Hűvös szél fújt, amikor Szoboszlai Dominik kilépett az utcára, hogy elinduljon Larinához. Megbeszélték, hogy ha a szülei elmennek, újra megpróbálnak nyugodtan beszélgetni a történtekről. Ma délutánra semmi programja nem volt, így nem sietett nagyon. Egyedül a virágoshoz ugrott még be, hogy friss csokorral lepje meg Larinát, hiszen az előzőt furcsa lett volna odaadni és egyébként is elkezdett a széle barnulni.

Tyler a délelőtti edzés után ragaszkodott hozzá, hogy elmenjenek vásárolni és be is újított két cipőt, amiben az amerikai szerint végre nem néz ki kreténnek. Időközben ki is okosította őt, hogy miket mondjon majd a lánynak és legyen vele türelmes.

Larina idegesen tördelte ujjait, amik teljesen átfagytak a hazaút alatt. Szülei délelőtt hazamentek, ő pedig késve, de bement az egyetemre. Szüksége lesz egy forró teára, így miután belépett a meleg lakásba, minden téli öltözékétől megszabadulva vitte táskáját a szobájába és fésülte meg magát a tükör előtt gyorsan. A csengő megszólalt, ő pedig biztos volt benne, hogy Szoboszlai lesz az, így szinte azonnal rohant az ajtóhoz, hogy felengedje a focistát.

Esztella Olmohoz ment iskola után, így nem volt most senki, aki megnyugtathatta volna ebben a roppant stresszes helyzetben. Csak beszélgetni fognak. Tiszta vizet öntenek a pohárba. Semmi extra. Nem lesz gond.

Kopogtatnak.

Larina gombóccal a torkában nyit ajtót, a barna ajtó mögött pedig megjelenik a számára oly kedves fiú egy rózsaszín csokrot tartva maga előtt. Sötétkék farmert viselt, fehér kapucnis felsője kilógott a fekete kabát alól, az összhang pedig igazán szexivé tette a lány szemeiben. Nem beszélve borostás mosolyáról, amit meg is villantott, mihelyst Larina szemeibe pillantott.

-Szia királynő! - köszönti a focista kedvesen és bár eddig hosszú csókkal köszöntötte a lányt, ettől most eltekint, mert még ő sem tudja, hányadán is állnak. Helyette csak szimplán besétál a lakásba és kibújik cipőiből.

-Szia Dominik. - köszön Larina szégyenlősen pillantva szemeibe, miután becsukta maguk mögött az ajtót.

-Ezt szeretném odaadni, mielőtt valaki megint megzavar minket. - nyújtja át a csokrot kínos mosollyal, Larina pedig hevesen dobogó szívvel és remegő térdekkel veszi át és szagolja meg a rózsákat. Soha nem kapott még fiútól virágot - a középiskolai nőnapi köszöntéseket leszámítva.

-Köszönöm szépen, ez igazán gyönyörű. - mosolyog szerelmesen a fiúra, hiszen nagyon meghatódott. - De nem kellett volna. Én az előzőnek is örültem és nagyra értékelem.

-Hidd el, megérdemled. - veszi le kabátját is Dominik és egy apró sóhajt elengedve megy a lány után a nappaliba, hogy túlessenek ezen a beszélgetésen.

-Gyorsan vízbe veszem. - megy a konyhába Larina mosolyogva és kerít a szekrényből egy vázát, amibe vizet tesz és belehelyezi a virágot. Csodálatos szép csokor. És ezt ő kapta Szoboszlai Dominiktól. - Nagyon átfagytam, épp teát szerettem volna főzni. Te is kérsz egy bögrével? - pillant a pult mögött rá várakozó focistára, aki elgondolkodva figyeli. Sok minden kavarog a fejében és nem tudja hogyan kezdjen majd a védőbeszédébe.

