Larina megszeppenve sétált végig a folyosón, ami a nőgyógyász rendelőjéhez vezetett. Dominik kezét fogva húzta a recepcióra, ahol bejelentkeztek. Többnyire a focista beszélt, ő túlságosan sokkolódva volt. Szerencsére nem tartózkodtak sokan a váróban és többnyire más orvosokhoz.

-Nemsokára szólítanak, ülj le addig. - vezeti székekhez Dominik, ő pedig engedelmesen foglal helyet az egyiket.

-Utálom, hogy mindenki néz. - motyogja orra alatt a lány, miután körbenézve elég sok szempárral találta szemben magát, valószínűleg a mellette ücsörgő férfi miatt. - Biztos azt hiszik, terhes vagyok.

-Jajj ne beszélj már butaságokat. - kapja fel a fejét Dominik nevetve. - Tök normális dolog nőgyógyászhoz járni. Inkább az a nem normális, hogy én is itt vagyok. Azért néz mindenki, de ha gondolod megmondom nekik, hogy terhes vagy és ultrahangra jöttünk. - mondja pimasz mosollyal, Larina pedig végre elneveti magát egészen halkan.

-Az kéne még csak nekem. - rázza fejét mosolyogva.

-Viccet félretéve, bemegyek majd veled. Nem beszél a doki németen kívül semmit, majd én beszélek vele.

-Nem tudtam, hogy a nőgyógyászati német szókincsed ilyen széles. - néz rá egy fura mosollyal Larina.

-Nem is gondolnád, milyen expert vagyok belőle. - vigyorog rá a focista. - De azért bekészítem a Google fordítót.

Pár perccel később egy negyvenes éveiben járó fehér köpenyes orvos jelent meg az egyik ajtóban és találta meg rögtön tekintetével a fiatal párt. Majd amikor Larina nevét szólította elég érdekes kiejtéssel, biztossá vált, hogy a lánynak előtte kell megmutatnia magát. Sokkal jobb lett volna, ha kicsit csúnyább lenne. Na jó, nem stresszel ezen. Ettől már csak az lehet rosszabb, ha tényleg terhes lenne.

Szoboszlai illedelmesen bemutatkozva magyarázza el, hogy szeretne ő is bemenni barátnőjével ugyanis nem beszél olyan jól németül, mint ő. Larina pedig esetlenül hallgatta a két férfi beszélgetését, majd kelletlenül ment a függönnyel eltakart öltöző részbe, miután Dominik azt az utasítást adta neki, hogy az orvos szeretné megvizsgálni.

Ez rém kellemetlen. Nem így tervezett nőgyógyászhoz menni. Főleg nem Szoboszlaival. Halál ciki.

Végül alulról teljesen levetkőzve lépett ki a függöny mögül. Tekintete találkozott Szoboszlaiéval, aki az orvos asztala melletti széken ült és bátorítóan pillantott szemeibe. A nőgyógyász pedig a legtermészetesebb mosolyt villantotta rá.

Larina még mindig kellemetlenül érezve magát feküdt a vizsgálószékbe, ahogyan kérte az orvos.

-Mikor létesített utoljára szexuális kapcsolatot? - kérdezi az orvos egy kis tapogatózás után. Larina torkába hatalmas gombóc szökik. Még szerencse, hogy Dominiknak ebből nem kell látnia semmit, mert szinte mögötte ül.

-Tegnap. - feleli bátortalanul, Szoboszlait azonban elönti a büszkeség. Hiszen vele volt együtt. És milyen jó is volt...

-Önnel? - pillant el felette és a focistára néz, aki csak bólint. Az orvos egy biccentéssel veszi tudomásul a választ, majd visszafordul Larinához, aki egész végig csak a plafont hajlandó nézni és nem arra gondolni, mennyire rossz ez az egész és legyenek már túl a vizsgálaton. - Van állandó partnere? Akár több is? - szegezi a kérdést Larina felé, aki erőtlenül bólint.

-Egy van csak. - erősíti meg válaszát szóban is.

-És önnek? - néz újra Szoboszlaira, akinek agyán átfut, hogy megkérdezi "a szopás több partnernek számít?", de végül ezt elveti és csak finoman megrázza a fejét.

-Kizárólag a hölggyel van szexuális kapcsolatom jelenleg. - feleli magabiztosan, Larina szívét elönti a melegség emiatt. Amiatt már kevésbé, hogy az orvos feldugja az egyik kesztyűs ujját, ami igencsak fájdalmas.

