezen szívből felnevet.

-Igen, gondoltam, hogy neki csak ennyi marad meg a sztoriból. - csóválja fejét nevetve, majd belekezd a mesélésbe, mert ez egy igen vicces, de meghatározó történés az életükben.

Szoboszlai Dominik idegesen - ami tőle nem megszokott - dobolt ujjaival a kormányon Larinára várakozva. Nemrég ért véget könyvének bemutatója, ő pedig elkísérte, hiszen ez egy igen meghatározó momentum a lány életében. Úgy érezte, mellette a helye. Ő is mellette volt, amikor Liverpoolba igazolt és azóta is támogatja mindenben. Larina csodálatos és éppen ezért érezte úgy a focista, hogy elérkezett az idő, hogy kapcsolatukat új szintre emeljék. Ehhez pedig neki kellett megtennie a lépést. Hetek óta végre sikerült kiválasztania a megfelelő gyűrűt, hiszen Larinának kifinomult ízlése van, nem vehet bármilyen gyűrűt, amivel eljegyezheti.

-Mondd! - szól bele a telefonba, miközben figyeli a rendezvényterem bejáratát, mikor bukkan fel barátnője. Asztalfoglalásuk van egy igen fancy étterembe.

-Na? Igent mondott? - hallja Schäfer izgatott hangját.

-Hallod Schäfi! Így is tiszta ideg vagyok, ne kérdezgesd már tíz percenként! - dorgálja meg egyből barátját, aki segítségére volt a gyűrű választásban, amikor itthon volt Budapesten. - Most lett vége a bemutatónak, még Larinát várom. Majd az étteremben megkérem a kezét.

-Az hogy sikerült? - érdeklődik a másik focista a vonal végén.

-Jól, az elején alig tudtam figyelni, annyira jár az agyam. Lari eszméletlen, komolyan több rajongója lett, mint nekem. Vágod, leszarták, hogy jelen vagyok, körülbelül két ember akart velem csupán fényképet készíteni, majdnem nekem kellett felajánlanom, hogy aláírjak nekik valamit. - neveti el magát a fiatal focista kínosan, ahogy visszagondol a szituációra.

-Büszke lehetsz a barátnődre. - mondja neki Schäfer komoly hangsúllyal.

-Az is vagyok. - vágja rá határozottan Dominik. - Bár nem gondoltam volna, hogy egyszer részt fogok venni egy ilyen könyvbemutatón, még érdekes is volt, pedig tudod, hogy utálom végigülni az ilyesmiket. - miközben ecseteli a történteket, az ablakon kitekintve, megpillantja Larinát fülig érő vigyorral közeledni felé sötétkék ruhájában, ami olyan csinos rajta és olyan szépen kiemeli idomait. Imádja ezt a lányt. - Figyi, leteszlek. Jön Larina, később írok.

-Jólvan, hajrá tesó. Azért ne felejtsd letérdelni, tudod, most kivételesen neked kell. - neveti el magát az Union Berlin játkékosa.

-Buzi vagy. - röhög bele a telefonba Szoboszlai, majd nemes egyszerűséggel kinyomja barátját.

Ebben a pillanatban nyílik az utazóülés felőli ajtó, másodperceken belül Larina huppan le mellé az ülésbe, megcsapva ezzel őt parfümének illatával, amit imád rajta. Szó nélkül hajol hozzá közelebb és tarkójára csúsztatva nagy tenyerét húzza ajkaira, amikkel percekig ízlelgetik egymást. Nem tud vele betelni.

-Köszönöm, hogy eljöttél. Sokat jelent. - mosolyog rá kislányos zavarában Larina, miután elszakadtak egymástól és becsatolja a biztonsági övet.