-Elfogadom, köszi. - bólint végül, Larina pedig csendben megcsinálja maguknak a teát, majd Dominiknak is ad egy bögrét és végre nyugodtan letelepednek a nappali kanapéján.

Larina lábait maga alá húzva ül le, kezében a bögrét szorongatva, ami kellemesen felmelegítette hideg kezeit. Dominik is leül mellé, tisztes távolságot hagyva és felé fordulva támaszkodik meg a kanapé támláján. Ő talán egy kicsivel kevésbé izgult.

-Nagyon sajnálom, hogy azt érezted, nem lehetsz velem őszinte. Nagyon szeretném, ha most tisztán beszélnél az érzéseidről és azokról a dolgokról, amik nyomasztanak téged és amik odáig vezettek, hogy ennyit hazudtál. - kezd bele Dominik és érzi, hogy Larina feszültté válik. - Hidd el, nekem sem egyszerű ez a mostani helyzet, mert nekem is van sokféle tisztázatlan dolgom és nyilván én sem voltam őszinte veled minden téren. - teszi hozzá sietősen.

-Oké. - kortyol a forró teába Larina és mivel kicsit meg is égeti vele nyelvét, jobbnak látja, ha inkább tényleg elkezd beszélni. - Tudod, hogy nem vagyok valami nagyszájú vagy vagány. Úgy, mint Esztella. - a focista csak megértően biccent, pedig ezt nem teljesen érzi így. - Szóval... te híres vagy Dominik és én még mindig nem hiszem el, hogy itt vagy és veled beszélgetek. Mióta apukám megmutatott a tévében, csak körülötted forognak a gondolataim.

Dominik ezen aztán teljesen ledöbben, mert nem tudja ez mennyi időt ölelt fel és egyébként ezt a rajongást mások esetében már-már betegesnek tartotta. Larina azonban más eset volt, hiszen vonzódott hozzá ezt most már be kell látnia.

-Ez mikor volt? - kérdezi meg, kicsit tartva a választól.

-Ez öt éve volt. - válaszolja szégyenlősen a lány. - De akkor még nagyon fiatal voltál meg teljesen máshogy néztél ki. - teszi hozzá sietősen. - Apa mondta, hogy figyeljem meg, belőled még nagyon híres focista lesz. És bejött neki. - mosolyog rá kedvesen, Dominik pedig viszonozza gesztusát. - Igazából ekkor még nem is nagyon foglalkoztam veled, nem követtem nyomon a karrieredet. Akkoriban inkább Neymar volt a nagy szerelmem. - neveti el magát kínosan, Szoboszlai pedig meglepődötten követi példáját.

-Nahát! - ad hangot döbbenetének. - Nem is gondoltam volna. Róla is írtál könyveket?

-Csak egyet, de azt is leszedtem. Tök fiatal voltam még és nem voltam jó író. Azóta sokat fejlődtem. Szóval kicsivel több, mint két éve láttam a tévében egy Salzburg meccset, amin eszméletlenül jól játszottál. Akkor kezdtelek el követni mindenhol és szabályosan ráfüggtem a rólad szóló videókra és alig vártam, hogy kitegyél valamit az oldaladra. Aztán elkezdtem írni rólad. Annyira vágytam rá, hogy egyszer találkozhassak veled, hogy beszélgessünk. - pillant a focista barna szemeibe, amik hatalmasra nyílva néztek vissza rá. - Tudom, ez nagyon gyerekes dolog, de totál beléd zúgtam azóta.

-Egyáltalán nem az. - rázza fejét Dominik és nyugtatóan fogja meg Larina vállát. - Vagyis lehet, hogy az, de én örülök neki. Annak is, hogy megírtad a könyveket, mert így megismerhettelek személyesen is. - mosolyog rá biztatóan a focista. Larina pedig megkönnyebbülten néz vissza rá.

