Szoboszlai a taxira várva tanakodott, hiszen hazamenni még nem szándékozott, túlságosan a történtek hatása alatt volt még. Szüksége volt valakire, aki tud rajta segíteni, így amikor a taxiba beült, újra Tyler lakásának címét adta meg. Látott ott néhány dekoratív lányt, aki simán lelépne vele.

-Csá emberem! - pacsizik le vele Tyler, miután újra belép a lakás ajtaján. - Mi a helyzet, itt maradt valamid? Larina?

-Larinát hazavittem. - sóhajtja gondterhelten és nem most tervezte kifejteni barátjának, mi történt nemrég. - De nem igazán tudnék otthon mit kezdeni magammal, szóval ha nem bánod még csövelek nálad egy kicsit. Bemutathatnál pár csajnak.

-Oh már értelek. - méregeti Adams áthatóan a magyart. - Gyere, tudom mi kell neked.

Dominik fél óra múlva egy másik vendégszobában találta magát egy szőke lánnyal, aki csak úgy falta ajkait. Nem a legjobb volt vele a csókolózás, de a következő események talán könnyítenek idegein. Szégyellte, de már most nem emlékezett a lány nevére, pedig amikor meghívta egy italra, bemutatkozott neki. Mondjuk nem is igazán érdekelte, sokkal inkább, hogy éppen letérdel elé és nadrágjától szabadítja meg, míg ő a falnak támaszkodva figyeli az eseményeket, amik lábai között zajlanak. Ez határozottan az este megkoronázása.

Larina meglepően sokáig tudott aludni, majdnem dél volt, amikor kinyitotta szemeit. Egy pillanatra el is felejtett mindent, ami történt vele tegnap este. Majd gyomra görcsbe rándult, ahogy Szoboszlai ellepte gondolatait.

Tehetetlenül fordult át a másik oldalára, és próbált még kicsit szundítani, hiszen ennyi stressz után ez már járt neki. Vissza is szenderedett, de aztán telefonja pittyegése visszarántotta a valóságba és remélte, nem a családja akar hallani hétvégi beszámolót most azonnal. Nagy nehezen kezei közé vette, majd szemei kicsit elkerekedtek, ahogy megpillantotta az üzenet feladóját. Szoboszlai még mindig nem akadt le róla.

szoboszlaidominik Jó reggelt királynő 😊 Hogy aludtál? Kipihented magadat? Én már túl vagyok egy megbeszélésen, mit szólnál, ha együtt ebédelnénk?

Jajj ne.

Az órára pillantva, már legalább fél órája elküldte neki a focista ezt az üzenetet. Gondolkodni sem tud most hirtelen tisztán, mit is írhatna neki? Abszolút nincs még olyan állapotban, hogy előtte mutatkozzon.

mezeilarina Szia! Én speciel nemrég keltem, szóval szerintem skippeljük ezt

Az ágyból kikelve, Bambi mintákkal ellátott rózsaszín pizsamájára veszi fel szintén rózsaszín köntösét, majd a rózsaszín kis mamuszos papucsba bújtatva lábait megy ki a szobából egyenesen a konyhába, hogy kávét főzzön. Esztella azonban megelőzte, már a konyhában bújta telefonját egy bögre kávéval és minden bizonnyal nem csak magának főzött.

-Áh jó reggelt! - köszönti Larinát hatalmas mosollyal. - Főztem kávét, kérsz? - kérdezi kirobbanó energiával és Larina úgy érzi, mintha elszívta volna tőle a mai energiáját.

-Igen, kérek. - bólint erőtlenül és helyet foglal az asztalnál. Esztella már rendes utcai öltözetben van, halvány sminket visel, arca kipihent. - Mikor jöttél haza?

-Egy körül. - von vállat elgondolkodva és barátnője elé tesz egy bögre tejes kávét.

-Akkor nem értem. Mégis hogy vagy ennyire kipihent?! - értetlenkedik Larina. Esztella csak sunyi mosollyal vállat von.

A csengő megszólal, Larina pedig összerezzen. Lehet, hogy valami gond van a lelkiismeretével. Szerencsére Esztella önként megy ajtót nyitni, ám amikor az ismerős hangok megcsapják fülét, ereiben megfagy a vér. Ő még csak melltartót sem visel.

-Jó reggelt királynő! - hallja maga mögül Szoboszlai hangját.