-Ne viccelj, itt volt a helyem. - rázza fejét a fiú mosolyogva, napszemüvegét szemei elé helyezve. - El sem tudom neked mondani, mennyire büszke vagyok rád. - indítja be az autót, majd indul el a forgalomba. - És remélem te is az vagy magadra. Nézd meg hová jutottál egy Budai váras jelenet után Szoboszlai Dominikkal. - idézi fel a lány első, róla írt könyvét, aminek egyik fejezetében egy bújtatott feladványt adott neki, aminek megfejtése az első találkozásuk helyszínéül és időpontjául szolgált. Larina halvány rózsaszínre rúzsozott ajkai közül önfeledt nevetés szalad ki.

-Féltem is, hogy túl nehéz fejtörőt adtam neked és majd béna leszel és nem sikerül kitalálnod. - rombolja tovább a fiú egóját, amit néha muszáj volt, mert előfordult, hogy túl sokat képzelt magáról a szükségesnél.

-Látod, már akkor alábecsülted a képességeimet! - paskolja meg a lány fedetlen combjait, amit nem takart a ruha szoknya része. Meleg volt, ő mégis egy vékony harisnyát viselt, hiába javasolta neki barátja, hogy skippelje ezt a ruhaneműt. Állítása szerint, elengedhetetlen, hogy harisnyában menjen el erre az eseményre, hiszen példát kell mutatnia elegáns és illő megjelenésével. Még neki is megnézte, milyen ruhában szándékozik elkísérni őt, nehogy beégesse. Így esett meg, hogy Dominik egy fehér Adidas cipőt, egy világoskék farmert viselt, fehér lezser inggel, amit a nyakánál nem gombolt be teljesen, így megmaradt stílusos lazasága, mégsem volt kirívó. Borotválkozni azonban nem volt hajlandó, szerinte már így szokták őt meg a szurkolók az évek során, így neki is nagyon idegen lenne, ha szavaival élve "baba arccal" mutatkozna kamerák előtt.

-Inkább mondd el a képességeidhez mérten, hová megyünk vacsorázni? - vált témát a város nyüzsgését figyelve. Még világos van nyár lévén és lassan a munkaidők is letelnek, így egyre több ember tartózkodik az utcán és ez a forgalom szempontjából is meglátszik.

-Az egyik legjobb olasz étterembe foglaltam asztalt a tetőteraszra. - feleli önelégült mosollyal, mert igazán sok telefonjába került, de neki ezt is sikerült elintéznie. Jelenleg úgy gondolja, ha ez sikerült, akkor a lánykérés már nem lesz nehéz menet. A nagyobb falat Larina apja volt, akivel beszélt a szándékáról és egy egészen rövid pillanatig úgy érezte tekintetéből, hogy a férfi nem egyezik bele az ötletébe. Persze, mint azóta sok más alkalommal, Csaba most is behúzta a csőbe, remekül szórakozva a kétségbeesett focistán, adta áldását Dominik kéréséhez.

-Annyira édes vagy! - csillannak fel a lány szemei és gyermeki mosollyal figyeli a forgalomra koncentráló férfit. - Köszönöm!

-Neked bármit! - tekintetét lopva emeli Larinára a középpályás, hiszen nem lenne túl jó dolog összetörni az új autóját, hogy belekoccan véletlenül az előtte lévőbe.

-Nagyon untad? - szólal meg pár perc csendet követően Larina. Arcáról levakarhatatlan mosollyal és megelégedéssel nézett ki az ablakon és még a máskor unalmasnak tűnő mozzanatok is örömmel töltik el, amit az üvegen keresztül lát.

-Dehogy untam. - megrökönyödve rázza fejét Dominik és egy pillanatra újra barátnőjére pillant. - Végig figyeltem. Nagyon profi módon vezetted le ezt az egészet, szerintem én sem csináltam volna jobban. Mondjuk néha elkalandoztam, azokon a szexi hosszú lábaidon, így előfordult, hogy gondolatban levetkőztettelek. - húzza pimasz mosolyra ajkait és kíváncsian fordítja fejét Larina irányába hosszab időre a piros lámpánál megállva. Larina megforgatva szemeit mosolyog csak ezen. Már megszokta, hogy Dominik ilyen.