-Aztán összejöttél Fannival és teljesen magam alatt voltam. Úgy érzetem elvesznek tőlem valamit, pedig sosem volt az enyém és semmilyen jogom nincs ezen kiakadni. Mert még csak a létezésemről sem tudsz. Szóval minden egyes nap arra vártam, mikor szakítotok. Ez persze elég csúnya dolog és nagyon szégyellem magam miatta, de ez az igazság. Esztella persze szétoltotta Fanni képeit mindig, így kicsit könnyebb volt elviselni a dolgot. Mindig azt mondta ez csak a látszat és biztosan van igazi barátnőd is Lipcsében, aki normálisan néz ki, Fanni csak a nyilvánosság miatt kell. - hunyja be szemeit nevetve, Dominik szemei pedig az eddiginél is jobban elkerekednek.

-Eddig is tudtam, hogy Esztella kattos, de ez kurva vicces eszmefuttatás. - reagál rá a focista is nevetve, mert ezt nem hagyhatta szó nélkül. - Na és mi a helyzet az előző kapcsolatoddal?

-Dani egy nagyon helyes srác volt, de ő hozzád hasonlóan nem szeretett túl sokat várni egy lányra, így amikor érezte, hogy nekem csak a tornaterem mögötti csókolózásban kimerül a dolog, egyszerűen faképnél hagyott. Borzalmasan éreztem magamat, mert úgy gondoltam sosem lesz normális kapcsolatom, hiszen félek a szüleimtől, mit mondanak. Pedig valószínűleg normálisan kezelték volna a helyzetet, csak az én fejemben volt ez másképp. Ezután tényleg teljesen függő lettem, minden meccsedet megnéztem, egyre vonzóbb lettél és... úgy éreztem, ha leírom azokat a dolgokat a könyvembe, az kicsit meg is történik velem. Nem tudom szavakba önteni, mennyire vágytam rád. Aztán pedig olyan hirtelen történt minden. Teljesen pánikba estem, amikor arra kértél találkozzunk másodszorra is. Mert tudtam, hogy hazudnom kell neked. Nem mondhatom el az igazat, hiszen akkor nem foglalkoznál velem. Csak egy szerencsétlen lánynak tartanál, akinek a telefonja tele van rólad készült fotókkal. - sóhajt fel Larina szomorú mosolyt küldve Dominik felé, aki teljesen le volt taglózva.

-Semmi okod ennyire bizonytalannak lenni, hiszen szép, okos és kedves lány vagy. Esztelláról meg biztos, sok minden ragadt rád. Szerintem jót tesz neked, hogy itt vagy Németországban. Kicsit kiléphetsz a komfortzónádból, és nem kell megfelelned minden egyes pillanatban a szüleidnek. - magyarázza neki Dominik, és ő maga is meglepődik, mennyire őszintén jönnek a szájára a szavak.

-Szeretnék változni, nem akarok ilyen maradni.

-Azért ne sokat változz, mert tudod jól, hogy én így ismertelek meg és nekem így tetszettél meg. - vigyorodik el a focista, ezzel zavarba hozva Larinát. - De nem akartam a szavadba vágni, folytasd csak.

-Számomra még mindig hihetetlen, hogy tetszem neked. Én nem vagyok olyan, mint az előző barátnőd. - pillant a barna szempárba a lány.

-Ha olyanra lenne szükségem, mint Fanni volt, nem szakítottam volna vele. - mosolyodik el Dominik, Larinának pedig ennyi bőven elég. - Szeretem, hogy te más vagy. Te nem borulsz ki, ha a második találkozásunk után nem készítünk szelfit és nem a népszerűségre utazol. Őszintén tudsz mosolyogni és imádom, ahogy nevetsz. Még azt is, hogy képes vagy előttem azt a paprikás biszbaszt enni, holott én nem ehetek ilyeneket. Az sem zavar, hogy plüss kutyával alszol. - mondja neki konkrét dolgokra utalva, Larina pedig ezen csak mosolyog.

-Eddig azt gondoltam, talán szégyelled mindezt. - teszi bögréjét az asztalra Larina is.

