A magyar válogatott legnagyobb reménysége zsebre tett kézzel sétál be táskájával a hátán az edzőközpont fotocellás ajtaján. Elégedett, mert a terve Larinával nagyon jól halad és már nincs messze attól, hogy lefeküdjenek. Elvégre teljesen az ujjai köré csavarta. Ha ezen túlesnek viszont valami új kihívást kell keresnie. Igazából Larina tökéletes lenne arra, hogy időnként összejárjanak. Barátnőre egyelőre nincs szüksége, de a szex miatt szívesen lenne vele, mint állandó partnerrel. Így valamilyen szinten biztonságosabb is.

-Hello my boy! - csendül mellőle a jól ismert hang, ami miatt elvigyorodik.

-Ty! Mizu? - fog barátjával kezet, majd együtt igyekeznek az öltöző felé.

-Szarul aludtam, de neked nagyon vidám a fejed, már megint leszopott valaki? - kérdezi finoman vállon boxolva a magyart. Dominik ezen hangosan elneveti magát.

-Sajnos nem, bár jó lett volna. Most nekem jutott hasonló feladat. - von vállat sunyi mosollyal.

-Whoooo hooo ember! - torpan meg a folyosón nagy szemekkel, így Szoboszlai is kénytelen megállni és visszafordulni hozzá. - Csak nem... Larinával? Kinyaltad a csajt?

-Ki bizony. - bólintja elégedetten. - Olyan önzetlennek érzem magam. - teszi hozzá drámai sóhajjal. - Este együtt vacsorázok vele, aztán felviszem magamhoz, végre megnézheti Szoboszlai Dominik hálószobáját testközelből.

-És még szerény is. - reagál Adams ironikus hanglejtéssel. - Miből gondolod, hogy le is akar veled feküdni? Elvégre nem telik el huszonnégy óra, hogy kinyaltad. Szegény tökre össze lehet zavarodva.

-Ugyanmár. - csóválja a fejét a magasabb focista vigyorogva. - Minden csaj belém van zúgva, főleg ő. Szerintem már annak is örülne, ha lepippanthatna. - húzza ki magát és megy be az öltözőbe, Tyler pedig rosszalló mosollyal követi.

Mezei Larina indulatosan tépi fel szinte bejárati ajtajuk kilincsét, Esztella pedig kissé megszeppenve megy utána és csukja be.

-Nyugodj meg egy kicsit, oké? Totál stresszbe hozol! - sóhajtja, kabátját a fogasra akasztva, de ez meg sem hatja barátnőjét.

-Mégis hogy képzelte ez a rohadék?! - kérdezi talán saját magától, táskáját a kanapéra dobva.

-Lehet, hogy ez az egész nem is igaz. Az ilyen libák bármit kitalálnak csak, hogy híresek legyenek. - érvel teljesen jogosan Esztella, bár ezt most még ő sem hiszi el ebben a szituációban.

-Olyan idiótán érzem magam, nem lett volna szabad belemennem ebbe az egészbe. Túl sokat képzeltem bele! Dominik kurvára nem akar tőlem semmit, ez biztos. Kihasználta, hogy meghalok érte! - ül le tehetetlenül a fotelbe és engedi útjára könnycseppjeit. Esztella szánakozva guggol elé és fogja meg kezeit.

-Ne sírj kérlek. Nem ér az egész annyit. Szoboszlai egy nagyképű magamutogató seggarc és, ha jobban érzed magad tőle, megmondom neki személyesen.

-Soha többet nem írok róla. Majom. - sírja el magát tehetetlenül. - Baszdki ez volt az első orgazmusom és most meg ez történik! Mi a tökömért nem lehet normális életem? Olyan szánalmasnak érzem magamat.

-Hé! Nem vagy az. Ne mondj ilyeneket. Te semmi rosszat nem tettél. Figyelj rám, főzök neked teát, addig menj be a fürdőbe, engedek neked a kádba jó forró vizet, attól majd megnyugszol meglátod. - húzza fel barátnőjét a kanapéról és bárcsak lelkileg is megtehetné.

