Larina könnyáztatott arccal bámult ki Esterházy Mátyás autójának hátsó üléséről és figyelte a mellettük elsuhanó tájat. Még ezt sem tudta szépnek tartani, pedig ő mindig tudott az apró dolgoknak is örülni. Most mégis jobban leköti minden agysejtjét, mennyire fáj neki, amit Dominik művelt vele. Soha nem nézte volna ki ezt a fiúból, pedig tudta, hogy milyen nagyképű és bevállalós.

-Larina, ne álljunk meg enni valahol? Nem vagy éhes? - fordul hátra Mátyás felesége kedves mosollyal, de Larina nem tudja ezt őszintén viszonozni. Csak unottan letörli az újabb adag sós vizet arcáról.

-Nem vagyok éhes, de ha ti igen, akkor megállhatunk. - feleli csendesen.

-Nem akarok beleszólni az életetekbe, de nem kellene beszélned Domival? Biztosan aggódni fog, ha megtudja, hogy eljöttél. - száll be a beszélgetésbe a menedzser a visszapillantón keresztül tartva a szemkontaktust a lánnyal. Ezzel egyidőben meg is szólal a telefonja és bizony Szoboszlai nevét írja ki. - Na látod?! Most mi a fenét mondjak? Tudja, hogy én tudom hol vagy.

-Csak... - hunyja be fájdalmasan szemeit Larina. - Mondd el neki, hogy itt vagyok. Te úgy tudtad, szóltam neki. Vedd fel.

Matyi bólint, majd fogadja a hívást, így a kihangosítón keresztül meghallja a focista hangját Larina is.

-Hello Domi! - köszönti könnyed hangon a férfi.

-Matyi, baszdki mondd, hogy tudod hol van Larina! - hadarja neki köszönés nélkül. Larina gyomra fájdalmas bukfencet vet, hiszen továbbra is megremeg mindene, ha meghallja Dominik hangját és ez ellen nem tud mit tenni egyelőre.

-Tudom, itt ül a kocsiban. - mondja neki higgadtan, közben újra Larina szemeibe pillant a tükrön keresztül.

-Kurva élet, miért nem szóltál?! - morogja Dominik idegesen.

-Ne haragudj, én úgy tudtam tudsz róla, hogy hazajön velünk. - tisztázza is magát gyorsan a férfi.

-Dehogy tudtam! - csattan fel a focista. - Egy kurva szót nem szólt! Halálra aggódtam magamat! Most mi a faszt csináljak?! - akad ki teljesen a vonal végén.

-Talán lenyugodhatnál és megvárhatnád, amíg hazaérünk. Aztán beszélnétek. - javasolja Matyi, de Larinának cseppet sem tetszik az ötlet. Szüksége van néhány nap Dominik mentes övezetre és egyáltalán nem szándékozik beszélni vele legalább az elkövetkezendő huszonnégy órában.

-Jó. - sóhajtja gondterhelten. - Csá! - azzal a lendülettel meg is szakad a hívást, Matyi pedig értetlenül rázza fejét.

Egy örökkévalóságnak hatott, amíg hazaértek Buda biztonságot nyújtó környezetébe, ahol Larina lakott a szüleivel. Matyi és felesége természetesen bekísérték a lányt és üdvözölték szüleit, akik teljesen le voltak döbbenve, miért jött haza idő előtt a lányuk és miért nézett ki úgy, mint aki egy hete csak sír. Szemei vörösek voltak és karikásak. Egyértelműen arra utalt minden jel, hogy valami rossz dolog történt vele.

-Kislányom, mégis mi a fene történt? - lép hozzá édesanyja a nappaliban, miután kikísérték Esterházyékat.

-Anya. - borul Valéria vállaira a lány és kitör belőle a keserves sírás. Az édesanya annyira kétségbe esik lánya reakciójától, hogy nem is tud érdemben erre reagálni vagy mondani valamit, csupán szorosan magához öleli a lányt és haját simogatva próbálja csitítani.

