Esztella kirobbanó örömmel ért haza nem sokkal éjfél előtt, Larina pedig a nappaliban gubbasztva várta őt. Azt hitte, össze tud szedni néhány gondolatot, ami alapján számon kéri barátnőjét, de amikor megpillantotta őt, egyszerűen semmi nem jött a szájára.

-Szia! - köszön neki Esztella mosolyogva. - Hát te? Még ébren vagy?

-Mint látod igen. - válaszolja kissé kimérten Larina, ami Esztellának is feltűnik.

-Valami baj van? - kérdezi érdekes mosollyal, miközben közelebb sétál a kanapéhoz, ahol barátnője rózsaszín pizsamájában ült.

-Ezt talán neked kellene megmondanod. Van-e valami baj, amiért véletlenül elfelejtetted elmondani, hogy lefeküdtél Dani Olmoval! - mondja keményen és sértetten. Esztella egy pillanatra lefagy, mert erre nem igazán számított.

-Larina ez... - hunyja be szemeit idegesen. - Ez nem olyan egyszerű, mint hiszed. Én... el akartam neked mondani...

-Mégsem tetted! - vág közbe Larina indulatosan, pedig jól tudja, hogy nem így kellene akkor sem beszélnie, ha igaza van.

-Mert nem akartalak azzal stresszelni, hogy én lefeküdtem vele! - kel ki magából Esztella is egy kicsit. - Nem akartam, hogy úgy érezd, neked is meg kell tenned ezt Dominikkal, csak azért, mert én lefeküdtem a haverjával.

-Ez mekkora baromság! - neveti el magát Larina tehetetlenül. - Ez annyira abszurd! Mégis miért tennék ilyet?! Sosem kifogásoltam a kapcsolataidat és ez most sem lett volna másképp. Mindig mindent megbeszéltünk, de te egy ilyen fontos dolgot nem mondtál el. Titkolóztál előttem! - vágja hozzá könnyeivel küszködve a lány.

-Mert te olyan jól el voltál a Dagival! Ha annyira érdekel mi van velem, megkérdezhetted volna!

-Eddig kérdés nélkül el tudtunk mondani mindent a másiknak, nem tudtam, hogy valami változás történt! - mondja sértődötten Larina és fel is kelve a kanapéról robog szobájába, aminek ajtaját tüntetőleg be is vágja maga mögött.

Annyira dühös most, hogy nem akart még jobban összeveszni Esztellával. Jobbnak látta elvonulni. Viszont bármennyire is késő volt, nem bírt elaludni, pedig lekapcsolt minden villanyt, de csak forgolódott. Hirtelen felindulásból elővette telefonját és megnyitotta a Szoboszlaival folytatott beszélgetését. A focista elérhető volt.

mezeilarina Azt hiszem összevesztem Esztellával...

Írja le neki az első eszébe jutó gondolatot és nem vár rá választ, hiszen ez nem a fiú problémája. Ezt neki kell megoldania, mégis jó lenne valakivel erről beszélni. Azt mondjuk nem igazán érti, miért Szoboszlait gondolta erre a legmegfelelőbb személynek.

szoboszlaidominik Sajnálom 😟 - ugrik fel az üzenet szinte rögtön.

szoboszlaidominik Min vesztetek össze?

Larina ajkai közül gondterhelt sóhaj tör fel, majd pötyögni kezd, bár kételkedik abban, hogy valóban érdekli a focistát a gondja.

mezeilarina Hogy miért titkolózik előttem

Nem akarta nagyon beavatni, mert ez további magyarázatot követelt volna tőle.

mezeilarina Mi sose voltunk rosszban és nem szeretek vele így lenni...

szoboszlaidominik Hát figyi, nem igazán vagyok otthon a lányok dolgaiban, de... mi lenne, ha szerveznél valami csajos programot, ahol kibékülhettek? Akár tényleg elhívhatod Ty bulijába, ha szeretnéd

Larina óvatosan elmosolyodik ezen az egészen, mert most valóban úgy tűnt, Dominik ténylegesen segíteni szeretne és nagyon normális most. Ez plusz pontot írt a számlájára.

