Szoboszlai megkönnyebbülve szállt ki az autóból Larinával a válogatott meccsek - amelyeket mind megnyertek - és ünnepélyes bemutatása után, hogy visszaértek Németországba. Esztella már tegnap visszaérkezett Olmoval, így kettesben lehetnek legalább pár napot. Úgyis van még egy pár napja a jól megérdemelt szünetig.

-Fáradt vagy? - kérdezi kedves mosollyal barátnőjét, már a liftben a csomagokkal.

-Egy kicsit. - biccent fáradt mosollyal. - Hosszú volt az út és korán keltünk.

-Azt hittem a szüleid viseltek így meg. - lép a bejárati ajtóhoz a focista nevetve. Ugyanis a tegnapi nap folyamán tett egy hosszabb látogatást Larina szüleinél, akik ebédre hívták meg a focistát. Larina végre elmondta édesanyjának is, milyen kapcsolata van a fiúval. Minden várakozásával ellentétben édesanyja egyáltalán nem volt vele ellenszenves, kimondottan kedvesen viselkedett vele. - Apád kézfogása még mindig bitang erős.

-Lehet így dolgozza fel, hogy te szédíted a lányát. - bújik hozzá nevetve Larina, Dominik pedig ösztönösen karolja át vállait és csókolja szájon.

Larina már hálóingben sétál ki a konyhába, ahol már igazán otthonosan mozgott. Dominik engedte is,  hogy birtokba vegye a helyiséget és kedvére kibontakoztassa főzni akarását. Egy pohár vizet töltve magának sétált a nappaliba, ahol a fiatal focista nézett tévét már ő is lefekvéshez illő öltözetben. Fél szemmel a lány felé sandít, aki megáll mellette és leteszi a poharat az asztalra, amin barátja lába is pihent.

-Mi a helyzet? - kérdezi a tévén tartva szemeit, egyik keze azonban finoman simogatja Larina derekát.

-Olyan késő van, de még nem vagyok álmos. - biggyeszti le ajkait, majd hirtelen ötlettől vezérelve átveti egyik lábát a focistán és laza mozdulattal ül egyenesen ölébe, ami már kizökkenti a meccs nézésből Dominikot és megilletődve néz barátnője szemeibe.

-Mire készülsz királynő? - csúszik mindkét keze a lány hátára, lábait pedig leveszi az asztaltól, mert úgy érzi lesz még itt valami.

-Megmutatnám, ha végre csendben maradnál. - hajol arcához közel a lány mosolyogva és mielőtt még bármit is mondhatna erre a vagány mondatra valamit is, finoman megcsókolja.

Dominik akaratlanul is belemosolyog a csókba és szorosan magához öleli barátnőjét, akivel nem tudott betelni. Minden percben jobban kívánta őt és már el sem tudta képzelni nélküle a napjait. Már sokkal jobban érzi magát, hogy van valaki mellette és Larina nem lóg rajta.

Maga Larina is meglepődött, milyen hirtelenséggel tört rá a vágy, de a focistát ez egyáltalán nem zavarta, sőt. Alig várta most is, hogy végre eggyé váljanak. Nyelvével követelőzően tört utat magának Larina szájában, akinek hálóinge felcsúszott csípőjén a mozdulatsor következtében.

-Tudtad, hogy ebben a hálóruhában nagyon vadító vagy? - válik el egy pillanatra ajkaitól Dominik, miközben kezei a vékony ruhaanyag alá kúsznak, ezzel elérve, hogy Larinát kirázza a hideg.

-Akkor mit mondasz, ha enélkül látsz? - incselkedik vele Larina, odalent pedig kicsit hozzám dörgöli magát a fiú ágyékához, akinek egy önkéntelen nyögés szalad ki a száján. Larina győztes mosolyt villant rá.

-Semmit, mert elakad tőle a szavam. - csókol a lány nyakába Dominik, majd ujjaival beleakaszkodik a fekete csipke anyagba és Larinát felállítva segíti le lábairól, mert már alig bírt magával. Igazából ez nagyon hiányzott neki a kapcsolatot tekintve, hogy bármikor ki tudja elégíteni szükségleteit.

