♡Jimin szemszöge♡

Émelyegve térek magamhoz, körülölelve puha... párnákkal? A fehér, steril lámpa a szemembe szúr, a fertõtlenítõ szaga feltépi a tüdõmet.

Meg akarom mozdítani a kezemet, de valami visszatartja. Valami puha, ami hajra hasonlít. Mivan? Ez egyre furább.

Megrángatom a kezemet, mellette egy fogasra akasztott, folyadékkal teli zacskó közelebb csúszik felém nyikorogva.

Fasza, infúziót kaptam.

A másik kezemre nézek. Amit látok, az semmihez és senkihez nem fogható.

Suga fekszik a kezemen, fejét ráhajtva.

Lassan megsimogatom haját. Arcára rászáradt könnycsíkok vannak festve, szemei alatt fekete és vörös karikák egyvelege terül el. Lehajolok, és nagyon finom puszit adok puha hajára. A nagy Min Yoongi, aki mindenkivel bunkó és szenya, aki menõ, amit minden lány akar, akit mindenki bír, aki megteheti azt, hogy utálja Yeontan-t, a kutyimat... Most itt alszik a kezemen, mint egy kis nyuszi, ráncok nélkül, káromkodás és kiosztás nélkül.

Nekem ez mindennél többet ér.

-Yoongi, kelj fel... Itt vagyok. -suttogom neki, megfogva kezét. Lassan kinyitja szemét, rám emelve a sírástól nagyra és fényesre dagadt szemeit.

-Jimin... Jimin...
-Tessék? -kérdezem óvatosan.

Yoongi egy szót sem szólva ajkaimra tapasztja saját ajkait. Olyan puhán simogat vele, mintha selymet nyalogatnék. Óvatosan engedélyt kér nyelvével arra, hogy feltérképezze számat, melyet megadok neki. Kezeit hátamra teszi, majd óvatosan lefektet az ágyra. Szám összes kis rését felfedezi, majd levegõ hiánya miatt szétválunk egymástól.

-Soha többet ne csinálj ilyet, te nagyon hülye! -vesz karjaiba, össze-vissza puszilgatva homlokomat.

A csók után beszélgetünk arról, hogy a szüleink szinte nincsenek is otthon, ezért Yoongi talált rám, Yeontan pedig ott vonyított mellettem. Mikor megkérdezem, hogy adott-e szegény Yeontan-nak ételt, megforgatja a szemét, amolyan "csak-a-kutya-fontos-neked-én-meg-nem"-stílusban, erre pedig muszáj felkuncognom.

Az orvos jön be, megzavarva békés együttlétünket. Mármint, na. Nem úgy gondoltam, hehe... Bár mondjuk az is jó lenne. A férfi kissé zavarban van, mikor pedig meglátom, hogy kezeinket összefogva tartjuk, én is lesütöm szememet elpirulva.

-Jimin, hazamehetsz, hiszen most már valószínūleg sokkal jobban vagy. Felírtunk neked egy féléves étrendet, amit kötelezõ betartanod, ha még turbékolni akartok. -mondja célozgatva. -De, ha ez csak ilyen pillanatnyi varázs, akkor a pszichológia-osztály is remek szolgáltatásokat tud nyújtani. -mondja, ölembe ejtve a mappát, amiben papírok vannak, utána pedig kimegy. -Yoongi, maga meg tessen vigyázni a kedves barátjára. Valamint... az iskolájába jár a fiam, Jungkook. Rá tudna nézni? Tudja, az anyjával él, de nem bízom abban a nõben...
-Persze, mindenképp.

*timeskip*

Hazaérve Yoongi behúz a házba, lerakva cuccaimat. Yeontan az ölembe ugrik, megnyalogatva arcomat.

Yoongi behozza a cuccaimat is, amiket a kórházba vitt be nekem. Miután levette kabátját, a konyhába vezet. Felültet a pultra.

-Mit fogsz csinálni, Yoongi? -kérdezem.
-Egy kis kaját, hogy nehogy megint összeess. -mondja, a mappában lévõ lapokat nézve. Pár másodperc múlva becsukja. -Azt eszed, majd, amit én, kurvára nincs kedvem ilyen undorítóságokat csinálni. -teszi hozzá.

A vacsi elkészülte után egy tálból eszünk pálcikával, a combomon van a kaja.
Yoongi megsimogatja a kezemet.

-Soha, de soha ne ijessz meg ennyire, Jimin, oké? -kérdezi, fejét combomra téve.
-Rendben van. -simogatom meg haját.
-Úgy is legyen. Semmi kedvem a szerelmemet a saját hányásában ájultan találni. -teszi hozzá.
-Én... a szerelmed vagyok? -kérdezem egyre jobban vörösödõ arccal.
-Persze, hogy az vagy. Az egyetlen ember, akit szeretek. 

Vacsora után Yoongi a nappaliba vezet, berakva egy filmet valami melegekrõl. Annyira... klisé film.

Mivel szerelmem a hátára fekszik a kanapén, így én mellkasára dõlök. Babrálni kezd a hajammal.

-Holnap velem jössz suliba. Egész nap velem leszel. -suttogja.
-Az olyan jó lesz! -fúrom arcomat mellkasába.
-Az bizony.

-Yoongi?
-Mi az, töröttseggū? -kérdezi rám nézve.
-Ja, semmi. Csak szeretlek. -mondom visszahajolva. Yoongi halkan felkuncog. Olyan édes, mikor nevet.

-Tudod, Jimin, amilyen kis bolond vagy, én annyira szeretlek.