A két lány néhány napig kerülgette egymást, hiszen egyikük sem tudta, hogyan kellene a másikkal beszélnie, mit kellene most hirtelen mondania. Larina elégelte meg ezt az egészet a hétvége előtt, és esetlenül nyitott be Esztella szobájába, aki kérdőn pillantott rá az ágyán ülve laptopja mögül.

-Bocsi, hogy zavarok... - mondja kínosan feszengve. Esztella csak elenged egy mély sóhajt, majd maga mellé teszi a laptopot.

-Nem zavarsz. - mondja kedvesen. Ő is tudja, hogy ez az egész nem jó így, ki kell békülniük.

-Van már esetleg programod... holnap estére? - kérdezi végül a sötétszőke lány.

-Danival megyek színházba. - bólintja óvatosan. Nem akarta, hogy Larina ezen is kiakadjon, de nem is akart többet hazudni neki.

-Értem. - bólogat Larina beleegyezően és kicsit meg is ijed, mert Szoboszlaival kettesben kell így mennie Adams bulijába.

-Neked van programod? - a két lány úgy beszélget egymással, mint két idegen, ez pedig mindkettőt zavarja.

-Dominik elhívott egy buliba, szeretné, ha elmennék vele. - motyogja bátortalanul. Esztella arcára hatalmas mosoly rajzolódik ki.

-Ez királyul hangzik, elmész? - kérdezősködik barátnője.

-Szeretnék igen és... meg akartalak kérdezni, hogy csinálnál-e nekem esetleg... izé... intimgyantát? - kérdezi kínos mosollyal.

-Ohh. - méregeti áthatóan Esztella, mert nem tudja mire készül a barátnője. - Csinálhatok persze. Le akarsz vele feküdni? - vigyorodik el, miközben felkel az ágyról és Larina felé sétál.

-Nem. - válaszolja finoman a lány. - Csak szeretném, ha sima lennék bármi történik. Persze tényleg nem ez az elsődleges célom. - hárítja gyorsan, majd Esztella után igyekszik a fürdőbe.

-Figyelj Larina, ne stresszeld túl ezt az egészet. - vet egy jelentősségteljes pillantást Esztella a barátnőjére, mielőtt lehúzná neki az első gyantacsíkot. Larina lélegzetvisszafojtva várja ezt és próbál felkészülni rá. Még sose csinált magának ilyet. - Az lenne szerintem a legjobb, ha őszintén beszélnél Dominikkal a szüzességedről. A fiúk nem hülyék, rá fog jönni, hogy hazudsz neki. Biztos vagyok benne, hogy megértene téged és helyén kezelné a dolgot. Nem nevetne ki, ha ettől félsz. - ezzel egyidőben lehúzza a gyantát, ami miatt Larina szemei kikerekednek, hiszen a nem várt fájdalom élesen hasított belé odalent.

-Áhh baszdki! - nyögi erőtlenül, ajkait összeszorítva. - Azért kiokosíthatnál, mit illik csinálni az első alkalommal!

-Larina. - mosolyodik el Esztella, miközben egy újabb gyanta csíkot ken barátnője nőiességére. - Csak tedd, ami jól esik. Ez magától jönni fog. A lényeg, hogy kommunikáljatok. Ha valami nem tetszik, ne félj szólni, az a fontos, hogy mindkettőtöknek jó legyen.

-Nem lehetne finomabban? - hisztizik Larina, amikor egy újabb csík lekerül róla.

-Te akarsz babapuncit a Daginak. - von vállat a lány, Larina pedig belepirul a válaszába és utána csak kisebb szisszegésekkel tűri a dolgot. - Na, barinőm. Kész vagyunk. Nagyon kis szép lettél. - húzza ki magát büszkén fél órával később Esztella. Larina hálásan pislog rá, majd feltápászkodva veszi fel ruháit.