Larina aztán odafent a szobájában mindent elmesél anyukájának, aki teljesen kiborul emiatt. Legszívesebben fel tudná képelni a focistát, de most próbál higgadt maradni és kimutatva milyen jófej tud lenni, főz egy nyugtató zöld teát Larinának, akivel még beszélget egy kicsit, mielőtt aludni menne a lány. Larina örült is, amiért anyukájával most ilyen dolgokról tudott beszélgetni - persze a szexet kihagyta a történetből. Örült, amiért ilyen normálisan kezelte a helyzetet, bár látta, hogy befeszült ettől az egésztől ő is.

Mezei Csaba kezei ökölbe szorulnak, miután felesége a konyhában elmeséli neki, mit mondott el neki Larina. Szeretné azt mondani, hogy erre nem számított Dominiktól, de valahol legmélyen valahol érezte, hogy ez a fiú még össze fogja törni a lánya szívét. Csak azt nem gondolta, hogy ilyen gyorsan és ilyen keményen.

Larina késő este ébredt csak fel, már csak édesapja volt ébren, amikor lesétált a lépcsőn. Anyukája valószínűleg már aludt, hiszen tíz óra is elmúlt. A negyvenes évei végén járó férfi keresztbe font karokkal ült kedvenc foteljében és nézett Darts bajnokságot egy tál sós mogyoró társaságában. Ez volt a gyengéje.

-Mi a helyzet csibe? - szólítja meg lányát finoman.

-Aludtam. - von vállat egyszerűen és inkább helyet foglal a kanapén, ahova édesapja invitálja. Odaül mellé és szoros ölelésébe vonja. Larina arcát ettől aztán pillanatok alatt lepik el a sós könnyek és csordul is le arcán egy kövér csepp.

-Nagyon megbántott? - simogatja haját nyugtatóan.

-Igen. - válaszolja nyávogással keveredett sírással. Utálja, amiért ennyire megviseli ez az egész.

-Elmeséled nekem is, hogy mi történt? - törli le lánya szemeiről a könnyeket Csaba. - Utána megihatsz velem egy pálinkát. - ezen aztán Larina kényszeredetten elmosolyodik. Pár orrfújást követően pedig belefog a mesélésbe.

-És még neki állt feljebb, hogy kínos helyzetbe hozom! Hát szarok rá. Micsoda aljas disznó! - fejezi be felháborodottan a végén, Csaba pedig csak lesokkolódva pislog. Sok mindent kinézett Dominikból, de erre nem igazán számított. Legszívesebben beverné a focista orrát. Lehet meg is teszi.

Mielőtt bármit is mondhatott volna a lányát ölelő édesapa, lánya telefonja rezegni kezd az asztalon és Szoboszlai nevét hirdeti a képernyő.

-Ahj nem hiszem el. - nyögi kelletlenül megragadva a telefont a lány. - Annyira elegem van a férfiakból! - sóhajtja gondterhelten és bár Csaba is ezt a tábort erősíti, jól tudja, hogy lánya nem rá célzott.

-Mi lenne, ha én venném fel? - pattan ki az ötlet Csaba fejéből, lányát megdöbbentve ezzel. - Nyugodj meg, nem fogom egyből lekiabálni.

-Oké. - leheli és átadja kezéből a mobilt, édesapja pedig nagyon nem átgondolva a szituációt, húzza el a zöld telefon ikont.

-Helló Dominik! - köszönti a focistát könnyed hangon, aki a vonat túlsó végén olyannyira lefagy, hogy elemelve a fülétől a készüléket nézi meg, kit is hívott fel. Pedig Larina nevét jelzi a telefon. De hülye! Hát ez az édesapja!

-Jó estét Csaba! - köszön félve Dominik és nem igazán érti, miért nem barátnője vette fel a telefont. - Larina nincs a közelben? - kérdezi rögtön, hiszen most nem szándékozik felesleges csevegésekbe bocsátkozni. - Beszélni szeretnék vele.

-Fent van a szobájában. - válaszolja a férfi, miközben lányára pillant, aki szája szélét rágva hallgatózik csendben. Megszakad a szíve, ahogy a hőn szeretett férfi hangját hallja távolról. - Mi a helyzet? - kérdezi úgy, mintha nem tudna semmiről. Dominik értetlenül ráncolja szemöldökét és leül inkább budapesti lakásának hálószobájában az ágy szélére, mert túlságosan összezavarodott az elmúlt percekben.

