🌸szijjasztook ^•^
ebben a történetben Jiminnek november 13-án van a szülinapja. megértéseteket köszönöm 🌸
_______________________________________

♡Jimin szemszöge♡

A mai nap van a szülinapom. Nagyon nem számítok arra, hogy megünnepeljük, hiszen eddig se volt nagy ünnep, maximum kaptam egy vállveregetést, meg egy csokit. Haha, csokit. Remélem, értettétek a poént.

Lassan sétálok a suliba, ahol belépve rögtön OhNee ugrik mellém, megdobva egy kis vécépapírral.
-Boldog szülinapot, Jimin! Üdvözöllek a tizennyolc évesek klubjában! Mondjuk, Jungkyun már 19, mert bukott... De pszt!
-Persze, köszi... -motyogom zavaromban.
-Yoongi, drága férjurad arra gondolt, hogy ma nem kell iskolába menned. De reggel nem láttad, igaz? -kérdezi vállamra rakva kezét.
-Nem, nem láttam. Miért?
-Nos, menj haza. Ott megtalálsz mindent. -kacsint rám, kivezetve a suliból, magamra hagyva engem.

*timeskip*

Hazaérve lerakom a táskámat, az asztalon egy picike papírdarab fogad.

Szia Jimin!
Emlékszel, hol láttál legelõször? Na, ott vár a következõ levelem. Siess, mert türelmetlen vagyok! *-*
yoongxx

Felfutok a lépcsõn, benyitva szobámba. Kis keresgélés után megpillantom a takarómon az újabb fecnit.

Ügyes vagy, de még nincs vége! Hogyha elég jó az agyacskád -amiben nem kételkedem-, akkor megtalálod a legközelebbi cetlit, amit abban az étteremben bújtattam el, ahol rament vettünk.
yoongxx

Kiszaladok a házból, gondosan bezárva a kaput, majd az étteremhez futok. Megkapaszkodok a kilincsben, majd beesek az ajtón.
-Jó... napot. -hajlok meg, az eladósrác pedig rám mosolyog.
-Szia, minden bizonnyal ezt keresed, nem? -kérdezi, felmutatva egy papírdarabot.
-Igen, hehe... Ezt keresem. -nyúlok a papír felé, kivéve a fiú kezébõl.

Kezdesz a játék végére érni, Jimin. Hogyha közelebb akarsz kerülni hozzám, gyere a parkba, ahol majdnem lelõttük az embereket...
yoongxx

Izgatottan zsebembe gyūröm a fecnit, elindulva a parkba.
-Megleszel, Yoongi, ez lesz életem legjobb szülinapja! -mondom magamnak, a park felé ugrándozva.

A park legbelsõ padjához érve azonban Yoongi sehol sincs.
-Öhm... Hahó? -nézek mindenfelé, hiszen rajtam kívül egy lélek sem jár a parkban.
A következõ pillanatban azonban olyan erõs ütést mérnek a tarkómra, hogy kikábulok tõle, azt pedig csak tudat alatt érzem, hogy eszméletlen testemet elhurcolják a parkból.

♡Yoongi szemszöge♡

Hazaérve izgatottan csukom be az ajtót.
-Jimin, gyere! -kiáltom neki fel, azonban nem hallok semmit.
-Jimin! -kiabálok fel megint. Ismét semmi.
Kissé dühös leszek. Velem így senki nem viselkedhet!
Mérgesen feltrappolok, azonban csak a táskáját látom az illetõnek.
-Jimin...? -felveszem a táskát, majd rázogatva egy papírdarabot kapok el belõle, ahogy kiesik.

Szia, Suga!
Jimin teljesen jól van, mielõtt még elkezdenél idegbetegeskedni. Azonban, eléggé hiányzol neki. Szegénykémnek nem elég kényelmes póz a bekötött száj és a székhez láncolt lábak. Ha segíteni akarsz, gyere a raktártérbe, ahol régen olyan sokszor együtt játszottunk :)
Jinnie ♡

Beletúrok hajamba, az asztalra támaszkodok. Testemet végigrázza a reménytelenség, a düh, valamint a hiány. Jimin hiánya.
Miért, Yoongi? Miért kellett baszakodni mindenkivel? Miért kellett kiszúrni Jin-nel? Aish...

Elkeseredettségemben tárcsázom Jungkyun-t.
-Hali, Jungkyun.
-Mit akarsz?
-Jimint.
-Te barom, mindjárt odaér, nem kell-
-Pont ez az. Nincs itt. Jin levelet írt, hogy hogyha nem megyek oda, Jiminnek nagy valószínūséggel baja esik.
-Oké. Hattöltényeset vagy egy sortüzelõt hozzak?
-Szerintem Arisa hozza ezt, te kis meg azt.
-Ok. Többieket hívod?
-Biztos, szerintem Jin mostmár nem szarral gurít. Ideje nekem is bekeményítenem.
-Hátrébb az agarakkal, Yoong! Még a végén beijedek.
Felnevetek.
-Csak gyertek, oké?
-Okk.

Lerakja.

Tarts ki, Jimin, hamarosan ott vagyok veled.
Jin, te pedig kezdhetsz aggódni.