-Köszönöm. - mondja neki hálásan, majd segít elpakolni. - Figyi, sajnálom, hogy múltkor úgy lecsesztelek. Nem akartam veled veszekedni...

-Semmi baj Larina, érthető volt. Én is sajnálom, hogy nem mondtam el neked. Megígérem, hogy többet nem lesz ilyen. - ölelik meg egymást, Larina szívéről pedig egy hatalmas kő esett le.

-Gyere, mesélj nekem milyen Olmo egy pohár bor társaságában. - invitálja Larina a konyhába, ahol elővesz két boros poharat és a vörösbort a szekrényből, amit még múlt héten vettek.

-Dani Olmo egy igazi latin szerető. - vigyorog Esztella, kezébe véve a poharat.

-Jajj ne mondj ilyeneket, szegényre nem fogok tudni normálisan ránézni. - szörnyülködik Larina, hiszen jól ismeri magát.

Végül jól beborozva kibeszélik Esztella élményét Olmoval, amit Larina pirulva hallgat, majd kicsit ő is mesél Dominikról, bár kétségkívül az ő meséje nem ennyire izgalmas, csak számára.

Larina izgatottan nézegeti magát a tükörben Szombat este. Beleegyezett ténylegesen a buliba Szoboszlaival, aki kora délután lejátszotta a csapattal a meccset a Redbull Arénában és ünneplésre adott okot az is, hogy 3:1-re győztek. A fiatal lány nagyon örült még akkor is, ha Dominik megint csak csere volt, de szerinte jól játszott.

A szüleivel nemrég beszélt és Esztellával megbeszélve azt mondták mindenkinek, hogy moziba mennek ma. Helyette Esztella Olmoval megy vacsorázni és színházba, Larina pedig bulizni megy Szoboszlaival. Ez milyen már?

A csengő hangjára Larina összerezzen, majd elégedetten mosolyog vissza magára a tükörben, sminkjét késznek nyilvánítva. Tetszi akart a focistának és talán fog is, mert most végre elégedett volt kinézetével.

-Szia! - köszön a focistának halvány mosollyal rúzsozott ajkai mögül. Szoboszlai szemérmetlenül méri végig a lányt és gondolatban már le is vetkőztette. Végül visszavezeti tekintetét zöld szemeire.

-Szia! Eszméletlen csinos vagy. - villantja meg Colgate mosolyát, amivel azonnal zavarba hozza a lányt.

-Köszönöm, te is... nagyon jól nézel ki. - mondja ki végül, pedig hangosan ezt nem szerette volna. Dominik csak még magabiztosabb lesz ettől és már elkönyveli a győzelmét. Szerette volna, ha ma este végre lefekszik vele Larina. - Hozom a táskámat és mehetünk. - lép vissza sietősen, majd kabátját magára véve zárkózik be, ugyanis már Esztella is lelépett a másik középpályással.

Larina egész úton izgatottan nézelődött, hiszen most először megy szinte úgy igazán bulizni. Legutóbb a szalagavatóján bulizott, ami nem egészen tekinthető a tanárokkal bulizásnak... Ezen a gondolaton aztán szorosan behunyja szemeit, majd inkább a focistára néz. Mindketten hátul ültek a taxiban, Dominik néha a sofőrrel beszélgetett.

-Nagyon jól játszottál ma. - jegyzi meg, amivel elnyeri a fiú tekintetét.

-Kár, hogy megint csak húsz perc jutott nekem... - húzza el száját, hiszen eléggé bántotta az, hogy Tedesco így háttérbe szorítja a játékát.

-Majd... idővel biztos többet enged játszani. - próbálja vigasztalni Larina és már meg is bánja, amiért ezt a témát hozta fel. Dominik csak erőtlen mosolyt küld felé és szerencsére megérkeznek a megadott címre, mert egyikük sem tudta most, mivel kellene folytatniuk.

Szoboszlai otthonosan mozogva ezen a környéken is vezeti Larinát derekánál fogva a közeli lépcsőházba, ahol beengedi magát Tylerrel.