-Az elején talán furcsa volt, de... nézd. - sóhajtja Szoboszlai és arca kicsit elkomorul. - Miután szakítottam Fannival, abszolút nem vágytam kapcsolatra. Csak szerettem volna egyedül lenni, szabadnak érezni magamat. Jó érzés volt kicsit magammal foglalkozni, nem kellett senkinek megfelelnem. De aztán jöttél te és... nem tudom. Tartani szerettem volna magamat ahhoz, hogy nem lesz barátnőm rögtön, de erre rohadtul nem láttam esélyt az elmúlt néhány hétben, mert kezdtél olyan nagy hatással lenni rám, ami ezt nem engedte meg. Előtte tényleg csak egy játék volt nekem ez az egész. Viszont rá kellett döbbennem, hogy sokkal többet érdemelsz ettől és én is többet érzek ettől. Ezért is érzem magamat olyan rosszul, hogy ilyen fos szexuális élményt okoztam neked. Nem ilyennek kellett volna lennie az elsőnek. - rázza meg a fejét. - Sajnálom, hogy nem vettem észre a jeleket, hogy te esetleg nem akarod velem és esetleg én erőltettem ezt az egészet. Tudom, hogy mekkora szám van és rámenős tudok lenni és valószínűleg te ezt nem tudtad kezelni. Ne haragudj rám kérlek. - a focista olyan őszinte megbánással tekint a vele szemben ülő Larinára, mint még soha senkire.

-Annyira jól esik, hogy most már megértesz. - érzékenyül el Larina, ki is csordul egy kövér könnycseppje szeméből, amit Dominik ösztönös mozdulattal töröl le arcáról. Különösen érzi most magát, ahogy hozzáért a lányhoz valami nagyon mélyen mozdult meg benne és az egész lelkére hatással volt. - És nem tartasz idiótának így sem, hogy tudod, konkrétan beléd voltam betegedve és minden gondolatom csak körülötted forgott.

-Ígérd meg nekem, hogy őszinte leszel velem. - kéri a focista komoly tekintettel, Larina pedig csak bólintani tud a feltörő megannyi érzelem miatt. - Bármiről nyíltan beszélhetsz velem, akár a szexről is.

-Elég kellemetlen erről beszélnem. Senkivel nem bonyolódtam rajtad kívül ilyen helyzetbe és ez annyira furcsa. Én csak... féltem, hogy ha nem tetszik valami, akkor továbblépsz. Féltem, hogy nagyot koppanok. Olyan hihetetlennek tűnt az egész és azt éreztem, nagyon könnyen el is veszíthetlek.

-Amikor megtudtam az igazat kicsit én is úgy éreztem, elveszítettelek. - enged el egy mély sóhajt Dominik. - Mert rájöttem, alig ismerlek és igazából ez nagyon is zavart, mégsem tettem ellene semmit. Pedig kellett volna. Akkor nem kerültünk volna ide. De mindegy is... Valószínűleg ez a bizonytalanság is zavart téged kettőnkkel kapcsolatban, ami miatt inkább nem merted elmondani az igazat. Úgy érzem, most kicsit össze vagyok zavarodva, és időre van szükségem. Szerintem kicsit lassítanunk kellene, mit szólnál, ha újból kezdenénk? Elmennénk randizni és jobban megismernénk egymást. - veti fel az ötletet a focista kedves mosollyal. - Persze, ha úgy jobban érzed magad, no szex. - teszi hozzá vigyorogva.

Larina hirtelen annyira meglepődött azon, amit mondott neki a fiú, hogy kellett néhány másodperc amíg magához tért.

-Nagyon örülnék, ha újra kezdhetném veled ezt az egészet. Tudom, hogy nem jól csináltam a dolgot és kicsit úgy éreztem ezzel el is vesztettelek. Szóval szeretném, ha tényleg megismernél és remélem, hogy így is jó benyomást tudok tenni majd rád. - süti le szemeit a lány szégyenlősen, Dominik arcára pedig halvány mosoly ül ki.

