Szoboszlai Dominik halál nyugodtsággal csenget be Larina és Esztella közös lakásába, ahol utóbbi nyit neki ajtót. Mosolyogni támad kedve, amint megpillantja a lányt, aki eszelős vigyorral méregeti.

-Csá Szoboszlai! - köszön végül elsőként Esztella.

-Szia Esztella! - biccent neki, majd bentebb sétál az előtérben, hátha megpillantja a másik lányt, akiért epedezik.

-A barinőm még a szobájában piszmog, de szerintem lassan elkészül. - tudatja vele Esztella, majd megkínálja a focistát egy pohár vízzel. - Hová mentek egyébként? - kíváncsiskodik, mintha nem hallotta volna Larinától elégszer.

-Torgauba. Megnézzük a várost meg van ott egy szép kastély. - von vállat Dominik, ugyanakkor már nagyon várja, hogy Larinával kettesben legyen.

-Larinának való program. - mosolyog Esztella. - Na és utána?

Dominik egyáltalán nem számít erre a kérdésre, hiszen még ő sem tudta, hogyan tovább. Azzal sem volt tisztában, mikor érnek vissza majd Lipcsébe és hogyan is kellene megkörnyékeznie Larinát. Talán...

-Elviszem magamhoz vacsizni. - mondja végül és ez nem is volt olyan rossz ötlet.

-Főzni is fogsz? - vigyorog a barna hajú lány.

-Inkább rendelek addigra valamit, mire visszaérünk. Aztán lehet nálam alszik, ha nem bánod, hogy nélkülöznöd kell a társaságát. - vonja fel szemöldökét provokatív mosollyal keretezve Szoboszlai, azonban Esztellát nem tudta zavarba hozni.

-Felőlem. - von vállat lazán. - Aztán csak óvatosan vele. - kacsint rá még utoljára, mielőtt az éppen felbukkanó Larina meg nem szólalna.

-Szia! - leheli izgatott mosolygások közepette a focistának, aki viszonozza gesztusát.

-Szia királynő! - áll fel a székből és a lányhoz lépve egy puszit nyom sima arcbőrére, aki ebbe teljesen belepirul. Felesleges lenne pirosítót használnia. Most is csak egy vékony alapozóréteg és egy kis szempillaspirál volt rajta. - Nagyon csinos vagy. - néz rajta végig elég zavarba ejtően sokat időzve idomain. Larina fekete farmert és egy piros kötött felsőt viselt. Haját most természetesen egyenesen hagyta vállaira omolni és még érződött a tegnap esti hajmosásnál használt samponjának illata, ami a focistának nagyon tetszett.

-Köszönöm, te is... - futtatja át szemeit a focistán gyorsan - Jól nézel ki. - mondja végül, mert nem akarta megbántani, ugyanis az első gondolat, ami eszébe jutott az indokolatlan szereléséről, az egy bohóc jelző lett volna. Már korábban se nagyon értette mindig ezt a stílusát, de ez van. Dominik világos farmert viselt, hozzáillő dzsekivel, amik össze voltak firkálva, Larinának pedig ez túl sok volt. Na meg azok a cipők, amiket fel tud hozzá venni...

-Mehetünk? - rántja vissza gondolataiból a focista hangja, ő pedig csak bőszen bólogatni tud.

Esztella izgatott mosollyal figyeli őket és nagyon reméli, hogy barátnőjével minden rendben lesz és, ha esetleg oda jut a dolog, akkor normálisan tud majd viselkedni és nem problémázik.

Larina izgatottan simul az ülésbe, miután elindultak és Dominik éppen a tegnapi edzés történéseibe avatja be. Nem is érti, olyan mintha neki teljesen természetes lenne, hogy együtt mennek most valahova. Rajta nem látszik az izgatottság. Persze ez a lazaság lehet, hogy hozzátartozik a stílusához.

-Na és neked milyen volt az egyetem? - kérdezi végül kicsit Larinára irányítva a figyelmet Dominik.

