♡Jimin szemszöge♡

Hogy tehetett ilyet?

Koccan a teáskanál a bögrémen. Bebugyolálva ülök kint az erkélyen. Még soha nem voltam itt. Csodaszép, fehér rózsák vannak nehéz agyagcserepekbe ültetve, majdnem nagyobbak, mint maguk a virágok.

Jin mégis a testvérem volt. Fegyvert fogott rám. Le is lõhetett volna, pedig el akart rabolni. Miért lett volna jó ez neki?

Egyre rémesebb gondolataim támadnak az veréstõl a nekrofíliáig. Valahogy egyiket sincs kedvem átélni.

De csak szeretetre vágyott. Biztos, hogy szeretetre vágyott. Mint én, csak én... csendben tūrtem, mert nem volt más lehetõségem. Kiszabadulni abból a koszfészekbõl, huh...

-Jó reggelt szerelmem. -Yoongi ölel át hátulról. Megfordulok nyakammal, apró csókot nyomva nyakára.

-Szia, Yoongi.

Leül velem szembe, lábaimat keze közé veszi, játszani kezd velük. Kortyolok egyet a teámból. Egész finom, csak kevés benne az édesítõ.

-Min töprengsz édesem? -kérdezi rám nézve. Most éppen a lábaimat pöckölgeti, mintha csikis lennék. Nem vagyok az, több évnyi árvaházban való sínylõdés után semmi sem ingat meg.

Kivéve talán ezt. Ah, Jin. Inkább jöttél volna és mindent megbeszélünk... Mélyen legbelül tudom, hogy szeretsz engem. Szerettél. Most pedig ott fent vigyázol rám. Köszönöm.

Egy óvatlan pillanatban kilöttyintem a teámat, nagy foltot hagyva takarómon. Utána kapkodok, felveszem a széttört teásbögrét, ami szilánkokra van törve. Felsértik a kezemet. Tiszta vér lesz minden.

-Bassza meg, Jimin, hagyd úgy, ahogy van! Ne mozdulj! -Yoongi visszarohan a házba. Eldobom az üvegdarabokat.

Mikor visszaér, letörli kezemrõl a vért, mikor számba veszem azt. Nagyon fáj, olyan hülye vagyok... Mindig csak hõsködni akarok, hogy aztán tudjanak pátyolgatni az emberek. Aish, utálom magamat.

Yoongi megfogja kezemet, saját szájába véve.
-Yoongi, mégis mi-
Kezdeném, de kezét számra teszi.
-Pszt, Jimin. Most jön az a része a játéknak, mikor már a herceg kimentette a hercegnõt a gonosz sárkány karmai közül, és együtt élvezik a happy end-et.

Nyakamra tapasztja telt, rózsaszín ajkait. Lágyan szívja, és úgy csókolja, hogy bár még nem csinálta ezt nekem senki, biztos, hogy ez lesz életem legjobb nyak-kiszívása.
Lejjebb megy kulccsontomhoz, nyalogatva és szívogatva azt is. Vállaiba kapaszkodok.

-Yoongi, ez...
-Igen? Abbahagyjam?
-Nehogy abbahagyd! Ez életem legjobb... ilyet még senki nem csinált velem.
-Akkor most kapsz belõle alaposan, töröttseggū. -fenekemre rakja kezét, megmarkolva felsóhajtok. Hosszú, csontos kezeit felfuttatja újra és újra fenekemen. Szájával lejebb megy, egészen hasamig. Összenyalogatja, éles szívásokat ejtve bõrömön. Keze és szája találkozik, hím tagomnál. Lassan megérinti, már így is teljesen állok.

-Hm, ahogy elnézem, nagyon jó munkát végeztem eddig...
-A...  a legjobbat, Yoongi. -vállaiba kapaszkodok, lassan belenyúl alsómba. Kezéhez kapok, azonban másik, szabadon hagyott kezével lefogja karjaimat, egy kézzel magam fölé szorítva.

-Csak élvezd, Jimin. Gondolj arra, hogy egy nagyon helyes srác csinálja ezt veled.
-Akkor rád fogok gondolni, Yoongi. Nekem... nekem te vagy a leghelyesebb srác.

Abbahagyja. Arcom visszaváltozik, szinte sértõdött arckifejezést felvéve.
-Jimin, felállítasz. Ez nem jó. Hogyha Yoongi bácsinak feláll, nem maradsz szūzön. Nem akarom, hogy anélkül vegyem el a-
-Csináljuk, Yoongi. Ezt kértem volna szülinapomra. Kérlek, tedd meg. Ki tudja, lehet, hogy talán holnap éhen halok, de... Ma még élek. Kérlek. -megszorítom vállait, elkezdem kigombolni ingét. Rohadt jól áll neki, fõleg hogy le van öntve teával. Mellkasa kicsomagolása után csókot adok neki.

-Rendben, de akkor nem kell elõjáték, igaz?
Megrázom fejemet, Yoongi tovább teszi az ajkait. Újra engem simogat velük, remegni kezd a mellkasom.
Lassan leveszi nadrágját, majd alsóját is. Elém tárul hatalmas tagja. Nyelek egyet. Azért lehet, hogy kisebbre számítottam.

Ha kisebb lenne, miért akarná õt minden lány?

Megfogja kezemet, tagjára irányítva.
-Érintsd meg, Jimin. Tapasztald meg, hogy mit fogsz érezni.

Remegõ kezekkel megérintem, lassan megsimítva. Yoongi-ból állatias nyögés szakad ki.
-Jimin, beléd megyek. -bepozicionálja magát. -Mivel nem elõjátékoztunk, plusz még szūz is vagy, ez eléggé fog fájni. De vigyázok rád, megígérem.
-Rendben...

Ezzel a lendülettel belém tolja magát, én pedig úgy érzem, szétszakadok. Lassan mozogni kezd, azonban annyira nehezen csúszkál bennem, hogy elsírom magamat. Mintha fel akarnának szaggatni belülrõl.

-Yoongi, hagyd abba. -zokogom. Kiveszi magát, de még mindig fáj.

Émelyegni kezdek.

-Jimin, ugye jól érzed magad? -Yoongi megsimogatja hátamat, lenyúlva tagomhoz. Végigsimít fenekemen, azonban elrántja a kezét. -Úristen Jimin, te vérzel, azonnal megyünk a kórházba!

Felaggatja rám nadrágomat, lassan elvesztem eszméletemet.

-Tarts ki, Jimin, már mindjárt ott vagyunk, egy pár perc!

Szemeim lecsukódnak, megszorítom Yoongi kezét az anyósülésen.

-Szeretlek... Yoongi..