Larina egyenesen a fürdőbe zárkózott annak ellenére, hogy a szobaajtóban is elfordította a zárat. Még véletlenül sem akarta, hogy a focista utána menjen. Hányingere volt, így a wc elé kuporodott, azonban érdemben nem történt semmi. Nem hiszi el, hogy ez megtörténik. Pont most, pont itt. Mikor már úgy érezte, minden olyan jó. Miért cseszik vele így ki az univerzum?! De tényleg...

Szája elé szorítva kezét sírt keservesen. Nem akarta, hogy bárki meghallja. Így is elég kellemetlenül érezte magát, amiért Dominik szülei és a menedzsere hallotta milyen csúnyán beszélt. Sosem viselkedett így. Annyira pocsékul érzi magát. Sokkal jobban fáj ez a megcsalásos dolog, mint amilyennek leírta a könyvében. És sokkal szemetebb húzás volt ez Szoboszlaitól, mint amit ő kitalált a könyvében.

Remegő kezekkel frissítette fel arcát hideg vízzel. Szemei kipirosodtak a sós könnyektől, amik megállíthatatlan patakként távoztak szeméből. Haza akar menni innen...

Larina úgy érezte magát, mintha tönkre ment volna az egész élete. Végül is minden pillanatát szinte Dominik köré építette, így ez valamilyen szinte meg is állta a helyét.

Fürdőruháját sírva dobálta le magáról és vette fel a vékony fehér nyári ruhát, amit csak hirtelen felkapott a szekrényből. Szüksége van levegőre, szinte megfullad. Mindenhol Dominik illatát érzi és ez most nagyon nem segít rajta. Sminkje teljesen szétfolyt, így inkább lemosta, hogy ne nézzen ki totális idiótának. Mély levegőt véve megy a szobába és veszi magához fehér kistáskáját, amibe egy csomag papírzsebkendőt és telefonját helyezi. Szandálját felcsatolja lábára, majd továbbra is remegő térdekkel lép ki az ajtón és egészen kicsit megnyugszik, hogy Szoboszlai nem szobrozik az ajtó előtt vagy a folyosón. Most nem szeretné szembetalálni magával. Mivel érdemelte ki ezt ő, hogy ezt művelte vele?!

Egészen halkan sétál le a lépcsőn és győződik meg róla, hogy mindenki a kinti teraszon tartózkodik, csak Szofi néz mesét a nappaliban, de annyira bele van merülve, hogy észre sem veszi, így észrevétlenül távozik a hátsó ajtón.

Dominik fájdalmas arccal roskadt le a medence mellett lévő fotelbe. Szerencsére Adeyemi felajánlotta neki, hogy áttessékel mindenkit magához, így barátai leléptek. Már csak szüleivel és menedzserével kellett szembenéznie.

-Mondd, neked teljesen elment az eszed?! - akad ki Zsolt teljesen érthető módon, Zsanett pedig mellette ülve szomorúan figyeli fiát. - Milyen mocskos húzás volt ez szegény lánnyal szemben!

-Jajj, ne papolj már nekem! - nyögi a focista kelletlenül és azt kívánja, bárcsak szabadulhatna ebből a helyzetből. Annyira elhitte pedig, hogy soha nem fog ez az egész kitudódni.

-Drágám, Larinát ezzel most teljesen megaláztad... - szólal meg Zsanett sokkal kedvesebben, mint férje. Pedig ő is ki van akadva, de tudja, hogy a veszekedéssel nem nagyon oldanak meg semmit. Szeretné megérteni fiát, de erre a tettre őszintén nincs semmilyen meggyőző magyarázat.

-Mégis, hogy képzelted ezt az egészet?! - veszi át újra a szót az idősebbik Szoboszlai. - A megcsalás undorító dolog, te meg még tényleg videóra is vetted?! Nem ismerek rád! Én nem ilyen gyereket neveltem! - szörnyülködik Zsolt, de Dominikot látszólag nem igazán hatja meg. Csak maga elé bámul és próbálja feldolgozni, hogy most valószínűleg tényleg elvesztette Larinát. Ez nem lehet...