-Milyen módon védekeznek? Van esetleg óvszerallergiája? - kérdezi a férfi, ám most Dominik válaszol, mert Larina küld felé egy segélykérő pillantást.

-Larina fogamzásgátlót szed. - válaszolja. - Allergiáról nem tudunk.

-Mi a gyógyszer neve? - kezd agyalni az orvos, Dominik pedig tolmácsolja a kérdést barátnője felé, aki elmondja. - Felöltözhet Larina. - kel fel a székből a férfi, majd a számítógép elé ülve kezd pötyögni valamit, amíg a lány hihetetlen gyorsasággal igyekszik eltűnni a függöny mögött. Szoboszlai diszkréten kezelte a szituációt és egyáltalán nem méltatta kíváncsi pillantásokkal a lányt, aki ezért hálás volt magában. - Nos, véleményem szerint a fogamzásgátló lesz a bűnös, hiába szedi már régóta. Sajnos különféle behatások miatt okozhat ilyen kellemetlenségeket a gyógyszer, így javaslom a mielőbbi abbahagyást. Felírok egy kenőcsöt, valamint jó lenne, ha csináltatna egy vérvételt, adok hozzá beutalót. - magyarázza, a focista pedig készségesen fordítja. - Ha nem szűnne a probléma, jöjjön vissza.

A focista megnyugodva fújja ki a levegőt, miután kiléptek a meleg levegőre és Larinán is látta a megkönnyebbülést.

-Annyira rendes tőled, hogy eljöttél velem. Köszönöm. - bújik ölelésébe a lány az autó mellett megállva. - De mérges vagyok rád, amiért nem engedted kifizetni a dokit.

-Ne csinálj ebből nagy ügyet. - puszilja homlokon, védelmet nyújtó karjaival pedig kedvesen átöleli. - Örülök, hogy nincs nagyobb bajod. Gyere, kiváltjuk ezt a hiperszuper kenőcsöt a patikában. - nyitja ki Larinának az ajtót, aki egy bólintás kíséretében ül be, majd csatolja be az övet, amíg a focista is beül mellé és elindulnak.

Dominik lakására érve már majdnem egy óra volt, Larina pedig idegesen fordult hozzá a hálószobában, ahol a fiatal csapatkapitány pakolászott a bőröndjébe.

-Miattam késel el. - rágja szája szélét tehetetlenül lehuppanva az ágy szélére, amit beágyazott nemrég.

-Királynőm. - sóhajtja Dominik. - Innen nem lehet elkésni. Mellesleg én vagyok a csapatkapitány. - jelenti ki önelégült vigyorral. - Simán elnézik nekem. Ma már egyébként sem lenne edzésünk. Ígérd meg, hogy elmész holnap a vérvételre. - köti a lelkére, Larina pedig erőtlenül bólint.

-Akkora arcod van. - húzódik el egy kelletlen nyögéssel tőle a lány és inkább elővesz egy edényt, amibe vacsorát csomagolhat barátjának. - Elmegyek a vérvételre nem kell aggódnod.

-Ne pakolj sok kaját, mert úgyis lesz vacsora este a központban. Bendi meg csak lenyúlná. - rázza fejét mosolyogva, mert egy barátnője sem volt vele ennyire gondoskodó és figyelmes. Nagyon szerette ezt Larinában.

-Akkor inkább rakok neki is. - kontrázik a lány egyből, de Dominik végül lebeszéli erről és csak a saját kis adagját teszi el a szürke táskába.

Örökkévalóságnak tűnt az a néhány nap, amit Larina Dominik nélkül töltött Németországban. Ezidő alatt persze minden problémája megoldódott, a női bajára a kenőcs hatásos volt, a vérvétel pedig nem mutatott ki semmi komolyat. Még az utolsó vizsgája is sikerült, így teljesen nyugodtsággal vonatozta át fél Európát Esztellával, aki csak egy pár napot marad otthon, mivel repül is majd tovább Olmohoz Spanyolországba. Ők ketten hihetetlenek első perctől kezdve.