-Hé királynő lazíts egy kicsit. - fogja meg a lány kezét Dominik a liftben, hiszen egyfolytában ujjait tördelte idegességében. - Rám ragasztod a feszkódat. - neveti el magát.

-Ne haragudj, én csak... - süti le szemeit kínos mosollyal. - Nem ismerek itt senkit és csomó híres ember lesz itt meg minden.

-Én senki lennék? - húzza fel szemöldökét Szoboszlai viccesen.

-Tudod, hogy értem. - forgatja meg zöldjeit Larina, majd a lift kinyílik, így ők is távoznak a kis kabinból. Dominik egy barna ajtó felé vezeti, ahonnan hallatszik a zene és minden bizonnyal ők ide jönnek.

-Bemutatlak pár embernek, ezenkívül Tyler nője, Sarah irtó jófej. Biztosan jól elleszel vele. - mondja a lánynak sietősen és meg sem várva reakcióját csenget, az ajtó pedig nem sokkal később kinyílik és Tyler Adams kirobbanó mosollyal köszönti őket.

A magyar lány kínosan mosolyogva áll szorosan Szoboszlai mellett, aki elnevetgél valamin barátjával. Kabátjukat Tyler elkéri, majd felakasztja az előtérben kikészített fogasok egyikére. Dominik ígéretéhez hűen bemutatta Tylernek Larinát, akivel egészen jól elbeszélgettek, majd az amerikai barátnője is megjelent, Larina pedig fellélegzett, amikor Sarah bentebb invitálta őket és hozott neki egy koktélt.

Larinának kellemes csalódás volt, hiszen hidegebb fogadtatásra számított. Észre sem vette, hogy egy lányos társaságba keveredett, ahol csak Gulácsi feleségét, Diát ismerte. Vagyis inkább tudta kicsoda. Dominikot már nem is látta sehol, biztosan a barátaival beszélget, majd később tuti visszajön hozzá. Talán még fel is kéri táncolni, hiszen a táncparketten is nyomták sokan. Tyler Adams lakása hihetetlen nagy volt, de kellett is ennyi embernek.

Larina csalódottan néz Szoboszlai irányába, aki remekül elbeszélget néhány emberrel és nagyon úgy tűnik, élvezi, hogy ő van a középpontban. Igazából nem is érti, mit keres ő itt, mikor le van ejtve és a focista valószínűleg teljesen meg is feledkezett róla, hogy vele érkezett. Már legalább két órája nem szólt hozzá, még csak rá se nézett. Mint akit nem is érdekli, mi van vele. Talán az se tűnt volna fel neki, ha lelép. Szomorúan fordítja tekintetét kezében lévő ital felé és inkább kortyol belőle egyet. Senki nem szól hozzá, éppen azért nagyon idegen neki ez az egész. Még Esztella sincs itt, hogy vele elütné az időt.

Sarah pedig jó házigazda módjára másokhoz is odament és Larina nem is várta el, hogy egész este őt pesztrálja majd. Diával tudott volna még beszélgetni, de őt férje időközben felkérte táncolni, a többiek eszmecseréjébe pedig nem igazán tudott szólni, így egyedül ácsorgott és vette elő inkább telefonját, hogy megnézze mi a helyzet a social medián. Igazából ez teljesen abszurd, mert akiket követ, azok nagy része itt van...

Tyler Adams mindettudó mosollyal igyekszik barátjához, miután megpillantotta Larinát egyedül. Csapattársa egyből észre is vette és elnézést kérve a többiektől lépett oda az amerikaihoz.

-Remek bulit szerveztél Ty. - vigyorog Szoboszlai, Tyler pedig viszonozza gesztusát.

-Örülök. - mondja, majd bizalmasan átkarolja barátja vállát. - Figyi már, szerintem Larina tökre egyedül érzi magát ott. - bök fejével a lány irányába, aki esetlenül álldogál a bárpultnál és nyomkodja telefonját. - Szerintem értékelné, ha felkérnéd táncolni.