Basszameg.

-Ehm, szia! - fordul felé szemöldökét ráncolva. - Mit keresel itt?

-Írtam neked üzit. - néz vissza rá értetlen mosollyal a lányra, aki próbálja takargatni magát a köntösével.

-Olvastam és vissza is írtam, hogy nem jó a ma, mint látod. - mutat magára esetlenül. Esztella csak kuncog ezen az egészen, miközben a mosogatóhoz lép, hogy bepakolja bögréjét.

-Későn reagáltál. De mindegy, szerettem volna amúgy is beugrani megnézni téged, hogy vagy. Azt mondják a nők ilyenkor igénylik a törődést. - magyarázza tudálékosan, Larina pedig szeretné megfejelni az asztalt, mert Esztella értetlenül lép vissza hozzájuk. Dominik helyet foglal Larinával szemben addig.

-Mikor? - kérdezi sejtelmesen, tekintetét barátnője és a focista között kapkodja. Larina mély levegőt vesz, hogy megnyugodjon, de nem sikerül. Barátnője nem tud falazni neki, hiszen nem volt ideje elmondani, mit kamuzott a focistának.

-Hát amikor megvan nekik. - mondja lazán, Larina viszont majdnem lefordul a székről kínjában.

-De hát Larinának nincs is meg. - neveti el magát Esztella jóízűen. - Ő is fogamzásgátlót szed és egyszerre szoktunk szenvedni. Még másfél hetünk van.

-Köszönjük Esztella a pontos tájékoztatást a menstruációmmal kapcsolatban, de most már befognád? - néz barátnőjére villámló tekintettel, benne pedig ekkor tudatosul, hogy nem kellett volna kotyognia.

-Mi?! - szólal meg Dominik értetlenül meredve főként Larinára, aki viszont kerüli tekintetét. Joggal.

-Nos, azt hiszem én most jobb, ha magatokra hagylak titeket. - slisszol ki a helyiségből Esztella és tűnik el a folyosón.

Larina hosszú másodpercekig nem mer a focistára nézni, aki viszont továbbra is döbbent tekintettel mered rá. Nem akarja elhinni, hogy becsapta őt.

-Nincs is meg, igaz? - kérdezi élesen beszívva a levegőt. Larina kétségbeesetten néz rá a kávét szorongatva.

-Nincs. - rázza fejét szomorúan. Szemeit újra lesüti, arcát pedig megdörzsöli, hátha felébred ebből a rémálomból.

-Ez mi a picsáért volt jó Larina? - akad ki Szoboszlai teljesen jogosan. - Miért hazudtál? Igazán megmondhattad volna hazudozás nélkül is, hogy nem akarsz velem szexelni!

-Én nem éreztem magam komfortosan, hogy valaki másnál, egy házibuli kellős közepén vagy ötven emberrel, és nem tűntél úgy este, mint aki ezt megértette volna. - vágja hozzá kétségbeesetten védekezve a lány, Dominik pedig csak még inkább ledöbben rajta és nem érti.

-Te csak ne nagyon vonjál le rólam ilyen következtetéseket! - szájal tovább a focista és annyira össze van zavarodva és mérges, hogy nem is tud semmi értelmeset mondani neki. - Most is milyen kibaszott rendes vagyok, hogy eljöttem hozzád megnézni, mi van veled. De te inkább kitaláltál egy olcsó kis hazugságot. Nem értelek... - áll fel Dominik lemondó sóhajjal az asztaltól, Larina viszont csak most kezd pánikba esni igazán.

Nem akarja, hogy Dominik elmenjen. Nem akarta, hogy ez legyen. Minden pénzt megadott volna azért, hogy ilyen helyzetbe kerüljön, sőt ő már azzal is beérte volna, ha szóba áll vele egyszer. Minden az ölébe hullott, ő pedig a bátortalansága miatt mindent elrontott.

-Ha azt mondom, hogy most rám jött a hasfájás, itt maradsz? - pattan fel Larina hirtelen és ezt ő sem igazán gondolja át, meg is lepődik, hogy valami értelmeset ki tudott nyögni.

-Mi van?! - fordul vissza Dominik hatalmas szemekkel és értetlenül mered a lányra, pedig távozni készült. Látja Larinán, mennyire nem tudja, mit mondjon és csak szenved, de nem szeretné helyette megoldani a dolgot, így csendben marad.