-Öhmm, minden oké. - szorítja össze szemeit fájdalmasan, hiszen nagyon nem volt oké semmi sem.

-Jó volt a nyaralás? - erre a kérdésre aztán már nem tudott mit reagálni, annyira le volt forrázva. Kizárt, hogy Larina ne mondta volna el a szüleinek, mi történt és ne utálná most őt mindkét szülő. Mi a fene folyik itt? Ez valami játék? - Kár, hogy ilyen hamar hazajöttetek.

-Jah, nem így terveztük. - reagál csendesen. Annyira kellemetlen ez a beszélgetés, tegyék már le a telefont vagy történjen már valami!

-Tudod mi a sajnálatos még? - kérdezi Csaba határozottan, mivel összeállt időközben a fejében, mit fog mondani Szoboszlainak. - Hogy voltál akkora seggfej és megcsaltad a lányomat! - a férfi vár egy kicsit, hátha Dominik szeretne valamit felhozni saját maga védelmére, de nem, így folytatja. - Senki, de senki nem alázhatja meg így a lányomat. Mégis mi a fenét képzelsz te magadról?! Van fogalmad róla, mit műveltél? Te szégyentelen! Ha ide mered tolni azt a büdös seggedet, eltöröm mindkét lábadat! Megértetted?! További szép estét, Dominik! - nyomja ki mérgesen a telefont Csaba, majd a kanapéra dobva a telefont, öleli magához karjaiba boruló lányát. Rettenetesen érzi magát, hogy ekkora fájdalmat és szégyent kell elviselnie Larinának. Azt szeretné, ha boldog lenne az egy szem kislánya.

Szoboszlai Dominik percek múlva is lesokkolva ül az ágyon, értetlenül meredve maga elé. Mégis mi a picsa volt ez?! Édesapa hiába fenyegetőzik, márpedig ő fel fogja keresni Larinát holnap, ha tetszik, ha nem. Nem tud így élni, hogy nem beszélték meg a dolgot. Itt most nem lesz elég egy virágcsokor és némi paprikás kukac.

Továbbra is idegesen trappol ki a konyhába és főz magának egy nyugtató zöld teát, ami édesanyja, Zsanett javasol neki, majd a pultra felülve várakozik, hogy meghűljön az ital. Telefonját elővéve látja, hogy megannyi értesítés várja őt, hogy elolvassa és reagáljon rájuk. Nem kíváncsi most ezekre, ezért csak Dani Olmo bejövő üzenetét olvassa el egyelőre.

Spanish Don Juan Beszéltél már a nőddel?

Ezen aztán fájdalmasan felnyög, hiszen mit sem szeretett volna jobban, mint beszélni vele. Milyen elcseszett dolog már ez, hogy az apja veszi fel a telefont?

Hungarian Superstar Nem, mert az apja vette fel a telefont... 😡

Üzenete azonnal olvasottá válik szinte, és már látszik is, hogy Olmo valamit ír. Közben Dominik leszűrte a teát egy másik bögrébe, mert nem szerette volna leforrázni a száját. Végül megnézte a pittyegő telefont.

Spanish Don Juan Ez meg hogy történhetett? 😂 Na és miről csevegtél vele?

Hungarian Superstar Fogalmam sincs... Az elején úgy beszélt, hogy majdnem bekajáltam neki, hogy semmiről nem tud. Aztán meg kibukott belőle egy finom fenyegetés, hogy nem akar látni, vagy eltöri a lábaimat 😣

Spanish Don Juan Apu bekeményített 😂 akkor most már finoman kifejezve is nagy szarban vagy

Hungarian Superstar Ha nem tudsz segíteni, akkor inkább akadj le a témáról!! Így is elég fos a helyzetem, nem kell minden pillanatban emlékeztetned rá

Spanish Don Juan Jól van te kutttya nem kell hisztizni 🙄

Bár itt Olmo szívesen megjegyezte volna még, hogy ha már annyira gyakorlott a megcsalásokban, akkor igazán kitalálhatott volna már magának ezidő alatt valami jó szöveget, amivel vissza tudja hódítani a lányokat.