-Na és, ha másra kérném fel? - szélesedik ki a középpályás mosolya, amint eszébe jutnak piszkos gondolatai.

-Felőlem. - von vállat nevetve Adams - Tudod, merre vannak a vendégszobák. - hagyja végül magára barátját, aki a legurított néhány ital után elég magabiztosságot érzett, hogy bepróbálkozzon Larinánál.

Dominik kicsit jobban végigmérte a halovány fényben Larinát, aki fekete farmert és egy világoskék blúzt viselt, haja laza hullámokban omlott vállára, sminkje a szokásostól most kicsit erősebb volt, de nagyon jól állt neki.

-Hé királynő! - szólítja meg a focista, amitől Larina összerezzen és hirtelen kapja fel fejét és tapasztalja, milyen közel van most hozzá Dominik. - Mit csinálsz? Csak nem unatkozol? - húzza fel egyik szemöldökét provokatívan, szája sarkában pedig ott bujkál egy pimasz mosoly.

-Nem csak... visszaírtam Esztellának. - motyogja zavartan, hiszen a fiú rátapintott a lényegre, nagyon is unta már magát.

-Tedd el a telefonodat és gyere velem. - mondja a focista határozottan, Larina pedig annyira leblokkol, hogy csak engedelmesen teszi, amit mond neki. Szoboszlai határozottan fogja meg a lány vékony kezét és húzza magával. Pontosan kieszelt terve van és most már semmi sem tarthatja vissza. Vágyott Larinára és mindenhol érezni szerette volna, ezért a hálószobák felé vezető sötét folyosón megállt egy ajtó előtt, de csak addig, hogy kinyissa.

-Hová megyünk? - találja meg hangját Larina és legbelül egyszerre volt izgatott és kétségbeesett.

-Olyan helyre, ahol egyedül lehetek veled. - válaszolja lazán a focista, majd behúzza őt a vendégszobába és becsukja meguk mögött az ajtót. Larina egy pillanatra lefagy, hiszen kezdi sejteni, mi a focista terve, de ő... erre egyáltalán nem áll készen.

Megszólalni sincs ideje, nem még tiltakozni, mert a következő pillanatban Szoboszlai finom mozdulattal nyomja derekánál fogva a falnak és csókolja meg óvatosan, ugyanakkor határozottan. Szegény lány azt sem tudja, mi történik vele, annyira sokkolta őt az elmúlt néhány perc. A focista keze alatt bizseregni kezdett bőre és valami jóleső melegség járta át tagjait.

Szoboszlai ajkait benedvesítve csókolta meg Larinát ezúttal sokkal bátrabban és szenvedélyesebben, amit a lány eleinte félve viszonzott, de aztán próbált ellazulni. Nem akarta, hogy a focista rájöjjön, ő nem valami gyakorlott a témában és kicsit félt, hogy ez az egész béna lesz. Most csókolózik először élete szerelmével és ez az egész nagyon-nagyon jó.

-Annyira finom illatod van. - nyögi Dominik teljesen Larinához simulva, akinek ettől az egész teste felforrósodik és nem tudja mi lesz a következő lépés és hogyan utasítsa vissza a fiút.

Larina bejutást enged a focista nyelvének szájában és alig akarja elhinni, hogy ez tényleg megtörténik. Ezek szerint vonzónak tartja őt?!

Dominik teljesen elvesztve fejét csókolja a lányt, aki nem győzi viszonozni, s annyira meg van illetődve, hogy megszólalni sem mer, amikor a focista ajkairól áttér nyakának fedetlen bőrére. A hideg is kirázza, amint a fiú borostái csiklandozni kezdik, miközben nedves csókokkal hinti be a felületet, egy erősebb csóknál pedig önkéntelen nyögés szalad ki ajkai közül. A focista emiatt elégedetten folytatja tevékenységét, miközben a lány derekán pihenő kezeit hátrébb csúsztatja, s nagy tenyereit formás fenekére helyezi, amikbe jólesően mélyeszti ujjait. Larina esetlenül szorongatja a fiú kemény vállait, s amint megérzi fenekén a tenyerét, rettentő zavarba jön. Eddig még soha senki nem csinált vele ilyesmit. Nem volt vele senki ennyire szenvedélyes, ezekről csak a könyveiben írt, hiszen titkon erre vágyott. Most, hogy a valóságban tapasztalhatja ezt, viszont megrémíti, ugyanakkor nagyon élvezi, hogy Szoboszlai ennyire odáig van most érte.