-Gyere ide. - húzódik közelebb Dominik és karjaival szoros ölelésébe vonja Larina testét. A lány pedig kétségbeesetten kapaszkodik derekába és élvezi a pillanatot, hogy végre vele lehet és senki nem zavarja meg őket ebben. Mélyet szippant a focista szédítő illatából, majd engedi, hogy kicsit eltolja magától. - Tudom, hogy miben állapodtunk meg, de addig is smárolni szabad, ugye?! - kérdezi vigyorogva, Larina pedig őszinte nevetést enged el ezen.

-Csak ne dugd le a nyelvedet a számon. - kuncogja, miközben a focista egyik tenyerét arcára simítja.

Szoboszlai határozottan, ellenben finoman illesztette ajkaikat össze, karjaival pedig még jobban magához húzta a lányt, aki engedelmesen simult hozzá.

Larina gyomra bukfenceket vetett mindettől és úgy érezte, életében nem volt még ilyen szerelmes. A focista hosszú percekig folytatta a gyengéd csókolózást a lánnyal, hiszen már napok óta vágyott rá.

-Ha már az őszinteségnél tartunk. - válik el ajkaitól Dominik. - Szerinted is gázak a ruháim?

-Nézd. - mosolyodik el Larina. - Nem az én stílusom és valóban néha merész dolgokat veszel fel, ahogyan nem sokakat láttam még felöltözve, de... nekem így tetszel. Így szerettelek meg. Szóval engem nem zavar. - bújik oda a fiúhoz újra és átöleli derekát, és élvezi ahogy viszonozza ölelését a középpályás.

-Ezek szerint Tyler feleslegesen vetetett meg annyi új cuccot?! - nyögi kelletlenül a focista, miközben kedvesen simogatja a karjaiban elvesző lány hátát.

-Vele kellett volna kifizettetned. - nevetgél a lány őszintén.

-Majd jól seggbe rúgom holnap edzésen ezért. - sóhajtja a fiatal focista. - Mit szólnál, ha néznénk valami filmet? - veti fel az ötletet, miután kibontakozott az ölelésből. Larina mosolyogva bólint és egy szempillantás alatt tűnik el gondolatai közül a szorongás és a stressz, ami a focistával kapcsolatba érte őt az elmúlt hetekben. Most úgy érzi, kapott egy új esélyt az élettől, hogy helyre hozhassa a hibáit.

Dominik régóta nem érzett megnyugvást fedezett fel magában, ami nagyon jól esett a lelkének. Úgy ölelte a hozzá simuló lányt a film közben, mintha most lenne vele együtt utoljára. Sosem gondolta volna, hogy jóformán egyszer beleszeret egy rajongójába. 

Larina pedig megállás nélkül mosolygott magában és olyan boldognak érezte magát, mint még soha. Hirtelen még arra is bátornak érezte magát, hogy a szüleinek elmondja az igazat a focistával kapcsolatban. Ezt persze nem tette meg rögtön. Most az őt ölelő karok tulajdonosával szeretne foglalkozni. Ráér azon agyalni, hogy tálalja tulajdonképpen édesanyjának a történteket.

-Szerdán elmehetnénk vacsorázni, ha van kedved. Elviszlek egy nagyon jó étterembe. - szólal meg hirtelen a középpályás, Larina pedig önkéntelenül is elmosolyodott szavain.

-Nagyon szívesen elmennék veled vacsorázni. - pillant szemeibe a lány. - De ne érezd azt, hogy valami ultra romantikus randira kell vinned.

-Nyugi királynő, nem lesz semmi extra, csak vacsizunk. - vigyorog a fiú, amivel természetesen zavarba hozta Larinát.

Larina imádta, amikor a focista olyan csibészesen mosolygott. Különösen jól állt neki a borostás, ahogy ajkai és szemei körül nevető ráncok rajzolódtak ki.