-Fárasztó volt és nagyon tömény. - nyögi visszagondolva a három órás vállalatgazdaságtan órára. - Jövő héten számonkérés is lesz, szóval a hétvégét valószínűleg végig fogom tanulni.

-Azért remélem a nagy tanulás mellett rám is fogsz időt szakítani. - villant ellenállhatatlan mosolyt a focista, Larina pedig csak zavartan vezeti vissza tekintetét az útra. Dominik nagyon jól vezet. - gondolkodik el.

-Hétvégén kezdő leszel? - szólal meg végül kíváncsian. Szoboszlai csak egy fanyar mosolyt küld felé a piros lámpa előtt megállva.

-Sajnos ezt még nem tudom. Mondjuk, ha Tedesco-n múlna nem is ebben a csapatban játszanék. - magyarázza kissé csalódottan. Larina aggodalmasan nézi, ahogy sebességbe teszi az autót és újra elindulnak, amint a lámpa zöldre vált.

-Ennyire nem szeret téged? De hát miért?! - kérdezi értetlenül.

-Nyugi, én sem csipázom. - ránt vállat a fiú, majd egy feszült mosolyt küld a lány felé.

-De ez így akkor sem jó. - Larina nem tágít a témától, hiszen nem viselte túl jól ő sem, hogy Szoboszlai nem kap elég játék percet. - Te egy nagyon jó játékos vagy, többet kellene fociznod. Nem próbáltál beszélni valami nagyobb főnökkel? Aki esetleg hatna Tedescora?

-Salzburgban hasonló történt velem és hiszem azt, hogy ez is meg fog oldódni anélkül, hogy én elkezdek valami főmuftinak picsogni. Valószínűleg Tedesconak nem elég az a teljesítmény, amit az edzéseken nyújtok. Meg kell találnom a ritmust vele. - mondja nyugodtan.

-Én biztos nem tudnám ezt így felfogni és elviselni. - sóhajtja Larina és érzi, hogy vissza kell vennie temperamentumából, mert a világért sem akarja megijeszteni Szoboszlait. Nehogy azt feltételezze róla, hogy valami nagyszájú, idióta picsa.

-Nem mindig olyan egyszerű. - közli Dominik egészen halkan, Larina pedig rettentően sajnálja.

Mire Torgauba értek, kisütött a nap, ez pedig jobb kedvre derített mindenkit. Miután Dominik leparkolt a kastély előtti parkolóban, Larina kíváncsi mosollyal szállt ki az autóból. Nem várta, hogy majd a focista kinyissa neki és valószínűleg nem is szándékozott, mert elég lassan kászálódott ki ő is a járműből. Gondosan elpakolt mindent odabent, hogy ne legyen szemelőtt senkinek.

Larina szerette volna megakadályozni, hogy a belépőt a focista fizesse, de Dominik közölte vele, hogy ne vitatkozzon vele. Végül annyiban hagyta a dolgot és inkább csinált egy fotót a recepcióssal, aki szinte azonnal felismerte a középpályást. A lány kicsit kényelmetlenül érezte magát, amiért úgy megbámulták őt és el kellett valahogy fogadnia fejben, hogy Dominikot valószínűleg nem ez volt az első alkalom a mai nap folyamán, hogy felismerték.

A kastélyban aztán alig voltak, Larina pedig nyugodtan tudta olvasni a kis prospektust, amit a bejáratnál kapott. Szoboszlai csak érdeklődő tekintettel sétált mellette és figyelte a lány minden rezdülését. Gyönyörű arca van. - gondolkodik el.

-Olyan szívesen élnék ebben a korban, hogy ilyen gyönyörű ruhákat viseljek. - mondja Larina elmélázva, ahogy nézi a kiállított ruhadarabokat, amik bábukon voltak. Mindig is szerette ezeket a nagy abroncsos ruhákat. Dominik csak mosolyogva ráncolja szemöldökét.