A focista rettentően vágyik már Larina után és nem is gondolkozik túl sokat, finom mozdulattal húzza el a faltól és kezdi szép lassan a szoba közepén lévő hatalmas ágy felé tolni, miközben ajkait ostromolja. Larina csak akkor eszmél fel, amikor lába nekiütközik az ágynak és a focista a blúzát feltűrve nyúl az anyag alá és érinti meg közvetlenül derekát.

-Dominik. - szólal meg kétségbeesetten, s el is tolja egy kicsit magától a focistát. Csak akkor veszi észre, milyen szaporán jár mindkettőjük mellkasa. - Én... nem csinálhatjuk ezt most, nekem megvan. - süti le szemeit zavartan, hiszen más hazugsággal nem igazán tudott előállni, épp elég kínos ez is. Muszáj volt valahol megálljt parancsolnia, hiszen erre nincs felkészülve.

Dominik vesz néhány mély levegőt, szemeit behunyja, ujjai azonban továbbra is kedvesen cirógatják a lány oldalán, most már a blúzon keresztül. Meghal, ha most nem lehet együtt vele, ez biztosan valami vicc. Végülis, ha tényleg megvan neki, attól még simán leszophatná, hiszen annyira kíváncsi, hogy csinálja. A könyvben olyan király dolgokat művel vele a főszereplő és nyilván ezt tapasztalatból írja le. Ezt persze hangosan kimondani mégsincs pofája, szóval egy csalódott mosolyt küld a lány felé.

-Semmi baj. - mondja halkan, majd tovább kínozva magát finom csókot hint Larina ajkaira, amit egész éjjel képes lett volna csókolni. - Szeretnél még visszamenni, vagy vigyelek haza? - válik el tőle, s érdeklődve pillant Larina csillogó szemeibe, amit az ablakon beszűrődő fény segítségével lát.

-Ha nem bánod, haza szeretnék menni. - bólintja a lány, majd ruháit megigazítva lép a focistához, aki még mindig vágyakozva méri őt végig. Kellett egy kis idő, hogy lehiggadjon. Mindenhol.

Nem gondolta volna, hogy Szoboszlai valóban egy idegen helyen, a csapattársa vendégszobájában képes lett volna lefeküdni vele. Ez milyen már?

-Menjünk. - fogja meg apró kezét Dominik, s egy mosolyt villantva rá lépnek ki újra a folyosóra, majd keresi meg Tylert, hogy elköszönjenek tőle.

Az amerikai mindettudó vigyorral nézett rájuk, Larina azonban inkább kerülte tekintetét. Biztos volt benne, hogy tudni fogja, miért tűntek el nemrég.

A liftben mindketten csendben voltak és túlságosan bele voltak mélyedve gondolataikba ahhoz, hogy kommunikáljanak. Odakint a hideg levegőtől a lány megborzongva ment a focista után, hogy egy közelben parkoló taxiba végre beüljenek.

Az út csendesen telt, Larina még a történtek hatása alatt volt, Dominik pedig sajnálkozott magában, amiért nem történt semmi. Csak a zene halk dallama hallatszott. A városban meglepően alig volt forgalom, s csak a kinti lámpák fényei világítanak be az autóba. Larina tehetetlenül nézett ki az ablakon és próbálta feldolgozni a dolgokat. Csak akkor eszmélt fel újra, amikor az autó leparkolt az utcájukban és Dominik szállt ki mellőle, így ő is követte példáját. Elméletben már felkészült a kínos búcsúzásra, ez azonban elmaradt, mivel Dominik rendezve a fuvart, bevárva Larinát nyitotta ki a lépcsőház ajtaját. Feltehetően azzal a szándékkal, hogy ajtóig kísérje.