-Várj egy kicsit, kell egy óvszer. - jut eszébe még időben a lánynak a szükséges eszköz, mert már nem szedi a fogamzásgátlót egy ideje és nem lenne jó, ha valami baj történne.

Percekkel később a focistáról is lekerült a melegítő alsó és az alatta viselt boxer, így óvszerrel álló taggal várta, hogy végre Larinába csúszhasson. Erre persze várnia kellett még egy kicsit. Barátnője ráérősen csókolózott vele, ő pedig nem tétovázva simított hozzú ujjaival nőiességére, ahova nem sokkal később két ujját is benyomta. Érezhető volt az az izgalmi állapot, amiben Larina volt és ez büszkeséggel töltötte el a középpályást.

Larina élvezte, hogy Dominik hálóingjét feltűrve csókolgatja melleit, végül kibújtatja őt a vékony anyagból, ő pedig készségesen emelkedik meg csípője két oldalán térdelve. A fiatal férfi férfiasságát megfogva vezeti magába lassan és óvatosan, hiszen nem mindennapi méretekkel rendelkezik.

Kellett pár perc a lánynak, hogy megszokja a helyzetet, amiben voltak, vagyis inkább ami benne volt. A focista nyakát átkarolva dől mellkasának és csókolja meg, ezzel egyetemben finoman mozdít egyet csípőjén, amivel kicsikar a fiúból egy újabb megilletődött nyögést.

Mindketten eléggé vágytak a másikra és ez abban is megmutatkozott, milyen lassan, de intenzíven szeretkeztek a nappali kanapéján. Larinának most még az sem jutott eszébe, hányszor lehetett itt együtt Dominik az előző barátnőjével. Most csak élvezte a pillanatot, azt hogy a focista megannyi nedves puszival hinti be nyakát és mellkasát, miközben kezeivel segít neki mozogni, hiszen elfáradtak az izmai. Az orgazmus hulláma meglepően intenzíven tört rá mindkettejükre, Szoboszlai pedig nem is vetette véka alá mindezt, hiszen hangot is adott neki, Larina viszont egy csókkal fojtotta belé.

-Meghallanak a szomszédaid! - suttogja Larina dorgálóan. Imádta, hogy ilyen közel van a fiúhoz. Minden téren.

-Balról a hálószoba fala van, jobbról meg egy hetven plusszos néni lakik, aki tök süket. - kontrázik Szoboszlai vigyorogva, majd nevetve a lány nyakába csókol, akit csikiz a borostáival.

A két fiatal teljes összhangban volt egymással és rengeteg időt töltöttek együtt. Larina szeretett volna rákérdezni, mi lesz velük nyáron. Jól esett volna neki, ha elmennek valahova kirándulni, nyaralni, de túlságosan bátortalan volt erre rákérdezni. Nem tudta, milyen elképzelései vannak a focistának és úgy érezte, talán nem is akar még vele sehol nyíltan mutatkozni és inkább a barátaival szeretne. Ez persze elszomorítja, így lemondó sóhajjal és megannyi gondolattal megy be Dominik lakásában a nappaliba, hogy leüljön kicsit, mert már kiporszívózott és ebédet is főzött. A focista laptopja felnyitva pihent a dohányzóasztalon egy utazás foglalás visszaigazolásáról szóló emailt hirdetve. Larina szemöldöke a magasba ugrott, ahogy megpillantotta az összeget. Eddig is tudta, hogy Dominik dúskál a milliókban, de csak most igazán fogta fel.

Ledermedve nézte a képernyőt és próbálta felfogni. Nem is mondta Dominik, hogy szeretne elmenni vele nyaralni. Lehet, hogy meglepetésnek szánta! Ő pedig belekontárkodik. Azért megbeszélhette volna vele. Mi van, ha neki nem is jó az az időpont?! Ibizán hat nap. Ahh...  Egyáltalán hol van Dominik?

Nem kellett sokat agyalnia ezen, a bejárat felől meg is hallotta a focista hangját.