Larina csak beleegyezően bólogat és teszi, amit barátnője mondott neki. A forró víz valóban jót tesz testének és talán lelkének is. Esztella kezébe adja a bögre teát, majd leül mellé a puha szőnyegre. Most kapóra jött, hogy zuhanykabinjuk és fürdőkádjuk is van.

Szoboszlai motiváltan lép ki az öltözőből az egyébként fárisztó edzést követően, amiből kettő is volt. Valószínűleg attól ennyire motivált, hogy nemsokára találkozhat Larinával. Nem is beszélgetett most sokat a többiekkel, sietni akart haza, hogy elő tudjon készülni mindennel.

Otthon aztán szépen elpakolta a nappaliból a nem oda való dolgokat és még arra is volt ideje, hogy felmosson, majd a hálót is prezentálható állapotba hozta. Ezenkívül az éjjeli szekrénye fiókját kihúzva meggyőződött róla, hogy van még óvszere, elég kellemetlen lenne, ha Larina emiatt nem tudna együtt lenni vele.

Larina élvezte, ahogy a forró víz és a habok simogatják bőrét. Erre volt szüksége. Esztella pedig jól tudta ezt. Arra viszont nem volt szüksége, hogy telefonja csörgésbe kezdjen, amin megjelent a focista neve. Valószínűleg próbálja elérni, amiért már túllépték azt a tíz percet, ami belefér egy késésbe.

-Felveszed? - kérdezi barátnője félve, ő is teáját kortyolgatva.

-Eszem ágában sincs. - rázza fejét, majd nemes egyszerűséggel rányom a biros ikonra, így a hívást elutasítja. - Gondolom eddig nem sok elutasításban volt része, szóval most megkapja.

Esztella némán bólint és inkább nem mond semmit, mert tudja, hogy ő nem így oldaná meg.

Szoboszlai egyre türelmetlenebb lesz, amikor már fél órája ül az étterem asztalánál és hajtja el másodszorra a pincért. Ez kezd nagyon kellemetlen lenni számára és ez feldühíti. Még sosem ültették fel így.

Szoboszlai Dominik Kezdek aggódni... Merre vagy???

Válasz azonban percek múlva sem érkezik, csak még több nem fogadott hívást indít. Valami történhetett, hiszen Larina miért ne jönne el vacsorázni vele. Elvégre fülig szerelmes belé?!

Szoboszlai Dominik Larina lassan egy órája várlak az étteremben és hülyének néznek az emberek... Légyszíves hívj vissza!

Az üzeneteket persze a lány megnézte, de még csak nem is állt szándékában visszaírni, mert egyáltalán nem sajnálta meg a focistát. Mérhetetlenül csalódott volt és amilyen jól indult a napja, olyan rosszul ér véget és ez nagyon elkeseríti. A mosdóban hallottak alapján Szoboszlai Dominik nem veszi őt komolyan. Vajon van, akit komolyan tudna venni?!

Szoboszlai Dominik Átmegyek hozzád, szeretném tudni, hogy minden rendben van-e veled

Ezt viszont már Larina nem látta, mert végre sikeresen elaludt, jobban mondva álomba sírta magát, Esztella pedig gondosan betakargatta, majd lekapcsolta az éjjeli lámpáját és félretette a telefonját, ami folyamatosan rezgett a Szoboszlaitól bejövő hívások miatt.

A focista kissé zaklatottan vette fel kabátját, majd nyomott egy száz eurós bankjegyet a hozzá siető pincér kezébe. Kocsiját az étteremhez közel hagyva indul gyalog a már jól ismert lakóház felé. Nem akart autózni, csak az idejét vesztegette volna vele. Egy idős bácsinak megtartva az ajtót jutott be végül, így nem kellett még a kaputelefonnal is szórakoznia. Hosszú lábaival szinte kettesével szelte a lépcsőfokokat és el sem tudta képzelni, mi lehet Larinával, amiért nem hajlandó kommunikálni vele.