-Dominik, én... - hunyja be szemeit Larina fájdalmasan és próbálja összeszedni gondolatait. - Annyira sajnálom, hogy hazudtam neked. Nem akartam. - néz őszintén a barna szempárba, ami megenyhülni látszik. - Te talán nem tudod, milyen érzés az, amikor álmodozol valakiről, hogy egyszer megismerheted, aztán pedig valóra is válik a dolog és nem tudod kezelni a helyzetet. Én... örültem, hogy veled találkozgathatok, de... egyáltalán nem számítottam arra, hogy egy ilyen lány, mint én majd kell neked... Tudom, hogy nagyon elrontottam ezt most, de hidd el, nem akartam hazudni neked. Nem tudom, miért mondtam azt, hogy megvan...

Dominik hatalmas bűntudatot érzett a lány szavait hallva, hiszen jóformán szerelmet vallott neki. Na jó nem, de akkor is. Őt meg egy másik lány elégítette ki éjjel, miután hazahozta. Ez annyira gáz.

-Larina, te nagyon alábecsülöd magadat. - lép közelebb a lányhoz Dominik óvatos mosollyal, majd finoman átöleli. Larina esetlenül simul a focistához, mert kicsit zavarja, hogy mindez úgy történik, hogy nincs rajta melltartó. Ettől elvonatkoztatva nagyon jók esik neki az ölelés és az is, amit mondott neki. - Tudod mit? Itt maradok, ha szeretnéd. - ajánlja fel végül, Larina pedig megkönnyebbülten bólogat. - Rendelek kaját, utána meg nézhetnénk valami filmet.

-Benne vagyok. Csak előbb felöltözök. - biccent szobája felé, Dominik pedig széles mosolyt villant rá.

-Nekem így is jó vagy. Full rózsaszínbe. - megy a lány után nevetve, aki csak megforgatja ezen szemeit. - A bugyid is az? Vagy melltartóhoz hasonlóan azt sem viselsz alváshoz?

-Ez már sosem derül ki. - áll meg a szobaajtóban Larina és szembe is fordul a magas focistával, aki kérdőn pillant rá. - Adj két percet. - csukja be előtte az ajtót és fordítja el a zárban a kulcsot, mielőtt még reagálhatna.

Larina tényleg hiperszuper gyorsasággal vetkőzik, majd vesz elő egy szintén babarózsaszín melegítő szettet, amit még édesapjával vásárolt. Fel kellene hívnia a szüleit, hiszen megbeszélték, hogy mindennap beszélni fognak. Majd, ha Szoboszlai elment.

-Kezdem azt hinni, hogy csak rózsaszín cuccaid vannak. - méri végig Dominik a lányt, miután kitárta előtte a szobaajtót. Addig dobott pár üzit Tylerrel, Angelinoval és Olmoval közös csoportjukba.

-A kék és a zöld a színem, de egy ideje rózsaszín mániás lettem. - von vállat Larina, majd leül ágya szélére, ahová követi őt a focista. - Mit terveztél rendelni?

-Nem tudom, válassz valamit. Van néhány kaja app a telómon. - veszi elő a készüléket, amit feloldva a lány kezébe ad. Atya ég! Szoboszlai Dominik telefonja a kezében van!!

Miután leadják a rendelést, Larina ír egy üzit Esztellának, hogy Dominikkal a szobájában fognak filmezni. Esztella csak nyelvnyújtogatós emojikat küld neki válaszképpen. Kicsit idegen és fura volt a tény, hogy Szoboszlai az ágyán fekszik, vagyis inkább terpeszkedik, hozzá igencsak közel és a Netflixen keres valami filmet.

Alaposabban végigméri a fiút, aki most világoskék szaggatott farmert, egy igen indokolatlan színes pulóvert visel, haja tökéletesen be van állítva, borostái azonban még mindig nem kerültek le arcáról. Nem is tudja eldönteni, azzal vagy anélkül tetszik neki jobban a fiú. A borostával kicsit idősebbnek tűnik, de amikor nincs beállítva a haja, akkor ez az összkép nagyon hatásos.

-Megnézzük ezt? - zökkenti ki a kukkolásból az említett, miután Larina zöld szemeibe pillant, aki zavartan néz a képernyőre, hiszen eddig nem figyelt.

-Persze, megnézhetjük. - mondja vakon, hiszen nem tudja, mire bólintott rá.