A várva várt válogatott meccsre Larina nem ment ki, inkább otthon tervezte megnézni a mérkőzést édesapjával. Mindig egy élmény vele meccset nézni. Szoboszlai persze kicsit sérelmezte a dolgot, de beletörődött abba az indokba, hogy barátnője nem akarja magára felhívni a figyelmet. Még nem sokan tudják, hogy két hónapja egy párt alkotnak és nem szeretné, ha a kapcsolatuk emiatt sérülne. Meg szeretné óvni Larinát a bántó szavaktól. 

Larina hatalmas mosollyal az ajkain nézi Szoboszlait a tévében, miután legyőzte a válogatott Montenegrót, ezzel begyűjtve rögtön három pontot a csoportjukban. Édesapja, Csaba elégedett mosollyal figyelte lányát, aki teljesen a képernyőre volt tapadva, miközben pont a fiatal középpályást mutatták, amint éppen a zöld pólóját adta oda egy szurkoló kislánynak, aki ettől a gesztustól sírva is fakadt. Larina irtó büszke volt a fiúra és legszívesebben ott lett volna ő is, hogy a végén a nyakába ugorhasson. Persze a nagyvilág nem tudott a kapcsolatukról, így egyelőre megmaradt a háttérben.

Szoboszlai Dominik mérhetetlen nagy boldogsággal vette kezébe telefonját két órával később Telkiben, hogy írjon Larinának, mert egész meccsen csak rá tudott gondolni és annyira sajnálta, hogy a nagy ünneplésben csak most jutott el ide. A beszélgetésükre kattintva azonban vigyorogva tapasztalta, hogy a lány megelőzte és gratulációját egy piros szívecskével fejezte ki.

szoboszlaidominik Szerettem volna, ha te is ott vagy a meccsen. Úgy szeretnélek most magamhoz ölelni

Minden további hezitálás nélkül küldi el az üzenetet és nem érdekli, ha egy kicsit talán nyálasra sikerült, mert csupán a valódi érzéseit írta le.

Larina önkéntelenül is elmosolyodik, amint telefonja pittyegve adja tudomására, hogy a focista megnézte és reagált is az ő üzenetére. Amint elolvassa a sorokat, jólesően megborzong és fel is néz a készülékből. Édesapja a tévét nézve eszik chipset, édesanyja pedig a hétvégét most a szüleinél tölti, hogy kicsit segítsen nagymamájának a ház körüli takarításban, így bátran  szólal meg.

-Apa. - szólítja meg a férfit, aki kíváncsian emeli szemeit lányára.

-Tessék? - nyeli le az utolsó falat nasit is.

-Kocsival mennyi idő ide Telki? - kérdezi kertelés nélkül, amitől aztán Csaba szemöldökei összeugranak, de aztán átlátja a helyzetet.

-Nem olyan sok, hogy ne vinnélek el a tetovált vejemhez. - mosolyodik el cinkosan és már fel is ül a kanapén, mert tudja, hogy erre megy ki a játék.

-Tényleg elvinnél? - hebegi Larina megilletődve, hiszen bármennyire is szerette volna meglepni Dominikot, nem gondolta, hogy ez majd tényleg valóra is válhat. - De hát már elmúlt tíz óra és... anya...

-Neki nem kell megtudnia. - rázza fejét a férfi határozottan és tényleg kész falazni lányának. - Szeretnél elmenni hozzá vagy nem?

-Szeretnék. - leheli maga elé a lány továbbra is ledöbbenve.

-Akkor öltözzünk. - int fejével az előtér felé, a tévét pedig lekapcsolja.

Larinának kell néhány perc, hogy magához térhessen igazából, majd szobájában gyorsan átöltözik a kedvenc kék színű nyári ruhájába, amihez hozzá illő szandált vesz fel lábaira. Táskájába tiszta fehérneműt, rövidnadrágot és egy pólót dob, amihez csatlakozik még telefontöltője és ideje sincs többet agyalni, apukája kiabál neki, hogy induljanak.

El sem hiszi, hogy láthatja ma a focistát. Annyira izgatott lett, hogy visszaírni is elfelejtett neki, egész úton csak vigyorgott. Egyedül Bendinek írt, hogy mire készül és legyen kedves segíteni neki bejutni.

Mezei Csaba finom mozdulattal parkolt le Telkiben az edzőközpont előtt, ahol Bolla Bendegúz már telefonnal a kezében várta őt, amitől gombóc szökött a torkába. Mi van, ha azt hiszik ő most csak egy dugás erejéig jött ide? Jajj...