Körülbelül a harmadik csengőt követően kattant a zár és nyílt ki előtte az ajtó, ami mögött Esztellát pillantotta meg. Igazán furcsállta a focista, hogy szokásával ellentétben a sötét hajú lány most nem mosolygott, túlságosan komor volt.

-Esztella! Szia! - köszön sietősen Dominik, miután kicsit magához tért. - Larina itthon van? Nem válaszol az üzeneteimre és a hívásaimra. - menne be szokásához híven, azonban a lány határozottan tessékeli vissza a lépcsőház folyosójára, amin a focista rendesen meglepődik.

-Szerintem az lesz a legjobb, ha most nem jössz be. - mondja neki Esztella komoran. - Végre elaludt.

-Mi ez az egész Esztella?! - ráncolja szemöldökét Szoboszlai, miközben értetlenül mered a lányra.

-Válaszolj őszintén kérlek a következő kérdésre. - kezd bele higgadtan Esztella, Dominik pedig biccent egyet. - Igaz lehet az, hogy valami csaj leszopott Tyler bulijában, ahová amúgy Larinával mentél? - teszi fel a kérdés köntörfalazás nélkül, a focista ereiben pedig meghűl a vér.

Dominik ledöbbenve bámul és hirtelen nem tudja, mit válaszoljon. Nem gondolta volna, hogy Esztella tudni fog erről és ezek szerint Larina is megtudta, ennek értelmében pedig nem áll jól a szénája. Esztella behunyja a szemét, majd szólásra nyitja újra ajkait, mert a csend, ami beállt közéjük, elég válasz volt számára. Beletrafált.

-Oké, akkor azt hiszem nem is kell válaszolnod. - nyel nagyot és szívesen hozzátenné, hogy csalódott benne, de az egyrészt túl drámai lenne, másrészt valahol mindig is érezte, hogy ez a fiú hasonló dolgokat művel mindenkivel, így annyira nincs meglepve. Viszont az, hogy mindezt a legjobb barátnőjével tette, elkeseríti és ugyanakkor feldühíti.

-Hadd beszéljek Larinával. Engedj be, jó? Ezt vele kell megbeszélnem, neked ehhez semmi közöd! - erősködik Dominik, mihelyst magához tér, Esztella azonban nem áll el útjából és, hogy tudatosítsa a focistával, mekkora paraszt húzás volt ez most, hirtelen, azonban jól célzott mozdulattal vágja orrba öklével. A középpályás kissé kibillenve egyensúlyából és magabiztosságából egyaránt tántorodik vissza és kapja mindkét kezét fájó testrészéhez.

-Mi a fasz?! - nyögi fájdalmasan, amint észreveszi, hogy eleredt orra vére egy kicsit. Teljesen összezavarodva néz Esztellára.

-Larina valószínűleg sosem merte volna ezt megtenni, pedig megérdemelted. - teszi hozzá a lány, majd nemes egyszerűséggel a focistára csukja az ajtót és elfordítja az ajtóban a zárat.

Szoboszlai továbbra is fájó orrát tapogatva indul a lépcsőn lefelé, ugyanis értelmét nem látja továbbra is az ajtó előtt szobrozni, Esztella egyértelműen a tudtára adta, hogy most nem kívánatos személynek van titulálva.

Egy zsebkendőt elővéve próbálja felitatni a vért és csak reméli senkivel nem fut össze, aki felismerné. Ennek tutira nyoma marad holnapra...