Hamar kiderült, hogy ez egy romantikus film lesz, Larina pedig kicsit kínosan is érezte magát, amiért ezt a mellette fekvő fiúval nézi meg. Az ilyet Esztellával vagy egyedül szokta.

-Gyűjtöd az ötleteket? - szólal meg Dominik vigyorogva, Larina pedig pelepirul a képernyőn folyó jelenetbe.

-Saját ötleteket szoktam csak felhasználni. - motyogja zavarában.

-Na és mi van, ha a főszereplőd adja az ötletet? - húzódik közelebb hozzá a focista, és nem úgy tűnik, mint akit nagyon lekötne a film. Teljes testtel Larina felé fordul, aki megilletődik ezen, végül bátorságot gyűjt.

-Attól függ, milyen ötletet ad. - válaszolja alig hallhatóan, Dominik pedig arcát megfogva hosszú ujjaival, kicsit közelebb hajolva nyomja ajkait övéire.

Larina szemhéja automatikusan lecsukódik és ettől az ártatlan csóktól úgy érzi, teljesen ellazult és a felhők felett jár. Minden porcikája forrt és élvezte, ahogy ez a jóképű focista birtokolja ajkait és egyre követelőzőbben csókolja. Észre sem veszi, de karjai remegve karolják át Dominik nyakát és húzza közelebb magához. Ez annyira új szituáció volt és annyira jó, hogy kár lett volna megszakítania.

Szoboszlai nem akarta, hogy Larinánál átlépjen egy határt, amivel visszakerül ugyanoda, ahol a part szakad, így bármennyire is nehezére esett, lassított a tempón. Lágyan és finoman csókolózott vele, ami meglepő módon neki is nagyon jól esett. Egy lányt sem kívánt még ennyire, mint őt.

-Valami ilyesmire gondoltam. - válik el a lány ajkaitól hosszú perceket követően, s kedves mosolyt küld felé. Legszívesebben pedig bepróbálkozott volna nála. Újabb apró csókot hint szájára, amit Larina hevesen dobogó szívvel viszonoz és örül, amiért nem akar tovább menni Dominik.

Időközben megérkezik ebédjük is, így azt a konyhában fogyasztják el, Esztella pedig valami zöldséges kaját főz közben. Larina számításaival ellentétben nem volt kínos ez a közös ebéd. Ők pedig Szoboszlaival visszavonultak szobájába, és hálás volt, hogy barátnője semmi kínos témát nem hozott fel.

Dominik aztán az ágyon fekve húzza magához, amin meglepődik egy kicsit, de végül hevesen dobogó szívvel dől mellkasára félig és engedi, hogy mindkét kezével átkarolja őt, kezeit pedig hasán pihentesse. Ő ebbe fülig pirult és jó, hogy nem láthatta most az arcát.

A focistának ez teljesen természetes volt, nem volt zavarban vagy ilyesmi. Meg akarta szerezni Larinát, ezért pedig mindent elkövetett. Számára ez a lány sem jelentett volna többet és nem is akart kapcsolatot, ám érezte, hogy ez az egész Larinával egészen különleges.

-Mit szólnál, ha jövő héten mondjuk szerdán, amikor nincsenek óráid elmennénk valahová? - kérdezi a film végén Dominik elgondolkodva, miközben Larina feje búbján pihenteti állát. Tetszett neki, hogy a lány haja ilyen finom illatú.

-Hova mennénk? - kérdezi Larina izgatottan, mégis félve. Nem akar semmibe belebonyolódni, de rájött, hogy már így is nyakig van benne.

-Valami királynős helyre. - válaszolja szórakozott mosollyal Dominik és kicsit jobban átöleli Larinát, ahogy fészkelődik, hogy nyakhajlatába tudjon nyomni egy puszit. - Torgauban van valami szép kastély. - folytatja mondandóját. - Elmehetnénk megnézni. Egy óra kocsival.

-Biztos ezt szeretnéd? Kastélyt nézni velem? - tartja vissza nevetését a lány, miközben kibontakozik a focista öleléséből, amiért minden pénzt megadna. Most mégis szeretne szemébe nézni. - Nem lenne az neked unalmas? - kérdezi kételkedve.