-Bejössz? - fordul a focistával szembe, miután remegő kezekkel kinyitotta a bejárati ajtót Larina. Igazából nem akarta ezt megkérdezni, de úgy érezte, Szoboszlai nem tervez rögtön lelépni.

-Igen. - bólintja határozottan, majd a lány után megy, aki felkapcsolja a villanyokat, hogy lássanak is valamit.

Dominik egy egészen rövidke pillanatig elképzelte, hogy Larina a nappaliban elégíti ki, s látott némi reményt erre, hiszen mégiscsak nyugodtabb körülmények között voltak most. Ezt azonban elvetette, mert Larina a konyhába ment.

-Na és... fáj valamid? - kérdezi a focista érdeklődve.

-Ehm, igen a hasam. - motyogja Larina feszengve, hiszen el kellett hitetnie, hogy tényleg megvan neki.

-Ülj le, főzök neked teát. - magyarázza a focista kedvesen, Larina pedig tehetetlenül engedelmeskedik neki.

-A jobb oldali szekrény legfelső polcán vannak a teák. - segít neki Larina, de meglepő módon a focista elég otthonosan és lazán mozog a konyhában.

Larina elenged egy ásítást, hiszen már lassan éjfél is elmúlt. Dominik elgondolkodva várja, hogy felforrjon a víz. Nem kellett volna ezt csinálnia - állapítja meg. Nem kellett volna ilyen durván bepróbálkoznia a lánynál. Nem is érti, mit gondolt. Előbb meg kellett volna tudakolnia, hogy lehetséges-e most ez.

-Mivel iszod a teát? - kérdezi tanácstalanul pillantva a lány irányába, aki hirtelen el is felejti, hogy szereti inni a teát.

-Csak citrommal. - válaszolja végül. - Ott van a kávéfőző mellett kifacsarva a kis tartóban. - mutat a pult sarkában lévő tárgyra, a focista pedig csak bólint.

Végül két bögre zöld teával ül le Dominik Larina mellé az asztalhoz, amit a lány meg is köszön. Alig akarja elhinni, hogy Szoboszlai Dominik valóban a lakásában van és az éjszaka közepén teát főzött neki.

Larina csak a teáját volt képes szuggerálni, nem volt bátorsága a fiúra nézni, ő bármennyire is vágyott erre. Egyszerűen még mindig sokkolta Adams bulijában történt csókolózás és nem tudta hova tenni. Mindig úgy gondolta, ez majd valamilyen romantikus, meghitt pillanatban fog történni. Ez nem túl meghitt, de annál szenvedélyesebb ls forróbb esemény volt, ami végül is nagyon tetszett neki és vágyott arra, hogy még sok hasonló szituációba kerüljön a focistával. A tény azonban továbbra is ott motoszkált fejében, miszerint ma este csak egy lett volna a sok közül, akikkel Dominik lefekszik és neki talán ez természetesnek hatott.

-Nem ízlik? - kérdezi Szoboszlai kérdőn pillantva Larinára és a kezében szorongatott bögrére.

-De igen! - eszmél fel a lány, hiszen nagyon belemélyedt a gondolataiba. - Teljesen jó. Köszönöm. - kortyol bele gyorsan a forró italba, amivel majdnem le is égeti a nyelvét.

-Tyler és Sarah nagyon szimpatikusnak tart téged. - ugrik elő a témával a semmiből Dominik, amivel meg is lepi Larinát.

-Tényleg? - lepődik meg. - Örülök. Nagyon kedvesek. - nem igazán érti, de ez a csevegés is olyan kínos most. Pedig nem kellene annak lennie.