Otthon aztán hideg vizes borogatást tesz orrára, miközben átkozza magát, amiért tényleg hagyta, hogy Tyler bulijában az a lány kielégítse. Még csak azt sem tudja, hogy hívják. Erre valószínűleg szétkürtölte, hogy mit tett vele... Nem gondolta volna, hogy mindez majd Larina fülébe jut egyszer és ezért ilyen fájdalmasan megfizet. Szerette volna tisztázni magát a lány előtt, ezért miközben szépen kidühöngte magát, elhatározta, hogy holnap ismét átmegy, hátha most ő fog neki ajtót nyitni. Sajnos nem volt tisztában vele egyelőre, mikor vannak órái, de úgy gondolta edzés után majd tesz egy próbát.

Tyler Adams nagy szemekkel bámulta másnap reggel barátját, aki bepirosodott orral haladt felé a hosszú folyosón az edzőközpontban. El nem tudta képzelni, ki verhetett be neki ekkorát.

-Csá! - köszön neki Szoboszlai egykedvűen.

-Te meg mibe mártottad már megint az orrodat? - kérdezi rögtön az amerikai és el is neveti magát, mert nagyon jól szórakozott a saját szóviccén.

-Kurva vicces vagy. - sóhajtja, s ezzel egyidőben megjelenik Tyler oldalán Olmo is, aki szintén ledöbbenve vizslatja csapattársát és egyben posztriválisát.

-Veled meg mi történt? - kérdezi ő is érdeklődve.

-Az történt, hogy a csajod beverte az orromat! - feleli Dominik indulatosan, amin mindkét barátja megilletődik.

-Hogy... Esztella? Behúzott egyet, neked? - tér magához Olmo nagyra nyílt szemekkel, ugyanis a lány neki erről semmit nem mondott.

-Jah, szex közben is ilyen durva? - ezt a kérdést nem hagyhatta ki, Olmo viszont azt nem, hogy finoman nyakon verje barátját.

-De hát miért? - szól közbe Adams kíváncsian.

-Mert kibaszottul leszopott az a szőke csaj a bulidban és Larina kurvára megtudta ezt valahonnan. - vágja rá mérgesen, mert így a terve, hogy lefekszik vele a lány, meghiúsult.

-Azt mondtad, nem kell barátnő, szóval nem akarsz tőle semmi komolyat. Tehát nem kell, hogy zavarjon, nem? Majd találsz valaki újat, akivel csinálhatod kedvedre. - von vállat Adams.

-De nekem ő kell! - kel ki magából Dominik, ami egyáltalán nem rá vall. Tényleg nem értette, miért vágyik ennyire Larinára.

-Figyi, szerintem most ne erre koncentrálj, mert tudod, ha nem leszel jó ma, akkor nem lehetsz kezdő a hétvégén. Tedesco nem fog beválogatni. - próbálja terelni a témát kicsit a spanyol, s el is pillant a magyar válla felett, ahol a szóban forgó edzőjük közeledik és most már hallótávolságon belül van.

-Tedesco leszophat! - válaszolja nagyképűen Szoboszlai, amit Domenico Tedesco is meghall, ez az arckifejezéséből látszik. Csendben megáll Dominik mögött, majd megköszörüli torkát. Adams és Olmo kínos mosollyal néznek vissza rá.

-Kihagynám a lehetőséget, úgy értesültem bőven van jelentkező a feladatra. - mondja higgadtan, Szoboszlai pedig fájdalmasan behunyja szemét és szeretne elsüllyedni szégyenében.

-Dom! - fordul meg mosolyogva, mintha nem is róla beszélt volna. - Én...

-A pályán találkozunk. - hagyja ott a három focistát, mielőtt bárki mondhatna bármit is.

-Faszom. - fújja ki csalódottan a levegőt a magyar. - A nagy pofám már megint bajba sodort. - szidkolózik, amit a két barátja nem ért, mindenesetre együttérzőn néznek rá.