-Ellenkezőleg. Olyan rég mozdultam ki a városból és veled szívesen nézném meg azt a kastélyt. - győzködi tovább, hiszen nagyon szeretne vele időt tölteni és bevágódni nála, hogy nyugodtan lefeküdhetne vele.

-Jó, hát elvileg nem szerveztünk még Esztellával semmi programot. - gondolkodik el Larina, hogyan is áll a jövő hete.

-Akkor ez egy igen? - kíváncsiskodik Dominik is felülve az ágyon és beveti provokatív mosolyát elég közel hajolva a lányhoz, aki élesen szívja be a levegőt és úgy érzi, szíve majdnem kiugrik a helyéről.

-Igen. - mondja végül apró mosollyal. - Szívesen elmegyek veled.

-Király. - reagál vidáman a focista, majd egy rövid csókot nyom Larina ajkaira. Imádta megcsókolni. - Addig még beszélünk. Most mennem kell vissza a központba. Időpontom van a masszőrhöz. - emelkedik fel az ágyról, Larina pedig aprót bólintva követi példáját.

Larina izgatott mosollyal vágódik le Esztellához a kanapéra, miután kikísérte Szoboszlait.

-Na mi a helyzet? - zárja le telefonját Esztella mosolyogva, hogy meghallgassa Larina beszámolóját.

-Nagyon édes volt. - mondja szemeit behunyva. - Csókolóztunk is. - halkul el és ebbe a két szóba bele is pirul. - Szerdán meg elvisz valami szép helyre. - meséli izgatottan.

-Randiztok ezek szerint?

-Ezt... nem mondta. - feleli kényelmetlenül Larina, mert tényleg nincs tisztában, ezt minek lehet tekinteni.

-Mindegy. A lényeg, hogy elvisz valahova és biztos nagyon jó lesz. Csak ne stresszelj már ennyire könyörgöm. - szörnyülködik Esztella.

-Könnyű azt mondani. - sóhajtja gondterhelten. - Jajj és képzeld, ahogy filmeztünk így hátulról átölelt meg minden és jajj olyan jó volt! - meséli tovább friss élményeit.

-Örülök, hogy jól érezted vele magadat. - bólint mosolyogva Esztella. - Na és elmondtad neki?

-Nem. - sóhajtja gondterhelten Larina, hiszen egyáltalán nem érezte erre elég bátornak magát és nem akart még több feszültséget okozni most. Így is egy hajszálon múlt, hogy Dominik ott hagyja. Túlságosan félt a focista reakciójától. - Szerintem nem is kell ezt tudnia.

-Ezzel én nem igazán értek egyet, de... te tudod. - rázza fejét barátnője és egy fájdalmas pillantást küld Larina felé. Nem akarta, hogy bármi rossz dolog történjen vele. - Ha beszélnél róla vele, biztos sokkal jobban odafigyelne rád, ha oda kerül a helyzet, hogy lefeküdtök.

-Szerintem meg kiröhögne és nem akarna tőlem semmit. - rökönyödik meg a szőke lány. - Gondolj bele milyen ciki, a könyveimből azt érezheti, hogy már tapasztalt vagyok. Hatalmas leégés lenne, ha most azt mondanám neki, hogy bocs de én még szűz vagyok! Nem leszek nevetség tárgya. - rázza fejét határozottan.

-Ahogy érzed. - hagyja rá Esztella, mert átérezte a helyzetet, de mégsem ezt tartotta a legjobb ötletnek. Viszont, ha Larinának így a jó, akkor ráhagyja.

-De szívesen vennék minden tanácsot a szexről. Adj valami tippet, hogyan csináljam, ha esetleg valamikor egyszer talán odajutok a Dagival. Bár amilyen szerelésben volt ma is... te jó ég! Hogy lehet így felöltözni?! - botránkozik meg kissé, amin Esztella őszintén elneveti magát.

-Szokj hozzá barinőm. Ez a srác nagyon trendi és szeret feltűnősködni. Ami pedig a szexet illeti... nos, a legfontosabb, hogy tényleg kommunikáljatok. Ha valami nem jó, ne tartsd magadban. Mondd el neki, mi tetszik vagy éppen mi nem. Ezenkívül pedig ne legyél döglött tengeri csillag, mert azt a fiúk utálják. Te is kezdeményezhetsz, mert ez bejön neki.

-Okké. - próbálja felfogni a hallottakat Larina és elgondolkozik ezt hogyan kellene megvalósítania a gyakorlatban. - Na és... egy focista tényleg olyan sokat szexel?

