♡Jimin szemszöge♡

November van, elkezdett esni a hó Szöulban.

Ideje lenne meglátogatnom Jackson-t.

Ami Yoongi-t illeti, nagyon igyekszik. Mindig fogja a kezemet a suliban, nem enged oda senkihez se, még mosdóba is csak vele mehetek, nehogy megint "ne mondjon el valamit".

-Yoongi, elmehetek sétálni? -kérdezem átölelve hátulról, mire feláll székébõl.
-Igen, menjünk. -válaszolja, az ajtó felé masírozva. Halványan elmosolyodok.

Mostanában ez megy. Ha menni akarok valahova egyedül, rögtön többes számba rakja, mert "mindenhol vigyáznia kell rám".

-De... Yeontannie is jöhet? -kérdezem, mire nagyot sóhajt, vállamra borul.
-Én miért nem vagyok neked elég jó? -kérdezi, megcsókolva lassan nyakamat.
-Mert Yeontannie-t meg kell sétáltatni, plusz nem lehetsz féltékeny a kutyára!

*timeskip*

A szabad, esti levegõn sétálva igazán felfrissül az agyam.

Yoongi elment venni két buborékteát a közeli standhoz. Esti tízkor buboréktea. Huh.

Pár lány jön velünk szembe, akik izgatottan, zavartan nevetgélve jönnek ide hozzám.
-Szia, megsimogathatom a kutyádat? Nagyon kis aranyos. -kuncog.
-Persze, simogasd csak.
Yeontan nagyon élvezi a sok lányt, ahogy a puha, fehér szõrét borzolják.

Yoongi visszajön, de amint meglát engem, meg a lányokat, egy pillanatra lefagy. Majd bekapcsol féltékeny-Yoongi módba. Mellém lépve megfogja a kezemet, és afféle"nem tetszik ez nekem"-arckifejezéssel nézi õket.

-A te hajadat is megsimogatnám ám... -erre a beszólásra Yoongi mellém lép.
-Bocsi, lányok, Jimin már foglalt. -fejezi ki velõsen, magához húzva.
-Jaj, értem, akkor... -dadogja az egyik lány, de Yoongi bólogatva belé fojtja a szót.
-Igen, ez pont azt jelenti, hogy le lehet szépen kopni. -szavaira arcomat mellkasába fúrom, felkuncogva. Milyen kis féltékeny pár lányra.

Miután elmentek, továbbsétálunk. Nem bírom megállni, hogy ne vigyorogjak.
-Min mosolyogsz, Jimin? -kérdezi szemöldök-felhúzva.
-Csak a lányokon, hogy milyen féltékeny vagy.
-Jaj, hát, tudniuk kell, hogy Min Yoongi-val és a pasijával senki nem baszakodhat. -szorítja meg kezemet.

Az éjjel-nappali kajáldák mellett sétálva Yoongi bevezet az egyikhez.
-Két adag rament kérek. -adja le a rendelést, amit azonnal meg is kapunk.

Sétálni kezdünk a kajával a kezünkben, amit a parkban leülve fogyasztunk el.
Idõközben Yoongi ráncolni kezdi a szemöldökét.
-Baj van, Yoongi? -kérdezem, mire megrázza fejét.
-Csak azok a hülye lányok... -morogja, erre én felnevetek.
-Yoongi, olyan cuki vagy! -mondom kacagva, mire ölébe húz.
-Kuss, töröttseggū. Tudniuk kell, hogy az enyém vagy, különben elvesznek. -puszil nyakamba, majd pedig megsimogatja combomat.

Visszafele sétálva pár srác jön felénk, belénktarolva szinte, nekem az egyikük majdnem leviszi a vállamat.
-Nézd már a buzikat! -vihog az egyikük, Yoongi egy dühöset fújtat.
-Igen, szerintem a magasabb tuti befogja rakni ma este a véznának! -kész, ennyi volt. Úgy látszik, Yoongi-nak itt gurult el a gyógyszere. Megránt engem, hogy maradjak ott mellette.

-Mondd még egyszer, ha mered! -állítja meg a srácot, aki az arcába röhög. -Mondd még egyszer! -kiabálja, majd egy akkora ütést oszt ki a srácnak, hogy az a földre esik. Mielõtt a fiú felállhatna, Yoongi a fejébe rúg, zsebébõl pedig egy fémes, kattanós dolgot húz elõ, az áldozat feje felé irányítva.

Ijedtemben Yoongi mögé bújok.

Egy pisztoly az.

A gang egy másik tagja egy zsebkést vesz elõ, azonban a barátom kirúgja a kezébõl, mielõtt azt valóban használni tudná.
-Ne próbálkozzatok semmivel, ti mocskok, mert mind az utcakövén fogtok megrohadni. -mondja halkan, a fiúk pedig elfutnak. Elrakja a pisztolyt, újra belémkarol.

*timeskip*

Hazaérve még mindig némán meredek Yoongira, miközben õ má bebújt az ágyba.
-Mi a baj, Jimin? -kérdezi mellettem feküdve.
-Az, ami most történt... -nem tudom hogy folytatni, erre nincsenek szavak.

Yoongi felém fordul, karjaiba vonva csókot nyom számra.
-Hát, Jimin, megpróbáltak veled cseszekedni. Majdnem megjárták. De ne félj, mellettem mindig biztonságban leszel.