-Hol vagy királynőm? - egyre közelebbről jön a hang. - Gyere hoztam meglepit! - hallja a fiú hangján, hogy mosolyog. Azt mondta meglepi. Lehet, köze van a nyaraláshoz? Ahh már tuti beképzeli. Minek kellett felnyitva hagyni azt a laptopot?! - Na mit csinálsz? - lép a nappaliba Dominik érdeklődve, mivel Larina annyira lefagyott attól, hogy rajtakapta a focista valamin, hogy megszólalni se tudott.

-Leültem kicsit pihenni. - néz a ma is iszonyat szexi fiúra a lány, majd kíváncsi tekintettel illeti a kezében lévő cukrászdai csomagot. - Hol voltál? - rázza meg fejét és inkább feláll a kanapéról.

-Megkívántam a sütit. - von vállatt csibészes mosollyal. - Nagyon benne voltál a porszívózásban, szóval nem hiszem, hogy hallottad, hogy elugrok. Hozok tányért meg villát. - pakolja le a kis asztalra Dominik, Larina pedig gombóccal a torkában figyeli mozdulatait. - Minden oké? - méregeti furcsa tekintettel a focista. - Nem fogok morzsázni, jó? De ha neked nem fekszik az itt evés, miután te takarítasz, semmi baj. - szabadkozik és Larina megnyugszik, mert azt gondolta, észrevette a kicsit sokkos állapotát.

-Jó itt. - erőltet magára egy halvány mosolyt, barátja pedig őszinte mosollyal megy a konyhába.

Larina abban a fél percben valamennyire összeszedte magát és kedves mosollyal köszönte meg Dominiknak a tányért és a villát, amiket kezébe adott.

-Hoztam neked epres mignont meg csokisat is, de hoztam csokitorta szeletet, ilyet ettem már ez fixen jó. - magyarázza neki lelkesen, miközben kibontja a süteményeket, Larina szájában pedig összefut a nyál. - Aztán van itt még ilyen gyümölcsös torta szelet, valami nagyon extrém fantázia neve volt, de nem bírtam megjegyezni. Melyiket kéred? - pillant barna szemeivel barátnőjére.

-Huh, te nagyon fel akarsz hizlalni! - neveti el magát Larina tehetetlenül. - Pedig nemrég fogytam végre.

-Ettől nem fogsz meghízni, ez szinte semmi. - rázza fejét Dominik. - Jöhet a mignon?

-Jöhet. - tartja oda mosolyogva a tányért Dominiknak.

-Tiéd is ilyen kurva finom? - nyúl villájával a focista Larina mignonjához, aki természetesen engedi, hogy egyen belőle egy falatot. - Ah ez nagyon jó.

-Nagyon rendes tőled, hogy hoztál sütit. - pillant Larina a barna szempárba hálásan, amik mosolyogva tekintenek vissza rá. - De ha nem haragszol meg, a többit meghagynám holnapra, mert tényleg sok lenne ez egyszerre.

-Miért haragudnék meg? - rázza fejét Szoboszlai mosolyogva és betolja szájába az utolsó falat csokitorta szelet darabját. - Nézünk valami filmet? - dobja fel a témát Dominik, miután kivitte a mosogatóba a tányérokat, a maradék süteményeket pedig betette a hűtőbe.

Larina aztán bele is egyezett, így a focista a kanapéra feküdt, őt pedig ölébe húzta. Mindettől jóleső remegés futott végig tagjain, hiszen minden egyes vele töltött pillanat számára még mindig hihetetlen.

Dominik agyán egy pillanatra végigfutott, hogy Larina esetleg elolvasta a foglalását, ami a laptopon éktelenkedett, de aztán mivel a lány nem szólt róla egy szót sem, így csak lazán átlépett a Netflixbe, figyelmen kívül hagyva az emaileket. Ezek szerint nem látta. Nyilván el kell majd mondania, de nem igazán akarja elrontani a kedvét azzal, hogy nem vele tervez nyaralni menni. Pedig ez lenne a normális, mivel ő a barátnője. De hát Adeyemivel, Bellinghammel és Haalnaddal már régóta megbeszélték ezt az utazást. Nem akarta lemondani.