-Hát a nők még csinosak is voltak ezekben, de a férfiak... Most komolyan, én biztos nem vennék fel olyan ruhákat. Harisnyában voltak még a férfiak is tutira! - botránkozik meg a focista. - Én lennék a császár ezzel a szereléssel köztük. - jelenti ki nagyképű mosollyal, magára mutatva.

Te maximum udvari bolond lennél ezzel az öltözettel. - állapítja meg magában Larina, majd fájdalmasan ráncolja szemöldökét, amiért ilyen gondolatai vannak.

-Nézzük meg a másik termet is. - javasolja inkább elindulva egy másik helyiségbe, ami pechére egy hálószoba volt. Dominik ezen aztán pimaszul elmosolyodott.

-Na ezt az ágyat se nekem tervezték. Komolyan ilyen kis emberek voltak akkoriban? Legalább ne csináltak volna az ágynak véget, hogy le tudná az ember lógatni a lábát. - szórakozik el saját butaságán, Larina pedig mosolyogva csóválja a fejét. - Vagy... ez volt az a szoba ahova csak dugni jártak, ahhoz nem feltétlen kell kinyújtott lábbal feküdni. - avatja be Larinát gondolataiba, akinek arca kezd felforrósodni. - Jah, biztos is, hogy arra volt az a sok párna. A csávó annak támasztotta a hátát, a nője meg jól meglovagolta. - fordul Larina felé büszkén, hogy ilyen következtetésre jutott. - Szerinted is?

-Szerintem... - nyel nagyot, tekintetét pedig bármennyire is szeretné nem tudja elvenni a focista szemeiről. - Jobb lenne, ha elolvasnád azt a táblát. Pont azoknak lett kihelyezve, akik nem tudják értelmezni az akkori hálószobát. - mutat a mellettük lévő kiírásra, amin angolul, németül és olaszul is fel volt tüntetve az írás.

Szoboszlai csak szórakozott mosollyal megvonja vállát, majd egyik kezével átkarolja Larinát és tovább vezeti a folyosón.

-Nem olvasom el, az én elméletemnél logikusabb biztos nincsen.

Két órával később a kastély éttermében itták kávéjukat az ebéd elfogyasztása után, Dominik pedig le sem tudta venni szemeit Larináról. Javasolta, hogy nézzék meg még a botanikus kertet is, ahol a focista szorosan állt Larina mögé és néztèk az üvegházban lévő különleges növényeket.

-Mi az? - kérdezi mosolyogva a lány, amint Szoboszlai egyik karja köré fonódik és maga felé fordítja.

-Nagyon jó cicid van ebben a piros felsőben. - suttogja neki a focista, amin aztán igen csak megdöbben. Hirtelen nem is akarja elhinni, hogy jól hallotta.

-Köszönöm. - motyogja zavartan a lány. Csak érdemes volt felvennie a super push up-ot. - A kedvenc boltomban, az Orsay-ben vettem. Na és te hol veszed a cuccaidat? - nem is érti miért kérdez ilyet, de most már mindegy. Nagyon zavarban van, még soha senki nem tett megjegyzést a melleire, főleg nem ilyen édes mosollyal.

-Ezt például Dior-ban vettem. - feleli büszkén, egy szórakozott mosollyal megfűszerezve.

-Na hát ha már ennyi pénzt kidobtál rá, legalább jól nézne ki. - csúszik ki száján megjegyzése, ami után úgy érezte magát, mint akit leöntöttek egy vödör jeges vízzel. Nem akart ilyet mondani a focistának, főleg nem megbántani. - Jaj... - kétségbeesetten nézett a barna szempárba.

Kicsit lefagyva pislog rá Dominik, de másodpercek alatt találja meg hangját.