Spanish Don Juan Én azért átmennék a helyedben és megpróbálnék Larinával beszélni higgadtan nyugodt körülmények között, de ezt persze te érzed, mire vagy képes. Vegyél neki virágot, meg csokit vagy amit szeret, ezt te tudod jobban, aztán lesz ami lesz 🤷

Hungarian Superstar Kössz a tippet, majd megálmodom holnapig, mi legyen...

Ezzel lezártnak tekintette mára a beszélgetést Olmoval, inkább megnyitotta a beszélgetését Tylerrel, hiszen a napokban annyi minden történt, hogy nem írt még vissza neki. Noha nem érezte magát most sem alkalmas lelkiállapotban erre, úgy érezte el kell terelnie a gondolatait és csak reméli, nem az lesz az amerikai barátja első kérdése, hogy hogy vannak Larinával.

Larina másnap szomorú mosollyal öleli meg Esztella barátnőjét, aki már kora reggel beállított hozzájuk azzal a szándékkal, hogy jól kibeszéljék a történteket és felvidítsa Larinát. Valéria és Csaba megörültek a lánynak, hiszen sejtették, hogy leginkább rá van most szüksége a lányuknak.

-Írt azóta? - kérdezi végül Esztella, barátnője szobájában lévő kanapén ülve, miután meghallgatta a részletes sztori verziót. A szexszel kiegészülve.

-Nem. - préseli össze ajkait Larina és szemeit újra ellepik a könnyek.

Soha, de soha nem volt még ennyire összetörve. Mivel nem volt komoly kapcsolata eddig még, nem tudta mit jelent egy szakítást megélni. Igazából nem is szakítottak, de úgy érzi, mintha elveszítette volna Dominikot végérvényesen. Ezt a bizalmat ő maga sem tudja, hogy lehetne újra felépíteni. Miért kellett mindennek elromolnia?!

-Tévedsz. - biccent az íróasztalon megrezzenő mobil felé Esztella, amint meglátja Szoboszlai nevét.

-Ahj, mi a fenét akar... - sóhajtja elvéve onnan a telefont és megnyitja a bejövő üzenetet.

SzoBOSSlai⚽❤️ Királynőm, kérlek muszáj szóba állnod velem... Szeretnék beszélni veled, mikor tudunk találkozni?

-Hagyjál már békén a picsába! - morogja Larina, miközben le is ír egy hasonló választ a focistának. Még túl korán van hozzá. Aludjon!

LaReina👸❤️ Nem muszáj szóba állnom veled és nem is szeretnék veled találkozni!

-Na mit akar a pöcs? - bök fejével a telefon felé Esztella.

-Természetesen találkozni és beszélni. Mégis milyen mentséget tudna felhozni?! - forgatja meg szemeit a lány idegesen. - Nincs szükségem több hazugságra. Az egész kapcsolatunk hazugságokra épült.

-Lehet, hogy nem a tiétek a legőszintébb kapcsolat a világon, de szeretitek egymást.

-Ő nem szeretett engem igazán. Aki szereti a másikat, az nem csalja meg ilyen aljas módon. Ez mindenen túlment. - rázza fejét elködösült tekintettel.

-Jó, de ettől függetlenül beszélned kell vele előbb vagy utóbb! - világosítja fel Esztella, bármennyire sincs most ehhez ereje és kedve Larinának.

-Legyen inkább utóbb. - reagálja le ennyivel Larina és inkább lenémítja a beszélgetést Szoboszlaival, aki azóta újra írt üzenetet, amiben egyfolytában ostromolja, hogy találkozzanak.

A két lány végül az ágyon telepszik le és filmet kezdenek nézni, hátha az majd segít a helyzeten. Már a felén is túl voltak, ami egyébként nem volt botrányosan rossz, mint amire számítottak, amikor is meghallották a csengőt. Biztos Larina anyjának valami barátnője jött át, Erika szokott random beállítani, ha süt valamilyen süteményt.