-Tudom, hogy már lefoglaltad meg minden, de mit szólnál, ha inkább hazamennénk és kézzel is levetkőztethetnél? - vonja fel tökéletesre szedett szemöldökét a lány, amivel őszintén meglepi Szoboszlait. A focista hirtelen köpni nyelni nem tudott, hiszen nem így tervezte az estét. Az étteremben tervezi megkérni a kezét, ezt a részt nem hagyhatja ki. Így képzelte el a fejében.

-Mindennél jobban szeretném, de hogy lásd, úriember vagyok, most türtőztetem magamat és elviszlek vacsorázni, ahogy terveztem. - válaszol átgondoltan és gondolatban vállon is veregeti magát. - Aztán pedig egész éjjel nem engedlek ki az ágyból.

-Mintha éjjelente azzal lennék elfoglalva, hogy kimászkálok. - ráncolja szemöldökét furán a lány.

Az étterembe érve Dominik idegessége egyre fokozódott, arra a kérdésre se tudta hirtelen a választ, hogy milyen névre van a foglalásuk. Csak annyit nyögött ki zavartan a pincérnek, hogy nem igaz, nem ismeri fel, milyen kérdés ez. Emiatt aztán Larina kissé ledorongolta, így elnézést kérve a férfitől, engedte, hogy felkísérje őket a helyükre.

A terasz korlátjához közeli helyre leülve aztán egy pillanatra elfogta a pánik, hogy a kocsiban hagyta a sötétkék bársonykötéses dobozkát, amiben a gyűrű van, de aztán megnyugodott, amikor zsebéhez nyúlt és érezte a nadrágon keresztül a dobozka alakját.

-Minden rendben? - szólítja meg Larina, furán méregetve őt az étlapja mögül.

-Persze. - bólogat hevesen, hatalmas gombóccal a torkában. - Miért ne lenne?

-Nem tudom, furán viselkedsz. Már legalább hatszor járattad végig a szemeidet a többi asztalnál ülőkön. Keresel valakit? - pillant körül ő is.

-Nem. - rázza fejét mosolyogva. - Semmi ilyen. Te mit eszel? - bök fejével a lány kezében tartott étlapra, hátha el tudja terelni a beszélgetést és ő sem lesz ennyire ideges.

Tökre egyszerűnek tűnt fejben, ám megvalósítani ezt az egészet, már beletörik a bicskája. Nem tudja, mikor kellene felállnia a székről és a lány elé térdelni. Talán a vacsora után. Akkorra leenged ő is és Larina sem számít rá. Most még túlságosan ideges.

Dominik lasagne-t rendel, Larina pedig az egyik kedvencét, valamilyen tejszínes sonkás spagettit kétféle sajttal a tetején. A lány agyondícséri az ételt, miközben Dominik fejében megannyi kérdés és gondolat cikázik. Otthon már átgondolta, most mégsem találta megfelelőnek a szavakat, amivel megkérheti a kezét.

-Figyelsz rám? - zökkenti ki a gondolatmenetéből Larina, kedves mosollyal figyelve őt. Annyira összerezzen, hogy a villáján lévő falat nemes egyszerűséggel a fehér ingen landol, majd az ölében a nadrágján. Larina halkan elneveti magát, ő viszont meg tudná fejelni az asztalt.

-Kurva életbe! - szitkozódik szemeit összeszorítva, miközben szalvétával próbálja menteni a menthetetlent. Így most, hogy térdeljen le Larina elé?

-Látod, jobban jártál volna, ha hazajössz velem és engeded, hogy levetkőztesselek. - viccelődik vele Larina, ám ő nem tud felhőtlenül nevetni, mert most hirtelen mindent újra kell terveznie. Így, hogy fog kinézni a képeken? Már eltervezte, hogy megkéri a pincért, hogy lőjön róluk néhány lesifotót, de ez most mind fuccsba ment.

-Remélem kijön belőle, ez az egyik legmenőbb ingem! - kezd bele a hisztijébe, amivel csak tovább spanolja magát.