Larina megfogadta Esztella tanácsát és a mai napot inkább otthon tölti egyedül. Semmi ereje, hogy bemenjen az egyetemre, úgysem tudna koncentrálni az órákon. Helyette inkább végre a fürdőbe ment megszárítani a plüss kutyáját, amit délelőtt kimosott. Ráfért egy kis frissítés. Bánatosan és könnyeivel küszködve szárította a kutyát, azonban annyira lebambult, hogy véletlenül megégette fehér bundáját.

-Ne! - kiáltott fel a sírás határán és azonnal kikapcsolta a hajszárítót. - Nem nem nem nem nem! - sírja el magát. - Ne haragudj! - öleli magához a plüsst, aminek Coccolino illata kissé keveredik az égettel. Ekkor megszólal a csengő, ő pedig még mindig magához ölelve a kutyát, sírva megy ajtót nyitni. Minden összeesküdött ellene.

-Hadd magyarázzam meg! - támadja le Dominik, mielőtt még kidobhatná vagy rácsukhatná az ajtót. Éppen ezért fogja meg vállainál fogva és tolja befelé, majd csukja be maga mögött az ajtót, hogy ne a lépcsőház folyosóján beszéljék meg amiért jött.

Larinának ennyi idő bőven elég volt, hogy összeszedje magát valamelyest, bár most inkább a plüss kutyája miatt volt ki jobban. A focista csak a koktélcseresznye volt a tejszínhab tetején.

-Nem szükséges. - feleli mély levegőt véve, hogy ne tűnjön olyan szánalmasnak, mint amilyennek valójában érezte magát. - Magamtól is rájöttem, hogy te állandóan csak a szexre utazol.

-Ez nem igaz! - védekezik a középpályás azonnal és próbálja megfogni biztosításként Larina kezét, ő azonban elhúzódik tőle. Nem tudja, hogyan is kellene éreznie.

-Elhiszem, hogy rossz passzban voltam aznap este és neked kellett valami helyettesítő megoldás, de ez akkor is szemétség volt részedről! - Larina maga is alig hitte el, hogy mindezeket képes volt Dominik szemébe mondani. - És utána még volt képed a többi dologhoz, amit műveltél velem...

-Larina... - szorul el Szoboszlai torka, mert nagyon rosszul esik neki, hogy szembesíti valaki a bűneivel, amik teljesen jogosak. Azonban nem tudott megfelelő mentséget felhozni neki, amivel tisztázni tudta volna magát. Nyakig benne volt.

- Undorító dolog az, hogy folyamatosan kihasználod azt, hogy rajongtam érted. - zárja le mondandóját és kész elküldeni a focistát. Aki ezen rendesen megilletődik.

-Szóval... már nem rajongsz értem? - kérdezi finoman, kissé félve a választól.

-Bekaphatod az egóddal együtt! - ad hangot Larina a mérgének, ami felgyülemlett benne. - Akkora szemét vagy. Van fogalmad róla, mekkora megalázás ez nekem?! Ráadásul az egyetemi mosdóban kell megtudnom! Komolyan, nem gondoltam, hogy ennyire félreismerlek.

-De azóta rájöttem és biztos vagyok benne, hogy nekem te kellesz, hiszen akkor gondolod, hogy ilyen klassz dolgokat csináltam volna veled? - vonja fel szemöldökét és szája sarkában ott bújkál egy pimasz mosoly, amit nem mert kiszélesedni hagyni, hiszen Larina még látszólag mindig dühös rá. - Azt elismerem, egy hatalmas hiba volt részemről, de mentségemre szóljon nem tudtam uralkodni magamon és mi nem járunk. Nem akarom, hogy haragudj rám. - lép közelebb és újra a lány kezéért nyúl, aki megadóan pillant fel rá. Szeretne most újra sírni, amiért megint hülyét csinált magából. Dominik jól mondta, ők nem járnak. Tehát ennek nem kellene, hogy gondot okozzon neki.