-Domi, tényleg igaz, amiket Larina a fejedhez vágott? - kérdezi menedzsere nyugalmat erőltetve hangára. Nem akarja elhinni, hogy ezt tette a fiú.

-Minek ismételjem? Minden igaz, amit mondott! Ne értetlenkedjetek már! - áll fel mérgesen a fiatal középpályás és idegesen visszarobog a házba, hogy megkeresse Larinát, mert muszáj ezt megbeszélnie vele.

Szoboszlai sietősen megy az emeleti hálószobába, ám ott és annak fürdőszobájában nem találja a lányt, így tanácstalanul néz körbe. Csak a kék fürdőruha van ledobva az ágyra. Táskája nincs itt, így rögtön kapcsol, hogy talán elment valahova. Szinte futva robog le a lépcsőn, miközben magára kap egy fehér pólót.

-Szofi, merre ment Larina? - áll meg kishúga felett, aki ijedten kapja fel fejét bátyjára. Látszik szemeiben a tanácstalanság.

-Nem láttam. - rázza fejét. - Néztek velem mesét? - mosolyodik el, ám nem azt a választ kapja, amit remél.

-Most nem lehet Szofi, nem találom Larinát. Szóval ha láttad, akkor mondd meg! - szól rá mérgesen a fiú, azonban nem ér el vele semmit.

-De én nem tudom! - vágja rá durcásan a kislány.

-Dominik! - hallják maguk mögött édesanyjuk hangját.

-Kímélj meg anya a fejmosástól! - forgatja meg szemeit Dominik és a hátsó ajtóhoz igyekszik, hogy megkeresse barátnőjét.

-Hova mész? - megy utána az aggódó asszony.

-Megkeresem Larinát. Még a végén eltéved ebben a kurva városban! - telefonját zsebéből előhúzva távozik a villából és megy a part felé, hátha Larina arra indult el.

Miért nehezíti meg ennyire a saját életét?! Miért kellett neki füveznie és teljesen elveszítve maga felett a kontrollt és engedni, hogy megtörténjen ez a szörnyűség. Vagyis nem volt az szörnyű, a videó alapján nagyon is élvezte, de ez most egyáltalán nem számít. Sokkal jobban kellene figyelnie, mit okoz másoknak a tetteivel és végre másokkal is törődnie kellene.

Larina a partszakasznak egy eldugott kis öblébe téved, amerre egyáltalán nincs is ember. Lassan vacsoraidő van, mindenki megrohamozza ilyenkor az éttermeket. Neki most egy falat se menne le a torkán. Sose érezte magát még ennyire pocsékul. Émelygett és hányingere volt, alig kapott levegőt, a sírástól totál bedugult az orra is és biztosan idiótának néznék az emberek ilyen kisírt szemekkel.

Egy szikla mögé szimplán leült, hogy ne találja meg senki, mert Dominik biztosan keresni fogja. És ahogy mobiljára pillant, hívja is... Nem elég egyértelmű neki, hogy most nem kíváncsi rá?! Természetesen kinyomja. Mind a négyszer. Majd csak megunja...

Szoboszlai idegesen rohant végig a parton szinte. Megőrítette, hogy nem találja Larinát. Kezdett teljesen kétségbe esni. Viszont próbált a lány fejével gondolkozni. Biztosan el akart vonulni, hogy egyedül lehessen, mindenkitől távol. Ezért aztán elindult abba az irányba, ahol Larina valójában van.

-Larina! - a lány ijedten kapja oda fejét a focista irányába, amint meghallja hangját. Hogy a picsába találta meg? Nyomkövetőt rakatott belé?!

Larina feláll a kavicsokról, mert kár lenne bújkálnia. Dominik már kiszúrta, szóval felesleges és inkább legyenek majdnem fejmagasságban.

-Hogy gondoltad, hogy szó nélkül lelépsz?! - esik neki a focista, Larina viszont kelletlen nyögést enged el ezt hallva, mert ez nem hangzik bocsánatkérésnek. Bár most az sem segítene a helyzeten. - És ha nem talállak meg? Tudod milyen rohadt veszélyes külföldön egyedül lófrálni?!

-Ne most adj életvezetési tanácsokat, jó?! - löki el kezét a lány, amikor közelebb szeretné magához húzni.