-Persze, naponta tizenkétszer is. Olvastam egy cikket, milyen nagy az igényük. - feleli halál nyugodtan Esztella, Larina viszont elfehéredik, szemei kikerekednek és teljesen bepánikol. - Jézusom, el ne hidd. - neveti el magát Esztella. - Ez tök kamu.

-Ahh olyan hülye vagy. - csóválja fejét mosolyogva Larina és kicsit megkönnyebbül. Kicsit összerezzen, amikor telefonján a messenger hangja megszólal és csörögni kezd. Esztella kíváncsian néz rá a készülékre, majd sunyi mosollyal néz barátnőjére.

-Na nézd már hív anyád, kérdezd meg tőle is, hogy van-e valami jó tippje. - mondja nevetve, Larina viszont csak hozzávágja a párnát kelletlen nyögéssel, majd a szobájába vonul.

-Szia anyci. - szól bele a kamerába, miután a zöld gombbal felvette. Édesanyja kissé meggyötört tekintete fogadja, ezért el is fogja a szorongás. Vajon már megint mi történt otthon?

-Szia kincsem. Ebédeltél már? - kérdezi Valéria kedvesen, Larina pedig visszatartja hatalmas vigyorát, ahogy arra gondolt Szoboszlaival ebédelhetett.

-Igen, nemrég. - bólogat mosolyogva.

-Kicsit karikásak a szemeid, sokáig fent voltatok Esztellával? - hajol a kamerába Valéria és kritikus szemmel kezdi méregetni lánya arcát, akinek torka kicsit elszorult és fél, hogy megakad majd a beszédben, anyukája pedig egyből rájön, hogy nem mond neki igazat.

-Ohh igen. - neveti el magát kínosan. - Mozi után még kártyáztunk itthon meg dumáltunk. Otthon minden rendben? - tereli el a témát magáról.

-Fhuu ne tudd meg. - sóhajtja az idősebb nő. - Ez a hülye sógornőm már megint úgy felidegesített. - kezd panaszkodni, Larina pedig megforgatja szemeit és kicsit elege van, hogy már megint a drága ángyija van porondon.

-Mit csinált már megint az a nő? - kérdezi sóhajtva és nagyon sajnálja, amiért édesanyja és édesapja életét megnehezíti. Mintha nem lenne az embernek éppen elég baja, még ő is rátesz egy lapáttal.

-Elegem van már ezekből a közös étkezésekből, nagyanyád már megint hívta őket is. - kezd bele Valéria.

-Kedvenc mostoha unokatestvérem is ott volt? - kérdezi Larina szemét forgatva. Régen nem is érti, hogy lehetett azzal a lánnyal jóban.

-Ott. - bólint édesanyja. - Apád majdnem be is borította az asztal alá. - Larina ezen hangosan elneveti magát, hiszen tényleg nagy dolognak kellett történnie, hogy édesapja ennyire elveszítse a türelmét. Alapvetően egy nyugodt ember. - Kis pimasz majom.

-Na és mit csinált a bolond nő? - kíváncsiskodik Larina, hiszen édesanyja még mindig nem mondta el a sztorit.

-Egyrészt nyávog! Nem bírom, egyszer be fogok neki szólni! - mérgelődik, lánya pedig már alig várja ezt a pillanatot. - Dédnagyanyád is ott ebédelt nagyanyádnál, annak is elkezd hümmögni meg jaaaj mama mit kér? Ugye finóka? - vékonyítja el Valéria a hangját és tökéletesen leutánozza sógornőjét, amin Larina megállás nélkül nevet. - Utána meg próbálnék vele beszélgetni, hát hallod levegőnek néz! Egyszer úgy pofán verném!

Larina nem szerette, hogy ilyen a családi helyzet és nagyon hálás volt azért, hogy pár száz kilométerre élt most tőlük. Persze volt honvágya az elmúlt hetek alatt, de nagylány módjára próbálta ezt kezelni. Hiányoztak a szülei, hiányzott, hogy megölelhesse őket, de imádta azt az életet is, amibe belecsöppent. Otthon minden bizonnyal nem tudna Szoboszlaival találkozni és valószínűleg sosem kerülne ilyen helyzetbe vele.