-Ne haragudj, semmi jogom így neked esni. - motyogja maga elé Larina, majd engedi, hogy Szoboszlai ölelésébe húzza. Tehetetlenül karolja át a fiú derekát és szívja be illatát. Imádja. Pont így képzelte el.

Dominikban mintha kettős érzések fogalmazódtak meg és már maga sem érti, miért hajt annyira, hogy Larina megbocsásson neki. Tudta jól, hogy nincs szüksége most párkapcsolatra, mégis ragaszkodott a lányhoz. Pedig még sokan mások rajonganak érte.

-Nem akarom, hogy miattam sírj. - tolja el magától végül a szipogó lányt, aki megrázza fejét és lepillant a kezében lévő plüssre.

-Nem miattad sírok. - mondja sietősen és rájön, ez most milyen bénán jött ki. Dominik meg is lepődik. - Mármint... részben. Csak most... - folytatja kicsit zavartan Larina, majd felemeli a kezében lévő kutyát. - Most tuti hülyének és nevetségesnek fogsz gondolni, de én ezzel a kutyával alszok ötéves korom óta és mielőtt jöttél, kimostam, de megégettem a hajszárítóval és... tönkretettem. - sírja el magát keservesen annak ellenére, hogy nem akarja, Szoboszlai pedig hirtelen nem is tud erre mit reagálni.

-Gyere ide. - húzza vissza magához esetlenül a síró lányt.

Ezt a bocsánatkérősdit egyáltalán nem így képzelte el. Neki nincs szüksége a picsogásra és ez totál kikészíti. Nem gondolta, hogy Larina ilyen. Igazából lehet nem is ilyen, csak miatta jött ez ki belőle. Ezt jóvá kell tennie valahogy.

Végül óvatosan bentebb vezeti a nappaliba és leülnek a kanapéra, ahol továbbra is szorosan öleli magához Larinát. Nagyon finom illata volt most is.

-Hadd nézzem. - veszi el tőle a plüsskutyát óvatosan, Larina pedig engedelmesen oda is adja neki, miközben próbál megnyugodni és letörli arcáról könnyeit. - Hmm szerintem nem olyan vészes, mint ahogy beharangoztad. - közli végül a focista.

-De csúnya lett a bundája. - motyogja szipogva a már sok sírástól reszkető lány.

-Dehogy lett csúnya. - tiltakozik Dominik, megforgatva kezei közt a kutyát. - Ugyanolyan aranyos, mint volt. A korához képest tök jól néz ki. - viccelődik kicsit, ám ez nem jön be Larinának, így folytatja. - Néha nekem is belevág a fodrász a hajamba, előfordul az ilyesmi. Mellesleg tök jó Coccolino szaga van. - szagolja meg a plüsst mosolyogva, majd visszaadja a vállán pityergő lánynak.

Larina bűntudatot érezve öleli magához szorosan a játékot. Ötéves kora óta nem tud elaludni, csak ezzel a plüsskutyával és mindig megnyugtatja. Most viszont fájt, hogy így elbánt vele. Dominik pedig biztosan gyerekesnek tartja és csak szánalomból van most itt mellette. Jogos a feltételezése, minek is kellene valakinek egy plüsskutyával alvó 21 éves lány?!

-Nézd Larina. - mondja ki nevét Szoboszlai kedvesen és kezéért nyúl. - Tudom, hogy nagyon csúnya, amit tettem, de nagyon sajnálom. Tényleg. Azok után, amik történtek köztünk, rájöttem, hogy nekem csak te kellesz és nagyon szeretném, ha elfogadnád a bocsánatkérésemet. Szeretnék veled lenni. - néz a lány szemeibe bűnbánóan, Larina szíve pedig hirtelen eszeveszett gyorsasággal kezdi döngetni mellkasát. - Tudom, hogy nem vagyok tökéletes meg minden, de hát a könyvedben sem vagyok az, szóval kérlek adj egy esélyt, hogy bebizonyíthassam neked, hogy azért tudok én olyan álompasi is lenni, mint amilyennek megírtál. - még maga Dominik is meglepődik, micsoda szöveget letolt itt, ugyanakkor reméli, hogy ez majd meggyőzi Larinát, és enyhít az ő bűntudatán is.