-Jó ötlet ez? - fordul kétségbeesetten édesapja felé Larina, azonban egy nyugodtsággal teli szempár pislog vissza rá.

-Larina, kicsim. - sóhajtja a férfi. - Menj már. Örülni fog neked. Hidd el.

-Oké. - bólint aprót a lány, majd hatalmas puszit nyom apja arcára. - Köszönöm, hogy elhoztál.

-Nagyon szívesen. - bólintja a férfi és visszatart minden rosszalló megjegyzést, ami kikívánkozna belőle tekintve, hogy egy fiatal férfival fogja tölteni az éjszakát egyszem lánya. - Mikor jöjjek érted? - kérdezi még gyorsan, mikor a lány az ajtókilincsért nyúl.

-Ehm... - fordul vissza zavartan lesütve szemeit, mert azt hitte itt aludhat.

-Úgy értem holnap. - javítja ki magát Csaba azonnal. - Gondoltam, hogy itt fogsz aludni. Szerintem edzése nem lesz reggel a srácoknak, de azért ne maradj sokáig, nehogy baj legyen.

-Rendben, majd írok még jó? - ért egyet Larina, majd tényleg elbúcsúzik és miután édesapja elhajtott, odasétál Bollához, aki fáradt mosollyal vizslatja őt.

-Apukád volt? - int fejével a távolodó autó irányába.

-Igen. - válaszolja feszengve Larina.

-Gyere, ez a majom nagyon fog neked örülni. Egy órája picsog nekem, hogy biztos elaludtál, mert nem írsz neki vissza. - neveti el magát, miközben bekíséri az aulába a lányt.

-Ohh hát akkor ezt meg is ejtem. Azt akarom, hogy tényleg meglepődjön. - jut eszébe egy remek ötlet és a liftben várakozva elő is húzza telefonját a táskából.

mezeilarina Ohh nagyon jó volna tényleg 😌 Lassan megyek aludni, remélem nyugodtan fogsz pihenni ma 🥰

Szoboszlai csalódottan olvassa az üzenetet, mert remélte, hogy legalább tudnak majd telefonálni, mert az most nagyon jól esett volna a lelkének. Mielőtt visszaírhatott volna neki, kopogást hallott, így elengedve egy kelletlen nyögést, tápászkodott fel a kanapéról, közben azon agyalt, hol lehet már Bendi. Már lassan fél 12 és nem érti, barátja hova tűnt el csak úgy. Az is furcsa volt számára, hogy ilyen későn kopog valaki hozzájuk, hiszen Rossi már járt mindenkinél egy kis beszélgetés erejéig.

Az ajtót kinyitva ajkai elnyílnak a döbbenettől, amint felfogja, hogy Larina áll az ajtó túloldalán és eszméletlenül szép. Annyira elcsodálkozik, hogy telefonját majdnem ki is ejti kezéből.

-Szia. - köszön a lány apró mosollyal az arcán.

-Larina. - ejti ki nevét elhalóan, miközben engedi, hogy a lány közelebb lépjen. - Hogy kerülsz ide?! - kérdezi értetlenül, majd meg sem engedve, hogy a lány válaszoljon, vékony derekánál fogva húzza magához és határozottan csókolja meg. Annyira vágyott már erre. Minden porcikája remeg és kívánja ezt a lányt. Larina karjai lassan Szoboszlai nyaka köré fonódnak, aki még szorosabban öleli magához és hosszú percekig csókolóznak, ami rettentő jól esik mindkettőjüknek.

-Na, fiatalok. - köszörüli meg torkát Bolla az ajtót becsukva. - Én elmegyek aludni, szóval csak halkan legyetek. - int nekik, amitől Larina arca pírba szökik. Vagy talán attól, hogy alig kap levegőt az intenzív csókolózást követően. Dominik csak nevetve mutatja meg középső ujját legjobb barátjának, majd Larina kezét megfogva húzza őt a saját szobájába, aminek ajtaját becsukva újra a lány ajkainak esik, aki nem győzi viszonozni minden egyes csókját.

Dominik a derekánál fogva húzza a lányt az ágya felé, amire leülve ránja ölébe őt. Ettől aztán Larina elenged egy halk sikolyt, hiszen kibillent egyensúlyából és hirtelen csak arra volt képes, hogy a focista csípőjének két oldalára térdeljen. Hitetlenül néz a barna szempárba, amik csintalanul figyelik őt.