Rosszul esik, amikor várunk valamit, mert úgy érezzük, biztosan megkapjuk, aztán valami oknál fogva ez mégsem így alakul. Larina érezte, ahogy a csalódottság és megbántottság keveredik szívében, pedig szerette volna ezeket elhessegetni. Szereti Dominikot. Minden tette azt sugallja, hogy ő is szereti. Szóval nincs miért kételkednie vagy haragudnia.

Inkább élvezte biztonságot nyújtó ölelését a kanapén fekve.

-Ezt most nem értem. - ráncolja szemöldökét Esztella, miután meghallgatta Larina sztoriját. - Tehát még csak nem is említette, hogy mentek Ibizára?! Lehet meglepetésnek szánja.

-Ella. - sóhajtja Larina lemondóan a limonádéját szorongatva Lipcse egyik legjobb éttermének teraszán. - Egy hét múlva esedékes az utazás, nem gondolod, hogy azért illene szólnia, mikor csomagoljak?

-Nem az van, hogy nincs több titok köztetek? - kérdezi óvatosan Dani Olmo barátnője.

-De igen. - bólint Larina.

-Akkor miért nem kérdezel rá egyszerűen a Daginál? - ráncolja szemöldökét értetlenül.

-Nem akarom, hogy úgy érezze mindig a nyakán lógok. - sóhajtja a sötétszőke lány, aki az erős napsütés miatt, rengeteget szőkült. - Mindegy, majd lesz valahogy.

-Akarod, hogy megkérdezzem én? - ajánlja fel Esztella kedves mosollyal, hiszen szeretne segíteni barátnőjének.

-Ne! - vágja rá rögtön a lány kétségbeesetten. - Akkor egyből levágná, hogy kutakodtam utána.

Szoboszlai Dominik hatalmas mosollyal ajkain lépett be Lipcse egyik legelitebb szórakozóhelyére barátnőjével az oldalán. Nem titkolta Larinát, ugyanakkor nem is kürtölte világgá a social medián.

Vigyorogva vezette oda barátnőjét a VIP-ban ücsörgő Olmo és Esztella asztalához, ahol még Adams és Sarah foglalt helyet.

A három lány nagyon jó kapcsolatban volt egymással, ezért is sajnálták annyira, hogy Sarah el fog költözni hamarosan Tylerrel, aki új csapatba igazol.

Larina önfeledten táncolt Sarahval a táncparketten, amit Dominik egészen addig figyelemmel kísért, míg Esztella le nem huppant mellé egy újabb koktél társaságában. Érezte, hogy a lány kicsit ittas, de mivel ez Olmo gondja, nem szólt egy szót sem.

-Mizu van szupersztár? - kérdezi vigyorogva. Dominik halkan elneveti magát. Közben barátnője is hallótávolságon belülre ér mögötte, de ezt ő nem veszi észre. - Hallom Ibizára mentek nyaralni! - hozza fel a témát akaratlanul is.

Dominik egy percre meglepődik, hogy Esztella tud erről, de úgy van vele, biztosan Dani mondta el neki, hogy szerveznek fiús bulit.

-Jaaa végre egy fiús buli, már rég tervben volt. - válaszolja végül lazán megvonva vállait.

-Fiús buli?! Kik mennek? - kérdezi egyből, hiszen kezd érdekessé válni a téma.

-Adeyemi, Sinan, Haaland, Bellingham meg szóltam a lovagodnak is, de még nem adott választ. - mondja apró mosollyal ajkain. - Aztán még nem tudom, kik csatlakoznak. Lehet jön Benny is meg Tyler.

Nem csak Esztella sokkolódik le ettől, hanem a mögöttük ácsorgó Larina is, aki hirtelen úgy érezte, minden ereje elhagyja és menten összeesik. Nem akart feltűnősködni, ezért mosolyogva sétált hozzájuk.

-Ti nem táncoltok? - kérdezi magára erőltetve egy halvány mosolyt. Pedig ez nagyon is nehezére esett. Egyszerűen csak haza akart menni és kialudni magát, hátha felébred ebből a szörnyűnek tűnő valóságból.

Dominik végül teljesítette barátnője kérését és táncolt vele. Érezte azonban, hogy Larina fejben teljesen máshol jár.

-Nem érezted jól magad? - fordul felé a taxiban ülve jóval éjfél után. Larina hirtelen kapja tekintetét a fiúra, hiszen biztosan észrevette mennyire nincs jól.