-Nagyon szívesen megismerném az álompasi Szoboszlait. - mosolyog rá a lány végül, és időközben a sírást is abbahagyta. - De most még kicsit össze vagyok zavarodva és szomorú is. - pillant le az ölében lévő plüssre. Dominik csak halvány mosollyal az arcán bólint egyet. - Nem szeretnék sietni a dolgokkal. - teszi hozzá még.

-Meglátod, nálam türelmesebb ember nincs a világon. - vigyorodik el a focista, kicsit közelebb hajol a lányhoz azzal a szándékkal, hogy megcsókolja, azonban Larina az arcára téve mindkét kezét tolja el magától.

-Mi történt az orroddal? - kérdezi aggodalmasan, hiszen most tűnt csak fel igazán, hogy be van pirosodva. Szoboszlai száját egy gondterhelt sóhaj hagyja el.

-Esztella barátnőd tegnap este akkorát bevert, hogy eleredt az orrom vére, amikor átjöttem beszélni veled. - magyarázza esetlenül. Larina szemei pedig elkerekednek.

-Jézusom! Nagyon fáj? - kérdezi Larina a focista orrához érintve kezét, aki ettől fel is szisszen, hiszen elég friss az élmény. - Jajj ne haragudj. Wow eddig amúgy észre sem vettem, micsoda nagy orrod van. - csúszik ki a száján a lánynak, Dominik pedig meredten bámul rá.

-Ne aggódj, ettől már csak más testrészem nagyobb. - kacsint rá Szoboszlai, visszanyerve pimaszságát. - Kibaszottul fáj amúgy, nem néztem ki Esztellából, hogy ekkorát tud ütni.

Larina megcsóválja fejét ezen a kijelentésen és megsajnálja, hogy szeretett focistája miatta néz ki úgy, mint aki megfejelte a villanykarót.

-Nem voltál vele orvosnál? - kérdezi aggódva, mert elképzelhető, hogy eltört.

-Még csak az kellene. Ahhoz el kellene mondanom, hogy egy lány megütött. - feleli nagyképűen, hiszen ez elég gáz lenne szerinte.

-Ó te szegény. - ért egyet Larina cinikus hanglejtéssel. - Lesz ma edzésed? - vált témát végül, hiszen nem gondolja, hogy Dominiknak annyi ideje legyen, hogy egész nap itt legyen vele és biztosan mennie kell lassan.

-Majd csak délután. De ebédelni már a központban fogok, aztán megyek masszázsra is. Addig a tiéd vagyok. - mondja pimasz mosollyal, majd kézen ragadva Larinát, megy vele a lány szobájába, aki nem igazán ért ebből semmit.

-Mire készülsz? - bukik ki belőle, mikor Dominik helyet foglal az ágyán, majd el is terül rajta.

-Behozom azt a két óra lustimat, amit ma reggel kihagytam és ezt most veled tehetem meg. Bár kicsit aggódom, amiért kihagyod ma a sulit. - teszi hozzá viccesen. - Nem hittem, hogy ilyen rossz kislány vagy.

-Hülye. - vágja hozzá Larina a hozzá legközelebbi tárgyat, ami jelen esetben az egyik díszpárna volt. Még jó, hogy szépen megágyazott reggel. Nagy égés lett volna Dominik előtt, ha rendetlenség van nála. Végül óvatosan ő is az ágyra mászik és a párnáknak dőlve fekszik félig ülve. Telefonját a kezébe veszi és megnyitja a Messengert, mit küldött neki édesapja.

Dominik eközben kényelmesen elhelyezkedve, direkt Larina ölébe hajtva fejét fekszik és húzza elő szintén telefonját, hogy megírja Tylernek, útközben felveszi, hogy együtt menjenek edzésre.