-Gyere vissza velem és beszéljük meg. - szólal meg sokkal nyugodtabb hangon Dominik és nagyon reméli, hogy meg tudja győzni Larinát. Muszáj meghallgatnia.

-Nekünk nincs miről beszélnünk. - közli kíméletlenül a hatalmas nagy igazságot a lány és szemeiből kiolvasható, hogy így is gondolja. Vagy legalább is ezt szeretné sugallni. Erősnek és határozottnak kell maradnia, Szoboszlai Dominiknak ideje végre tanulnia az élettől jövő pofonokból, amit ő maga provokált ki.

-Jajj ne mondj már ilyen baromságokat! - forgatja meg szemeit a fiú és elállja a lány útját, aki közben szerette volna kikerülve őt otthagyni. - Hé! - ragadja meg karját sietősen.

-Engedj el! - szól rá a lány sírás határán érezve magát. Miért nem tudja felfogni Dominik, hogy most egyedül szeretne lenni?!

-Királynőm... - kezdene bele a focista elgyötörten, de barátnője nem engedi, hogy folytassa.

-Tudod hogy kell egy királynővel bánni? - kérdezi gúnyosan, hiszen elege van ebből az egészből. - Lesni minden kívánságát és teljesíteni azt, nem pedig azt lesni, milyen undorító módon lehet átverni! - vágja hozzá kíméletlenül, potyogtatva könnyeit. Még sosem érzett ilyen fájdalmat.

-Seggfej vagyok, tudom! De kérlek, hallgass meg! - Szoboszlai szinte könyörög a lánynak, akit még mindig nem enged el kérésével ellentétben.

-Mit hallgassak meg?! Hogy muszáj volt, mert én sosem elégítettelek ki orálisan? Úgy éreztem pedig, hogy szeretném kipróbálni, mert eléggé bízok benned, de te mindent tönkre tettél! - ennek hallatán Dominik nagyot nyel. - Miattad akartam Lipcsében maradni! Köréd építettem a jövőmet! Tiszta idióta vagyok. - sírja el magát, Dominik pedig úgy érzi, ő is elsírja magát. De tényleg! Hogy lehetett ekkora szemét?

-Ne mondj ilyeneket! - kéri elgyötörten és kicsit közelebb húzza magához hátha egy öleléstől megnyugszik végre és nyugodtan vissza tudnak sétálni a házhoz. Még az is eszébe jutott micsoda romantikus lenne itt közvetlen a hullámok mellett kibékülniük. Ezzel szemben Larina ellenállt minden mozdulatának.

-Hányingerem van tőled! Ne érj hozzám! - tolja el a focistát a lány, ám Dominik csak próbálkozik.

-Kérlek! - lép közelebb hozzá megint. Így még sosem akart egy lányt sem meggyőzni. Számára tényleg Larina az igazi.

Larina viszont annyira dühös volt, hogy egy kicsit erősebben lökte el a fiút mellkasánál fogva, ő pedig kibillenve az egyensúlyából esett hátra és egész egyserűen a vízben kötött ki fenekére huppanva. Mindketten megijedtek ettől, de Larina volt aki először megszólalt.

-Bárcsak sose írtam volna rólad könyved. - leheli maga elé, majd egész egyszerűen hátat fordítva hagyja ott a vízben ücsörgő focistát, aki hatalmas szemekkel mered utána.

Dominik ekkor kezdi igazán felfogni talán, hogy itt nem lesz elég egy egyszerű bocsánat vagy sajnálom. Kellett fél perc, mire realizálta a helyzetet. A hideg víz ebben a melegben elég kellemetlenül érintette és eszébe jutott, hogy telefonja is a zsebében van, ezért inkább felállt és elővette a készüléket, ami szerencsére működött. Még jó, hogy vízálló. Bár eddig nem volt alkalma ezt tesztelni. Némileg kicsavarta fürdőnadrágját és pólóját is, majd Larina után ment, aki a város felé vette az irányt.

Larina végül nem találkozott össze ezek után Dominikkal, aki az összes kis sétálóutcában kereste már sikertelenül.