Az a két nap, amit az egyetemen töltött nagyon lefárasztotta, pedig gyorsan eltelt. Már kedd este izgatottan fésülte ki frissen mosott haját, hiszen szép akart lenni másnap. Tetszeni szeretett volna a focistának.

-Na mit veszel fel holnap? - huppan le Esztella mosolyogva a fürdőszoba székére, Larina pedig akaratlanul is elmosolyodik. Pedig nem akart olyan lenni, mint egy szerelmes tizenkét éves.

-Elvileg sütni fog a nap, de azért hideg lesz. Szerintem egy farmer, egy pulcsi meg a fekete szövetkabátom a fekete csizmámmal. - von vállat végül. Pedig szeretett volna már igazán csinos ruhákat felvenni, de az időjárás egyelőre ezt nem engedte meg.

-Na de azért valami csinike felsőt vegyél fel. - vigyorog Esztella eszelősen. - Még bármi történhet veletek. Vedd fel a super push up-ot is! - áll fel végül, hogy távozzon.

Larina mosolyogva csóválja meg fejét ezen, ugyanakkor ő is úgy tervezte, hogy egy elég szivacsos melltartót hív majd segítségül.

Szoboszlai kelletlen nyögést enged el, amikor Tyler késő este nála van és arról kérdezgeti, hogy lefeküdt-e már Larinával.

-Várok a megfelelő alkalomra. - mondja mindenttudóan. - Azt hiszem elég bizalmatlan, szóval nem szabad letámadnom. - von vállat és reméli, az amerikai megelégszik ennyi válasszal. Hát nem.

-Addig engeded, hogy mások leszopjanak. - kuncog Adams, miközben egy kis sós mogyorót szór a szájába.

-Annyira buzi vagy. - csóválja fejét Dominik nevetve. - Majd meglátod, Larina is le fog. - mondja nagyképűen. - A könyveiben nagyon jól írta le az ilyen jelenetet, nem gondolnám, hogy a gyakorlatban ne lenne olyan király. Belém van zúgva. - dől hátra a kanapén, karjait a háttámlán pihentetve. Tényleg nagyon magabiztosnak érezte magát.

-Nagy mázlid van. - somolyog magában Tyler. - Bár szerintem simán összejöhetnél vele. Ha beléd van zúgva, nem hinném, hogy beérné csak egy alkalommal és amilyen jó csaj, szerintem te sem.

-Ty! - sóhajtja Dominik szörnyülködve. - Nem akarok barátnőt a nyakamba! - jelenti ki határozottan. - Kicsit... élvezni szeretném a szingliség minden velejáróját.

-Figyi, Sarah szerint tök normális a lány, szóval szerintem nem kellene vele játszanod. Ha csak szexre van szükséged, bizti találsz csajt erre a célra.

-Larina felnőtt nő és önállóan tud dönteni. Ha nem lenne benne az ilyesmiben, akkor azt megmondta volna. - kamuzik Dominik idegességében, pedig nem is beszéltek Larinával ilyesmiről. - Különben is elegem van abból, hogy nekem mindig jó fiúnak kell lennem, mert mindenki ezt várja el tőlem! Meg, hogy mindig tökéletesen viselkedjek. Nem akarom! Nekem is kijár végre Fanni után, hogy szabadon hancurozzak azzal, akivel akarok és, ha ez párhuzamosan több csajt fed le, hát akkor ez van! - tárja szét kezeit végül, Tyler pedig rosszallóan csóválja fejét, mert érzi, hogy ebből sok jó nem fog kisülni, de jelenleg nem tud barátjára hatni. - Te pedig ne legyél ennyire irigy, amiért értem odáig vannak a nők. - boxol finoman Tyler vállába, aki csak egy halvány mosolyt villant rá.

-A te dolgod, én csak tanácsot adtam, mint barátod. Most már tényleg megyek haza, aztán jó kirándulást nektek holnapra! - áll fel mosolyogva a kanapéról, Dominik pedig viszonozza gesztusát és ő is feltápászkodik, hogy kikísérje a lakásból.

***

Hello everybody 😁
Ma nagyon jó napom volt szóval megünnepeltem egy frissítéssel itt 🤭 remélem nem bánjátok.
Kíváncsi vagyok mit gondoltak az események alakulásáról, hogy tetszik nektek eddig a sztori. Milyenek a szereplők?
Legyen szép hetetek!
Millió puszi & ölelés! ❤️