-Annyira hihetetlen, hogy itt vagy. - leheli a focista és Larina nyakának szentelve egy kis figyelmet, hint apró, nedves csókokat bőrére. A lány ettől jólesően sóhajt fel, kezével a focista izmos vállaiba kapaszkodik.

-Nem igazán gondoltam át ezt az egészet. - húzódik el a fiútól, hogy tudassa, hogy is kerül ő ide. - Annyira jól esett, amit írtál és annyira sajnáltam, hogy nem lehetek veled. Apa olyan rendes volt, hogy elhozott, Bendi pedig segített, hogy bejussak hozzád. - vallja be végül.

-Micsoda ötleteid vannak, mindig meglepődök rajtad. - mosolyodik el Dominik és karjait a lány derekát ölelve kulcsolja össze, ezzel teljesen magához préselve őt. - Bendi meg micsoda cinkostárs. Apukádról nem is beszélve, eddig pedig eléggé fostam tőle. - ismeri be fura mosollyal. - És milyen jól hazudsz, teljesen elhitetted velem, hogy mész aludni, erre az ajtóm előtt állsz.

-Ne haragudj. - mosolyog Larina és ezúttal ő hajol a focistához és csókolja meg. Sosem volt túlzottan magabiztos, most azonban annyira magával ragadta ez az egész, hogy totál motiváltnak érezte magát. Magára sem ismert, azonban nagyon jó dolognak érezte ezt az egészet. - Reméltem, hogy kompenzálni tudom valahogy. - mondja neki sietősen két csók között.

-Miért, talán hoztál kaját is? - válik el ajkaitól a focista, komolyságot tettetve, amiért kap egy meglepődött pillantást. Larina nem tudta eldönteni, hogy ezt a kérdést komolyan kellene vennie vagy sem.

-Van a táskámban paprikás kuki, ha gondolod. - von vállat végül, amin Dominik elneveti magát.

-Hogy a picsába van nálad mindig ilyesmi? - csókolja meg nevetve, majd kicsit lentebb csúsztatja nagy tenyerét Larina fenekén a ruháján keresztül. Nem tagadhatja, nagyon is hatással volt rá odalent, amit a lány is érzett, ám ezúttal nagyon is akarta ezt.

-Titok. - nyögi elhalóan, amint Dominik ajkai nyakának felforrósodott bőrét ostromolják, kezei pedig azon vannak, hogy minél előbb megszabadítsák a kék ruhától, ő közben szandálját szedi le lábairól.

Larina csak arra eszmélt már fel, hogy rajta csupán fehérnemű van, a focista viszont még teljes öltözékben simogatja az ő hátát, ami nagyon jó érzés. Magabiztosan tolja el a focistát mellkasánál fogva, majd kibújtatja fehér pólójából, aki ettől pimasz mosolyt villant a lányra és örül, ha ezek szerint sikerült őt is felcsigáznia.

Dominik akkor tért magához, mikor mindkettőjüket csak fehérnemű takarta el és Larina felett tornyosult, lábai közt elhelyezkedve, hogy gondoskodnia kell a védekezésről.

-Larina. - ejti ki a lány nevét finoman, s közben apró puszit hint arcára. - Én ide nem hoztam magammal semmit, esetleg nálad van óvszer? - kérdezi lazán, mégis kicsit kellemetlennek hat a helyzet. - Egyáltalán szabad már ilyet csinálni? - utal arra, hogy nemrég még a nőgyógyásznál ültek.

-Jajj basszus. - eszmél fel a lány, hiszen ő sem készült semmi ilyesmivel. Eddig mindig a focista volt felkészült és azt a dugi óvszert is a másik táskájában tartotta, amit Esztella sózott rá. Szorosan lehunyja szemeit, hiszen meghal, ha most nem lehet együtt a focistával. - Nincs nálam, pedig már nincs semmi bajom és lehet csinálni.

-Semmi baj, kérek Benditől. - emelkedik fel Szoboszlai, miután eszébe jut a legutolsó megoldás, bár nem igazán biztos a dologban, hiszen ha nála nincs, barátjánál miért lenne? - Mindjárt jövök. - lép ki az ajtón sietősen és kopog be a mellettük lévő szobaajtón.

-Mi van? - nyit ajtót Bolla értetlenül, ahogy meglátja barátját egy szál alsónadrágban, totál kifulladva.

