csak az egyik verziót írom meg, az viszont titook 😏☺

jó olvasást!^^
_______________________________________

♡Yoongi szemszöge♡

Reggel a hátamon fekszek, a beszūrõdõ napfényt figyelem.
Jimin lecsúszott lábamhoz, oldalamat karolja át olyan szorosan, mintha ebbe kapaszkodna. Egyszer csak kapkodni kezdi a levegõt, mintha víz alá dugták volna a fejét.
-Yoongi, Yoon... Ne! Ne, Jin, hagyd békén õt!
Felsikolt, megkarmolva lábamat.

-Jimin, nyugi, ez csak egy álom. -
Megsimogatom haját. Felkapja fejét, majd karikás szemeit rám emelve feje visszaomlik lábam mellé.

-Hogy aludtál, Jimin? -kérdezem, megpróbálom nem rávetni magamat ártatlan testére.
Fáradtan hozzábújik lábamhoz, mint valami kiscica, kifújva a levegõt.

-Nagyon rosszul. Aish, rémes álmom volt.
Magamhoz húzom, államat hátulról vállára teszem.
-Mesélj, szerelmem.

-Hát, igazából csak annyit, hogy... Jin megvert téged, utana pedig bekötötte a szemedet, és fejbelõtt. Aztán meg engem is... öngyilkosságra kényszerített, és hogy... szúrjak beléd még egyszer... Én pedig nem akartam, és... megölt! -zokogva mondja ki az utolsó szavakat. Szorosan magamhoz vonom.
-Mostmár semmi baj nincs, Jimin. Megvédelek minden gonosz embertõl, Jin pedig már nem él, szóval semmi gondod nem lehet felõle.

-De, mert... én érzem, hogy... meg fogok halni.
Mondatára lefagy a szívem egy pillanatra. Azt várom, hogy felnevessen, és azt mondja, hogy "olyan buta vagy, Yoongi, ez csak egy hülye poén volt", viszont semmi ilyet nem hallok.
Végül én nevetek fel, amolyan "oh, kis hülyegyerek, még fiatal és elõtte az élet"-módon, megsimogatva hátát.

-Jimin, ne higyj nekik. Ne higyj az álmaidnak, mert buták. Nekem higyj, és nem lesz baj. Ígérem, bízz bennem. -kezeit kezeim közé veszem, megsimítva õket. Olyan puha, mintha egy stresszlabdát szorongatnék.

-Csak... nehéz nekem ez, mert már olyan sok minden történt az elmúlt idõben. Vagyis napokban.

-Elhiszem neked, babám. De mivel ma úgyis sétálni megyünk, ezért nem szabad csúnya meg szar dolgokra gondolni, meg minden. Kurvaszar rossz kedvūnek látni téged.

-Tudod, mivel tudnál a legboldogabbá tenni? -nyakamhoz bújik, átkarolva azt.
-Mondd, kisbabám.
-Hogyha nagyon alaposan megpuszilgatnál.
Hát, én persze másra gondoltam, de ha ezt akarja...

Az arcánál kezdem, lassan áthaladok nyakára. Becsukja a szemét, ami azt jelenti, tetszik neki. Kezeimet végigfuttatom oldalán, végigsiklok hasán, átsimogatva az érzékeny, alhasi részt. Kedvem lenne ismét csak az ágyra dönteni, és addig csinálni vele, amíg mindketten ki nem ájulunk, de próbálom megállítani ezt az érzést.
Mikor megcsókolom mellkasát, felnyög. Azonnal állni kezdek, mint a cövek, ezt is csak úgy tudom megállni, hogy beleharapok mellkasába. Falni kezdem ajkait, megpróbál eltolni. Megfogom vállait. Lehet, hogy azért ilyen elutasító, mert túl reggel van még neki. Vagy benne élnek a rossz emlékek. De itt vagyok neki, és segíteni fogok.
-Jimin, ne félj tõlem, kérlek. Szeretlek, érted? Szeretlek, édesem! -magamhoz húzom, azonban eltaszítja magát tõlem. Hátraesik az ágyon.
-Yoongi, ne csináld ezt! Hagyj békén, oké? Nem kell, hogy ezt csináld. Tudom, hogy csak azért kellek, hogy legyen kibe harapdálnod! Utállak! -kiabálja, maga elé kapva párnáját.

-Jimin, neked mi bajod van? Elõbb kérted, hogy kényeztesselek!
-Tudom, hogy felállt neked! Arra kellek csak, hogy megdughass, és eldobj, mert én meghalok!

-Neked hogy a faszba jut ilyen az eszedbe? Az lenne a legrosszabb, ha meghalnál. Nem akarom. Azért állt fel, mert szeretlek!
-Gyūlöllek, Yoongi! Hagyj békén, ne gyere ide, ne jöjj közelebb, ne merj hozzámszólni, semmit! Amíg nem bizonyítod be, hogy nem csak a szexre kellek neked, addig maradj távol tõlem!

-De szerelmem, én csak...
Felém dob egy könyvet.
-Tūnj el innen! Nem akarlak látni! Húzz el innen!

Kifutok a szobából, becsukva az ajtót. Felveszem a kabátomat, majd úgy, ahogy vagyok, melegítõben és pulcsiban -na meg ugye a kabátban- kimegyek az utcára.

Leszarom, mostmár tényleg fogalmam sincs, mi baja van Jiminnek. Aggódok érte. Félek egyedül hagyni a házban, de egyszerūen ha erre vágyik, hogy egyedül maradjon, akkor megkapja, tessék.

Megyek, leiszom magamat. Tudom, hogy csak fél tizenegy van, de hadd legyen már egy kis boldogságom nekem is, baszki. Csakis abban vagyok biztos, hogy nem akarok emlékezni erre a reggelre.

Meg hogy nem megyek haza.