-Biztos Erika jött anyámhoz. - magyarázza Larina, amikor érzékeli, hogy Esztella feléje sandít. Hallani, ahogy valaki ajtót nyit.

-Te! Ez nem Erika hangja! - eszmélt fel Esztella fentebb ülve az ágyon, ahogy hallja a beszélgetést. Ez férfi hang.

Mindkét lány egyszerre ugrik fel az ágyról és szinte feltépve az ajtót rohannak a lépcsőhöz, hogy megnézzék mi történik.

-Megmondtam, hogy ne gyere ide! - közli Csaba idegesen a vendéggel, akit egyelőre nem hallani és nem is látni a korláttól.

-Beszélnem kell Larinával! - közli határozottan, Larina torka pedig elszorul, amint meghallja Dominik hangját. Hogy lehetett ekkora hülye?! Az apja még a végén tényleg eltöri a lábát.

-Nem kíváncsi rád, nem érted?! - Csaba hangja egyértelműen érzékelteti, mennyire be szeretné verni a fiú orrát. Izomból.

Dominik szintén idegesen tekint a férfi mögé és néz fel a lépcső irányába, de a fal szerencsére elrejti előle a két kagylózó lányt.

-Nem megyek sehova! - közli a focista mérgesen és bentebb szeretne jönni, de az édesapa visszalöki könnyedén. Az ő házában nem arcoskodhat. - Engedj be Csaba! - erre aztán Valéria is megjelenik, csodálkozó tekintettel bámul férjére és az ajtóban álló Dominikra.

-Itt meg mi folyik? - kérdezi értetlenül.

-Itt balhé lesz. - suttogja Esztella barátnőjének és kicsit lentebb merészkednek pont addig, amíg még eltakarja őket a fal, de jól rálátnak az eseményekre.

Larina szíve olyan hevesen kezdett verni, hogy ő maga is megijedt attól, hogy felmondja a szolgálatot. Egyszerre érezte magát úgy, mintha leöntötték volna jeges vízzel, és úgy, mintha az egész teste lángolna. Most mégis mit csináljon?

-Dominik beállított ide csak úgy, azt hiszi mindenhova joga van hívás nélkül bemenni. - feleli neki férje.

-Larinával szeretnék beszélni. - lép beljebb Dominik Valériához, aki annak ellenére, hogy nem kiabál vele, nem látja szívesen.

-Hogy a picsába nem fogod fel, hogy nem beszélhetsz vele?! Nem engedem, hogy bántsd őt! - csattan fel az édesapa teljesen jogosan, ám Dominik most nem ijed meg tőle, nagyon ideges.

-Nem tilthatod meg és különben sem hozzád jöttem! - vág vissza Dominik neki, és mindenki tudja, hogy ezt nem kellett volna. Csaba keze ökölbe szorul, majd olyan erővel húz be neki egyet az orrába, hogy a fiatal focista kibillenve egyensúlyából esik neki a falnak.

-Jézusom, Csabi! - ijed meg Valéria és ugrik szinte oda Szoboszlaihoz, aki fájdalomtól eltorzul arccal nyúl orrához, amiből folyik a vér és iszonyatosan lüktet.

-Apa! - kap észbe Larina is és lerohan a lépcsőn, bár Esztella meg szerette volna akadályozni ebben, de már mindegy volt. Muszáj belefolynia ebbe a családi-szerelmi drámába, így szemeit megforgatva csattog le ő is a lépcsőn és áll meg az alján csípőre tett kézzel. - Jól vagy? - kérdezi Larina aggodalmasan a focistát, amint kezei közé veszi borostás arcát.

-Ahh! - nyög fel fájdalmasan és hirtelen annak is elfelejt örülni, hogy a lány szóba áll vele.

-Larina, kicsim menj odébb, kikísérem a hívatlan vendégünket! - hallja maga mögül édesapja szigorú hangját, azonban Valéria akad most ki.

-Csabi normális vagy?! - emeli fel hangját sokkos állapotában. - Vérzik az orra szegénynek! Ezt le kell kezelni!