-Nincs egy gumid? - kérdezi kertelés nélkül Szoboszlai, mivel eszméletlenül szüksége van az eszközre, ráadásul nagyon gyorsan.

-Hogy mi a fasz van? - kérdez vissza Bolla fejét megrázva, hátha félreértette a kérdést.

-Ajj ne süketelj már, óvszer kellene. - nyögi a középpályás kelletlenül. - Van nálad vagy nincs?

-Éppenséggel van, de felkészültebbnek kellene lenned. - csóválja fejét rosszallóan, majd végül elővesz táskájából egy bontatlan zacskót. - Nesze. - adja a másik focista kezébe.

-Kössz szépen, király vagy. - indul az ajtó felé sietősen Dominik, majd megtorpan és visszafordul. - Amúgy miért van nálad óvszer? - ráncolja dús szemöldökét.

-Emlékszel Marcsira a konyháról? - kérdezi esetlenül, hiszen tényleg nem beszélt erről barátjának.

-Baszod Bendi, ezért kaptál te mindig nagyobb adagot! - világosodik meg Szoboszlai tehetetlen nevetés közepette.

-Na jól van, menjél szexelni, a csajod az ágyadban vár a farkadra. Máskor pedig gondolj mindenre, mi van ha már aludtam volna?

-Jajj Bendi, tudom, hogy a fal mellett hallgatóztál, mert irigy vagy. - vigyorog Dominik, majd meg sem várva Bolla reakcióját távozik és megy át saját szobájába, ahol Larina hirtelen kapja rá tekintetét, ahogy belép.

Tekintetük találkozik és ezt az alkalmat mindketten elkönyvelhetik a top legszerencsétlenebb együttlétei közé. Larina esetlenül húzza fel lábait, amiket karjaival átkarol, Dominik pedig felmászik hozzá az ágyra és maguk mellé ejtve az óvszert kezd lassú csókolózásba a lánnyal, hiszen újra el kell őt lazítania. Túl sok idő telt el, hogy elváltak egymástól és ezt ő is észrevette odalent.

-Bocs, hogy ilyen béna vagyok. - motyogja neki Szoboszlai, miközben hosszú ujjait a lány hajkoronájába csúsztatja, aki engedi, hogy végül a fiú fordítson helyzetükön és újra az ölében találja magát.

-Nekem kellett volna erre gondolnom, de annyira megörültem, hogy veled lehetek ma este, hogy ilyesmi nem is jutott eszembe. - süti le szemeit Larina bűnbánóan, mert szégyellte magát, amiért Bolla szánta meg őket, pedig nem akarta, hogy tudjon róla, mit csinálnak ők ketten Dominik szobájában. - Annyira kínos, Bendi most megtudta, hogy mit csinálunk.

-Bendi anélkül is megtudta volna, nem hülye. - csókolja meg kuncogva a focista, majd kulcscsontját és mellkasát hinti be nedves csókokkal, ahol nem takarja őt melltartó.

Dominik megelégelte, hogy Larinán még mindig fehérnemű van, ezért egy gyakorlott mozdulattal pattintja szét melltartójának csatját és dobja el messzire, hogy végre közvetlenül csókolja meg ott a lányt, ahol már eddig is szerette volna. Larina ettől elenged egy halk, de mélyről jövő sóhajt, majd ezúttal ő csúsztatja a fiú hajába ujjait és borzolja össze neki teljesen, miközben megállás nélkül kényezteti őt.

A focista finoman simogatja a lány derekát, egyre lentebb haladva, végül eléri bugyiját, amitől Larina izmai megfeszülnek, mert még mindig hihetetlen számára az érzés, amit kivált belőle mindez. Csípőjét megemelve segít a focistának, hogy levegye róla a fehér anyagot, ezáltal jól láthatóvá válik, milyen szépen lebarnult.

-Imádom, hogy ilyen puha vagy. - simít óvatosan nőiességére, aminek hatására a lány szemhéjai lecsukódnak és élvezi, ahogy a focista két ujját felnyomja.

Percek múlva Larina érzi, hogy készen áll arra, hogy a focistát érezze magában, így kezei közé veszi a bontatlan óvszert és odaadja Dominiknak, aki kérdőn pillant rá. Végül nem kérdez semmit, csak megszabadul ő is alsójától és magára görgetve az anyagot várja, hogy szeretné most Larina. Ő csak visszamászik ölébe, ezzel férfiasságát testük közé szorítva, amitől kezdi elveszíteni fejét és már szeretne Larinában lenni. Annyira vágyik rá minden porcikája, hogy már most képes lenne elmenni.