-Ne aggódj, majd lövünk neked egy újat Armani landben, ha mégsem jönne ki belőle. - rendezi le ennyivel a lány viccesen, majd folytatja a vacsoráját, amiből már nem sok maradt. Kicsit el is szégyellte magát, hogy lassabban és elegánsabb mozdulatokkal kellene ennie.

Minden mindegy alapon Dominik desszertet is rendel maguknak, aminek elfogyasztása közben Esztella és Dani közelgő esküvőjéről beszélgetnek, amitől Larina nagyon bezsong, hiszen Esztella őt kérte fel esküvői tanúnak. Dominikot ezzel kapcsolatban még inkább elfogja a rossz érzés, mert Dani nem őt, hanem Benny Henrichset kérte meg, ami részben tök jogos, neki mégis nehéz ezt elfogadni.

Dominik budapesti lakásába érve, Larina boldogan sétált magassarkújában a házhoz vezető kikövezett járdán a tuják között, amit együtt álmodtak meg a focistával. Sosem gondolta, hogy ők egyszer össze fognak költözni, mégis megtörtént és imádja minden egyes percét, amit idehaza tölthetnek a szüleihez közel. Bár Manchesterben is együtt élnek, idehaza mégis másabb. Szabadabbnak érzik magukat mindketten. Szoboszlai mondjuk most mindennek érezte magát, csak szabadnak nem. A házba érve szinte egyenesen a fürdőbe ment, ahol kézmosást követően az emeletre sietett és átvett egy sima Balenciaga fehér pólót és nagyon remélte ezt nem fogja összekoszolni legalább addig, amíg felteszi a kérdést Larinának.

Barátnője a konyhában bajlódott éppen egy pezsgővel a kezében, amit próbált kibontani. A pulton már ott várakozott a száraz nedűre, ám Dominik úgy gondolta ezt majd az igen elhangzása után fogják megejteni. Sietősen vette ki vékony kezei közül az üveget, és egyik kezét megfogva kulcsolja össze ujjaikat és húzza maga után a hatalmas nappaliba, aminek szőnyegén megáll. Larina értetlen mosollyal néz fel barna szemeibe, amik izgatottan csillogtak vissza az ő zöldjeire.

-Most meg mit csinálsz? Nem akarsz velem pezsgőzni? - ad hangot értetlenségének a lány, Dominik azonban csak elmosolyodik, mert aranyosnak találja, hogy most még alacsonyabb nála, hogy nincs már rajta a magassarkúja.

-De igen, előtte viszont beszélnünk kell. - erőltet magára több komolyságot, amivel eltűnik Larina arcáról a mosoly.

-Domi, ugye nincs semmi bajod?! Megijesztesz ezzel a viselkedéssel! Nem szoktál te így felvezetni semmit! - riad meg és kétségbeesetten fürkészi tekintetét, ő azonban csak apró mosoly keretében rázza meg fejét.

-Nincs baj, csak engedd meg, hogy végigmondjam, amit szeretnék kinyögni. - kéri kedvesen, Larina pedig aprót bólint. Dominik mindkét kezét kezeibe veszi és mély levegőt véve néz egyenesen a zöld szempárba. - Lari, te olyan csodálatos lány vagy... nem is lány, te már nő vagy. Számomra a nagybetűs NŐ. Akire mindig is vágytam és hihetetlen hálás vagyok, hogy rád találtam, még ha ehhez a Wattpad kellett is. - mosolyodik el, amit Larina is viszonoz és nagyon édesnek tartja, hogy ezeket most Dominik elmondja neki. - Mondjuk most könnyebb dolgom lenne, ha írtál volna már hasonló jelenetet, de így a saját szavaimmal kell elmondanom, pedig tudom saját magamról, hogy milyen béna speaker vagyok. Szóval... - sóhajt mélyet, miután az előző mondatán Larina kikuncogta magát. - Sok mindent éltünk át együtt, jót és rosszat egyaránt, de mégis kitartottunk egymás mellett és csak ez számít. Hogy szeretjük egymást és nem tudnám elképzelni az életemet nélküled.