-De, nagyon jó volt a ma este. - mosolyodik el és reméli, hogy ennyivel le is tudják zárni a témát.

-Akkor mi a baj? - kérdezi a focista komoly tekintettel. Nagyon sajnálja, ha esetleg nem figyelt oda Larinára eléggé és valamivel megbántotta.

-Nincs baj, tényleg. - győzködi a lány, azonban kezd rosszul lenni már ettől a helyzettől.

-Hhhh rendben. - dől vissza az ülésbe Dominik egy csalódott sóhajjal. Nem hülye. Érzi, hogy valami baja van Larinának, amit természetesen nem mond el. Utálta, amiért a nők ilyenek. Ez egyáltalán nem hiányzott neki.

Dominik egyre feszültebb lett, amikor látta, hogy Larina mennyire nem kommunikatív vele az elkövetkező három napban sem.

-Jó reggelt!  - köszöntötte Larinát mosolyogva, miközben a konyhában ügyködött a tükörtojással.

-Jó reggelt! - köszön vissza neki a lány álmosan, majd odacsoszog mellé mindössze egy selyem köntöst viselve. - Mit eszünk? - nézelődik kíváncsian, Dominik pedig derekát átkarolva húzza magához, hogy finom csókot hintsen ajkaira.

-Ülj asztalhoz, máris tálalom. - mondja neki mosolyogva és reméli, ma már jobb lábbal kelt Larina és nem lesz vele távolságtartó.

Larina nem tudott kedves lenni a focistával. Nem őt viszi nyaralni és még csak nem is közli vele, hogy amúgy két nap múlva elutazik. Mekkora szemét húzás ez tőle.

-Elmehetnénk moziba. - töri meg a csendet Szoboszlai, mert már idegesítette, hogy csak esznek és egymáshoz se szólnak.

-Jó. - reagál Larina rá sem nézve. Kezdi elveszíteni türelmét.

-Elmondod mi bajod van a buli óta? - teszi le evőeszközeit a tányérra, abbahagyva az evést. Larina rezzenéstelen arccal néz fel. - Mondtam vagy tettem valami rosszat, amivel megbántottalak?

-Lehet az a baj, hogy nem mondtál semmit. - von vállat végül a lány és tovább falatozgat pedig sejti, hogy ebből most nagy vita fog kerekedni.

-Picsába már Larina! - csattan fel a középpályás idegesen csapva tenyerét az asztalra, aminek hatására Larina összerezzent. - Mi a kis faszomért nem nyitod ki a szádat és mondod el mi a fene bajod van?!

Larina szíve eszeveszett gyorsasággal kezd kalapálni és érzi, ahogy tenyere izzadni kezd. Dominik szemmel láthatóan mérges rá, nagyon kihúzta a gyufát, amiért ilyen hangnemben beszél most vele.

-Szerintem kettőnk közül én engedhetném meg ezt a hangnemet. - teszi le az evőeszközöket Larina is.

-Ne játsz az idegeimmel! - fenyegeti mutatóujját rázva a focista.

-Mégis mikor akartad elmondani Ibizát? - kérdezi benntartva levegőjét a lány. Dominik pedig csak pislog a döbbenettől. Ibiza miatt van ennyire kiakadva? Ez most komoly?

-Ezzel most mi a bajod? - kérdezi értetlenül nézve rá. Larina pedig majdnem felrobban. - Az a baj, hogy nem téged viszlek?! - húzza fel egyik szemöldökét, mert nem gondolta, hogy tényleg ez lenne a problémája.

-Hagyjuk! - fújtat Larina és inkább feláll az asztaltól és a tányérján levő maradékkal a konyhába vonul. Dominik persze azonnal követi.

-Nem hagyjuk! - szól rá mérgesen. - Most komolyan ez a baj, hogy a barátaimmal megyek nyaralni? Nem körülötted forog az életem! - mondja ki meggondolatlanul, amit azonnal meg is bán, ahogy meglátja Larina arcát ennek hallatán. Szeretné menteni a menthetőt. - Majd elviszlek téged máshova, ez most fiús buli!