-Kivel írogatsz királynő? Azt hittem velem fogsz foglalkozni. - tettet felháborodást Szoboszlai, Larina pedig mosolyogva simítja remegő kezét a fiú vállára. Mindene remeg, amiért ez a focista az ölében fekszik és túl közel van hozzá... odalent. Nem mintha Dominik ezt megjegyezte volna, neki lehet, ez teljesen természetes move.

-Apa küldött egy gólösszefoglalót. - zárja le a telefont, hogy teljes figyelemmel a focista felé legyen.

-Na hát akkor indítsd el, kíváncsi vagyok miket néz apukád. - mondja neki lazán, mobilját lezárva, maguk mellé ejtve. - De szerinted Esztella Olmoval is így bánik? - tér vissza korábbi témájukhoz Dominik, mert ez továbbra sem hagyta nyugodni. - Nem néztem ki Olmobol, hogy ő bukik az ilyesmire.

-Jajj, ne legyél már rossz, megígérted, hogy álompasi leszel. - enged el egy kelletlen nyögést Larina, mert erről rögtön az jutott eszébe, hogy vajon Dominik a barátaik szexuális életére céloz.

-Igazad van. - sóhajtja a középpályás megadóan. - Indítsd a videót.

Nem telik bele fél perc, Szoboszlai azonnal kommentálja is a látottakat, Larina ugyanis a telefont ölébe helyezi, hogy a focista is lássa és közben próbálja egyenletesen venni a levegőt, ugyanis a focista nagy tenyere belső combján pihen. Nagyon intim és bensőséges volt ez számára.

-Ez kapus gól. - jelenti ki egyértelműen. - Donnarumma kurva nagyot hibázott itt.

-Úgy, mint nálad?

-Ott nem tudott mit kezdeni a profizmusommal. - mondja szórakozottan, s fel is pillant a lányra, majd tovább nézi a videot. - Fujj ez a Pepe meg egy olyan undorító egy ember. Utálom őt. - szörnyülködik a következő képkockán, amin Larina elmosolyodik.

-Mi is utáljuk apával, sőt mi az egész Real Madridot. Apa szerint oda csak azok igazolnak, akik értelmi fogyatékosak és az összes köcsögöt oda gyűjtik be. - tudatja Szoboszlaival álláspontját és kicsit fél, hogy ezzel megsérti, ugyanis jól tudja, hogy Cristiano Ronaldo a kedvence.

-Úgy érzem ez egy erős célzás, hogy soha ne igazoljak oda. - állapítja meg nevetve. - Gondolom akkor ne is kérdezzem meg, mi a véleményetek Ronaldorol.

-A focistáról vagy a portugál majomról? - viccelődik Larina, Dominik pedig csak nevetve hajtja vissza fejét az ölébe és élvezi, ahogy a lány fejtetőjét simogatja.

Annyira elmerültek az összefoglaló kielemzésében, hogy nem is hallották meg Esztella érkezését, akit elöntött a düh, amint megpillantotta a focista kabátját és cipőjét az előtérben. Egyenesen barátnője szobája felé veszi az irányt és nagyon reméli, hogy nem csinált semmi butaságot.

-Szoboszlai te mi a picsát csinálsz a barátnőm ágyában?! - szólal meg kissé számonkérően és ingerülten egyaránt, ami miatt az ágyon fekvő páros összerezzen. Dominik ijedten kapja fejét Esztellára, aki kimérten figyeli őt. - Akarod, hogy beverjem a szemedet is? - teszi csípőre kezeit.

***

Sziasztoook!
Jöttem csillapítani a kedélyeket egy új résszel 🫣
Itt aztán D kicsit cukiskodik, hogy ne legyetek annyira dühösek rá egyelőre 😁🤭
Szép hetet mindenkinek!
Millió puszi & ölelés! ❤️