-Remélem a mondandód alatt ez volt a legnyálasabb mondat. - neveti el magát a lány tehetetlenül, amin a focista csak megforgatja szemeit.

-Lari! - szól rá a lányra sértetten. - Ezek komoly dolgok!

-Jó, bocsánat! - embereli meg magát és nevetését halvány mosollyá varázsolja. - Folytasd kérlek.

-Próbálom nem nyálasan kifejezni magamat, de ugyanakkor elmondani neked az érzéseimet. Emlékszem, amikor először találkoztunk, nem fűztem hozzá nagy reményeket, hogy lehet köztünk bármi is. Különbözünk egymástól és emiatt kicsit elbizonytalanodtam, de mára már tudom, hogy ez jó dolog. Az évek alatt formáltunk a másikon és rengeteget tanultam tőled, a szemléletmódod hatással van rám is és segített, hogy könnyebben vegyem az akadályokat, amiket az élet elém gördít. Emellett örülök, hogy támaszom vagy és megoszthatom veled a szomorú, illetve örömteli pillanatokat. Mindig odafigyelsz rám, még akkor is ha hisztis ötéves kislány módjára viselkedek egy-egy szituációban. Feláldoztad az itthoni életedet és kiköltöztél velem egy idegen országba, és városba, ahol mindketten elveszettek voltunk egy kicsikét. - idézi fel a Liverpool-ba igazolásának körülményeit. - Tudom, hogy az ingázás az egyetem miatt kimerítő volt számodra, ennek ellenére te megtetted és egyszer sem panaszkodtál emiatt. Remélem tudod, hogy más fele ekkora teher alatt összeroppan. Elképesztő vagy. - Larinának szinte könnybe lábadnak szemei, annyira jól esnek neki Dominik szavai. Nem tudja, hová szeretne ezzel kilyukadni, de öröm őt hallgatni. - Te tökéletes nő vagy, aki megérdemli, hogy a maihoz hasonlóan szeretetet kapjon minden egyes nap a rajongóitól, hogy ennyi ember töltsön meg egy helyet, ahová te beteszed a hihetetlenül szexi lábaidat. Olyan társat érdemelsz, aki tökéletes és mindezt értékelni tudja, és nem sértődik meg, ha megmondod neki, hogy a ruha, amit éppen visel jobban hasonlít egy román taxisofőr öltözetére, semmint a magyar válogatott csapatkapitányához illő viseletre. - ennek hallatán Larina megijed, hogy talán szakítani szeretne vele a férfi, magyarán nem tartja elég jónak magát hozzá. Már éppen közbe akart vágni, hogy megcáfolja mindezeket, amikor Dominik gyorsan folytatni kezdte. - Ugyan nem vagyok tökéletes, most mégis... - engedi el egyik kezét a focista és zsebébe nyúl. Larina lefagyva figyeli, mit fog ebből kihozni. - Szeretnék kérdezni valamit, ami miatt már napok óta stresszben vagyok és most is rá kellett döbbennem, hogy fogalmam sincs, hogyan kérdezzem meg, hogy ne legyen klisé, de nem jutott eszembe semmilyen frappáns szöveg. - von vállatt nevetve, barátnője pedig teljesen összezavarodik. Szoboszlai lassan ereszkedik le a szőnyegen egyik térdére, továbbra is a lány kezét fogva, majd a kis dobozt előhúzva zsebéből, néz fel szemeibe.

Larina ajkai elnyílnak a döbbenettől és hirtelen az egész ház forogni kezd vele, térdei megremegnek, amint felfogja, mi is van készülőben éppen.

-Domi, te mit csinálsz? - leheli maga elé alig hallhatóan, amivel mosolyt csal Szoboszlai arcára.