-Eddig akárhány lánnyal csak voltam, mindnek bejött az öltözködésem pedig az nem kevés volt. De, ha neked nem tetszik, akkor én abban is benne vagyok, hogy valahol levedd rólam gyorsan és megnézd milyen vagyok nélküle. - villant ördögi vigyort a lányra, akinek ajkai kissé elnyílnak és hirtelen válik arca falfehérré. Nem igazán számított arra, hogy Szoboszlai ennyire primitív legyen és nagyképűsködjön. Tudta jól, hogy mennyire imádják őt a lányok, de nem gondolta volna, hogy majd az orra alá dörgöli, mennyien voltak már az ágyában. Ez eléggé rosszul esett neki és nagyon elbizonytalanította, még talán egy kicsit rombolt is a focistáról kialakított képen.

-Úgy látszik, kicsit mellélőttem, amikor a karakteredet megalkottam a könyvemben. - motyogja Larina és legszívesebben szeretne már otthon lenni.

-Remek alkalom lenne, ha felhasználnád karakterfejlődésnek. - mondja Dominik viccesen.

Általában nem visszafelé szoktak fejlődni a karaktereim te gyökér...

Larina hálás, amiért ez a mondat most nem csúszott ki a száján.

-Na, királynő. Ne legyél már ennyire befeszülve. - mondja szórakozottan Dominik, Larinát pedig finoman átölelve húzza magához, aki felkarján pihenteti kezeit és simul a focista mellkasába.

-Legalább az illatod az nagyon jó. Ilyennek képzeltem el. - mondja mosolyogva és ezt már nem bánja meg, hogy hangosan is kimondta. Tényleg nagyon jó volt ezt az illatot éreznie, nem csak képzeletében.

-Látod, nem okozok én mindig csalódást. - tolja el magától kissé Dominik, hogy szemeibe tudjon nézni és egy kedves mosolyt villantson rá.

Óvatosan fogja két tenyere közé Larina arcát, majd finom csókot lehet ajkaira, amitől a lány térdei megremegnek és össze tudna esni. Helyette azonban szemhéjai lecsukódnak és boldogan viszonozza a csókot, amivel a focista ajándékozza meg.

Szinte teljesen besötétedett, amikor a focista és Larina beültek az autóba, hogy visszainduljanak Lipcsébe. Kicsit sétáltak még a városban, ami a lányt teljesen lenyűgözte.

-Na most már ezt is megírhatod a könyvedben, hogy ilyen klassz helyekre viszem a főszereplőt. - mondja mosolyogva Dominik, Larina meg csak elneveti magát ezen.

-Köszönöm, hogy elhoztál ide, nagyon tetszett és... jól éreztem magamat. - mondja kicsit komolyabb hangon, amivel elnyeri a focista pillantását. Ő csak elégedetten mosolyog.

-Örülök.

Útközben aztán Larina kicsit mesélt a családjáról, persze a zűrös ügyekbe nem avatta be a középpályást, csupán a szépet és jót mesélte el. Pedig nagyon is szorongott az otthoni helyzet miatt. Nem akarta rázúdítani Dominikra, úgysem érdekelné őt az ilyesmi. Csak egy panaszkodós libának gondolná. Végül Dominik csak arra eszmélt fel, hogy leparkol.

-Figyi, úgy terveztem, hogy rendelünk valamit, de... arra gondoltam, hogy főzök valami jót. - csatolja ki a biztonsági övet, Larina pedig megilletődve követi példáját. Nem igazán számított arra, hogy megint a focista lakásában kötnek ki.

-Erre igazán semmi szükség, Esztella biztos hagyott nekem vacsorára az ebédből. - tiltakozik azonnal, mégis kiszáll az autóból, mert Szoboszlait mindez hidegen hagyja.

Odafent aztán a lány jólesően borzong meg, amint a meleg lakásba lépnek. Még mindig furcsállja, hogy a bejáratból egyenesen a konyhába csöppen az ember, de még mindig le van nyűgözve. Dominik úriember módjára felakasztja mindkettejük kabátját a fogasra, majd cipőikből kilépve mennek mindketten a fürdőbe egy gyors kézmosásra.