Nem akarta elveszíteni a sulykot és túl sok lenni, tudta talán észre sem veszi és rámenős lehet. Ez pedig sok lenne Dominiknak, hiszen most nem beszéltek meg semmi konkrétat, csak adnak egy esélyt maguknak. Így nem szabad úgy éreznie, nyert ügye van. Nincsenek együtt. Mégis nyugalommal töltötte el ez az őszinte beszélgetés vele és örült, hogy ilyen megértő volt.

-Mi a helyzet az egyetemen? - szólal meg ismét Szoboszlai, hiszen egyáltalán nem köti le a film. Úgy érezte keveset érdeklődik Larina felől és jobban oda kellene figyelnie a részletekre. - Hanyast kaptál a James Bond feladatra?

-Még nem adtuk elő, de már meg van az előadásunk. - válaszolna boldogan a lány. - Tök érdekes volt más szempontok alapján megnézni a filmeket. A matek zh borzalmas lett. - szomorkodik, hiszen tudja, hogy édesanyja elvárja a jó jegyeket. Még akkor is, ha utálja a matekot és szabályosan taszítja.

-Mit takar a borzalmas? - vonja fél szemöldökét a focista. Larina elenged egy mély sóhajt.

-Egyes lett. - préseli össze ajkait.

-Ne szomorkodj már emiatt. - öleli még bátorítóan a fiú. - Majd kijavítod. Mindent ki lehet javítani.

-Jó, de anya mérges lesz. - nyöszörög Larina miközben Dominik kemény vállára dönti fejét és a kezén lévő drága órát piszkálja.

-Tőlem nem fogja megtudni abban biztos lehetsz és szerintem Esztella sem köp be. Szóval csak ne mondd meg. Majd csak a kijavított jegyet. - tanácsolja a focista, de Larinának több oka is van arra, ez miért nem jó ötlet.

-Mindegy. Ne beszéljünk most a matekról, mert hányingerem lesz tőle. - nyögi Larina fintorogva, Dominik pedig csak nevetve puszilja homlokán.

-Én is utáltam, kettesre érettségiztem. - kuncogja magában, Larina pedig elmosolyodik, mert neki azért hármas lett.

Esztella jókedvűen lép be a bejárati ajtón, majd meglátva a focista kabátját és cipőjét, kicsit aggódni kezd. Bentebb sétálva azonban megnyugszik, amint megpillantja barátnőjét Dominik karjaiban, őszinte mosollyal az arcán. Nem akarta, hogy még több fájdalom érje.

-Na sziasztok galambocskáim, minden rendben veletek? - áll meg kicsit, mielőtt a konyhába vonulna.

-Kössz a kérdést Esztella, jól el vagyunk, filmezünk. - mosolyog Dominik és reméli, hogy nem kap semmilyen kemény megjegyzést. - Merre jártál? - érdeklődik kedvesen.

-Danival vacsiztam, sushiztunk. - válaszolja jókedvűen.

-És ránk nem gondoltál? Hozhattál volna. - tettet sértődöttséget Dominik.

-Neked vigyáznod kell a vonalaidra, mert Dagi leszel. - nyújtja ki nyelvét Esztella, majd azzal a lendülettel magukra is hagyja a párost.

-Hallottad ezt? - fordul Larina felé a focista elképedve. A lányból kitör a nevetés. - Ledagizott!

-Már dagi vagy, ne aggódj. - csókolja szájon nevetve Larina, Dominik azonban még mindig annyira le van sokkolódva, hogy elfelejti viszonozni. - Rendeljünk inkább kaját, éhes vagyok. Mit szólsz egy kis egészségtelen vacsihoz? - pillant fel a telefon kijelzőjéből a lány. Szoboszlai csak nagyokat pislog a figyeli, ahogy a McDonald's appjában nézelődik.