-Larina, megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz feleségül, és viseled ezt a gyűrűt egy életen át? - nyitja fel a dobozt, aminek közepén egy ízléses arany gyűrű lapult, halvány kék kővel a közepén. A karika részét pedig apró fehér kövek díszítették. - Feltéve, ha nem szeretsz ki belőlem időközben. - teszi hozzá viccesen.

Mezei Larina életében először érzett akkora boldogságot, hogy hirtelen megszólalni sem tudott. Nem tudta elhinni, hogy ez a valóság és Dominik, akire mindig is vágyott, megkérte a kezét. Elködösült tekintettel kereste meg a focista barnáit, amik csillogtak, hiszen ő is meg volt hatódva reakciójától.

-Naná, hogy igen! - vágja rá határozottan a sírás határán állva a lány, Dominik pedig elégedett vigyorral ajkain, veszi ki a gyűrűt a dobozból és húzz fel remegő ujjára szintén remegő ujjakkal. Sosem gondolta volna, hogy egyszer ilyesmit fog tenni, eddig eljut egy kapcsolatban, most mégis megtörtént és felülírhatatlan boldogságot érez szívében.

-Na, ne sírj már! - áll fel a földről és az egyszerre nevető és síró Larinát magához ölelve csókolja meg lágyan és érzelmesen.

-Szeretlek Dominik! - motyogja ajkaira, miután kissé elhúzódott tőle.

-Én is szeretlek Larina! - veszi kezei közé könnyekkel áztatott arcát és kényszeríti, hogy szemeibe nézzen. - Életem egyik legcsodálatosabb pillanatát adtad nekem a válaszoddal. Mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy ezután csak ilyen szép pillanatokat élhessünk át. Együtt. - jelenti ki szerelmes tekintettel, majd egy csókot nyomva a lány homlokára, öleli magához olyan szorosan, mintha el kellene búcsúzniuk egymástól.

-Ez igazán megható történet Larina. - reagál Henrichs ledöbbenve, hiszen a barátja neki kicsit másképpen, sokkal lazábban mesélte el a sztorit. - Őszintén örülök nektek! Ki gondolta volna, hogy Domi nem lesz akkora szerencsétlen és nem cseszi el ezt a kapcsolatát valami hülyeséggel. Na nem mintha nem tett volna erre kísérletet, de na. Csodálatos vagy és igazán megérdemled a boldogságot. Remélem megadja ezt neked.

-Köszönöm Benny, nagyon kedves tőled! - érzékenyül el Larina újra, miközben a gyűrűsujján lévő eljegyzési gyűrűt tapogatja másik kezének ujjaival.

-Megyek, megnézem Olmo bácsival minden rendben van-e. - simít végig vállán, majd gy kedves mosolyt küldve felé hagyja magára.

-Lari! Kislányom! - szólítja meg édesanyja, aki ugyanúgy be volt zsongva, mintha a saját lánya esküvője lenne. Esztella anyja is le-fel szaladgált, hogy biztos minden tökéletes lesz-e.

Persze minden rendben volt a szertartáson, a gyűrűt vivő kislány és kisfiú nem esett el, pedig Dominik fogadott is rá néhány barátjával, így emiatt csalódott volt. Ugyanakkor nagyon örült Daninak, hogy megtalálta élete párját, amiben talán neki is szerepe volt. Larina örömmámorban úszott látva Esztellát a fehér ruhában, ami csodálatosan festett rajta. Igazán ő volt.

Az idő kellemesen meleg volt, a legtöbben koktéllal a kezükben várták, hogy Esztella eldobja a csokrot, aminek elkapására elég sokan pályáztak, köztük Larina is, akit Xavi Simons bátorítgatott. Ő csak nevetve állt a többi lány közé, amit Szoboszlai érdekes mosollyal figyelt.

-Hallod kispöcs! Ha a csajom elkapja miattad a csokrot, rád verem az esküvő költségeit! - jelenti ki nevetve rázva fejét, miközben a harmadik pezsgőjét veszi kezébe.