-Nem az a bajom, hogy a barátaiddal kapcsolódsz ki. - rázza meg fejét Larina segélykérőn, hangja egészen elhalkul, ami megrémiszti a focistát. - Az a bajom, hogy két nap múlva esedékes ez az egész és te még csak meg sem említetted. Lehet, hogy nem én vagyok az életed középpontja, tudom. Viszont nekem te vagy, és éppen ezért esik ez most rosszul. Azt hittem, hogy velem is szívesen elmennél valahova, de most már felfogtam, hogy én nem tartozok ebbe a körbe. Szóval nem kell a vigasz nyaralás, köszi. - nyeli vissza könnyeit és visszasiet a hálószobába hogy utcaképes öltözetbe varázsolja magát, mert egy percet sem képes tovább ebben a lakásban maradni. Még azt is megkockáztatja, hogy sokkal rosszabbul érzi magát, mint akkor amikor azután a bizonyos alkalom után csúnyán összevesztek.

Szoboszlai azt érezte megfullad, mellkasa feszítette belül és borzalmasan érezte magát, mert tudta, nagyon megbántotta Larinát. Nem is érti, hogy mondhatott neki ilyet.

A fiatal focista nem tudta, mit kellene most tenni. Leginkább bocsánatot kérni. Ehhez azonban túl büszke volt. Már csak arra eszmélt fel a konyhapultnak támaszkodva, hogy Larina egyszerű nyári ruhában, szandálban megy az előtérbe, táskával a vállán. Még sminket is viselt. Mennyi ideig bambulta ő a padlót?

-Most meg hova mész? - kérdezi kétségbeesetten, amikor nyilvánvalóvá válik számára, hogy Larina távozni készül a bejárati ajtón.

-Hagylak nyugodtan bepakolni. - veti oda és a kilincsért nyúl. Egyértelműen gúnyosnak szánta ezt a mondatot, barátjának pedig most van csak igazán lelkiismeretfurdalása.

-Jaj ne csináld már! - kéri megbotránkozva Dominik, de szavai semmit nem érnek, barátnője sebesen távozik az ajtón, ő pedig lesokkolódva áll a csukott szerkezet mögött.

Larina úgy gondolta az majd eltereli gondolatait a focistáról, ha elmegy bevásárolni, ugyanis az Esztellával közös lakásukban valószínűleg jó néhány dolog hiánycikk. Hétköznap délelőtt lévén nem túl sokan voltak a bevásárlóközpontban, ő pedig kimondottan örült ennek. Két szatyorral lépte át a bejárati ajtót, majd ment és pakolt le a konyhában.

-Hát te? - lép a helyiségbe Esztella meglepődve. - Nem úgy volt, hogy a Daginál leszel?

-Úgy volt. - bólintja rá sem nézve. - Egészen addig, amíg be nem közölte, hogy nem én vagyok az élete középpontja. - csukja be a hűtőajtót, miután mindent elpakolt.

-Ezt fejtsd ki nekem pls, érdekel. - ül a konyhapult elé Esztella az egyik bárszékre.

Larina a pultra támaszkodva vesz magán erőt és kezd mesélni. Esztella figyelmesen hallgatja, néha kicsit összeugranak szemöldökei, alig akarja elhinni a focista viselkedését. Eddig meglepően tök normális volt.

-Komolyan nem értem. - neveti el magát tehetetlenül a lány. - Ez tök hülye. - állapítja meg.

-Erre magamtól is rájöttem. - csóválja fejét Larina. - Megyek lezuhanyzok aztán, ha nincs ellenedre megnézhetnénk valami über nyálas filmet.

-Máris keresek egy erre alkalmasat Netflixen. - vigyorodik el Esztella győztesen. Rég csináltak már ilyet.

Mindkettejük élete megváltozott. Már egyikük sem volt átlagos életet élő húszas évei elején járó lány. Mondjuk Esztella eddig sem volt ilyen. Egyedül Larinát zavarta, hogy milyen unalmas az élete és nem történik vele semmi izgalmas. Most olyan életet élhet, amiről talán csak álmodott eddig. Ugyanakkor félelmetes volt, mennyit tud változni az ember élete ilyen rövid idő alatt. Akit eddig csak tévében láthatott, most az ő oldalán lép ki az utcára, vele tölti szabadidejét, vele bújik ágyba, őt öleli és csókolja... hogy aztán közölje, nem vele megy nyaralni. Larina ezen gondolatok után tényleg belépett a zuhany alá, hogy kitisztítsa fejét.