-Jajj hagyjuk már! - neveti el magát a férfi. - Ez a baj, hogy nincs hozzászokva, hogy nem mindig az van, amit ő kigondolt!

-Abbahagynád ezt most? - fordul hátra Larina idegesen és elővesz egy papírzsebkendőt gyorsan, amiben megtörli a fiú a kezeit.

-Gyere a konyhába Dominik, majd ott lekezeljük. - inti őket maga után Valéria és nem hiszi el, hogy ez tényleg megtörtént és neki most még ilyen hülyeségekkel is az idejét kell tölteni. Miért nem tudott a lánya valami átlagos, nem ismert emberbe beleszeretni, aki nem hoz ennyi bajt a nyakukra...

-Csabi bátyám, gyere velem! - karol a másik férfiba Esztella és becsukja a bejárati ajtót, majd a nappaliba mennek. Larina hálásan pillant barátnőjére, majd édesanyja és Dominik után megy a konyhába.

Szoboszlai fájdalomtól könnyes szemekkel foglal helyet az étkezőasztalnál, míg Valéria előveszi a gyógyszeres dobozt, amiből kiveszi a fertőtlenítőt és némi gézt, amivel fel lehet itatni a vért.

-Tessék - adja Larina kezébe őket, aki ezen meglepődik. - Nem is én fogom leápolni, ha már miattad verték be az orrát. - hagyja magukra őket és távozik a helyiségből. Szuper. Kettesben maradt Dominikkal...

Larina vesz néhány mély levegőt, majd Dominikra pillant, aki folyamatosan őt figyeli a zsebkendőt az orrára szorítva és próbál rájönni, mire gondol most. Vagy éppen egy tízes skálán mennyire utálja. Nem tudja, mit is mondhatna neki.

-Elveheted most már. - kéri a focistát, aki engedelmesen elveszi onnan kezét. A csúnya szó, elég finom volt a látványra, ami a lányt fogadta. - Kurva élet, még az is lehet, hogy eltört az orrod! - sóhajtja fájdalmasan Larina, hiszen a focista orrnyerge elkezdett lilulni és valószínűleg a szeme alá is ki fog hatni. - Mi a szarnak jöttél ide?! - sziszegi neki idegesen, bár próbál higgadt maradni. Nem szeretne veszekedni, ráadásul nincsenek is teljesen egyedül.

-Beszélni akartam veled. - feleli könnyes szemekkel Dominik. Már ő sem tudja eldönteni, hogy azért sír szinte, mert fáj az orra vagy mert, ennyire rosszul érinti, amit tett.

-Megmondtam, hogy én nem akarok beszélni. Miért vagy ennyire akaratos és önfejű?! - nedvesíti be közben a gézlapot fertőtlenítővel és óvatos mozdulattal érinti a fájó testrészéhez.

-Tényleg nem ismersz ennyire? - kérdez vissza, de fel is szisszen, ugyanis orra alatt kissé felszakadt a bőr és egy minimális vágás éktelenkedik, amit nagyon csípett a fertőtlenítő.

-Kellett ez neked?! - rázza fejét Larina, és próbál most csak a minél rövidebb idő alatt történő szakszerű ellátásra koncentrálni és meneszteni végre a házból a focistát. Túl gyorsan van hatással rá az illata, a látványa, a nézése, a hangja. Hogy csinálja?

-Már megérte, mert végre szóba állsz velem. - feleli túlságosan is nagyképűen Dominik, amit Larina csak egy rosszalló pillantással jutalmaz.

-Na jó, Dominik! Addig maradhatsz itt, amíg ezt be nem fejezem az orroddal, utána viszont tűnj el, mert most már én magam foglak megverni tényleg! - teszi helyre a focistát a lány mérgesen, mert jó lenne, ha tudná hol a helye. Nincs abban a helyzetben, hogy most viccelődjön vagy nagyképűsködjön.

Szoboszlai kicsit meghúzva magát tűri, amíg Larina óvatosan leápolja és késznek nem nyilvánítja. Magyarán húzhat haza. Sóvárogva nézi a lányt, aki a véres géz lapokat a kukába dobja, majd elpakolja az elsősegély dolgokat is.