-Nyugi haver, ígyis úgyis el kell kezdened szervezni az esküvőt! Tök mindegy, hogy Larina elkapja-e most a csokrot vagy sem! - karolja át a vállát Olmo nevetve, Szoboszlai pedig csak mosolyogva megcsóválja fejét. Társaságuk - Olmo, Henrichs, Gvardiol, Simons és Szoboszlai - felkapva fejét izgul Larináért, hogy elkapja a csokrot, amikor Esztella háttal állva elkezd visszaszámolni.

A csokor elrepül, az összes vendég a levegőbe emeli tekintetét és várja, melyik lány fogja elkapni. Larina nem igazán pozicionálódik, minden mindegy alapon nyújtja ki kezeit, majd sikítva nevetve fogja fel a helyzetet, amikor kezei közt landol a rózsaszín és fehér virágokból álló csokor. Mindenki tapsol és üdvrivalgásban tör ki, ő pedig hatalmas mosollyal az arcán kezdi keresi Szoboszlait. Aki homlokon csapva magát húzza le inkább a pezsgőjét. Ezen aztán a legtöbben nevetni kezdenek.

-Jaj ne! - kiabál oda Larinának magyarul. - Most nézd meg milyen klisé vagy! - mutogat felé két kézzel, majd az üres poharat egy arra járó pincér tálcájára helyezve indul menyasszonya felé, aki nevetve teszi ugyanezt.

-Szoboszlai, most már megpecsételődött a sorsod! - kiabálja Esztella nevetve, angolul, így mindenki érti és nevetni kezd. - Nagyon szívesen! - nyújtja ki rá a nyelvét az ifjú feleség, Dominik pedig csak nevetve mutat be neki.

-Mint egy elcsépelt Wattpad könyvben, még a csokrot is el kellett kapnod! - öleli magához Larinát, amikor odaérnek egymáshoz. A vendégek már nem figyelnek rájuk, csak Dominik barátai és a szüleik figyelik őket mosolyogva.

-Nem tehetek róla, hogy profi vagyok! - von vállat a lány nevetve, majd elvigyorodik. - Most már nem szabadulsz tőlem!

-Egy pillanatig sem akartam. - mosolyog rá kedvesen, majd határozottan húzza még közelebb derekánál fogva és csókolja meg hosszan. - Te vagy az én dinka Királynőm! - válik el tőle levakarhatatlan mosolyt küldve felé.

-Te pedig az én dinka Dagim! - néz szemeibe lágyan Larina, egyik kezét a focista mellkasán, másikat borostás arcán pihentetve.

***

Sziasztok Drágáim!

Búcsúzni jöttem így késő este, miután a Pool nyert 3:1-re. Remélem ezek után megnyerik a bajnokságot 🤭
No de visszatérve ide. Megmondom őszintén nem szerettem volna valami tök lapos fejezettel zárni ezt a könyvet és jelenleg úgy érzem sikerült is megvalósítanom a célt. Még nem is fogtam fel igazán, hogy ez volt az utolsó fejezet, amit ehhez a könyvhöz írtam. Egy korszak most kicsit lezárult, de mint megszoktátok jövök majd hamarosan valami újjal/újakkal. Előtte viszont az Árva lány című könyvet fejezem be.

Nagyon sokan szerettétek ezt a könyvet a kommentek és a szavazatok alapján, remélem méltónak találjátok a befejezést és szerettétek olvasni ezt is.

Úgy gondolom sikerült megjelenítenem azokat a pillanatokat visszautalásokkal, amik az első fejezetekben történtek és fontos jelenetek voltak. Szerettem Larina karakterét, mert kicsit magamat láttam benne. De nem akarok én ennyit írni, eleget olvashatjátok soraimat hahaha

Várom a kommenteket erről a részről és úgy az egész könyvről alkotott véleményeiteket 🤗

Köszönöm, hogy velem voltatok!

Hamarosan jelentkezem!

Millió puszi & ölelés! ❤️