Be kell látnia, ez az élet, amit jelenleg él, olyan mint egy kártyavár. Ami a legkisebb szellő vagy rossz mozdulat hatására pillanatok alatt összeomlik.

Szoboszlai program hiányában Henrichsnél kötött ki, aki ellátta néhány tanáccsal, mit csináljon Larinával. Néha be kell ismernie, nem tőle kapja élete tanácsait és valószínű ezekkel csak rontana a helyzeten. Mindegy.

Késő este ért csak haza és a lakásba lépve azonnal elfogta őt valami különösen rossz érzés, amit Larina hiánya okozott. Nem kötődhet valakihez ennyire a rohadt életbe!

A fürdőbe lépve ruháit csak a földre dobálva lép a kabinba, hogy felfrissítse magát, majd később felhívja barátnőjét.

A csapból azonban a víz egyáltalán nem folyt, csak szortyogott. Nincs víz. Hát ez marha jó. Dobott egy üzenetet Bennynek, hogy nála van-e, de kedvezőtlen választ kapott. Szuper.

Mintha nem lenne így is elég szar a helyzete.

Idegesen veszi vissza ruháit, majd robog a hálóba, ahol sporttáskájába dobál tiszta ruhákat, töltőjét, valamint a másnapi edzésre szükséges dolgait. Telefonját melegítője zsebébe csúsztatva ragadja meg a kocsikulcsot és zárja be a bejárati ajtót.

Larina biztos megsajnálja majd és megbocsát neki ezért a kis hibáért.

A két lány már lassan sírt a nevetéstől, hogy lehet egy film ennyire romantikusan nyálas és kiszámítható. Már majdnem 11 óra volt, éppen ezért érthető, hogy értetlenül meredtek egymásra a csengőt meghallva. Végül Larina vett erőt magán és a selyem köntöst összekötve magán ment ajtót nyitni. Dominik óvatos mosollyal köszönt neki és remélte, nem ébresztette fel.

-Mit szeretnél itt? - bök fejével a lány a kezében lévő táskára.

-Nagyon hiányzol és nem bírok nélküled aludni, szóval gondoltam átjövök, hogy veled lehessek. - találja ki gyorsan ezeket a hihetetlenül nyálas gondolatokat és reméli, a lány el is hiszi neki mindezt.

-Na ezt hagyjuk szerintem. Menj haza Dominik. - csukná be az ajtót szemforgatva Larina. Nincs most kedve ezekhez a hülyeségekhez.

-Larina ne már! - támasztja meg kezével az ajtót a focista, amivel eléri, hogy ne csukja rá. - Engedj be kérlek, nincs az egész házban nálam víz és még zuhanyozni se tudok. Nem tehetsz ki az utcára aludni! - magyarázza neki kétségbeesetten. Larina csak összefonja mellei alatt karjait és áthatóan méregeti az előtte álló férfit. - Kérlek!

-Gondolhattam volna, hogy megint hátsószándékod van. - áll el az ajtóból a lány és beengedi a focistát a lakásba. - Magadtól úgysem állítanál be csak úgy. - hagyja ott az előtérben, miközben ő még a cipőjéből lép ki.

-Jól hallom, a Dagi az? - pillant rá kíváncsian Esztella a kanapén popcornt majszolva.

-Jól. - huppan vissza mellé Larina, hogy befejezzék a filmet, pedig már elment tőle a kedve ezek után.

Dominik esetlenül sétál hozzájuk táskával a vállán. Rosszul esik neki, hogy barátnője nem méltatja pillantásával még csak egy rövid időre sem.

-Cső Szoboszlai! - int neki a lány és megkínálja pattogatott kukoricával. - Jöttél ingyen élősködni? Máskor fürödj meg azért, a barátnőm nem szereti a büdös pasikat. - villant rá ördögi vigyort, Dominik pedig megforgatja szemeit. Esztellának érzéke van hozzá, hogyan tapossa földbe az egóját.