-Larina, drágám! - siet elé Zsanett, amikor belép a villa bejárati ajtaján. A lány szemei pirosak a sok sírástól és rettentő szomorú a tekintete. - Merre jártál? Jól vagy? - karolja át és vezeti a kanapéhoz, ahol Zsolt és Matyi ültek. Utóbbi párja Szofit altatta a szobájában.

-Jól vagyok. - feleli alig hallhatóan és engedelmesen helyet foglal az ülőalkalmatosságon.

-Domi utánad ment, hogy megkeressen. - kezd bele a nő.

-Megtalált. - bólint aprót, majd a konyhába megy, hogy készítsen egy teát magának.

Zsolt teljesen magába roskadva ment ki a teraszra feleségével és próbálták megemészteni, mit tett a fiuk, aki valószínűleg még mindig a városban mászkál a barátnőjét keresve, totál vizesen és lassan besötétedik.

Larina a focista menedzserére emeli tekintetét, aki odasétált hozzá a pult mellé. Kedvelte a lányt, nagyon normálisnak tartotta és végre azt érezte, Dominik tud viselkedni mellette.

-Holnap mentek haza igaz? - kérdezi halkan, mire a férfi csak bólint és sejti, miért kérdezi. - Gondot okozna, ha veletek mennék?

-Természetesen nem, de szerintem beszélned kellene mindenekelőtt Domival, mert... - kezdene bele sietősen, de a lány nem engedi, hogy végigmondja.

-Nincs szükségem még több hazugságra! - vágja rá határozottan. - Írd meg később, mikor indulnátok, a vendégszobában alszom és kérlek ez az egész maradjon köztünk. Főleg Dominiknak egy szót se említs.

-Ahogy szeretnéd. - egyezik bele, majd Larina telefonjára pillant, amin megjelenik Dominik neve, ahogy hívást indított felé. Ő viszont egész egyszerűen kinyomja.

Szoboszlai Dominik csalódottan lépett ba villájának ajtaján. A nappaliban szemben találta magát szüleivel, akik egy-egy pohár bor társaságában ücsörögtek.

-Nem találtam meg Larinát, esetleg hazajött? - kérdezi őket lemondóan.

-Fent van. - int édesanyja a fejével az emelet irányába, a focista pedig el is indulna a lépcső felé. - Domi! - ezzel viszont maradásra kényszeríti. - Ugye tudod, hogy szinte megbocsáthatatlan, amit tettél?

Erre eddig még nem gondolt. Úgy gondolta, meg kell bocsátania Larinának, mindenki megérdemel egy második esélyt. Ő is.

-Tudom. - sóhajtja, majd ezek után tényleg otthagyja őket és felsétál a lépcsőn, ám a hálószobába lépve, levegőt is elfelejt venni. Gyorsan a fürdőszobába megy, de onnan is eltűntek Larina holmijai, mint a szobából ruhái a bőröndjével. Ha elment volna valami hotelbe, csak említették volna a szülei és édesanyja sem válaszolja azt, hogy idefent van. A vendégszoba! Sietősen ment ki a folyosóra és ment végig rajta a vendégszobához, aminek kilincsét lenyomva nem tudott bejutni. Be van zárva.

-Larina, itt vagy? - kopog be az ajtón és őszintén reméli, hogy minden rendben van a lánnyal. - Ne szívass már, engedj be kérlek!

Larina már lezuhanyozva, pizsamában hallgatja Dominikot az ajtó túloldaláról, de nem szeretne válaszolni. Nincs ehhez ereje már. Teljesen kikészült és rettentő fáradtnak érzi magát. Reméli, hogy hamar megunja ezt a focista és elmegy végre.

-Addig úgy sem megyek el innen, amíg nem nyitsz ajtót! Szeretném tudni, hogy jól vagy-e! - egy pillanatra megijed Larina, hogy hangosan kimondta ezt, de nem. Csupán jól ismeri őt Dominik. Kár, hogy ez róla nem mondható el...

Hirtelen ötlettől vezérelve felpattan a no-Dominik illatú ágyneműről és az ajtóhoz lépve kinyitja azt. A fiú pedig meglepődik, amikor végre megpillantják egymást.