Larina ráérősen csókolózik a focistával, miközben kicsit megemelkedve veszi kezébe férfiasságát, hogy a megfelelő helyre csússzon, miközben ráül. Ettől a mozdulattól mindketten elengednek egy megilletődött nyögést, Dominik pedig nem számított arra, hogy ebben a pózban lehetnek ma együtt, de ez már most nagyon jó volt. Larina dereka köré fonva karjait emelte őt meg, hogy az ágy közepére csússzon vele és olyan pózban ülhessen rá, ahogy mindenét érezheti.

-Wow királynő, végre méltó módon irányíthatsz. - nyögi Szoboszlai vigyorogva, miközben Larina óvatosan megmozdítja csípőjét, miután megszokta a focista méretét és azt, hogy teljesen kitölti őt.

-Hogy te milyen bolond vagy. - neveti el magát a lány és inkább megcsókolja az őt ölelő karok tulajdonosát.

Larinának tényleg új volt a pozíció, még sosem irányított szex közben, de nagyon is bejött neki a helyzet és imádta, hogy most ő gondoskodhat leginkább arról, hogy eljuttassa magukat a csúcsra. Végül elég szenvedélyesre sikeredett ez az együttlét, majdnem egy órán keresztül tartott, ő pedig teljesen kifáradt benne. Combizmai remegtek, néha kicsit a focista is besegített neki, vagy csak épp ráérősen csókolóztak, kiélvezve a pillanatot.

-Nekem nagyon bejött ez a póz, ez így nagyon jó volt, remélem neked is. - söpri ki Larina haját, ami homlokára tapadt. A lány csak viszonozza mosolyát, közben pedig próbálja rendezni légzését. - Ha pedig nem, akkor remélem megmondanád, mert szeretném, ha már bíznál bennem azóta ennyire. - mondja neki komolyan, Larina pedig aprót bólint.

-Ne aggódj, ez eszméletlen jó volt. - húzza pimasz mosolyra ajkait és biztosításképp remegő gyomorral megcsókolja a középpályást, aki boldogan viszonozza.

- Ugye maradsz éjszakára?

-Hát reméltem is, hogy ezt megkérdezed, mert apa már hazament és felettébb kínos lenne, ha most hazaküldenél. Akkor tényleg azt gondolnám, csak a szexre kellek neked. - gondolkodik el a lány mosolyogva.

-Hogy mondhatsz ilyen butaságot? - szól rá Dominik dorgálóan. - Jól tudod, hogy fontos vagy nekem. Apropó szex! - csillannak fel a szemei a focistának, miközben barátnője visszaveszi bugyiját és az ő egyik pólóját veszi fel. Addig ő is levarázsolja magáról az óvszert és visszaöltözik. - A könyved alatt már nagyon be vannak zsongva az olvasóid, hogy mikor fogok végre szexelni a főszereplőddel. - vigyorog, Larina arca pedig paradicsom piros színbe vált át.

-Töröld a könyvtáradból, nem akarom, hogy elolvasd. - rázza fejét Larina kényelmetlenül érezve magát. Most már megkapta Dominikot teljes életnagyságban, nem érzi szükségesnek tovább folytatni a könyvet, pedig már nagyon a vége felé jár és tudja, hogy fordított esetben ő sem örülne, ha ilyet csinálna egy író.

-Pedig nagyon izgalmas lenne. - húzza magához tarkójánál fogva, már újra az ágyon fekve. - Te leírod a kis gondolataidat, aztán pedig megvalósítanánk a gyakorlatban. - csókolja szájon barátnőjét vigyorogva, aki nem túlzottan rajong az ötletért. Mint egy film.

-Azt már pornónak hívják. - nyögi Larina megbotránkozva és meg is forgatja ezen az eszmefuttatáson zöld szemeit.

-Nézőpont kérdése. - von vállat a focista pimasz mosollyal, majd élvezi, hogy Larina itt van mellette és ez az este ennél jobb nem is lehetne.

***

Sziasztok!
Sajnos nagyon sűrű volt ez a hét, de most végre meghoztam az új részt 🥰
Még mindig kíváncsian várom a véleményeket!
Szép hetet mindenkinek!
Millió puszi & ölelés! ❤️