-Kössz a tippet. - markolt a kukoricába és dobott néhányat inkább szájába. - Elmegyek zuhanyozni, jó? - simítja kezét Larina vállára a kanapé mögött megállva.

-Rendben. - válaszol neki szemrebbenés nélkül a szőke lány. Ő csak nagyot nyelve ment szobájába, hogy cuccait lapakolhassa előtte. Olyan fosul érzi magát, érzi mennyire neheztel rá Larina.

Larina és Esztella végignézték a filmet, miközben kibeszélték a fürdőszobában tartózkodó fiút, akire leginkább barátnője volt nagyon pipa. Nem szereti, hogy hülyének nézi és azt hiszi, ilyen könnyen elintézheti ezt a helyzetet.

Szoboszlai olyan erőtlenül sétált Larina hálószobája felé, mintha a fogát húzták volna. Félt, hogy jobban összevesznek...

Barátnője már az ágyban feküdt és telefonját nyomkodta. Rá sem nézett, mikor belépett a szobába ezzel is érzékeltetve, hogy csak megtűrt személy most. Próbál türelmes és kedves lenni, mert nem lenne jó, ha Larina kitenné a lakásból. Bár a lényeg már megvan, sikerült zuhanyoznia. Na jó, mindegy...

-Azt hittem már alszol. - szólal meg kedves mosollyal mászva be mellé a takaró alá a focista. Reméli, hogy nem kell a kanapén aludnia.

-Megvártalak, hogy ne ébressz fel. - mondja neki semleges arckifejezéssel Larina, majd telefonját lezárva helyezi az éjjeliszekrényre és elhelyezkedik alváshoz kényelmes testhelyzetbe, természetesen háttal Dominiknak.

-Larina. - mondja ki a lány nevét halk sóhajjal, azonban ő nem reagál. Megőrjíti ez a nő.

A takaró alatt közelebb húzódik a lány testéhez és óvatosan átöleli derekát. Larina nem tudja tagadni, jól esett neki a gesztus, de tudta azt is, hogy Dominik csak azért próbál kedves lenni, mert ki akarja engesztelni és azt gondolja ennyivel el is tudja intézni.

-Fáradt vagyok Dominik. - szólal meg egészen halkan, elgyötörten Larina, miután megelégelte, hogy a focista ajkaival nyakát csókolgatja. - Nincs most kedvem ehhez a színjátékhoz.

-Két hét múlva megyünk a családdal Horvátországba és szeretném, ha velem jönnél. - szalad ki a száján nagyon halkan és reméli, hogy Larina nem fog a torkának esni. Lehet, ezt nem most kellett volna mondania.

-Nem akarok én veled menni sehova se! - fordul felé indulatosan a lány és tudja, most kihozta a sodrából. - Olmo tudod, hova viszi Esztellát?! Kubába! És tudod miért? Mert tudja, hogy Ella már régóta el szeretne oda menni! - esik a focistának, aki kétségbeesetten húzódik vissza, de Larina a mellkasának feszülve kel ki magából. - Te engem ilyesmiről meg sem kérdezel! De mit is várok tőled... - rázza meg végül fejét, hiszen Dominik ledöbbenve pislog rá és meg sem mer szólalni. Majd azzal a lendülettel, Larina újra hátat fordít neki és félig le is húzza a focistáról a takarót, aki erre se mer reagálni semmit és jobb ötlet hiányában csak a fehér plafont bámulja. Szuper hosszú éjszaka lesz ez is...

***

Na sziasztok!🥰
Megint egy feszkós résszel érkeztem, amit személy szerint nagyon szerettem írni. Szeretem szenvedtetni a Dagit 😁
Most pedig, hogy úgy néz ki vízum köteles országba igazol, még jobban kedvet kaptam hozzá 🤭😂
Na de visszatérve ide, remélem nektek is tetszett a rész. Nagyon kíváncsi vagyok, milyen gondolatok fogalmazódtak meg bennetek szóval tessék kommentbe önteni őket 😁
Szép hétvégét mindenkinek!
Millió puszi & ölelés! ❤️