-Mint látod jól vagyok és szeretnék végre pihenni, úgyhogy tedd azt te is! - csukná rá az ajtót, de Szoboszlai még időben támasztja ki kezével.

-Miért jöttél át ide? Erre semmi szükség Larina!

-Ugye nem gondoltad komolyan, hogy ezek után hajlandó leszek veled még csak egy ágyban is aludni?! - kérdezi felháborodva a lány, aki már nem sír, hanem nagyon dühös.

-Tudhatnád, hogy nem adom fel ilyen könnyen! - feleli nagyképűen a középpályás, mélyen barátnője szemébe nézve, aki szinte megremeg pillantásától. Össze kell szednie magát.

-Szeretnél a vizes gatyád mellé még egy törött kart is? Mert nagyon kevés választ el attól, hogy erőből rád csapjam az ajtót! - vágja rá Larina, Dominik pedig annyira megilletődik ettől a magabiztosságtól, hogy engedi az ajtót becsukódni maga előtt, majd kattan a zár is.

A lipcsei középpályás visszaballaott hálószobájába, majd telefonját az ágyra dobva vonult el fürdeni, mert ideje volt végre lemosnia magáról a sós vizet. Még vacsorázni sem volt kedve, igazából éhes sem volt. Jóllakott az ideggel, amit a délután folyamán megevett. Elég sokat főzött magának.

Nem akarta elhinni, hogy ez az egész tényleg megtörtént, hogy Larina tényleg látta a videót. Undorító... Soha többet nem füvezik Marco Reusszal. Egy pillanatig eszébe jutott, hogy fel is hívja és jól megmondja a magáét, de aztán eszébe jutott, mit vágott hozzá Larina. Felelősséget kell vállalnia a tetteiért, nem takarózhat mindig mással.

Őszintén nem tudta, hogy mit csináljon most, totál tanácstalan volt. Nem érezte a magabiztosságot, mint eddig bármikor. Sokkal könnyebb volt az élete, amikor nem kellett barátnőkkel bajlódnia. De miért jutnak most eszébe ilyen gondolatok?!

A hosszú zuhanyzás után lecsattogott a konyhába valamilyen vacsora után nézni, mert mégis csak éhes lett és éhesen nem fog tudni elaludni, így megette a maradék két szelet pizzát és egy paprikás Pringles társaságában ballagott vissza a szobájába. Milyen gáz már, hogy még ez is paprikás?! Biztos Larina miatt vettek ilyet...

Tanácstalanul vetődött az ágyra és támasztotta neki hátát az ágytámlának. Olyan ez, mint valami rossz álom. Ez nem történhet meg vele, nem veszítheti el Larinát. Végre övé a legcsodálatosabb, legintelligensebb, legokosabb lány a világon, ő pedig elszúrt mindent.

Szájába dova néhány chipset nyitja meg telefonján az üzeneteit és nyom rá Marco Reus nevére.

Szoboszlai Dominik Bajban vagyok miattad

A válaszra nem sokat kellett várnia, Reus értetlen hanggal hívta fel a fiút, hiszen nem értette, mi baja van.

-Idefigyelj kisgyerek, ez nem az én problémám, hanem a tiéd! Senki nem mondta, hogy szopasd le magad valami idegen csajjal! - hallatszik a telefonban Reus dorgálása, miután Dominik dióhéjban összefoglalta a problémáját.

-Tökre elcsesztem az életemet! - fakad ki a fiatal focista, mert tényleg kilátástalannak látja a helyzetét.

-Ne picsogj már folyton! - dorgálja meg Reus. - Miért nem inkább a megoldáson agyalsz?!

-Mert nincs megoldás! Nem tudom visszafordítani a dolgokat! - vág szavába Dominik.

-Ez tény! De azért igazán tehetnél, hogy Larina hamarabb megbocsásson.

-Mire gondolsz? - kérdezi értetlenül Dominik.

-Esetleg a kedvében járhatnál. Csinálj neki ágyba reggelit meg vegyél neki virágot, csokit meg ilyen szarokat. Ezzel biztos leveszed a lábáról és amíg eszik, elcsacsoghatod a világmegváltó monológodat neki, amiben kifejted mekkora seggfej vagy és mennyire sajnálod, amit tettél. - magyarázza neki a Dortmund csapatkapitánya, Szoboszlai pedig valamennyire egyet is ért szavaival.