-Hogy még dagibb legyek? - horkan fel a focista, fejét pedig tehetetlenül dönti hátra a kanapén. - Legyen. Kérek egy nagy sültkrumplit, nagy kólát és van valami baconos szendvics? - veszi el a lány kezéből a telefont gyorsan, hogy megnézze van-e valami foga alá való. Larina csak mosolyogva bújik hozzá és érdeklődve figyeli, amint a képernyőn járatja ujjait a fiú, akinek iszonyatos jó illata van most is. Szeretné örökké ezt érezni ugyanilyen közelről.

Miután leadták a rendelést és Dominik vitatkozott egy sort, hogy márpedig az ő kártyájáról fizessenek, Larina elégedetten hallgatja a diskurzust Esztella és a focista között. Nagyon normálisak most egymással, Esztellának nincs semmilyen megjegyzése, Dominiknak pedig bunkó beszólása.

-Ez annyira finom. - nyögi Larina, miután beleharap a még meleg szendvicsébe. Dominik csak jót mosolyog rajta.

-Erről senkinek nem beszélhetsz. - motyogja teli szájjal Dominik. - Senki nem tudhatja meg, hogy mekit ettem.

-Ne beszélj már, élvezd az ízeket. - hunyja be szemeit Larina és néhány sültkrumplit is dob a szájába. Most nem érdekelte, hogy nem a legszebben eszik, végre volt étvágya.

-Kiskoromban mindig csak akkor mekiztem, amikor a hétvégi meccs után Bolláék magukkal vittek. - idéz fel egy gyermekkori emléket a focista, Larina pedig érdeklődve figyeli. - Tiszta kánaán volt. Apám sose vitt ilyen helyekre, mert nem engedte, hogy ilyeneket egyek. Meg aztán nem is volt rá pénz. - mosolyodik el kínosan.

-Mekipajtik lettetek Bendivel. - mosolyog Larina.

-Jah. - nyeli le a szájában lévő falatot Dominik. - Egyszer le is löktünk egy gyereket a csúszdáról, mert nem akart lemenni. Aztán elszaladtunk, mert elkezdett sírni és féltünk, hogy odajönnek a szülei. - von vállat nevetve.

-Kész vagyok. - nevetgél Larina önfeledten, hiszen nem gondolta, hogy ilyeneket csinált a focista. De hát ő is emberből van és ő is volt kisgyerek, ráadásul elég csibész.

Szoboszlai egészen késő estig maradt, Larina pedig még akkor is boldog volt, amikor kikísérte az ajtón. Élete egyik legédesebb csókját kapta a focistától búcsúzóul.

-Na mesélj, mit beszélgettetek. - támadja le Esztella már a szobájában.

-Nagyon rendes volt. Teljesen máshogy viselkedett. Nagyon megértő volt. Őszintén beszélgettünk, ő is elmondott dolgokat és én is tisztáztam magamat. Abban maradtunk, hogy kicsit lassítunk és időt adunk, hogy jobban megismerjük egymást. Randizunk majd meg ilyenek. - feleli szégyenlősen Larina, Esztella pedig elégedetten vigyorog. - És addig nem is szexelünk.

-Wow és meddig? Nem biztos, hogy kibírja a Dagi. - kuncogja Esztella. - Egyébként örülök, hogy meg tudtátok beszélni.

-Én is. - bólogat egyetértően Larina és magához veszi plüss kutyáját alváshoz. - Igaz nincs definiálva a kapcsolatunk egyelőre, de remélem ennek is eljön az ideje. - mosolyodik el szerelmesen, életében először a felhők felett érezve magát.

***

Csodaszép hétfőt mindenkinek! 🥰
Remélem már vártátok a részt, ami kicsit pizitívabb hangvételű, mint az előző.
Nektek hogy tetszett? Milyennek látjátok most D-t?
Hamarosan érkezem új résszel, addig is:
Millió puszi & ölelés! ❤️