Szoboszlai arra az elhatározásra jutott, hogy csak finoman fog próbálkozni Larinánál. Úgy látszik neki több idő kell. Ráadásul talán, ha először csak ő rá fordítaná a figyelmét, akkor legközelebb már eljutnának a szexig. Igen, ez menni fog. Így fogja csinálni.

-Habár a könyveimben úgy írtam meg, hogy jól főzöl, azért mindig voltak kétségeim ezzel kapcsolatban. De most, hogy már másodszorra is ilyen finomat csináltál, nem kételkedek. - mondja szégyenlős mosollyal Larina, miután Dominik elvette előle az üres tányért, amit odavitt neki a pulthoz. A focista elégedett mosolyt villantott rá, majd miután eltette a koszos edényeket a mosogatógépbe szorosan Larina felé fordult.

-Kíváncsi vagy rá, még melyik képességemet találtad el nagyon pontosan a könyvedben? - kérdezi pimasz mosollyal az ajkán.

Larina lélegzetvisszafojtva figyeli őt. Hirtelen azt sem tudja, mit keres itt. A szülei biztosan nagyon kiakadnának, ha tudnák, hogy egy fiú lakásában van.

-Na melyiket? - kérdezi végül nagyon halkan és próbál higgadt maradni, de jelen helyzetben nem igazán megy neki, hiszen Dominik alog pár centire áll tőle.

Dominik válaszadás helyett határozottan vágja el a kettejük között lévő távolságot és csókolja meg Larinát. Aki ezen annyira megilletődik, hogy tiltakozni sincs ideje és még azon is elfelejt kattogni, hogy miért csókolja már meg sokadszorra őt a focista.

A fiatal középpályás kicsit elveszti fejét, de próbál nem durva lenni, bár kétségkívül megőrült Larináért. Most azonnal szerette volna mindenhol érezni őt. Helyette igyekezett beérni azzal, hogy a lány esetlenül pihentette apró kezeit derekát, amíg ő fenekét simogatta. Megelégelve a dolgot hajol kicsit le és nyúl Larina combjai alá, ezzel ölébe emelve őt. Larina elengedett egy meglepődött sikolyt, majd kétségbeesetten kapaszkodott Dominik nyakába, aki a hálószoba felé igyekezett vele.

Jajj ne! Most le akar vele feküdni?

Dominik laza mozdulattal lökte be a háló ajtaját, alig egy pillanatra szakadva el Larina ajkaitól.

Larina akkor ijed csak meg igazán, amikor háta találkozik a paplannal, Dominik pedig fölötte tornyosul és nyakát hinti be nedves csókokkal. Jajj, mibe keveredett?!

Teljesen megszédítette őt ez a csókolózás és az is, hogy a focista jelenleg lábai között helyezkedett el és úgy kezdeményez vele újabb csókot, amit ő remegő gyomorral viszonoz.

Dominik kicsit abban reménykedett, hogy ha nem fognak most teljesen szexelni, majd Larina annyira rágerjed, hogy legalább kielégíti őt. Önkéntelen mosoly kúszott ajkaira, amint hallotta a lány halk nyögését, miután kicsit erőteljesebben csókolta meg nyakának puha bőrét. Nagyon jól csinálja a dolgát. - jutott erre a megállapításra. Ugyanakkor érezte, hogy Larina nagyon feszült azt viszont már nem értette, mi lehet ennek az oka. Odáig van érte, róla ír könyvet erotikus jelenetekkel megtűzdelve, akkor miért ne akarna lefeküdni vele?

Larina nagyot nyelve figyeli a focista távolodó arcát, aki pimasz mosolyt villantva tűri fel kicsit piros felsőjét, majd egy darabig csak leheletével csiklandozza a lány hasát, végül nedves csókot lehel rá. Kezeivel óvatosan simít felsője alatt felfelé, ám nem csinál velük semmit. Larinának annyira jól esik minden, hogy szemeit becsukva élvezi mindezt, miközben Dominik felkarját simogatja. Ezt alig akarja elhinni. Egy teljesen más világba csöppent.