Egy darabig még eldumáltak, Dominik is tudatta a némettel az ötleteit, majd kicsit áttértek a focira is. Annak ellenére, hogy furcsának találta, amiért egy nála idősebbel és új baráttal vitatja meg a problémáját, örült, hogy ő megérti és tényleg segít neki. Ugyanakkor... beszélnie kell majd Adeyemivel is, de az most várhat, előbb Larinával kell foglalkoznia.

Reggel fel is kell időben és megcsinálja neki a fancy kibékülős ágyba reggelit.

Larina még este megkapta Matyitól a kért üzenetet, miszerint nyolc óra előtt kicsivel ott lesz a ház előtt, hogy felvegye őt a csomagokkal együtt. Ez valamilyen szintű megkönnyebbülést okozott számára, egyfajta kiútként tekintett erre a lehetőségre a jelenlegi helyzetből.

Szüleinek nem szólt arról, hogy idő előtt megy haza, nem akarta, hogy aggódjanak miatta, elég lesz akkor kiakadniuk, ha hazamegy és beszámol a történtekről. Bár annak ellenére, hogy Dominik undorítóan viselkedett vele és szinte megbocsáthatatlan a tette, nem biztos, hogy annyira be szeretné sározni a szülei előtt. Egy darabig tanakodott, hogy talán Esztellának elmeséli, mi történt, de nemrég küldött neki képeket Kubáról, arról, hogy milyen boldog Dani Olmoval, így nem volt szíve lelombozni őt a kis problémájával. Így aztán mikorra már nem tudott sírni, mert elfogytak könnyei, elnyomta az álom és csak a beállított ébresztőjére kelt csak fel.

Végigaludta szinte az egész éjszakát, mégsem érezte magát kipihentnek. Olyan nyomott volt, mint aki 48 órás műszakon van túl. Tehetetlenül pakolta be a bőröndjébe a maradék holmiját, amire még a fürdőben szüksége volt. Felvett egy egyszerű rövidnadrágot és fehér pólót, hiszen úgysem kell az utazásra kiöltöznie. Főleg nem ehhez az állapothoz.

Rendkívül halkan hagyta el az emeletet, miután kétszer is leellenőrizte, hogy nem hagyott a szobában semmilyen személyes holmit. Még az ágyat is elrendezte, szinte érintetlennek tűnik. Mintha nem is járt volna itt sose... Bárcsak tényleg így lett volna.

Nem volt akkora szerencséje, hogy a földszintre leérve az ajtóhoz igyekezve, nem fut össze senkivel, de Dominik édesanyja keresztülhúzta számításait. Az előtérben szólította meg nagyon halkan, amivel eléggé meg is ijesztette.

-Larina, hová mész? - kérdése nem számonkérő volt, sokkal inkább csalódott és kétségbeesett. Tudta, hogy szörnyű, amit a fia művelt vele, de nem akarta, hogy így legyen ennek a kapcsolatnak vége. Azt akarta, hogy egyáltalán ne legyen vége, hiszen olyan jó hatással volt Dominikra Larina.

-Szeretném, ha nem említenéd Dominiknak, de elmegyek. Matyiékkal hazamegyek, szükségem van időre és távolságra tőle. - sóhajtja fejét lehajtva és érzi, ahogy ismét könnyekkel telnek meg szemei.

-Megértelek Larina, de kérlek beszéljétek meg, ezt nem lehet csak úgy annyiban hagyni. Tudom, hogy Domi keményfejű és önző tud lenni sokszor, de hidd el, nagyon szeret téged és biztosan van valamilyen magyarázat erre az egészre. - kérleli a nő kedvesen az ajtóban ácsorogva.

-Nem szeretnék most a magyarázaton gondolkodni, mert jelenleg nem tudok elfogni erre semmit. - feleli visszanyelve sírását és inkább lenyomja a kilincset. - További jó nyaralást. - mosolyog a nőre erőltetetten.