-Királynőm. - szólítja meg Larinát nagyon halkan. - Beszélgessünk kérlek, normálisan.

Larina egy gondterhelt sóhajjal fordul felé a pultnak támaszkodva.

-Dominik, nincs kedvem most semmit se meghallgatni. - hunyja le szemeit, s mire kinyitja őket, Dominik felkel a székről és lassan odasétál hozzá. - És abban sem vagyok biztos, hogy ehhez a kapcsolathoz kedvem van folytatni. Lehet az lenne a legjobb, ha szakítanánk. - teszi hozzá teljesen elhalkulva és még őt is meglepi, hogy ezt kimondja.

-Ne mondj ilyet, kérlek! - gyűlnek őszinte könnyek a fiú szemeiben, annyira rosszul érinti mindez. Larina pedig próbálja tartani magát és nem sírni.

-Nézd. - rázza meg fejét segélykérően, s szemeibe pillant. - Fogunk beszélgetni, de nem most. - nyeli vissza könnyeit, Dominiknak azonban a sós cseppek záporoznak szemeiből. Még sosem látta őt sírni. Valami hasonlót reagált régebben neki is, amikor volt egy kis nézeteltérésük és ő szerette volna tisztázni magát.

-Annyira szeretlek Larina, én... - szipogja, miközben a lány kezéért nyúl, de ő nem engedi ezt neki. - Én nem akarlak elveszíteni. - Larinának annyira rossz volt őt sírni látni, olyan gyengének és összetörtnek látta most Szoboszlait. Nem úgy, mint máskor szokta.

-Erre gondolhattál volna akkor, amikor más csajt vittél fel magaddal és még levideózni is volt képed. - veti a szemére a lány, bármennyire is nem tervezte ezt most. - Mégis hogy higgyek neked ezek után?! Fordított esetben te meg tudnál bízni bennem? - teszi fel az elgondolkodtató kérdést, amin Dominik csak vöröslő szemekkel tud pislogni. Mérhetetlenül rosszul érezte magát.

-Rögtön nyilván nem. - szomorodik el - De adnék egy esélyt azért mindenképpen. - mosolyodik el halványan, ezzel célozva Larinának, hogy ő is adhatna egy esélyt neki.

-Gondolkodni fogok, rendben? - reagál hosszú csendet követően Larina, Dominik pedig szipogva letörli könnyeit és bólint. Még egy megkönnyebbült mosoly is megjelenik arcán. - És majd én keresni foglak, ha készen állok erről beszélni veled. Adj nekem időt. - kéri elgyötörten, mire egy újabb bólintás a reakciója.

-Úgy lesz, ahogy szeretnéd. - mondja neki kedvesen, majd körülnéz. A nappaliból beszélgetés szűrődik ki, és úgy gondolja talán jobb lesz, ha tényleg hazamegy. - Akkor... én megyek. Köszönöm a szakszerű elsősegélynyújtást.

-Legközelebb ne arcoskodj ennyit. Az majd talán megvéd az ilyen helyzetektől. - kíséri ki Larina az ajtóig, ahol Dominik még utoljára visszafordul hozzá és mélyen szemébe néz.

-Nagyon szeretlek. - fogja meg kezét óvatosan a fiú, amitől úgy érzi menten elsírja magát. Menjen már haza!

-Jobb lesz, ha most már tényleg mész. - javasolja neki és inkább visszahúzza kezeit, mellei alatt keresztbe fonja. Dominik ajkait összepréselve bólint, majd sétál az autójához, amivel a kapu előtt állt meg.

Larina maga mögött becsukva az ajtót úgy érzi, nem bírja tovább. Ezt bizonyítja a belőle feltörő sírás. Keservesen zokog, mert úgy érzi megfullad és elege van mindenből.

***

Na hát sziasztok! 🤗
Régen jelentkeztem már be itt, szóval ideje volt 🤭
Kíváncsi vagyok, mit szóltok ehhez a fightingolós részhez 😁
Legyen szép hétvégétek!
Millió puszi & ölelés! ❤️