Szoboszlai óvatosan, mégis határozottan csatolta ki Larina nadrágjának övét és gombolta ki, majd húzta le a cipzárt, amit a lány csak szaporán emelkedő mellkassal figyelt és nem igazán tudta, mit kellene most csinálnia.

-Nem kell szexelnünk, ha nem akarod. - mondja neki komoly pillantással a focista, amint észreveszi kétségbeesett tekintetét, mégis egy bátorító mosolyt küld felé. - De engedd meg, hogy valami nagyon jót csináljak veled.

Larina csak egy aprót bólint, bár nem igazán tudja, mibe is egyezett bele. Dominik elégedetten mászik vissza fölé, miután megszabadította a farmer nadrágtól. Beletörődött abba, hogy most tényleg nem lesz az övé a lány. 

Annak ellenére, hogy Larina nem igazán volt képben mit kellene most tennie, készségesen nyitja nagyobbra combjait, amire a focista meleg tenyere készteti. Finoman tolja szét lábait, ám mindez elég ahhoz, hogy némi pánik uralkodjon el rajta. Ő még sosem csinált ilyesmit. Sosem bonyolódott egy fiúval sem idáig. Sosem akarta őt eddig senki.

Larina lenyugtatva magát, viszonozza élete egyik legédesebb csókját a focistának, aki egyre lentebb és egyre lassabban simogatja a lány bugyija irányában hasát. Néha kicsit be is csúsztatja egy-egy ujját az anyag alá és amikor Larina nem mutat ellenkezést, nagyon érzékien simítja ujjait nőiességére. Dominik elégedett mosolyt villant, amikor a lány szemeit behunyja, a levegő sebesen távozik orrán keresztül.

-Na, jobban érzed magad? És még nem is csináltam semmi extrát. - kuncogja Szoboszlai kicsit előrehajolva, gyengéd csókot nyomva Larina nyakára. Ő csak arra volt képes, hogy a fölötte tornyosuló focista derekát simogassa pólón keresztül. Gondolatai elködösülnek, hasizma meg-megfeszül.

Szoboszlai önbizalmát csak növeli, amint tapasztalja Larina nőiességének puhaságát és azt, hogy milyen sima. Számára ez is azt bizonyítja, hogy nem tapasztalatlan. Kicsit felemelkedve nézi a lány arcát, majd nyeri el pillantását, miközben megszabadítja őt a zavaró ruhadarabtól, amit hirtelen csak farmer zsebébe rejt.

Larina ezt észre sem veszi, annyira izgul, mi fog történni és amiatt is stresszel, hogy most semmilyen ruha nem takarja odalent. Ilyen még sosem fordult elő vele. Ez annyira idegen és új... Gombóc szökik a torkába, amint érzékeli, hogy a focista odalent alaposan végigméri szemeivel és egy apró mosoly jelenik meg szája sarkában.

-Nagyon szép vagy. - hajol a lány fölé újra, majd finom csókot hint ajkaira, ujjai pedig újra visszatérnek öléhez. Larina teljesen kimelegedve érezte magát és hirtelen olyan érzése van, mintha mindjárt felrobbanna, pedig tényleg még semmi olyan nem is történt.

A focista ujjai óvatosan simogatják a lányt odalent, miközben figyeli minden rezdülését, mert azt szeretné, ha igazán jó lenne neki. Joggal nem is fordul meg fejében, hogy ő az első, aki ilyen veszélyes vizekre evezett.