Ezt persze Szoboszlai is észreveszi, s az asztalra téve a bögrét áll fel és sétál Larina mögé, aki lefagyva várja, mi fog történni. Nem akar megszólalni, nehogy megint beégesse magát, így sem tudta hogy kellene viselkednie a történtek után.

Dominik végül mindkét kezét Larina vállaira simítja és finoman masszírozni kezdi, aki ettől eléggé zavarba jön, orcái pírba öltöznek. Már megint mi történik? - fogalmazódik meg benne.

-Dominik. - fújja ki a benntartott levegőjét. - Mit művelsz? - sóhajtja, hiszen tagadhatatlanul jól esett neki, amit a focista csinált.

Szívesen rávágta volna, hogy még mindig bízik abban, hogy hátha rá tudja venni legalább arra, hogy lepippantsa. De ilyet azért csak nem mondhat megintcsak, szóval mosolyogva hajol füléhez és hint finom csókot fültövébe.

-Látom rajtad, hogy nagyon be vagy feszülve. - suttogja neki, amitől Larinát kirázza a hideg és úgy érzi, az egész teste felforrósodott. Nem igazán érti, mi történik vele. - Nekem a masszírozás mindig segít. - teszi hozzá viccesen, Larina pedig jobban elvörösödik, mert nem tudja, hogyan értse mindezt, így inkább nem is mond rá semmit.

-Ki szokott masszírozni? - kérdezi meg végül, hiszen csak nem hagyja nyugodni a gondolat.

-Herr Liedenbauer, a csapat masszőre. Hatvan éves bácsika, de nagyon jó keze van. - magyarázza lelkesen a focista, Larina pedig egy pillanatra el is szégyelli magát, amiért ő nem ilyen masszírozásra gondolt. Jajj.

-Értem. - motyogja a lány zavartan. Dominik végül abbahagyja a masszírozást és felhúzza a székről, s lazán helyezi derekára mindkét kezét.

-Talán más válaszra számítottál? - húzza fel egyik szemöldökét provokatívan, Larina pedig el is kapja tekintetét, mert nem tudja állni a focistáét. - Neked is nagyon szívesen megengedném, hogy megmasszírozz. - mondja még elviccelve a dolgot, hiszen látja a lányon, mennyire zavarba hozta ezzel.

-Csábító ajánlat, de ha nem bánod én most inkább elmennék aludni. - mondja Larina kicsit megemberelve magát.

-Szóval kidobsz? - tettet csalódottságot a focista.

-Így is lehet mondani. - bólogat nevetve a lány.

Dominik elkönyvel magában egy csúfos veszteséget, ám még mindig látja a lehetőséget Larinánál. Majd talán máskor újra próbálkozik nála.

-Pihend ki magad királynő, majd beszélünk. - veszi fel kabátját Dominik a sötétkék ingre, amiben eszméletlen jól nézett ki Larina szemében. Ő csak bólint, majd lefagy, ahogy a focista közelebb hajolva hozzá egy apró puszit hint ajkaira, kezeit pedig derekára helyezi. - Jó éjt!

-Jó éjt! - leheli maga elé megilletődve, majd apró mosollyal becsukja Szoboszlai után az ajtót.

Ez meg mi a picsa volt? - fogalmazódik meg benne. Azt a heves csókcsatát Tylernél még csak-csak értette, de ezt... ez teljesen indokolatlan volt. Hirtelen alig kap levegőt és az előtér is forogni kezd vele, így csak gyorsan bezárja az ajtót, majd a konyhában tölt magának egy pohár vizet, amivel szobájába vonul.

A nagy franciaágyra dőlve kémleli a fehér plafont és próbálja felfogni a dolgokat. Az elmúlt egy hónapban annyi minden történt vele, mint a gimi alatt összesen. Se.

***

Sziasztooook!
Na hát megérkeztem az idei első résszel, remélem már mindenki várta, valamint a benne történteket is 😊
Kíváncsi vagyok a véleményetekre!
Legyen szép hetetek!
Millió puszi & ölelés! 🥰