♡Jimin szemszöge♡

Felkelve -a tableten be van állítva az idõ- beágyazok, majd megbizonyosodva arról, hogy gondosan be van zárva az ajtó, elkezdek felüléseket csinálni. Általában olyan 30-40-et szoktam csinálni reggel.
Miután ezzel végeztem, guggolásokat csinálok, ebbõl 30-at. Lábra hízok a legjobban, amit utálok magamban.
A guggolások után fekvõtámaszok jönnek. A karjaimat szeretem legfõképpen magamon. 30 fekvõtámasz megtétele után körbefogom hüvelykujjammal és középsõjjammal a csuklómat, aztán a könyököm felett is.
Kifulladva megtapogatom arcomat, és készülni kezdek. Egy sárga, oversize pulcsit veszek fel, ami már alapjába véve nagy rám, meg egy sötétkék farmert, aminek szárait felhajtom a bokáimnál.
Leérve a konyhába, egy cetli fogad.

Kedves Jimin!
A tankönyveidet az iskolában kapod meg. Yoongi-val mész majd suliba, ha még nem mondta volna. A hūtõben van a tízórai, vigyétek el!
Legyen szép napotok:
Anya és Apa ♡

Összeszorul egy pillanatig a szívem.
-Mi az, töröttseggū? -kérdezi Yoongi a konyha bejáratánál állva.
-Ja, semmi. Azt írták, hogy vigyük el a tízórait. -felelem a papírra meredve.
-Szard le. -húzni kezd az ajtó felé.
-De nem, mert... mert ezt szeretetbõl tették. -torpanok meg.
-Töröttseggū... egy valamit tettek szeretetbõl, mégpedig azt, hogy nincsenek itt.
-Akkor én... én miért...
-Töröttseggū, kurvára nincs most kedvem ahhoz, hogy az élet értelmén töprengjek, plusz el fogunk késni. Szóval szedd azokat a pálcika-lábaidat, és induljunk!
Várjunk csak...
Azt mondta, hogy pálcika-lábaim vannak?
Omg, azok annyira, de annyira szépek!
Szóval én most...
Szép vagyok.
RÁADÁSUL EZT AZ MONDTA, AKI TETSZIK.
ÉDESISTENEM.

*timeskip*

A suliban Yoongi elvál tõlem, mivel egy osztállyal feljebb jár. A saját termünkben a legszimpibb helyre, majd zavaromban a ceruzáimat rendezgetem.

-Nézd már, milyen vékony!

-Az arca pedig... Olyan szép.
-Látom ám! Hibátlan!

-Kiszúrják a pulcsiját a csontjai!

-Fújnak a bordái...

Becsöngettek. Mindenki feláll, mikor bejön a tanár.
-Jó napot kívánok, tanárúr!
-Jó reggelt mindenkinek, gyerekek. Úgy hallottam, hogy egy új fiút üdvözölhetünk köreinkben. -mindenki engem kezd el bámulni, az elöl ülõk hátra fordulnak. -Bemutatkozol pár szóban, kérlek?

Kelletlenül kimegyek, megállva 23 gyerek figyelõ szempárjai elõtt.
-Öhm, helló. Park Jimin vagyok.
Tovább sajnos nem tudom folytatni, mert kinyílik az ajtó. Yoongi lép be rajta, mire többen felfüttyentenek.
Tudtam, hogy menõ.
-Pusan-ból jöttem, és-
-Pusan az a szar negyed Szöul mellett? Nem csodálom, hogy onnan jössz! -az egyik hangadó srác beszólására mindenki felröhög, zavaromban lesütöm a szememet.
-Figyelj már, haver, ha nem Szöulban született volna, nem lenne itt! -száll be egy másik srác is.
-Anyád a szar, Min Hao, nem minden kis burzsuj díszbuzi születhet Szöulban! Kwang, te meg szintén elhallgathatsz, azon múlik a sulid hogy anyád a matektanár, buzikám! -fordul meg Yoongi a tanári asztaltól. A nevetés elhall.
-Gyerekek, Yoongi-nak igaza van, nem szabad viccet csinálni a más emberek származásából. De köszönöm, megadtátok a mai óra anyagát. Mindenki írjon fel öt dolgot, amiért szeret a szülõvárosában lakni! -sorolja a tanár, én pedig visszasietek a helyemre.
-Köszöntem, tanár úr! -Yoongi kimegy a terembõl.

Óra végén mindenki kimegy az udvarra, ezért én is így teszek.

-Nézd már, hogy védte a seggét!

-Kezdõk szerencséje...

-Pusani buzi!
-Az, azért néz ki ilyen csajosan.

A többit már nem hallom, mert bemenekülök mosdóba, az egyik piszoárhoz támaszkodva zokogni kezdek.
-Ki szipog? Nincs nálad egy zsebkendõ egész véletlenül? -az egyik mosdóból jön a hang.
-De, várj... -veszek ki egyet a zsebembõl, majd átnyújtom a vékony fal alatt, az illetõ kezébe. Hallom, ahogy a slicce felhúzódik, megigazítja pulcsiját, majd kinyitja az ajtót.
-Te meg miért sírdogálsz? -kérdezi nagy, értetlen szemekkel.
-Új vagyok... Pusan-ból. -teszem hozzá.
-Ó, akkor ezek szerint ezért nem ismertelek meg. Hadd mutatkozzam be: Kim Seokjin vagyok!

A fiú kivezet engem az udvarra, ahol leülünk az egyik padra.
-Nos, kedves...
-Jimin.
-Nos, kedves Jimin. Egy dolgot kell tudnod: látod azokat, akik ott vannak? -kérdezi a rácsos fal mellett lévõkre mutatva.
-Ühüm.
-Na, õket gyökeresen elkerülöd, ha nem akarsz törött lábakkal és karokkal hazamenni, vagy! Ami még rémesebb: haza se tudsz menni...
-És kik õk? Mármint név szerint. -firtatom.
-Ó, õ ott Kihyun, mellette aki ül, az OhNee, mellette Jungkyun, a lányt Arisának hívják, mert japán, meg ugye Yoongi.
-Yoongi?
-Hát persze, képzeld! A bulikat, amiket a házában tart, Daegu-ból is hallani lehet! -meséli csillogó szemekkel.

*timeskip*

Hazafelé utazva a hatalmas, fehér kastélyra nézek, majd bedõlök az ágyba. Yoongi nem jön be, így bezárom az ajtót.
Bulik?
Menõ társaság?

Kezdheted temetni magadat, Jimin.