Larina ajkai elnyílnak, háta megfeszül, amikor Dominik határozottan, ám nagyon óvatosan nyomja fel egyelőre csak egy ujját. Még sohasem érzett ilyet, hiszen saját maga sem csinált korábban hasonlót. Annyira új érzés volt és nem olyan kellemetlen, mint amilyenre számított. Esztella tanácsát megfogadva próbálta ellazítani magát odalent és próbálta agyban is megtenni ezt. Dominik mosolyogva hajol arcához és borította be apró puszikkal bőrét, miközben odalent elkezdte masszírozni és hihetetlenül örült, hogy végre ilyet tehet Larinával.

Szegény lányban annyi érzelem kavargott, hogy legszívesebben sírt volna és nem is tudta volna megmondani, hogy örömében vagy bánatában teszi ezt. Az egyik leghíresebb focista ágyában van majdnem meztelenül és épp benne munkálkodik egy ujja, amihez nem sokkal ezután csatlakozott még egy. Ez már kicsit feszítette, de próbált nem erre koncentrálni.

Hihetetlen hosszú ujjai vannak a focistának. - állapítja meg magában, amint kicsit bentebb érzi magába, miközben ajkai folyamatos ostromnak vannak kitéve Szoboszlaiéval szemben.

A középpályás kicsit furán ráncolja homlokát, amikor már kezd kicsit elfáradni a dologban, de még nem érezte, hogy Larina elment volna és ez némi aggodalommal tölti el. Vajon nem jó, ahogy csinálja?

Larina tagadná, hogy nem élvezte, amit Dominik művelt vele, ugyanakkor túlságosan sok gondolattal volt teli a feje.

-Dominik. - leheli a fiú nevét elhalóan, szemeit lehunyva. Finoman végigsimít karjain, végül találkozik tekintetük. A focista érdeklődve pillant zöld szemeibe és nem érti, most mi van.

-Nem jó, ahogy csinálom? - vág közbe kérdésével Dominik, hiszen most ez az, ami a legjobban foglalkoztatja. Kicsit talán kétségbeesettnek hangzott a kérdése. Larina csak mosolyogva megrázza fejét, majd remegő kezével megfogja Szoboszlai kezét és elhúzza nőiességétől.

-De, iszonyat jó tényleg! - bólogat hevesen, mert látja a focistán, hogy ez most mennyire csalódottan érinti, de nem tudott volna tovább színlelni. Nem tudott volna elmenni, ezt pedig nagyon jól érezte. Ugyanakkor hihetetlen jó érzés volt. - Viszont szerintem most már abbahagyhatod. - közli csendesen.

-De hát el sem mentél! - értetlenkedik kicsit Dominik a részéről teljesen jogosan.

-Igen, de ettől függetlenül nagyon jó volt, amit csináltál és ez... nem a te hibád. - hunyja be szemeit fájdalmasan, mert bántja, hogy a saját hülyesége akadályozta most meg ebben.

-Larina, mi a baj? - enyhül meg Dominik tekintete és szorosan a lányhoz bújik, akire ráteríti a takarót, nehogy felfázzon. Larina annyira értékelte ezt és annyira aranyosnak tartotta a szituációt, hogy legszívesebben megint sírni támadt kedve.

-Kicsit nem vagyok most itt fejben. - kezdi remegő hangon. - A szüleimmel beszéltem délelőtt és... otthon nem kerek minden. Ennyi az egész, csak... én ezen kattogok. Ne haragudj.

-Én nem haragszom rád. - biztosítja Dominik egy csókkal, majd szorosan magához öleli a lányt, ami most mindkettőjüknek nagyon jól esik.

Ettől függetlenül Szoboszlai kissé mérges magára, mert még sosem történt ilyen. Sosem vallott kudarcot abban, hogy kielégítsen valakit.

-Azt hiszem most már haza kellene mennem. - ül fel az ágyban Larina és keresni kezdi ruháit, amit a focista leszedett róla. Elég kínos ez így bugyi nélkül mászkálni előtte. Dominik vigyorogva áll fel és lép oda hozzá. - Hol van a bugyim? - kérdezi tőle a lány türelmetlenül, mert egyre kellemetlenebb volt így állni előtte. - Visszaadnád?! Szeretnék felöltözni!