-Vigyázz magadra! Írj azért, ha hazaértél. - öleli magához a szőke nő, majd engedi, hogy Larina kisétáljon a villa ajtaján a rá várakozó fekete autóhoz, amiből Matyi kiszállva segít neki bepakolni csomagját.

Dominik nagyjából kipihenten, motiváltan ébredt és szinte egyből pattant is ki az ágyból, hogy megvalósítsa tervét a Larinának szánt reggelivel kapcsolatban. Édesanyját a konyhában találta, akit vidáman köszöntött, mert egészen biztos volt abban, hogy ezek után Larina megbocsát neki és meg tudják beszélni a dolgot.

Zsanett csendben nézi, hogyan tevékenykedik a fia és hirtelen annyira nem tudja ezt hova tenni - azok után, hogy Larina alig egy órája hagyta el a lakást -, hogy nem is szól semmit neki. Csak akkor eszmélt fel kávéja mögül, amikor Dominik a kidíszített tálcával indult az emelet felé.

-Domi! - szólítja meg erőtlenül fiát. Úgy érzi, ő nem tud mindenről. - Mit csinálsz?

-Meglepem Larinát, ennek biztos örülni fog. - mosolyodik el és meg sem várja, hogy édesanyja reagáljon.

A vendégszoba ajtaja előtt vesz egy mély levegőt, majd kis gyomorgöccsel kopog be, de mivel választ nem kap, így óvatosan lenyomja a kilincset, az ajtó pedig kinyílik.

-Jó reggelt királynőm! - lép be az ajtón, majd azzal a lendülettel meg is torpan. Hirtelen eluralkodik rajta a pánik, hiszen egy teljesen üres szobába lépett be és még azon is elgondolkodik, hogy rossz szobába jött, de ezt elveti, mert idefent nincs másik szoba.

-Domi! - ér fel Zsanett is a szobába, fia pedig kétségbeesetten fordul felé továbbra is tálcával a kezében. Édesanyja együttérző pillantást küldött felé, de neki ez már semmit nem ért.

-Anya! - leheli maga elé lesokkolva, és közben engedi, hogy kivegye a tálcát kezéből és letegye az asztalra. - Hol van Larina? - kérdezi könyörgő tekintettel.

-Édesem. - ülteti a frissen bevetett ágyra fiát, aki félő volt elájul, olyan falfehér volt. Most nem volt a mindig határozott, mindig önbizalommal teli fiú, aki minden helyzetben tudta, mit kell csinálnia.

-Te tudod hol van, igaz? - néz fel a nőre könnyes szemekkel. Zsanett szíve majd megszakad, hogy így látja most őt.

-Elment. - feleli tömören, hiszen megígérte a lánynak, hogy nem mondja el.

-Mégis hová?! - kérdezi felháborodva, és már állna is fel. - Megkeresem, beszélnem kell vele!

-Domi, várj egy kicsit! - akadályozza meg Zsanett ebben. - Már egy órája elment a bőröndjével együtt.

-Jó akkor, megnézem a közeli szállodákat, messzire úgysem mehetett. - bólintja tudomásul véve és kicsit megkönnyebbül, hogy a közelben lehet a lány.

-Domi. Larina hazament. - közli vele a fájó igazságot, amit Dominik hisztérikus nevetéssel fogad.

-Hogy érted, hogy hazament? Budapestre?! - akad ki teljesen.

-Igen. - feleli szomorúan a nő, Szoboszlai pedig újra lesokkolódik.

-Ezt nem hiszem el! - rogyik vissza az ágyra. - Mégis hogy?! - kérdezi sokkal inkább magától, majd hirtelen kicsit összeáll neki a kép. - Matyi! - ejti ki menedzsere nevét megvilágosodva és már veszi is elő telefonját a zsebéből. Ő mindig kihúzza a csávából.

***

Csodálatos hétfő estét mindenkinek!
Megérkeztem 😁 sajnálom, hogy ennyit kellett várni a részre, remélem nem untátok meg 🤭
Kíváncsi vagyok mit gondoltok erről a balhés részről!
Igyekszem jövő héten is hozni friss fejezetet, hamarosan pedig készülőben van valami 😇
Millió puszi & ölelés! 💙