-Legyen. - húzza elő farzsebéből kelletlenül, amin Larina csak pislogni tud. - Pedig készültem, hogy elteszem a gyűjteményembe. - teszi hozzá szórakozottan.

Larinát ez már kevésbé szórakoztatta, mert nem tartotta kizártnak, hogy már sok nő megfordult a focista ágyában és ő is csak egy volt közülük.

-Hogy lehetsz ilyen gyerekes?! - kérdezi megrökönyödve, majd kikapva csontos ujjai közül a fehérneműt, sietősen húzza fel magára, amin Dominik csak nevet.

-Amikor benned voltak az ujjaim nem tartottál gyerekesnek. - húzza pimasz mosolyra ajkait, szemöldökét pedig féloldalasan felvonja. Larina egyszerre tartotta ezt szexinek és szemtelennek. Legszívesebben lekevert volna neki egyet, de nem volt ehhez elég bátor.

Helyette fújtatva fordul el a fiútól és hajol le nadrágjáért, amit indulatosan vesz fel. Sírhatnéka van. Miért viselkedik így Szoboszlai?!

A focista aztán érzékelte, hogy Larina kicsit megsértődött rá, ezért megelőzve, hogy távozhasson a hálószobából, kapja el kezét és öleli meg hátulról, majd egy nagy puszit nyom nyakába, végül további kicsiket, amik borostái miatt csiklandozták a lányt. Larina ettől kicsit megenyhült, s annyira édesnek tartotta mindezt, hogy megfordulva Szoboszlai karjai között engedi, hogy gyerekesen össze-vissza puszilgassa őt, ahol csak éri, miközben hihetetlen közel húzza magához. Ezen már tényleg nevetni kezd, Dominik pedig megkönnyebbül.

-Szeretem, amikor nevetsz. - mondja neki sietősen, majd csókot lehel arcélére, s kicsit elveszíti fejét. - Jajj, ne menj haza királynő. Aludj itt, akkor egész éjjel puszilgathatlak. - próbál hatni a lányra, ám ő is tudja, hogy ez nem fog sikerrel járni, mégis reménykedik benne egy kicsit. Akkor talán újra próbálkozhatna nála.

-Dominik, nagyon hízelgő ajánlat, de... haza kell mennem. - válaszolja Larina kedves mosollyal, kicsit eltolva magától a fiút. - Holnap korán kelek és szeretnék még felkészülni az óráimra.

-Rendben, hazaviszlek. - hint egy utolsó puszit szájára Szoboszlai, majd kezét megfogva vezeti ki a szobából.

Larina megkönnyebbülten simult az ülésbe, miután elindultak a focistával. Kudarcot vallott. Ez egy tízes skálán mennyire lehet gáz? Úgy tizenkettő?

Szoboszlai csendben vezetett, néha óvatosan pillantott a mellette szótlanul nézelődő lányra és csak találgatni tudott, mi lehetett a baj. Azt hitte, majd minden simán fog menni. Larina csodálatos lány és éppen ezért zavarta, hogy vele még most sem jutott el a szexig. Talán hagynia kellene az egészet úgy, ahogy van. Elvégre a lány csak egy lány, aki rajong érte és könyveket ír róla, meg aztán biztos az ő telefonján is teli van róla készült fotókkal a galéria.

***

Sziasztooook!
Először is nagyon köszi a kommenteket és a csillagokat az előző részekhez, igyekeztem mindre válaszolni is 😁
Most pedig, hogy letudtam a héttel a vizsgaidőszakot, egy új résszel ünneplem meg, ami nekem az egyik kedvenc, remélem nektek is tetszik 🤭
A még vizsgázóknak sok sikert és kitartást! Valamint szép hetet mindenkinek 🤗
Millió puszi & ölelés! ❤️